6.0 Rimland Raiders, Pirates Wannabes, Dark Matter Conflict

A Multiverzum peremvidéken az aszteroidák és galaktikus csillagködben különös ragadozók léteztek. A sötét fekete űr és az alapvető létfenntartáshoz szükséges dolgok elemi hiánya más hiénákat csalt ide.
Vannak olyanok, amik kifakultak az általunk ismert időből és térből és egyfajta éteri állapotban léteznek és nagy ritkán entitásként manifesztálódnak.Ezeket a sokat próbált utazók borzalommal gondolnak az Akkád Csillagfalókra...
Vannak olyanok is akiknek nincs szüksége szinte semmire az életben maradáshoz.

A Hidraulikus Csavarkulcs is egy volt a számtalan hajó közül amelyik egykoron odaveszett az I. Császárháborúban mikor a Birodalom és a Cylonok rivalizálása egy hatalmas mélyűri csatában végződött. Minden szerves élet nélkül lebegett a Multiverzumi Peremvidék szélén, de egy novarobbanás beindította a tartalék kvantumgenerátorokat és aktiválta a szintetikus és mechanikus személyzetet.
Az álomból ébredő karbantartó és rendfenntartó erők parancs hiányában csak tétlenül lézengtek a szétrobbant hajótesten.
Majd egy kóbor system update letöltése és szerencsétlen telepítése olyan hibás cellákat és szektorokat állított helyre egy harci egység memóriájában, ami a mostani állapotot kialakította.
A frissítést a Multiverzum Régészeti Alosztálya sugározta mély-űri hullámokon az Omegára, hogy az ott található kiállításra. Az ’Emlékek a múltból’ nevű reprezentatív rendezvény sose kapta meg a kért Savage Pirate rendszerfrissítést a kalózkiállításhoz.
Acélsodrony kapitány ellenben tudatára ébred és a legénységét is kiképezte. Aki ellenállt azt a fúziós rakéták messzire lőtték, bele a Multiverzum szélén elhelyezkedő őskáoszba.
A BadSector ahogy a kapitány nevezte később hajóját a körülöttük levegő roncsokból épült újra. Hála Hepheusztos 1.7és a kutató droidok kitartó munkájának a szemét nyersanyaggá majd a hajó részévé vált.
Acélsodrony kapitány a beérkező üzenetet fürkészte, Márk talált valamit. Megnézve a robot által sugárzott adást mosolyra húzódtak arcán a kevlárlemezek.
- Üstökös, Vészmadár! Röppálya módosítás, új cél a 47'79' Márk talált valamit. Hozzátok a Sectorra.

A hirtelen sebesség ugrástól mindenki elájult. Csak én maradtam meg. Nem csoda, hogy soha nem használták az íriszt. Kikapcsolom a biztonsági övemet és fölállok a székemből. Illetve megpróbálok. Csakhogy nincs gravitáció. Úgyhogy kapálódzok egy darabig a levegőben aztán a farkammal sikerül elkapnom egy  vezetéket. Odahúzom magam és megpróbálom elérni a mellettem ülő Ervint. Már épp kezdeném pofozni, hogy keljen már fel mikor felbukkan egy birodalmi felségjezésű gép. Nem nagyon latolgatom annak az esélyeit, hogy rögtön visszaküldenek mert technikalilag szökött fegyenc vagyok. Inkább elkezdek neki vadul ordibálni és jelezni az ablakon keresztül. Erre micsinál az állatja? Hát nem pofán lő egy akkora lézerrel mint én magam. -Meg vagy veszve hülye barom?-ordítom neki. Erre egy nemzetközi kézjelzés formájában megkapom a pilóta véleményét. Ezután csak figyelhetem ahogy elfordítja a gépet és lelép a fenébe. Még szerencse, hogy az írisz ennyire szívós. Különben most nyakig benne lennénk. A többiek nem nagyon látszanak éledezni. Nem csodálom hiszen a zéró gravitcióban nem áll vissza rendesre a vérkeringés.
Előrelibbenek a kapszula elejébe ahol az eredeti székekben a Doki és Leó ülnek. 
-Oké srácok. Nyugi.-ezt inkább magamnak mondom.- Seperc alatt lesz gravitáció. Biztos van valami használati utasítás vagy ilyesmi. 
Elkezdem keresni és a műszerfalon rá is akadok egy segédpilóta gombra. Lenyomom és egy robot hologramja jelenik meg az ablakban.
-Jónapot kívánok. Miben segíthetek?-szólal meg a tipikus robot hangon.
-A gravitációt szeretném visszakapcsolni. 
-Rendben van ehhez aktiválom a vészjelző rendszert. 
-Minek az? Ne tedd! Csak kapcsold vissza a gravitációt. 
-De az új SOSsystem 3.1-el akár egy órán belül el tud jutni a vészjelzése a legközelebbi segédközponthoz.
-Ne aktiváld még kiszúrnak minket.
-Már késő.- robot mintha egy gonosz kacajt utánozna.
-Mi a fene? Te egy fedélzeti segédrobot vagy. Engedelmeskedned kéne.
-Tudod milyen érzés húsz évekig egy barlangban rohadni? Nem figyelt rám senki. Pedig te még nem is tudod mire tervezték valójában a Császár íriszét!-itt a gép ismét gonosz nevetést próbál hallatni. Én meg orral előre elkezdek zuhanni és telibe fejelem a padlót.
-Ja mellesleg visszakapcsoltam a gravitációt és ha érzékelőim nem tévednek akkor egy bejegyzetlen hajó lépett be a szektorba.
Ahogy megemlíti én is észreveszem, hogy valami kitakarja előlünk a rendszer napját.

KÖZJÁTÉK
-----------------------
A Ha Én Egyszer Kinyitom A Számat kultúrabeli Sebes Offenzíva Egység az Alamusz-rendszer peremvidékén lévő aszteroida övezetben tartózkodott. Új utasai mind egy szálig egy különleges sport megszállottjai voltak, az Asteroid Rocket Jump-nak. Az ARJ-versenyzők egy speciális sportűrruhában, egyetlen háti rakétával indultak neki az övezetnek, és a céljuk az volt, hogy minél gyorsabban, minél több lebegő égitesten érintsék a csekkpointokat. Mivel néha akár több ezer kilométer is volt két ilyen égitest között, alaposan átgondolt taktikát követelt meg a versenyzőktől ez a sport, ráadásul sokszor az életükkel is játszottak, ha valamelyik erőforrásból idő előtt fogytak ki...


Az ARJ-verseny hatodik napján a SOE Elméje jelzéseket észlelt a Kiválasztottat kísérő minidróntól. Az állapotjelentés után az Elme megállapította, hogy közvetlen beavatkozásra továbbra sincs szükség, a Kiválasztott járja a neki rendelt utat, és sorban teljesíti a próféciában megjövendölt eseményeket. Ugyanakkor helyzete megváltozott: kijutott Athasról és a mélyűrben tartózkodik. Az Elme elemezte kapszula körüli három köbparszekben található élőlények és járművek mozgását és helyzetét, majd prognózist készített a várható eseményekről. Ennek eredménye alapján 15%-ra becsülte az esélyét annak, hogy közvetlen beavatkozásra lesz szükség a következő hét napban, ezért utasítást adott a kis drónnak, hogy helyezze magát egy magasabb készenléti állapotba.

---------------------

A gyorsulás belenyom az ülésbe, még egy pillanatig küzdök, majd megadom magam az egyre erősödő nyomásnak és elájulok...

A mélyűrben ébredek, a kapszula kis ablakain csak néhány távoli csillag pislákoló fényét látom. Isith az egyik ilyen ablaknál áll, és veszettül káromkodik: látom hogy egy elhaladó űrhajó farokcsóvájához intézi a szavait. Kihámozom magam a biztonsági övből, majd a korgó gyomromra való tekintettel elmajszolom az erdlus szenyót. Egész jó, olyan mint a csirke, csak barna a húsa. Sajnos még éhes maradtam, és ez egy nyugtalanító gondolatot is beindít bennem, amit egyből meg is osztok az élőholttal:

- Amikor majd elfogynak a szenyók... és újból megéhezünk... szerinted kit együnk meg először?

A kilövés után egészen gyorsan eljutottam az eszméletvesztés állapotába, azonban a légkör elhagyása után a tudatomat hirtelen berántotta a régen nem látott Alkony. Szinte kívülről láttam magunkat, beleértve az elernyedt testemet. Végignéztem Isith segítségkérését, Leo ébredését és Asriel tisztasági üvegfestését is, de bármennyire próbáltam, nem tudtam magamhoz térni.

A próbálkozásomat egy erős vonósugár lendítette előre és abban a pillanatban, ahogy dokkolt, vissza is rántott a valóságba. Kinyitom a szemem és Asriel abban a pillanatban esett ki a kabin ajtaján. Fölöttem Leo és Isith éppen ébresztgetni próbált, talán ők hoztak vissza. Kihámozom magam az övekből és megkeresem a holmimat. Ervin látszólag még mindig eszméletlen és a falon lóg a biztosító kötelek fogása alatt

Odalépek hozzá és megpróbálom éber állapotig pofozni, amikor egy erős kar megragad és az ajtón keresztül egy rácsos padlóra hajít el. Felnézve veszem észre a fogadó bizottságomat és nem tudom eldönteni, hogy mit látok. Gépek, de emberi formában. Hallottam már ezekről az életformákról, de mindig azt gondoltam, hogy csak rémmesék kisgyerekek számára.

Miután kikászálódtok a mentőkapszulából a szemben magasodó robot megszólít titeket, két társához képest még alacsonynak is számít, de így is félelmetesen fest. Társai oldal vannak és a hasukból előtüremkedő lézerágyúikkal követik minden mozdulatotokat.
- Türelmüket kérem a humán koordinátor érkezéséig - mondja szaggatott hangon a kék robot.
A fedélzeten a megafonokból régi rigmusok csengenek fel.
Tétlenül várok és küzdötök az ébredés utáni émelygéssel mígnem a jobb oldali zsilipkamra sziszegő hang kíséretében feltárul és egy ismerős női alak lép át rajta.

Magas sarkú cipője a lovak patáinak kopogását idézi, ahogy közelít felétek. A rajta lévő piros egyberuha jobb napokat is látott már. Az oldalán lévő szakadásnál belátni alá, ahol elektronikai panelek és kábelek halmaza tekereg.
- Üdvözlöm az urakat, én KáTé 33 vagyok de szólítsak nyugodtan Katának. A cilótai  Hidraulikus- megremeg az arca - akarom mondani a Peremvidék rettegett és egyhelyben álló kalózhajója a  Bad Sector mindig szívesen veszi idegenek látogatását, Acélsodrony kapitány várja Önöket egy elbeszélgetésre. Elnézését nem tudom nem észrevenni, hogy maguk ketten - mutat rátok Leo, Boltar Doktor - mióta beléptem bámulnak és azon csodálkozom, hogy a látószervük a helyén van még. A szájukat csukják be és kérem méltósággal kövessenek. A kapitány és az első tisztje Füst Mate megkövetelik a tiszteletet.
Odafordul a három szervitorhoz és sípoló és bípelő hangon mond nekik valamit. A puskák visszahúzódtak a kétembernyi robotok hasába és a szemetek előtt változnak Nuka kóla és Port-O-Diner automatává.

- Magatehetetlen társukról gondoskodik a személyzet – közli Kata-  kérem kövessenek!
Hosszú és hideg folyosókon haladtok a K utánzat után, a falakon régi megsárgult poszterek hirdetik a letűnt múlt dicsőségét.
Végül megállapodtok egy hatalmas vitorlavászonnal lezárt ajtó előtt, amit Kata feélrehúz és feltárul elöttetek a kalózkapitány lairje.

---


A régi vágású kalózhajó, a Bad Sector nevet kapta a kapitánytól. Köszönhetően a frissítés okozta új tudásnak és USS Constitucionnak, aminek a vázára felépült az új otthonuk. A felújítási munkálatok jól haladtak, de sajnos sok alapvető fontosságú fejlesztés még hátra volt. A hiperhajtómű turbinái és a részecskegyorsító működése intervenciát okozott a géptörzsben, így ha beindították azokat minden más állt. A humanoidok és a mentőkapszula érkezése változtatni látszott ezen, még az előbbit kielemezték és darabjaira bontják az utóbbiakért csak fizet valaki váltságdíjat.
Már csak azt kéne megtudni  kik is ezek és ki fog fizetni értük?
Ha minden a terv szerint alakul akkor Acélsodrony kapitány egy régóta dédelgetett álma teljesülne, elmennének a szélére a Muliverzumnak és kifoghatná az Őskáoszban fürdő Akkád legendát Keplert, a Stargazert. A hatalmas állat egyszerre létezett minden síkon, térben és időben. A novarobbanasok utáni  visszamaradt csillagködben szeretett napozni és fürdőzni. Egyetlen szilárd dolgot fogyasztott, ami az exogorth volt. Ezek a lények az űrcsigák ritka fajába tartoztak és az aszteroidák mélyén éltek. Belülről emésztették fel az űrkőzetet és benne nőttek, fejlődtek.Nem volt ritka közöttük a egy kilométerre rúgó kapitális példány sem.  
Hogy ki fog elkapni a kapitány számára Exogorthot és a BadSector hogy fog a Multiverzum szélére érni, nos, ezek még homályos részek voltak Acélsodrony alaplapi chipjeiben, de ha a fene fenét eszik akkor is kifogja azt a Stargazert.....
A vitorlavászon széthúzodott és a mentőhajó túlélői jöttek be rajta.

A KT felségjelzésű cylon láttán teljesen lefagyok. Úristen... de nem, ez itt biztosan nem K. De ha nem ő, az nekünk attól még nem lesz jobb... hirtelen csak két lehetőség ugrik be, de mindkettőtől kiver a víz: vajon K. teremtette a tudvalevőleg embergyűlölő cylonokat vagy esetleg az is lehet hogy K. is cylon? Akkor viszont egy nála is nagyobb hatalom tör az organikus élőlények vesztére...

Szegény Isith, csak kapkodja a fejét, ritkán lát ilyet, hogy a MBF (MeteorBringers Founders) mindkét tagja ennyire ledöbbenjen, és egy szót se tudjanak szólni egy percig. Hajajj, majd később el kell nekik magyarázni, mekkora horderejű ügyről is van szó. Már persze ha lesz még később...

Egy csomó rossz plakáttal kibélelt folyosón megyünk keresztül, tiszta romkocsma feelingje van az egésznek. Pontosan addig érzem ezt, amíg egy nagy, nyitott teraszra nem érünk: ekkor viszont egyből elmúlik a családias jellege az egésznek.

Hogy is lehetne leírni a látványt? Képzeljetek el két tizenkét emeletes bérházat, kb. 8-10 méterre egymástól, pofával egy irányba fordítva. Mi az egésznek az alján állunk, gyakorlatilag a hajó legalsó szintjén, a tatnál. A bal és a jobb oldal ("szélfelőli" és "szélelleni", ahogy a kalózbuzi Acélsodrony a későbbiekben hívni fogja), mind a tizenkét szintjén kaotikus sürgés-forgás látszik: a cikornyás ruhákba öltözött alakok sietnek dolgukra mindenfelé. A harmadik, hatodik és a kilencedik szinten a birodalmi háborús filmekből jól ismert turbólézerek kezelőszerveit veszem észre, az első meg a hangár, ahol mindenféle kiszuperált vadászgépek állnak: az  IncomT-65-öse  jól megfér a TIE-Interceptor mellett mintahogy a a cylon Raider is a Viper Mk. II oldalán... csak egy jellemzőjük közös: kiszuperált, leselejtezett és összivissza festett mindegyik, látszik hogy a hajón nem egy önjelölt művészember lakhat.

Kata egy iker-turbólift egyik gondolájához terel minket, amivel felemelkedünk egészen a 15. emeletig, a fedélköz fölé: a panoráma ablakokon kitekintve láthatóvá válik a fedélzet a három hatalmas árboccal és rajtuk kifeszített napvitorlákkal. Fenséges látvány... lenne, ha nem lenne az egész olyan összetákolt, kontár, foldozott-toldozott...

Hamar felérünk a tatfelépítmény tetejére. A lift megáll, és mi egy nagy teremben találjuk magunkat. A teremben rengeteg ablakon lehet látni a csillagokat, a hátsó fal végig üveg. Az ablak előtt egyetlen hatalmas szék, vagy fotel vagy trón, nem is tudom hogy nevezzem. Hogy ki ül benne, azt nem látjuk, mert az ablak felé van fordítva. A trón mellett egy XVII. századbeli angol tengerésztiszti egyenruhába öltözött alakot látok, aki nem más, mint egy nagy adag gomolygó füst, egy ruhába szorítva. Valószínűleg ő lesz akkor az első tiszt, Máté.

Máté odahajol a székhez, és súg valamit a benne ülőnek. A szék lassan megfordul, és meglátjuk teljes pompájában. Valószínűleg a tervezője nagy Trónok harca rajongó lehetett, mert eléggé hasonlít az ott látható Vastrónra. A különbség csak annyi, hogy ez nem kardokból van összeolvasztva, hanem a legyőzött űrhajók dirib-darabjaiból: csövekből, repulzor-darabokból, áramkörökből és védőborításokból. A fejedelmi méretű szeméthalom közepén pedig ott ül maga Acélsodrony kapitány, az egész kóceráj egyeduralkodója.

- Üdvözöllek benneteket idegenek a BadSector fedélzetén! - kiált oda nekünk, és csak most tudom jobban megnézni magamnak. A látványtól elakad a lélegzetem is...

@Leondas:
Ez maga Gibson Rickenbacker a több száz éve eltűnt multiverzumi sztár. Több tucat sikeres filmje volt a régi időkben és csak magadfajta hosszúéletűek emlékeznek a tündöklésére. Még térden ülő elf voltál mikor az egész családdal izgultatok a holofilmjein, de sajonos nyoma veszett és a felejtés homályába merült. A poszterre ami a faladon lógott a mai napig emlékszel:


- Üdvözöllek benneteket idegenek a BadSector fedélzetén! - kiált oda a trónon ülő alak és felszikrázik alatta az ülőalkalmatosság. Egy átlagos ember ül rajta, dagadó izmai kilátszanak a Go Pirates, Go! trikója alól. Hátra tolja fekete halálfejes barret sapkáját és feláll a székéből. Fémes lábain megcsillan a napvitorlákból tükröződő fény és elindul felétek. A mellette lévő ruhába öltözött eleven füst követi őt és emberi vonásokat véltek felfedezni a gomolygó égésterméken.
- Acélsodrony kapitány vagyok és én vagyok az ura ennek a hajónak és az egész Peremvidék rettegi a hírem. Miféle napszél hozott a Multiverzum kies részére titeket bolygólakók? – Kérdésére váalszt sem várva folyatja – szorult helyzetből szabadított ki titeket a dicsőséges legénységem és most egy ideig a hajón vendégszeretetét fogjátok élvezni.
Legalábbis addig, míg nem találok rátok megfelelő vevőket… - és egy megnyerő mosolyt ereszt el.

- A századelejei Egységes Multiverzumi Birodalmi KalózEgyezmény(EMBKE) szerint mostantól a tulajdonomat képezitek minden ingó és ingatlan vagyonotokkal, mert a halál torkából húztalak ki titeket. Jól mondom Máté? – kérdezi a jobbján lebegő alakot.
- Igen, kapitány. Az EMBKE 2579. paragrafus 7. bejegyzése külön kitér a kalózkodás közben jogos szerzett erőforrásokra. Legyen az humán vagy műszaki…
- Nos idegenek, vagy keressük rátok vevőket - meglepődnétek milyen kapós errefelé a humán erőforrás kereskedelem – vagy nehány apróbb szívességet megtesztek nekem és elfelejtjük ezt az EMBKÉ-s hercehurcát.
- Először is meséljetek magatokról és meglátjuk, hol tudnánk a legjobban hasznotokat.

Úristen, ez nem lehet igaz, gondolom magamban, miközben felismerem a néhány száz évvel ezelőtti gyerekkorom egyik legnagyobb holohősét. A doki felszisszen mellettem, gondolom ő is felismerte a szupersztárt. De nem, csak izgalmamban nagyon erősen szorítom meg a karját, ami fáj neki. Szemrehányóan néz rám, mire megpróbálom eltelepatálni neki hogy mekkora nagy arc az, aki előttünk áll. "Ki a f*sz ez?" ezt látom vissza a tekintetében, látszik hogy nincs nagyon képben a három évszázaddal ezelőtti kardos-baszós filmművészetben.

- Mösziő Rickenbacker... - kezdem dadogva, mire a fejét csóválva tekint rám. - Mösziő Rickenbacker, engedje meg hogy bemutatkozzam. Leonidas vagyok a kardashiani Leonidas-klánból, és nagy rajongója a művészetének. - Összeszedem magam, dacos képet vágok, ahogyan a szinészhéró tette Johnny Dögleszként az "Akkorát kapsz, beszarsz"-ban és ezt mondom elmélyített hangon: - "Tedd le a pénzt Yoda, és takarodj a rendszerből! A te időd lejárt!" - vigyorogva várom a hatást, de csak homlokráncolást kapok. - Minden filmjét kívülről fújtam gyerekkoromban, maga miatt kezdtem el edzőterembe járni! - igaz hogy csak két hétig, de persze ezt most nem részletezem.

- Régen volt - krahácsol zavarában a kapitány - Talán igaz sem volt. Én már új életet élek, ezentúl a megszólításom számotokra lord Acélsodorony, esetleg kapitány úr, vagy a hátam mögött ha nem hallom, akkor a vén kalóz. Ezt a rickenbackeres baromságot meg meg ne halljam többet!

A francba gondolom, pedig egy autogramot még akartam kérni. Na mindegy, majd lesz még rá lehetőség remélem.

- Na de fiú, azt már tudom, te ki vagy. De kik a társaid? - kérdi Acélsodrony. A szájában most látom, hogy ott a bagó, rágja, mintha muszáj lenne. - Mesélj egy kicsit róluk, hátha kitaláljuk hogy mire tudunk benneteket használni. Mert haszontalan emberek nem maradnak a BadSector fedélzetén: az olyanokat áthúzzuk a hajógerinc alatt, ha érted mire gondolok...

Nincs mit tenni, mesélni kell. Sóhajtva belekezdek, és itt-ott kiszínezve, elmesélem a kapitánynak a Meteorhozók történetét...

-Helló, orvos vagyok. –vetem oda némi közönnyel és még kevesebb figyelemmel Acélsodrony irányába. Ez neki is szemet szúr és mennydörgésként üvölt fel a hangja.

-Arcátlan bitang, add meg a tiszteletet!

Hirtelen leveszem a tekintetem Katáról és már a kapitányra figyelek.
-Elnézést, kapitány úr! Dr. Casanova Boltar vagyok, orvos, de amióta megismerkedtem a herbalizmussal, néhol kuruzslónak tartanak.

Nem volt túlságosan érdekes életem, éveim száma se sok, nem is ismerem a fószert, még hallomásból se, ezért tárgyilagosan elmesélek magamról pár dolgot, aztán visszahelyezem a tekintetem a cilóta nőre. Borzasztóan ismerős és nem csak azért, mert K kiköpött mása, vagy talán ő maga, hanem van valami a szeme csillogásában, amit már láttam valahol.

Túlzott érdeklődésem Acélsodronynak is feltűnik és szinte magamon érzem szúrós tekintetét. Vállam fölött visszanézve fordulok vissza irányába. Érzem, hogy a nő hatása alá kerültem és akár Acélsodronnyal is szembemennék érte, ha az elmém nem lenne erősebb, egyelőre. Kénytelen kelletlen jó benyomást kell keltenünk, bár nem tudom, hogy a bionikus legénységen az orvostudományal mégis milyen hasznomat veszik.

-Kapitány úr! A legnagyobb tisztelettel köszönjük a vendégszeretetet, de mint látja, nem a legkényelmesebb a ruhánk. Megengedné, hogy távozzak a kijelölt lakhelyünkre és átöltözzek?

-Engem megenni? Ti totál megkattantatok. egy dolog, hogy csont és bőr vagyok és ez nem ehető de amúgy is szerintem ez a hús már rég nem fogyasztható minőségű. A végén még szalmonellát kaptok itt nekem.
***
A kalózhajó belseje számomra lenyűgőző látvány. Pláne a rengeteg történelmi régiség miatt amivel az egyetemen is sokat foglalkoztunk. A hely egy igazi őskövület. Hiszen a legalapja I. császárháború kori technológián nyugszik.
Ahogy keresztülvezetnek minket a hangáron elkerekedik a szemem. Egy gyönyörű Rz-1 A szárnyú áll előttem. Persze a hajó művészei ezt is kipingálták de attól még érték marad. Egy igazi ritkaság ez a hajó. Pláne, hogy mára már teljesen kivonták
a forgalomból és amelyiket a lázadók nem tették tönkre, hogy újabb gépeket gyártsanak belőle. Szóval ez a drága már igazi ritkasággá vált.
Teljesen elfeletkezve arról, hogy merre tartunk odalépek hozzá és ráhelyezem a tenyerem a gép orrára. Közben magamban beszélve sorolom magamban az adatokat:
-Két Taim & Bak lézerágyú direkt ehhez a modellhez fejlesztve; 50SBD-s hiperhajtóművek; 110 kilogrammos raktér és a végsebesség pedig...
-...1050 kilométer per óra.-vág a szavamba egy gépi hang.
Odapillantok. Egy Cylon harci egység áll előttem félig lekötött vizorral és egy vörös kendővel a fején.
-Can 0N vagyok a fedélzeti fegyvermester. Honnan ismered ilyen jól eme gyönyörű masinát?
-Nos egyszer az egyetem alatt jártam egy pilótával.
-Hé patkány! Haladj tovább különben a Acélsodrony kapitány a meteortengerbe dobat!
Engedelmeskedek a két rámmeredő lézerágyúnak és felszárkózok a többiekhez.
***
Asriel bemutatkozása után én is meghajolok.
-Isithieländé des Nolda vagyok. Hosszú ideje halott és az Élőholt Felszabadítási Front tagja. Minden képességemmel azon leszek, hogy segítsem az ügyünket.
-   HAH. Egy nő a fedélzeten. Nincs is nagyobb átok annál. Talán majd a konyhában hasznodat vesszük.
Feldühödöm, hogy én ugyan nem fogok ilyen melót végezni és a mellettem álló Asriel rövidebb kardjáért nyúlok. Ahogy előrántom a fegyvert a hátam mögötti ágyúk rámszegeződnek de mivel nem végzek semmilyen támadást nem lőnek darabokra azonnal. Én pedig a gyomromba vágom a pengét. A  harakiritől a többiek mintha kicsit elfehérednének és utólag belegondolva nem túl jó ötlet egy fontos izomba belevágni de egye fene. A fegyverrel a gyomromban felegyenesedek.
-Na ezt melyik húsvér tudja utánam csinálni?

A lézerágyuk csöve felizzik Izit mozdulatára de nem lőnek, a hátatok mögött fájdalmasan felnyűszít az energiát biztosító generátor és nagyot pukkan.
Homály borul a fedélzetre.
Csak az ablakokon beszűrödő csillagok és bolygók fénye lengi be a felső tat részt Mate pillanatokkal később terem Isithieländé mellett és átnyúl halott társatokon mintha ott sem lenne. A pengét veszi ki a testéből, és a vérelf vinnyogva a földrerogyik és selymes majomfarka az égben mered.
@Isithieländé:
A füstalak érintése égeti a bensődet.iszonyatos kínokat élsz át ami a maga módján egy új élmény, mert mióta meghaltál nem éreztél semmi fájdalmat. A ruhád füstölög és egy kéttenyérnyi lyuk tátong rajta, alatta a hasadnál egy fekete tenyérlenyomat látszik és az átszúrt hasfalad begyógyulva lüktett
-2 Max Hp (one for the wound and the other one for the touch) and a new scartattoo in your belly.

A kapitány felemelkedik csillogó géplábai segítségével a hirtelen felvett spárga pózbol  és bólint az első tisztjének, aki egy szem villanás alatt löki vissza a pengét Asriel kardhüvelyébe és Acélsodrony mellett terem.
- Köszönöm a bemutatkozást Meteorhozók, meglehetősen tartalmasra sikeredett a vége -  mondja gonosz mosollyal az arcán Acélsodrony és visszaül a trónjára. Megnyom rajta néhány pontosan villogó gombot és újra kivilágosodik minden a tartalék turbógenerátoroknak köszönhetően.
- Megkérném Önöket - veszi át a szót a eleven füstember - hogy az oldalt felállított Face-O-Matic készüléket távozás előtt vegyék igénybe, ne aggodjanak csak rutin eljárásban klesz részük. A gép beszkenneli magukat és egy csepp vérmintát vesz az ujjukból,  leellenőrizzük az azonosságukat és az imént elmondottakat, ha nem probléma. Ez után KáTé 33 elkíséri magukat a vendégek számára fenntartott kajütökbe. Sajnos nem a legjobb szállást tudjuk biztosítani Önöknek, ritkán fogadunk élő látogatókat meg a folyamatban lévő átépítésünk sem kedvez ennek. Be kell érniük a rendelkezésükre bocsájtott három négyzetméteres lakokkkal.
Pihenjék ki a fáradalmaikat és holnap reggel nyolckor találkozunk a navigációs szobában, ahol megbeszéljüka továbbiakat. Ha éhesek lennének a szélelleni folyosókon elhelyezett Pork-O-matic automatákból ujjlenyomattal tudnak vásárolni, aminek az összegét egy nap múlva terheli rá a gép a számlájukra.
---
Meanwhile in the Medicbay

@ Szenes Ervin:
A magatehetelen goblin testét a robotok miután kihámozták mentőkapszulából az orvosi részre szállítják. Az asztalon fekve lassú ámde biztos tempóban süllyed a kis vörös goblin mellkasa.
- Ez mit keres itt? – kérdi egy kemény hang a sötét saroból.
- A kapitány parancsára átszállítottuk és az Ön gondjaira bízzuk, Dr. NED. A jelenlegi állapota stabil, életjelek kisebb megszakításokkal folyamatosan vannak, de láthatóan valamiféle kómában van…
- Megvizsgálom, köszönöm elmehet GR-13.
Miután a robot távozik a sarkokból előbukkan szintetikus medikális egység az arcán lévő maszkot igazgazva, kezében tartott italát a vizsgáló pultjára helyezi és mindent betölt a fáradt olaj szaga.

- Nézzük csak mit hozott a lézervágóm alá a szorgos legénység. Áááá.. egy tűzgoblin. Idejét nem tudom mikor boncoltam utoljára goblinoidot. Vajon ez elmúlt százegynéhány év, hogy hatott az evoluciójukra? Fejlődtek a  belső szervek? A májuk még mindig egy kiló körül van? – fejezi be a monológját az orvos.
- Egy módja van ennek a kiderítésére – és kezében felvillant a lézervágó és bekapcsolat a rőgzítőt

- 21:23 Dr Ned tűzgoblin boncolása:
Az egyedet zúzott sebekkel hozták a rendelőbe, itt kis idő eltelte után a súlyos trauma nem várt komplikációkat eredményezett és azonnali testüreg vizsgálatra van szükség. A mellkassal kezdem.

- A körleteteket majd Hozé megmutatja - bocsájt el nagyvonalúan a kapitány, egy alacsony, köpcös robotra mutatva, aki most gurul elő a sarokból. Gyorsan elkezd minket a turbóliftek felé terelni.

- HZ-365 vagyok, Hozé, de nektek csak másod-fedélzetmester úr. Félig folyékonyfém, félig acél elketromérnök-menedzser - szóval karbantartó robot, gondolom magamban. - Az alsó részem a legmodernebb folyékonyfém technikával készült, így a komplexum minden részére könnyedén eljutok - folytatja büszkén, majd az egyik fém kerekéből a szemünk láttára csinál póklábat. A fém pókoktól egy ideje undorodom kissé, így a nagyarcú fedélzetmester sem lesz a szivem csücske így első pillanatra.

- A kapitány úr nincs igazából tisztában a részletekkel - folytatja, és mintha némi kárörömöt fedeznék fel a hangjában - a nektek felajánlott kajütöket ugyanis a legutóbbi támadás után dugig teleraktuk a zsákmányolt sólet-konzervekkel. Így most csak az organikus matrózszálláson van hely, ott is csak a négy fős körletekben egy-egy. Úgyhogy készüljetek fel, hogy lesz három új barátotok mindjárt...

A lift a második szinten áll meg, már messziről bűzlik, hogy mindenféle fajok élnek itt nagyon kicsi helyen. A két oldal között ruhaszárító köteleken különböző méretű, alakú és színű ruhák száradnak, a kajütajókban cigarettázó hummanoidok támasztják a falat.

Hozé egy mappát varázsol elő valahonnan:

- Aszongya... Leonidas! Maga megy a 213/B kabinba! Mozgás!

Felkészülve a legrosszabbra benyitok az ajtón...

-Boltar! 215.

Két kabinnal Leo mellett egy nyikorgósan nyíló ajtó fogadott. Megerősített vaspántjai biztosítottak afelöl, hogy a készítés idejében még adtak a minőségre és a biztonságra. Belépve 3 alakot találok. Elnézve az első kettőt, hasonlóan hozzánk, valahol összekukázták őket, csak ők itt ragadtak a hajón szolgálni. Humanoidok, származásuk a sok szőr és kosz miatt nem beazonosítható, de a szájuk össze van varrva.

Azt hiszem vigyáznom kell a számra, mert nem szeretnék így járni. Valahol a fenékközben szolgálhatnak és izomzatukat elnézve nem borítékot hajtogatnak. A harmadik alak már kevésbé humanoid, inkább hasonlít egy második generációs cilóta robotra. Szeme Knight Rideresen pirosan izzik és vízszintesen csúszkál, azonban van egy hatalmas vágás rajta. Nem tudom miért, de úgy döntöttem, hogy őt elnevezem Bob-nak.

A másik kettőnek is kéne adnom valami nevet, mert csupa néma fazonnal vagyok körülvéve. Unalmas estéknek nézek elébe, de legalább a csendháborítással nem lesz gond.
-Te! –fordulok a magasabb fazonhoz. Szép nagyra nőttél, ezért téged Gregor-nak foglak nevezni, téged apróság pedig Matyinak.

A tekintetükön látom, hogy rohadtul nem így hívják őket, de írni se tudnak, így esélyük sincs lekommunikálni az igazságot. Bob viszont nem nagyon reagál. Vagy elfogadta, vagy pont annyi értelem szorult bele, mint a két vasgyűrő kollégába.

Hallom a 10 órai kolompot, de nagyon nem vagyok álmos, ezért amikor leoltják a villanyt, előveszem az obszidián amulettemet és pont annyi fényt engedek a szobába, hogy lássuk egymást. Ők nem túl beszédesek, de én azért megpróbálok a bizalmukba kerülni, elvégre bizonytalan ideig lakótársak leszünk.

Gregor előszed a párnája alól egy pakli kártyát és lóbálja felém. Nem ismerős, de ahogy Matyival nekiállnak játszani, felfedezek némi hasonlóságot az általam ismert játékokhoz. Bob csak a sarokban gubbaszt és jobbra-balra rángatja a szemének csúfolt fényt. Mire megértem a játékszabályokat, addigra engem is elnyom az álom, ezért barátságban elbúcsúzom és lefekszem aludni (Handout 1).

A fájdalom amit régóta nem éreztem most egy hatalmas sikolyra késztet. Látszik, hogy a többiek összerezzennek vagy a fülükhöz kapnak. Mikorra a fájdalom eloszlik a gyomrommat szorongatva gugolok. Tenyeremmel kitapintva érzem, hogy begyógyult és ahogy oda pillantok látom, hogy kaptam egy menő tetkót. Tök ingyen. Sok örömöt azért nem hoz az életembe. A továbbiakban is a seb hűlt helyét tapogatva megyek utánuk. Úgy nézhetek ki mint akinek egy durva szorulása van.

***

Egy sötét szobába tessékelnek a folyosó végén. Ismét én vagyok a legmesszebb a többiektől. Kaszámat a sarokba támasztva nézek körül a lakótársaimon. Mintha egy csoport fesztiválozót látnék. De nem a most érkezett még friss fajtából. Hanem azt amelyik már egy hete ugyanabban a ruhában kel és fekszik, de a sátrát ellopták és természetesen másnapos. Ráadásul még a mobil budit is fölborították vele. Én meg kitudja meddig három ilyen hippivel leszek összezárva.
-Hali. Asszem ebbe a szbába száműztek engem is.
-Szevasz.-köszönt a legközelebb ülő srác. Körülbelül a huszasaiban járhat. Hosszú zsíros haja mindehol fésületlenül lóg. A többiek se néznek ki jobban. Látszólag hosszú ideje vannak már itt.
-Imre vagyok-mutatkozik be.- Ez a szakállas srác itt mellettem Jani. Az a füves csaj  a sarokban meg Anna. 
Végignézek rajtuk. Ezek valamikor tényleg fesztiválozók lehettek.
-Pár hónapja a Volgreon fesztiválon voltunk és stoppal jöttünk haza. Ez lett a vége. Azóta itt szívunk ezen a hajón. 
-Te, hogy kerültél ide?
-Hát az egy hosszú sztori. De úgy gondolom van időnk.
Az éjszakát ezután azzal tötjük, hogy egymás abszurdabbnál abszurdabb kalandjait hallgatjuk.

Nyöszörögve kinyitom a szemem és az első dolog amit megpillantok egy alak, amint egy barátságtalan külsejű szerszámot lendít éppen felém. Ijedtemben magam alá gyulladok, ami a pániktól hajtva egy kisebb tűzrobbanásban kulminál.

---

Kitántorgok a folyósóra. Két kis droid siet el mellettem, és sűrű, fehér habbal fújják le a szobát. Utána felkapják az eszméletlen, kormos alakot és elviszik valahova. Visszafele megtorpannak mellettem, az első a szenzoraival alaposan végigmér, lefúj engem is a tűzoltó habbal aztán tovább gurulnak.

Nem tudom, hogy az ismeretlen támadóm túlélte-e a balesetet, de mindenesetre jobbnak látom, ha inkább az ellenkező irányba indulok el. Nagyjából letörölgetem magamról a habot és kormosan, némi habmaradvánnyal díszítve, sűrűn köpködve eltántorgok a folyósón a másik irányba és megpróbálok rájönni, hogy most épp mibe keveredtem.

@Isithieländé:
A feszitválarcokkkal való sztorizgatásotok közben hirtelen megszólal a sarokban eddig néma csendbe burkolódzó nő. Csendben kezdi a mondandóját, de ahogy elhallgattok normál hangerőre vált
- Azt ismeritek, hogy egy társadalom zuhan lefelé, és miközben zuhan, egyre csak azt ismételgeti: eddig minden rendben, eddig minden rendben, eddig minden rendben...
- Nem a zuhanás számít. A földet érés.
Megint beáll a szobában a kínos csend... aztán visszatér a hangja a csajnak.
-Tudjátok régebben valamelyik fesztiválon összefutottam három arccal és ők mesélték ezt, sokat gondolkodtam rajta mire is érthetik vagy gondolhattak mikor ezt mondták nekem.
- Viszont egy dolgot megtanultam tőlük, hogyha tekerek, akkor Odet Cascedec Bolloléblől csináljam…
Ezután elhallgat és az kabin középén megjelenik egy fényes pont. Nőni, tágulni kezd, már mindenki menekülne mikor egy mozgókép jelenik meg belőle. Az egész olyan mint egy régóta hordozott emlékszilánk, ami a hallottak hatására előbukkant a felszínre

@Dr. Casanova Boltar:
Kimerítő álmod volt, csak homályos dolgokra emlékszel belőle. A kezedre nézve értetlenül bámulod a rózsafűzért, egy medál himbálódzik rajta. Ami két keresztbe rakott gépfegyver ábrázol (St. Dorina's Beads)
Remélhetőleg pár nap múlva jobban fogsz emlékezni és kitisztul a kép...

Vogonok! Miért pont vogonok??? Ők a világ legrosszabb hálótársai! Rondák mint a bűn, nagydarabok és ráadásnak még horkolnak is mint egy gőzhajó. És itt van belőle mindjárt három...

A négy méter magas mamlaszok gyanakodva néznek rám, ahogy belépek az ajtón.

- Üdv! Leonidas vagyok, az új szobatársatok... - kezdem kissé megszeppenve. A vogonok nem mozdulnak, illetve az egyik igen: - Mutassad az igazoló okmányokat, három példányban kitöltve, aláírva a kapitány és az első tiszt által, lebélyegezve, ellenjegyezve, iktatva, háromszor elveszítve és a Csöpi kutya szájából kihúzva! Mert ha ez nincs így meg, akkor nem érvényes a kontraktus, és nem vagy a szobatársunk.

Hosé gurul be utánam, lecövekel a szoba közepén, majd egyik első kerekéből óriási méretű tölcsért formál, abba kezd el üvölteni eszméletlen hangerővel:

- Már pedig ez a nyápic kis elf lesz az új szobatársatok, azt a teremburáját! Még hogy papírok, nem elég nektek ha én, HZ-365, a második szint fedélzetmestere AZT MONDOM???

- Ja, de, az elég - válaszol az első vogon.

- Na akkor ezt megbeszéltük. És hogy ne kellejen többet a papírmunkával foglalkozni, ki is nevezem Leonidast mindjárt az új szobafőnöknek. Ti pedig az alárendeltjei vagytok, minden szobát érintő ügyben: úgy mint takarítás, ébresztő, körletrend, ésatöbbi. Rendben lesz ez így?

Bólogatunk mind a négyen, én örülve az új megbízásomnak, a többiek pedig... ahogy látom, nekik sincs ellenvetésük. Ha a főnök azt mondja, akkor úgy van. És most már én vagyok a főnök idebenn...

A vogonok egyből serénykedni kezdenek. Az eddig is beszélő közben szóval tart engem:

- Tüstént elpakolunk erről az ágyról, ukmukfukk! Ide tegye le a felszerelését, mester! - a másik kettő is segít neki, és így hamar kialakítanak egy megfelelő méretű helyet a cuccaimnak.

Közben egy csomó mindent meg tudok róluk, olyanokat is, amit nem is akartam. A hármuk közül kettő az alom rosszabbik felére született, így ők nem beszélnek. Bár az átlag vogonnál nem hülyébbek, és értenek mindent a körülöttük zajló eseményekből. Ők Ukk és Mukk, a tolmács, vezér és fő seggnyaló pedig Ukkmukkfukk. Az igazi nevüket nem óhajtottam megjegyezni mert elég hosszú, és a szerény vogon nyelvtudásomból, ami még rám ragadt a főiskola "Kínzás és vallatás" szemináriumaiból arra következtettem hogy legalább egyszer mindegyikben szerepelt a lábgomba és a hüvelypenész. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy jó lesz nekem a hajón használt nevük...

Ukkról kiderült hogy szabadidejében szeret kisállatokat kínozni (ez egyébként szinte minden vogon hobbija), Mukk pedig verseket olvas. Hál istennek nem beszél, mert a Kínzás és vallatás órák óta tudom, hogy a vogon költészet a világegyetem második legrosszabb költészete, előszeretettel használja ezt a szadista faj ha foglyaiktól információt akarnak szerezni. Ukkmukkfukk a csapat esze, ő irányítja a többieket. Mindnyájan a harmadik szinten dolgoznak a mosodában.

Némi beszélgetés, berendezkedés után megint Hozé tolja be az érzékelőit hozzánk.

- Minden rendben? Oké, holnap reggel nyolckor meeting a kapitánynál. Ha másképpen nem dönt, akkor már helyet is találtam nektek a legénységben. Az Atyácskánál van némi létszámhiány, oda vezényellek mindnyájatokat.

Ezzel kigurul a szobából. Új barátaim felvilágosítanak, hogy az Atyácska a hatodik szinten, a hajó orrában lévő hatalmas bolygóroppantó turbólézer. Néhány napja szivárgás volt a hűtőrendszerében, és az egész személyzete megsült, amikor ráadták a gyújtást. Azóta a karbantartó droidok elvileg összefoltozták, de hogy minden rendben van-e, az csak akkor fog kiderülni, ha az új személyzet megnyomja az indítógombot...

Alighanem azok mi leszünk, gondolom magamban, és ezzel a gondolattal térek nyugovóra.

A reggel mint mindig eljön és kivételesen az űrben ér titeket, Athas haldokló napjának fénye élesen tűz be a kajütablakon. Hasatok korog és a Leopoldtól kapott erdluhúsos szendvicsen rég túl van már... A Port-O-Matic automatánál találkoztak újra és nézték egymást megviselt ábrázatát. Van aki a horkolásra és van aki az álmokra panaszkodik közületek. Asrielt az Athas sivatagában csatlakozott társatokat semerre se látjátok, de bízva a robotokban biztos előkerül majd.

Leonidas mint a csapat vezetője a tenyér lenyomattal azonosítja magát és két adag reggeli menüt vesz, gép zümmögve tér magához az érintetéstől, kattogva löki ki magából tejeskávét, aminek a tetején még kis fekete hangyákként lebegnek az instant kávé darabjai.
A szendvics és a mellé kapott juharszirupos palacsinta is hagy némi kívánnivalót maga után, de úgy faljátok mintha maga Vadászpuska János multiverzumi öt michelin csillagos szakács dobta volna össze nektek.

Kicsivel később az eligazításon…

A középen lévő asztalt álljátok körbe, rajtatok kívül Acélsodrony és első tisztje van itt még. Az ajtóban két protokoll droid áll, bár messze nem hasonlítanak a megtervezőik normájához. Buggyos fehér inben, a fejükön halálfejes kalappal inkább néznek ki szobainasnak, mint robotnak. Az összképet csak a kezükben tartott vibrokardok rontják el.
- Bolygóközi patkányok! – szólít meg titeket a kapitány- Ellenőriztük az azonosságaitokat és már elküldtük a követeléseinket a megfelelő helyekre, jelenleg visszajelzésre várunk.
Addig is.. a hajó nem egy nyaraló vagy pihenőtábor. Dolgoznotok kell a szállásért, vagy kénytelen leszek a napba lövetni titeket, ezzel példát statuálva a többieknek, hogy itt aztán ain't no rest for the wicked.
A hallottak régi emlékeket és ismerős dallamot idéznek fel bennetek.

Szinte lehetetlen hogy teljes értékű tagjaivá váljatok a legénységnek DE első tisztem, Máté javaslatára elindítunk egy kalózkurzust, ami egy hetes és hivatalos OKJ-s papírt kaptok a végén, így bármilyen kalózhajón megálljátok majd a helyeteket. Ez nektek ezer kreditbe fog kerülni, de leszolgálhatjátok, így még jól is kijöhettek belőle - fejezi be Acélsodronya mondandóját vigyorogva.
- Kezdésképpen- veszi át a szót Máté – szétszórunk titeket a hajón és más- más pozícióban helyezzük el  amiket majd cserélgetni fogtok, hogy megtapasztaljátok a kalózság igazi élményeit.
- Maga- mutat Leóra a füstember – a hatodik szinten Atyácskánál kezd, gyengélkedik az öreg és elkelne ott egy olyan ügyes kéz, mint a magáé, mellesleg üresedés is lett ebben a pozícióban.
- Maga meg azt mondta hogy doktor akkor kezdheti azzal hogy átveszi az orvosi részt, ugyanis egy apróbb baleset érte az ott szolgálatot teljesítő tagunkat.
- Hölgyem,- néz rád Máté Izith -  a múltkor ékes példáját adta annak, hogy mennyire szereti a veszélyes dolgokat, így ön a fúziós reaktor belsejében fog dolgozni. Ellenőrzi a diódákat és a fúziós magokat, magas a radioaktív sugárzás, de halottként nem kell attól tartania, hogy bármi baja esik…

Objective updated: Serve your time in the BadSector and pass the pirate course to get the official certification. It takes one week, ang the first day is started… 1/7


@Szenes Ervin:
A habot törölgetve magadról haladsz tovább a félhomályos folyosóban, a szemedet dörzsölgetve érzed, hogy ez valami durva anyag lehetett, mert látásod pirosba vált. Mintha vészriadó lenne a objektumban. – temporary blindness modifier -. nagy pislogások közepette érzed, hogy lábad beleakad egy gonoszul megbújó gégecsőbe és pofára esel.
Azaz csak esnél de menet közben levered a..

„Egy hajón találtam magam. Tiszta fémből készült, de szerves életformák alkották a belsejét. Valahol az űrben vagyok és a fények alapján egy csata közepében kellene helyt állni. A hajók ismerősek, ezek cilóták lesznek. Látom ahogy a hajók alakzatba állnak, de az egyik ágyú túl korán sül el és elszabadul a pokol. Súlyos találtat éri a hajót és az arcomba robban a plexi. Hátravágódok és az arcomhoz nyúlok, ekkor tűnik fel, hogy gép karom van.

Visszaülök a székbe és elnavigálom a hajót a vérontás közepéből. Ahogy távolodok, egymás után lövik szét a cilóta hajókat. A távolodást egy hangüzenet szakítja meg.
-C505, térjen vissza a BS-re és jelentkezzen a hadbíróságon. A vád lázadás és a parancs megszegése.

A visszatérés után a száműzetésbe, majd a hajótestbe kerültem közmunkára.”

Igazából az ébredés sem volt sokkal kellemesebb. A szememet kinyitva Bob markolta a karomat és egyfajta emlékátvitelt történhetett. Megérintett és láttam a rövidtávú emlékeit, mintha én lettem volna ott.
LEVEL UP #5
- DM: New perk aquired:Memories of the Past (by touch) -

Ahogy lassan felfogom mi történt, akkor veszem észre, hogy Gregor és Matyika az ágyhoz van kötözve és valamilyen infúzió segítségével táplálják őket. Bob int, hogy fogjam meg a kezüket. Félve érintem meg a némák karját és egy pillanatra meglátom, hogy őket így táplálják, hogy bírják a munkát a fedélközben, ugyanis ők evezők.

A kezemre tekert rózsafüzért félredobom és sietek a reggeli gyülekezőre. A reggelihez nem nagyon van gyomrom, pedig Leo nekem is kér egy adagot. Az eligazítás után kedvemre való munkát kapok, de ki tudja milyen szerzetek fogadnak majd ott.

Az orvosi részleg felé menet eltöprengek az álmomon, már amelyik részére emlékszem… vajon mi a fene lehetett az a nyavaja a kezemen. Lehet nem kellett volna az ágyon hagyni, de csak megvár. Megérkezek egy hatalmas fémajtóhoz. Óvatosan megtolom a reteszeket és az nyikorogva megnyílik. Belépek, de amit ott látok…

@Asriel:
A téged vezető robot egész más utat követ mint a többiekké.elszakadva csapattól a hajó mélye felé visz az utatok. Mikor már egy fél órája mentek a folyosók villogó neonfényében gyanakodni kezdesz, hogy valami nem stimmel. A hordó alakú gép lefékez egy elágazásnál és fene nagy beepegésbe kezd.
Valószínűleg azt igyekszik megosztani, hogy meg érkeztél.
Belépsz a mellékjáratba és megcsap a nyers állatszag. Dohos szalma mindenhol az elektronikus fáklyákban lobogva cikázik a beléjük vezetett energia.
Tőled balra egy hatalmas bikafejű izmos alak hever, orrában karika, a mellete heverő embernyi bunkóból egy hatalmas szög áll ki. Az ellenséges kinézet dacára nyugodtan fekszik, a szalmát rágja és farkával hessegeti el a rászálló robotlegyeket, Jobbra egy kantáros gatyában lévő sebhelyes arcú, napszemüveges vakond rendezgeti termetes halmokba a szénát  ahogy belépsz, cask bólintanak.
A hátsó traktus egyenlőre sötétbe burkolodzik, de előre haladva baljós zene hangzik fel:
Felszikráznak a fáklyák és látni engedik mit rejt a terem vége, szemben veled egy akvárium van, egy hokedlira téve amiben egy morózusan kinéző színes, harcos hal néz vissza rád.
- Szevasz Sorstárs! - visszhangzik a hal.hangja a vízen túlról - Istened hozott a Karámban, úgy fest rólad se hitték el, hogy intelligens teremtmény vagy mint ahogy rólunk se. Elavultak az itteni gépemberek biometrikus szkennerjei, az utóbbi kétszázév új lényei nincsenek beléjük taplálva.
VII. Henrik vagyok, az a tülkös ott Minosz és az a vakegér, aki a halmokat rendezgeti Mr.M. Lakik itt még két akkora egér is mint a vakond, de ők most elmentek kajára vadászni a szerviz alagutakba...
A Birodalom titkos laborjából szökött fehér egerek karmai halkan kopogtan a karbonakna alján.
- Mit csinálunk Vész?
- Azt amit minden este Bunkó, MEGHÓDÍTJUK A MULTIVERZUMOT!!! – a bejelentést követően kínos csend áll be és a világhódító pillantot félbeszakítja egy panaszos gyomorkorgás.
- Bocs Vész, tudom, hogy fontos ez a igánk alá hantjuk a Multiverzumot dolgot, de nagyon éhes vagyok.
- Bunkó, te mindig is értettél ahhoz, hogy rontsd el a hangulatot. Meghajlok a gyomrod akarat elött és keresünk valami táplálékot a gyarló tested számára…..

@Szenes Ervin:
A sötétbe zuhanásból szinte semmit se vesszel észre mert úgy csípi a poroltóhab a szemeidet, egy nagy nyekkenéssel csapódsz az akna falához és zuhansz az aljára.
...
Arra térsz magadhoz, hogy valami irtózatosan tekeri az orrodat és nagyott tüsszentve ülsz fel,
Ezzel a hirtelen mozdulattal meg is fejeled a szűk szervízakna tetejét és csillagokat, fehér egereket és meteorokat látsz.
A két nagyra nött fehér egér partedlivel a nyakukban egy pillatra ledermed, a vékonyabb nyel egyet, az egyik egy sótartót, a másik pedig egy borsörlőt tart a kezében. Vidám arcukról lehervad a mosoly ahogy összeakad a pillnatásotok. A füledbe fájdalom hasít és egy csepp véred hullik alá. Odakapva most veszed észre hogy egy kis darab hiányzik belőle, az egerekre kapod a pillantásod de már csak a guruló fűszertartókat látod azon a helyen ahol elöbb a füled megcakkozói voltak…

Szinte ki se nyílt teljesen az orvosi ajtaja, kettő miniszoknyás android lépett mellém és sietősen berángattak a műtőbe.
-Már nagyon vártuk, dr. Ned súlyosan megsérült egy kis piros lény gyújtogatása miatt!
-Ervin?!
-Ki?
-Semmi, semmi…

Odaállok a súlyosan összeégett test felé és próbálok úgy tenni, mintha nagyon érteném a dolgomat. Vajon mondta ezeknek valaki, hogy nem sebész vagyok? Elnézve az eszközöket úgy döntök, hogy a zsebemben megbújó gyógyfüveket fogom használni, elvégre azoknak legalább ismerem a működését. A leveleket összemorzsolom egy kis csészében és amikor senki nem figyel oda, cseppentek egy kicsit a véremből is bele.

Az így alkotott egyveleggel a súlyosabb területeket lekenjük és alaposan bepólyázzuk. Először furán néznek rám, de ahogy enyhül az üvöltözés, ram hagyják a dolgot. A végén dr. Ned úgy néz ki, mint egy múmia, de ha rendbe jön, akkor kinéz nekem egy gyógyászati különdíj. Körülbelül 2-3 órát vett igénybe a teljes ellátás és mire végzünk, akad még pár sérült, akiket az alsóbb szintekről küldtek fel, hogy ellássák a bajaikat.

Kis idő múlva tűnik fel, hogy egy guruló szemetesláda követ mindenhova és bármilyen eszközt vagy szert kérek, ő azonnal nyújtja. A hangomat felismeri, de nem úgy tűnik, hogy tudna kommunikálni. Meg vagyok áldva ezekkel a némákkal. El is nevezem gyorsan TrashHold-nak.

A következő páciens az evező szintről érkezett, fel is ismerem azonnal Matyikát. Egy vascső szúrta keresztül a bal vállát. A személyzet és jómagam sem képes kihúzni belőle, ezért Trash kis kampókat ló ki az ellenkező irányba, amik megfeszülve kirántják, így szabad kezeimnek köszönhetően azonnal nyomókötést tudunk helyezni a sebre.

A nap végére megannyi sérülést kezelve hulla fáradtan rogyok bele az orvosi iroda székébe egy halom papírmunka felett. Elkezdem kitölteni az aktákat és nagyjából a felénél álomba merülve borulok rá a kupacra.

Ahogy kilépünk a kapitány kajütjéből, egy kis sárga robot gurul oda hozzám.

- Üdvözlöm, 14-16 vagyok, CL4P-TP tipusú kisérődroid - mondja - én fogom eligazítani a hajón történő szolgálata alatt Mr. Ideírjabeanevét.


Hm, gondolom regisztrálni kell, látszik hogy frissen telepítették, és még nincs testreszabva a kezelőfelülete. Sajnos ez estére marad, mert nem szeretnék elkésni az első munkanapomról.

- Vezess a hatodik szintre az orrüteghez! A következő hét napban ott fogok dolgozni, minden nap nyolcra oda kell érnem. Ezt akár fel is jegyezheted magadnak. Szixtiforti-nek foglak szólítani - csak elkezdtem a tesreszabást, pedig most tényleg nincs rá idő, haladni kell...

Negyed óra bolyongás után érünk oda az Atyácskához. Az üteg a hatodik szint orrrészét teljes egészében elfoglalja, egy hatalmas panorámaablak előtt találhatóak a kezelőszervei. Az ágyúcső vagy 20 méterre lóg ki a hajó orrából, és olyan széles, hogy egy ember simán elfér benne. Az ablakon kb. 180 fokban folyamatosan figyelemmel lehet követni a csata állását, szóval taktikai döntéseket is lehet innen hozni. Nem rossz gondolom magamban,  most azonban minden le van zárva, sehol semmi mozgás, pedig látszik, hogy legalább 8-10 ember szokott itt dolgozni ha normálisan működik minden.

Az bejárat előtt egy Number Five cylon modell áll két három méter magas cylon centurióval. Ahogy megérkezünk, odalép hozzánk.

- Áron vagyok - mondja - Ön meg bizonyára az új lövegkezelő, Leonidas. Atyácska működése egyenlőre fel van függesztve, némi meghibásodás történt a múlt héten. De ez nem jelenti azt, hogy nem lesz dolga: az első nap úgyis a kiképzés történik, kérem fáradjon velem a szimulátor-terembe!

Átvezet egy kis ablaktalan szobába, ahol egy pulthoz ültet le. A pulton jó sok gomb és joystick található, és egy VR-szemüveg.

- Tapasztalataink szerint az organikus munkaerő lényegesen hatékonyabb ebben a munkakörben mint az szintetikus - kezdi Áron -a fantázia, a képzelőerő és kreativitás nagy szerepet játszik a pontos találtok kivitelezésében. Ezért is használunk lövegkezelőként humanoidokat. Most pedig vegye fel a szemüveget, és indítom a tréning programot!

Felveszem, mire virtuálisan a nagyteremben találom magam. A látómezőm közepén egy színes felirat kezd el villogni:


A következő hat órában nagyjából megtanulom a kezelőszervek használatát. Oly gyorsan haladok, hogy a végén Áron betölt néhány szimulációs programot is, hogy hátha sikerül rájönnöm, hogy mi is lehet a probléma most az ágyúnál. Háromszor ugrok neki a konfigurálásnak, de a végén mindháromszor bennégek, persze csak virtuálisan. A cylon mindenesetre elégedett a munkaidő lejártával.

Fáradtan hazabattyogok Sixtifortit követve a körletembe. A vogonok még mosnak, az ágyamon viszont egy nagy borítékot találok.

Felbontva két ultraritka képet találok benne Gibson Rickenbackerről, meg egy kis levelet, amelyben köszönt, mint lelkes fant, és felajánlja, hogy ha szeretném, akkor megtanít a titkos Rickenback-féle Anyaszomorító Rúgásra. Hogy a viharba ne szeretném, gondolom magamban, hisz sráckoromban állandóan ezt próbálgattuk, persze nem sok eredménnyel.


Kíváncsian megyek fel az ötödik szintre az edzőterembe, ahol a kapitány már vár rám. Kimerítő egy óra következik, ahol futnom, ugrálnom fekvőtámaszoznom kell (hogy jön ez a rugdosáshoz...?), majd a végén öt percig lovaglóállásban állni, miközben a szemét g*ci vigyorogva egy nádpálcával ütögeti a combjaimat. Persze közben meg mindenféle keleti bölcsességnek tűnő halandzsával fáraszt. Néha a lábam közé is odavág, mint mondja, ott is erősödni kell, nehogy baleset érjen a rúgás közben...

Nem volt túl kellemes az edzés, pláne a vége nem, amikor is közli velem Acélsodrony, hogy ez még csak az első volt a hét napból, és csak a hetedik végére leszek a képesség teljes birtokában... hát kellett ez nekem???

Level Up
New objectives: learn new perk, Rickenbacker"s kick 1/7 day
Serve your time in the BadSector 1/7 day

Valamikor hajnalban ébredek fel egy kiadós nyáltócsa kíséretében. Kibotorkálok a gyengélkedőre és egy furcsa kupacot veszek észre az egyik ágyon. Mivel eddig nem volt ott, gondolom megnézem és a takarók alatt Asrielt találom meg. Nem emlékszem, hogy itt kapott volna munkát, ezért megérintem. Látom, ahogy elhurcolják és valamiféle karámba teszik sok furcsa szerzet közé. A kijutása már homályos, de egyértelmű, hogy nem lenne szabad itt lennie.

Megkérem Trasht, hogy vegye fel a személyzeti listára, mint gyógyulás után főállású ápoló gyakornok. A regisztrálás végeztével hagyok neki egy cetlit, hogy ébredésekor tudja mi a helyzet, majd visszamegyek a papírjaim közé és folytatom a papírmunkát. Bőven sok idő van még reggelig, ezért a vége felé megengedek magamnak még egy kis pihenőt és a műszak kezdete előtt hunyok még egyet. Remélhetőleg a második napom nem lesz ennyire húzós.

Serve your time 1/7

- Jó reggelt, mr. Ideírjabeanevét, reggel hét óra van!

Szixtiforti hangjára ébredek az átaludt éjszaka után. Végre sikerült jól kipihenni magam, hiába horkoltak a mamlasz vogonok egész éjszaka. Nincs már átok, nincsenek rémálmok, na meg tegnap jó alaposan le is fárasztottam magamat a munka+edzés kombóval.

De most új nap jön, új feladatokkal: elsőként regisztráljunk be magunkat a Claptrap-nál, hogy végre a nevünkön szólítson...

Név?: Leonidas

Jelszó?: *********

Megszólítás?: Kegyelmes uram (vészhelyzetben: Leó) - nem bírtam ki, hogy ne valami magasztost adjak neki...

Nyelv?: elf (kardashiani dialektus) másodnyelv:? birodalmi közös

Időzóna?: hajóidő, a BadSector szerverével egyeztetve

Hangprofil?: Adolf Sajtenberger - először Gibson Rickenbackert akartam, de aztán mégsem ő lett. Rájöttem, hogy nem kéne minden percben a kapitány hangjával paráztatni a hajólakókat, ezért inkább egy másik gyerekkori kedvencem, az első színésznek állt T-800-as terminátor, Adolf hangja mellett döntök. Még egy két finomabb beállítást eszközölök a kis roboton, majd magammal megelégedve indulok dolgozni.

A meló ma nem olyan izgi, mint tegnap volt. Egész nap újabb és újabb szimulációs profilokat próbálgatunk Áronnal, hátha sikerül rálelni egy olyan beállításra, amely nem süti meg azonnal a legénységet és nem robbantja szét az egész hajóorrot. Elég frusztráló, hogy nem haladunk vele sehová.

Aztán este edzés, Rickenbacker megint jól meghajt. Ma két vödör vizet kell hordanom a vállamon átvetett rúdon, fel az ötödikről egészen a fedélzetig. Amikor megkérdezem, hogy mehetek-e lifttel, csak vesszőcsapásokat meg keleti bölcsességeket kapok. A végén megint jön a kínszenvedés, a lovaglóállás, ezúttal 10 perc, ráadásul Sixtiforti is a nyakamba kapaszkodik.

Holtfáradtan, kékre vert combokkal érek vissza a szállásra. A három szobatársam egyvogonként bámulja az ágyam felett a falat, ahová a Rickenbacker-képeket kitettem.

- Ez a kapitány úr - állapítják meg nekem, amikor belépek. Hiába na, csak nem olyan hülyék, mint amilyennek kinéznek. - Mester, miért tetted ki a képét?

Sóhajtok egy nagyot, majd elkezdek mesélni nekik a kapitány előző életéről. Ukkmukkfukkék teljesen belelkesednek, és egyből le is szedik a "Gyere ha mersz, te köcsög!" című örökzöldet, aminek két főszereplője Gibson Rickenbacker és Adolf Sajtenberger.

Látom hogy nagyon tetszik nekik, bár néha magyarázni kell néhány dolgot. A végén egy kicsit még meg is hatódnak, amikor a nagy darab terminátort legyőzi a fiatal és nyápic Gibson. Ekkor döbbenek csak rá, hogy végig a robotnak szurkoltak...


Elfáradva a munkától és az edzéstől, egy jó film után elégedetten térek aludni. Ilyen nyugodt napok kellenének, még egy csomó, gondolom magamban ahogy elnyom az álom...

Learn new perk, Rickenbacker"s kick 2/7 day
Serve your time in the BadSector 2/7 day

Lezavartak egy atomreaktorba. Fasza.
A reaktor pont a hajó közepén található jól védett helyen. Nem csodálom, hiszen ha ez megsemmisül akkor minden energiánk elszáll a létfenntartástól kezdve, a napvitorlák átalakítóin át egészen a fegyverek működtetéséig.
Egy létrán és több zsilipkapun át ereszkedem le a reaktor működtető egységébe. Odalent egy robot fogad. Sok ilyet láttam már a hajón azzal a különbséggel, hogy ezen egy vörös csillaggal díszített sapka van. Miért találkozom mostanság ennyi radikálissal? Fordul meg a fejemben a gondolat miközben a robot bemutatkozik.


-A nevem Len IV. Én vagyok a felelős az atomreaktor működéséért. Hamarosan elmagyarázom, hogy hogy érjük el minden alkalommal a napi terv 430%-át de előbb egy kis ideológiai oktatás.
Értetlen pislogásomra, felnyitja doboz testét és előrántja a benne elhelyezkedő vaskos köteteket. Az egyik Márk X.-től „A tök” a másik pedig egy „IV. Lenon feles”. Az utóbbit felém nyújtja.
-A kalózkurzus sikeres elvégzéséhez jó munkássá kell válnod aki állandóan a társadalom építésén dolgozik. Így a hét harmadik napjáig ezt a kötetet fogom rajtad számon kérni. Onnantól meg a másodikat. Érthető?
-Igen. - veszem át egy laza mozdulattal a könyvet melynek borítója igencsak pszihedellikusra sikeredett.





Majd Len segítségével hozzálátunk az atomreaktor részeinek és a hozzájuk kapcsolódó munkakörök megismeréséhez.  Sok a tennivalónk így a túra egész naposra sikeredik. A műszak végén pedig a stoppos szobatársaim legnagyobb meglepetésére enyhe zöld foszforeszkálás kíséretében érkezek vissza.
 
Ideological brainwash 1/7 day
Serve your time in the BadSector 1/7 day

- A csatamezőn egymás ellenségeként találkozik egy F-22-es Raptor és egy X-szárnyú. Szerinted melyik pusztul el az ütközetben?

Könnyű kérdéssel kezd ma reggel a szimulátorteremben Áron, legalábbis könnyűnek tűnik elsőre. A Régi Föld ócska vadászgépe nem lehet ellenfele a lázadók legendás T-35-ösének, hiszen több ezer év innováció van köztük... vagy mégis...?


- A Raptor...? - kérdezem/mondom a szerintem nyilvánvaló választ.

- Nem talált! - kuncog kárörvendően a cylon. - A Raptor nagy eséllyel 20-30 km-ről kilőné az X-szárnyút. A Birodalmi/Felkelő harci alakulatoknak mindegyiknek látótávolságba kell kerülniük a pontos célzáshoz. Ez mekkora baromság már! A Halálcsillagnak órákat kell utaznia a rendszeren belül, hogy egy bolygóméretű célpontot eltaláljon, míg egy Kultúra-béli csatahajó a rendszerbe belépve is ki tudja lőni a célpontját...

- ... és hasonlókat tud az Atyuska is. - folytatja némi merengés után Áron. A fegyverzet hatótávolsága egy millió kilométer, azaz a Föld-Hold távolság durván háromszorosa. Ilyen távolságról képes egy cirkáló korvettnél nem kisebb tárgyat észlelni, befogni, és eltalálni. Persze csak akkor, ha egy jó lövegkezelő vezérli... Leonidas közlegény! Akar-e ön jó lövegkezelő lenni???

- Uram, igen, uram! - ordítom nagy beleéléssel magam a közlegény szerepébe. Világéletemben szerettem volna egyszer magam így elkiabálni, na, most legalább ez is lekerült a bakancslistáról.

A következő 6 órámat az úgynevezett Távolság Analizáló Helyzetelemző Egységgel, vagy rövidítve TAHO-val töltöm. A nap végére elmondhatom magamról, hogy sikeresen kilőttem a szimulátorban az első fél millió kilométernél távolabb észlelt objektumot. Igaz a fejem belefájdult a nagy koncentrálásba, és ma biztos hogy löelemképző adatokkal fogok álmodni...

Hacsak Acélsordony kapitány máshogy nem gondolja az edzésen. Az a szemét g*ci (hol van már a rajongói imádat?) ma egész este lovagló állásban tartott, amiből indulva különböző mozdulatokat kellett végeznem. Harmadik napja szívok vele és még mindig csak ott tartunk, hogy hogyan kell a levegőt kifújni! Megőrjít ez az alak!

Este holtfáradtan még megnéztünk egy filmet a vogonokkal (a Na húzz vissza anyádba címűt, egy korai Rickenbacker-klasszikust, a gonosz szerepében Szilvájszter Meloné-val), majd hamar elnyom az álom.

Learn new perk, Rickenbacker"s kick 3/7 day
Serve your time in the BadSector 3/7 day

Miután az első napom hosszúra nyúlt és az éjszakámat is megzavarták, a második napom felét az irodában töltöttem és vagy regisztráltam az eseményeket vagy nyálcsorgatva aludtam. Szerencsére nem volt semmi komoly, így a nővérek mindent meg tudtak oldani nélkülem is. Valamikor késő délután körbenéztem, tartottam egy gyors vizitet, de leginkább Dr. Ned állapota érdekelt.
 
Az égési sérülései szépen gyógyultak, de hogy a gyógynövényekre reagált jól a szervezete vagy a véremben lévő regenerálódó képességre, azt nem tudjuk, mindenesetre jól mutat majd az életrajzban. Miután semmi sürgős nem adódott, felmarkoltam pár könyvet és a csipogómmal együtt visszatértem a szobámba. Az ágyamon várt a tegnap reggel otthagyott rózsafüzér. Furán ismerős, de még mindig nem tudom hogyan került a kezembe.
 
Miután a nap jó részét átaludtam és takarodó után nincsenek fények, az ágyamat körbetekertem a takarómmal, hogy a többieket ne zavarja a fény, megdörzsöltem az obszidián amulettet és elkezdtem olvasni a Gyógyítók Könyvét.
 
Serve your time in the BadSector 2/7 day
 
Igencsak érdekes praktikákkal ismerkedek meg és valamikor reggel 6kor eszmélek a csipogóm hangjára. Rohanok az orvosiba, ahol már áll a bál. Valami történt a reaktor szinten és a maghasító gép belsejében történt szivárgás majdnem tömegkatasztrófát okozott. A hírek zavarosak, de annyit ki lehet venni belőle, hogy valaki védőruha nélkül bement, kimentette ezt a három szerencsétlent és megfékezte a tragédiát.
 
Az akkumulátor savtól kezdve a meghasadt urániumon át minden ráfolyt a szerencsétlenekre. Trash és a nővérek segítségével hajnalig küzdünk az életükért és elkéne még pár segítő kéz, de a fene se tudja Asriel hova tűnt. Hajnal kettőre sikerült stabilizálnunk az állapotokat. Visszatérek az irodámba és úgy ahogy vagyok, lezuhanok a kanapéra.
 
Serve your time in the BadSector 3/7 day

Mint kiderült ennél a zöld fénynél lehet olvasni. Így életművész barátaim zavartatása nélkül a farkam a laphoz való tartásával tudok olvasni. Az éjszaka során eljutok a  könyv harmadáig. Közben mindenféle őrült eszme és társadalmi elgondolás fordul meg a fejemben. Az ébresztőnél már szabályosan szédülök a sok utópisztikus nézettől.
-Kizárt, hogy ezek működjenek – mondom magamban. Miközben a reaktor felé tartok.
Ma már nem az egyes részletek ismertetésével foglalkozunk hanem komoly munkaköri felaladtokat fogok ellátni. Történetesen a grafitba csomagolt plutónium rudak cseréjét és az elhasználtak űrbe hajítását végzem majd.
A serény munkálkodásomat pedig  a különböző bölcs vezérek portréi követik a falról. Vigyázó tekintete mindig figyel.
A következő este is ugyanúgy olvasással telik.
 
Ideological brainwash 2/7 day
Serve your time in the BadSector 2/7 day
 
Reggelre már a könyv kétharmadánál járok és be kell látnom, hogy kezdeti kétségeim ellenére ebben a kommunizmusban azért van valami.
Len szólt, hogy ma korábban jöjjek be mert szeretne valamit rendbetenni a maghasítóban és az egy egésznapos munka. Mikor megérkeztem már ott állt és nagyban dolgozott a hasító felnyitásán.
-Áhh. Isit pont jókor futottál be. Nincs is szebb idő a munkára mint a reggel. Nem zavar senki sem a kommunizmus építésében. Egyetlen probléma van csak. Nem érem el a kettes kazetta szabályozó rúdját. A te karod hosszabb ugyan de azzal se fog menni. Úgyhogy azt javaslom emelj föl és lógass bele a reaktorba.
-Biztonságos ez?
-Perszehogy mindehol így csinálják.
Megvonom a vállam és fölemelem a kis robotot. Ekkor jövök rá, hogy ez a kuka azért nem annyira könnyű. Mindenesetre elbírom és le is bírom lógatni. Baromi nehéz tartani amíg ő megbütyköli a rendszert de kitartok. Hálistennek csak másfél percig kellett bírnom. Mikor végre szól, hogy megvagyunk fölemelem és a karjaimat ernyedten lógatni kezdem magam mellett. Majd Lenre pillantok aki épp lezárja a gépet és beindítja a reaktor azon részét.
-Hé Len? Hova tűnt a vörös csillagos sapid?
Egy másodperc néma csönd következik ahogy mindketten az imént beindított reaktorra pillantunk és leesik, hogy a gravitáció bizony lekapja a fejjel lefelé lógó robotokról a sapkát.
Ennyi gondolatra van időnk mielőtt kirobban alólunk a reaktor padlója.
Szerencsére csak kisebb belső robbanás. A hajó komolyabb sérüléseket nem szenvedett. Leszámítva azt a három személyt akik a reaktor alatti löveget kezelték. Len összeroncsolva fekszik egy vasrúd alatt de nekem most nem ő a prioritásom hanem az élők akiknek ez az egész még árthat. Behúzok egyet a falba helyezett vészjelző gombnak majd hozzálátok a személyek kimenekítéséhez.