Pista, az őssárkány története--------------------------------
Pista teste mindig is ott volt. Eonokon, évmiliárdokon keresztül sodródott a végtelen üres és hideg űrön keresztül. Bár teste igen, önmaga mégsem létezett, csak egyetlen parancs nyugodott elmecsírájában: keresni, kutatni azt a helyet, ahol a megfelelő energia- és információmennyiség megtermékenyítheti, tudattal ruházhatja fel az örökkévalóság pecsétjével ellátott porhüvelyét...
És aztán egyszer csak a pistakezdemény összetalálkozott a Főnökkel. A Főnök épp a világegyetem megteremtésének fáradtságos munkájával foglalatoskodott, amikor is valami nagyon furcsát vett észre: valamit, amit nem ő teremtett, mégis létezett. Elcsodálkozott a Főnök, hogy hát ez meg hogy lehet, hiszen a Teremtést is ő találta ki, le is védette a szintén általa kitalált Galaktikus Szabványhivatalnál. Erre meg itt van ez az IZÉ, aminek neve sincs... most valaki vagy már mindjárt az első héten cseszekszik vele, vagy nincs is annyira egyedül, és nem is annyira hatalmas, mint ahogy azt ő gondolja... Ez utóbbi ötlet nem annyira tetszett a Főnöknek, hát fogta a pistakezdeményt, és eldugta, hogy ne is lássa.
És hát hová kerültek a Teremtés során keletkezett kacatok, a selejt, és az összes szemét? Hát persze hogy oda, hová máshová, ha nem az Origóra...
Itt aztán volt bőven energia és információ, így a pistakezdemény hamarosan életre kelt. Pista lett belőle, nagy Pi-vel: testén pikkelyeket és szárnyakat növesztett, és jóba lett a terraformálás során létrejött első vulkánokkal is. Tőlük tanult meg például tüzet fújni, aminek később még nagy hasznát vette.
A terraformálás nem várt eredménnyel járt: megjelentek az első értelmes lények az Origón, mind a Fönök teremtményei. Pista még fel sem ocsudott döbbenetéből, amikor máris városokat építettek, birodalmakat alapítottak és elkezdtek háborúzni egymással. Egy darabig Pista figyelte játékaikat, néha még be is szállt. Nem volt igazán jó szórakozás, mivel mindig az ő csapata nyert, a másik városai helyén csak füstölgő romok maradtak. Elég hamar rá is unt: így amikor az egyik hegymélyi törpekirálysággal szövetkezve elpusztította a rájuk támadó orkseregeket, úgy döntött, végleg kiszáll a birodalomépítéses-háborúzós bizniszből. Kipenderítette a törpéket az otthonukból, és a rengeteg kincset, aranyat összehányva kellemes fekhelyet készített magának.
Ezután hogy még csak véletlenül se zavarhassa senki, egészen az Alkony harmadik szintjéig süllyedt, ahol aztán rögvest elaludt...
Újabb eonok teltek el: a valaha egymást ölő törpékre és az orkokra már senki nem emlékezik. Kifakult az unokák emlékezetéből Pista képe is, csak néha neveznek el róla egy-egy balkézről született kisdedet a civilizációktól elzárt primitív településeken. A hegymélyi királyságot rejtő csúcsok is lekoptak: szép, kellemes lankás vidék vette át a helyüket, ahová az emberek és egyéb fajzatok szívesen építkeztek. Az általuk felépített várost el is nevezték Origófalvának.
Pista ezt mind átaludta. Az Alkony harmadik szintjére halandók csak nagyon ritkán jutnak el, az általuk készített kütyük zaja idáig soha nem hallatszik le. Egy kivétel talán mégis van: az atombomba képes átlyukasztani akár öt szintet is, még az is lehet, hogy az felébresztené még Pistát is.
Nahát, de hiszen épp most robbant fel egy itt a szomszédban...