3.2 Fish you we here, Encountering the townfolks

Mindenfélét lehet hallani róla csak jót nem; őrültek, kannibálok, embernyi békák és ki tudja miféle rettenet otthona legalábbis a netes adatok szerint.
Állítólag az Ősi Istenek ide költöztek miután a saját világukból kifakultak, elfelejtődtek.

Az univerzumot mozgató erők nem engedték, hogy ekkora hatalommal rendelkező lények csak úgy nyugdíjba vonuljanak, kerestek egy olyan dimenziót ahol megpihenhetnek, afféle Idősek Otthonát Kiöregedett Lávkráft Szörnyeknek.
Persze lehetett volna a neve Aranykor vagy hasonlók, de a Hollópadlás vagányabbnak tűnt.
Hőseink balszerencséjüknek köszönhetően vetődtek erre és mint jó kalandozók, már dolgoznak a "Hová tűnt a hal a vízből?" nevű questen.
Reggelijük után üdén és magabiztosság telten keresték fel a következő kapcsolatukat a rakparton.

az irodájában fogad titeket, megteheti hisz hiába a korai óra, alig van meló a rakparton. Örömmel fogadja a rumot amit hoztatok, és miután pertut isztok vele beszédessé válik, hevesen magyarázza elméleteit a halhiányról.

- - Tudjátok kiskoromban mindig kijártam Oukrantos sziklájához. Onnan tökéletes rálátás nyílik a tengerre. Sötét éjszakákon mikor a szél se fúj, a víz alól kiszűrődő fények kísérteties színekkel töltik be az itt elhelyezkedő öblöt. A vízbe veszejtett lelkek pislákolnak a mélyben alvó tengeristen, Dagon bőrén. Álma zavartalanságáról mi gondoskodunk a rendszeres élőáldozattal, míg ő gondoskodik rólunk és ellát a tenger állataival. De ennek vége szakadt nem régiben, hiábavalók voltak az áldozatok, minden jel arra utal, hogy tehetetlenek vagyunk. Így a munka csökkenésével a halászok új és más állásokat keresnek, a halfeldolgozó felújítást pedig egy szakállas törpe nyerte meg.


Naszóval pár hete kezdődött el ez az átok, a legények fogás nélkül tértek vissza egyik napról a másikra. Rossz ómen volt ez nekünk, és az óta is üres szákkal és hálóval térnek vissza a fiúk. Próbáltunk mindent; csalit váltottunk, beetettük előző este a halászandó területet, de szart se ért- nagyot húz az üvegből, valahol a mondandója felénél lecserélte erre a poharát - Egyetlen dolgot nem tudtunk kipróbálni, ami egy Ősi csali recept, a neve BOJLI. Olyan adalékok kellenek hozzá, amit egyikünk se ismer, szerencsét próbálhattok vele, ha gondoljátok. A Miska&Tóni könyvtárban megtaláljátok ezt a könyvet. Asszem valami Nekrofilikon vagy mi a neve - az üveg üresen kerül az asztalra. Ernő beszéde kapatosabbá és agresszívebbé válik az elfogyasztott rum hatására.
Azóta a jól bevált halfeldolgozónkat is bérbe adtuk valami törpe fattyúnak. Előtte Ő vásárolta fel a zsákmány nagy részét, most meg ez a kis mitugrász lett itt a helyi Bokrug, csak Culcu meg ne tudja, hogy a víz szálljon a szájára. Édes szaga van annak a helynek, ki nem állhatjuk mi helybeliek, de a pénz az nagyúr. Pár helyi legény beállt hozzá dolgozni, asszongyák jó a meló. Csomagolnak, mindenféle dolgot nem emelhetnek nehezet és még 5 perc pihenőidőt is kapnak minden órában. hallottatok már ilyet???? Hihetetlen mit meg nem enged ez a kurafi a melósoknak.
Mit fogok velük csinálni, ha beindul újra a hal biznisz????

Fellélegzek amikor elhagyjuk Ernő irodáját. Ahogy nőtt a véralkoholszintje, úgy lett egyre büdösebb a szája és persze ezzel együtt mászott egyre inkább az auránkba a csávó.

- Az egykori halfeldolgozó biztos közelebb van - mondom a többieknek, ahogy friss levegőhöz jutunk - szerintem megérné ott kezdeni, csak szétnézés szintjén, hátha találunk valami gyanúsat.

A környéken tébláboló halfejűek nagyon előzékenyek a dokival, így gyorsan megtaláljuk az alig egy saroknyira lévő halfeldolgozó épületét. Szép nagy hodály, látszik, hogy nem olyan régen felújították, kicsinosították, szóval most ragyog, persze csak középkori mértékkel nézve. Friss a vályog, sőt néhol még tégla is van, nincsenek szétkorhadva a gerendák... gyanús, nagyon gyanús!

A kapuhoz érve egy nagy táblát találunk:


15000 aranycsáp, az rengeteg, még a mi hármunk összekuporgatott pénzecskéjében is alig-alig találtam aranyat, ha volt, az is meg volt rágva vagy felezve, itt meg mindjárt 15 ezerről beszélnek... hány lélegeztető gépet lehetne azon venni! Gyanús, nagyon gyanús!

Ahogy belépünk, azt látjuk, hogy mindenféle fajzat (persze leginkább emberek, de halfejűek meg egyáltalán nem) dolgozik benn, pakolásznak, dobozokat húzogatnak kis kézikocsikon. Kellemes zene szól a halacSKÁkról, és a munkások jól érzik magukat a munkahelyükön! Ez hallatlan, még a mi időnkben is, nem hogy egy középkori horrorvilágban!


Aztán egyszer, ahogy be tudok nézni az egyik raktárszerű helyiségbe és meglátom hogy mi mindent csomagolnak itt az emberek, hirtelen minden világossá válik:


- Na, egy újabb ajándékgyár. M. ide is befurakodott az agresszív marketingpolitikájával. Vagy esetleg ez már K. műve? - látom, ahogy a doki összerezzen a végzet asszonyának említésére. - Nem hiszem, hogy itt fogunk találni questet előrevivő momentumot, de azért legyünk alaposak, nézzünk szét rendesen. - mondom a társaimnak, majd határozott léptekkel az "Officer" feliratú ajtóhoz lépkedek, és benyitok rajta.

- Égbenjáró Lukács vagyok a helyi cakk-szervezet képviselője, és állampolgári beje... - eddig jutok, amikor felnézve ismerős alakot látok meg az íróasztal mögött pöffeszkedni...

- Én megmondtam előre, hogy ... hé-hé-hé ... - émelyítő édességszag csapja meg az orrom, ez már nekem is sok.
- Utini! - mondja a kis piros köpenyes törpe az asztal mögül - Azaz fáradjanak beljebb! A nevem Miklós Junior, szólithatnak mr. M-nek, vagy mr. J-nek. De ha ez zavaró lenne a korábbi encounterjeik miatt, szólítsanak nyugodtan MJ-nek.

Azzal be is tolakodunk az irodába.

- Miben állhat egy szerény üzletember az önök szolgálatára? Ha halat akarnak venni, lehet róla szó, de előre figyelmeztetem önöket, a körülményekre való tekintettel kissé felment az ára. Ugyanakkor a minőség töretlenül elsőrangú. Csak a legkiválóbb áruthozzuk forgalomba, és kizárólag ügyfeleink érdekeit tartjuk a szemünk előtt...

Gyorsan körülnézek. Egy nyitott ajtón át be lehet lesni a szomszéd szobába, ahol hasonló kis kámzsás alakok ajándékokat pakolnak. Jawák. Drága jnó Batpapám mindíg óva intett attól, hogy jawákkal üzleteljek, mert opportunisták. Gyors beszédjükkel elterelik a figyelmedet, aztán kilopják a szemedet, s végül eladják neked...


Agyam közben gyors spekulálásba kezd. Mert bizony egy ideig volt hal, bőségesen. Aztán ez a törpe, meg a pereputtya felvásárolták. Aztán megszűnt a halforrás. Aztán a munka nélkül maradt embereket olcsóbb fizetési kategóriába sorolva újra alkalmazzák. És közben felárral kínálják a halat. Itt valami bűzlik... és nem csak a mozsdatlan helyiek.

... de miért van kamumikulásnak öltözve?

Egy pillanatra már azt hittem hogy...  de nem, ezek szerint mégsem ő lehetett az. Ahogy megálltam a rögtönzött kamuszöveggel, abban a pillanatban rákezdett a kis mikuláspótlék a saját marketingdumájára. Egy levegővel nyomta, bele sem tudtam szólni, úgyhogy inkább türelmesen kivártam a tiráda végét, és akkor kezdtem újra a saját mondókámra:

- Mint ahogy az előbb már mondottam: Égbenjáró Lukács vagyok, a hal és egyéb ipari dolgozók cakk-szervezetének képviseletében. Lakossági bejelentés érkezett egy bizonyos H pont út Ernő, Arkham megye, Izmuth városába bejelentett lakostól, hogy önöknél a normától eltérő, nem a szervezetünkkel egyeztetett munkakörülmények halmozott esete forog fenn. Önöknél a megengedett 13 óra munkaidőnél kevesebbet dolgoznak a bejelentett munkások, ráadásul óránként 5 perc pihenést tartanak! Ne is tiltakozzon, körülnéztünk munkatársaimmal az előbb, láttuk amit láttunk. Itt még csak nem is verik a dolgozókat! Hát miféle horror világ az ilyen, ahol SZERETNEK az emberek munkába járni?

Látom, hogy a joviális mosoly eltűnik Kis Miklós arcáról, homloka ráncba szalad. - Ha bármilyen problémájuk is akad az önök szagszervezetének - és itt elfintorítja az orrát - beszéljék meg azt a Nagy Culcuval, ugyanis ő adott az általam képviselt szervezetnek forrásokat a vállalkozásunk kibővítéséhez Izmut városában. Még egy pályázatot is kiírt, csak hogy minél egyszerűbben találjunk magunknak munkaerőt és elegendő anyagi forrást az üzletág beindításához. Vagyis: akármennyire is kapálódzik a szakszervezeti mozgalom, igenis idén lesz karácsony Izmuthban! A Mikulás - mutat a háta mögötti hatalmas olajfestményre - saját maga fogja végiglátogatni az összes agyszívó-, vámpír- és licskölyköt, és a helyi munkaerő által a saját városukban becsomagolt ajándékokkal fogja őket meglepni! - látom, hogy már nem csak a kabátja, de az arca is vörös - Most pedig takarodjanak innen, ne is lássam magukat! - és ezzel elfordul tőlünk, de még halljuk ahogy kisorjázunk az ajtón hogy hogyan szidja a szakszervezeteket, meg úgy anblokk az egész kapitalista termelési rendszert.

Elhagyva a gyárat összegezzük a látottakat, és levonjuk a következtetéseket: - Odabenn ajándékgyártás folyik - kezdem sorolni a tényeket - és tuti, hogy ez nem K. biznisze, hanem a Mikulásé. Ergó pusztulnia kell, ha valahogyan ki akarunk mászni az annak idején K.-val kötött slamasztikából.

A doki megint nyüszögni kezd, hogy "de a halak meg eltűntek...", de gyorsan megnyugtatom: -Természetesen azt sem hanyagoljuk, tudunk mi egyszerre kétfelé is figyelni ugye? Gondolj csak bele, hogy milyen jó lenne úgy visszajutni az Origóra, hogy már csak kettővel lógsz K-nak és nem hárommal.

- Meg még vagy nyolcszázezerrel - motyogja, amit nem is igazán értek.

- Valami jó terv esetleg? Gondolom a halfejűek biztos segítenek a géprombolásban élükön Ernővel. De mehetünk először a könyvtárba is, utánanézni annak a misztikus halszaporító cuccnak, annak a bojlinak...

- Amondó vagyok, hogy Manu menjen vissza Ernőhöz és tartson moral speechet, hergelje a népet, generáljon feszültséget és lázítsa fel őket.
- Leo, te nézz utána a könyvtárnak, én addig lemegyek a dokkokhoz és veszek mintát a vízből, hátha kiderül valami turpisság is.

- Oké, legyen így, egyébként is kíváncsi vagyok, milyen okkult irodalmat találhatok Culcu városában - mondom, majd búcsút intve elindulok... valamerre. Hogy merre lehet a könyvtár, azt útközben kell kitalálni...

Sikerre éhesen veszünk búcsút egymástól. A halfeldolgozótól nincsen messze a dokk sem, így az utam nem is tart sokáig. Egy darabig Manu-val együtt megyünk, de még Ernő irodája előtt leszakadok róla, nem kell a feltűnés.

Óvatosan leereszkedek a tartógerendák között és egy pici üvegcsébe merítek a vízből. Mivel biztosra akarok menni, a rakparton óvatosan végigmászok, hogy a feldolgozó szennyvízkivezetőjénél is vehessek egy kis mintát. Hellyel közzel könnyedén eljutok a célomhoz és csak egyszer estem bele a vízbe.

Tocsogósan, iszappal borítva visszamegyek az Agyagba, hogy ruhát cserélhessek és kielemezzem a mintákat. Nem egyszerű a dolgom, mert speciális eszközök nélkül csak a kémiai reakciók alapján tudok vizsgálódni. Tisztifőorvosként sok ilyen módszert ismertem annak idején.

A dokkoknál vett mintából kitűnik, hogy egyfajta vegyszer került a vízbe, maitől a halállomány egy része odébb állt, a másik fele meg... hát kisimult az EKG-juk. A feldolgozónál szerzett mintá vegyszertartalma jóval magasabb, vélehetően a gyárból került valami nem odavaló a vízbe. Viszont annyira nem áll össze a kép. Elvileg a feldolgozó azóta működik ebben a formában, amióta megcsappant a halállomány. De mi van ha előtte valaki tudatosan manipulálni akarta a dolgokat, hogy ezáltal jókora profitra tegyen szert?

Az a köpcös kis szarházi, tutira ő van a probléma mögött. Valahogy fel kéne számolnunk a feldolgozót, szabodálni a működését és megszüntetni a vegyszer forrását. Remélem Manu valamelyest kordában tudja majd tartani az indulatoskodókat, mert előtte nem ártana egyeztetni a szerzett információkat és ki tudja Leo mikorra kerül elő.

Szépen lassan átmelegedtem és immár tiszta ruhában elindulok a dokk felé, hogy minél hamarabb tudjunk beszélni. Odaérve látom, hogy egy faládán állva buzdító kézmozdulatokkal egy köpenyes alak magyaráz az őt körülvevő halászoknak...

Elbúcsúzom a társaimtól és a városközpont felé indulok, vissza, az Agyag irányába. A városlakók nem túl szívélyesek, sőt eléggé mogorvák, simán elmehetnének a Sétáló Halott valamelyik részébe statisztának, nagyon maszkírozni sem kellene őket. Szerencsére amikor kérdezek tőlük, akkor viszont minden további nélkül útbaigazítanak.

Nem sokat kell gyalogolni, hogy elérjem a Miska&Tóni könyvtárat. Az intézmény előtt ott a névadók szobra, láthatom, ahogy Miska, a legyőzhetetlen agyszívó hős Tóni nevű beholderén csatába indul az elnyomó tünde- és emberseregek hordái ellen. Az épület hatalmas tömege fenyegetően tornyosul fölém, ahogy a túlméretezett ajtó feleslegesen magasra tett kilincséért nyúlok.

Odabenn jó sötét van, és érdekes módon sokkal kisebb a tér, egyfajta előcsarnokban találom magam. A bal oldalamon hatalmas polcrendszer fut végig a fal mentén, tele régesrégi tekercsekkel, minden fakkban egy-egy porosodik a pókháló alatt. Előtte hatalmas karosszékek, az egyikben egy vénségesen vén apóka olvassa az egyik levett tekercset, mellette a kis dhányzóasztalon még egy pár előkészített pergamen látható. Aha, gondolom, itt van a napisajtó, jobbra meg az olvasóterem. Ez engem annyira nem érdekel, így továbblépek a pulthoz, ami mögött hatalmas, sötétségbe vesző végeláthatatlan polcokon sorakoznak a könyvek, fóliánsok, krónikák és ősnyomtatványok.

Egy ogre teljesít itt is szolgálatot, bár lényegesen egészségtelenebb színnel rendelkezik az arcbőre, mint a kapuőré. Hiába, nem túl sok napfény jut be a munkahelyére.

- Miben segíthetek? - kérdezi nagyon, nagyon halk hangon.

- Ööö, én egy bizonyos könyvet keresek. Nekrtoronikon, vagy Nekrofilikon vagy valami hasonló címűt.

Az ogre szemöldökráncolva néz rám, olyan érzésem van, hogy mindjárt megüt.

- Maga szórakozik velem? - kérdi. - Én lennék Nekrofil Ikon, ez a becsületes nevem, és most gyorsan ki is jelentem, hogy ez nem egy beszélő név.

- Hm, akkor engem félretájékoztattak. Azt hittem, egy könyvet keresek, közben magával van beszédem. De előtte engedjen meg egy kérdést: mondja, maga és a városőr ogre... tán csak nem...?

- Az unokatestvérem. Mi Ikonok itt a városban mind rokonok vagyunk.

Most hogy ezt tisztáztuk, feltehetem végre a tizmilliós kérdést:

- Kedves Negró (ugye szólíthatom így?), árulja már el nekem, hogy mégis mi a franc az a BOJLI?

- Szóval a BOJLIról szeretnél hallani - hümmög az ogre. - Valaha ezen tudás megszerzéséért próbák tömkelegén kellett a bátor vitézeknek átküzdeni magukat, de mivel hogy immár vagy 100 esztendeje könyvtáros vagyok, akinek a legfontosabb feladata az információk átadása, nos ezért, és csak ezért elmesélek neked egy mesét.

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer messze az Ogárium fővárosától, túl a Karom-hegységen egy híres-hírhedt ogár harcos, akit Parancs Ikonnak hívtak a csodálói. A barátai meg csak Pikonnak szólították, mert az egyszerűbb volt, és nem is volt olyan nevetséges, nem lehetett összekeverni holmi Windows elemekkel.

Ez a Pikon egy nap elindult kis lélekvesztőjével a nagy Átalmenti-óceánra halászni. A tenger felett az égbolt nem sok jót igért, de hősünknek nagy volt a bátorsága (vagy csak reménytelenül hülye volt, esetleg nem értett az időjósláshoz), ezért elindult, hogy ő bizony most kifogja Carpio-t, a Hatalmas Ökörpontyok királyát.

Carpio azonban még annál is hatalmasabb volt, mint ahogyan azt a legendákban megénekelték: simán felborította Pikon csónakját, akinek ezek után a vízben tempózva kellett megküzdenie a pontykirállyal. Ráadásul közben a vihar is megérkezett, így még rosszabb lett a helyzet.

De Pikon sem volt az az átlagos buta ogár: egy vízben lebegő hordót a hátára eszkábált, így fennmaradt a felszínen és folytathatta heroikus küzdelmét az Ökörpontyok királyával.


Hét nap hét éjszaka küzdött egymással Pikon és Carpio, míg végül a félelmetes akaraterővel és állóképességgel rendelkező ogár addig szorította a hatalmas ponty kopoltyúit, amíg az meg nem döglött. Carpio ezek után a hajója darabjaiból lapátokat eszkábált, majd a víz felszínén úszó döglött halkirály tetemén hazaevezett. Az ogárok népe egy hétig ünnepelte hősét, az általa hozott húsból még a hónap végén is lakmározhatott gazdag és szegény egyaránt...

Teljesen magával ragad a bugyuta ogremese, így csak hosszú hallgatás után tudok megszólalni: - Értem én, meg tényleg szép volt, igazi ogre mitosz, de honnan derül ki ebből hogy mi az a bojli?

- Hja kérlek szépen - mondja Negro - azok a kis golyók azok, amiket árpalisztből, tehéntrágyából, étcsokoládéból és pulykatojásból gyúrnak össze az ogár halászok. Ezzel csalják oda a halakat, Pikon is ezt használta. Minél büdösebb, annál jobb. Van neki egy mágikus módon működő verziója is, amivel a varázslattal elriasztott halakat is vissza lehet csalogatni, de ehhez már szükséges némi esszencia egy erőszakos módon meghalt mágikus lényből is. Például némi agyszívó lélekdarab tökéletesen megfelel, és akkor már tényleg sokat segítettem... - kacsint rám Nekrofil Ikon, és ekkor látom igazán, hogy mennyire hasonlít az unokatestvérére...

Udvariasan elbúcsúzok a könyvtárostól, majd vissza, az Agyar irányába indulok, hogy az elvégzett munka után a jól megérdemelt pihentető gyömbérsörömet (illetve mézsörömet) magamhoz vegyem. Tervem az, hogy itt várom be a társaimat a verandán üldögélve a késő őszi napsütéses délutánt élvezve.

A dokk felől azonban ordítozást hallok, és kíváncsiságomnak engedve arra veszem az irányt. Látom, hogy a doki meg a kocsma felől közeledik, gondolom ő is elvégezte a munkáját. Akkor már csak Manura várunk, hogy egyeztessünk és kikovácsoljuk a legjobb tervet a questekek és sidequestek megoldására. De addig is hallgassuk, hogy mit mond ez a hordón álló köpenyes bajkeverő az őt körülálló szájtáti halászoknak...

Miután megkaptam minden új? információt? Ernőtől, meg hozzáteszem azt amit nem mondott el, és amit még belegondolok, egy ördögi terv körvonalai kezdenek kibontakozni előttem.

Adok némi aprót pár suhancnak, hogy minél több zsebpecást gyűjtsenek össze a dokkokhoz, mert el tudom nekik mondani, miért nincs... ööö, hogyis? : Hová tűnt a hal a vízből?" Felállok egy nagyobb dobozra, hogy a lassan gyűlő tömeg föklé emelkedjem és jól átlássak felettük.

- Barátaim, Ízmúthiak! - kezdem, körbetekintve a gülüszemű csűrhén - Elvtársak! A nélkülözés napjainak hamarosan vége, de hogy megállítsuk a gonosz munkálkodását, a Ti segítségetek is kelleni fog. - felveszem a pózt, a mára híressé vált űrgárdistatoborzó plakátról - Culcu nagyúr titeket akar! - páran már dobnák is el az életüket a főnökért, de még időben megválogatom a szavaimat és arra ösztönzöm őket, hogy hallgassanak végig. Tömegmanipuláló nyelvre váltok, ilyenkor a nép csak bizonyos töredékinformációkat fog fel, és nem magukat a mondatokat, pláne nem a szöveg egészét. Milliószor csináltam már. Csak a megfelelő kulcszsavak és a hangsúly kell:
... idegen népelemek férkőztek közénk...
... Dagon...
... egy ősi szövetség, melynek fenntartása kötelességünk...
... életben maradásunk záloga ez...
... chemtrails...
... az energia ekvivalens a tömeg és a sebesség négyzetének szorzatával...
... május negyedikén találkozunk...
... ami engem illet, személyes ok nem indít, csupán a közjó...
... mérgezik vizeinket és gyermekeinket...
... mi most kezünket fertőztessük-e rút szerzeménynyel? ...
... gazdag tiszteink nagy terjedelmét egy marék szemétért elvesztegessük? ...
... inkább eb legyek s ugassak holdat, mint ily római...

A hangulat a tetőfogára hág. A tömegben előkerülnek a fáklyák (pedig még nappal
van), a vasvillák (na jó szigonyok, ezek halászok, nem parasztok), kaszák (ezt nem tudom honnan), a rothadt paradicsomok, romlott halak és záptojások. Készen állnak a lincselésre és már törnének is be a gyárba, de folytatom.

- Azt akarjátok-e megbüntetni, aki a végrehajtója volt egyes elemeinek, eme istentelen tettnek, vagy az egész kiötlőjét, aki az egész elétformátokat kívánja a sárba taposni, s isteneiteket és lányaitokat meggyalázni saját templomaitokban?

Arra a közös megegyezésre jutunk, hogy mindkettőt, de a terv kiötlője, a háttérben álló személy az igazi ellenség.
- Ki a gazember, a ki döfni hajlott hát? - kérdem a tömeget, de tőlem várják a választ. - Ki az hát, aki elkergette a halakat? Ki az aki megfszt titeket a mindennapi betevőtől? Ki az aki miatt már nem dolgozhattok 13 órát naponta?
- Mr. Junior! M. Jawa! Micky J.! - és hasonló neveket kiáltanak kánonba, és egyszerre indulnának meg lerombolni a gyárát... kivéve egy magas alakot, aki a háttérben, egy falnak támaszkodva nézi az eseményeket és elégedetten szotyizik.

- NEM!!! - ordítom ahogy a torkomon kifér, megálljt parancsolva a tömegnek, s mutatóujjammal megfordítom a tömeget. (Mától ezen ujjam neve legyen Photostopp) - Ott van! Ő az! A a fekete lovag az árnyékok közt! Aki titeket meggyengítve akarja legyőzni CULCU Urat! Aki tegnap éjjel megölte uratok szolgáit, három Illithidet... - és halkan hozzáteszem - ...és két rendőrt is.

Pillanatnyi döbbent csend után Roszkos szólal meg érces hangján, meglepetten és egyszersmind vádlóan: - Hogy jöttél rá?

- Hombre, que pedo! - húzódik vigyorra a szám - Épp most árultad el magad!

És elszabadul a pokol.

(Ez az esemény a Batmanuel áltál felvezetett események elött játszodnak időrendileg)


Ahogy közelitek meg a rögtönzött rendezvényt látjátok, hogy a tömeg a ex polgár mester körül szépen gyűlik.
Pár munkanélküli melós és katonán kívül néhány helybeli is feltűnik.  
Mindenki gyanúsnak tűnik, hiszen még a szemük se áll jól – azok a fránya hal és békaszemek elég előnytelenek- de egy érdeklődő felkelti a figyelmeteket.

Délelőtt dacára csuklyás köpenyben van és feltűnően az oldalához közel tartja a kezeit, letlégyen az a nyugodt bámészkodó póza is amit felvett.
Mintha láttátok volna ez a alakot tegnap. De hol is….. Intelligence check successfull.  
Lord Roszkossal és bandájával volt a kocsmában még a balhé kitörése előtt.  Ahogy a kezét igazítja az alkarján egy ábra látszik.
@Leonidas Perception Skill check succesfull Hála éles elf szemednek jobban meg tudod figyelni a tetoválását ennek az alaknak.
Egy ágaskodó soklábú lovat ábrázol a minta, aminek a hátterében egy háromszög van.

Nem találkoztál még ezzel a motívummal hosszú életed során.

A tömeget figyelve éles érzékeim meg a sok évszázados tapasztalat azt mondatja velem, hogy itt bizony lincselés lesz, vagy esetleg gyárrombolás. Amikor a vezérszónok elkezdi, döbbenten bököm oldalba a dokit:

- Né má, hát ez meg a Manuel! Éppen forradalmat robbant ki, kicsit túlspilázza a kapott feladatát nem gondolod? - a doki csak hümmög, hogy a cél szentesíti az eszközt, vagy valami hasonlót. Egy cseppet távolabb húzódunk, mert látjuk hogy mindenféle kaszás népek is kezdenek megjelenni, a helyi ultrák, akiknek az speckó képességük, hogy kilométerekről is kiszimatolják a balhét.

A helyi sajtó is itt van, természetesen. Egy nagyobb méretű dobozra leszek figyelmes, ami egy fa háromlábon áll a tömeg szélén. A doboz tömeg felőli oldalán egy kerek ablakocska is látszik, a doboz tetején pedig egy icipici ogre napozik egy nyugágyon.

Odamegyek hozzá, amikor megpillant, felugrik és bemutatkozik: - Nagyonkicsi Ikonnak hívnak - mondja - de hívhatsz csak Nikonnak is. Ugyanis Nikon vagyok. Kreatív vagyok. - vigyorog rám, de amikor nem reagálok a poénra, csak legyint: - Mindegy, hagyjuk is. Úgy látszik ki kell rúgnom a marketingesemet. Na szóval: van még egy kis idő a balhé kitöréséig, szeretnél esetleg egy szép portrét magadról? Nagyon jó vagyok a pillanatok megörökítésében!

Már éppen beállnék pózolni, amikor észreveszem a soklábú lovas tetkós alakot. HIrtelen ötlettől vezérelve azt mondom Nikonnak: - Inkább ő legyen a képen. Legyen látható a keze és az arca is.

A kis ogre egy pár pillanatig meredten bámulja a tagot, majd annyit mond:

- 10 ezüstcsáp lesz. - kifizetem neki a pénzt, mire eltűnik a dobozkájában. Hamarosan zörgést csörgést hallok odabent, meg hamis énekszót, majd egy-két perc múlva előkerül a csupa festék Nikon, és kezembe nyom egy egészen jó képet a csuklyásról. Még az arcvonásai is tisztán kirajzolódnak, amit én fentről nem láthattam.

- Nagyszerű! - mondom neki, majd elteszem a képet. De fog neki örülni Drizzt, azonosítottuk a Roszkos-banda egyik tagját! Alkalomadtán majd eljuttatom neki a Zsíros Kenyérbe.

Közben Manu már rákezdett, durván nyomja, pillanatok alatt megbolondítja a tömeget. A markában tartja őket, és azt fogják csinálni a következő percekben amit csak kitalál. Tömegpszichózis, még hozzá elég magas szinten.

Roszkost ki sem szúrom, amíg rá nem mutat Manu. A tömeg sem, de most már látják, és megindulnak felé...

Magas szintű kari vs. tömeg, gondolom magamban, elég kétesélyes. Ha egyedül van a csóka, akkor egyszerűen eltapossák, de ha van neki valami Mass Effectes varázslata...

És ekkor meghallom Lord Roszkos földöntúli hangját:

- BOSSZÚ! - és a tömeg körülötte kb. hat méteres sugárban megbolondul...

Roszkos most alaposan elszámolta magát. Hiába Masszeffect jellegű, tömegbutító varázslata, ennek a primitív népségnek van egy kognitív felső határa. És míg páran egymás ellen fordulnak habzó szájjal, sőt egy kiegyenesített kaszás alak megindul a szónok, a civilruhás Batmanuel felé is a tömegen át, addig a többiekben csak jobban felszítja a tüzet, a végtelenségig erősíti a bosszúvágyat, így ők elözönlik a lovagot, aki egy pillanatig hezitál, hogy harcba szálljon, vagy elinaljon. Bizony egy tömegnyugtató varázslat, mint a Masszív Lobotómia '99 jól jött volna, de RosszKos mindig is offenzív típus volt, az a fajta aki fejjel megy a falnak újra és újra, miközben a feje megerősödik, a fal előbb utóbb kidől majd.
Eleinte jól is áll. Levágja a hozzá közelállókat, de hamarosan becsatlakozik néhány különösen ronda alak, s ezek már erősebbnek is tűnnek, végül pedig olyan sokan és olyan szorosan lesznek, hogy már nem tudja meglendíteni a kardját, sem elővenni az övéből a Townportal tekercset, amivel elmenekülhetne.
Sok lúd disznót... ehhe... sok halszemű-halvérű-hájas-parszt disznót győz- ez stimmel. Miután a földre borították, számtalan filéző kés és egyéb eszköz kerül megmerítésre a testében... meg egymáséban is, az őrjöngő tömeg által--- Hát nem én fogom leállítani őket, nem most legalábbis.

A fekete lovag súlyos sérülésekkel, eszméletlenül fekszik, hosszú percek kellenek neki, hogy magához térjen, stabilizáljon, s talán egy óra is, mire full Hp-ba és ereje teljébe visszatér.

Társa, a tetovált fickó, nem szalad a segítségére. Illetve szalad ő, csak másfele. Valahol hirtelen fontosabb dolga akadt. Talán égve hagyta a gázt... vagy talán jelentenie kell az eseményeket.
Mindeközben a másik oldalt a felkészületlen, és látszólag fegyvertelen Batmanuelre támad a paraszt a kaszával, aki még a varázslat alatt áll, és Manu hiába mutatja neki a rendőrjelvényt, az nem hatja meg.

Leónak és Cass-nek fontos döntést kell meghozzanak, de sürgősen. Vajon a társukat mentik meg, vagy a menekülő gazfickó nyomába erednek, hogy kiderítsék hová vezetnek a szálak?

Kérem ne kapcsoljanak el sehová, maradjanak velünk, a reklám után folytatása következik!

Lord Roszkos a Csábító Culhuban volt mikor a kémei szóltak, hogy ez az új csapat akik Drizzettel vannak, máris szervezkednek itt a városban és ezzel migrént okoztak neki ilyen rövid idő alatt. Ha megcsinálják a küldetésüket akkor nagyon sokkal vissza vetik az övét.
Pedig rohadt nehéz volt ezt elérni, hogy Karácsony legyen egy ilyen helyen. Szinte lehetetlennek tűnt  ez a küldetés amivel visszamehetett volna Kerubionba. Ezeknek a halvérűeknek  aztán magyarázhatja az ember, hogy jön a Mikulás.

Azt se tudták eszik-vagy-isszák az öreget nehogy ajándékot hoz.

Ők Dagont, Culcut meg SábNiggaratot azt a lökött feka szatírt ismerik csak. Ide nem jutott el a céges marketing gépezet, jópár évbe telt beindítani.
és különböző sajtóanyagok nem használtak.
Hát elkapta őket a legfájóbb pontjukon, nincs hal nincs istentisztelet.
Új isten van.
Fájó paktum volt ez a részéről, hisz M-mel nehéz üzletet kötni és utált negatív főhőst játszani.

Mire a szövetségesei elhelyezkedtek  ő már az árnyékokból figyelte az eseményeket, a Páholy ügynökét kiszúrta egyből. Persze ők nem maradhatnak ki ebből sem.
A tarkaruhás bohóc valami beszédre készült , az elf felderített, a küldetéshordozó épp vegyülni próbált, pedig nem kémikus láthatóan.
Az  a színes pojáca abban a színes ruhában nagyon jól beszélt a tömegnek és érezte hogy baj itt lesz. A beszédet követően, a kérdés meglepetten csúszott ki belőle erre nem számított:
- Hogy jöttél rá?
- Hombre, que pedo! - húzódik vigyorra Batmanuel szája - Épp most árultad el magad!

Átverték, ráadásul alacsonyabbak szintben is.

A felhergelt csőcselék egy emberként indul a lovag felé aki lustán húzta elő hatalmas pallosát.
- Kurafiak - kiáltja a Lord - aki elsőként akarja megismerni a Mikulás dühét az jöjjön kicsit közelebb hadd ízlelje meg a pengém azt a savószínű halvért.
Int a vele szemben állóknak, hogy jöhetnek.
Placcs- egy rohadt paradicsom loccsan szét a fekete páncélon.
Felüvöltött és Bosszú után kiáltott.
Vad csata kezdődött utánna, amiben legyűrte a lovagot a tömeg, és már csak a szövetségeseiben bizhatott illetve abban, hogy

Látjuk, hogy a Batmanuel felé közeledik vagy három ultra, na, ennek a fele sem tréfa, gondolom.

- Doki, fedezz, megyek segítek a denevérembernek - mondom Casanovának, majd a támadásra felsorakozott alakok elé lépek. Ahogy közelednek, most tudom csak jobban szemügyre venni őket: mindhárman fekete bakancsban, fekete nadrágban és kapucnis felsőben vannak. A szájuk elé sárga-fekete színű sálat kötöttek, rajta a feliratok: "Forza Izmuth City United" meg "Forever Izmuth" és "IzmCity Champions". Hamisítatlan ultrák, még a kockakő is stimmel a kezükben.

- Egy lépést se tovább! - kiáltom oda nekik - Harmadik szintű vagyok, varázskardom van, és nem félek használni! - előhúzom Anakint, és meglengetem az orruk előtt.

- Hehe, csak nem hiszed, hogy félünk tőled - röhög az egyik hangosan - most gyaktunk le egy 16. szintű lovagot, szerinted mennyi xp-t kaptunk érte?

Ez nem így működik, akarom mondani nekik, de látom, hogy a magyarázkodás ideje lejárt, és nekem ugranak.
- "Anakin" - suttogom halkan, mire beindul a horror-show, főszerepben velem. A zene ugyan nem nagyon hat az ultrákra (gondolom nem sok jedit láttak eddig), de egy pillanatra megtorpannak. Ezt pont elég arra, hogy kardlappal és kardgombbal mind a hármat jól megagyaljam.

- Ad egy - ütök nagyot a főnökükre - a szintlépés az nem csak xp, hanem egy folyamat is, nem megy egyik percről a másikra - minden szó elején kap egyet a kardlappal, amíg füstölni nem kezd a zekéje.

- Ad kettő - kapom el a baloldalit - egy csatából max. egy szintet léphetsz, ez nem a vérpistikék rpg-je! - még jó hókon vágom a kard gombjával, majd áttérek a harmadikra:

- Jól... jegyezd... meg! - csatt, csatt, csatt - a 3. szintű mindig erősebb három szaros kis nulladik szintűnél, pláne ha azok ész nélkül ugranak neki! - leütöm ezt is, majd mint aki jól végezte dolgát, leszedem az arcuk elől a sálakat.

- Ezeket elviszem trófeának - mondom a nyöszörgő triónak - most pedig uzsgyi haza, szabálykönyvet magolni! - a botcsinálta kalandorok nyöszörögve tápászkodnak fel, majd egymást támogatva indulnak hazafelé. Most aztán rendesen szereztek igazi tapasztalatot, nem csak úgy papíron...

Szólok a többieknek:
- Amondó lennék, nézzük meg a fekete lovag hulláját, gyanítom, nem kis gyűjteménye lehet jó cuccokból - de mikor elindulunk arra felé, a megőrült és/vagy lekaszabolt városiak tetemein kívül már semmit sem találunk...

A legyakott halemberek hullái közt nyoma sincs a lovagnak a földön száradó vérben egy papír fecnit láttok.


Megfordítva a bizniszkárdot ezt látjátok rajta.
- Elbűvölt Culhu -
Élményfürdő és Összeesküvő telephely Izmuth városunk elrejtett pontján.Belépés csak meghívóval vagy questtel.

Miután a jelvényre nem reagál a dühös fickó, és látom mögötte jön még 3 nála is veszélyesebb kinézetű huligán, taktikát kell váltanom. Nem kenyerem az erőszak, de nem rettenek vissza az önvédelemtől, ha lesz némi karcolás, vagy egy monokli az ellenfélen. Az a kasza már vészesen közel hadonászik, így előkerül a rendőr kartácspisztolya. Reménykedem benne, hogy ez elég lesz ahhoz, hogy megtorpanjon, amíg megbilincselem, a szintén lopott bilincsekkel.

- Állj! Le van tartóztatva! - Kiáltom, majd elsül a fegyver... kis híján kifordul a csuklóm a helyéből, nem számítottam ekkora visszarúgásra... igazából arra sem, hogy elsül. Én biztos nem biztosítottam ki... jaaa, hogy ezt nem is kell? A fickó arcán az ólommérgezés tünetei ütköznek ki. Elsápad, kiüvegesedik a szeme és a szájából feketés vér folyik ki.


Kicsit lejjebb nézve, a mellkasán tátongó lyukon keresztül látom, ahogy Leo kezelésbe veszi a három huligánt is. Mármint a fickó mellkasán át látom?... Mármint... a fegyverbe gyömöszölt ólomgolyók és fémrepeszek akkora lyukat martak a fickóba, hogy eltűnt a szíve, a tudejének a fele és kilátszanak a bordáinak a maradványai, mielőtt magába roskad?
Nagyot nyelek, és elfehéredek én is, mint akit kihipóztak: - Dios Mio... Batnagymamám, most segíts rajtam! - el akarom dobni a fegyvert de az ujjaim görcsösen rászorultak...

Bizonytalan idő elteltével Leó veregeti meg a vállam: -... nézzük meg a fekete lovag hulláját, gyanítom, nem kis gyűjteménye lehet jó cuccokból - hányás ízét érzem a számban, nem merek magam alá nézni. Gyorsan visszaváltok politikusba és lenyelem a végét. Széles vigyorra húzom a számat és magabiztosság látszatát erőltetem magamra: - Hát persze, mi amigo! Menjünk...

Remegő kezemmel az övembe tűzöm a fegyvert. Óvatosan, nehogy elcsússzak, az elf nyomába szegődök. Mire a fekete lovaghoz érünk, már egészen jól vagyok... csak pár hétig nem alszok és PTS egy életre, sebaj... a meteorhullás óta se telt el fél nap... a két rendőr hullája... a lelőtt doki is még ma volt... A Quest rewardot majd terapeutára költöm... 1 terapeuta, az 1024 gigapeuta... az vajon hány aranycsáp?....

Közben odaérünk a lovag még ki nem hűlt helyéhez. - A Batfenébe is, ez eltörpölt innen.

- El, - mondja Leó - de ezt itthagyta.

- Hmm... - mondom, s szakértői arckifejezést erőltetek magamra - Ez egy townportal varázslat speciális változata, egy Homeportal tekercs. Míg az előző, a townportal, a legközelebbi város vagy falu központi kútjához visz, addig a Homeportal sokkal specifikusabban, egy adott helyhez, általában kocsmához, fogadóhoz visz. Ez például az Elbűvölt Culcu-hoz címzett fogadóhoz... - mondom diadalmasan Leónak, aki úgy néz, mint aki már rájött minderre percekkel korábban, de volt benne annyi tisztesség, hogy nem szakított félbe.
- Mit mondasz dokikám? - kérdezi Leó a válla felett, majd hátranéz amikor nem kap választ.

A doki nincs itt. Talán a tetovált alak után szaladt a sikátorban? Vagy épp bajba került valahol? Esetleg bambit iszik a mólóknál, lábát a hűvös, mostanra egyáltalán nem halszagú vízbe lógatva?
Megtudhatjuk este, a hírek után---

- Amondó volnék, hogy húzzunk innen el, de izibe. A karhatalom agyszívói már biztosan mozgósítva lettek, gondolom hamarosan nyílnak a portálok, és elözönlik a teret Culcu bérencei... én meg nem szívesen ülnék be pont egy illithid vallatószékébe, de gondolom így vagy ezzel te is, gyümölcsimádó barátom. A doki meg nagyfiú már, majd csak visszatalál valahogy az Agyarba.

Tőlünk alig pár méterre meglátom Nikon felborult állványát, amiből halk, panaszos kiabálás hallatszik ki. Hirtelen ötlettől vezérelve felkapom, majd futásnak indulunk hogy minél messzebb jussunk a tértől. A doki semerre, szembe velünk viszont a polgárőrség csapatai már elindultak az események irányába. Hál' istennek még nem találták fel a személyi igazolványokat, így megússzuk igazoltatás nélkül. Ugyan gyanakodva néznek ránk a szembejövő rend őrei, de hamar megnyugodnak amikor látják hogy csak a sajtó hiénái vagyunk.

- Ne... rázz... már... annyira! - hallom odabentről a vékony kis hangot. Néhány sarokra az incidenstől megállunk egy kicsit fújni, én meg közben lábára állítom a dobozt. A felső kis ajtó be van ragadva, nem bírok vele, a körmöm is majdnem beletörik.

- Manu, ehhez te kellesz - mondom, mire előveszi a denevérember valamelyik csodaszerszámát/konzervnyitóját, és fél percen belül kinyitja a kis ajtócskát.

Ahogy bekukkantunk, azt látjuk, hogy odabent igen nagy rendetlenség van. Mindenfelé kiömlött festékes tubusok, ecsetek, csipesszel fellógatott száradó képek összevisszasága. A halom közepén ott fekszik Nagyonkicsi Ikon, láthatóan eléggé rossz bőrben. A létrája is eltőrt, de nagyon mozogni sem tud, ezért kiemelem. Nekem még éppen befér a kezem a szűk lyukon.

A 15 centis alak meglepően nehéz, bár most éppen csak piheg a kezemben.

- Uhh, már azt hittem, hogy ez a szemétdomb nem csak a munkahelyem, de a koporsóm is lesz egyben - mondja. - Köszönöm, hogy megmentettétek az életemet! Vissza tudnátok esetleg vinni a "Culcu szava" szerkesztőségébe? Két sarok csak innen, igazán nincs messze...

Mit lehet mondani egy sérült kis csöppségnek, mást nem, csak azt hogy persze, természetesen. Vállamra telepszik, majd felnyalábolva az összetört munkahelyét elindulunk a nem messze lévő irodába. A "nem messze" nekem a vállamat húzó kis jószággal és a képdobozzal megterhelve egy kicsit sem tűnik olyan közelnek, Manu viszont vígan fütyörészik mellettem valami torreádor-nótát. Eszébe nem jusson, hogy segítesen, persze nekem sem, hogy megkérjem rá...

- Te Nikon - szólítom meg a kis ogrét - aztán csináltál-e jó képeket?

- Hát persze - mondja ő - szerintem van köztük egy-pár pulitzer-gyanús felvétel is!

- Végignézhetnénk őket? Sok minden kiderülne arról, hogy kik is állhatnak az egész ügy hátterében, mi meg afféle magánhekusok lennénk...

- Nem szeretem az ilyet, de mivel megmentettétek az életemet, ezért tartozom nektek. Megnézhetitek a képeket, de jó lesz sietnetek ezzel, mert a titkosrendőrség elég gyorsan meg szokott ilyenkor jelenni hogy elvigye azokat. Ugyanis ők is nálunk szerzik be utólagosan az infókat.

Jó ég, gondolom magamban, Manu ott állt fenn a doboz tetején, ő hergelte a tömeget, biztos őt fogják először előszedni. Ha nem tüntetjük el azokat a képeket, akkor valszeg már hajnalban jönni fog érte a fekete lovaskocsi, hogy egy alagsori vallatóba vigyék, majd örökre eltűnjön egy távoli munkatáborban... másrészt viszont sok újat megtudunk ellenfeleinkről mi is. Szóval: cselekednünk kell, de nyomban!