- Hogy miiii? Hogy kerülnek elő goblin vámpírok a verőfényes délutánban? - kérdezhetné az egyszeri kalandozó, sűrű pislogással kitekintve a DM-re. Szerencsére erre is, mint mindenre van válasz, amit most dr Morse, a kissé szórakozott, sokszor elkalandozó de nagy tudású professzor tolmácsolásában hallhattok:
- Nos, kedves kolléga - kezdi a prof, megelőlegezve a tudományos fokozatot - emlékszel-é az ált iskolából a Hó-king sugárzásra? Nem-e? Harmadikos anyag! Na mindegy, akkor látom, messziről kell kezdenem. De hát én pont így szeretem...
-Szóval: régen, még az őskorban, a primitív tudósok úgy képzelték, hogy a Naprendszerek közti űr, a vákum az üres, nincs benne semmi. Ma már tudjuk hogy nagyon is tévedtek! A vákumban folyamatosan keletkeznek új részecskék, amik aztán nagyon gyorsan össze is ütköznek egymással, és kioltják a másikat. Így nulla összegű marad a tér, ami jó is nekünk, mert különben már nem férnénk a sok anyagtól.
- Na de akkor gyütt prof Hó-king, a kerekes tudós, és megkérdezte: mi lészen akkor, ha ez a két részecske, ami kioltja egymást, az pont egy fekete lyuk eseményhorizontján jön létre? Hogy? Hogy mi az eseményhorizont? Ja, te! Az a szakadék széle, ha átesel rajta, akkor már csak zuhansz... Szóval: az egyik belül jött létre, a másik kivül. A belsőnek nem volt esélye, beesett a fekete lyukba, de a külső elszabadult... Ezt hívjuk azóta Hó-king sugárzásnak.
- Na de hogy mi köze ennek a napsütéses vámpírokhoz? Mindjárt oda is eljutunk, légy türelemmel. Amit még mindenképp tisztázni kell, az a Porigó naprendeszerének viszonyai. A két napról, a Pikáról és Chu-ról bizonyára hallottál már, és talán a Porigó holdjáról is, amit sok néven neveznek, attól függően hogy épp mekkora az égen, hol Picinek, hol Nagynak... ez azér' van, mert nem körpályán kering a PiciNagy a Porigó körül, hanem elliptikusan, hol távol van a bolygótól, hol közelebb... bizonyára nem oly rég (pár millió éve) foghatta be a bolygó gravitációja a holdat, ezért nem alakult még ki a körpálya, de a két nap kaotikus gravitációs kölcsönhatásai is közrejátszhat ebben a kissé ortopéd keringésben.
- Eddig megvagy? Oké, oké, mindjárt jönnek a vámpírok is, csak nyugi. Szóval: van egy hol pici, hol nagy holdunk, két napunk. Mi az ami ritka lesz egy ilyen rendszerben? A teljes napfogyatkozás! Bizony-bizony, csak néhány ezer évente van az, hogy a PiciNagy épp a Legnagyobb, és egy vonalban álljon a két nappal úgy, hogy kitakarja azok fényét a bolygón...
- Ilyen esemény 256 éve volt utoljára. Azon a szép napon Ser Vlad Teper a goblin lovag-vámpír (az igazi!) kora délután ébredt kriptájában. Kinézett, és azt látta, hogy akármennyire is nem úgy érzi, de bizony már éjjel van. A hasa is korgott, mert napok óta a kastélyban lévő patkányokon élt, ezért úgy döntött, hogy a koraesti tisztálkodás után (fogmosás! - fontos minden vámpírnak) kimegy egyet portyázni.
Nem sokat kellett nézelődnie, mert ahogy kilépett a kastélyból, máris egy kis goblinba botlott. Az még csak észre sem vette, mert a láthatárt kémlelte egy kormozott üveglapon keresztül. Nosza, több sem kellett Ser Tepernek, nekiugrott a potyavacsorának.
Azonban ahogy szívogatta a kis goblint, egyszer csak égető érzés uralkodott el rajta: a Pika elkezdett kibújni a Nagy mögül, és bizony pörkölte rendesen a vámpírunkat! Nosza, neki sem kellett több, otthagyván az estebédet, visszamenekült a tornyába.
Na most mi lesz azokból az áldozatokból, akiket nem szív szárazra egy vámpír? Nem holt, csak élőholt. Így valahogy történt a goblinnal is. És mivel hogy ez nem éjszaka volt mint általában a hasonló események, ezért aztán egész máshogy alakult az új lény fiziológiája.
Egy bizonyos inverz vámpír, vagy ahogy én hívom őket, vimpár alakult ki belőle. Ez lett a fajok Hó-king sugárzása: az egyik bemenekült a fekete lyukba, a másik meg elszabadult. A vimpárokban minden máshogy van, mint általában. Csak fényben képesek élni (estére mondjuk elég nekik egy örökégő is, nem túl válogatósak), imádják a fokhagymát, állandóan a tükör előtt illegetik magukat, és nagy bugázott kereszteket hordanak a nyakukban. Mindegyszálig goblinok, és csak a Porigón találhatóak. Általában csapatostul járnak, és ha támadni kényszerülnek, akkor robbanó fokhagymákkal dobálják meg az ellent.
Sajna egy dologban nagyon hasonlítanak a sima vámpírokhoz: ők is imádják a vért. Annál csak a hagymás vért jobban...
Csüt. Jún. 25, 2020 7:35 pm