3. Lost in Space

A nagy erő, nagy felelősséggel jár – mondogatták a szuperhősök a vidfilmeken, meg a rohadt pamphleteken. Nem is gondoltam mennyire igaz ez, egészen addig míg nem összezártuk magunkat a csempészrekeszbe. A másfélszer másfeles rekeszt egyedül simán kitöltöm. Bezzeg a vékony Trinkike még táncolni is tud, én meg itt izzadok, A paprikaszag nem csak szag, hanem por is. Itt-ott biztos eresztett a zacskó, mert már lassan ki lehet sütni, ennyi fűszer után.
A szenvedés nem tart sokáig, megmentőm egy fehér páncélos muki. Jobban nem tudom megnézni, mert az ajtó kinyitásával egy időben kizúdulok és maga alá temetem a nyomorult jószágot.
- Bassz’! – ennyire futja mind tőlem, mind tőle.
Büdösbogáras fetrengésemet egy másik fehér páncél zavarja meg. Fennhangon röhög és rugdos, majd a lézerpuskáját rám irányozza.
Nincs alkalma elsütni, mert oregánótornádóként kivágódik Trinki a szekrényből, hót zöld a csávó(tiszta űrlény) és hókon nyomja a támadót.
A móka úgy igazi, hogy ez a paraszt is röhög rajtam egy sor majd felsegít.
- Kösz, bazzeg!
Legyint és már húzza is le a fehér páncélt az ájult csókáról, Hát meg kell hagyni rutinja az van, mert úgy bontja, mint ahogy a testvírek szokták a nemesfímet, meg az alumoniumot lomtalanítsánál.
- Mit nézel Dagadt? Azt hiszed, majd mindekit kinyírunk? Túrót! Húzzad lefele a másik, álcabotok leszünk!
- Szívatsz, mi?
Ennyi futja tőlem. Há' a dupla Xxl nem nagyon megy bele az S-be. Hogy ne legen sértődés teszek egy próbát. A páncélt felveszem, de becsatolni nme tudom, Olyan vagyok akár egy rohamosztagos, akinek minden nyílásából szivárog egy majszternyi Döbrögi.
Az öltözködő show végén egy cigi repül elém, Trinki dobta, díjazta az előadást. Könnyes a szem, piros a képe... Tuti sírt, csak nem sajnált meg? Dehogy esik le, a parasztja szórakozott rajta, olyan jól hogy még juti-falatot is kaptam.
- Anyád, hogy van, tesa?
Mutatja, hogy okésan, majd a számítógépet boldogítja. Bináris nyelven dumcsiznak, mert a fél hülye MI-nk beszart és visszafejtette magát.
Nem kis idő telik le tök unalmasan. Őrködök, gyakorlok a puskával meg nézelődöm. A bazi nagy ablak előtt elidőzöm, nem igazán így nézett ki a terep. Kétségeimnek hangot is adok, erre a válasz persze az, hogy nyilván eltávolodtunk a célunktól. A kérdés az mennyire és hol vagyunk?
- Akkor most elvesztünk a 'zűrbe, haver?

Jajj, nagyon nyomkodom az MI-t, de csak díp-bíp, prrrr-csrrrr-díp jön ki belőle. Egy jobb napomon némi szöveget is írhatnék erre a búgásra, cserregésre, aztán nullhuszonnényben mehetne valami lézerdiszkóban. Slágergyanús. Új remény - ez lenne a dídzsé nevem. De ehelyett az jött csak ki belőle, hogy valami Artúr a neve, és beevett minket valami úrállomásféle, ahogy azt sejtettük, de hogy hol lehetünk, és mit keresünk itt, na arról semmi. 
Gyanús, hogy vagy fémhulladék lesz az MI-ből, vagy valami eszelős terven agyal megint, de tuti, hogy nem normális, ahogy itt gügyög.
Döbrögi pár percenként kopogtatja a vállam, hogy elvesztünk-e, folyamatosan kopogtatja a vállam, én meg tekergetem a gombokat, húzom a gépifagyis karokat, mire leesik, hogy mit kérdez.
- El, bratyó! Elvesztünk, mint szüreti bálon az egyszerű lány szüzessége. Nézzünk már szét a hajónkon, hogy valakit sikerült-e már ennek a pipogya Artúrnak felébreszteni!
- Nem fog feltűnni nekik, hogy nem passzos a ruhám? - kérdi.
- Á, hagyd. Nem a szüreti bálba megyünk. (Ez a bálozás valahogy beragadt nekem. Lehet, mert most embert is ölnék egy fröccsért.) Ezek is tuti paráznak, nem fog nekik feltűnni, hogy superskinny jutott neked a páncélból. - Röhögök. Aztán mintha egy tekerőt vennék észre rajta. Egy csavarás, és voálá, úgy áll a hacuka a haveron, mintha rávasalták volna. Még mintha összébb is rántotta volna, mert rendesen sukár gyerek lett. 
Lépés indul! Körbe járjuk a hajó egy részét, amennyire merjük, de nem sok sikerrel. Jut eszembe: egyetlen éles kés van közöttünk. A drága, és gyönyörű Szveta. Irány a kabinja!
Ott hever, kissé már porosan. A szívem görcsben, a cerka vigyázzban. 
- Gyere, májsztró, keressünk rajta bekapcsoló gombot!
Épp mielőtt hozzáérne a kezem, megragadja a csuklómat, és úgy vág be a sarokba, mint hülyegyerek a lapozós könyvet. A taknyom is ellepi a sisak belsejét, és csak egy nyögés jön ki belőlem, miközben azt látom, hogy Döbrögi kartársat már a feje fölé emelte, és készül éppen a térdén ketté hajtani.
Kiabálok: Állj meg, bébi! Pillanatra megdermed, közben erősen mozog a szeme. Addig lerántom a sisakot magamról, közben folyamatosan beszélek, de fingom sincs, hogy miről.
- Trinki! Döbrögi! Ti életben vagytok? - kérdezi a szokásos hűvös hangján.
- Hát egész eddig egész jól megvoltunk, erre majdnem kicsináltál minket... - mondom ezt a fájós részeimet dörgölve. A por még mindig nem szállt le, ahogy odavágott a földhöz.
- Státuszjelentést! - mondja nekünk, közben megint forognak a szemei, bizonyára közben a központi MI-t faggatja.
Döbrögivel ki tudja miért, de nyugodt arccal ülünk le az ágy szélére. Cigivel kínál. Bírom ezt a fickót. De meginnék most egy fröccsöt...

- Nos - kezdi tárgyilagosan Szveti - nem mondom, hogy nagy szarban vagyunk, mert ez még csak térdig ér. Pár óra, és felkelnek az MI-k, azok kivisznek minket innen. Csak addig kell valahogy megúszni, hogy ne kerüljön a zúzdába a hajó. Várjatok egy kicsit, mindjárt leporolom magamról a fél évszázados pókhálót, aztán átveszem a parancsnokságot. - A szeméremtől teljesen mentesen elkezd vetkőzni előttetek. Önkéntelenül is befogjátok egymás szemét, de azért persze egy kicsit leselkedtek... és feltárul előttetek Szveti összes barbibaba-bája... sajna ott lenn is hasonlóan van kialakítva, mint az említett játékszer.
- Mit nézel Trinki? - persze Szveti egyből levette, miért is vagy csalódott kissé. - Nyugi, telepítve van az Erotik 2.0-ás, és még input egységem is van. - Némi zizzenést, mikromotorok hangját halljátok, majd pont ott, lenn kinyilik egy 8 lamellából álló kis rés. - Állítható az átmérője - folytatja Szveti - majd kitapasztaljuk, melyik beállítás passzol a legjobban hozzád. Persze csak ha már véget ért a küldi, most munkára fel!
Egy fehér lepelből álló, könnyű szellős, földig érő ruhát vesz fel, ami cseppet sem alkalmas az űrbázison való szaladgálásra. A haját kettős, kakaóscsiga kontyba fonja (vagy 5 percig bénázik vele, de szerencsére van még nálatok a cigiből), majd egy méretes fekete sugárfegyvert vesz elő a szekrényből.
- Két feladatunk van - kezdi az eligazítást. - kikapcsolni a vonósugarakat, és közben feltartani a fekete vödrös fejű csávót. Tiétek az egyik, enyém a másik. Melyiket választjátok?

Tiszta depi vagyok! A nagy nehezen felszedett kilóm a múlté lettek és olyan slankos lettem, mint egy nyavalyás macska. Vajon tényleg?
Szveti egyik szekrénye nyitva van, belenyomom a fejem és már másznék be, erre a Trinki lávja elrontja a bulit és azt kérdezi (harmadszor!), hogy melyik opciót választjuk.
– Na szóval, meg hogyishííjják, na azt. Értitek nem? – Majszeres zavaromban ennyi telik, aztán kicsit megerőltettem magam. – A fővödör egyértelműen a te asztalod kisanyám, tuti tud olyan menő nindzsedi robot trükköket, mint naccsága, nekünk meg ugye nem sok közünk az ilyenhez.
Az android kissé szánalmasan néz rám, begörbíti az ujjait, najó van! Sose voltam bátor. Elvégre gonosz varázsló vagyok, azaz ex, vagy valami hasonló.
– Ezt a nindzsedi cuccot hagyd meg a boss fightra. Míg te csinálsz egy kis showt, addig mi kikapcsoljuk a vonósnégyest, azaz sugarat és minden kafa lesz. A romboláshoz nagyobb tehetségünk van, mint bármi máshoz.
A párra kacsintok, Trinki pofája csak egy kicsit ég miattam, de ez van. Zúzzunk vonózni!
Kilépés elött betolok még egy trekket, ami beugrott a beszélgetés alatt.

Hogy ez a Döbrögi mindig csak azon nyavajog, hogy már megint vékony... Nem hogy örülne..
- Na gyere, te wish-ről rendelt sumo birkózó, tegyünk egy kis homokot a gépezetbe ismét! - mondom ezt olyan lelkesen, amennyire csak lehet. Főleg, mert itt a csajom, mégsem lehet itt gagyogni, mint egy szefós. Amint kilép az ajtón (csak úgy, búcsúzkodás nélkül, az anyja valagát nekie), felveszem hű társam testtartását, és mint két trottyos vén varjú, úgy indulunk neki a világmegmentő küldetésnek. Egyszer lehetne már olyan feladat, hogy a Nagy Dudák bolygóján elfogyott a naptej, és a nyelvvünkkel kell fényesre nyalni pár(száz) DD kosaras mellet.
- Te Döbrögi! Hogy a balherébe működik egy ilyen vonakodó sugár?
- Az nem vonakodó, hanem igavonósugár! Vagy várjál, volalkódsugár. Lófaszt! Vonósugár! Beszélsz itt hülyeségeket, teljesen összezavarsz! Szóval valami sugár, amit gerjesztenek, aztán az húzza a cuccot. - mondja olyan tudományos arccal, mint aki minimum doktorált ebből.
- Hát jól van, fater! Ha ezt ennyire vágod, akkor mutasd az utat! - mondom neki, de gyanús, hogy ismét egyikőnknek sincs fingja sem az egészről. Mint két ősember, olyanok vagyunk itt. Nem baj, majd megint szétbunkózunk ezt-azt. Eddig bevált.
Amíg serényen haladunk a gerjesző szobába, ahogy azt művelt kollégámtól tanultam, kapom az infót tőle mindenféle fluxuskondenzátorokról, meg transzpjúterekről, meg mikronanitokról, gravitron sugárzásról. Szerintem most találta ki ezeket. Tuti nem világos neki, hogy nem engem kell összezavarnia.
Belépünk az ajtón, amire tényleg gerjesző helyiség van kiírva. Basszus.

Odabent két fehérruhás vödörfejű tekeri a csavart fagyit. De ahogy nézem, ők balmeneteset.
Odafordulok Döbrögihez és hangosan mondom:
- Hadnagy Úr! Megérkeztünk az irányítóba! Kérem, kezdje meg a tervszerű karbantartási eljárást! - szinte hallom, ahogy leesik haverom álla. Még jó, hogy mi is a vödröt visszahúztuk a fejünkbe. Így nem voltunk feltűnők, amikor elmentünk a többi mellett. Pár még tisztelgett is. Remélem, hogy eltaláltam a rangját.
A két fagyigyáros vigyázzba vágja magát a hangomra, majd elkezdenek méregetni minket. Remélem Döbrögi nekik is olyan hihetően fogja elmagyarázni a dolgokat, ahogy nekem. Főleg azért, mert a másik két csókát, akik az ajtó mellett álltak, csak most vettem észre...

Na, most már hatan vagytok egyentökfödőben, ugyanazon a helyen, ugyanazon az időben... azon agyalsz épp @Trinki, hogy ha hirigre kerül a sor, vajon honnan fogod tudni, hogy melyik búra alatt van a barátod, amikor is hátulról az egyik koma rátok rivall:
- Hjj, azta mindenségit, én ismerlek ám téged! - mutat rád, @Majszter - Te vagy az az izé abból a szarból! - nem sok támpontot adott, de közben már böködi a társát: - Na, segíts már CC-1423, tudod, a múltkor néztük VaderTV-n, az a táncos tehetségkutató, tudod... Twerktrooper gang, vagy mi - előkap egy holokivetítőt, matat rajta egy kicsit mire felfénylik, és elindul rajta a show:

- Hadnagy elvtárs - fordul a lejátszás után hozzád az eddig beszélő - ugye megengedi, hogy nekünk, egyszerű bakáknak, egy kis szórakozás gyanánt, előadhassa a mi hősünk a táncot? -Már veszik is elő az egyik szekrényből a gettódöngölőt - Meg aztán autogramot is kérnénk, ide, a mellvértre... hisz tudja mi volt a jelmondata gangnek: "Egy a vödör, egy a tánc, egy a... - és itt kérdően néz rátok, várja tőletek a rímelő befejezést...

Ezért megérte tanulni meg dolgozni, felismertek! Fúúú, haljak meg! Úgy kihúzom magam, mint egy villanypózna. A népszerűség fless egészen eddig tart, mert közben leesik, hogy mi a túrót akar a másik tökfejű.
– Ja, hogy az…
Nyilván lövésem sincs mit akarnak, meg ezt a egy slam poetry-t se vágom, de egy próbát megér a dolog. Ha elcseszem, Trinki biztos megmindenttudja.
 
 
Úgy belelendülök a nagy verselésbe, szinte abba se tudom hagyni. A rohadt sisak közben meg bepárásodott, (tuti ezért lőnek bénán ezek az arcok) és lófüttyöt se látok. Pedig nem lenne hátrány, mert ettől függ a hirig kimenetele.

- Hát ez nagyon szép volt bro - mondja az egyik vödörfej, miközben a fejét lehajtva piszkálgatja a fegyverét. Láthatóan teljesen meghatódott. - Kicsit más a szöveg, mint amit a koncerteken szoktunk üvölteni, de köszönöm, még egyszer KÖSZÖNÖM, hogy aktualizáltad számunkra... - odalép hozzád, és megölel, ahogy csak egy férfi ölelhet meg egy másik férfit. Páncél csattan páncélnak, de szerencsére nem túl hosszú ideig ahhoz hogy az már kínos legyen. @Majsztro hallod, hogy valami a beleidnél pukkant egy kicsit, mintha egy egérke egy pezsgőt nyitott volna. A pukkanást némi sziszegés kiséri, és érzed, hogy ha nem is túl gyorsan, de kezdesz felfúvódni az eredeti méretedre... a Gagyiverzum anyaga a szelepen keresztül hagyja el ezt a síkot, és tör be a 'Verzum matériája, valószínűleg innen a hang.
Közben a többiek is ölelgetnek, a kezedet rázogatják, az egyik koma még fel is veszi a telefonjával az esetet, tuti hogy mindjárt kinn lesz a helyi Dzsatubén. Akkor pedig biztos a lebukás, mert a kommentelők ízekre szedik a mutatványt.
Ez, és a lassan szemmel láthatóan is egyre terebélyesebb derékbőséged (a páncéldarabok még épp kitartanak) azt sugallják nektek, hogy ideje lenne indulni tovább...

Döbbenten állok Döbrögi produkciója után. Igazi őstehetség. Ebből kellene megélnie. Ímígyen morfondírozok, miközben látom, hogy úgy fújódik fel, mint egy lufi. Ő mit sem törődik ezzel, saját hatása alá került, ahogy ölelgetik a vödörfejűek. Talán le kellene lépni, amíg kifér az ajtón.
Mondom is neki: "Yo! Ding dong man! Ding dong! Ding dong yo!" - reménykedve, hogy hátha kapcsol, de semmi. 


Bent vagyunk már a célegyenesben, itt a vonósnégyes gerjesztője, erre most kezd el mindenféle privát műsorral szerepelni. Egy fos kapcsolót kellene csak lenyomni, de a katonák még a többieket is hívják, hogy gyertek srácok, ilyet még nem láttatok élőben.
- Katonák! Elég a szórakozásból! Nem látják, hogy a hadnagy úr a vonósugár okozta trasztér fluktuáció miatt milyen állapotba került? Ezért jött, hogy a karbantartást elvégezzék, mielőtt még felrobban a teste a kedvenc sztárjuknak, mint egy gennyes kelés! Hogy fognak ezzel elszámolni? Parancsmegtagadás? Szórakozás szolgálatban? Feljebbvaló megölése? Ez fejenként minimum fél óra űrsétát jelent klottgatyában, svejcisapkában a sugárhajtómű körül! - rokoltok a tömegre. 
Döbbent csend, csak Döbrögi gatyaszíjának recsegését hallani. Szinte látszik, ahogy a sisakokon lévő szemek is elkerekednek.
- Gyerünk, gyerünk! Nincs lazsálás! Azonnal nekiugrani a leállításnak! Ez parancs!- kiabálom olyan vékony hangon, hogy magam is meglepődök rajra. Hát ez nem valami meggyőző volt, nekünk reszeltek...
- Hallottátok az örmestert, munkára! - siet segítségemre Döbrögi.
Mindenki munkához lát. Halljuk, ahogy mélyül a monoton zúgás hangja, majd leáll az egész helyiségben érezhető rezgéssel együtt. Siker! Egyszer végre valami simán ment! Már kezdem beleélni magam a könnyű győzelembe, amikor az egyik vödör megszólal:
- A hadnagy urat azonnal vigyük a gyengélkedőre, már majdnem felrobban a teste!
Erre több katona is helyesel, majd karon fogják, és indulnak kifelé vele az ajtón.
Én pedig meg sem vagyok lepődve. Sisakomat picit megemelem, és a földre köpök egy halk anyázás kíséretében.

De most tényleg? frankón jól esik, hogy ennyien aggódnak az egészségemért, és ilyenek, de nem akarnak a vödrök elmenni a bús pikába?
Láthatóan nem. Inkább közösen megyünk, azaz visznek.
– Oha, jaj, – mondom a földre roskadva – lehet nem kellett volna dupla adagot szedni az ewok pörköltből, meg az a fenséges jedi pástétom. A nyál összefut a számban rá.
Kis tanakodás után felkapnak alkalmi hőseim és visznek tovább, próbálok hátrasandítani, de a rohadt sisakot nem úgy találták ki, hogy a barom user. Remélem Trinki kitartóan jön utánunk, vagy ő is itt van vödörként? Vazz... A sisakra meg visszapillantó kéne... Hédemekkora ötlet!
Még az innováción gondolkodom megérkezünk az egészségügyi ellátóba. Egyértelműen mutatja a veres kereszt. Belegyömöszölnek az egyik székbe és a droidika már mozdul is, ugyan kissé darabosan, meg lassan.
Kérdőn nézek a pajtásokra, azok meg csak a vállukat vonogatják. (nem a kurva sugarat!)
– Ja, igen... Sok pénz ment el a HCS projektre és a ktghatékonyság kissé visszavetette az ellátást.
– Azt látom, komám, ez a szar megöl, vagy gyógyít?
Válaszként kínos csendet kapok. Úgy néz ki fogas kérdést tettem fel. A lényeg, hogy úgy csinálnak, mint akik gondolkodnak. Gyorsan vmi íróeszközt kérek, és meg se lepődök, amikor egy tabletet nyomnak a kezembe.
– Ne aggódjatok, nem a végrendeletemet írom, csak egy ajánlólevelet Ővödörségének. Nagyon jó ’sztagosok vagytok, a következő bulinkra ingyen bejöhettek, és ha elég sokat gyakoroltok, tán még fel is léphettek velünk. Mi a nevetek?
megmondják, közben szipognak, meg minden. Ettől frankón meghatódnak, látom, hiszen bepárásodott a sisakjuk. Megírom a kamu mélt és a címlistán lévő összes nyomorultat belerakom, közös szelfivel.  Elküldeni ár nem tudom, mert a nagy haverkodásban tök megfeledkeztem a droidról. Egy bazi nagy fecskendő emlékezteti velem, hogy ebből baj lesz!
A szúrás után kettőt látok a vödrökből, hú, pedig a fele is elég volt. Távoli hang nyomja a diagnózist, meg hogy éppen egy kis morfinszármazékkal nyugtatott le, és nemsokára műt.
Remélem Trinki koma résen van, mert most aztán el kéne egy kis segítség.

A kuruzslódroid lassan közeledik feléd, a kinyújtott karján lévő injekciós tűn megcsillan a gyenkélkedő lámpáinak steril fehér fénye... kicsit gyanús neked, hogy miért ilyen fekete és fenyegető a kinézete, valahonnan ismerős...
Látják rajtad a rajongók az elbizonytalanodást, ezért próbálnak gyorsan megnyugtatni:
- Ó, haver, semmi gond, tudod, a ktsghatékonyság... - biztatóan veregetik a válladat - mivel a Galaxisban béke van, nincs már szükség a kínvallató IT-O droidokra... részt vettek egy munkaerő átképzési tanfolyamon, és beálltak szanitécnek. Csak az esetek 10%-ban bolondulnak meg és veszi át felettük a parancsnokságot a régi programozásuk... Na, abból szoktak aztán jó sztorik születni, emlékeztek még arra, amikor C3112WKJ egy egyszerű mandulaműtét helyett bevallotta, hogy ő lopta el a Nagyúr fogkeféjét? Hogy az aztán micsoda egy kivégzés volt! Még az unokáim is emlegetni fogják...!
Így már megnyugodva veszted el az eszméleteted. Végülis a 90% az tök jó esély.
Pár óra múlva ébredsz, és első pillantásod Trinkire esik, aki dupla lájk jelet mutat, és tuti hogy vigyorog is a maszkja alatt. Szóval akkor minden rendben...
- Még egy utolsó ellenőrzés... - motyogja a haverotok - némi korrekciót végzett rajtad IT-O, mert pár rendszered már elég régi volt. A zsírleszívás mellett kaptál új célzóreflexeket (minden rohamosztagosnak ez van, ez tette naggyá a Birodalmat!), és az inhibitor chiped is felszívódott valahol útközben, szóval azt is pótoltuk. Szóval jobb vagy mint új korodban!
A bádogfejű haverjaid nevetgélve, a válladat csapkodva kísérnek ki a műtőből. Hirtelen riadójelzés hallatszik, az addig fehér mennyezeti lámpák átváltanak kék-piros villogóba, és valahonnan egy rejtett hangszóró is elkezd üvölteni:
- Minden egységnek! Betolakodó! Mindenki foglalja el a helyét! Tűzparancs kiadva! Előbb lövünk aztán kérdezünk!
- Most mennünk kell tesák - látszik hogy szomorúak a spanok - de egy élmény volt! - ezzel elrohannak balra.
Ott maradtok ketten a folyosón, alig pár szintre a vonósugár reaktortermétől. Szvetlánát valószínűleg felfedezték, de ti még elvégezhetitek a feladatotokat, csak pár osztagnyi rohamoszin kell átvágni magatokat...

 
 

- Má' hogy a toszba ne oldanánk meg a helyzetet?! Figyi bátya! Te fogsz szájdobolni, én meg verekek egy kis frísztájlt, aztán majd csak lesz valami. Legrosszabb esetben futunk egyet. Most már nem vagy pufirizsa, simán lenyomjuk ezeket a gyászhuszárokat! - mondom olyan arccal, mint aki tudja, hogy mi a csuda az a frísztájl.
- Májsztró? Irány a színpad! - mondom kecsesen meghajolva Döbrögi kartárs előtt.
Mintha a komfortzönáján kívül lenne, kissé darabos járással a színpadra lépked. Követem őt, közben heves karmozdulatokkal hergelem a közönséget, némi "Yeah!" kiáltozással spékelve. Az első 3 sorból halkan felszűrődő morajlásból kivehető, hogy "Hát ez meg ki a tököm?". Sebaj, ilyet még nem láttak, most majd megismerkedhetnek az igazi Qltúrával.
- Kedves közönség! Sok szerettel köszöntöm önöket, ezen a páraltan estén! Olyan élményben lesz részük, amit egy életre megjegyeznek! Yeah! - harsogom. A fülembe Döbrögi odasúgja, hogy hát az már biztos, de már ő is kezd röhögni.
- A következő 3 és fél órában a modern kortárs és klasszikus egyesüléséből kapnak ízelítőt! YEAAAHHH!! - a közönség már kezd fészkelődni, riadt arccal tekingetnek egymásra.
- Na basszunk oda neki, öcsém, add a ritmust!
Döbrögi meglepően kiválóan tolja az alapot. Lehet, hogy a hibás mikrofon a sisakban az oka, de olyan ízzel és olyan recsegősen dübbennek a mélyek, és olyan sipító a cín a szájából, mint a mese. Uhh, basszus, most nekem kell valamit villantani, ha már így felszoptam a közönségünket. Na lássuk!

Köszöntünk mindenkit, csodás ez a placc
Biztosan buzi vagy, ha most itt nem mulacc!
Három és fél órán át nyomjuk nektek a témát,
A csajokat az öltözőben várjuk, hogy bekapják a répát!
Nem lesz itt semmi gubanc, jól fogjuk nyomni,
De ha nem figyelsz rendesen, le fogsz maradni.


Toljuk a ritmust, adjuk az ütemet,
Neked csak a dolgod, hogy nyisd ki a füledet!
Vörödfejek, lóbáljátok kezetek,
Itt vagyunk mi is együtt veletek!


Hééé!! Hóóóó!!! Héééé! Hóóóó!
Megbaszunk mindenkit, mert az úgy jóóó!!!

És most egy dobszóóóólóóóó!

(Döbrögi full gázzal tolja a szájdobot, a könnyem kicsordul!!)

És most együtt!!!

Hééé!! Hóóóó!!! Héééé! Hóóóó!
Megbaszunk mindenkit, mert az úgy jóóó!!!


Felkapok egy hegedűt, és húzni kezdem, mint az állat össze-vissza.

Hééé!! Hóóóó!!! Héééé! Hóóóó!
Megbaszunk mindenkit, mert az úgy jóóó!!!

Vége az első számunknak! Döbbent csend az első sorokból. Csak hátul héé-hózik még egy pár erősen ittas vödörfej!
Erre valaki az első sorból feláll és tapsol. Ó, basszus! Fix egyesre vettem, hogy ezzel kiürítjük a termet, aztán mehetünk a dolgunkra. Na most mi lesz? Döbrögi, van ötleted?

Az első sorban feláll valaki és tapsol... aztán gyorsan visszaül, amikor látja hogy egyedül sikerült e merész cselekedetet véghezvinnie. Minden sisak egy irányba fordul, kb. a nézőtér közepe felé, minden szemrés egyetlen aranyszínű testpáncélra irányul, ami bár hatalmas, de igen méretes kebeltartókat is hegesztettek a megfelelő helyekre...
A marcona matróna egyelőre nem mozdul, lassan fénykarddal lehet vágni a feszültséget... majd lassan és ütemesen tapsolni kezd. Mindenki egyszerre könnyebül meg, csak egy-két sajnálkozó bekiabálást lehet hallani. Hiába, valakinek semmi sem elég, a remek kultúrprogram után szívesen láttak volna egy nyílvános kivégzést is.
- Lady Phasma-nak bejött a produkció - halljátok a komon a porondmester utasítását - hajoljatok meg szépen! Egy-egy könnycsepp is kicsordulhat, ha megy, de nehogy letöröljétek, hagy vegye a kamera!
A népek nagy üdvrivalgásba kezdenek, majd előkerülnek a sugárvetők is. Mind rátok szegeződik, ami azért egy kissé félelmetes.
- Nyugi, és meg ne mozduljatok! - halljátok megint az előbbi hangot. - itt mindenkinek első osztályú birodalmi célzóreflexei vannak, a legbiztonságosabb hely az most ahol álltok!
Elkezdődik a lövöldözés, és tényleg, a közeletekbe sem érkezik találat. Ilyen ez a birodalmi díszsortűz, minden füstöl és ég, pattognak a lézersugarak, de valahogy csodával határos módon csak a berendezésben esik kár... és ekkor veszitek észre, hogy a hátsó falra szerelt vonós-sugárgenerátorok is égnek...
- Akkor ez missöncompít? - egymásra néztek és némán bólintotok. Már csak le kéne lépni valahogy a tiszteletetekre adott bankettről...

--- Közjáték, 2 órával később---
Szveti épp visszafelé tartott a hajóra, amikor éktelen kiabálás és visító szirénák hangja dörrent fel. Először azt hitte, ő bukott le, de aztán meglátta, hogy a két balfék alakít... a másik oldalról rohantak a hajóhoz, miközben vadul lövöldöztek az őket kergető rohamoszik irányába. Érdekes módon az egyik mindig talált, de a másik soha. De ami még ennél is érdekesebb volt, hogy mindketten valami dögnehéz lootot cipeltek magukkal. Az egyik hóna alatt egy Jam-aha szintetitázor volt, a másik pedig egy búvárszivattyút rángatott maga után a csövénél fogva. Vajon mitől lehetnek ezek a cuccok olyan fontosak, hogy az életük árán is meg kell tartani őket? Szveti csak remélte, hogy észszerű lesz erre a kérdésre a válasz...

Sajnos a bankettről nem tudtunk meglógni, de lehet nem is akartunk, minek futnánk el tejjel-mézzel folyó Kánaán elől? Cigi, szesz, kaja, hámikelltöbb?
– Báttya, ide figyeljé’ közbe meg töröld meg a szádat!
Ja, igen, épp a nagy tervet beszéltük Trinkivel, minél nagyobb feltűnés, jó buli és ha már mindenki jól érzi magát lekoccolunk. Jobban hangzik, ha nem én mondom, a társamnak mélyebb a hangja.
A libériás inasnak nem beillő osztagosnak nyilván bólintottunk és követtük hátra, két folyosóval meg egy lifttel odébb és a sima, szürke ajtón túl tényleg megérkeztünk.
Hatalmas terem, tisztára ballagás-feelingbe berendezve, olyan amcsisan, még bálkirálynő választás is lesz. Ezt a szórólap hirdette. Aztán megláttam az XC6ost. Jó, stabil lába, fasza felfüggesztéssel, koromfekete test, a billentyűzet úgy ragyogott, akár a holón látott tökéltes mosoly.
– Intézem a talpalávalót, tied a többi.
Azzal faképnél hagytam Trinkit, felmartam két üveg bort, adtam három autogramot a bérelt tömegnek, majd felmentem a színpadra. A dadogó fickónak meghagytam, hogy sose legyen üres a poharam és cigim.
Behangoltam. Az autoszám jól szólt, a népek is gyűltek. Pajtásom eltűnt szem elől, de biztos voltam benne, hogy ő is nekikezdett a menekülés előkészítésének.
Elővettem a kottásfüzetem, és a tabletet a szintetizátor mellé rakta. A szabad wifiról letöltöttem a „Csocsesz” skil programot, és máris előjött a kezemből a bugi. A mikrofon adta magát:
– Így hát, fiuk, lányok daloljatok, szól a sramlis zene, jobb a hangulat!


Hihetetlen buller hangulat kerekedett, bélkirálynő Lady Phasma lett, és ki lehet találni ki lett a bálkirálynak! Nem is mondanám, tovább, inkább átadnám az illetékesnek.
(Azt azért hozzátenném, hogy vagy kétszer sikerült lezuhannom a színpadról miközben kimentem megigazítani a sminkem)