5.7 Sub Nigur Ater, Cobra Jab, Climax

Míg pusztító mágiavihar Athas földjére egy új rendet kényszerített és alakított ki az eltelt évszázadok alatt, addig az elfelejtett város a vörös homokba süllyedve aludta több száz éves álmát. Zajlottak a korok és a DS-101 rendszer a Birodalom tulajdonába került és az magába olvasztotta, három kőzetbolygójával együtt.
Amik sorban az Athas, a Porthas, és az Alamus. Az Athas bolygó mágikus civilizációjával ingyenes börtönné vált, a lakhattalan Porthason már javában zajlottak a kolonizációs kísérletek és az Alamuszon pedig a Zéró Tolerancia, a Birodalom Peremvidéket ellenőrző csapásmérő mélyűri egysége állomásozott.
A Meteorhozók érkezése felbolygatta ezt a rendet, mert a nyomukban érkező hatalmak kihatással voltak az eseményekre és a jövőre egyaránt.

A csapat az Nagy Aluviai Pusztaságban egy homokba süllyedt város mélyén, Méhviaszban volt, úton a Fellegekben Lakozó Kertjéhez.
Élőholtak és kísértetek által közrefogva haladtak a bejárat felé, míg kísérőik a város múltját énekekben idézték fel a kalandozók számára.

Mi történt Méhviasz dicsőséges városával?

Az Ereburi birodalom déli gyöngyszeme volt, valaha egy élettel teli és csodásan pezsgő hely volt és tele volt élettel, de a világégés mindent megváltozott. Lord Daliás önfeláldozásának és a szerencsének köszönhetően menekült meg a város a végső pusztulástól.
Az impozáns ősi elf város eltűnt, mintha a vörös homok nyelte volna el és az uralkodó nélkül maradt ereburi birodalmat szétszaggattak a tragédia után elsőként eszmélő portyázó túlélők. Állítólag a bolygón túlról érkezett hatalmak megfertőzték és száműztek a mélybe. Elrejtették a halandó szem elől, múltjával és minden sötét titkával együtt.

A Fellegekben Lakozó kertjét belepi és elborítja az indák és gyökerek összesége, amik védő kupolaként fonódnak a téren álló kert köré.
Félretolva az érdes szélű leveleket és az alkar szélességű hajtásokat átlépiek a bejáratot és élétek tárul az elfek letűnt dicsősége.
A kertet csavart oszlopok veszik körbe, amik a maguk kecsességükkel unikornis szarvra hasonlítanak. A  vastagabb pilonokat borító sárgaviasz fényesen csillog, dacára az eltelt éveknek, itt semmi jele itt a várost ért pusztításnak. Sosem látott virágok és növények sokasága ellepi a teret, buzog az élet itt a burkon belül. A háttérben a Szent Fa emelkedik ki az aljnövényzetből, göcsörtös törzsét az évszázadok alatt rátelepedett a vörös színben pompázó moha burjánzik. Tüskés gyökerei körbeölelik a teret és elfedik, valószínűleg ez óvhatta meg a lassú pusztulástól a kertet. A tér középen a világoszölden és sárga fűben egy díszes vértezetbe öltözött tünde sárgaviasz szobra áll, aki fél térdre ereszkedve támaszkodik másfél kezes kardjára.
Előtte két rongyokba burkoltest hever látszólag élettelenül.

A tér felénél járhattok mikor ismerős sziszegést hallotok és megdermedtek és a testetek nem mozdul. @Party: Mass hold person spell check failed, except Tuulikki
- Végre megérkeztek a gyerrrekeim megmentői - halljátok a gúnyos hangot a fejetekben. - Volt egy megállapodásssunk emberrr, kéréssssedre a tárrrsssaidait is magaddal hozhattad, hogy elvégezzétek a feladatot, de csak a holtakkal szűrrrtétek össsze a levet. Magamnak kellett megkeresssnem Yig dicső vérrrét.
Cserbenhagytatok, mégis mit tegyek veletek?
A hátatok mögül a barlangban látott hatalmas gyík bukkan fel és a Fa indái közül az aljnövényzetből négy szinte már emberi kígyólény siklik elő. Hatalmas kígyók emberi felsőtesttel, fejük viperapofa és a gyűrűs testükön csúszva közlelítenek felétek.
Tuukkilli ezt a pillanatot választja, és a gyíkra ront:
- Húúús! – de nem fejezheti be támadását, mert az megakad egy láthatatlan falban és a gyík sziszegésére egy semmiből jött erő a levegőbe emeli és a viaszszobor fogja meg az éhségtől megvadult társatokat. Estében félresodorja Boriska és Mariska gúzsba kötött testét.
@Dr. Casanova Boltar:
- Tudod ember választás elé állítalak. A sssárga szobor előtt most három nő van, ebből kettőre szükségem van, melyik legyen ez a kettő? Ha kitaláltad feloldalak a testedet gúzsbakötő varázs alól, hogy magad vághasd el a  torkukat. A Dícső Vér folyatja a szertertás ha te végeztél.

Vajon ki a tököm lehet az a Yig, gondolom magamban, biztos ez is valami elfelejtett halálisten mint Culcu meg Dagon. Lassan már az egész pereputtyal találkozunk, úgy látszik ezek mindenütt ott vannak. Jó lett volna annak idején figyelni a suliban a "Horror mítoszok és történelem" órákon, de ez a tantárgy valahogy sosem fogott meg. Mind egyforma, ezer évig alvó öregistenek, akik ha felkelnek, befalnak mindenkit... ez nekem uncsi, hogy mások mit tudnak komálni rajta annyit...

Szegény doki, most aztán jó nagy slamasztikába keveredett. Vajon melyik két nőszemélyt válassza? Adott, hogy Boris meg Maris lenne az ideális, mert hát azok voltak ugye eleve is megkötözve, Tuulikki csak most repült közéjük. Meg hát ugye Boris a gyermeke anyja, csak van köztük valami kötődés. De persze BIZTOS, hogy van valami csavar, nem lehet ilyen egyszerű.

Hála a tölgyfalevélnek és a doki csodatévő kezének, most jobban érzem magam mint bármikor, mióta a föld alá keveredtünk. Agyi energiáim is fullon vannak, és a testemmel ellenben azt most is tudnám használni. De vajon mire használjam? Ahogy látom, a gyíkban nem nagyon tudnék kárt tenni... viszont az egyik kigyóember nagyon koncentrál ránk... tán csak nem ő tartja fenn a minket fogva tartó varázslatot? Van is felette egy cseppkő, ha azt lekapnám, biztos megzavarnám a koncentrálásban...

Mindegy, egyelőre tovább játszom a magatehetetlen áldozatot. Várok a doki jelére, ha akcióba lendül, akkor odavágok én is...

- Végre megérkeztek a gyerrrmekeim megmentői.
- Volt egy megállapodásssunk emberrr, kéréssssedre a tárrrsssaidait is magaddal hozhattad, hogy elvégezzétek a feladatot, de csak a holtakkal szűrrrtétek össsze a levet. Magamnak kellett megkeresssnem Yig dicső vérrrét. Cserbenhagytatok, mégis mit tegyek veletek?

A semmiből feltűnő gyík mondandóját egy elrepülő test szakítja félbe. Tuulikki teste becsapódik a fába és ájultan hullik a fa tövében fekvő két test közé. Ekkor ismerem fel Marist és Borist.

- Tudod ember, választás elé állítalak. A sssárga szobor előtt most három nő van, ebből kettőre szükségem van, melyik legyen ez a kettő? Ha kitaláltad feloldalak a testedet gúzsbakötő varázs alól, hogy magad vághasd el a  torkukat. A Dícső Vér folyatja a szertertást, ha te végeztél.

A látomásom ugrik be, ahol egy fehér hajú démonikus alak emberáldozatot mutat be a Fának és elmetszi áldozatai torkát, majd röhögve közli vele:"- Te is ilyenné fogsz válni.". Most értettem meg. Kiver a veríték és idegesen amrkolom a tőrömet.

Gyorsan egyértelművé válik, hogy esélyünk sincs ellene és négy testőre ellen, kár trükközni.

Választanom kell, hogy megölök két halottat (ezt én is nehezen tudom feldolgozni) és segítek feltámasztani egy szörnyet vagy meghalok a társaimmal együtt.
- Maris és Boris! -vágom rá gondolkodás nélkül és ebben a pillanatban feloldódik a testemre nehezedő erő. Előre lépek és gondolkodás nélkül elmetszem Maris nyakát.

Amikor Boris nyakát ragadom meg, érzek magamban lelkifurdalást és fájdalamat, de csak a nyakának elmetszése pillanatában értem meg. Ricsi ordít fel bennem kínkeservesen, átkozza a nevem, amiért végeztem az anyjával. Féktelen düh lesz úrrá rajta és egy kis időre át is veszi a testem felett az irányítást. Tombolásában rángat fel-alá, hozzávág a szoborhoz, a fa törzséhez és ezt váltogatja.

Miután véresre verte az arcom, megnyugszik, leghiggad és hagyja, hogy az eszméletlen testem rongybabaként essen össze a Nagy Fa lábánál.

Az síkoltószellem és az öreg boszorkány halálát a városban lévő élőholtakak megérzik, panaszos torokhangokkal adják tudtára a többieknek, hogy vezetőiket meggyilkolták és a tettesek a Kertben vannak. Haragos fény villan az évszázadok óta pihenő zombik és ghoulok szemgödrében és lassú mozgással a szent hely felé indulnak

A kígyóemberek felnyalábolják a két halott asszony testét és a tér közepéhez viszik őket, a gyík ügyet se vetve rátok és a kerten túlról beszűrődő hangokra, a fiai után megy. Ahogy Mariska és Boriska a földre kerül, vérük lassú tempóban folyik ki rég halott testükből. A háttérben a hatalmas tölgy remegni látszik mintha megérezte volna a frissen oltott vért, csukló nagyságú indákat sarjaszt magából és a holtestek felé tapogatózik vak gilisztához hasonlatos gyökérnyúlványaival.
--
@Dr. Casanova Boltar: - Sanity check d6, 5-6 fail: new pick -  
Mariska elhaló kiáltással fejezi be ez evilági létet, Boriska neheztelő szemekkel néz rád és arcára megvetés ül ki az utolsó pillanatban majd követi rokonát az élőholtak Gyehennájára.
Ricsivel, az asztrálszellemmel való vívódásod végén a magas fűbe hanyatlasz, ami selymesen ölel körbe. A gyík utolsó szavai visszhangzanak a fejedben az eszméletvesztés peremén
- Feladatodat elvégezted emberr, többé nincs dolgunk többet egymásssal. A társssaid ssszabadok, vérrrel és szenvedéssel váltottad meg a szabadságukat.
Eszméletlen testedet körbeölelik a Nagy Fa vért kutató nyúlványai és mohón tapadnak a rád. Apró kacsokkal a bőröd alá furakodnak, hogy a tápláló élet kiszipolyozzák belőled.
---

A négy szolga a körbeveszi a tetemeket és védelmezően fordul meg amíg a vezetőjük, a gyík be nem ér a középpontjába. Az egyik kígyóember, kék és sárga csíkos bőrű, kezével rúnákat ír a levegőbe, bőrötökön érzitek, ahogy a levegőt átjárja a nyers mágia áramlása, amit uralma alá hajt a varázsló hatalma. Egy bura ragyog fel a hüllők körül és védelmezően körbevonja őket. A tölgy gyökerei mostanra érnek oda a pozíciójukhoz és sárgás szikrákat vetve pattannak le a mágiával idézett óvó héjról. Középen a gyíksziszegő hangokat hallott, és egy Athasnál ősibb hatalmat szólít magához, míg társai egy lassú monoton hangon kísérik.
Az évszázadok óta zavartalan mágiaháló megremeg a második, beavatkozás alatt és görcsbe rándul és vele együtt a testetek is.
@ Party: Constitution Check! - Except Dr. Boltar -
Roll D10: 1-2 Fail - D6 minutes confuse - , 3 or above is the success
Any spells, skills and magic will working different way, random effect expected.

A testeteket gúzsba kötő béklyóba eltűnik és a földre zuhantok az összeránduló mágiaháló hatására. Pillanatokkal később zúgó fejjel keltek fel, épp időben, mert bejáratot borító gyökerek és indák sokaságát rohadt és penészes kezek tépik és szaggatják. A Kertet óvó mágikus aura visszatartja őket, de az élőholtak erejének nem állhat sokáig ellent.

Nem elég hogy a nyugattalan halottak a bejáratot ostromolják, de a Nagy Tölgyfa által sarjasztott vérre vágyó nyúlványai is felétek közelítenek.
A tapogatózó gyökerek csak pár méterre vannak tőletek, a hátatok mögött pedig hatalmas recsegés-ropogással megtörik a Kertet védő mágia és felbukkan az első fekélyes halott....

Alighogy kiszabadulunk a hold person szorításából máris elszabadulnak az események. Egyik irányból a megbolondult Nagy Fa próbálja a szegény doki mindenféle nedveit kiszipolyozni, a másik oldalról tonnányi rothadó hús kezdi átgyömöszölni magát a védőburkon. A gonosz beszélő gyík és kigyótársai pedig a sárga búra alatt röhögnek rajtunk, hogy na, ezt vajon hogy oldjátok meg kötsögök...

Gyorsan odafordulok a kissé még kábán bambuló Isith-hez:

- Nem lettél te ezeknél valami szakszervezeti bizalmi vagy ilyesmi? -mutatok az élőholtakra. Mesélte hogy mi történt vele, de akkor nem nagyon figyeltem. - Menj csak oda hozzájuk, és tisztázzátok a helyzetet. Meséld csak el nekik, hogy ki miatt váltak mártírrá az ő vezéreik. Kicsit bujtogasd őket (bár ahogy látom már nem nagyon kell), szóval robbants ki egy jó kis forradalmat, lehetőleg a gyíkék ellen! Megnézzük hogy bírja a terheléses támadást a búrájuk...

Én meg elindulok hogy kibogozzam a dokit. Hm, már kezdett egészen önjáró lenni, erre most már megint nekem kell megmentenem.

És ekkor széjjelszakad a mágiaháló körülöttünk...

The member 'Leonidas' has done the following action : Dices roll

---

'd6' : 4

Egy pillanatra magamhoz térek.

The member 'Dr. Casanova Boltar' has done the following action : Dices roll

---

'd6' : 5

Érzem, hogy a tudatom kissé megháborodott és valami történt velem. Túlságosan megviselt Ricsi tombolása. Nagy nehezen kiszabadítpm magam az indák alól és a zsákom felé tántorgok.

A szívem mélyén tudom, hogy ez volt a helyes, de nagy ára volt. Idő lesz mire kiheverem, de most nincs idő a merengésre, feladatom van. Miközben a többiek az indákkal és a holtakkal vannak elfoglalva, én előkészítem a dolgokat a rituáléhoz.

Talán ez az egyetlen esélyünk túlélni. Nagyon fáj a fejem, nem tudok rájönni mi történt velem. Azóta furcsán érzem magam, hogy egy freedomi rovar vére rámfolyt és furamód gyorsan regeneralódom, de ez most más.

A mass hold megszűnésekor...

The member 'Isithieländé' has done the following action : Dices roll

---

'd6' : 3

-Enyémek a halottak.
Rohanok el a növények által benőtt kapuhoz. Felhágok az egyik vastagabb indára. A bakancsom talpa pont kibírja a tüskéket. De pár gyanús gyökér felém kezd tekergődzni. Látszik, hogy a fa nem örül. Én viszont innen már rálátok a zombik végeláthatatlan tömegére.
-Hé halottak!-kiáltok le.
Észre se vesznek. Talán Hógolyóval föltudnám hívni magamra a figyelmet. Megpróbálom magamhoz hívni. Egy másodpercig nem történik semmi. Aztán egy hatalmas durranás kíséretében egy lángcsóva csap ki a medálomból.
Egy pillanatig vakon bámulok a semmibe. Biztos a mágia megzavarodott működése okozta az esetet. Mikor kitisztul a tekintetem észreveszem, hogy egy csomó élőholt figyelmét sikerült magamra hívnom.
- HÉ HALOTTAK!-kiáltom el ismét magam.
Mostmár páran felfigyelnek rám.
-Elvtársak. Üzenetet hoztam a mártírjaitokról. Vezetőitekkel aljasan végzett a gyík és kígyó fattyai. Kérdem én milyen jogon?
Szüntessétek meg a pártokat és forradalmi csoportokat. Küzdjetek egyként és mutassátok meg, hogy vezéreitek nem hiába haltak meg! Pusztítsátok el a gyíkot és fattyait! Mentsétek meg azokat akik a szabadságért harcolnak!
Már minden halott egységesen rám figyel. A végén, hogy tetőzzem a hangulatot fölteszem a forradalmi klisékérdést:
- Kik vagyunk mi?
- HALOTTAK.-jön az egységes válasz.
- Mit akarunk?
- AGYAT.
A nem várt válasz egy pillanatra kizökkent de nem szabad kiesnem a nagy forradalmár szerepéből. Úgyhogy folytatom:
- És még?
- A szabadságot...ja igen azt.-hangzik a szórványos válasz.
- Pontosan.-mosolyodok el.-VILÁG HALOTTJAI EGYESÜLJETEK-emelem a levegőbe a kaszám.
A halottak pedig egységesen áttörik a kaput és megindulnak a bosszúhadjáratukra.
De ekkora már a fa indái körémtekerednek és lerántanak. Hiába csépelek a kaszámmal mint egy feldolgozott területért fizetett paraszt. A penge sorra lecsúszik a fa indáiról. Mígnem körém nem csavarodnak ezzel megbénítva engem.
Végül már a teljes kilátást is ez a nyavajás növény takarja el. Csak a karom lóg ki a sűrűségből.

The member 'Tuulikki' has done the following action : Dices roll

---

'd10' : 10

Szétbontom a zsákomat és előveszem Boris ajándékait: vas, arany, csont, fa…
„A leírás szerint a csontot és fát apróra, szinte porrá kell törni és ezt össze kell keverni az olvasztott vassal és arannyal egy egyszerű réztálban, majd a ráolvasást követően egy ősi eszközzel az új világ gyermekének meg kell sebeznie a Fát. Ősi fegyvert nem találok a zsákban. Már majdnem átkoznám Borist, de eszembe ötlik a tőröm, a bibliai penge. Az elég ősi lehet.”- villannak be korábbi gondolataim.
 
Ennek megfelelően előkészítek mindent. Kellene tűz.
-Ervin! -fordulok hátra, de nem látom sehol. Kiegyenesedek, keresem kutatom és most veszem észre, hogy bizony nem éppen rózsás a helyzet.
 
A hirtelen feloldódott kötés fura utóhatással szolgált a csapat tagjaira. Isith beszédet tart a holtaknak és valami lázadásra buzdítja őket, Leo az őt átkaroló indákból hámozza ki magát, Lili egy békacombot szorongat, de Ervint és Asrielt nem látom a tömegben. Nem számíthatok segítségre, most nem. Benyúlok a talárom belső zsebébe és a cigarettám mellett találok egy gyufás dobozt, amiben már csak két szál maradt.
 
Egy nagyobb kődarabbal elkezdem zúzni a csontot és a fát, a vasat és aranyat belehelyezem a réztálba és az összekapart avarból meg ágakból egy kisebb gúlát építek. Előveszem a gyufát és meggyújtom. A kevéske fém gyorsan cseppfolyóssá válik, majd hozzáöntöm az apróra zúzott csontot és fát. Előveszem a tőrömet és megkezdem a ráolvasást, amit egy tekercsről olvasok fel. Ahogy belekezdek, hirtelen lehűl a levegő, megrezegnek az ágak és egy nagyobb erő eltaszít.

Egy tisztáson térek magamhoz egy hatalmas Fa előtt. Közelebb érve veszem észre, hogy a Fának arca van és megszólít.
-Halandó! Eonok óta létezem, de belefáradtam a sötétségbe, ezért engedem neked, hogy befejezd a rituálét, de jól figyelj. Ha megszűnök létezni, akkor a várost védő mágia is megtörik és idő kérdése, hogy az egész barlang beomoljon. Nem sok időd lesz kijutni. Menj a kúthoz és társaiddal kézen fogva álljátok körbe. A nemes elf, ki veletek van, ismeri a titkos jelszót, ha kimondja, kijuttok innen.
 
-Gyerünk doki, a szertartást be kell fejezni! Nincs sok időnk… -Leo hangja ránt vissza a valóságba, de nem tudom meddig voltam távol. Nekem csak pár percnek tűnt, de a környezetet tekintve volt az fél óra is.
 
A tálka tartalma még mindig lángol, fölé hajolok, befejezem a kántálást és a magasba emelem a tőrömet lesújtásra készen...

Látom hogy a doki összekapja magát és elkezdi előkészíteni a komponenseket a zsákjából. Segíteni kell neki, ha másért nem is, legalább a hátát védeni... elindulok felé, de a gonosz ágak egyre inkább akadályoznak. Előhúzom a kardomat hogy azzal vágjak utat magamnak...

De nagyon sűrű a rengeteg már körülöttem, ezért segítséget kell szereznem. Legközelebb az új lány van hozzám, de mintha nem annyira a kialakuló helyzettel lenne elfoglalva... jó látom? Tényleg simogatja magát...?

- Hej, új lány! - az istennek sem jutna eszembe a neve - gyere ide, segítenünk kell a dokinak!

Látom, hogy ezzel "az új lánnyal" sikerül valamennyire kizökkentem. Félreteszi a bokros tennivalóit, majd rámarkol a békalábszárra, és dühösen elindul felém. Azonban még mielőtt hangosan elkezdené sorolni a felmenőit, a kezébe nyomom a vastőrömet.

- Tessék, neked adom, de előbb segíts - mondom neki. - El kell jutnunk a dokihoz valahogy ezen a sok indán és folyondáron keresztül...

- Nem a méret a lényeg - mondom, bár inkább csak magamnak, ahogy elgondolkodva nézem a vöröshajú némbert, ahogy bozótvágás közben néha odasuhint a közelében elhaladó de rá se hederítő élőholtakra. Hátha eztán majd rá hederítenek, végül is csak egy városnyian vannak...  Azt már most vágom, hogy nem az esze miatt küldték Runkle-ék, más kvalitásait domboríthatta a meghallgatásokon. Most ajánlottam fel neki egy kisebb falu árát érő vaskést, de neki nem kellett. Helyette azt az ódon kardmaradványt lengeti, ami minden suhintásnál vörös rozsdacsíkot húz maga után... aztán az egyik vastagabb indában végérvényesen benne ragad a csonk. Látom, hogy feszegeti, még lábbal is rásegít, hátha ki tudja rángatni. Ajajj, csak ne emelje magasabbra a lábát, mert akkor a producereknek megint ki kell kockázni az adást...

- Biztos nem kell? - nyújtom oda neki megint a vaskést.

Az indák egyre sűrűbbek, lassan már fojtogatóan tekerednek ránk. Néha odapillantok a dokira, látom ahogy transzba révedve áll mozdulatlanul a fa előtt, kezében egy réztállal és a bibliai fegyverrel. Biztos szükséges előtte lemenni alfába, de igyekezhetne már egy kicsit, mert egyre inkább fáradunk itt a bozótvágásban.

- Gyerünk doki, a szertartást be kell fejezni! Nincs sok időnk… - kiáltok rá, mire felélénkül egy kicsit és zsolozsmázni kezd valami ismeretlen nyelven. Ez az, gondolom, haladunk, mindjárt következhet az Utolsó Döfés, és mehetünk haza...

Ezt a pillanatot választja a Fa a támadásra: egy ág a nyakamra tekeredik és sajnos fogást is talál rajta. Érzem ahogy szorítja ki a szuszt belőlem, én meg csak vadul kapkodok és hadonászok, miközben egyre fogy a levegőm... a bal kezem ekkor valami kicsi és makkszerűbe akad bele. A fuldoklás miatt görcsberándul az öklöm, és összeroppantom a kis makkot. Tettem eredményeképpen a Fa hurrikánszerű üvöltést hallat, de akkorát, hogy a föld is belereng alattunk. Az indák egyből elengednek, és legalább három métert húzódnak vissza, ahonnan dühösen sziszegnek rám.

- A makkját üsd! - kiáltok oda Tudjukkinek. - Úgy látszik ez a fa is fiú, és mint ilyen, nem nagyon szereti ha a tökét rugdossák...

Ezzel a módszerrel már gyorsan, és aránylag biztonságosan eljutunk a dokiig.

A halottak tömött sorban gyülekeztek a kapu előtt, lökdösődni nem volt értelme mert mindenkire sor kerül.
- Te, ide kellet jönni? Az ember, aki megölte a Marist meg a Borist odabent van?
-  Azt hiszem, de az előbb egy társunk beszédet tartott, de. sajnos nem jegyeztem meg semmit azon kívül, hogy friss AGY van bent-
- A többiek hallották mit mond?
- Nem tudom, a sor eleje biztos halotta – vonja meg a vállát a halott cserzővarga – de azok már benn vannak.
- Akkor AGY?
- Aham, AAAAAAGGGGGYYYYYY!!!
A zombik sora fogyatkozik és újabbak jutnak be a Kertbe.
-
Leonidas,Tuulikki:
Az ádáz gyökerekkel való küzdelem nehéz mert ahogy félreüttöttetek  egyet, kettő termett a helyébe. Leonidas a gyenge pontra rátalálva visszahúzodásra késztette a megvadult indák és gyökerek hadát. Feltűnik előttetek Boltar doktor ahogy mereven maga elött a rituáléba merül, nem látva a közelgő veszélyt. Oldalain egy-egy élőholt épp a hosszú körmei próbálja belevágni a társatok nyakába.
A bejáraton járkaló halottak újabb csoporja tódul be és csak Asrielre és a Ervinre számithattok, hogy a hatátokat védje. Különben az agyatok és húsotok a zombik prédájává lészen...
--
@Isithieländé:
A Fa gyökerei között vergődve nézed végig ahogy az élőhalottak első hulláma áttör a kapun és társaikat elkerülve a kígyók óvó buráját támadják, kékes szikrák pattanak rájuk és összeégett testtel hanyatlanak a földre. A második hullám figyet hányva a propaganda szövegre a kecseember és a goblin felé indul AAAAAAGGGGGYYYYYY!!! felkiáltással..
A gyökerek összezárulnak körülötted és érzed csontropogtató ölelésüket, mikor ellazul a szorításuk és kizuhansz a nyúlványok közül. megpattanva egy tüskés gyökéren és egy éles levélen leérkezella földre azaz a még mindig mozdulatlanul! álló Asrielre és Ervinre.
---
Az élőholtak véget nemérő tömege ellepi a kertet, a évszázadok óta sértetlen növények és virágok hajlanak el és roppannak a lépteik alatt és a Keret védő Szent Tölgy ereje nagy részét a tömegre koncentrálja.  
A tér közepén lévő óvó burokban a szertartás zavartalanul folytatódik, egy ökölnyi feket gömb jelenik meg és sötétséggel tölti be a kigyóemebreket és a gyíkot.
Az egyik vipera kialakult csata fordul mágikus szavakat kántal. Cast Deeper Darkness what is become Mad Monkeys
Apró majmok jelennek meg a kertben és síkitozásukkal és ugrabugrálásukkal megnehezitik a csatát.
Everybody roll a saving throw against the mad monkeys’ distraction attack(D10)
1-2: deafened or nauseted condition
9-10: lost one important item - the monkeys has stolen

Egy taligányi aprómajom jelenik meg körünkben, és őrült visítással ugranak ránk és a dokihoz közelítő zombikra.

- De arik! - gondolom, miközben a kardom gombjával kiloccsantom az egyik agyvelejét. Látom hogy a fa is elkapott közülük egy párat, de a zombik rájuk sem hederítenek. Nem sokára egy csomó csimpaszkodik mindegyiken.

Érzem, az apró kezek matatását, és azt is, hogy kicsit könnyebb lett a zsákom, de most van elég dolgom ahhoz, hogy ezzel ne tudjak foglalkozni...

The member 'Leonidas' has done the following action : Dices roll

---

'd10' : 10

Ahogy a társaim felé közelítenek az elvtársak egy apró gondolat cikázik át a fejemen:
“Én eddig azthittem nem én vagyok az intelligensebbje.”
Megpróbálok ismét a nyelvükön szólni hozzájuk és ignorálni, hogy a vöröske épp a horda hergelésén és ütlegelésén fáradozik.  De egy csapat majom zuhan rám a semmiből.
Eszeveszettül hadonászok de a kasza nem túl efektív fegyver ilyen kis állatok ellen. Végül a csontos kezemmel kezdem őket lekaparni magamról. Vagy jó messzire hajítom őket vagy pedig összeroppantom. A művelet vége felé már körül tudok nézni.
A csapat többi tagja nagy veszélyben. Mindenhol zombik, majmok és indák. Ismét a szokásos dilemmámba kerülök. Egy berszerk megoldaná a helyzetet vagy csak rontana rajta?

The member 'Isithieländé' has done the following action : Dices roll

---

'd10' : 4

Miközben teljesen kizártam a külvilágot és csak a feladatra koncentráltam, nem figyeltem fel a semmiből előtűnő ékszermajmokra és csak akkor szereztem tudomást róluk, amikor a vállamra ugrottak és a tőrömet megragadva elszaladtak. Értetlenül nézek körbe, hogy ez mégis hogyan történhetett meg, amikor csak annyit kértem, hogy fedezzenek.

Óvatosan leteszem magam elé a réztálat és az indákat félrerugdosva elszaladok a majmok után. Csak úgy cikázok a hőbörgő zombik és gyökerek között, amikor meglátom a kis enyveskezűt egy sziklán. Óvatosan a közelébe lopózok és amikor lendületet véve ráugrom, hirtelen odébb áll és én a sziklán átbukfencezve esek bele egy méretes pocsojába.

Kapálózok egy kicsit és segítségért meg papért kiálltok, amikor kiderül, hogy szinte bokáig se ér a víz. Felállva megrázom magam és körbenézek, hogy vajon hányan látták az iménti jelenetet, de szerencsére van elég gondja mindenkinek.
-Gyerünk doki, a szertartást be kell fejezni! Nincs sok időnk… -hallom megint Leot a távolból.

Összeszedem magam és újra a majom után eredek. A kis rohadék az egyik gyökérnek támaszkodva éppen a nőstényeket próbálja elkápráztatni legújabb szerzeményével. Mögé lépve a nőstények sikítozása hívja fel rám a figyelmet. Ő meglátva nem szalad el, félti a büszkeségét, ezért rám emeli a tőrömet és igyekszik imponálni a nőstényeknek.

Megtehetném, hogy kihasználom az egóját és egyszerűen elroppantom a torkát, de inkább leakasztom a nyakamból az obszidián medálomat és felajánlom neki cserébe. Kicsit forgatja a szemét, majd a nőstények ámulatát figyelve elragadja a medált és a tőrt eldobva elszalad. Felkapom a tőrt és a még lángoló edény fölött megpróbálom befejezni a rituálét.

-Srácok, ha valaki meglátja azt a szarházit, szerezze vissza tőle a medálomat és törje ki a nyakát az üdvözletemmel! –üvöltöm hátra a vállam mögött miközben ismét a magasba emelem a tőrömet.

The member 'Dr. Casanova Boltar' has done the following action : Dices roll

---

'd10' : 10

The member 'Asriel' has done the following action : Dices roll

---

'd10' : 4