3.5 Sabotage, New Day Mornin

Valahol a messzi, messzi galaxisban.. vagyis akarom mondani pár utcával lejjebb egy ködös gyár mélyén egy apró alak hatalmas gondban volt.

MJ kifejezetten utált itt lenni.
Utálta Hollópadlást, csápostól halastól mindenestől. Viszont miután megnyerték a kiírt tenderpályázatot nem volt mit tenni, jönni kellett és be kellett indítani a gyárat. Profi CTO és brencsmenedzser volt a szakmájában külön kérésére vállalta el a munkát, hisz itt nem lehetett hibázni. Nem mellesleg M kuzinja is volt szegről-végről.
Mióta tudomásukra jutott, hogy bizonyos belső emberek megpróbálják megdönteni a hatalmát, újra poziciónálták a gyárakat és át gondolták a üzleti stratégiát.  
Így eset a választás erre a vacak helyre.  
Sok előkészítés után sikerült stabilizálni a helyzetet és megszerezték a gyárat.
Az első problémák este jöttek, mikor mindenféle soselátott fajzat érkezett háztűz nézőbe.
Hála M-nek, aki mindig előrelátóbb volt nála melléadta a legmegbízhatóbb testőröket, a kis kék kabátos szalmaszőke fiút és a kilencfarkú rókáját. Akik elintézték az összes akadékoskodó helyi folklór szörnyet. Viszont ahogy múlt az idő ezek a rettenetek nem akartak fogyni, kellet valami ami nem a humán erőforrást használja.

Itt jött képbe a Ködgép.
Mivel itt a határokat köd fedi gondolták riasztóan fog hatni, a tengervízből nyerték hozzá az alapanyagot így egyfajta védőburkot képzett a gyár körül és olcsó volt a fenntartása is. A védelem második lánca lett a Fiú és a Róka, ha valaki véletlenül átjutott a ködön ők elíntézték.
Ennyi elég lett.
Mindezt csak azért elevenítette fel, mert most távozott a Főnök és igen kellemetlen beszélgetés zajlott le közöttük. Állítólag az ellenlábas ügynökök már Hallópadláson vannak és kiszúrták a helyet. Nem volt ínyére ez senkinek, hisz sok energiát és pénzt feccöltek ebbe a projectbe.
A legjobb rész csak ezután következett hisz maga A Fösvény Úr, a lootgoblinok atyja érkezik biznisz mítingre, hogy az aktuális fizetséget bezsebelje és megbeszéljék a továbbiakat. Hisz nem sokára Karácsony és a goblinok, lévén hogy rájuk nem vonatkozik semmilyen interdimenzós szabály akárhol megjelenhetnek és kifogyhattatlan zsákjukból potólhatják a hiányzó ajándékokat.
Nehéz tárgyalás lesz ez - gondolta MJ és nagyot rúgott egy ott felejtett rúgós békába - és hosszú még az este.

- Most erre nincs idő - súgom oda Isitnek a ködben - legyen elég annyi, hogy be kell jutnunk a gyárba.

Ellep minket a nyúlós pászma, az orrunk hegyéig sem látunk. A hangok is eltompulnak, vakon és süketen botorkálunk, a másik lépéseit is alig halljuk, épp hogy csak követni tudjuk a egymást...


Aztán egyszer csak vége szakad a ködnek, és hirtelen kibukkanunk a friss levegőre... a dokkoknál, vagy háromszáz méterre a hátunk mögött a gyárral.

- Na, a híres tünde érzékek - hallom a dokit - egy csöppet elkeveredtél, nem gondolod? - Bizonytalanul nézek a többiekre, azért mi elfek ekkorát nem szoktunk bakizni. Túl sokat voltam már emberek között, érzem, hogy kezdek én is emberré, esendővé és halandóvá válni... lehet, hogy jobb lenne visszavonulni Nyugathonba az Eldák földjére és nem foglalkozni tovább a percéletűek kicsinyes tetteivel... merengésemből a harsányan röhögő Manu rángat ki:

- Oda se neki mi amigo - kedélyesen hátbavereget - menjünk neki még egyszer, hátha másodjára sikerül. Pláne, úgy, hogy most én vezetek! - ezzel elindul vissza a gyár irányába.

A köd ugyanolyan, mint az előző alkalommal, tejszerű, de mézeskalácsszagú, másfél méteres látótávolsággal. Sajnos a botorkálás végcélja sem változik: ahogy kiérünk 5 perc botladozás után, centire pontosan ugyanoda jutunk mint az előző alkalommal: a dokkokhoz.

- Szerencsére nem én vagyok a hülye - mondom az spanglish nyelven káromkodó Manunak - meg kell állapítanunk, hogy mágikus védelmi rendszerrel állunk szemben. Véleményem szerint két módon tudjuk megkerülni: vagy alatta, vagy felette jutunk be a gyárba. Melyiket válasszuk?

-Nos ha jól gondolom kell lennie valamiféle csatornának vagy ilyesminek. Amin keresztül bejuthatunk. Esetleg a víz alatt átúszni bár tudja fene miféle rémségek úszkálnak itt. Dehogy felette , hogy szándékozol átjutni az számomra rejtély. De bárhogyan is inkább arra szavazom mint az előző kettőre.

Nem igazán akaródzott komolyabb monológba kezdeni a leányzó érkezése óta, de az elvonó óta valahogy másképp viszonyulok a gyengébbik nemhez, nem megy úgy a csajozás mint régen. Amúgy sem tudok akárkiben csak úgy megbízni. Túl sok utitársat veszítettünk hirtelen felbukkanó alakok miatt...

Amíg mindenki borzasztóan tanakodik a hogyan továbbon, diszkréten félrehúzom Leot és felteszem neki a nagy kérdést:
- Értem én, hogy jól ideküldték oknyomozni, mg környezettanulmányt írni, de az senkinek nem gyanús, hogy ide nem lehet csak akárhogy bekerülni? A másik pedig, hogy valahogy haza is kell jutnia, ezen gondolkodj el öreg barátom, amíg kitalálunk valami megoldást.

Az újabb, de racionális alapokra hejezett összeesküvés elméletemre meg se várom a választ és közelebb megyek a többiekhe, mint aki csak körbe nézett.

- Véleményem szerint a vízbe nem kellene belemenni és nem feltétlenül a lakói miatt, mert hát igazán nem sok van már benne, hanem a belekeveredett vegyszer miatt. Én csak egy pillanatra csúsztam bele amikor meg akartam nézni közelebbről és azóta ilyen szép kiütéses a hasam (mutatok a csinos kelésre a köldökömnél). Szerencsére a kencéim segítenek, de nagyobb dózisban lehet halálos is.

Katapiltra nem emlékszem hosszas itt tartózkodásom alatt, de jobb híján a csatorna lejárót látom a legmegfelelőbb megoldásnak. Patkányok a sikátorban, gondolom elmélázva, vajon miket találhatunk ott. Felkészülve a legrosszabbra mindenki kezébe nyomok egy adrenalinnal és egy antropinnal töltött fecskendőt, hogy tegyék el és nagyon emlékezzenek melyik melyik, mert adott esetben nem mindegy mit vált ki.

Ezt követően lázasan keresni kezdem a csatorna lejárót...

Leo meglöki a szokatlan csendben álldogáló Batmanuel vállát, hogy kezdjen már keresgélni ő is, de szokatlanul rossz érzés lesz úrrá rajta, ahogy az nem reagál, és a következő lökés is hatástalan, inkább csak Leónak okoz fájdalmat... majd leesnek a műfülek a földre.
Valami botra, vagy karóra van ráakasztva Batmanuel köpenye, és a tetjére a hatalmas műfülek... ebben a ködben... nem, még ebben a ködben is szégyennek érzi a jó Leonidas, hogy nem vette észre időben a csalást.
Egy cetli van a karóra akasztva: - "Vuelvo enseguida , mis amigos , Rögtön jövök."

___ hosszú percekkel korábban
- Véleményem szerint két módon tudjuk megkerülni: vagy alatta, vagy felette jutunk be a gyárba. Melyiket válasszuk? - kérdezi Leo. És a válasz természetesen, hogy mindkettőt...
Nagyon könnyű lelépkedni, főleg amíg beszélgetnek.

Ahogy felérek a háztetőre, már látom is a célt... igen a köd csak néhány láb magasságig terjed.... ez Dagon hírhedt Lábszaga lehet... talán a candidától olyan édeskés...

Kötelemet rögzítem egy vízköpőhöz, ami stabilabbnak tűnik. A távolság eközött a ház és a gyár épülete között egy átlag ember számára túl nagy lenne, de szeréncsére én Batmanuel vagyok. Nekem ez a távolság kifejezetten HATALMAS... de egész életemben erre az ugrásra készültem, és már vagy két hete kondizok is.... és teljesen hülye vagyok, vigyorodok el. Kinyitom a szárnyaimat, óvatosan, nehogy a borotvaéles acélváz elcsapja a karomat... mint annak a zsarunak.... Szerencsére nem tudom, mit csinálok, ellentétben a zsaru társával, aki kecsesen röpködve végig akarta szelni a várost.... ez a szárny el van törve még mindíg, de ha a megfelelő helyen megfogom merevítés gyanánt és elrugaszko...

... YUHUUUHUUHUUUHUUHUUUUUHUU.... Geronimo! - azzal már a tóloldalt is vagyok. A kötelet megkötöm itt is, hogy feszes legyen.

A dróttal rácsatlakozom a gyári villámhárítóra... gyorsan ferltornászom magam az épület közepére, ott elhelyezem a kis csomagom. A kapacitort és a segédkondit összekötöm, ráerősítem az új, mégkívánatosabb villámhárítóra (erre még visszatérünk)

Indúlnék is vissza a kötélen, mint egy lajhár, akinek a fenekébe nyomták az elektromos ösztökét... és bár az innenső végpont elég stabil lett, a tulsó vízköpő megadja magát, és minden figyelmeztetés nélkül becsapódik oda, ahol egy pillanattal ezelőtt Leonidas állt a cetlivel, és éppen most fordult a többiekhez, arcán a szokásos "Whysky Tango Foxtrott" kifejezéssel.

Döbbenten nézik ahogy a (természetesen mozgásképtelen szobor) démonfejű sarokdísz kűzd az őt folytogató kötéllel, aminek a vége a köd homályába vész.... amikor egyik kezemmel a kötelet, a másikkal a sajgó hátsófelemet fogdosva megérkezem....

- Az elhárítás kész, már csak meg kell várnunk Az évszázad viharát (Stephen King ©) - közben visszaveszem a fülem és a köpenyem. - Ha nem akarunk itt mást, akkor ideje alibi után néznünk...

A doki csak megerősíti bennem az amúgy is igen csak mélyen gyökerező kételyt, mármint az egyetemistával kapcsolatban. Méghogy éjjel akar elindulni esettanulmányt készíteni az egész birtok legjobban őrzött létesítményéről... az a sztori nagyon sántít, sőt, nincs is lába, csak húzza magát a csonkjain.

- Bátorkodom megjegyezni miss - mondom a leányzónak - hogy ön jó esetben is megfigyelő- de inkább csak túszstátuszban vesz részt a küldetésben, ezért hogy úgy mondjam, ne sértődjön meg, de kétkedéssel fogadjuk minden javaslatát. A csatornákat nem nagyon ismerjük, ellenben a háztetőkkel, ugye, kedves Batmanuel? - vágnom hátba a denevérembert, illetve csak vágnám, mert nincs sehol, csak a köpenye, meg azok a nevetséges műfülek, amit sehogy nem tudtam leimádkozni róla az akció előtt. Mondta ő, hogy a sál majd álcázza, de hát ugye a harminc centis fülek elég jellegzetesek... Ilyen az, ha valaki egy képregényes-szuperhősös világban nő fel és azt hiszi, elég, ha máshogy fésüli a haját és már nem ismerik meg az utcán...

... aztán egyszer csak újra köztünk van, némileg kőporosan, kidörzsölt tenyérrel, megérkezik ő, a hős, az igazi Batmanuel.  - Na valami ilyesmin gondolkodtam én is - lapogatom meg a hátát az igazi denevérembernek - csak hát ugye előtte nem ártott volna brainstorming meg team-meeting, meg akcióterv kidolgozás... de egye fene, szép munka volt! Olyannyira, hogy kedvem támadt verset írni rólad... de majd csak akkor, ha tényleg működni fog a szerkezet.

- Most pedig vissza a háztetőkre, és irány a kocsma! Hölgyem, ön szabad mint a madár, jöhet velünk, vagy megvárhatja a TEK-iket és az agyszívókat. Bár nagy valószínűséggel lesz néhány kérdésük Önhöz. Ki tudja, lehet hogy még azokat az oly sokat emlegetett katakombákat is megmutatják...
Holnap még össze kell szedni a szükséges összetevőket, meg esetleg beszélni Drizztékkel. Hamar kijutunk innen, most már sínen vagyunk!

Eszembe se jut ottmaradni egyedül a ködben. Egy darabig tétovázok aztán rohanok a többiek után mint aki megőrült. Egyrészt mostmár érdekel mit akarnak. Másrészt viszont igazuk van. Vigyen el a egy tetszőlegesen ilyesztő és kimondhatatlan nevű ősöreg sárkány ha van kedvem itt kint kivárni a TEKet.

- Essmertem egy sárkányt akinek a neve Fing-Fang-Fung-volt, nem értette a viccet. Aztán ott van 神龍, azaz Shenron, akinek az volt a hobbija, hogy női bugyikat ad pervez disznóknak...
No meg persze..... - megakadok - Bazki! a partypszihopátia amit Leó mondott....
(.... Valahol Barstow környékén voltunk, amikor a drogok hatni kezdtek....)
Lehet ez azt jelenti, hogy a TEK hazament.
- Kell egy nyugis hely ahol alhatunk nappal, van kaja, és este vannak szemtanúk, hogy nem hagyjuk el, amikor a vihar kitör... - mondom, miközben a tetőkön futunk. A távolban már világosodik az ég alja.

-  Hm, mondjuk mit gondolsz a TEK fogdájáról? Csapunk egy jó kis kocsmai verekedést az Agyagban, épp csak akkorát, hogy egy éjszakára bekasztlizzanak minket. - aztán eszembe jutnak az agyszívók, talán mégsem akkora nagy ötlet ez. - Hm, lehet hogy simán csak időben le kell feküdni, a többiről meg majd gondoskodik a Mass sleep spell. Vagy maradhatunk lenn a fogadóban is, csak halászlét ne kérjetek estefelé...

Ahogy haladunk hazafelé, még egy-két vízköpőt sikerül leütni, bár egyre kevesebben vannak, de a kocsma előtt szerencsére összejön a 15. Secret side quests completed: destroy 15 gargoyle statue in Izmuth.(15/15). Emlékeim szerint a kutyás secret acsi is meglett, legalábbis hallottam nyüszögni valamit az egyik sikátorban. Na, majd meglátjuk hoz-e valami lootot...

Visszaérkezvén a kocsmába ugyanaz a kép fogad, amit itt hagytunk: a törzsvendégek békésen hortyognak az utolsó félbehagyott italuk mellett. Erre nem jutott már légy, de szerencsére mindjárt itt a hajnal, és mindenki magához tér...

- Javaslom, hogy foglaljuk el a korábbi helyünket az asztalunknál, úgy talán lesz alibink. Te meg Isit, valahol odakint várj, amíg nem szólunk. - Az elflány tiltakozni kezd, de gyorsan leállítom: - Furcsa lenne, ha itt lennél amikor mindenki felébred. Kérdéseket vetne fel egyes törvénytisztelő polgárokban, akik egyből a hatósághoz szaladnának... - hamar belátja érvelésem logikáját, és sóhajtva kimegy a kricsmi elé.

- És akkor most: INGYENPIA! Igyunk a küldetés sikerére! - behajolok a pult mögé, és töltök mindenkinek a poharába egy kis mézsört. Remélem ettől nem lesz bajunk...

Leo már a második Soproni Fekete Démont issza (gondolom ez a Sopron nevű kisebb istenség lehet errefelé a felelős sör és tivornyázás istene, mert elég populárisnak tűnik), miközben a Doki is elemel valamit a pult mögül. Nem látom mi az, de túl kicsi ahhoz, hogy ital legyen... - na jó nem az én dolgom. - mormolom, miközben felcserélek néhány kártyát egy kártya asztalnálés kicsit megvámolom a középre behányt pénzkupacot. (+10 aranycsáp, egy aranyfog) Fúú romlott az állapotom, gondolom a társaim miatt. Mindíg jól esik mást hibáztatni. Mire tényleg megindul a mocorgás már az asztalunknál ülök, egy kis alkoholt arcszeszként magamra kenek, hogy majd szagfrontról is hitelesebb legyk, majd fejemet elhejezem az asztalon...

.... hát ennyi szarság után ez meglepően kényelmes ez a szálkás asztal is... Mielőtt lehúnyom a szememet még látom, hogy a hátsó ajtó résnyire nyitva és Isit kucskucskál be rajta, majd visszább húzódik...

Eeegen, pillanatok alatt elalszom. Álmaimban.... no, ezt talán majd máskor, mert nem jutok sokáig. Az ébredezést különböző zajok és elégedetlenségek egyéb hangjai hallanak.

... úúúú ....
... hol vagyok?...
... már reggel van?...
... az asszony meg fog ölni....
... a főnök ki fog csinálni...
... a kutyám be fog kakálni...
... ki lopta el a kisbicskámat?...
... ki nyúlta le a piámat?...
... ki aludt a hlászlevemben?...
... ki aludt a gyertya...

- Earrrr... mocskos szárazföldi patkányok - kezdi mérgesen Agernon(?), a csapos - melyik gülüszemű, tubifexzabáló matatott a pult alatt?
-Hé, haver! Ez rasszista! - jön a válasz egy PC exklúzív karaktertől.
Mivel hirtelen ő kerül a csapos figyelmének és haragjának a célpontjába, ránk már senki nem figyel.
A többiek szolidan eljátszák a hajnali kómázást... Szóóval ez a legalkalmasabb pillanat, hogy fewlhívjam magunkra a figyelmet egy -hé, valaki elemelte a piámat, és a szupernemes kitűzőmet! - 13 szem fordul felénk erre hirtelen (valaki elhagyta az egyiket, de nem ma este...) Majd némi rosszallás (Ne szóljunk bele a nagyok ügyébe) és tudomásulvételen kívül többet nem kapunk, ugyanis ebben a pillanatban kitör a "Csaló!" és a "Tolvaj" kiabálás a kártyaasztalnál, amihez képest szerencsére pont az átellenes sarokban ülünk.

Intünk Isith-nek... (I Sith?), hogy bejöhet. Fizetek Agamemnonnak 10 aranycsápot (-10 aranycsáp) a szobáért és elkérem a kulcsot. 3.6 -os szoba
Jelzem a többieknek, hogy indulhatunk fel, ha akarják... vagy maradhatunk lennt kibontakozó agresszív véleménycserében... de nem szívesen várnám meg, ha a csendőrök raknak csendet...

Miután megittátok a pertut Leonidasszal, és a kocsma közönsége kezd magához térni az agyszívó varázslattól, rájöttök mennyire fáradtak vagytok.

Hosszú nap volt a mai is.
Végére jártatok a küldetés egyes részeinek, kirobbantottatok egy balhét és este pontot tettetek egy potenciális ajándékgyár sorsára is.
A doki óvatosan jelzi  Leonak, hogy ne vigye túlzásba a sörök fogyasztását hisz pár órával ezelőtt  nem kis gondot okozott a vadvarázslás.
Miközben Batmanuel a kulcsot intézi a szobához addig a kibontakozó hiriget nézitek, Isith is bejön és helyet foglalt az asztalnál.

@Isithieländé  a csapat még mindig gyanakodva méreget téged, szinte tapintható a bizalmatlanság. Ezek tényleg nem látták még egyetemistát? Talán fel kéne vílágosítani őket, hogy a szép egyetemista éveknek vége és mára csak szívás az egész. Az ösztöndíjról nem is beszélve

A csapos rövid úton pontot tesz a balhéra és megosztja a kedves vendégeivel, hogy merre tágasabb. Ti már ezt meg sem várva vonultok fel a 3.6 szobába, remélhetőleg elég tágas és mindenki elfér majd benne.

(After sleep the party gained 400 xp.
+200xp for the secret mission with the gargoyles
Batmanuel get the secret achievment loot)

Egy darabig ücsörgök és azon gondolkozom hányféleképpen fogják még mondani a nevemet. Majd feltehetőleg utoljára de elalszom. Megint a múlt kísért. Az utolsó képek a családomról. Majd Ortega a rablóvezér arca és farkasvonyítás. Az örökös vonyítás. Ez az egyetlen része az álomnak ami nyugtató. De aztán jön a vér. Ott állok egyedül az pedig cunamiként ömlik felém mindent elborítva. Onnantól nem látok nem hallok csak a sötétséget érzem ami szétárad bennem. Egy hangos érthetetlen szó. Ez eddig nem volt itt.
Hirtelen fölébredek és elkap az eszméletlen fejfájás. Mint kiderül azért mert az álmomban felbukkanó ismeretlen hang gazdáját (még bágyadt tekintetemmel nem látom pontosan kit) sikerült lefejelnem. Mikor az megpróbált fölébreszteni de nem számított rá, hogy rémálomból általában nagysebességgel kelek. Szegény most ott hever a padlón és az orát fogdossa. Már majdnem azt mondom , hogy "Ja elfelejtettem volna mondani, hogy mentális állapotomnak köszönhetően közveszélyes vagyok?"
De végülis csak annyit mondok.
-Bleiszkentriel jobb pupillájára jól vagy?

Másnap reggel...

Korán kelek, mint mindig, dacára annak, hogy alig aludtunk rendesen az éjszaka. Nem is lehet lustálkodni sokat, mert az álcát ugye fenn kell tartani, márpedig ha egész nap alszunk a szobában az gyanús lehet, nagyon gyanús!

Ennek ellenére hagyom társaimat még pihenni egy kicsit. Inkább leosonok, és gyorsan megreggelizek a reggeli pultos (egy félork, bizonyos Sebastian) által készített gyömbéres omlettből. Sört nem csinálnak belőle, bezzeg a tojáshoz hozzákeverik, gondolom magamban, bolond világ ez... persze a kaja finom, így nem sokáig morgok.

Sebastian az, aki megmutatja azt is, hogy merre találom a helyi piacot. Figyelmeztet, hogy délelőtt intézzek el mindent, mert délután már nem dolgozik ma senki, mindenki készül elő a Mennydörgés Éjjelére. Kissé túl előzékeny az új csapos, amolyan langyiféle, de szerencsére még nem mozdult rám, persze addig jó neki.

Ahogy kilépek a kricsmiből, elf időjárásérzékeim egyből ordítani kezdenek, hogy te hülye, azonnal takarodj valami fedett helyre. A levegő szinte izzik az elektromos feszültségtől, miközben bágyadt, őszhöz képest szokatlan meleg van, nulla légmozgással. Az emberek persze nem érzékelnek ebből semmit (na persze, az ő népük nem húzott le a vadonban jó pár évezredet mint az enyém), inkább olyan kókadtnak, álmosnak tűnik mindenki. Ennyit a mass sleepről, úgy tűnik nem ad kielégítő pihenést. Eléggé mellélőttek ezzel az agyszívóék, vajon hogy fog a sok alvajáró mindent biztonságba helyezni a közelgő vihar előtt?

A piacra érkezve megpróbálom felidézni magamban Nekronom Ikon szavait a bojli hozzávalóiról. Pulykatojás az biztos volt, étcsoki, de azt már találtunk, tehénlepény, hm, itt csak lovak vannak, az külön sidequest lesz. Árpaliszt vagy zabliszt? Végülis mindegy, mindkettőből veszek egy-egy ezüstcsápéért, meg egy szakajtó tojást is.


Miközben a piacon alkudozom a lisztre meg a tojásra, azért igyekszem a fülemet is nyitva tartani, mi hírek keringenek a nép körében. A következőket tudom meg:

- a tegnapi zavargás után a hatóság egy műfülekkel rendelkező egyént keres. Sajnos az arca nem volt kivehető a képeken.

- az éjszaka terroristák álombombát robbantottak Izmuth belvárosa felett. A nép bealudt, dicső TEK-eseink azóta is keresik az elkövetőket.

- az egyik gyanúsított a Zsíros Kenyérben megszállt drow és bandája. Hajnalban lerombolták az elfeledett tengeri isten romos szentélyét a városfal mellett. A TEK-ik sem bírtak velük, legtöbbjüket a tengerből kellett kihalászni (vagy kiúsztak az eszméletüknél levők, ugyanis köztudottan jól úsznak a rendfenntartóink).

Manu, Manu, gondolom magamban, megint sikerült pácba kerülnöd. De legalább most már talán megszabadulsz végre a nevetséges hallószerv-pótlékaidtól... hirtelen kiáltozásra leszek figyelmes: egy nagy, szürke fülekkel felszerelt egyént katonák rángatnak végig a piacon. - Szabadságot Izmuthnak! Le a bitangokkal! - ordibálja, miközben elhúzzák a térről. Jobban körbenézve, több emberen és egyéb fajzaton is meglátom a füleket, büszkén parádéznak vele mindenfelé a téren, nem foglalkozva a rend őreinek szúrós tekintetével. Az egyik falon még egy frissen fújt graffitit is észreveszek, ami úgy néz ki, mint egy Che Guevera kép és a Playboy embléma szerelemgyereke:


- Manukám, úgy tűnik divatot teremtettél... - motyogok magamban, miközben a szállásunk felé indulok. Már most azon morfondírozok, hogy vajon hogyan tudnánk ezt a hasznunkra hajtani...

Ahogy kitisztul a tekintetem látom, hogy ez nem a szoba bérlőinek az egyike. Hanem egy polgárőr. Ráadásul sikerült teljesen kiütnöm. Na ez nem jó. Egy hirtelen indítatásból úgy tűnik, hogy megkötözés helyett elég lenne mondjuk csak bezárni a szobába elvégre simán lehet , hogy tévedésből van itt. Gondolom a többiek hamarabb leléptek engem meg nem ébresztettek föl. Mindegy. Bezárom az ajtót de az ablakon távozom. Lehet, hogy vannak társai odalent. A szomszéd ház tetejére vetődés meglepően könnyen megy. Mostmár értem a többiek miért ezt csinálják állandóan. Néhány egymásra pakolt dobozon sikerül lejutnom a tetőről. De mikor leérek teljesen ledöbbenek. A téren szétszóródva hosszú szürke műfüleket viselő helyiek ordibálnak olyanokat, hogy:

"Le az elnyomókkal"
"Szabadságot Izmuthnak"
"az energia ekvivalens a tömeg és a sebesség négyzetének szorzatával"
"éljen az Izmuth Népe Front"

Az egyikre pont arra amelyik egy nagy vörös plakátot lenget tömegével csapnak le a polgárőrök és vonszolják el. Látom Manu igen csak nagy hatással volt a  helyiekre. Juteszembe hol lehetnek? Biztos a bojli hozzávalóiért mentek. Elvégre erről beszélgettek nem is olyan rég. Gondolom , hogy a legnehezebb megszerzésével kezdték. Vagyis a tehéntrágya mert az nincs a környéken. Megindulok a a város kapujához és megérdeklődöm Segítség Ikonnál, hogy pontosan, hogy is kéne megcsinálni ezt a kvesztet. (Útközben megállok a vásárban és szerzek egy vödröt. (-0,5 ezüstcsáp) Izmuth jó hely az árusok sose kérdeznek semmit.)
-Te is belefutottál ebbe a hülye melléküldetésbe? Na mindegy azt ajánlom kövesd azt a vékony ösvényt délnek az egy rétre vezet általában ott szokott legelni.
Természetesen a legveszélyesebbnek tűnő legködbeveszőbb és legbaljósabb ösvényre mutat rá. Nem lehet már sok időm úgyhogy szabályosan végig sprintelek rajta. Semmi különös nem történik azalatt a tízperc alatt míg elérem a tisztást. A szélénél lelassítok és a fák közül figyelem a csendben legelésző tehenet. Mindenfelé trágya. Biztonságosnak ítélem meg a terepet és kilépek a nyílt terepre és egy bottal megpróbálom belepiszkálni a vödörbe. (Közben tekintettemel a többieket keresem de ezek szerint vagy elkerültem őket vagy még nem jártak erre.) A motoszkálásra felfigyel a tehén és felém fordul. Furcsának találom az asszimetrikusan elhelyezkedő 6-7 dudort a fején. Akkor jövök rá, hogy a dudorok is furcsálhatnak engem tekinve, hogy nagyon néznek. Aztán a tehén a hátsó két lábára emelkedik és kivillantja mellkasát ahonnan csápok tekergődznek elő. Az agyam ekkor nyomja meg a nagy piros "PÁNIK" gombot. Egy jobbravetődéssel kitérek a dög elől ezzel tekintélyes mennyiségű ürüléket magamra ragasztva. De mivel a tehenet nem kétlábra tervezték ezért nagyon nem fordulékony így a háta mögé kerülve mostmár úgyis mindegy alapon kézzel belekapkodok a vödörbe annyi trágyát amennyit bírok aztán mielőtt a csápok beérnének sprintelek is vissza.
Épphogycsak sikerül összefutnom Leoval az egyik utcában.

Mikor magamhoz térek, meg vagyok kötözve és valami rongy van a számba dugva. Semmi pánik volt már ilyen ezerszer. Idézzük is fel, hogy mi történt...
___________________________________________________________________

Miután Leó felhívta a figyelmemet, hogy a fülestől ideiglenesen meg kellene válni, új álca után néztem. Kiosontam a fogadóból a szomszéd sikátorba, ahol megtaláltam, a mostanra már igencsak büdös polgárőr hulláját, akit a szárnyaim... khm...kaszaboltak széjjel.... egyik éjjel. Szóval senki nem vitte el a dogot, talán nem hiányzott senkinek... ez azért egy szomorú gondolat. Egy perc néma csendes megemlékezés után alaposan kiforgatom a zsebeit.

Kód:

1 jelvény, 1 igazolvány (Sün Sámuel zászlós... bár zászlót nem találtam nála)
1 pénztárca (1 aranycsáp és 5 ezüst)
1 fél doboz Culcu szívása, cigaretta (11 szál)
1 csomag 1 komponensű gyufa... az a régi fajta, ami minden dörzsis felületen meggyújtható
1 Farmer, derékszíj
1 csendőrsapi
47-es bakancs... ezt hagyjuk
Véres ing... ez is marad
Zsarukabát, csak belül véres egy kicsit... de az is több hetesnek tűnik... A nyomokból ítélve sokadik tulajdonosa volt

A hullát visszahúzom a dobozok közé.
Inget lopok két ház között kifeszített szárogatóról... egy perc múlva kész is az új álcám. Montoya Gomez Zászlós... Azaz már csak egy zászlót kell keresnem, de az ráér.
Megcsodálom a tiszteletemre összegyűlt tömeget, de csak távolról. Így is szitkokat dobálnak rám... Nem egy Megatron, de így is működni fog ez az álca.

Vissza megyek a szobába, de már csak a Sith van itt. Persze jó ha megfelelő helyen vannak kapcsolatai az embernek, gondolom.
Az asztalon egy cetli valamelyiküktől, hogy kerítsünk szart.... ez Leo lehetett.
aztán megpróbálom finoman felébreszteni a hölgyet, hátha van zászlója...
Olyan hirtelen pattan fel, hogy orrba fejel. - Beleizéltél a jobb szempillámba, - mondja, gondolom dühösen, majd kérdőre vonja az éppelméjűségemet: -Jól vagy? - néha én is. Aztán elveszítettem az egyensúlyom és...
___________________________________________________________________

... és most fáj a fejem, de legalább kipihentem magam...

Ekkor jön be a szobalány. Biztos nem hallotta a mocorgásomat, mert ugye olyankor nem illik bejönni. Hozott egy adag retkes lepedőt a korábbi helyett, de amikor meglát eldobja és felsikkant.
Mondom neki, hogy: - Hmmmmmmhmhmhmmmmhmhhhhm hü ¿ ¡¿ ¡¿ ¡¿ ¡¿ ¡
- Jajj, biztos úr, hát mi történt? Hogy Nyarlato-tépné ki a szemét annak, aki ilyet tesz, a mi drága jó rendünk őrével... - majd gyorsan eloldoz. Miután meggyőzöm, hogy nem kell értesíteni a kollégáimat, mert már rajta vannak az ügyön, hazafias érzelmeitől vezérelve azon ügyködik, hogy jobb legyen a közérzetem...

... egy óra múlva elszívok egy cigit.

Mindenki más pedig BUjjÉK el rendesen

Ahogy visszaérek a piaci körútamról, látom, hogy Isit is közeledik a másik irányból, egy nagy favödröt cipelve. Némi karcolások felfedezhetőek a csinos pofiján, meg a ruhája is egy elszakadt itt-ott egy kicsit. Ahogy odaér hozzám, morcos arccal levágja elém a vödröt. Látom, hogy az utolsó még hiányzó összetevő van benne jó nagy mennyiségben.

- Na mi van, látom nem adta ingyen a boci... - göcögök rajta - de ennyi szerintem nem lesz elég, kellene még egy vödörnyi - látom, ahogy az arca elsötétül, és már emelné is a kezét, hogy a középső ujja felemelésével kifejezze álláspontját, de gyorsan közbevágok: - Nyugi, csak vicceltem. Szép munka volt. Ezt nem vihetjük be a fogadóba, szerintem az istállóba kellene elrejteni, a szalma alá. Ott a szaga sem zavarna senkit. Nesze itt van pár rézcsáp, ha esetleg az istállósfiú akadékoskodna...

Elégedetten nézek az elftárs után. Hm, még a végén lesz belőle valami, van benne kezdeményezőkészség, nem büdös neki a munka... akár még teljes értékű csapattag is válhat belőle.

Felviszem a szobába a szerzeményeimet. Manu nincs sehol, a doki meg most ébredezik. Mivel elvileg ő a kémikus a csapatban, nem kis kárörmmel rábízom a bojli előállítását, odaadva neki az étcsokit, lélekköveket, lisztet, tojást. Ezután veszem a kalapom, és elindulok a Zsíros Kenyér irányába.

Mikor benyitok a stílusosan lilahagyma színű kocsmába, Drizzték már ott ülnek középen, a leginkább szem előtt lévő asztalnál. Látom, hogy ez is inkább csak alibi mint a miénk, a csapattagok eléggé nehezen tudják nyitva tartani a szemüket. Persze, hiszen ők még utánunk mentek templomot rombolni, nem sokat alhattak. Mikor a drow meglát, int is a bandának, mire azok egy emberként tűnnek el a szobákhoz vezető lépcsőn...


- Híreket hoztál, rokon? - kérdezi a sötét elf köszönés helyett - vagy verselni jöttél? Nem vagy igazán jó benne, nem kéne erőltetni...

- Olyasmi - mondom kis gombóccal a torkomban, ezek szerint meghallotta a kis szösszenetemet. - szeretnélek tájékoztatni, hogy mi is fog történni az elkövetkező napokban. Csak hogy ne tegyünk keresztbe egymásnak, hiszen a célunk elvileg ugyanaz, kijutni erről a helyről... egyébként biztonságos itt beszélgetnünk?

- Meglehetősen - mosolyodik el a drow - beköltözésünk után telepítettünk egy pár poloskaírtót, amit azóta is rendszeresen frissítünk. Kijelenthetem, hogy talán ez itt a legbiztonságosabb hely Culcu egész birtokán.

Nagy levegőt véve és sűrűn imádkozva (remélem nem most rontok el mindent) elmesélem neki a küldetésünket, azt, hogy mi fog történni ma éjjel, és hogy hogyan akarunk elszabadulni erről a helyről. Egy pár pillanatig gondolkodik, majd így szól:

- Végül is teljesen logikus - kezdi -alapvetően ti is ugyanannak a hatalmi harcnak vagytok a részesei mint mi. A Mikulás terjeszkedni akar, de Culcunak ez nem tetszik. Nyíltan nem konfrontálódhat vele, mert lássuk be, M. sokkal hatalmasabb mint holmi ősi horrorlény, akiben már alig hisz valaki. Ezért hív egy szakértő csapatot - titeket, akik már elpusztítottatok egy gyárát - hogy oldja meg a problémáját. Persze C. okos, nem fogja direktbe azt a küldetést adni nektek, hogy "Destroy the factory", hanem "csak" a halakat kell visszajuttatni az öbölbe - amik a gyár miatt tűntek el onnan. Így sajnos a gyárnak is pusztulnia kell...

Lassan, de a beszéde közben azért fény gyúlik az agyamban: - Akkor mi végig Culcunak dolgoztunk? - kérdem megilletődve.

- Hát persze, minden quest tőle ered, ő itten a birtokúr. A miénk is, sajnos...

Kicsit félve a választól, de azért megkérdezem: - És mi a ti küldetésetek? Mikor enged vissza benneteket a saját dimenziótokba a birtokúr?

- Nos barátom - kezdi Drizzt - mi egy kicsit másban vagyunk specialisták mint ti. Mi isteneket ölünk. Lolth és Errtu volt az első kettő, azóta már nem is számolom. Szóval a feladatunk nem más, mint Culcu másik riválisa, a tenger mélyén hortyogó Dagon elpusztítása...

Kifelé menet azon gondolkodom, hogy fel kell pörgetni az eseményeket. Nem szeretnék ugyanis még akkor is ezen a létsíkon lenni, amikor Drizzt összecsap a tengermélyi szörnnyel, mert az biztos nagy pusztítással fog járni...

... Percekkel Leó megérkezése előtt...

Miután a szobalány elment, szakadozott, hiányos öltözékében, kezében a cipőjével (Walk of shame). Visszaöltözöm. Megigazítom a ruhámat, hogy annak gyűröttsége nagyjából fedje a helyi zsaruk eleganciáját. Felcsatolom a pisztolytáskát, ellenőrzöm, hogy töltve van-e. A korábban használt kartácsot is megtöltöm az övtáskában lévő töltényekkel, és lazán az övembe tűzöm azt is a hasam előtt, kicsit kalózos így, de nem ront az álcán.
Kipucolom az orromból a beleszáradt vért, a kicsit dagadozó orrnyergem, most tovább ad a helyi feelinghez. Aztán útnak indulok, én is az ablakon át.

A gondolataimba merülve lépkedek visszafelé, az Agyag irányába, amikor is arra eszmélek, hogy két alak állja el az utamat. Felnézve polgárőröket látok, szerencsére nem a TEK-i fajtából. Ez a jó hír, a rossz meg az, hogy egyenesen hozzám lépnek:

- Mr. Leonidas, kérjük fáradjon velünk - szól az egyik, a nagyobbik, amelynek fura, a buszjegyünkre hasonlító kitűző van a mellére applikálva. - Sssirissit, az izmuth-i Tartsuk Egyben Közösségnket (rövidítve ezentúl csak TEK) alprotektora szeretne önnek néhány kérdést feltenni a tegnapi zavargásokkal kapcsolatban. - és egy Nikon-gyártotta képet húz elő, amelynek a szélén, homályosan felfedezhető vagyok.

Megpróbálok kihátrálni a kérdés megválászolása elől, mind szóban, mind fizikailag, de nem sok esélyem van, nagyon hamar két újabb polgárőrbe botlok, akik eddig a hátam mögött flangáltak.

Hűha, ennek már fele sem tréfa, gondolom, akkor jöjjön a B-terv, az mindig beválik...

- De hát az én nevem nem is Leonidas, hanem Legolas, a szomszédos városból... eh.. a szomszédos városból, Bizmutból jövök, csak néhány kecskeszőrt adtam el a piacon... - a mondat közepén jövök rá, hogy Izmuth egyetlen szomszédja a köd, vagyis nem sok esélyem van átvágni őket.

Ennek ellenére kettő a négyből elbizonytalanodik, gondolom ők nem dobták meg a súlyos plusszokkal terhelt intelligencia és bölcsesség mentőket. A főnökön viszont látom hogy nem vette be a gyenge kamusztorimat, úgyhogy nem marad más hátra, minthogy előrántsam a kardomat...

...illetve csak rántanám, mert a mozdulat közben elrikkantja magát a már amúgy is gyanakvó parancsnok: - Vetkőzz! - mire a medálja felfénylik, és az összes nálam lévő fegyvernek minősülő tárgy tartóstól, csatostól a földre huppan. A kardom még egy pillanatig megpróbál ellenállni, de nem sok esélye van az agyszívó mágiával szemben, így ő is a földre kerül.

Ejha, ez ám a lefegyverző varázs, gondolom elismerően, kár hogy pont magamon láttam először működés közben. Az őrmester kaján mosolyra húzza a száját, mögötte látom, hogy egy újabb polgárőr jelenik meg. Megkocogtatja a vállát, és súg valamit az örmi fülébe. Az hátrahőköl, majd szúrós szemmel az újonnan jött polgárőrre mered:

- 3531-es! Miért nem jelent meg a reggeli eligazításon? Ezért fegyelmi megrovás jár! - Megrótt katona egy pillanatra megszeppen, majd némileg ismerős, spanyolos akcentussal válaszol: - Némi kommunikációs probléma támadt, nem működött a sisakomba épített adóvevő, de most már minden rendben van. Hát önöknél? - Az őrmester arca még jobban elborul, de az egyre inkább Manura hasonlító alak folytatja: - Egyébként meg ezeket találtam, szerintem fontos - és előhúz egy hatalmas méretű ólom merőkanalat és egy serpenyőt. Ezekután hirtelen meglódulnak az események.

A palacsintasütőt odadobja nekem, a merőkanállal meg kupánvágja az őrmestert, majd a másik alakot is. Én sem vagyok rest, és a palacsintasütővel jó alaposan elagyalom a maradék két polgárőrt: - Nesztek, nesztek, nesztek! - addig ütöm őket, amíg mozognak.

Miután már egyik sem mozdul, ránézek Manura. Ott állok lihegve, letolt fegyverekkel, egy súlyos öntöttvas konyhai eszközzel és a fejemben kavargó sok kérdéssel a kollégához...

Najó... Ez a sikátor már unalmas. - Visszalépek a törött vízköpőről. - Mennyi vandál jár errefelé...
Felnézek a holdra, de nappal van... Aztán le a térre a túloldalon. Egy csapat rajongó, meg az őket vegzáló zsaruk. Ja, most én is zsaru vagyok. Akkor mocskos konformisták!

Egy alak egy vödör trágyával... hmm... azt kéne ellopni. De ekkor Leo odamegy hozzá (a kardja miatt jól megkülönböztető), beszél vele valamit... Akkor ez már intézve. Szétválnak és Leo megy a zsírosbödönbe.

- Hé Samu! - kiált egy hang, csak lassan esik le, hogy nekem - Samu! Látod a gyanusítottat, vagy miért mentél fel?
Zavartan nézek le, kattog az agyam, de válaszolok, mielőtt gyanút fogna: - Persze. Van itt tizenhét füles, meg kábé egy tucat a sarkon túl.
- Ne azokkal foglalkozz, az a közkopóké! A Leonídászt látod-e?
- Ja, most ment be a Zsírosba! - mondom, majd... - Bassz...
- Akkor huppanj le, én meg beszólok.
- Majd beszólok én neked! - gondolom, majd a tetőről rávetődök. Ő meg erős kezeivel elkap és talpra segít.
- Vigyázz komám, ez veszélyes volt. Tán annak a szárnyas ürgének képzeled magad, össze is törhetted volna... - megakad, ahogy elkezdi jobban megfigyelni az arcomat, de a megérkező őrjárat teljesen kizökkenti.
- 3310-es, mit ölelkeznek itten? - kérdezi egy érces hang, mire a "társam" elenged - Semmi kifogásom a szodómia ellen, de nem szolgálatban.
- Uram, Igen uram! A keresett személy a Zsíroskenyérben van.
- Remek, ezt a fogadót akkor feleslegesen forgattuk fel. No emberek - szól hátra - akkor előre!

....
some minutes later
....

- Nincs időnk a kérdésekre! - mondom, miközben az őrmestert zsebelem. - Ezek perceken belül magukhoz térnek és akkor a nyakunkon az egész város... bár most szokatlanul csendes, pedig nappal van - pillantok körbe, s valóban sehol senki. A tüntetés mondjuk nem itt van, hanem 2-3 sarokkal arrább, és a többi dolgos nép meg robotol, szóval minden rendben, csak a TEK-esek , azaz a Területi Ellenőrök és Kalauzok nyugdíjas klubbja ne fusson éppen belénk.

- Végül is, ha megöljük őket, akkor senki nem varrja ránk... -gondolom. Mármint hallom a gondolatokat, mert ez nem tőlem jön. Döbbenten nézek Leóra: - Te ez nagyon para, átmentél párosujjú telepatásba? Most akkor megbilincseljem őket, vagy csak nézzek félre?

Kód:

New loot
1., tartalék jelvény: Bob Ross őrmester, a hozzá tartozó sisakkal
2., pisztolyok/bilincsek, bár könnyen lehet, hogy a következő bejegyzésben elhasználódnak
3., az őrmester tárcája. Majd később átnézem. (ha maradunk még két percet, akkor a másik 3 őr tárcája is)

MIközben a fegyvereimet szedem össze, teljesen megdöbbenek Manuel feltételezésén. Jön itt nekem mindenféle párosujjú tevepatáliával meg hogy nyírjak ki négy városőrt...

- Dehogy öljük meg őket, simán csak kiraboljuk mindet. Ezt is csak azért, hogy rablótámadás legyen a tényállás. Egyébként meg tudhatnád már, hogy csapat-telepátia márpedig nem létezik, az csak urban legend! Első szintűként még én is hittem benne, meg is szívtuk párszor...

Az eszméletlen őröktől zsákmányolok én is mordályt, egy köpenyt meg egy sisakot. A maradék három sisakból kell választani, mert a denevérember lenyúlta az őrmiét. Persze nem egyformák, de szerencsére ezek közül is megtalálom azt, ami nem lötyög és nem szorul. Kicsit zavaró az orrvédő, meg a hegyes füleim is nehezen férnek, de ezt a kis kellemetlenséget még el lehet viselni. Pláne ha a másik lehetőség egy kötetlen (vagy inkább nagyon is megkötözött) beszélgetés Sssirissit, a Tanultunk Elődeink Kudarcaiból alprotektorának vendégeként... rövid gondolkodás után, odadobok még egy garnitúra cuccot Manunak.

- Ezt a dokinak - mondom - mert ha engem keresnek, akkor valószínűleg őt is. Tedd el valamelyik zsebedbe, jó? Apropó, mi legyen ezzel? - emelem meg a súlyos serpenyőt. - Azt, hogy mire kell neked, azt most inkább meg sem kérdem, majd ha nyugodtabbak lesznek a körülmények.

Felteszem a sisakot, közben a köpenyen lévő azonosítót próbálom memorizálni: - 3231, 3231 - motyogom magamban - hú, ez pont jó, ez a bankkártyám pinkódja is... upssz - rápislantok a társamra, aki látványosan meg sem hallotta amit mondtam. Mindegy, ha visszaérünk valami csöppet is fejlettebb technokrata civilizációba, az első dolgom lesz megváltoztatni...

- Most menjünk vissza az Agyagba, gyűjtsük be a dokit, meg az elf lányt, ha nem kódorgott el éppen valamerre. Aztán keressünk valami csendes zugot, ahol kihúzhatjuk holnapig. A Mennydörgés Éjjele után nagy valószínűséggel már nem minket fognak keresni, lesz elég dolguk polgárőröknek, TEK-iknek, agyszívóknak...

Bámulom az öntöttvas serpenyőt. Egy arc körvonalai vannak benne, meg némi vér rajta.
- Üsd le az elfet! - hallom újra a suttogást. Szóval akkor ez tényleg nem a csapat apátia? - Verd szét a fejét, pépesre, és forgasd ki a zsebeit - folytatja, és a balvállamra tekintve egy kis énemet látom, piros pizsamában, papírmasé szarvacskákkal és villával.
- És ha már a földön fekszik, le is tefilterezheted... - rángatja meg nemesebbik szervét obszcén módon.
--- ö-ö-ö-ö.. Que? - nézek rá értetlenül, majd át a másik vállamra - nem kéne itt egy Angelinának lennie?
- Ne térjünk el a tárgytól, mon ami! Szétverjük itt ezt a pendejot és elfelezzük a lootot.
- Nem-nem-nem-nem-nem, Batmanuel nem szereti az erőszakot.
- Ne áltasd magad, nem vagy te pacifista, csak gyáva. Ha nem kell attól félned, hogy visszaütnek, akkor könnyen elkapatod magad, a múltkor is megölted azt a zsarut, öld meg ezt is, a földön fekszik, nem megy el, nem üt vissza, öld meg, öld meg, öld meg, öld meg
*BaMpF*
Szép kongó hangot ad, ahogy szökési sebességet adok a démonomnak. Már épp meg lennék elégedve magammal, amikor szárnysuhogás hallik a másik irányból.
*BoInG*
Küldöm el a lelkiismeretet is melegebb éghajlatokra a serpenyővel. - Amikor kellene, akkor nem tudsz jönni?
Megállok egy pocsolya felett, belenézek, és fenyegetően felemelem kipróbált fegyverem és a tükörképemet mustrálom.
- He? He?... Gyorsabb vagyok mint te, nyomorult szarházi! Láttam, hogy te jössz, te rrrrohadék! Te faszfej... Hát mit képzel ez? Én itt állok, most te jössz! Moost te jössz! Rajtad a sor. Haa? Ne próbálkozz! Hozzám beszélsz? HOZZÁM BESZÉLSZ? Hozzám beszélsz? Ki máshoz beszélnél? Hozzám beszélsz? Csak én vagyok itt. Mi a faszt képzelsz, kihez beszélsz? Ó igen? Huhh? Oké! Huhh? Idefigyeljetek ti poöcsök... ti faszfejek! Itt van valaki aki nem tűr tovább! Aki nem hagyja magát! Figyeljetek ti PÖCSÖK, ti FASZFEJEK! Itt van valaki aki NEM TŰR TOVÁBB! Valaki, aki szembeszáll a stricikkel, a kurvákkal, a gazemberekkel! Aki elsöpri a mocskot és a szemetet! Itt van valaki... huhh... ehh... megtartjuk. - Nézek az elképedt leonidaszra - Megtartjuk a serpenyőt - s azzal a mozdulattal elrakom, majd meggyújtok egy cigit (Culcu szívása, Figyelem, a Dohány erős antibiotikum, segít megelőzni a torokgyulladást és a légutak egyéb felülfertőződését, kifejezetten ajánlott aszthmások és nehéz légzéssel kűzdők számára, mert megtisztítja a légutakat, a nikotin jótékony hatásai a fogápolásban és a rákmegelőzésben is nagy szerepet játszanak, állíapította meg a CULCU Tudományos akadémia kutatása, a Culcu dohánygyár megbízásából)

- Induljunk haza - s közben átgyalogolok az őrmesteren, fejét mélyebbre nyomva a sárba. - tipikus rablótámadás, nincs itt semmi látnivaló, igaz? A fogadóban már kerestek minket, úghogy most lesz egy kis nyugtunk, főleg ha a nappalis és éjjelis alkalmazottakat is lefizetjük. Javasolnám, hogy inkognitóban cseréljünk szobát, a régit meg rendezzük úgy, mintha bent aludnánk az ágyakban... csak valami olyannal, amire, ha rácsapnak, az elég nagy zajt keltsen, ahhoz, hogy időben észrevegyük.

Közben elmegyünk egy kisebb protestáló, fülvédős tömeg mellett, rájuk is kiabálok:
- Semmirekellő konformista söpredék, menjetek vissza dolgozni amíg van munkátok, vagy megtöltöm a gyomrotokat egy kis ólommal!
- Mocskos zsaruk. A csápos ördög ölebei! Takarodjatok innen, mielőtt telebeszéljük a fejeteket ideáinkkal és propagandánkkal.
- Elmegyünk, és erősítéssel térünk vissza, addigra ne legyetek itt! - rázom meg az öklöm feléjük, majd tovább megyünk.

Az agyagba térve felküldöm Lenyid tizedest, hogy rendezze át a szobát, míg én megkenem a kocsmai vezetést...

Lestrapáltan ugyan de sikerül beadnom az egyik istálóban a tehéntrágyát. Fizetek is a lókezelészeti szakembernek, hogy pontosan tudja hova tette. Majd elmegyek a régi szobámba fölkapkodni a cuccaimat. Ott akadok rá az elkezdett munkámra. A hosszú papírtekercsen részletesen föl van jegyezve a Dagon kultusz összes fontos eleme és az Izmuthiak kapcsolata ehhez. Miközben pakolok azon jár az eszem, hogy talán abba kéne hagyni az egyetemet. Elvégre most is csak ki küldtek az isten háta mögé egy másik ora elé "kutatómunkára". Csak mert mentálisan nem vagyok talpon. Ja meg mert vérelf vagyok. Közben elgondolkozom miért is követem ezt a hármat akikkel összehozott a sors. "Valld be Isit élvezed". Mondom magamnak. Ott kéne hagyni ezt a rasszista fűimádó társadalmat és inkább szabadon élni ahogy az őseim tették. Ezek a gondolatok még akkor is különbözőképp megfordulnak a fejemben mikor egy forróvízzel teli dézsában ülök és a szart vakarom le magamról.  Az esetleges betolakodók ellen ott lapul mellettem a vízben a rövidkardom. Sose lehet tudni. Meg hálistennek ezek az ősi elf fegyverek nem rozsdálnak. Épp rágyújtok egy vörös hollóra (a környéken nehezen beszerezhető dohány és szokatlanul jó idegnyugtató. Én is úgy hoztam magammal.) Bár mintha pár hete ígértem volna meg magamnak, hogy leszokok. De végülis ha három naponta elszívok egyet az már soknak számít. Nagy szerencsém, hogy a szervezetem nem fogékony az ilyesmire. Sokkal nehezebb volt leszoknom a vérről... Ebben a pillanatban nyit be egy másik polgárőr. Épp, hogy csak nem változtatom a jelenetet vérfürdővé ahogy fölkapom a kardomat. Ja várjunk csak... ez Leo. Aki kissé meglepődve konstatálja, hogy egy alig százéves (a vérelfek gyorsan érik el a felnőtt kort na) leány fürdőzik a szoba közepén. Ami azt illeti engem nem zavar a megjelenése. Elvégre éveket húztam le egy koedukált kollégiumban. De azért a törölközőmért nyúlok.

Döbbenten figyelem a denevérember vívódását, ahogy a bal vállát hallgatja, majd átpislog a jobbra, ahonnan szemlátomást semmilyen sugallat nem érkezik. Aztán egyszer csak fogja a palacsintasütőt és odab*sz egy hatalmasat a csak általa látható kicsiénnek. Alig tudok elugrani a kis piros elmosódott alak elől, amit rögvest követ a fehér is.

Az utána következő dühkitörés és a tócsával való ordibálás után óvatosan odamegyek hozzá: - Semmi baj, ezen túl kellett esni. Szabd vagy, azt csinálsz amit akarsz, a két balek most már sohasem fog visszatérni... - űzött tekintettel néz fel rám, majd motyog valami érthetetlent. - Menjünk - mondja, majd üres tekintettel nézi a fehér és vörös dzsuvával összekent serpenyőt. - Ez kelleni fog még, ha esetleg visszatérnének.

Még ordítozik egy sort a rajongóival, aztán gyorsan visszatérünk az Agyagba. Épp csak biccent felém, aztán máris a pultossal kezd alkudozni. Nagyot sóhajtva elindulok felfelé a szobánkba.

A szobába benyitva különös látvány tárul elém. Isit ott ül a placc közepén egy kád szemlátomást kihülőfélben lévő vízben. Egyik kezében dobásra kész rövidkard, a másikban 20 centi hosszú vörös szivar.

Fiatalka még nagyon - gondolom magamban, ráadásul vérelf, mi tisztavérűek nagyon nem komáljuk az ilyen mindenféle mixed verziókat. A heves természetére gondolva igyekszem azért a nemtetszésemet visszafogni, és csak annyit szólok neki:

- Öltözz, átköltözünk egy másik szobába. A doki merre van? - a fejével az ajtó felé bök, és a lakosztály másik részlegében megtalálom Cassanovát, aki éppen a különféle anyagok mennyiségét méregeti. Mielőtt megszólalnék, már le is pisszeg.

- Psszt! Még elijeszted a halakat! - a sok kirakott lombik, kémcső és mozsár között meglátom a Pecás-Ogár Magazin legújabb számát, ami a 12. oldalon, a "Lesz hal, nem kell tojni, csak tudd, hogy készül a bojli" című cikknél kinytiva. - Teljes csönd kell, úgyhogy hagyj most békén egy kicsit Leonidasz. A kiscsajt is kizavartam, pedig nagyon nyomult. - suttogja.

- Meddig? - suttogok vissza.

- Amíg nem harapnak a halak - na, gondolom magamban, megint sikerült beszereznie valami tudattágítót, de ha ez kell a küldetés sikeréhez, akkor ez kell, szívesen áldozom fel a társaim épp eszét a lootért...

Viszont problémánk van, egy darabig nem tudunk költözni. Gyorsan le is megyek Manunak szólni ez ügyben. Látom hogy éppen jedi-elmetrükköt próbálgat a nappalos csaposon, annyiban eltérve az eredeti kánontól, hogy itt minden karmozdulat után megjelenik egy aranycsáp az asztalon. A negyedik után Sebastian mosolyogva bólint, és besöpri a nehezen megkeresett lóvénkat.

- Gáz van, ha nem is túl nagy - lépek oda Manuhoz - a doki még kotyvaszt, egy pár óráig nem tudunk felszívódni...

- Nos, egy részt nem kell betojni, gyanús, hogy a nap folyamán már nem keresnek itt, csak este, amikor nyugovóra térnénk, mert voltak, de mi meg pont nem, és a rákvörös fejű Bastian azt mondta nekik, hogy csak késő este leszünk várhatóak... Másrészt viszont, nem lesz boyli enélkül:
- Az étcsoki a boylerba, a többit szétoszthatjátok, nem tenne jót a gyémántkoronámnak. - Adom át neki a három zacskót, amit M hagyott itt. - Szóval megkapjátok a 4 órát. Sötétedésig gondoskodjatok róla, hogy legyenek kamutestek az ágyakban. Akár szalma, akár igazi... esetleg művérrel, vagy igazival. Utána egy szobával arrább költözünk, a narrátortól majd én elnézést kérek érte, itt vannak a kulcsok (3.6). Nem kell sietni, ráértek. Ebédet mindjárt viszek fel, csak előtte titkos üzeneteket kell váltanom a forradalom főtisztjeivel, hogy az időzítés rendben legyen, tudják majd, hogy egy jelet kell várniuk, addig ne kavarjanak túl nagyot, inkább embereket szervezzenek be, és tartsák életben a dolgot. Nem szeretek félmunkát végezni. Ne mutatkozzatok itt lenn túl sűrűn addig ti sem. Az új szoba a sarkon van, az egyik ablaka a fogadó elé néz, a másik a sikátorra, mindkettő taktikai előnyt jelenthet, majd teszek ki kampókat, hogy könnyen fel leheseen jutni onnan a tetőre... valamit még akartam, de nem lehetett olyan fontos. Itt az egyik őr tárcája. Van benne 3D6 aranycsáp. Ha megjön a kajafutár, ez majd fedezi.

Egy óra múlva megérkezik a bőséges kaja.

Culcu formájú virslicskék, temető süti, Culcu pite, és az ősi holsten szelet

- Parancsoljon uram. 17 aranypeso lesz - mondja a futár. Gyanús, hogy pont ennyi pénzt kaptál Manutól. Miután kifizeted elkösdzön és eltűnik - gracias Señor - majd alig lép ki az ajtón (és ledobja a futár ruhát/sapkát és műbajuszt) már meg is jön Batmanuel fejét csóválva.

The member 'Batmanuel' has done the following action : Dices roll

'hatoldalú' : 5, 6, 6

Immáron felöltözve (feketébe milyen meglepő). Kissé még az idegnyugtató szivar hatása alatt bekukkantok a dokihoz.
-Akkor nem kell a tehénsza..ürülék ehhez a dologhoz? Mert elszaladnék érte. Gondolom nélküle meg nem nagyon fog menni a kísérletezés. Rögtön le vagyok pisszegve, hogy megzavarom a halakat. Én ezt igennek veszem és elindulok a trágyáért. Majd elrejetem a 3.6-os szobában. Ott úgyse alszik senki.

Békésen falatozunk Leóval, amikor megjön a vérnyuszi egy vödör tehénkakival. Leo már nagyjából végzett, de én még ettem volna a pitéből.

- Csak gondoltam, ide beteszem amíg nem kell - kezdi a hölgy.
- Ehh... Cseréljünk. Én már... nem is vagyok éhes - azzal fölkelek és elveszem a vödröt. Még az ajtóból visszafordulok - Mivel nem tudom mit eszel, rendeltem többfélét. Krumplit, tésztát, húst, sajtot, sütit, stb... Zöldség errefelé nincs sok, se gyümölcs, van egy kevés uborka, meg savanyú káposzta, egy csokor fügével és két körtével. Amit nem találsz az asztalon, az az asztal alatt van a zacskókban.

Magukra hagyom a hegyesfülüeket... bezzeg ők hordhatják hegyesen, de nekem le kellett vennem.... és átviszem ezt a szart a Dokinak.
Nagyon elfoglalt, észre sem vesz. Jól látható helyre teszem a vödröt, úgy hogy lehetőleg senki ne rúgja fel, és letakarom egy vastagabb ronggyal. Látom, hogy a csokis zacskók már az asztalon, felbontva. Néhány már hiányzik belőle és az egyik Culcunak valaki leharapta a fejét. Leülök és csendben várok.

Már épp bealudnék, amikor a doki elkezd káromkodni: - Óóó a szarba, ez el van szarva, elfelejtettem a tehénszart, hogy lesz ebből boyli, ha nem kezdnek a bocik tojni?

Felbaszom a vödröt az orra elé az asztalra, rendesen meglöttyen a massza benne.
- Jé egy vödör! - állapítja meg az alkímisták gyöngye - Ez pont jó lesz a boylinak, csak ezt a sok ganét kéne kiönteni belőle, meg szerezni tehénszart, de honnan? - várok, hogy összeálljon neki a kép - Végül is mindegy, jó lesz ez is. - szól lemondóan.

Amíg befejezi, beágyazok a hálóban tartalék paplant, párnát és minden szart begyűrök a takarók alá. A halbeleket amiket délben vettem, szépen megtöltöm vörösborral és elkötözöm, majd mindegyik ágyba bedugok egyet. Ez összesen 3. Hát igen, a Sith lányról még nem tudnak, ez az előnyünkre is válhat. Gondolatban lejátszom, ahogy esetleg rajtunk ütnek, sling, shung, snikt.... az ágyakból csordogál a vér... mondjuk bor, de azért elég korrekt lesz. Kivéve ha élve kellünk... no mindegy, nem lehet mindent egyszerre...

Ekkor érzem meg a szagot, az átható, penetrás, dögletes, csokoládés moslékszagod... azta.... rohadt... büdös... életbe....
A tartaléksisakot belefordítom a vederbe és a ronggyal leszigetelem.... Még hosszú percekig öklendezünk a dokival, sűrű szellőztetés mellett.

- Kész van ez a szar. Öltözz át - adom neki a zsaru gúnyát, jobb híjján sisak nélkül.... azaz, hoppá... meg van az eredeti sisak a táskámban, mert a sajátomat lecseréltem az őrmiére... Zsír.... - Addig én összepakolok, és lépünk... most már nincs sok időnk.

A fontosabbnak, vagy értékesebbnek tűnő felszerelést összeszedem. Amit lehet, elpakolok, a többit berámolom az ágyak alá, hogy ne lássa boldog-boldogtalan, hogy bolylereztünk.

A doki átöltözött, megkapja a sisakot is. Aztán foglyuk a vödröt és át a másik lakásba...

- Valamelyik füles, füleljen. Nekem most kell egy óra szundi, utána gondoskodjunk alibiről, aminek nem részei sem a kutyák, sem az agyszopók.

Nagyon ki lehettem már merülve. Éppen csak kezdem kitörölgetni a csipát a szememből, amikor Leo ront be a szobába. Beront? Mikor ment el? Ledob az asztalra eegy zacskó valamit, odaböffent nekem pár szót és megint eltűnik. Tudnám hova ez a nagy sietség, hiszen még alig van... na baszki, dél elmúlt, a bojli, picsába.

Gyorsan összeszedem magam, sebtében elszívok egy cigit a kakaóm mellé és az asztalra baszarintott hozzávalókból megkezdtem a bojli összeállítását. Nagyon elméjülten próbálom behozni az elhéderelt időt, szinte csak perifériából érzékelem a körölöttem mozgolódókat, a hangokat szinte teljesen kizárom.

Készen is vagyok, már csak ki kéne próbálni élesben, szerencsére be van készítve egy lavor víz pár hallal. Felpattanok és lépnék a lavorért, amikor látom, hogy Sithi fürdik benne.
- Ez most komoly, egy lavor vízben? Abban a halak basznak hugom!!!

Fel se fogom, hogy mezítelen teste elcsoportosítaná az agyamból a vért, de nem engedhetem meg ezt a luxust, mert ha feláll, akkor elájulok...

Nagy nehezen hozzájutok a halacskáimhoz. Nem működik, de miért nem?! A szar, nincs szar. Jobbra fordulok és Manut látom az asztal mellett állni. Egy vödröt baszarintott elém, de valami ritka büdöset.
- Vidd innen ezt a szart és hozál szart!

Várjunk csak, azt hiszem nem extra koffeines kakaót kellett volna kérjek. Túlságosan rápörögtem. Rápörögtem és túltoltam. Nagy nehezen felfogom, hogy minden hozzávaló rendelkezésemre áll. Gyorsan még összekeverem a ganét a többi trutyival. Mondanom sem kell míly penetráns szagot hagytam amgam után.

Manu láthatóan nincs elájulva a szagtól, ezért egy zárható kémcsóbe rejtem a legújabb biológiai fegyverünket.

Miután végeztem, Manu erőszakkal betessékel a zuhany alá és nem enged ki míg 3x le nem mosdom. Végül vqalami idétlen egyenruhát és egy műanyag bilit nyom a fejemre és tessékel is kifele a szobából, át egy másikba...

Az új lakhelyünk végtelenül egyszerű, ki se lóg a sorból az asztalon díszelgő kémcső, ami még így légmentesen elzárva is gyomorforgató. Ha ettől nem pusztul ki minden, akkor semmitől. Unalmamban elkezdek vele játszani, pörgetem az ujjaim körül, mintha póker-zseton lenne. Látom a többiek rosszalló tekintetét, ők is a gyomortartalom megőrzésével küszködnek.

Már csak a vezényszó hiányzik és kezdődhet a buli...

A kivett szobában várjátok, hogy jöjjön az este, közben beszélgettek időjárásról, csajokról és fociról úgyahogy azt a férfiak szokták. Eleinte Izit húzódozik a dolgoktól, de a végén a vérelf lány mondja a legjobb és legnyersebb poénokat.

Telik-múlik az idő és közben realizáljátok, hogy a Mennydörgés Éjszakája holnap lesz.

Kimerülten és fáradtan fekszetek le, hogy holnapra a legjobb formátokban legyetek, hisz ha minden igaz az ünnepség estéjére már otthon lehettek a saját dimenziótokban. Magatok mögött hagyva Hollópadlást, Culcut és a halszagú várost.
A reggel a 3.6os bejegyzésben folytatódik.