The beginnig of the beautiful friendsip

Mi a fene? Ott a háttérben valami nagyon zöld, nagyon faszerű alak közelít felénk a kert végéből. Minden  lépésekor gyökerek fúródnak a talajba, megtámasztják, utána mint megannyi giliszta az eső után, visszahúzódnak a kérges talpába, elengedik, és halad is tovább. Kecses mozdulatainak súlyát, a hátából sarjadó ágak végén ülő levelek tánca mutatja meg igazán, na meg a döbbenések. Az ormótlan tömeg, mint egy buldózer tör a célja felé, és ahogy látom, ez most én leszek. Izgatottan Majszterre pillantok, és aggódva kérdezem, hogy hogyan értékeli a helyzetet.
- Ah! Hát ez? - A válasz elmarad, csupán egy értelmezhetetlen pillantás a jussom.
Cselekednem kell! Mert ennek a fele sem tréfa. Amúgy is fortyog bennem a düh, a kis kedvencem halála miatt. Most már tudatában vagyok, hogy ha robbanok, akkor valami történni fog. Valami váratlan. Valami olyan, amit talán kontrollálni is tudok.
Igen. Ez ezt meg fogom próbálni!
- Majszter! - sziszegem összeszorított fogakkal - Lépj hátrébb barátom! Ez nem gyenge menet lesz! - ez utóbbit csak képzeltem, már nem sikerült kimondani. Annyira koncentráltam.
- Mit akar ez tőlem? Most komolyan, be fog nálam próbálkozni? ÖLRE AKAR MENNI VELEM? VELEM? HOGY ÉGJEN GYERTYA A LÁBÁNÁL! Paradicsom ágast fogok csinálni belőle! GRRRrrr.

A többire már nem emlékszem. Lehetett egy pár pillanat, amikor kitisztult a látásom, de az nem volt elegendő ahhoz, hogy pontosan felmérjem mi is történik pontosan. A külső szemlélő bizonyára egy erektől duzzadó nyakat, egy vöröslő arcot láthatott a detonáció előtt. Mint egy véres hidroglóbusz, Vagy egy nagyon egyszerű, de egy jól átgondolt, megtervezett horror témájú héliumos lufi, afféle, amelyeket a búcsúkban lehet kapni.

Így tehát a koncentrálás jól sikerült. A képzeletemben egy olyan eszköz jelent meg, amivel kimondottan fákat szoktak az erdők sűrűjében irtani. A több ház magasnyi növényeket kivágják, majd legallyazzák, végül méretre szelik. Egy fagyilokgépezet.

A lökéshullám minden mozdítható tárgyat feldöntött, köztük derék bajtársamat is. A kertnek már így is annyi volt. Ez semmiképpen nem segített az összképen. Olyan lehetett, mint a Posztapokaliptikus Éden. Közepén egy feldühödött Faszörny, egy elsült Düh mágus és kettejük között egy... Egy... Egy robot.

- WOW! Micsoda trükk!!!! Harcoljáááá Robot! - ordítottam rá. Egy robot ami fákat szeletel?! Parádé! - Látod-e Májszter!
A méretes, szürke színű robot a fejét hátrafordítva rám nézett, és megszólalt.

Omnimus Rift 01

- Akkor harcojjá Omnimus Rift! Harcojjááááá!

Omnimus Rift átalakul

- Ez meg micsoda??? EGY TUTAJ? MI A SZART KEZDJEK A TUTAJJAL? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

Amikor Negro mérges lesz, akkor Negro kegyetlen. Először szétverte a tutajt a falény derekán, utána pedig addig ütött, ütött és ütött, ja meg ordított, amíg el nem ájult.

Szétnéztek a csatatéren, hátha összejön valami loot... bár gyanítjátok hogy a fáknak, mókusoknak és zombi kerti törpéknek valszeg nem sok személyes tárgyuk van.

The member 'Leonidas' has done the following action : Dices roll

<hr>'d100' : 53


No detective badge found

Ahhoz képest, hogy locsolni jöttetek, megművelni, nevelgetni a növényeket, némi szeretetet adni és kapni, ahhoz képest elég durva tájrendezést hajtottak végre. Fólia már csak nyomokban található a sátor aluminium vázán, és ahogy benéztek, mindenfelé savmarta, elsárgult, elpusztult növényeket látni. Egy részüket a felhő tette tönkre, a másikat a masírozó kerti törpék taposták agyon. Némi jajongást még hallotok odabent, de esélytelen bemenni a levegőben terjengő kénes miazma miatt... sőt, jobb lesz elszeleni, mielőtt megfordul a szélirány.

A kocsma felé a visszaúton végig azon töprengtek, hogyan fogjátok ezt az egészet kimagyarázni a tulajdonosnő előtt. Talán a legjobb út a tagadás egészen a halálig, ami azért lehet hogy nincs is olyan messzire ha Eszti szétnéz a szétdíbolt virágoskertjében...

A kocsma előtt elég nagy felfordulás van, két tagbaszakadt, három méteres fantasy szörny vitatkozik éppen valakivel. Ahogy közelebb értek, két hatalmas ogiert láttok.


Csoda hogy felismertétek, mert elég ultra-rare fajról van szó, ráadásul ezek nem is a szokásos, ogieres módon néznek ki. Az ogierek általában békés, természetszerető népek, akik ezer évig is elélnek, ami nem is csoda, mert olyan stresszmentes dolgokat csinálnak általában mint az olvasás és a fáknak énekelés. Ehhez képest ezek itt tökig fekete páncélban, hatalmas fegyverekkel jöttek, hátukon a fejsze közel akkora mint ti, és azért az nem kis méret.

- Még egyszer megismétlem - mondja a nagyobbik, aki van vagy három méter magas - Én Bombalial vagyok, Searchanból, a Searchan Császárnő (örökké éljen a neve) ogier Kertészeinek hadnagya. Sürgősen találkoznom kell egy bizonyos Eszti nevű méregkeverővel, aki odabenn tartozkodik. Engedj be, különben erővel megyünk be!

Közelebb óvakodtok, és látjátok hogy az ajtóban igazából nem áll senki, ellenben amit eddig galambdúcnak néztetek, a két kis pukli az ajtó felett, arról most kiderült, hogy ikercsövű géppuskák. Mindkettő természetesen az ogierekre irányozva. Továbbá számos kamera és célzólézer is feltűnik az eresz alatt...

- Akkor én is még egyszer megismétlem b**** meg - szólal meg egy gépi hang az egyik rejtett hangszóróból, érdekes módon a káromkodást kifütyülve - én pedig Tibi&Norbi2386 vagyok a T&N Holding Zrt (hogy ott rothadjon szét a neve) MI-je a ki**** Anyádpi***jából. A nevezett személy azért fizetett nekem hogy hagyják békén, úgyhogy k***ára nem fogtok most ezen az ajtón bejönni. Ráadásul fekete listán is vagytok, a lothari incidens óta.

- Mi? Nem tehetünk róla, hogy olyan picire gyártottátok a székeket! A birodalmi rohamosztagosok meg igazán odafigyelhettek volna jobban a sörükre, akkor nem ütjük ki a kezükből és nem lesz verekedés...

- Lényegtelen. Ti nem mentek be, én meg nem zavarom a nevezett célszemélyt. Szóval visszamehettek anyátokba. Most.

Látjátok, hogy nem igazán tetszik az ogiereknek ez a fajta beszéd, és már hergelik magukat, hogy megrohamozzák a géppuskákkal védett bejáratot.

- Várjatok! - szólal meg hirtelen az MI. - Lehet hogy mégiscsak meg tudjuk oldani a  k***va problémát vérontás nélkül. - A bejárat minden kamerája rátok irányul, hirtelen a bámész tömegnek és az ogiereknek is feltűnik a jelenlétetek.

- Majszter és Negró - szólit meg benneteket az MI - Eszti azt az kiba***tt utasítást adta, hogy egyedül ti zavarhatjátok, ha egy bizonyos küldetésből visszaértek. Ahogy látom a belső kameráimmal, a feje felett már nem egy kérdőjel, hanem egy felkiáltójel tündököl, ebből arra következtetek, hogy sikerrel jártatok. Ti segíthettek megoldani ezt a szájonb****szott problémát.

Most már minden figyelem rátok irányul, egyesek a tömegben chipset vesznek elő, várva a folytatást. A nagyobbik ogier odalép hozzátok, ezzel eltakarva a két napból másfelet.

- Mondd meg odabenn a méregkeverőnek - kezdi - hogy Bombalial van itt, Searchanból. Eljöttem a megígért arany madragóráért, amit a császárnő születésnapjára növesztett.

Arany madragóra? Mintha azt láttátok volna széjjelmart állapotban a fóliasátor bejárata mellett... érdekes folytatás lesz itt, az már biztos, és az is, hogy nem szeretnétek kivárni, de valamit tenni kell.

@Majszter: ahogy odafordul hozzád, látod hogy a túlsó vállán ott dorombol a csontmacskád. Sosem láttad még ennyire elégedettnek, még élő korában sem...

– Neked is hello konzervdoboz! Jó, hogy nem a csoki vagy csalunkkal jössz! Persze, majd jól megmondom a csajénak, csak még előtte elintézem vele a saját bizniszem. Okés?
Na, de mekkora pofám lett így hirtelen, tök meg is lepődök rajta. Biztos valami galaktikus setét varázsló esemény van folyamatban, máskülönben nem feleselnék így ezzel a melákkal. Vagyis de... A macskát egy lapos pillantással díjazom, meg két szóval:
– Áruló dög! - morgom bajszom alatt a kis rohadék csontkupacnak, aki amúgy az ÉN famulusom, és vele a húdevarázslós idillünk nem tartott tovább egy napnál sem. Jobban mondva egészen addig míg ki nem derült, hogy ki nem állhat engem. Fasza kis segítőtárs az ilyen!
Az ajtóban teljesen feleslegesen meglobogtatjuk a kalandozói engedélyünk, mire a kocsma MI-je kiröhög.
– Nem megmondtam ti idióták, hogy bejöhettek? F**sznak lengetitek a vécépapírnak is gyenge vackotokat!
– Komolyan mondom a mai napból már csak az hiányzott, hogy egy kantintudat lealázzon. Jól van na, akkor meg nyissad ki azt a rohadt ajtót te, te..
Bizsereg a macsom egy jó pofonra, és kellően bátornak érzem magam, hogy személyesen megüssek valakit. Rossz előérzetem van. Csak nem...? De bizony!
A benti óra fennen hirdeti a dátumot, bizony ma ünnep van!


 

Kellőképpen paprikás kedélyállapotban lépek be az ivóba nyomomban Negróval. Penge kis show tartott a kertben, nekem nagyon bejött a pusztítás, ámbár kétlem, hogy a megbízónk értékelni fogja. A legjobb lesz, ha el se áruljuk neki, hisz ulra-rare ogierek darabonként két mázsás fejfájásként pont elegek lesznek neki. Minek fokozzuk ezt az amúgy is vészjósló hangulatot?
A pultnál a nagyfröccs és a kísérőnek vett két rumos-kóla húzóra csúszik le, majd ahogy helyrebillen a cefreháztartásom Eszti felé veszem az irányt.
– Na'ccsága! A növényeket sikeresen meglocsoltuk, a helyszínt nagyjából rendben hagytuk, kérjük a papírosunk. – Mondom egy szuszra miután lecsüccsentem, amiben nem csak a szék, de az asztalon sorakozó lombikok is belenyekkennek. Na meg Eszti is mert majd mellé önti a kezében tartott gyanús löttyöt. Elvörösödik a képe, és némán befejezi a munkát. Amikor végzett a csuklóján levő com-ba valami olyasmit morog, hogy „a száz kiló feletti vendégei csakis kísérettel jöhetnek az asztalához” majd egy lombikban megnézi magát. A felkiáltójelet látva bólint, és az asztali tabletet kezdi nyomkodni.
– Hé, magácska, nem hallja mit mondtam? – Próbálom hangosabban, hátha megsüketült a nagy kotyvasztásba– A kveszt kész ide a lootot, és már itt se vagyunk! Na?
A pikába! Ez a nőszemély aztán jól megkukult, még mindig a táblagépet nyomogatja, ügyet se vetve ránk. Megpedrem a bajszom, és Negróra sandítok, aki megereszt egy bájos vigyort a csaj felé és morog valamit, de az felemeli a kezét.
– Uraim, kussoljanak! Elsőre is hallottam, éppen a kveszt lezárását intézném, ha nem dumálnának bele.
Na erre nem számítottam, csak buzog bennem a nagy, setét varázslóság, gonoszság vagy mifene, oszt közben észre se vettem, hogy a némber itten végre hasznos munkában van. A legfőbb ideje, hogy befogjam, és hallgassak. Nagy büszkén csendben maradok és szemügyre veszem a kocsmát, ami ennek a porfészeknek egy olyan konstans állandója, mint a vuki segédmunkásoknál a reggeli pézsmatüske. Azonban a lebuj ma valahogy más. Pókháló lóg a söntésről, a Tibi&Norbi maszkos alak a kelleténél jobban kihúzta feketével a szemöldökét, és vércsíkot festett a szája szélére. Boszorkánynak, csontváznak öltözött kocsmatöltelékek és kalandozó jellegű népek poharaznak, vitatkoznak. A holo-vetítőn vakítóan sárgán ragyog egy tök, és gonoszul fénylik a szeme. Néha eltűnik, hogy egy kétes eredetű klipnek adja át a helyet.



Hümmögve végig nézem-hallgatom a amuszikát, közben meg a pika tudja miért, kedvem támad egy jó kis szabotázsra a M üzemek egyikében. Az ötlet olyan gyorsan megy a süllyesztőbe, ahogy jött. Anno valami középszintű hírók már tengelyt akasztottak a vén zsivánnyal, és emlékeim szerint jól rábaftak. Még a médiába is belekerültek. Az aztán meg pont nem hiányzik, így a galaktikus világhatalmi terveim előtt! Abban teljesen biztos vagyok, hogy ezzel a bolygóval kezdem a pusztító meta-sugár útját, és miután szétrobban...
Nem tudom befejezni, mert felberreg a tele-tablet a zsebünkben. Eszti unott pofával elhesseget minket, feje felett semmi vált a felkiáltójel. (Sub-quest completed: Sprinkling plants)
– Köszönjük naggycsága! – mondom, és mielőtt hátát fordítok neki félvállról megemlítem a kint várakozó díszes kompániát.
– Ja, amúgy féltucat páncélos óriás jött önhöz és valami szülinapi aranygazról hadováltak. Szecsuáni bartellt is említettek, és nagyon- nagyon morcik! Ők nem olyan kedves és jól szituált pasik, mint mi vagyunk, úgyhogy én nem váratnám tovább őket!

Eszti összeráncolja a gondosan megcsinált szemöldökét, majd egy intéssel odarendeli maga mellé a kuckóban henyélő csatlósait. Szépen komótosan, az eszkalálódó helyzettel mit sem törődve összepakolja a kis hordozható kémiás felszerelését, majd kisétálnak az ajtón.

Ha jól számoltok, akkor kb. 5 perc beszélgetés jön ezután a Kertészekkel, aztán 15 perc rövid séta (ha nincs megfelelő méretű jármű), 5 perc csodálkozás a fóliasátor romjai felett, majd némi vita és harc, a győztes pedig aztán valószínűleg titeket fog megkeresni, mert lesz néhány kérdése a történtekről. Kábé egy órátok lehet, de az is előfordulhat, hogy nem lesz az csak háromnegyed óra...

Gyorsan bemasíroztok mr. Bélhez, aki elégedetten veszi át az árajánlatokat.

- Nos barátom - szólít meg téged @Majszter Plejbász - most már semmi akadálya sincs, az újbóli együttműködésünknek! - néha nagyon tudja nyomni a biznisztalk-ot, gondoljátok magatokban, holott mindenki látja hogy csak egy koszos kis goblin, még ha szép zöld is.

- Tehát a jelszó: SÖNTEN PLAN - folytatja - a régiek tudhatnak még róla egysmást. Én a helyetekben a PMK-ban kezdenék, ott szoktak ilyenkor este pasziánszozni az öreg mágiatudók. Keressétek a második emeleten a KV Klubot, a Kivénhedt Varázslók Klubját. Ja, és hogy miért nem megyek magam, csak hogy megelőzzem a kérdést, hát elég rasszisták az öregek. A fekákat bírják - néz rád @Negro - de a kisnövésűeket eléggé rühellik. Hát ezért is titeket küldelek, ti szalonképesebbek vagytok - elmereng egy darabig, hogy vajon tényleg így van-e, de aztán magának bólint, hogy oké lesz minden.

- Használhatjátok a férfi klotyóban a teleportot, a pályázatban van utazási költségtérítés - mondja még ahogy indulni készültök. - A középső piszoárt kell rendeltetésszerűen használni, aztán ha háromszor megnyomjátok az öblítő gombját, máris a PMK mellett találjátok magatokat. Ja, igen, és ez mivel szimpátiás mágián alapul, ha ugyanabban az idősíkban akartok megjelenni, mindkettőtöknek egyszerre kell elvégezni a műveletet... jó szórakozást hozzá! - mondja mosolyogva, majd utatokra enged.

Szótlanul baktattok le az alagsorban lévő budiba. A helyiségben szerencsére nincs senki, de így is elég kínos lesz a dolog... helyezkedtek egy kicsit, de mivel jó nagy darabok vagytok, elég nehéz úgy a kerámia elé állni, hogy még csak véletlenül se érjen össze semmi, aminek nem kéne. @Majszter Plejbász ahogy előveszitek, látod, hogy ezt a versenyt nem nyerheted meg. Pedig annak idején téged sem véletlenül neveztek el Plejbásznak...

- Hát akkor partner - mondjátok egymásnak feszengve - jó utat nekünk! - majd csorgattok, és megnyomjátok háromszor a gombot...

Rövid émelygés, forgás, kavargás következik. Amikor elmúlik a szédülés, és végre megint érzékelitek a környezetet, azt látjátok, hogy egy erdő közepén egy tisztáson álltok. Tanácstalanul néztek egymásra, amikor is a távolban felsejlik egy masszív, lapostetejű kétemeletes épület, rajta a hatalmas felirattal:



Nosza, most már tudjátok az irányt, ideje lesz elindulnotok. Bár érdemes lenne előbb még felhúzni a gatyátokat...

– Nahogyazaverzumicylontákoló....borítsa rá a miskulanciát! – Morgok, mert nem hagyhatom szó nélkül a teleport ezen formáját. Még, hogy támogatott utazás. Eléggé alacsonyan lőttük be a büdzsét, mondjuk egy ilyen kis spúr goblintól mit várhat az ember?
Gatyába rázom magam, és közben Negró méretes hátsóját stírölöm. A hatalmas fekete bálnát igazán feldobná valami vidám szín, na meg a morózus kedvem is.Talán... Fél kézzel a nadrágomat fogva kutatok az tablet után. Ujjlenyomatra aktiválódik, és már a Store-on is vagyok. Volt az a nulladik szintű graffitis varázs. Prízmatikus spré.. Hol is van? Ááá.. it tis van. Paff, 5 kredit levonva, és a kezem tarka sugár vágódik ki egyenesen társam fenekébe. Most aztán lesz ne mulass...
(Eight multicolored rays of light flash from your hand. Each ray is a different color and has a different power and purpose. For each target, roll a d6 to determine which color ray affects it.:
1-Red: The target takes 1d6 fire damage on a failed save, or half as much damage on a successful one.
2-Orange: The target takes 1d6 acid damage on a failed save, or half as much damage on a successful one.
3-Yellow: The target takes 1d6 lightning damage on a failed save, or half as much damage on a successful one.
4-Green: The target takes 1d6 poison damage on a failed save, or half as much damage on a successful one.
5-Blue: The target takes 1d6 cold damage on a failed save, or half as much damage on a successful one.
6-Indigo: On a failed save, the target is Restrained. It must then make a Constitution saving throw at the end of each of its turns. If it successfully saves three times, the spell ends. If it fails its save three times, it permanently turns to stone and is subjected to the Petrified condition. The successes and failures don't need to be consecutive, keep track of both until the target collects three of a kind.)


A hatás lenyűgöző, hol szitkozódik, hol fél lábon ugrál, és mindezek közbe még a csillagokat átkozza. Na meg engem. Úgy röhögök, hogy az itt fészkelő madarak veszik a sátorfájukat és messze szállnak.
Jobban meggondolva, lehet kicsit durva volt, mert Negro fekete képe olyan vörös, mint egy túlhajtott bojler, de valahogy csak türtőzteti magát. Egy büdös szót se szól hozzám egész úton a Művelődési központig.
Erős túlzás a Művelődési központ szó a betonkockára inkább egy tetris-kockának látszik, amit egy kóbor óriás elhagyott. Azonban az oldalán foszló matricák másról árulkodnak. 



Egy szebb jövőben itt már rég urbanizálták volna a Birodalmi csapatok az erdőt, és ez tényleg Sith-művelődési központ lenne, nem pedig egy ilyen elhagyatott kiégett lelkű varázslógyűjtő. Hoppsz oldalt vezet fel egy lépcső, ahol pár összeállt sérójú hippi jammel. Biztos valami oldalági warlock ritual magic-et tolnak... 


Negro eddigi morcisága mintha fellazulna a zenére, és ritmikus dobbantásokkal trappol mellettem.
Közelebb érve megmozdulni látszik az épület, alapja megremeg és két roppant méretű csirkekarmom bújik elő. A furcsaság lehetne varázs eredetű is, ha nem csapna a képünkbe a cigiszünetet tartó zenészek csípős szagú füstje. 
A kókadt „ PISTA” tábla alatt bekopogok, és az ajtó közepén nyíló szemrésbe belebandzsítok. Ez megteszi a kellő hatást, mert beengednek minket. Meglepő módon egy hatalmas terembe lépünk, amit beleng az olcsó lőre, és kesseli mákonyszag. Véres tekintetek, és barna köpések fogadnak minket. A visszaballagó pultos sem az az aktív fajta, még a megrendelt mana potionokat is lassan kitölti, aminek rum szaga van. Amikor a PMK-ról kérdezem csak legyint, hogy a hagyjam a pikába, ne firtassam.
– Nincs itt forgalom báttya! – kezdi a jobbunkon poharazó lag-démon. – Mióta az öreg Huzavona szakított Babával, átok ül a helyen. Csak mi démonok, és ezek a leszázalékolt varázslók találnak ide.
Kérdőn felvonom a szemöldököm, meg a bajszom, mire folytatja.
– Az úgy volt, hogy Mr. Huzavona deli legény korában északi bolygókon szórta a magic-et, meg a kórokat purgálta, és összeakadt a csinos Yagával. Verzumra szóló lagzijukon úgy bebasztam, hogy a bíteket összekevertem a bájtokkal, és alig emlékszem valamire. Azonban a többiek azt pletykálják, hogy a – itt lehalkította a hangját – a vén kujon Rajmi elkapta Baba összes koszorúslányát, és mikor tagadni merte a dolgot, a menyasszony elátkozta őt meg a varázsbotját. Gondolhatjátok milyen hatással volt ez egy ilyen "neves" hőslőcsre... Szégyenében ide a világvégi Origóra menekült, és setét erőkkel praktált le. Nyilván az se jött neki össze, mert a kocsmája kétszer leégett, majd végül itt a Birodalom kebelén húzta meg magát. Portás volt ebben a konténerben, ahogy a Birodalom erdő-fejlesztési tendere befuccsolt egyedül maradt. Kitalálta ezt a hangzatos őssárkány művház dolgot, és azóta itt koptatja a kókadt botját. ÉS..
– Kussolj már be Inter, hányszor mondtam már, hogy ha továbbra is ilyen szószátyár kis köcsög vagy, akkor visszaüzlek egy floppyba!
A pultos erőszakossága megtette a kellő hatást, és vadiúj pajtásunk befogta a szájszervét, és a koszos poharat vette jobban szemügyre. A kiszolgáló elégedetten fújt egyet, majd ránk nézett, és elbődült:
– Amúgy ti mi a retket kerestek itt?

— Ezt még megbánod, te... — gondolja Negró, de a hely újdonsága, és az épület eltereli a figyelmét a haragról, és a sajgó valagáról. Összeszorítja a fogát, és a tomporát vakargatva követi a társát. A hely elképesztő, és régi emlékeket ébreszt benne. 

Mindig is imádott énekelni, és arról is meg volt győződve, hogy a szórakoztatás ezen formája az erőssége. Arról azonban hajlamos megfeledkezni, hogy amióta kiderült, hogy nem bírja a kritikát, nem szívesen közölték vele, ha kifogásolnivalót találtak a produkcióban. Ha ez mégis előfordult, akkor nem szavakban vágott vissza. 

— Izzítsad csak be a karaoke gépet Cimbora! — és oldalba vágta Majsztert. — Gyere velem énekelni Kolléga!

Az járt a fejében, hogy most aztán megmutatja. A zenészek érdeklődve nézték a két irdatlan testet, ahogy elsétálnak mellettük. A pár lépés alatt Negró átváltozott. A fénybe már, mint egy popikon lépett fel, és mielőtt megszólalt volna a zene, neki is kezdett.


Azonban a zenészek arcán nem azt a hatást vélte felfedezni, amire számított. És Majszter nyilaival egyesülve pusztító hatást ért el.

A produkciót döbbent csend, majd kitörő tapsvihar fogadja. Azt látjátok, hogy valamiért a más síkbéli lények nagyon komálják ezt a fajta diszharmoniát, lehet hogy volt valami rezonanica, amit csak a démonfajzatok hallottak? Mindenesetre azt látod @Negro, hogy tucatjával jönnek oda gratulálni, tappancsok, csápok és mindenféle egyéb nyúlványok veregetik a vállad, és még a Majszter is úgy eltátja a száját csodálkozásában, hogy az előkészített silence-magic missile kombó is szertefoszlik a kezében...

Mindenesetre hála a hirtelen jött rajongótábornak, mana posönnel el vagytok látva egész éjjelre, még ha kissé rumízű is szegény. Ahogy ott iszogattok, és próbáljátok feldolgozni a sok infót, amivel a részeg floppy-démon traktált, hirtelen magassarkú cipők kopogását halljátok meg magatok mögött.

Megáll bennetek az ütő, hisz eddig a faluban csak pöttöm Esztin láttatok magassarkút, a vele való csevejt meg most igazán hanyagolni tudnátok... de ahogy hátrafordultok, szerencsére nem a kis méregkeverőt látjátok kivont fegyverrel a kezében, hanem egy titkárnőt. De nem akármilyet, hanem amit csak a durván milliomos öregurak mellett illetve felnőttfilmekben látni: majd 180 magas (plusz a magassarkú), fekete kiskosztüm, tökéletes smink és dekoltázs, és olyan durván hátranyalt konty, hogy ha lenne ránc az arcán, akkor ettől az is kisimulna. Kezében irattartó mappát tart, és ahogy közelebb lép hozzátok, egyből meg is szólít:

- Uraim, az Igazgatótanács látni kívánja Önöket. Kérem fáradjanak velem! - majd hátat fordít, és elindul a lépcső felé.

Megfordul a fejetekben, hogy leszarjátok és isztok tovább, de hát ugye ezt nem lehet, mert akkor vége van a kalandnak. Sóhajtva felálltok és követitek miss Secretary-t a második emeletre.

Felérve a lépcsőn mintha egy másik világba értetek volna. A kellemes, visszafogott fényben egy nehéz tölgyfa ajtó mögött (amire persze arany betűkkel van ráírva hogy KV klub) egy igazi hamisitatlan britt arisztokrata klubhelyiségbe érkeztek. Vannak nagy bőrfotelek, ahol kénylemesen el lehet szívni a reggeli újság mellett az első szivart, vagy délután elcsevegni egy pohár bourbon mellett az aktuális politikai helyzetről. Most épp üres a helyiség, kisérőtök megállás nélkül vág át rajta, és megy át a túl oldali ajtóhoz, amin (szintén arany betűkkel) az Igazgatótanács felirat látható.

- Itt várjanak kérem - mutat egy kanapéra, amin bőségesen elfértek mind a ketten. Csak pár percet várakoztok, pont annyit, hogy összeszedjétek a bátorságotokat egy kicsit meghúzni az asztalon felejtett viszkit, amikor is megint megjelenik miss Tökéletes Titkárnő, és int, hogy fáradjatok beljebb.

Az Igazgatótanács irodája pont úgy néz ki, ahogy azt egy ilyen helyszíntől elvárja az ember. Jó nagy terem, közepén egy hosszú asztal, aminek a két oldalán ülnek a méltóságosok. A hiba itt kezdődik, ugyanis a tanácstagok már egyáltalán nem a szokásosak: mindenféle fantasy és egyéb zsáner varázslókliséi megtalálhatóak itt. Csúcsos kalapú gandalfmásolat, elegáns vámpírszerűség, palástos-galléros vagánycsávó nagy amulettel a nyakában, és persze néhány elmaradhatatlan boszi, a vén nyanyától kezdve a lélegzetelállító szépségen keresztül a gonosz mostoháig... kicsit megijedve veszitek észre a Nyanyát is, K'ókuszpók anyukáját, ahogy csámcsogva kanalaz valami kását az asztal szélén. Egyedül ő eszik. A többiek titeket bámulnak meredten.

- Huzavona Gábor vagyok - mutatkozik be az egyik elegáns, aki az asztal végén ül. - Az Igazgatótanács alapító elnöke és CEO-ja. Hallottunk a problémájukról, és mert egy bizonyos tagunk jót állt magukért - itt a nyámmogó Nyanyára néz - ezért hajlandóak vagyunk a segítségünket ajánlani a probléma megoldásában, ha méltónak találjuk rá Önöket. Kérem tartsák meg prezentációjukat!

A titkárcsaj lejjebb veszi a világítást, és leereszt egy vásznat mögöttetek. Itt álltok a bolygó legnagyobb kivénhedt varázslói előtt kissé ittasan és pisiszagúan, és meg kell őket győznötök  arról, hogy segítesenek...

- Öööö. Majszter! Negro. - nyújt kezet bizonytalanul a debella fekete ember. - Negro Hulckenback.
 
Miután Majszter is bemutatkozik, gyorsan odasúgja neki. - Énekeljek?

A techdemot mély csendben nézik végig a méltóságosok, csak néha hallatszik némi diszkrét horkolás innen-onnan. A beszédedre @Plejbasz, viszont már felébrednek, és ahogy közeledsz a csúcsponthoz, azt veszed észre, hogy egyre mélyülnek az egyébként sem kis ráncok az arcokon. Amikor befejezed, némi zavart csend támad, majd hamarosan elindul a susmutolás.

"Én asztrális projekcióval foglalkozom, ott biztos nincs ilyen ige" halljátok az egyik sarokból. "Persze, mert az elemi tűz létsíkján, ahová én járok, ott még csak beszélni sem beszélnek az ifritek" aztán az egyik kisebb kupaktanács kitalálja, hogy "Ez csak valami egyszerű ráolvasás lesz, oldják meg a boszik" - mind ránéznek a boszorkány trióra, de azok olyan csűnyán néznek vissza, hogy hamar visszakoznak.

Az általános tanácstalanságot és sutyorgást egy éles hang vágja ketté, mintha egy aluminium kanalat ejtettek volna egy menzai mélytányérba. És pont ez is történt, a Nyanya kedélyes böffentéssel nyugtázza, hogy túl van a vacsin. Nehézkesen talpra kászálódik, majd hozzátok címkézve szavait, de azért úgy hogy mindenki hallja, megszólal:

- Nem tudnak ezek szart sem. Egy csomó kivénhedt kujon játsza itt az Akadémiát. Nem mellesleg én sem tudom mit akar ez jelenteni, de van némi ötletem arról hogy ki tudja... - majd egy laza intéssel kivarázsol a hátatok mögött felhúzott vászonra egy képet.


- Ő Ms. Grapplepot, minden porigoi goblinok mamija. Fiatalkorában, vagy 100 éve, amikor ez a sok suhanc még máshol játszotta az agyát, az a hír járta, hogy az akkori fiújával gyakran bejártak egy kis etyepetyére a törpebányákba. Ha valaki tudja a kis versikétek jelentését, hát akkor ő lesz az. Benn lakik valahol az erdőben. Késő van már, pihenjetek le az első emeleten, holnapra megkeresem, hogy találjátok meg. Te meg csokifiú - néz rád, @Negro, - megkereshetsz ám, a 212-ben vagyok - majd kuncogva rád kacsint, és méltóságosan kivonul a szobából.

Negro félénken a társa mögé húzódik. Arca kicsit elkomorul, és hurka ujjait Majszter vállaira teszi.
– Nem akarom! – keseredik el. – Szerinted mit akar? – suttogja félszegen. Majszter gyorsan helyreteszi, így mielőtt meglátogatná a saját szobájukat, nem teketóriázik, és a 212-es felé veszi az irányt.
Egyre lassuló tempóban lépdel fel a másodikra, nem is nagyon néz körbe, csak egyesével bandukol felfelé; a legszívesebben hagyná a fenébe az egészet, de nem lehet. Megmondta Majszter is. Úgyhogy elfogadja helyzetét és cselekszik.

A folyosó kihalt, és a 212-es ajtó rémisztő. A hatalmas fekete ember rendesen be van fosva. Léptei félénkek és óvatosak, mozgása lassú, és ahogy a nyakát behúzva minden neszre odakapja a fejét, úgy néz ki mint egy teknős, ami éppen kezd a hátára borulni.

“Még a szobában is jobb lesz, mint itt kint” – gondolja és bátortalanul bekopog. Aztán még egyszer. Majd újra, már kicsit erősebben. Mintha moccant volna valami a folyosó végén. Negyedszer is kopogtat.
“Van itt csengő?” – elmélkedik jobbra-balra pislogva. Öt! Semmi. Hat és hét, meg enyhe nyöszörgés, mint akinek vizelnie kell, vagy nagydolgozni; éppen most.

“Ennek a fele sem tréfa!” – már ökölbe szorított kézzel döngeti az ajtót. Apró porszemcsék csillanak meg a fényben az ütései nyomán. Azután kitárul az ajtó és a nyanya mosolyog ki rajta.

– Ennyire be akarsz jönni csokifiú? Éppen a budiban voltam, alig bírtam elharapni a végét. Odalent tudod, hogy jó erős izmok vannak. Az évek megerősítették őket. – Az ajtón valami irgalmatlan dög- és rothadó növényszag áradt ki, Negró szeme azonnal könnybelábadt.

– Hívtál, hát jöttem… – suttogta a fogait összeszorítva, elharapva pár öklendezést.

Az öregasszony kézen fogja a benga embert, és bevezeti a lakásába. A másik a szagélménytől tántorogva aggodalmas arckifejezéssel veszi észre, hogy bizony a mellékhelység felé tartanak, és ennek köszönhetően már harapni lehet a gomolygó hullaszagot, és a kis szagfelhelhőkben micro, elektromos kisülések jelennek meg.

– Na, Szívem – vezeti a zuhanyzóhoz Negrót, és mutat a széthúzott zuhanyfüggönyre. – Itt van az én Picurim. Sajnos pár napja nem érzi túl jól magát. Fáj a torka. – Azzal a mutatóujját felemelve megfontolt mormolásba kezd, ami nyomán még jobban felkeverődik a bűzös atmoszféra, és a zuhanyfüggöny két széle elkezd egybeolvadni, míg végül egy a sárkány, Picuri, életre nem kel, és nyöszörögve a gazdájára nem sandít. Negro ekkor veszi csak észre, hogy a ruhája teljesen megváltozott.

– Menj! Végezd a dolgot, Negro, a torok kéményseprője! Addig én a cölöpflótámon gyakorolok, úgyis lesz itt még egy kanyar, mert félbeszakítottál. – Azzal már kapja is a ruháját, és tolatni kezdett a fajansz felé. Negro pedig teszi a dolgát.
Picuri kitátotta a száját, a benga pedig bemászott, és szépen kitakarított odabent. Amikor éppen végzett volna, észrevette, hogy a kölyök-sárkány is nehezen bírja a kinti klímát, és előszór apró, majd nagyobb rengések futottak végig a nyelőcsövén. Míg végül a vaksötétben egy langymeleg savas folyadéksugár tört megállíthatatlanul a külvilág felé, magával ragadva a torokseprőt is. Kitört a Negro-gejzír.
A becsapódás után a bejárati ajtó mellett találta magát a főhős, aki lélegzetvétel nélkül feltépte az ajtót és rohant a lakásból.

– Kész vagyok! Viszontlátásra! – kiáltotta és már futott is.

A lépcsőnél vette észre, hogy a ruhája zsebében egy térkép lapul. Amin egy hely van bejelölve. Ms. Grapplepot háza.

Reggelre korgó hassal ébredtek, hiába, a rostokban gazdag táplálék hamar végigszalad a barlangnyi bendőiteken. Némi szottyadt banánt és kesudiót majszolva kiterítitek a térképet, hogy megtervezzétek az ismeretlen ojjetum megközelítését.


Hát nem vagytok sokkal bejjebb, ezt nagyon hamar meg kell állapítanotok, ennyi erővel akár a Burda szabásmintáját is odaadhatta volna a Nyanya... (intelligence check failed). Csupa zöld meg barna, tele kis piros vonalakkal, amelyen mindenféle szinbolumok vannak... a franc sem érti, sosem voltatok nagy cserkészek. Aztán véletlenül megfordítájtok, és ott találjátok rajta a Nyanya szépen kaligrafált, régies, és pont ezért szigorúan dőlt betűs írását:

Na, butuskáim!
Mivel sejtem ám, hogy nem vágjátok a térképészetet, ezért itt van némi magyarázat nektek: a vastag, tollal húzott x a mostani helyzetünk, a PMK, az erdő közepén. Kiléptek a főbejáraton, átmentek a tisztáson, és megkeresitek azt az ösvényt amelyik mellett a fára egy nagy kék rombusz van festve. Ezt követitek addig, amig el nem juttok addig a kereszteződésig, ahol az egyik út egy piros háromszög. Ezt követve (itt lesz némi kaptató fel a hegyre), eljuttok majd egy újabb kereszteződésig, ahol is egy zöld csillagos ösvényen kell folytatni. Ha mindent jól csináltatok, akkor ezen már eljuttok a Nagyi házához. Üdvözlöm az öreglányt!
Csók!
Ny.

Virsli ujjaitokkal végigveszitek a kanyarokat és az elágazásokat, és rájöttök, hogy hát na, nem is lesz egy olyan megerőltető túra... igaz hogy elég sok barna részen vezet keresztül és kevés a zöld, de hát mikor ijedt meg két ekkora varázsló hogy nem füvön kell lépkedni, hanem avaron? Felszerelkezve a tegnap maradt mókusrágcsával és némi aloe verás vízzel elindultok a nagy túrára.

A PMK már teljesen kihalt: a tegnapi duhajok még valahol hortyognak, a kivénhedt varázslók meg már órák óta fenn vannak, és valószínűleg elkóvályogtak a porosházi piacra, vagy a pikatudja, hová tünnek el az öregek reggelenként.

"Zöööld csillag, kihunyt az égen, a csónak partot éééért..." - gajdoljátok hangosan, ahogy elindultok a kis kirándulásotokra.

The member 'Leonidas' has done the following action : Dices roll
<hr>'d100' : 11


Hoppácska!
A szakács zsebében  egy rendőr jelvény lapult. Ezzel hivatalosan is eljárhatunk, és majd jól kiosszuk a lézengő polgárőröket, ha visszatérünk a faluba. Abba inkább bele se akarok gondolni, hogy került a szakácshoz ez a jelvény. Remélem nem beépített ügynök volt. 

Vidám a séta az erdőben. Negro rettenetesen élvezi a sétát. Régen egy filmben látta, ahogy pár fiatal együtt bandukol az erődben és különböző galibákba kerülnek. Mosolyogva nézett vissza többször is a mögötte botorkáló, elégedetlenkedő társára.

- Ugye milyen szép Majszter?! - kérdezte a fák lombjai közé meredve. - Már tervezgettem egy ideje egy ehhez hasonló kirándulást. Annyira örülök, hogy itt vagyunk! - Azzal nyújtózott egyet, és már indult is tovább.

A gondok akkor kezdődtek, amikor hirtelen emelkedni kezdett az ösvény. A méretes test mozgása egyik pillanatról a másikra lelassult, majd nyögdécselő, szenvedéssel teli, fájdalmas vánszorgássá alakult át. Hasonlóan reagált z emelkedőre Majszter is, akinek már káromkodásokra sem futotta az erejéből, csupán morgásokra, mordulásokra.

- Nem bírom, meg fogok dögleni. - nyögte a fekete óriás. A sebességük kétszáz méter per óráról ötvenre esett vissza. - Tábort kell vernünk. Pihennünk kell. Ráadásul meg is éheztem. Majszter, hoztál vizet? Mert én nem. - kezdett el aggodalmaskodni, majd leült a földre.

Közben körebe pillantott a fák lombjain. Mókusok, madarak és a távolban egy érdeklődő szarvas figyelte a két túrázót, ugrásra készen, ha veszélyben érezné magát.

- Én el fogom kapni azt a szarvast. - suttogta maga elé, majd elkezdett feltápászkodni.

Negro rájött, hogy egy esélye van erre, ha a lejtőnek lefelé kezdi el kergetni a prédát. Szerencsére ehhez nem volt szükséges felfelé haladnia, csak kicsit beljebb a zörgő avarban, hogy egyenes vonalon tudjon lecsapni. Arra nagyon oda kellett figyelnie, hogy nem olyan egyszerű a mozgás a fák és az indák között. De amikor pozícióba ért a Fekete Párduc elkezdett lejtőnek gyorsulni; Majszter pedig olyat látott, mint még életében soha.

A szarvas sem volt rest, de az adrenalin fröccsöt kapó Negro sebessége a düh, az éhség és a gravitáció segítségével száz méter alatt elérte a hangsebességet. A robbanás hangjába beleremegett az erdő. Amikor a száguldó Fekete Vonat elcsapta a szarvast, mintha az belülről robbant volna szét.

Két lábat lóbálva, lassan közelített pihegő társa felé az elégedett vadász.

- Rakjunk tüzet Partner! Együnk!

Vidáman kezdtek hozzá az ebéd elkészítéséhez, még az sem érdekel senkit, hogy sem a főzéshez, sem az tűzrakáshoz nem konyít egyikőtök sem. A kis őzikéből készült vadas így is a legjobb étel lett, amit valaha ettetek...

Nagyokat böfögve ejtőztök a kiadós ebéd után a tűz körül, amikor is egy furcsa szerzet téved be kis táborotokba: sovány kis emberféle, de a sunyi fajtából. Csupa lilába és feketébe van öltözve, a nyakában egy nagy ronda koponyafejes kulccsal, de a legfurcsább a vállán üldögélő ládácska... ahogy nézitek, a doboz hirtelen megmozdul, és az ótvar nagy nyelvével körbenyalja a száját.

- Aggy isten, urak! - szólít meg bennőtöket a sunyi - egy eltévedt kis állatkát keresek. Nem látták egészen véletlenül? - előkapar egy szórólapot, amin egy szakasztott olyan kis őzike látható, mint amit az imént elfogyasztottatok. Alatta a "HELP" és az "IS IN DANGER" feliratot tudjátok kibetűzni, na meg a rewardot, ami elég szép summa, 20 ezer kredit...

Nézegetitek, nézegetitek, de csak nem ugrik be hogy láttátok volna ezt a kis ari lényt... hajj, pedig de jó lett volna az a pénz, még háromfelé osztva is el lettetek volna belőle pár évig a legjobb birodalmi üdülőkben... na de álmodik a nyomor, sóhajva adjátok vissza a lapocskát. A vándor továbbmegy, ti meg a tűz körül elmerengve piszkáljátok ki a fogaitok közül az őzpörkölt utolsó darabkáit...

Hirtelen sikítítozásra ébredtek. A nap már már rég túl van a delelőjén, vagyis jó három órát biztos aldutatok. Azt látjátok, hogy a fák között cikázva egy kis zöld lény szalad felétek, igyekezve mindig takarásban lenni az őt üldöző behemót elől...

- Segítsetek! Meg akar enni! - kiabál a kicsi lány, akiről ahogy közelebb ér, egyből kiderül, hogy egy kis goblin lányka, de a cukibb fajtából. Nem az a toprongyos fajta, akivel eddig volt dolgotok, ez még mr. Bélnél is előkelőbbnek tűnik, persze a maga goblin módján. Egy nagy behemót üldözi, kb. veletek lehet egy súlycsoportban, a testalkata is olyasmi, de itt meg is szünik az összes hasonlóság: a tokája felett akkora szája van, hogy kb. 50%-ra saccoljátok, hogy egészbe le tudná nyelni a kis ártatlanságot.

- Csompi éhes, - kiabálja bődületesen mély hangon - megeszi goblin csajét!


Ti már nem vagytok éhesek, meg nem igazán van gusztusotok a goblinhúsra, így szabadon dönthettek: vajh mi legyen, melyik csúfság mellé álltok? Végignézitek ahogy győz a túlerő és megebédel Csompi, vagy segítetek a bajbajutott leánykának (aki szép ugyan gobbó mércével, de azért még így is meglehetősen büdös) es elagyabugyáljátok a nagyszájú böhömöt?

A játék elég monotonná válik, olyan mintha hónapok teltek volna el az első osztás óta. Az összegyürödött hájredők lucskosak az izzadságtól, a hátam már nyomja a göcsös fa gyökere...hát mi a pika van itt?
Felpillantva meglepődöm, hiszen a helyzet változatlan... A csomper ugyanolyan pózban van, mint a kábítóvarázs előtt, és a pajtásom is!
- Hogy a öreg istenek rogyasszák rátok a Multiverzumot! - üvöltöm kikelve magamból.
Feltápaszkodok a fa törzsébe kapaszkova,  és jobb híjan magam teszek pontot eme gyalázatosan hosszúra sikeredett csata végére.
Bezzeg a goblincsajszinak már nyoma sincs...azaz van, mert a nagy sunnyogásban belelépett a kalandor által elszórt kisállat-csapdába, így most hatalmas füllel lefele szemléli a vilagot. Horkolasából ítélve őt is elnyomta a hihetetlenül izgalmas csata...
A tabletet az iszákomba süllyesztve karikázok a harcos lelkületű pároshoz. Közeledtemre egyik sem mozdul meg, és a helyzet kezd több, mint gyanús lenni. Odalépve a könnyező óriáshoz megtapogatom és....kopp-kopp.. ugye Negró barátom nem... kopp-kopp..
- A Pikába meg ha már itt tartunk a Chúdába is!
Valaki alsólégköri mágia-anomália bezavarhatott a varázslatba, mert ezek itten kővé változtak!
*
Két dolgos órával később elkészül a térdig érő kerítés, és a kis goblin lelkesen segít a parcellázásban. Nem volt hiába a sok fülhúzás, és pofon, belátta, hogy erősebb, okosabb, és szebb vagyok. A helyzet és az erőfölény tisztázása után már készségesen segítkezett a sebtiben összedobott üzleti terv megvalósításában. Gallyat szedett, szőrt tépett a csomper hátaból, míg én a táblát csinosítottam. Amikor elkészült a mű közösen szemléljük meg a fáradságos munkánk eredményét. Negró vérszomjas berzerker pofával épp egy fabuzogánnyal veri hasba az óriást, míg ellenfele felemelt kézzel készül lesújtani. Alatta egy nagyobb, száraz fakérgen a következő mondatot véstem a lézertollal:


"Majszer Plejbász első, és egyetlen szoborparkja. Vigyázz! Veszélyes még a bámulása is! A nagyhatalmú varázs bármikor elszabadulhat... Ha tetszett és még élsz, a PMK-ban fizethetsz egy rumoskólát!"

Elégedetten csettintek a nyelvemmel, és a csajszira nézek:
- Te, nincs neked véletlenül egy mindenttudó öreganyád, aki az életed megmentését egy jó kis vecsernyével hálálná meg?

Ellágyult tekintettel álltok a szoborpark mellett, amikor is a nemlétező hatodik (a harcos!) érzéked jelez: egy elsuhanó tiritarka villanással a goblinka a kőcsompi nyakába ugrik, és egy a szoknyája korcából előrángatott parányi szamurájkarddal elkezdi azt csépelni.
- Hó, ennek fele sem tréfa - gondolod, ha oda az egyik harcoló fél, akkor a szoborpark fele bevételének is búcsút mondhatsz. Odagurulsz a csajéhoz és ügyelve a bökőjére, lerángatod a csompi nyakáról. Hála Pikának és Csudának semmi kárt nem tudott tenni a Nagy Műben.
-Dikmán, ne őrülj mán meg more - kiabálsz rá, kissé túltolva a sárgoblin akcentet, miközben próbálod lenyugtatni. Elveszed tőle a fogpiszkálónyi kardját, de közben kiszabadul, és egy duplalábas ugró-pörgő rugással a csompiszobor nyakának csapódik.
Ekkor két dolog történik egyszerre: csont reccsenését hallod (valszeg a leányka mindkét lába tört el), és látod ahogy a remekmű megbillen, majd egy örökkévalóságnyi tétovázás után a borulás útjára lép, és leszánkázik a hegyoldalon az alant lévő szakadékba...

Szóval itt állsz most, a helyzet pedig korántsem rózsás: a gobbó és a csompi a földön, bár van köztük 10-15 méter szintkülönbség, és a leányka még nyöszörög, fájlalja mindkét törött lábát, míg a csompi és Negró haverod inkább hallgat...
Kezd kudarcba fulladni az egész küldi, mi a francot csinálj most...? Ekkor meglátsz a néhai haverod hátizsákjából előkandikálni egy majdnem fehér szövetdarabot, rajta pirossal rányomott PMK logó. Ez a hülye még a lepedőt is ellopta, gondolod magadban, de most talán hasznos lehet, csinálhatsz a csajszinak belőle olyan kis hordozót, amit a mamák szoktak a bébijüknek... bár az eléggé nem sötét varázslós lenne, szóval lehet hogy még finomítani kellene a tervet...

Szegény gonosz varázslót még az ág is húzza, vagy hogy is van az intergalaktikus mondás.... – morgom a bajszom alatt és egy pillanatra el is gondolkodom, hogy megtehetném jelmondatommá. De csak egy pillanatig, hiszen mostanában elég rosszul megy a kalandozósdi, és egy efféle jelmondattal csak a saját zsíron felhízlalt presztízsemet helyezném a Pika valaga alá.
– Hmmmm, miért van az, hogy ti goblinok nem tudtok megmaradni a seggeteken? Miért nem akkor „legénykedtél” amikor üldözött az óriás? – hangos monológomra fájdalmas nyögéssel válaszol az érintett, de ágaskodó fülei jóval lejjebb konyulnak. A kis mocsok lapul, abba bele se gondol, hogy a hebrencs természetével az első szoborparkomat tönkretette, és ezzel anyagi és szellemi kárt okozott, nem beszélve a művészet ilyen fokú semmibevételéről.
Lassan odacaplatok Negró hátizsákjához, és módszeresen átkutatom. Ha a PMK-s lepedőt elhozta, akkor bizony más is lesz benne. Kipakolom, és pakolom, és pakolom... és miután egy akkora halom szajré van mellettem, mint saját magam leesik a kredit. Megforgatom a zsákot, és egy tök átlagos málhagyíknak tűnik. Satírozott zenekar feliratok hirdetik „ JABBA”, .annibal Corpse, „ .ANKCSAPD.” - az előző gazdája kifinomult ízlését. A szíjon viszont megtalálom, amit keresek, ugyan bré-írással van, de ezeket a rúnákat felismerem. Hah, kinek kell azonosító varázs, amikor ilyen szeme van a dolgokhoz? A látás és kézi azonosítás minden kétséget kizáróan arra utal, hogy ez itt egy Feneketlen hátizsák! Fene büszke vagyok magamra, mert hát, ugye néha egy kis dicséret a magamfajta gonosz varázslónak is kijár.
A táskában még egyéb tárgyak is lehetnek, azonban nem szándékozom kipakolni, mert éppen eléggé megizzadtam ebben az „azonosítsuk varázstárgyat” melóban. A nagy fújtatás közepette most veszem észre a táska kihajtós részén a hímzett feliratot: Negró unokámnak sok szeretettel a szolfézs iskola elvégéséért... – Nagyi
A társam szobrára nézek és csak ingatom a fejem, és nem kommentálom. Még a végén ez is összetörik, eldől, vagy tudja a Chú mi történik vele ... Végül is fél-szobor is hozhat pénzt a konyhára. Ideje visszatérnem az eredeti problémához, széttúrom a lomokat és meghányom—vetem a lehetőségeket. Aztán úgy állok, mint akibe villám csapott. MEGVAN! Gyorsan ráguglizok a tableten, és egy csináld-magad-otthon kézikönyvet letöltök. A Feneketlen hátiszákból szinte minden alapanyag megvan, szóval már csak melózni kell.... Na abból aztán kijutott jócskán, még a végén nádszálkarcsú leszek, és oda a tekintélyem. Tiszta gáz...


A szakadékba esett goblinfaló szoborral nem tudok mit kezdeni, ellenben a goblinnal. Egy remek tákolmány barkácsolok neki, olyat, amit a törött lábú kisállatoknak szoktak adni. Persze jobb helyeken már adamantitot és sugárhajtású hajtóművel szerelnek a kis dögökre, de az erdő közepén még én se tudok csodát tenni.



Eleinte az is megfordult a fejemben, hogy mögé ülök, de így se nagyon tetszett a goblincsajnak a megoldás. De majd a kezével húzza magát a földön... Kellett neki legénykedni!
– Irány a nyanyád pecója!– kiáltom teli pofával, és "elvágatunk" a délutáni avarfújásban.

A csajszi érdeklődve figyeli a majd háromórás kinlódásodat ahogy próbálod összerakni a keretet. Miközben sűrűn káromolva szidod I-Keját a lapraszerelt bútorok és a karácsonyfatalpak istenét (a Gods Reporter tavalyi összesítése szerint a 2. legtöbbet szidott mennyei lény Leg-Odin, a szőnyegen hagyott kisjátékok istene után), a goblinka csak üldögél egy fűszálat szopogatva és persze néha nyögdécsel egy kicsit. Nem segít, de legalább fáj neki a hülyesége.

Ahogy elkészül a nagy mű, rárakod a szerencsétlent, odakötözöd hozzá a fűszálaival, majd elmondod az instrukciókat:

- Na, tojjad magad, more!

A kiscsajszi rádnéz nagy bociszemeivel, de nem hatódsz meg. Elkezdi húzni magát, és hamar rájöttök, hogy ez nem igazán járható (vonszolható) út. A jányka fogalmazza meg először a problémát:

- Te figyu, ha ílyen lassan haladunk, még nekem is kinő a kackiás bajuszkám, mire a nagyimhoz érünk... Esetleg mit szólnál hozzá... - kezdi, majd élesen füttyent egyet. Kisvártatva egy felszerszámozott hátas baktat elő a fák közül. Félig farkas, félig kecske, farkecske. Megáll a csajszi előtt, és undorodva kezdi szaglászni a füvet. Kissé identitászavaros, ahogy az a növényevő-húsevő hibrideknél elő szokott fordulni.

- Ő itt Morcy, a lovam - mondja a goblin nagy büszkén. Amúgy engem meg Mercynek hívnak, és tavaly mi ketten együtt megnyertük a Kicsi Huszár Vágtát a Porosházi Megyei Vásáron! Ha felkötsz a hátára (óvatosan!) akkor szerintem odaérünk a mamihoz még napnyugta előtt. Ráadásul téged sem változtat az öreglány békává, mert galád módon bántál a kedvenc unokahúgával...

Odakúszik a lényhez, mire az engedelmesen az első két térdére ereszkedik. A nyeregtáskából elővesz egy élénkzöld huszársapkát, kiütögeti, mint ahogy a cilindereket szokás, majd a fejébe nyomja.

- Na, így most már mindjárt teljesebbnek érzem magam - mondja, majd folytatja: - Na mi lesz, vén Döbrögi? Akkor indulunk megmenteni a világot, vagy pödörgeted még egy kicsit a bajuszkádat?