6.0 Rimland Raiders, Pirates Wannabes, Dark Matter Conflict

A hajótörzs közepén elhelyezkedő teremben a két napja dolgozó személyzet megpihenve várta a kapitányt, hogy leellenőrizze a munkájukat.
A kalózhajó tatja amit a régi holokazetták alapján lett modellezve és felállítva a hajógyomorban eleddig elbírálásra várt.
Mikor megérkezett Acélsodrony, az arcán fintorral járta végig a felállított tereptárgyakat. Megrángatta, igazított rajtuk kicsit és végső tesztként megeresztett egy rúgást a középen álló árbocba, amolyan laza Rickenbackereset. A fémes lábai nagyot csengtek a titánumon és a rúd megremegett és.... kitartott.
A kapitány elégedetten bólított az oldalt várakozó robotok felé, jó lesz - üzente nekik hangtalanul.
Intett első tisztének, hogy kezdődhet az éles teszt és megnyomja a kezébe épített órán a stoppert.

Máté húzóra issza az első checkponton elhelyezett két deci rumot majd az akadálypályán lévő hálóhoz fut és macskaként kapaszkodik fel rajta. Egy ugrással a szembe lévő árbockosárban terem, szétnézve elkiáltotta magát, hogy:
- Föld a láthatáron!
A kosár melletti pallóról pedig egy halálugrás következett, az alul lévő szalmába csattanva érkezett - több szalma kell, mert kitörik a nyakukat az elpuhult bolygó közi patkányok - kipattant belőle és egy felmosóval végig törölte a tat egy részét.
A végénél elhelyezett asztalon megpucolt három halat, a pikkelyes csak úgy repkedtek és a kést a kezében tartva halad tovább. Az oldalt lévő fegyvertartóból kihúzott egy szablyát és a halpucoló pengét a szájába vette. Egy kötélre csimpaszkodva lendült át a másik hajóra és az ott felállított birodalmi robotokat legyőzve a kormánykerékhez futott. Megtekerte és a kezét a magasba emelte.
Kész!

A stopper megállt 7:38, szintidőnek jó lesz.
Sodrony intett az oldalt várakozó karbantartó egységeknek, hogy állítsák vissza a pályát az eredeti állapotba.
- Kalózvizsgának megteszi - gondolta, elvigyorodott és Mátéval az oldalán elindult ellenőrizni a bolygóközi patkányokat.


A napok telnek és mindnyájan dolgoztok szorgosan, igyekeztek ellátni a kapitány által kijelölt feladatokat. Kalandozóként furcsa, hogy most semmilyen aktív küldetésétek nincs és mégis milyen tevékenyen telik a szabadságotok. A napi munka vagy csak a feladatotok miatt észre se veszítek, de nem láttátok már egymást jó ideje.
Az új munkakör egyik privilégiumaként a második napon megkapjátok a Sector személyzeti kártyáját, ami - mint humán erőforrás- ingyenes étkezést biztosít nektek bármilyen automatáknál. Sajnos ezek a kaják csak illúziói egy frissen készített vagy főzött ételnek, de szükségetek van az energia bevitelre. A harmadik napon meglátogattok titeket a hajó vezetősége Acélsodrony és Máté. Tíz percig némán figyelik a munkátokat és utánna is csak pár szót beszélnek a kijelölt CL4P-TP egységgel. Megveregetik a vállát és a kezünkben tartott tabletet nyomkodják és Jó munkát! kívánva folytatják az útjukat a hajón.
A kijelölt felügyelőtök odajön hozzátok és megdicsér titeket majd meglepetésként a magasba emeli az egyik szervomotoron forgó karját és:

[b]* Mintha a fejem fölött valaki egy cintányérral játszadozott volna, úgy kelek föl egy hirtelen rángással az édes, pihentető alvásomból. ~ Mi történt velem amíg aludtam? ~ villan át a gondolat a fejemben. Több napnyi alvás csak ne lehet a véletlen műve, mert ha jól néztem a hajóórát, akkor legalább kettő, vagy három napot átvegetáltam a hajón, csak úgy. Valakinek biztosan szemet szúrhattam.
Mikor megmozdulok, a fejemről lepottyan egy cetli, ami furcsa kézírással nem tudatja velem a szerzőjét, de gyanítom, hogy a doktorunk állhat a háttérben. Fölvettek gyakornoknak, ami igazából.. nagyon jó, de én nem vagyok orvos. Sebkötözéshez értek és a sebek kiégetéséhez, de ennyiben ki is merül a gyógyászati tudásom.
Halkan föltápászkodtam és kicsit megmozgatom elgémberedett tagjaimat. Hallom a térdem, hátam, lábaim roppanását, majd elégedetten ásítok egyet. Betekintve a doktor szobájába látom, hogy ő még nálam is keményebben alszik - olvasva a nem papírból készült, fémborítású táblát, ami érintésre lapozható, abból kiderül, hogy nagyon sokáig küzdöttek három páciensért, akik súlyos sebesüléseket szenvedtek egy baleset miatt.
- De jó lesz ha élesbe kerülök. Nem is tudom, hogy mit..
* Nem tudtam befejezni a mondatot, mert a terem egyik ágyából elfojtott nyöszörgést és csapkodást hallok. ~ Eksön van.. ~ gondoltam, és már rohantam is.
Úgy tűnt, hogy a hajnalra megmentett egyik páciens állapota még sem annyira stabil. Semmilyen ötletem nem volt, hogy hogyan kellene a vergődő és mindjárt kiszenvedő alany állapotát jóra varázsolni. Törtem a fejem ahogy tudtam, és már ott voltam, hogy nyomban berontok Baltazaar vagy.. nem is tudom a teljes nevét, de hozzá és fölkeltem. Ám a jelentés szerint sokáig fönt volt, nem lett volna szabad, mert talán szívproblémája is lehet bel..
- MEGVAN!
Hirtelen eszembe jutott egy korábbi emlék, amikor mentünk a hajón és mindenféle plakátok voltak kirakva. Volt egy régi színházi darab a régmúltban, amit állítólag kedveltek a népek, a neve Ponyvaregény. Egy jelenetben - ahogy a fordításban olvastam -, a főszereplő egy tűt szúr egy másik szereplő szívébe a mellkasán keresztül, hogy megmentse az életét. Ezen felbuzdulva, oldalt nyomban kutakodni kezdtem valami tűhöz hasonló után, hátha valami normálisat találok ami annak megfelelt. Mikor megtaláltam a filmben talált tűnek a nagyobb mását - akkora volt mint az alkarom -, akkor odaszökkentem, majd egy nagy lendülettel belevágtam a páciensbe a tűt. Sajnos a pontot elhibáztam, így nagyjából a karba sikerült a tűt belevágni, aminek az volt az eredménye, hogy egy erős ütést kaptam az orromra, és patakban folyt belőle a vér. A szer azonban hatásosnak bizonyult, mert a páciens egyre kevesebbet mozdult. Mint később kiderült, hatos erősségű nyugtató volt benne, amit nagyon brutál esetekre tartogatnak a felcserek és az itteni vajákosok.
Hülyén nézett ki a páciens, "átfúrt" karral. Kihúztam belőle a tűt, majd ahogy lehet bekötöztem - kiégetni nem volt merszem, mert itt mintha precízebb módszerekkel dolgoznának. Amint ez is megvolt, egy fémtáblát vettem el, amivel előhívtam az anyagtalan valamit, amivel betűket lehet kreálni belé és ügyetlenül bár, de leírtam egy jelentést:
"a est3 Alłattfölé ßr3dt aZ eygik ß3teg, Đ3 skierült sTablizálnom. msot nyugtaoN wan."
Ezután odaírtam a dátumot, hogy nagyjából mikor ébredt föl és mikor írtam a jelentést, majd a saját aláírásomat is odabiggyesztettem valahogy. Hogy valami hasznossal is töltsem az időt, éjszakára már nem volt merszem elaludni, jobbnak láttam fönt maradni és könyveket olvasni az orvoslásról a hajó nem megfogható könyvtárából. *

Sleep Serve your time in the BadSector 4/7 day[/b]

Negyedik nap és végre történik valami! Szixtiforti azzal ébreszt, hogy ma jött el a pillanat, amikor élesben kipróbálhatjuk végre Atyuskát. A nightshift valamikor éjfél körül áttörést ért el, megvan a helyes konfiguráció, és jöhet az első éles lövészet...

------

A BadSector hajóidő szerint 0600-kor az Y-tengelye mentén egy 60 fokos fordulatba kezdett és a rendszer síkjába ereszkedett. Valahol az Alamusztól kb. 3 millió kilométerre lehetünk kifelé a DS-101-ben, egy aránylag sűrű aszteroida-mező szélén. Itt aztán remek célpontok vannak, még ha egyik-másik néhány alamuszi bányászkolóniát is rejt magában.

Végre bejutok a vezérlőterembe, ez már nem a szimulátor, itt minden élesben megy. Mellettem itt van Áron, ő fogja a takitkai koordinátákat megadni, nekem "csak" a fegyvert kell elsütni. Körülöttünk még sertepertél egy fél tucat Claptrap, R2-es és R4-es droid, akik a különböző alrendszerek felügyeletével vannak megbízva.

Hirtelen nyílik az ajtó, és bemasírozik Füst Máté is, az első tiszt. Vigyázzba vágjuk magunkat előtte, mire tiszteleg, és egy karmozdulattal engedélyezi a teszt megkezdését.

Látom, hogy Áron mellettem izzad, mint egy ló. Hát ennek meg mi baja lehet? Eddig mindig olyan hűvös, magabiztos volt... tán csak nem Mátétól van így betojva? Jó elismerem, elég weird a srác, hogy csak füst és semmi más, de attól még csak ember ő is, vagy mi...

- Cél az DSOR-1245-ös aszteroida - hallom kicsit krákogva Áron hangját. - A koordináták 62, 45, 124, 2684. Távolság: 0,0005 fénymásodperc.

- Ismétlést kérek - válaszolok neki a protokoll utasításait követve.

- DSOR-1345-ös aszteroida - hallom újból - A koordináták 62, 45, 124, 2692. Távolság: 0,0005 fénymásodperc.

- Uram, a két helyzetmeghatározás nem egyezik - fordulok Áron felé. - Melyiket tápláljam be a komputerbe?

- A cél... - látom, ahogy egyre rosszabb állapotban van a cylon - a cél a DOSR-1345-ös. 62, 45, 124, 2692...

- Rendben - nyugtázom, majd visszamondom az összes számot. Végülis tök mindegy nekem, melyik halott szikladarabot lőjjük szét.

- Tüzelésre felkészülni! - hallom a rádióban, majd: - Atyuska, tűzelj!

Megnyomom a nagy piros gombot, mire a húsz méteres csőből egy hatalmas, embervastagságú lézernyaláb vágódik ki. Eltűnik a sötétben, majd valahol, jó messze a horizont felett egy nem túl nagy, de vakító robbanást látunk. Utána még néhány kisebbet.

Füst Máté, aki eddig csendben figyelt, most odalép Áron mellé:

- Másodlagos robbanások - állapítja meg bajlóslatú nyugalommal - hogyan értelmezné ezt, Áron nyolcadtiszt?

- Uram... - hebegi Áron, most már látható félelemmel az arcán. - Uram, legjobb tudomásom szerint az DOSR-1345-ös aszteroida lakatlan, nincs nyoma emberi jelenlétnek rajta...

- NEM EZ VOLT A KÉRDÉS - sziszegi Máté, de olyan hangsúllyal, hogy én is beleborzongok. Közben az kezét maga elé emeli, begörbített kesztyűs hüvelykujjával rámutat Áronra. Áron fuldokolni kezd.

- Uram, kérem... - hörgi Áron egyre elhalóbb hangon. Majd elemelkedik a padlóról, hogy egy pillanat múlva rongybabaként zuhanjon vissza. Ránézek, de látom, hogy sok teendő már nincs vele, nyilvánvalóan halott.

- Leonidas próbaidős közlegény - szólít meg most engem Füst Máté, a Sith, mert ugye nyilvánvalóan csak az lehet. - Önnek is felteszem a kérdést: hogyan értelmezné a másodlagos robbanások meglétét?

A füstarc felémfordul, muszáj mondani valamit, ha nem akarok Áron mellé feküdni.

- Uram, az eltalált aszteroida nagy valószínűséggel lakott volt. A lakókörletekből elszökő oxigén illetve az üzemanyag raktárak robbanását észlelhettük.

- Helyes - mondja Máté. - Véleményem szerint Ön nem hibázott. A mai műszakjának azonban vége, holnap reggel 0800-kor jelentkezzen az új nyolcadtisztnél szolgálatra.

- Uram, igen, uram - mondom elhaló hangon, majd eliszkolok a teremből lehetőleg minél gyorsabban és minél messzebbre, nehogy meggondolja magát...

Serve your time in the BadSector 4/7 day

A reggeli ébresztő nem ér váratlanul, bár kétségtelenül tudnék még aludni. A sebesültek állapotát vizsgálva egy fura esemény szúr szemet. Nem emlékszem, hogy egy alkar méretű tűvel bárkit is megszúrtunk volna, ahogy az se, hogy a tűt ott hagytuk volna a földön és hanyag szorító kötéssel próbáltuk volna a karját bekötözni.

A kötést felnyitva látszódik, hogy a seb már kezd elfertőződni, ezért azonnal hívom a nővéreket, hogy rendbe tegyük. Rutinfeladat, nem is tart sokáig. Amíg a nővérek befejezik a munkát, addig visszamegyek az irodába és visszanézem a biztonsági felvételeket.
-Asriel! –tudatosul bennem a felismerés. Az a lókötő elbújik napközben éjszaka meg… mi a fenét művel?

A naplóban utána nézve némiképpen megnyugszom, hogy igazából csak segíteni akart és elhárított egy nagyobb bajt, de már legalább tudom, hogy milyen tanfolyamot kéne elvégeznie. A regisztrátorban fel is veszem az OKJ-s nővér és ápoló képzésre. Lehet sose fogja hasznát venni, de az alapszintű ellátás biztosítása bármikor jól jöhet, ki tudja…

A munkát egy vörös riasztás szakítja félbe. Az üzenet szerint baleset történt és a személyzet egy része egy közeli aszteroidán ragadt. Sok a sérült, főleg a humán személyzet, de a nagy részük meghibásodott robot. A robotokat nyílván csak bevontatjuk, de a szerves életformákat helyben kell stabilizálni. Egy nővérrel és Trash-sel az oldalamon megindulunk a hangárba az eligazításra.

Űrutazásra való kiképzés híján félek kicsit, de most nincs idő a formalitásokra. Az űrruhában úgy nézek ki mint egy felfújt Michelin baba, akit súlyos gyomorgörcsök kínoznak. Az aszteroida egy kisebb hold lehetett, ahol terraformálással próbálkoztak, mielőtt valami szétlőtte. Nem vagyok szakértő, de mintha a BadSectorról jött volna a lövés. Kissé összeszorult gyomorral figyelem, hogy vajon elsül-e újra az ágyú.

Felkutatjuk és a szállítóra rakjuk az összes sérült, de még tapintható pulzussal rendelkező egyént és azonnal indulunk vissza a BadSectorra. Amennyire tudjuk stabilizáljuk az állapotot a mentőkompban, majd az orvosiban folytatjuk. A túlélők között nincs súlyos eset, akik abba az állapotba kerültek, már nem élnek. Valamikor az esti órákban megjelenik a kapitány és elismerése jeléül engedélyez egy napi pihenőt azzal a feltétellel, hogy hasznosan töltsem az időmet.

A körletembe visszatérve lepihenek és folytatom az orvosi könyvek forgatását.

Serve your time in the BadSector 4/7 day

The fourth day at night, in the Captain's Room:

A szobában egy régivágású mahagóni asztal és egy kalickába zárt papagájon kívül csak a holokijelző volt, amin a hajót vezérlő mátrix szólt néha. Rickenbacker azaz Acélsodrony kapitány, már nem szerette a fényűzést. A hajó vezetése és a legénység irányítása mellet nem jutott efféle földi hívságokra ideje. A késő estébe nyúló napon Első tisztjével, Füst Mátéval még mindig dolgoztak. Megkedvelte az eltelt idő során ezt a pofátlan anyaszomorítót. Lehet, hogy valaha Sith volt, de mostanra egy volt közülük, egy olyan megbízható személy, akire mindig számíthatott.

A villogó képernyők közt Sodrony és Máté a beérkezett adatokat elemezték. A frissen érkezett csapat jól dolgozott a rájuk bízott munkakörben bár az egyikük elutasította a lehetőséget, belőle nem is lesz igazi kalóz. Ha minden jól megy valódi kalózokat faragnak ezekből az organikus bolygóközi patkányokból, de a lojalitásukat bizonyítani kell és ez túlmutat egyszerű hétköznapi munkán.
Az eladásunkra tett kísérlet kudarcba fulladt, mert eleddig csak egy nagyobb csoport jelzett vissza, akik igényt tartottak volna a humánokra, de K- val nem üzletelnek. A végén még a BadSectorra és legénységre is igényt tart a múltban történtek jogán és akkor könnyen oda lehet az amit eddig együtt elértek.
A Meteorhozók után a hajó hibáinak a javításáról ejtenek szót. Túl sok anomália és probléma akad újabban. A folyamatos leállások és szünetek zavaróak, muszáj új, megbízható eszközökre szert tenni.
A legtöbbje, amire szükségünk lenne, az ellenséges területen helyezkedik el és egy nyílt bevetésnek kritikus következménye lenne. A Peremvidéket uraló törékeny béke végét jelentené egy frontális rablóhadjárat.
Hirtelen ötlettől vezérelve Máté és a kapitány fejében egy új vizsga, feladat üti fel a fejét amit az újoncok elvégezhetnének, persze szigorúan önszorgalomból....

A nem igazán sikeres éleslövészet után hazaküldtek a melóból, így most enyém az egész nap. Végre foglalkozhatok egy kicsit azzal amivel már oly régóta szeretnék: a HaPSZIchológiával.

Előveszem a zsebkendős dobozt, és próbálok erősen koncentrálni, félresöpörve az aszeroidán elvenen elégő vagy jobb esetben a vákuumban megfulladó bányászok képét. Kiürítem az agyamat, majd mélyet szippantok a dobozban lévő aromából...

FTH Benő szinte azonnal megjelenik. Pont az a kövér madár, mint volt első alkalommal is. A változás csak annyi, hogy most egy eléggé halálraszeppent patkányt tart a kezében. Kissé morcosan szólít meg:

- Már több mint egy hete nem jelentkeztél be, padawan - volt az kettő is, gondolom magamban, de inkább kussolok. - Hát hogy lesz így belőled a HP tudója? Gondolom a gyakorlás is elmaradt - egy pillanatra megszédülök, érzem hogy a fejemben turkál. - Ahogy sejtettem - folytatja rosszallással - nagyon régen nem mozgattad már meg az agyadat!

- Elnézést mester - mondom neki bűnbánóan. - Tudod, mostanában elég sok minden történt, lakcímet váltottunk, lett egy új munkahelyem...

- Kifogások! Mindig csak a kifogások! Ha tényleg a mesterek közé akarsz emelkedni, vagy csak szeretnéd, hogy a HaPSZIchológia egyszer majd megmentse a tyúkszaros életedet, akkor folyamatosan gyakorolni, gyakorolni, és még egyszer megismétlem: gyakorolni kell. Nem kifogásokkal jönni, hogy most fáradt voltam, most beteg lett a gyerek, istenem, mennyit hallottam én ezt már...!

Igyekszem biztosítani, hogy velem ez nem fordulhat elő, és igyekezni fogok mindenben megfelelni a kurzus előírásainak. Nagy nehezen lenyugszik, és végre belekezdhetünk az új anyag elsajátításába.

- Ez itt Gerzson - mutat a patkányra - ma megtanulod uralni az elméjét, és a szemén át látni a világot.

Á, szóval wargolás jön, ez fasza, gondolom magamban. Egy ekkora kis patkánnyal csak elbírok már, hiszen kétszer akkora agyam van, mint amekkora ő maga...

Nagyon rosszul gondoltam. A kis patkány mentálisan foggal-körömmel küzdött az irányítás ellen, jó egy órába telt, mire először sikerült a szemein keresztül látnom a nagyvilágot. Addigra már tele volt az agyam mindenféle sérüléssel, és úgy éreztem magam, mintha megint Postás Józsival kocogtunk volna egy éjszakát a sivatagban. Pedig fel sem keltem az ágyamból.

- Nagyon jó! - tapsikolt a szárnyaival FTH Benő. - Akkor a következő két napban ezt gyakorold. Ha nincs patkány, jó a légy is, csak velük vigyázz, mert az összetett szemükön eleinte nem sok mindent fogsz érzékelni. Könnyen a falnak lehet menni, na. Holnapután találkozunk!

Ezzel megszakad a kapcsolat, és megint a szobámban találom magam. A vogonok még mosnak, viszont nekem meg edzésre kell mennem...

Rickenbacker megint kegyetlen módon megkínoz, de legalább már látom az alagút végét. Sőt, mintha a keleti hablaty, amit az ütlegelésem közben hadovál, mintha lassan az is értelmet nyerne. Még a végén megtérek, és zen-buddhista lesz belőlem. Na nem, azért az mégsem.

Este a vogonokkal még elkezdtük nézni a Anyáddal szórakozzál, kisköcsög! című Rickenbacker-movie-t, de én már nem bírtam végig, bealudtam rajta. Kár, pedig talán ez a legnagyobb kedvencem...

Learn new perk, Rickenbacker"s kick 4/7 day

A szétment kettes reaktor szerelése következik. Szerencsére a Bad sector keményebb annál minthogy egy reaktor leállása gondot okozzon neki. A jelentésben melyet Len írt Acélsodronynak a következő állt.
„A kettes reaktor jelentős károsodást nem szenvedett. Pusztán a nyolcas hűtőcső sérült meg melynek javítása és cseréje elengedhetetlen a működés folytatásához. Ám a kár pár napon belül megoldható a hajón fellelhető anyagokból.
Az kettes reaktor alatt fellelhető hármas ütegsor viszont komoly károsodást szenvedett és használhatatlanná vált. A javítási munkálatok akár három napig is eltarthatnak.
Javaslat: A humán személyek részére azonnali hatállyal lezártnak kell minősíteni a hatos és hetes szint szélfelőli oldalát. Súlyos sugárfertőzés veszélye áll fent.
 
U.I.: A balesetet egy nem megfelelően működő kijelző panel okozta mely nem informálta a dolgozókat megfelelően a hibáról. A hasonló balesetek megelőzése érdekében javasolnám, hogy az ehhez hasonló elektrotechnikai termékeket legközelebb ne a Hacniiaktól vegyük. Javaslom inkább a Wayne techet esetleg egy rosszabbul őrzött birodalmi konvoj kifosztását.”
 
Mikor rákérdek miért nem a valóságot írta a baleset okáról csak ennyit mond:
-A kapitány nagy valószínűséggel eggyenként sütné meg a tranzisztoraimat ha kiderülne mit történt valójában. Úgy pedig elég nehéz egy szebb jövőt építeni nem igaz?
Jól érvel. Látszik, hogy mindene az ideológia és ahogy nézem én is elég sokat tanultam belőle mostanság. Kezdem megérteni ezt az egészet.
A nap hátralévő részét azzal töltjük, hogy megpróbáljuk a hajón fellelhető összes atomerőmű javításhoz szükséges anyagot begyűjteni. Még az Atyuskához is elvetődök, hogy Neodínium katéteres energiavezetőt kunyeráljak az ágyú nem használt másodlagos difúzoregységéből. (Lövésem sincs mi az. Len mondta, hogy ezt kell tőlük kérni.) Úgy néz ki Leo nincs itt. A mázlista szabadnapot kapott.
Este elég későn térek haza mert az egész hajót körbeszaladgáltam egy átkozott Pikeás facsavarért. Végül az egyik külső szerelőegységet kellett megkérnem, hogy a hajó ormát díszítő szoborból szedje ki. Miután ezzel is megvoltam hazatértem de a fesztiválozó barátaimat nem találtam sehol. Csalódottan, hogy ma este nem tudok majd kivel beszélgetni hozzáláttam Lenon felesének utolsó oldalaihoz.


Ideological brainwash 4/7
Serve your time in the BadSector 4/7 day

Reggel egy órával korábbra húzom fel Szixtiforti-t, hogy Benő kérésére tudjam egy kicsit a wargolást gyakorolni...

-------------------

A vogonok még éppen csak éledeznek, amikor lótuszülésben elhelyezkedem az ágyamon. Kiürítem az elmémet, majd a már jó előre kinézett, falon mászkáló légyre fókuszálok...

Hirtelen nagyon furcsán kezdem látni a világot: gyakorlatilag egyszerre mindent, kb. 360 fokban, a légylábaimat is, meg szárnyakat is. Minden kicsit elmosódott, de legalább színes. A plafon irányában viszont furcsa villogás zavarja a koncentrációmat. Feltekintek, és hamar rájövök, hogy csak a fénycső villogását látom...

A lábaimat úgy tudom mozgatni, mintha az igazi lábaim lennének, a szárnyaim meg a kezeim. Némi gyakorlás után a magasba emelkedek és repülök! Persze nem sokáig, nagy koccanással megyek neki az egyik ágylábnak, de nem zuhanok sokat, mert hamar szárnyrakapok újból.

Vidám repkedésemnek hirtelen szakad vége: egyszer csak elsötétül minden, és egy nagyon kicsi, nyirkos barlangban találom magam. Talán ha kétszer akkora lehet, mint én magam, csoda, hogy nem nyom teljesen össze. Aztán újból fényesség vesz körbe, de repülni nem tudok, mert tonnás súly tartja az egyik szárnyamat. Hirtelen lekerülök a földre (vagy inkább valami asztallapra), majd azt látom, hogy a potrohomba egy marha nagy acélrudat vágnak. Felszisszenni sincs időm, amikor az egyik szárnyat töviből letépi valami ellenállhatatlan erő...

------------

A kapcsolat megszakad, és én lihegve térek magamhoz. Látom hogy a vogonok az íróasztaluknál éppen egy legyet kínoznak, akinek még néhány pillanattal ezelőtt az elméjében matattam. Megborzongok egy pillanatra, de elraktározom magamban a tanulságot is: legközelebb NEM a vogonok előtt kell gyakorolni...

A melóhelyre érve Áron fogad, amitől nem kicsit lepődök meg.

- Uram, örömömre szolgál, hogy ilyen jó egészségben látom! - köszöntöm a nyolcadtisztet.

- Sosem találkoztunk még Leonidas próbaidős közlegény, én egy másik Áron-modell vagyok. Az elődömet sajnálatos módon utolérte az elsőtiszt kegyetlen brutalitása. Még jó hogy volt a rendszerben egy cylon báziscsillag, így az elődőm által összegyűjtött tudás nem veszett el, azt aktiválásomkor átvettem.

Vállat vonok, hogy nekem így is jó, majd bemegyünk a vezérlőterembe. Jó egy-másfél óra hibaelemzés következik, amiből kiderül, hogy az előző Áron hol hibázott. Elég sok helyen, ami azt illeti, de szerencsére én meg sehol. Mondjuk nem is volt rajtam olyan sok felelősség...

Már éppen az ebédszünet ideje közeleg, amikor egyszer csak a doki dugja be a fejét az ajtón.

- Elnézést, öhm... tiszt úr... kijöhetne egy pár pillanatra Leó? Sürgős családi ügyben keresik...

Áron int, hogy menjek csak, én meg a fejemet vakarva követem a dokit. Sürgős családi ügy? Nekem? Itt? Felettébb különös...

Serve your time in the BadSector 5/7 day

A szabadnapom délelőttjét pihenéssel és az orvosi könyvek lapozgatásával töltöm. Matyika, amióta összefoltoztam, az ágyában fekve, infúzióra kötve pihen. Gregor nyílván műszakban van, Bob meg, tudja a fene Bob merre lehet. Olyan ebédidő magasságában egy hirtelen ötlettől vezérelve magam elé kapok egy papírlapot és írok rá pár sort, majd megindulok a hadászati szintre.
 
Bekukucskálva az ablakon engedélyt kérek a belépésre.
-Elnézést, öhm… tiszt úr… kijöhetne pár pillanatra Leo? Családi ügyben keresik…
 
Áron engedélye után elhagytuk a munkaállomást és azonnal a kantin felé invitáltam egy jó ebédre. Kicsit zavarodottnak tűnt és aggódott a távollét miatt, de ekkor vettem elő a levelemet és a kezébe nyomtam. A tartalmát nem nagyon olvasta végig, de az orvosi igazolás címszó és helyettes tisztiorvosi aláírás elegendő okot adott a nyugodtságra.
 
Az elmúlt napokban nem igazán láttuk egymást, még kevésbé beszéltünk, így a munkánk elmesélése eléggé elhúzta az időt. Amikor a ágyú elsüléses részhez értünk, akkor állt össze a kép, hogy valóban innen érkezett a lövés, de nem mertem elmesélni az áldozatok számát.
 
A többiekről is ejtettünk pár szót, de Ervinről senki nem tud semmit, Isithről csak annyit tudunk, hogy a részlegéről érkezett pár elvégzendő munka, de hála neki több nem, illetve Asriel is elvileg jó helyen van. Nagyot kuncogott, amikor elmeséltem a nővérképzős beiratkozást. A kijutás tervezgetése egyelőre nem időszerű, de nekem már nagyon hiányzik a szilárd talaj és az otthon melege, a nyavaja se tudja már mióta vagyunk úton.
 
Javában benne jártunk a délutánban, megannyi kávé és majd egy doboz cigi elfogyasztása után, amikor hirtelen…
 
Serve your time in BadSector 5/7

A kedélyesen elköltött ebéd után épp a herbateámat szürcsölgetem a dokival, amikor is felsikolt a vészjelző sziréna. Szixtiforti, akit az utóbbi két órában nem is láttam, hirtelen megjelenik mellettem. Minden ledje vörösen villog, és a kis karmaival a nadrágomat rángatja.

- Kérem kövessen. Kérem kövessen. Kérem kövessen. - nyoma sincs a beállított Sajtemberger-hangmintáknak, se a vicces megszólításoknak, valami vészprotokoll felülírta a beállításaimat. Ennek a fele sem tréfa, akkor itt most komoly baj lehet!

Ránézek a dokira, és intek neki, hogy most tényleg nem kéne szívózni a kis robotokkal. Látom hogy az övé is veszettül nyomja, muszáj lesz követni őket. Feltápászkodunk, és megindulunk a hajó tatja felé.

- Azt megmondanátok, hogy hová megyünk? - kérdem a kis claptrap-okat.

- Az Arzenálba - válaszolják kórusban, ugyanazon a géphangon. - Megfelelő fegyverzet nélkül nem tudják szolgálni a BadSector ügyét.

Néhány szintet megyünk lefelé és közben folyamatosan hátra, majd amikor már tényleg azt hiszem, hogy nincs tovább és a hajó farához érünk, akkor egy bezárt ajtóhóz állja el az utunkat. Előtte kivont fegyverekkel álló centuriók, de ahogy a két claptrap elkezd fütyülve beszélni hozzájuk, félreállnak és beengednek minket.

Odabenn Füst Mátét találjuk, egy másik füstemberrel: mindketten ugyanolyan testhezálló birodalmi tiszti egyenruhát viselnek, bár nem a szokásos szürkét, hanem vöröset, egy kis halálfejes kitűzővel a mellükön.

- Ő itt Milán, a testvérem, a hajó fegyvermestere. Verseket ír, de nem olyan rosszakat, mint a vogonok. Persze ez most mindegy. Megbízatásunk van számotokra Leonidas és dr. Boltar: ki kell derítenetek a hajót ért fertőzés mibenlétét, és az foganatosítandó ellenintézkedéseket. Itt az arzenálban 2000 év összegyűjtött fegyvereit találhatjátok a vizipisztolytól a lézerágyúig. Nem tudjuk mi hat az ellenfelünkre, ezt nektek kell kideríteni. Innen bármit elvihettek a fertőzés idejére, és vissza is hozhatjátok ide, ha esetleg nem működne a behatolókon és túlélnétek a találkozást... egyébként tudjatok róla, hogy még hat hasonló csoportot indítottunk, tehát nem egyedül rajtatok múlik a hajó sorsa.

- Most pedig válasszatok gyorsan, aztán induljatok! Az orrtőke környékén a legintenzívebb a paraziták jelenléte, ott kell kezdeni az irtást.

Látom, hogy a doki már el is kapott valami hiperszuper csúcsnyílpuskát, amolyan csubakkásat, így én is gyorsan válogatni kezdek. Kezdetnek egy robbanógolyós Glockot választok, hátha a kinetikus energia is elegendő lesz. Aztán találok egy idiri nehéz rohamfegyvert, kombinált lézer- és plazmavetővel. Klassz, kettő az egyben, csak egy kicsit nehéz. Magamhoz veszek még egy állítható pengehosszúságú vibrokést, amikor is megakad a szemem egy drágaságon...

- Azt is lehet...? - mutatok az egyik polcon heverő fénykardra. - Láthatólag a régi köztársaság idejéből származik, Leo-bl-2-esnek nézem így messziről.

- Tán csak nem erőhasználó lennél? - Máté megvetően horkan egyet, majd folytatja: - nem, azt már régen megéreztem volna. Akkor minek neked az a jedi-holmi?

- Az őseim évezredeken keresztül gyártották ezeket - válaszolom a kezembe véve a fegyvert. - Konyítok hozzá, már amennyire erő nélkül lehet használni.

- Rendben vigyed - egyezik bele az elsőtiszt - az Erő Kristályának egyébként is van egy különleges sugárzása, ami lehet, hogy még a hasznotokra válik...

Tökig felfegyverkezve hagyjuk el az arzenált és indulunk a fertőzött orrtőke irányába.

Abszolút fegyverzetben megindulunk az azonosítatlan behatolók felé. Nincs nehéz dolgunk, csak a sikítást kell követni. Fura fogása van a Chew Bakka SW7 lézernyílpuskának, de a tőrömön kívül más fegyvert még nem használtam, ezért ez tűnt a legmegfelelőbb választásnak. Érdekes módon nem találunk halottakat, csak néhány szétzúzott robotot, de a szerves életformák sértetlenek.

A személyzet fegyverzete szerte széjjel hever mindenfelé és amolyan zombiként követik az őket behálózó lényeket. A kíséretünkkel egyszerre nyitunk tüzet a lényre, de az meg sem érzi. Ahogy közelít felénk, szinte érezzük a halál jéghideg csókját, de nem bánt minket. A csápok furán tekeregnek és mintha manipulálni próbálna.

Az elménk erősebb, de a személyzet velünk tartó része mintha hipnotikus állapotba került volna. Eszembe jut egy régi mendemonda amolyan medúza szerű lényekről, akiknek kígyóból volt a hajuk és azokkal változtatták kővé az abba belenéző halandókat. Talán érdemes lenne megpróbálni, gondolom.

-Leo, tarts ki! –szólok oda, de már látom, hogy a csápok kezdik körülölelni. Az egyik szellőzőnél találok egy törött tükördarabot a földön, azt felkapva közelítem meg a lényt.
-Hiúságiuszt nem lehet ilyen könnyen elpusztítani… -halljuk a lény hangját a fejünkben.

Ahogy odaérek, elfordulva, de a tükröt felé tartva rimánkodom, hogy beváljon. Egy darabig még hallom a hangját, majd kicsivel később tekergetőzve, sikító hangot hallatva kezd el fel s alá kőrözni. Az eddig zombiként követő tisztek magukhoz térnek és a korábban szerzett átmeneti őrület hatására fegyvereiket hátrahagyva menekülnek amerre látnak.

Sikerült stabilizálnunk a helyzetet, de a lényt nem pusztítottuk el. Felsegítem Leo-t és kérdően nézek rá, hogy mi a búbánatot csináljunk olyan lényekkel, amiket láthatóan nem fog se golyó, se lézer?

Az ötödik nap is úgy kezdődik mint az előző négy. Lemegyek a reaktorba melózni és ideologizálni. Len most viszont valami újjal fogad. 
-Átlépted a büszke proletárrá válás első lépcsőfokát. Ahhoz, hogy tovább építsd a szebb jövőt viszont nem elég Lenon felesét ismerned. Ezennel átnyújtom neked Mark 10 Tök című könyvét. Eme lapokon nyugszik minden tudás amire szükséged lehet.
Ezek után a multkori reaktor robbanás helyszínére megyünk. Még nem sikerült teljesen megjavítani mindent. Úgyhogy nekilátunk a szerelésnek. Én az egyik oldalsó folyosón dolgozok valamit mikor egy furcsa dologra leszek figyelmes a falon. Tudtommal szerves elemket nem használtunk fel a reaktor konstrukciójánál így hívom Lent, hogy ugyanmár vessen rá egy pillantást.
Hallom a robotot mögöttem megérkezni. Közben megvizsgálom azt a vackot közelebbről is. Nem guszta az biztos.
-Nyugi elintézem. Nem tudom mi ez de a lángszóró csak megoldja.-hallom a robotot ahogy felnyitja a gyomrát és előhúzza belőle a lángvetőjét amit tudja fene miért tart ott. 
De a fegyver felizzítása már nem történik meg. Helyette egy gépi sikoly tép a levegőbe. Odakapom a fejem de csak egy furcsa fekete masszát látok amint egyik nyúlványát épp Len dobozfejének a hátsó részén tartja. A robot pedig közben sikít mint a fene. Nem tudom mi ez a massza de kiégeti szegény gép agyát az biztos. Elkapom a lángszórót a kezéből és a masszára irányítom.
-Nem akarsz rágyújtani?
Kérdem ahogy a ravasz klikk hangja kíséretében gigantikus tűzvihar szabadul el a szűk szerelőaknában. A lény pedig eltűnik benne. Felengedem a ravaszt és látom, hogy csak a kicsit füstölő Len maradt meg.
-Nem tudtad, hogy a nyílt láng veszélyes?-Mondom az első gagyi akcióhős szöveget ami eszembe jut. Bár ahogy így beugrik a "Mentél volna nemdohányzóba" jobb lett volna.
 -Hé haver jól vagy?-fordulok Lenhez.
-Igen. De asszem most veszek néhány részvényt. Aztán meg megyek és egy liberális pártra szavazok és tüntetni fogok az államosítás ellen.
Értetlenül pislogok a proletártársamra akire az ilyen beszéd nem jellemző majd teljes erőből rávágok egyet a fejére. Az rászkódik egy kicsit majd annyit mond:
-A kemény munka fényezi az elmét és erősíti a testet.
-Navégre haver. Már azthittem az a vacak csinált veled valamit.
-Csak picit megégette a memóriámat. Majd egy szerviz megjavít.
A falon keletkezett hólyagokra pillantunk. Jobban megnézve egy masszával bevont tojás alakú tárgy is megcsillan benne.
-Ez nem a reaktor része. Pörkölj oda neki.
-Igenis főnök.-vigyorodok el.

- Get to the mid level, search and destroy the abominations 1/6
- Secure and purge the ship from the infestation - 5 nest left - 

Az őrület után kábán térek magamhoz, a doki segít fel ülő-fekvő helyzetemből. Az idegen támadók alig egy pillanattal ezelőtt hagyták el az agyamat, hát nem csoda, ha egy kicsit kába vagyok és ráadásul majdnem a pánik szélén. De legyűrőm a rámtörő félelmet, végülis mégiscsak 5. szintű lennék, nem hagyhatom el magamat. A dokira nézek, aki már egy ideje kérdezget:

- Hát most meg mi a búbánatot csináljunk?

Túl sok ötletem nekem sincs egyelőre, csak a visszavonulás. Biztonságba helyezzük magunkat egy nem fertőzött folyosószakasz végén. A doki néha kinéz a sarokról a tükörrel hogy jönnek-e, én meg próbálok hangosan gondolkodni.

- Ha jól láttam, a hajó katonái által eldobott fegyverekből, akkor jó néhány hagyományos töltetű flintát kipróbáltak már rajtuk - mondom a dokinak - volt ott eldobott plazma, lézer, robbanógolyós puska - folytatom, miközben sajnálkozva nézek az idiri fegyverre. Nekitámasztom a falnak, úgy tűnik nem fogom tudni használni. Egyébként is nehéz volt... a Glock-tól és a fénykardtól viszont nem válok meg, azok még jól jöhetnek.

- Gondolkozz doki, mit nem próbáltunk még? Biztos van gyenge pontjuk, különben már ők lennének az univerzum urai...

- Esetleg az aidses tű? Azt még biztosan nem próbálták...

- Mondasz valamit... biztos van valamilyen vegyület, kémiai anyag, ami károsan hat rájuk. Viszont ahhoz, hogy ezt megállapítsuk, Le kéne győzni egyet (már itt elbuktunk), elvinni a tetemét a laborba, ott kielemezni, legyártani a hatóanyagot... ez pedig rengeteg idő...

- Egyáltalán honnan jöttek ezek? Ha fészküket megtalálnánk, talán több információból tudnánk elkezdeni gondolkodni...

- Egy infónk mindenesetre van: nem nagyon szeretik a tükörképüket. Rajtunk kívül viszont ezt még nem tudja senki, úgyhogy sürgősen vissza kell jutnunk a hadműveleti központba, hogy tudassuk ezt Füst Mátéékkal.

Talpra kászálódunk, és elindulunk vissza, az Arzenál felé. Utánunk trappol a nevéhez méltóan a két kis CL4P-TP robot, akik természetesen hálózatba vannak kötve és már rég leadták az infót a vezérkarnak...

Mark II. ismét az űrben volt.
Miután feltöltötte az energiacelláit és leadta az előző portya zsákmányát. A humanoidok és hajójuk megtalálása közel vitte az updatehez, nagyon közel. A kapitány megígérte neki, hogy ha legközelebb visszatér már teljes jogú kalózzá avatja még ha csak egy csavart vagy egy kábelt hoz akkor is.
A kutatórobot számára ismeretlen volt a lustaság és a kamuzás fogalma, így a legutóbbi átvizsgált peramétertől kezdte újra a munkát.
A senki földje kiszámíthatatlan volt, fekete lyukak nyíltak és záródtak be, a tátongó féregjáratokon ki tudja, mi minden jöhet át.
A múlt, a jelen és a jövő keveredett a Peremvidékek űrhajótemetőjében.
A radarján feltűnt egy ígéretes zsákmány, hatalmas kiterjedésű volt, csupa hasznos fém és más erőforrások tömege, legalábbis a szonár előzetes vizsgálatai alapján. Vidáman pörögve szelte át a távolságot és a fékező rakétákat épp csak a cél előtt gyújtotta be. Koccanva pattant le az iromba testről és a tompa visszhang végigjárta a majdnem kilométeres monstrumot. Mark II. az elemzések és felmérések statisztikáját futatta át a rendszerén, leadott egy jelet a BadSectornak és megkezdte a munkát.

@Isithieländé:
A melletted lévő kis robot, Len vad csipogásba kezd, egyetlen szem vörösre vált és megáll, hangszóróból testetlen üzenet szólal meg:
- Fehér Farkas hagyja el a Fantázia Vilá…malfunction… Isithieländé Des Nolda! Azonnali eligazításra jelenjen meg az Arzenál területén. Ha T mínusz húsz percen belül nem jelentkezik, ütközetben eltűntnek nyilvánítjuk és nyílt tűzparancs lép érvénybe. – dörgi AcélSodrony hangja a robotizált egységen keresztül.

@Leonidas, Dr. Casanova Boltar:
A parancsnoki híd reálisan távol van, de hála az utánatok guruló asszisztenseiteknek, az út rövidül . Opcionális útvonalakon haladtok, valaha volt cyclon harci egységek és más robotok összeroppantot roncsai hagyjátok magatok mögött. Mielőtt célotokat elérnétek KaTe 33 félbetépett testét találjátok meg egy üres folyosón. Középen fekszik a felső teste, karjaival a padló kaparja és egy mondatot ismételget.
- Eljöttek értünk és felfalnak minket!
Az Arzenál bejáratánál egy kék lével borított piros magassarkút láttok és ahogy beléptek iszonyatos pusztítás tárul a  szemetek elé. A teremben lévők hallható kattanással élesítik a fegyveriket de mikor meglátnak titeket, kikapcsolnak a sugárvetők és lézerek. Beljebb lépve látjátok, hogy nagy csata lehetett itt, a földön a szerteszét heverő alkatrészek keverednek az idegenek padlón hagyott fekete slejmjével. Oldalt egy sztázisban lévő lény lebeg, agyonlyuggatott teste mozdulatlan, egyik nyúlványában még mindig egy cyclon centúrió letépett fejét szorongatja
Egy hirtelen felállított haditanács középére érték oda.
A teremben pár androidon és roboton kívül, Máté és füsttestvére van. A kapitány az érkezésetek után robban be alulról egy szervízaknából.
Ahogy kikászálódik a szűk lyukból látjátok, hogy az egész testét fekete síkos anyag fedi.
- Legénység! – kiáltja – helyzetjelentés kérek!

Vigyázzba vágjuk magunkat a feletteseink előtt. Közben a doki válláról lecsúszik a nyílpuska, de még azelőtt el tudja kapni, hogy leér a földre, így csak kisebb malőr meg egy-két rosszalló pillantás származik az incidensből.

- Uram, igen, uram! - harsogjuk, majd a dokira nézek, hogy mesélje el, amit nekem is az előbb. Ő pedig beszél Hiúságiuszról, a majdnem tragédiába fulladt csetepatéról, a széttőrt szintetikusokról és a mentális rabigába hajtott organikusokról... majd a végén persze beszámol a tükörről is, mint a szörny eddigi egyetlen gyenge pontjáról.

Milán és Máté összenéznek, legalábbis én úgy gondolom, hogy valami ilyesmi lehet a birodalmi sapkák alatti füst kavargásában.

- Nos uraim, ez azt jelenti, hogy nincs más választásunk, mint be kell vetni a legpusztítóbb fegyverünket, a...

A szavait hatalmas reccsenés szakítja félbe: beomlik a mennyezet és apró polipszerű lények garmadája kezd el potyogni a résen keresztül. A benn lévő katonák és robotok pillanatok alatt reagálnak és zárótűz alá veszik a leérkező lényeket. Középen a két vörös birodalmi tisztiegyenruha összeomlik, ahogyan a fegyvermester és az első tiszt kiáramlik belőle, majd egyesülve a sötét fekete füstgömb hamarosan kékes erővillámokkal kezdi bombázni a polipszörnyeket. Amelynek odapörkölnek, az nem mozdul tovább, vagy legalábbis nem egyből.

Nekibuzdulok én is, előrántom a fénykardot (gyorsan letekerem a baljóslatú zenét, mert erre most nincs idő), majd nekirugaszkodok polipot darabolni. Alig lépek egyet nagy bátran előre a csatába, amikor az egyik szörny fentről az arcomnak csapódik és elborít a sötétség...

----------------------

Körülöttem minden fehér, hófehér. A semmi közepén lebegek, már ha azt ilyen világosként is el lehet képzelni, nem csak sötétként mint az éjszaka. Hirtelen lépteket hallok, majd FTH Benő kacsázik be a látómezőmbe. Vállán ott ül a patkánya, Gerzson. Elég rosszallóan figyelnek.

- Nahát, Zsoni, mit szólsz ehhez? Hát hiába beszélünk a padawannak, nem hallgat ránk? Csak erővel akarja elpusztítani az elpusztíthatatlant, holott figyelemztettük rá, hogy ez így nem fog menni... lehet hogy hagyni kéne a fenébe és új tanítványt keresni? Á, nem... őrá is majd ezer évet vártunk, nem bírnék ki még egyszer annyi időt a büdös zsebkendők között...

- Tudsz segíteni, mester? - kérdem elhalóan. Sejtem hogy tud, különben nem hagyta volna ott a dobozát, és nem szívózna velem a saját fejemben.

- A Hiúságiusz nem mai csirke. Mondhatnám azt is, hogy az idők kezdetén született, hamarabb mint hogy az ember feltalálta volna a tűzet, a plazmát, a lézert... ezért aztán a hagyományos eszközök nem is tudnak kárt tenni benne. Ő maga a Tagadás, így, nagybetűvel, ellene van az Életnek, a Világmindenségnek meg Mindennek... legyőzni is csak úgy lehet, ha te, és a doki közösen a Végső Kérdésre a Helyes Választ adjátok.

------------------------

Hirtelen ülök fel, körülöttem lábadozó emberek és tönkrement robotok. A doki paskolgatja a fejemet, ami rettenetesen fáj, és nem is igazán vagyok magamnál. De azért az infót még próbálom kisajtolni magamból, hogy ne vesszen minden, csak mert én olyan gyenge vagyok...

- A doki meg én... mi együtt... a Válasz... negyvenkettő...

Miután leégettük és sikeresen kifogyasztottuk a lángszórót a fészket elindulunk kifele a reaktorból, hogy jelentsük a problémát. De az ajtót zárva találjuk. Az a dög kiégette a zárómechanizmust.
-Na és mot mi a fenét csinálunk?-Kérdem.
-Van egy hátsó kijárat ami az organikus legénységm szállására vezet.
-Király. Legalább felkaphatom útközben a kaszámat.
-Várj.-állít meg Len.-Mintha szörcsögét hallanék. Ha ez még egy massza akkor nem hagyhatjuk itt. Az katasztrófához vezetne.
-Oké. Van is egy ötletem.
Odarohanok ahhoz a reaktornyíláshoz amit multkor olyan jól tönkrevágtunk Len sapkájának segítségével. Elméletben így javítatlan állapotban nem képes energiát kifejteni de ahhoz pont elég, hogy egy bent lévő lényt megsüssön. Ahogy lekukkantok egy olyan csillogó tojásszerű izét is sikerül megpillantanom amit az előbb a lángszórózásnál láttam. Jackpot! Ez a cucc biztos fontos lesz a lénynek. Úgyhogy jó hangosan belekiáltok a csőbe:
-JAJ NE! A REAKTOR EGYIK CSÖVÉBEN RAGADTAM. MI LESZ MOST VELEM?
Aztán gyorsan fedezékbe vetem a magam egy urán szállításra tervezett ólomládában és várok.
Kedves barátunk a csápos massza hamarosan felbukkan és bele is mászik a csőbe. Hiába, nem az eszéért szeretjük. Elég Naív példány lehet. Amint eltűnik odarohanok és rácsapom a reaktor felét.
-ADJ NEKI LEN!
A robot rögtön fölpörgeti a reaktort annyira, hogy épp ne robbanjon fel a túlteljesítéstől. Én pedig a mutatókra pillantva csak ennyit mondok:
-Ma sugárzik belőled a jókedv.
Ekkor Len szólal meg de nem a szokásos hangján:
- Fehér Farkas hagyja el a Fantázia Vilá…malfunction… Isithieländé Des Nolda! Azonnali eligazításra jelenjen meg az Arzenál területén. Ha T mínusz húsz percen belül nem jelentkezik, ütközetben eltűntnek nyilvánítjuk és nyílt tűzparancs lép érvénybe.
Basszus jobb lesz belehúzni.
-Len hol az a hátsó ajtó?

-Irritating one liners 3/10
- Get to the mid level, search and destroy the abominations 3/6
- Secure and purge the ship from the infestation - 4 left -

A BadSectorra tapadt lény apró tűszúrásokként érzékelte gyermekei elvesztését, átélte a fájdalmukat és a közös tudat, ami egybefogta lényét új képességgel ruházta fel a testéből kiszakadt darabjait.
Mostantól ellenállóbbak lesznek a tűz és a fegyverek ellen, semmi nem állhat útjukba. A Multiverzum íratlan szabályai szerint pusztulnia kell minden életformának ami a hajón van, hogy az Őskáoszban mozgó határtalan kollektív tudat egyesüljön és kiterjessze a hatalmát minden rendszerre és bolygóra.
Elpusztítva és felemésztve mindent, hogy beköszöntsön a Setétség Kora.
The abominations gains fire and modern weapon immunity.


@Asriel, Szenes Ervin:
A folyosón lévő hangszórókból recsegős hangon szólal meg a hajóba táplált vészhívás:
- Alfa szintű vészhelyzet! Minden működő és bevethető egység az Arzenálba gyülekezzen!

@Leonidas, Dr. Casanova Boltar:
A csata végét ért.
Az utolsó polipszörnyből AcélSodrony fémlába nyomja a ki a szuszt és a benne lévő fekete matériát.
- Rosszabb a helyzet, mint gondoltam, Máté vetísd ki a megfertőzött helyeket a központi kijelzőre. Nézzük mivel állunk szemben.

Az első tiszt újra a piros egyenruhájában van, bár a színe alig látszik a rátapadt szennyeződéstől. Kezével követhetetlen mintákat rajzol az egyik éppen maradt konzolon és felfénylik a kijelző.A hajó van rajta oldalmetszetből és tucatnyi helyen vörös fény világít.

- Kapitány, szeretett Bad Sectorunk több mint 70%-a fertőzött. A helyzet jelenlegi állása szerint ez a fekete plazma elborította és beszőtte szinte az egészet. Tattól a tőkesúlyig.
- Az, hogy ezek a rohadékok hányan lehetnek, nem lehet megállapítani, mert a fedélzeti rendszer minden idegen anyagot jelöl, még azt is ahol csak áthaladtak és ott hagyták a protoplazmájuk nyomát. Mégis a legkritikusabb helyezt itt ezen a szinten van, minden jel arra utal, hogy a hidat akarják megszerezni.
A hajó kapitány elkomorult fejjel személi a kijelzőt és gondterhelt arca grimaszra húzódik a hallottak alapján.
- Ti ott - mutat rátok Leo a dokival – kapjátok össze magatokat és tietek az északi rész és biztosítjátok a hidat, mi a legénység megmaradt tagjaival- néz a két füstemberre és a cyclon centurióra -megyünk délnek.
Te meg itt maradsz – mondja a vibroszablyával felfegyverzett protokoll droidnak - és ha gond van, a hajó hangszóróin jelzed.
- Értve vagyok? A fő cél a híd és ennek a szintnek biztonsága utána pedig átvizsgáljuk az egész hajót. Ha emögött is a Csend Fiai állnak a bosszú kegyetlen és kemény lesz.

Objectives updated:
@Leonidas, Dr, Casanova Boltar: Clear the bridge and the north area

Na, ezt jól megkaptuk, ketten védhetjük az egész hidat, ami a legvalószínűbb célpontja lesz az ellenségnek. De nem szólhatunk egy szót sem, mert Milán még a kezünkbe is nyom egy-egy rohamosztagos karabélyt, szóval fel is vagyunk fegyverezve. Kár, hogy az aztán az égvilágon semmit nem ér a betolakodók ellen...

A lift még működik valamilyen csoda folytán, így nagyon gyorsan felérünk a parancsnoki szintre. Embernek robotnak nyoma sincs, mindenki a lejjebb lévő emeleteken küzd vagy bújkál, így akadálytalanul haladhatunk a célunk felé. Aztán az egyik ajtónál megtorpanok.


ezt látom rajta elegáns betűkkel kiírva. Hopsz, tán csak nem a kapitány kajütje?

Intek a dokinak, majd körülnézek. Túl sok harc még nem volt ezen a szinten, de néhány koromnyomot azért ki lehet venni. Még a biztonsági kamerák is működnek... hm. Eszembe jut valami, remélem a doki érteni fogja anélkül is, hogy hosszasan pofáznom kéne hozzá.

Hirtelen hátrafordulok, majd elordítom magamat:

- Doki! Ott a hátad mögött! - majd előkapom a karabélyt és vadul tüzelni kezdek összevissza. Ellenfélt persze nem találok (merthogy nincs is), viszont az összes fedélzeti kamerát kilövöm, és "véletlenül" a kapitány kabinjának ajtaját is...

A doki némi fáziskéséssel, de csatlakozik a vidám lövöldözéshez. Amikor már elég nagy a füst, ráteszem a vállára a kezem, és megálljt intek neki. Az Athason már megtanultunk úgy kommunikálni, hogy a mindent látó kamerák ne vegyenek észre semmit, itt is ehhez folyamodok, de nincs rá szükség: az összes szemet sikerült kilőni az alig fél perces kamutűzharcban.

- Ezt meg minek...? - kérdi Cassanova, de most nincs időm felelni, gyorsan beterelem a parancsnoki lakrészbe. Elég tágas, pláne ha a saját kis vogonokkal terhelt szobámra gondolok, ráadásul saját fürdője, konyhája van...

- Dokikám, te egy ügyes ember vagy. Készíts egy pajzsot, amivel megzavarhatjuk ezt a Hiúságiuszt. Gondolom egy fürdőszobai tükör, némi pillanatragasztó és valami a konyhából nyélnek bőven elég lesz hozzá.

Amíg a doki matat, én a szobai konzolt veszem kezelésbe. Hál istennek nincs lekódolva, nem is néztem ki a kapitányból. Az ilyen több száz éves alakok nem foglalkoznak annyit a mai kor technikai újításaival, csak használják, örülnek ha megy a Google meg a Galaktikus Facebook...

Na persze ha a személyes doksijaiban akarnék kutakodni, azt biztos jelezné valami riasztó. Hál istennek nekem csak a böngésző kell. Ideúton már végiggondoltam, mi is lehet a helyes keresőkérdés, amivel megtalálhatjuk az ultimate weapon receptjét:

A galaktiknet itt persze villámgyors, nem úgy mint a legénységi szálláson. Egyből ki is dob egy csomó találatot, persze most is a legelső lesz a helyes.

"HaPsziPédia, 42. fejezet:
Anyag és antianyag vegyítése - Nagy Bumm, vagy csak egy Pukkanás?
Szükséges: egy Alkony-járó és egy HaPszichológus közös együttműködése
Nehézségi fokozat: nagyon könnyű
Veszélyességi fokozat: irdatlanul veszélyes!!!

Nem annyira köztudott tény, de az Alkony anyaga, tulajdonképpen negatív anyag, vagy más néven antianyag. Odaát az inenső világ inverzét láthatjuk, az Alkonyjárók pedig olyan személyek, akik képesek kifordítani önmagukat, egy bizonyos időre áttranszponálni az anyagi egységüket antianyaggá.

A metódus szempontjából minket ez csak annyira érdekel, hogy felidézzük az Alkonyjárók első tapasztalatát, miszerint az alkonyból anyagot, ott keletkezett tárgyat áthozni a mi világunkba nem lehetséges. Az átkerülő antianyag részecskék ütközvén az anyagi részecskékkel megsemmisülnek. A gyakorlatban ez úgy érzékelhető, hogy az áthozott tárgy vagy anyagcsomó egyszerűen szétfoszlik. Persze vannak mágikus metódusok amielyek megvédhetik az antianyagot a felbomlástól, de ezeket most itt nem részletezzük.

A kérdés az, hogy mi van akkor, ha valamilyen módon energiával vesszük körbe az áthozott antianyagot? Tegyük fel, hogy a hapszichologia legelső, alapszinten megismert gyakorlatával egy kis energiagömbbe zárjuk az áthozott alkonyrészecskéket. Pontosan úgy, mint ahogy például egy gyertyát oltottunk el az első leckékben [ld. HaPsziPédia, 2. fejezet: Agyunk hatása az anyagra, vákum létrehozása]. A gyertya lángja kialudt, mert elfogyott az oxigén a gömbön belül. Ha megfelelően kicsire tervezzük a gömböt, akkor pedig az anyagi részecskék fogynak el, és csak az antianyag részecskék maradnak. A megzavart alkonyi anyag, a kvantumfiziologómia sajátosságai miatt pillanatokon belül magába omlik, és egy miniatűr fekete lyukat hoz létre. Ne gondoljunk bolygókat elnyelő gigaszuper feketelyukra, ezt a benne elhelyezkedő anyag és energia mennyisége nem is engedné. Továbbá az őt körülvevő energiagömb megszűntével ez is látványosan magába omlik, csak kisebb károkat okozva."

Odahívom a dokit, hogy olvassa el ő is. Egy írdatlan nagy ovális alakú tükörből készült pajzzsal érkezik, ami a karjára van csatolva. Magamban meg is jegyzem hogy a) a kapitány még mindig nagyon hiú ember lehet, és b) a végén ne felejtsük el apró darabokra tőrni az egész alkalmatosságot, ha nem akarunk a haragjával szembenézni... Megdicsérem a szép munkáért Cassanovát, majd megvitatjuk a talált eljárás alkalmazhatóságát.

Némi fejtegetés, és elméleti vita után oda lyukadunk ki, hogy ha nem próbáljuk ki, akkor úgysem fogjuk sosem megtudni. A doki maga mögé teszi a Védelmünk Zálogát (mármint az új tükörpajzsot), majd feltűri az inge ujját.

- Készen álsz? - kérdi. Bólintok, mire úgy csinál, mintha egy vödör vízbe nyúlna bele. A kezében megjelenik valami szürkés anyag, amire lecsapok, és körbeveszem az elmém energiájával. Sajnos elsőre nem vagyok elég gyors, elpárolog az egész, mire eszmélnék.

- Kicsit többet veszek ki, te csak próbáld a közepébe lőni a gömböt - mondja a doki, és ez a módszer már bejön: a kivett anyag nagy része ugyan megint csak elpárolgott, de a gömbön belül megmaradt egy kis csomó. Érdeklődve figyeljük, ahogy kis minitornádóként megcsavarja önmagát, majd eltűnik a szemünk elől.

- Ott van az, - figyelemztet a doki.  - csak a fekete lyukat mi már nem észleljük. Nincs más a gömbben, csak az egyetlen pontba összesűrűsödött antianyag és vákuum. Tudod irányítani?

Már hogy ne tudnám, felemelem az elmém energiájával a kis gömböt, és át levitálom a szomszéd szobába.

- Most engedd el - mormolja a doki, mire úgy cselekszem. Döbbenten nézzük, ahogy a szomszéd szobában megcsavarodik a tér: a benn lévő tárgyak anyaga ívként hajlik meg, majd egy pont, a gömböm utolsó helye felé kezd tekeredni, mintha egy képzeletbeli lefolyó lenne valahol középen. Az egész jelenség nem tart egy fél másodpercig sem, majd egy hatalmas dörrenéssel és felvillanással megszűnik a jelenség.

Felkelünk a földről ahová estünk, majd zúgó füllel átbotorkálunk a szomszéd szoba maradványai közé. Kb. egy méternyi sugarú körön belül semmi nem maradt, de a szoba többi része sem úszta meg, szinte minden tárgy megsérült, eldeformálódott, mintha megolvasztották volna. Némi pislákolást még látunk, de szerencsére semmi nem gyulladt meg.

- Azt hiszem működni fog - mondom a dokinak - mert ha ez sem, akkor tényleg nem tudom, hogy mi...

A kapitány szobájából kilépve még mindig csak ámulok a történteken. Sose gondoltam volna, hogy az asztrál sík anyaga ilyen veszélyes is tud lenni. Leo még egy ereklyét is elhozott magával, egy fura karpántot, amiről hamar kiderült, hogy egy holokivetítő a hajó teljes terv-és hőrajzával. Így egyszerűen és gyorsan, de leginkább probléma mentesen eljutunk a legnagyobb hőforráshoz, ami jelen esetben nem a maghasító.

Az elénk táruló kép szavakba nem önthető, mintha egy organikus, ámde órásra nőtt madárfészekbe csöppentünk volna. A hajó teste megrongálódott és kívülről hatolhatott be, majd alakított ki fő fészkét az idegen entitás. Felmérve a helyzetet kicsit elbizonytalanodtam, mert ha beválik a tervünk, akkor a nyíláson keresztül minket is kiránthat a vákuum.

A legrosszabb eshetőségre felkészülve minden létező módon kikötözzük magunkat, megfelelő távolságra a fészektől ahhoz, hogy az asztrálbombát még be tudjuk dobni a közepébe. Bokaszorítók, gerincmerevítők és mellkaspántok felcsatolása után mélyen, de mindenféle homoszekszualitást mellőzve egymás szemébe nézünk, sóhajtunk egy nagyot és belekezdünk a történetbe. Remélhetőleg a maradék kósza lények meggyengülnek a központi mag eltűnésével és könnyebb lesz megállítani őket.

Becsukom a szemem és erősen koncentrálok. Hirtelen lehűl a levegő és minden lelassul. A falakat és a rajtunk lévő pántokat fura színű moha lepte be és a hajó szerkezete borzasztó korródálódott. Nagyon régen jártam erre, legalábbis ennyire koncentráltan, mert a kapitány kabinjában szinte csak belenyúltam. Kezeimmel labdacsot formálva egy energia gömböt próbálok létrehozni. Még a Namekon egy Vegáról származó harcos, magát valami Gokunak nevező illető csinált hasonló gyakorlatokat és igencsak hatalmas erejű gömböket hozott létre.

Ahogy nő az energia gömb, egyre nehezebb megtartani és kordában tartani. Amikor eléri a dinnye méretet, már nagyon gyengének érzem magam. Csak úgy szikrázik az összegyűjtött energia, szinte elvakít. Minél nagyobb energiát használok, annál jobban szívja el az életenergiám az Alkony. Szerencsére a pántok tartanak és visszatértemkor nem hagynak összeesni. Kicsit megrogyva tartom a kezeim között az immár láthatatlan energiát. Valószínűleg Leo nem is látja, de kénytelen elhinni, hogy ott van.

Kezemet felemelve, tekintetemet Leo-ra szegezve kinyújtott karral nézek rá.
-Te jössz!

Len egy kapuhoz vezet a reaktor egyik alsóbb szintjén. Útközben felkap egy furcsa fegyvert. Elsőre egy gránátvetőre emlékeztet de az oldalán található radioativitást jelző szimbólum azt mutatja, hogy ez nem az amire gondolok.
-Ez a drágaság képes bármilyen fegyvert nukleáris energiával feltölteni. Egy orvosi kísérleteket végző hajóról zsákmányoltuk. Jobb híján a reaktor energafeltöltéséhez használtuk illetve néha csináltunk egy két nukleáris lézersugarat vele. De azóta szereztünk jobbat amit egyenesen az atyuskába építettünk be, hogy turbózza kicsit. Így ez itt maradt nálam. Ki hitte volna, hogy jól jön még.
Kilépünk a reaktorterem hátsó ajtaján. Kiderült, hogy egyenesen az organikus lakosztályok szintjére vezet. Ha ezt hamarabb tudom nem járom körbe minden reggel a fél hajót.
Nagyjából még tizenöt percem lehet, hogy felérjek a fegyverraktárba így mlg van időm beugrani a szobámba a jó öreg kaszámért.
-A munkás fegyvere. Jó proletárhoz illő választás.-jegyzi meg Len mikor meglátja a fegyveremet.
A kanyargós folyosók üresen tátonganak. A szokásos sürgő-forgó tömeg helyén csak néhány szétvert robotot találunk. De legalább gyorsan haladunk a szűkös a folyosókon is. Egész addig míg az egyik tágasabb csomóponton valahol az oxigén újrahasznosító állomás környékén ismét a már kétszer halott szorcsogásra leszünk figyelmesek. Meglassítom lépteimet Len pedig a gurulását, hogy megállapítsuk merről is jön a dög. Még épp időben jövünk rá, hogy a hátunk mögött van. Fordulatból odavágok egyet a kaszával de az csak átsuhan a masszán. Len is felbúgatja a Nukleáris feltöltőjét de az abból előcsapó zöld sugár se hatja meg a támadónkat.
Látván, hogy fegyvereink nem túl hatásosak fejvesztett taktikai visszavonulásba kezdünk.
-B-terv?
-A nukleáris energia eddig működött de úgynézem a lőfegyverek nem nagyon hatják meg. Mit szólnál ha kombinálnánk a kaszáddal?
Hálistennek a massza elég lassan halad utánunk így az egyik kanyarban van időnk megálni és a fegyverem pengélyét meglőni a feltöltővel.
Ha ez se működik halottak vagyunk.
Amint meghallom a szörcsögést egy "For mother Badsector" csatakiáltással kivetődöm a dög csápjai közé de a szűk folyosón nincs helyem használni a fegyveremet. Így a magasból csapok le vele. A dög éles visításban tör ki ahogy a penge egyre beljebb hatol a testében. Kocsonyás csápjait mugyan még nyújtogatja felém de már nem ér el. A lény úgy csúszik össze mintha olvadni kezdett volna. Valójában ez is történt. Forró víz formájában kezdett elcsurogni a padló rácsai közt.
-Elfolyt a sminked.-nyögöm be az eddigi leggázabb egysorosomat majd tovább indulok a fegyverraktár felé.

-Irritating one liners 4/10
- Get to the mid level, search and destroy the abominations 4/6
- Secure and purge the ship from the infestation - 4 left -

@Isithieländé:
Az encounter váratlan sikerén felbuzdulva folyatjátok utatokat Lennel.
A párteszméket fejtegeti neked, hogy létezett egy Staha-Nov nevű robot ami a párt fénykorában tűnt fel és az bizony egy hetet is tudott egy húztomba dolgozni. Épp a beleépített vörös alkatrészeket sorolja, mikor megroppan valami a talpad és Len alatt. - Perception test failed -
Lenézve a földre apró tojásszerű valamiket láttok, amikből néhány a talpad és Len kerekei alatt van.
Az összetört héjjakból kígyószerű fekete lények vonaglanak elő és  atapadnak rád és a robot kísérőd alsó részére.
- Szedd le öket polgártárs! – síkoltja robothangon az elvtársad és vad pörgésbe kezd a tengelye körül. A hordószerű droid alja szikrázni és füstölni kezd ahogy a kis férgek beleesik magukat a fém borítás alá.

-Nyugalom elvtárs. Ez fájni fog de nincs más megoldás.
Felemelem a kaszámat a levegőbe és Len kerekére célozva megsuhintom. Telitalálat. A robot teste elválik a kerekétől és fél métert hátra repül. Az én lábam viszont nem pótolható és a fekete kígyók egyre feljebb kúsznak rajta. Hiába próbálom leszedni őket magamról csak egyre inkább hozzájuk ragadok.
-Menekülj! Ezek kicsinálnak.

A robot nem tudja mit tegyen. Kuka testét ugyan kis karjain képes lenne  elvonszolni de nem szivesen hagyna hátra egy elftársat.
Közben pedig csak rosszabbra fordul a helyzet. Felbukkan ugyanis a következő massza a folyosó szemközti végén.

-Hát ti már sosem fogytok el?-kiáltom oda neki.
-Hát megvagy kicsi elf. Rég kerestelek. Megölted két testvéremet. Hiba volt. Ráadásul pont a nagy Falánkságiusz csapdájába estél bele.
FIgyelem a feketeséget ahogy ellepi a folyosót. Ez hatalmas. Nagyobb mint a két másik eggyütt véve. A hömpölygő fekete ár ami nem is tudom, hogyan beszélt hozzám egyre inkább csak közelít felém. Én pedig a padlóhoz ragadva keresem kétségbe esetten a megoldást. Aztán az egyik falon elég alacsonyan megpillantok egykis dobozkát a falon- Rajta sárga villámocska mutatja a benne rejlő elektormos feszültséget. Egy töltőállomás a kissebb robotoknak. Kitudja mekkora feszültség van egy ilyenben. Mintha csak a lény felé támadnék odacsapok egyet a kaszával. A gagyi műanyag védőborítás egyből letörik láthatóvá téve a kábelezést. A kaszával sikerült megrongálnom jópár vezetéket is úgyhogy szinte biztos lehetek abban, hogyha belenyúlok ez megráz.

-Jól van. Győztél-tárom szét a karjaimat és ugyanazzal a mozdulattal hátra hajítom a kaszát Lennek.
-Ég veled elvtárs-próbálok valami mosoly félét erőltetni az arcomra.
 De ez sose ment jól. Majd széttárt karokkal várom a végzetet. A massza szép lassan elönt. Érzem, hogy a hideg lé fokozoatosan beterít és már lehagyva a fekete kígyókat a térdem fölött jár. Mikor eléri a derekamat megállapítom, hogy meglepően kevés ellennállást mutat az anyaga. Olyan mintha vízben mozogna az ember.
A dög egyre inkább önt el. A hátamban érzem Len egyre inkább szomorú  vizorját. Jó tanítványa voltam. Közben a lény eléri a mellkasomat. Úgy néz ki lassan kezdi az emésztést. Hálistennek még van időm. Aztán mikor eléri a nyakamat lehunyom a szemem és halkan rákezdek egy régi-régi imámra.

-Vér a véristennek. Koponyák a koponya trónra.-kinyitom a szemem.-KHORNE NEVÉBEN LÁNGOLJON AZ UNIVERZUM.
Ezzel a záró mondattal beledugom a farkam a szétkaszabolt és feszültséggel töltött kábelek közé. Az elektromosság végigcikázik a vezetőként használt testemen és a több ezer volt energia egyenesen a masszába érkezik. Ami eszméletlen sikoltásban tör ki. A beleáramló energia pillanatokon belül megsütné ha nem lenne tűzálló. De így legalább hosszabb ideig szenved mielőtt besüpped és darabjaira csúszik. Amikor látom, hogy haldoklik gyorsan kirántom a farkam az áramból mielőtt jobban odaégne. Szegény szőrszálaim nagyrésze már így is lepörkölődött. A hajam is égnek áll és mintha az elektrosokktól még a szívem is újra dobogni kezdett volna egy pillanatra.
Amint enged kilépek a fészekből és Lenre pillantok. Lesimítom az égnek álló fehér hajszálaimat majd minden előzmény nélkül térdre rogyok. Aztán elsötétül a kép. Mintha kikapcsolták volna  a tévét.

"Bolond vagy kicsi elf ha azthiszed a halál megóv. Nem fog. Most is csak a szerencsének köszönheted, hogy a terved működött. Mindig is bolond voltál. Ezért is történtek veled azok a dolgok. A halálod viszont nem áldás ezt jegyezd meg. Az élet után nincs más csak átok és kárhozat."
Ahogy a képernyő bekapcsol ezeken az elmémben visszhangzó szavakon kívül nem emlékszem másra. Illetve de. Mintha ismét a sorba álltam volna az ítélet kapujánál. Megint sokan voltak. A hajó áldozatai főként. Meg mintha lett volna ott egy kedves nagydarab fickó aki szerintem nem a hajón hunyt el. Bár csodáltam, hogy kilát azokon a szűk réseken a szemfedői közt. Mint egy álomból persze itt se maradt meg sok minden. Talán tőle is csak egy mondat.
"Csak a puffin adhat erőt és mindent lebíró akaratot."
Aztán egy a testemre helyezedő hideg fém súly tép ki az álmomra való visszaemlékezésekből.
-Elftárs! Élsz?
-Többször haltam meg mind gondolnád.-mondom a fejemet fogva.- Meddig voltam kiütve?
-8,26 percig.
- Jó, hogy ilyen pontos az időérzéked de...Jesszus. Akkor csak három percünk maradt felérni a fegyverraktárba.
-Nyugalom proletár. Amíg ki voltál ütve rendbehoztam itt egy fali konzolt. Fölszóltam nekik, hogy minden rendben és megöltünk egy behatolót ezért késünk. Adtak negyedóra haladékot.
-Akkor van időm még feldolgozni ezt a sokkot..sütöm el a következő szóviccemet. Majd feltápászkodok és felkapom Lent is. Aztán abban reménykedve, hogy több ilyen masszával nem találkozunk megindulunk ismét fölfelé.

-Irritating one liners 5/10
- Get to the mid level, search and destroy the abominations 5/6
- Secure and purge the ship from the infestation - 4 left -

A doki eltűnik az Alkonyban, én meg szinte mozdulni sem tudok, úgy állok ott egyedül, mint valami hülyegyerek. A fészek közben mocorogni kezd, apró gömbszerű lényeket okád ki magából, meg egy nagyot is, ami érdeklődve figyeli a vonaglásomat a karperecekben. Mint egy vérszomjas istennek felajánlott szűzleányka, úgy érzem magam ott kikötözve, amikor a doki hirtelen újból megjelenik a láncaiban.

- Te jössz - csak ennyit mond, látom hogy a kezében ott a hatalmas anyagcsomószerűség.

Dokikám, ezt nem így beszéltük meg, nyögöm csak magamban, amikor kétségbeesetten koncentrálva próbálok az antianyagból elkapni valamennyit. Egy kicsit sikerül is, de közel sem eleget...

Az egyik gömböcske nagyon közel kerül hozzám. Az energiagolyóm süvítve száll el mellette, majd a tömeg közepén robban. A kis, könnyű, látszólag mélyűrre tervezett lényeket egyetlen pillanat alatt szippantja magába, mielőtt egy vakító villanással felrobban a mini fekete lyuk. A hajó külső borítása is megsínyli a dolgot, egy elég méretes, háromszor két méteres hasadás keletkezik rajta, amelyike kilátni a csillagokig. Hála azonban Acélsodrony kapitány lopott birodalmi mezőgenerátorainak, a levegő nem illant el, a a lyuk pedig kékes derengésben villódzik...

- Nem jó, doki! - kiabálom neki, mire újabb gömbszerű lények jönnek elő a sértetlen fészekből. És persze a nagy böszme is megúszta. - Csináld úgy, ahogy megbeszéltük, csak kézzel nyúlj be, hogy lássam mikor és mekkora anyagot veszel ki!

Cassanova elkínzott arccal néz rám, majd nagy levegőt vesz, és KÉT KÉZZEL lenyúl az asztrálsík mélyébe. Erősen koncentrálok, és amikor megjelenik az anyag, azonnal az energiagömbbe zárom. Soha nem látott méretű antianyag-bombát kapok... ezt nem szabad idebenn felrobbantani, mert abba belepusztulunk. Lehetőleg minél messzebb kéne elküldeni tőlünk...

Idő nincs sok teketóriázni, fogom a gömböt, becélzom a hajó burkán támadt folytonossági hiányt és maximum sebességre gyorsítom a bombát. Csápok nyúlnak utána a fészekből de a tiszta energiát ugye nem lehet megfogni. Kizúg a bombám a nyíláson, elküldöm még vagy 100 méterre a űrben, majd szabadjára engedem a fekete lyuk energiáját...

--------------

A történteket csak a későbbi beszámolók és a hajónapló alapján tudjuk meg. A hajó mögött mintegy fél másodpercig volt aktív az általunk kreált fekete lyuk, amely idő alatt magába szippantotta a fészket, a fészket őrző undormányt és a kis labda minionjait. A BadSector külső burkolatán található sötét anyag nagy része is a szingularitásban végezte, a maradék pedig élettelen törmelékként vált le a hajótestről. Acélsodrony drágasága sem úszta meg komolyabb károk nélkül: a tatján egy focipálya méretű rés keletkezett, nem kevés szerkezeti és működésbeli károkat okozva ezzel a BadSectornak. A személyi állományban azonban nyolc napon túl gyógyuló kár nem esett, mi is megúsztuk egy eszméletvesztéssel és egy-egy kificamított vállal...

Search and destroy the abominations 6/6
Secure and purge the ship from the infestation - 3 nest left -
Get rid of the dark matter what is stuck to the body of BadSector in the space - done

@Isithieländé:
Tíz lépés megtétele után bármennyire is fáj le kell tenned az elvtársat, mert egyrészt lehetetlen vinni, minduntalan kicsúszik a kezedből a hordószerű teste, másrészt a súrlódás olyan elektrosztatikai töltöttséget generál, hogy a kisülésektől Len egyfolytában visong.
- Ki fognak sülni a reléim, tegyél le itt! – mondja az elvtársad.
A búcsúzkodás rövid és a hajó Arzenál részéhez vezető úttal gazdagodsz. Magadban ismételgeted a Lentől hallottakat menet közben, két folyosó után balra aztán fel a lépcsőn, ott két elágazást tovább….

Rossz előérzeted támad és az eddigi vészjelzést visító hang váltja fel:
- A hajótest kritikusan megsérült, a Hirtelen Halál protokoll lép életbe!
A folyosókat összekötő pneumatikus ajtók kék villogás kíséretében záródni kezdenek. Felgyorsítasz és az elsőn hibátlanul átslisszansz, de a másodiknál csúszod kell – Dexterity skill test success – a munkavédelmi nadrágod a térdeden felszakad és a bőr is lejön a lábadról, mégis sikerült átjutnod a záródó ajtó alatt. Felállsz és indulnál de valami visszatart. Hátrafordulva látod, hogy a majomfarkad az ajtó alá szorult és csapdába esett kígyóként tekereg alatta. Jobban megnézed és a szép selymes szőr ami borította új testrészedet az elektrosokk hatásra leégett róla. Most olyan mint egy nagyra nőtt vak giliszta.

Ott állsz az ajtóban tehetetlenül mint egy földhöz szegezett bogár  a szirénák vészjóslósan ismétlik a protokollra vonatkozó szabályokat és a kékes fény sem marad el.
Kétségbeesetten nézel körbe mikor váratlan dolog történik. Tompa erőlökést érzel és a tested remegni kezd, a maradék kóboráram szikrázva csapódik ki belőled és a szemeid előtt egy forgó kékes spirál jelenik meg. Megbabonázva nézed és amikor nyers energia magába szippant megrándulsz, az ajtó alá szorult farkad kitart egy darabig, de nem dacolhat sokáig a Multiverzum erejével.
Éles fájdalom hasít beléd és elnyel a spirál örvénye.
---

A Kúszó Káosz űrbéli manifesztációja figyelemmel kísérte a percéletű lényeket, akik szemben álltak vele, látta asztráltérbeli tevékenységüket, de már későn vette észre mire készülnek. Csápjai átnyúltak az esszencia és nyers energia keverékén, ami sértetlenül suhant el mellette, hogy olyan kaput nyisson amilyennel érkezett annakidején.
Érezte, hogy itt a vég és ezért ezek a pondrók a felelősek, akik nem messzire vannak tőle. Széttépte volna őket, de már húzta a kvantum szingularitás.
Utolsó erejével megjelölte őket, hogy csatlósai multiverzumszerte megismerjék őket. Az asztrál testükre sütötte a jelét, ami jelzőfényként ragyog majd. Mikor a testének nagy része az eseményhorizont mögé került, átvezette magán a téridő végtelen görbületét és a hajóra tapadt sejtjeire bízta mit tesz velük, a Fekete Anyagot irányító tudat pedig alámerült a pontszingularitásba és kifakult térből és időből.

---

@Leonidas, Dr. Casanova Boltar:
A több száz méterre küldött bomba hangtalanul robban és nyitja fel a téridő szövedéket. A fekete massza megremeg és pár pillanatig ellenáll. Akármekkora hat almommal bír is, nem dacolhat ekkora erővel. Ahogy a boss-t elnyeli a fekete lyuk mélye, sikeretekben felkiáltotok és már emelnének High Five-ra a kezeteket mikor…

.. az előttetek lévő hajtörzs fülsüketítő reccsenéssel leválik és a betóduló gravitációs erő felkap tieteket a földről és a biztonsági kötelek megfeszülnek a testeteken, a húsotokba vágnak a poliészter rostok, levegőért kapkodtok. a szobában felgyulladnak a kék fények:
- A hajótest kritikusan megsérült, a Hirtelen Halál protokoll lép életbe!


Az idő megáll, a sziréna hangja elhallgat és síri csend lesz. A földre zuhantok és szomjasan isszátok a tüdőtökbe tóduló oxigént. Körülöttetek a tárgyak a levegőbe dermedtek és az aktuális helyzetükben lebegnek.

Dark Matter Confilct Summary:
Search and destroy the abominations 6/6
Secure and purge the ship from the infestation - Failed -
Get rid of the dark matter what is stuck to the body of BadSector in the space - completed
@Leonidas, Dr. Casanova Boltar: 600Xp gained
@Isithieländé:400Xp gained
@Asriel:100Xp gained