ReVIVE!

 
KezdőlapLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 5.6 Between darkness, The Sunken City

Go down 
+3
Asriel
Dr. Casanova Boltar
Majszter Plejbász
7 posters
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Majszter Plejbász
Meteorbringers Team Founder
Majszter Plejbász


Hozzászólások száma : 485
Tartózkodási hely : Porosháza városa, de inkább a koszfészek lenne jobb szó

Tulajdonságok:
Fajta: Ember/Döbrögi
Kaszt: OKJ-s Varászló
Szint: majdnem három

5.6 Between darkness, The Sunken City  Empty
TémanyitásTárgy: 5.6 Between darkness, The Sunken City    5.6 Between darkness, The Sunken City  Icon_minitimeCsüt. Ápr. 21, 2016 12:15 am

Sötétség. Csend.
5.6 Between darkness, The Sunken City  Cardiac

A sötétség lassan tisztul körülöttetek és az első, ami feltűnik, azonkívül, hogy minden porcikátok fáj, hogy hideg van.  @Party: Mass Mind Controll Spell check failed, Psionic Resist FAILED – except Dr. Boltar
Ahogy kinyitjátok a szemeteket, egy barlangot láttok. Felettetek összezárul a homok és félhomályba borítja a természetes barlangot. Talpra álltok és megszédültök a rátok törő fájdalomtól, hasogat és ég a testetek minden négyzetcentije. Szét néztek és nem látjátok a társaitokat egyedül vagytok ebben a barlangjáratban.

@Leonidas:
Társaidat keresed, de sajnos nem látod őket sehol. Tudnak vigyázni magukra, de azért mégis mi lehet velük. Biztos elvesznek a Leonidas család utolsó sarja irányítása nélkül.
Figyelmedet a barlang vége felől jövő derengés kelti fel, odabicegve meglepő dolgot látsz.
- Minden elf istenre és az Ősök nevére ez JEDIKRISTÁLY!
A falon lévő fényt egy halomba rendeződő és csoportosuló zöld kristály bocsájtja ki. Fiatalkorodban eleget láttál ilyet, hogy skill check-ek nélkül is felismerd. Ahogy oldalra nézel több és több kristály villan fel, ahogy az elsőt megérintetted.
Az oldaladon lévő koponya hangatanul, némán vörösen izzó szemekkel figyeli tevékenységedet.

@Isithieländé:

A sötétből magadhoz térve megdöbbenve tapasztalod, hogy immár másodjára "ájultál" el. Vajon ilyenkor a testedtől milyen messze lehet a lelked és mi történhet veled?
Felülnél de nem tudsz, a halott izmok, inak nem engedelmeskednek az parancsodnak és csak fekszel.  Majd egyszer csak magadat látod külső szemlélőként. Az egykori csinos vérelf nő mára csak árnyéka önmagának. A test körül furcsamód az egyetemről megismert professzorok és docensek gyűlnek és lemondóan sóhajtoznak.
- Itt láthatják ezt a vérelfet akit saját halott testébe börönöztek és...

@Szenes Ervin:
A homoktornádó elsőként téged kapott fel, hiába kerestél menedéket az egyik kank lába alatt. Az észveszejtő pörgés- forgás közben eszméletedet vesztetted és most kificamodott karral és lábbal térsz magadhoz.
Vörhenyes fényben tündököl körülötted minden és időközönként lángnyelvek csapnak fel a földből.
Középen egy idős goblin pipázik és izzó lávadarabokkal kacsázik a folyékony magma tetején. Pár lábbal mellette egy vörös főnixmadár repked és "köveket" gyűjt az öreg munkájához  
- Szevasz Ervin fiam, hogy a rosseb evett téged megint ide. Fawkes gyűjti a töltényt már, ha van kedved segíthetsz neki vagy kacsázhatsz velem. Megbeszélhetnénk azt, hogy mi sikerülhetett félre a fogantatásodnál…

@Jóshee’ Róbert:
Magadhoz térve a kábulatból meglepődve tapasztalod, hogy a mágikus homokvihar jótékony hatással volt a testszőrzetedre, ugyanis minden porcikádból ujjnyi méretű szőrök, hajak állnak ki.
Fejedben már össze is áll egy elmélet, ami a mágia, vörös homok ötvözése és bevezetése a Birodalmi hajszobrászatban. Hihetetlen összegek mozognak a szemed előtt már, csak ha belegondolsz, hogy a seregben hány kopasz katona, tiszt és admirális van.

@Asriel:

Nyakatekert pozícióban térsz magadhoz egy zöldes rét közepén. A távolban  lenyugvó nap fénye világítja be a mezőt ahol igazi virág és növényritkaságok vannak. Talpra kecmeregsz és a jegyzetgfüzeted után nyúlsz, ami csodával határos módon még a tarisznyádban lapul.
Ott egy Brassica oleracea, mellette meg egy vadon élő vörös társa Brassica oleracea convar. capitata var. Rubra.Amott meg csak nem egy Lactuca sativa?
Teljesen elmerülsz az általad ritkán látott és kedvelt növények feljegyzésésben.

@Dr. Casanova Boltar:
A barlang ahol magadhoz térsz a társaiddal sötét és vizes. Felállva érzed, hogy a hátad meghúzódott és helyrerakásához az egyik pajtásod szükséges. Testük melletted helyezkedik el, de láthatóan valamiféle magatehetetlen állapotban vannak, még Leo a csapat vezére is csak magában motyog:
- Az enyém, minden kristály!
Mintha valamiféle rontás szállta volna őket meg, gyanakodva kémlelsz körbe, de semmi szokatlant nem látsz mereszgeted a szemeid a sötétben.
Melletted Gugli hangját hallod:
- Te hülye, te tényleg nem látod ezt a kikúrt nagy gyíkot?

5.6 Between darkness, The Sunken City  33
Perception check succes, avagy mégis?
A sötétből egy barnás szempárt fedezel fel, aki mintha rád kacsintana.
- Társaid a hatalmamban vannak, és ha vissza akarod kapni őket, akkor egy kis szívességet meg kell tenned nekem. - mondja egy sziszegő hang a fejedben.
Vissza az elejére Go down
https://www.wattpad.com/user/GaborBacsai
Isithieländé
Meteorbringers Team Associate
Isithieländé


Hozzászólások száma : 144
Tartózkodási hely : Lélekkel a purgatóriumban

Tulajdonságok:
Fajta: Undead blood elf
Kaszt: Undead berserker
Szint: III

5.6 Between darkness, The Sunken City  Empty
TémanyitásTárgy: Re: 5.6 Between darkness, The Sunken City    5.6 Between darkness, The Sunken City  Icon_minitimeCsüt. Ápr. 21, 2016 9:24 pm

A terem ahol fekszem egy hófehér orvosi terem. Jártam már itt. Ez az egyetemhez tartozik.
- Itt láthatják ezt a vérelfet akit saját halott testébe börtönöztek és jelen pillanatban is egyfajta kómás állapotban van. Érdekesség, hogy az asztrál világgal még mindig kapcsolatban áll…
Szellem alakban távolról figyelem ahogy a professzor magyaráz. Hiába kiáltozok vagy próbálok jelezni nem vesznek észre. Tipikus szellem sztori.
-Hah. Milyen tipikus vagy és gyenge. Annak a rabszolgatartónak se bírtál ellenálni.
A hang egy nőhöz tartozik. Túl ismerős és selymes. Csak nem…
odafordulok a hang forrása felé. Egy vörös hajú feketébe öltözött elf nő áll előttem. Vagyis inkább lány. Nem tudom el hinni amit látok egész addig amíg meg nem pillantom a karjaiban nyugvó kis hófehér szőr golyót.
Szinte önkéntelenül kinyúlok, hogy megsimogassam. De csak erős morgás és vicsorgás a válasz a közeledő kezemre.
Az alak aki tartja hátralép. Közben megszólal.
-Megismersz?
-Hogyne ismerném meg magamat.
-Én nem te vagyok. Csak voltam. Tudod az az éned amelyik még szűz.-vigyorodik el gonoszul.
Itt ökölbe szorul a kezem de a régi Isit tojik rá és folytatja.
-Az egész a te hibád volt. Megöltél engem és Hógolyót is. Megérdemeltelted amit kaptál. Fogadok, hogy még élvezted is.
Dühömben szinte remegek. Várjunk csak? Dühömben? Ha vannak érzelmeim akkor itt valami nagyon nem stimmel.
-Ez csak egy illúzió. Ez nem a valóság.
A régi Isit kuncogni kezd.
-Dehogynem. Meghaltál. De ezúttal tényleg. Ez amit itt látsz- bök az egyetemiekre- csak egy kis háttérillúzió. Valójában azért vagy itt, hogy eldőljön melyik valónk megy a túlvilágra és melyik semmisül meg. Mert ugyebár csak egyszer halhatunk meg. El kell dönteni melyikünké lesz az.
-Ennek nem, hogy túl sok. De SEMMI értelme nincs.
A régi az egyik sarokba hajítja Hógolyót és annak a nyüszítésével nem törődve köpenye alól előrántja a családi rövidkardunkat. Azt amelyik az utolsó emlék a családomtól és legjobb tudomásom szerint egy birodalmi raktárban pihen valahol Ártányban.
-Fogd be és harcolj.
A kaszám a semmiből jelenik meg mellettem. Elkapom és rászegezem ellenfelemre aki ekkor már támad is. Könnyedén félrecsapja a fegyveremet és alacsonyan szúr a derekam felé. A szúrás elől alig sikerül kitérnem és jól bele is vág az oldalamba. A rég nem érzett fájdalomtól felordítok és odakapok a sebhez. Ellenfelem ezt kihasználva könnyedén a padlóra lök. Jó trükk. Ezzel már szinte biztos lehet a győzelmében. Csak azzal nem számolt, hogy maggamal rántom a kaszámat ezáltal végigvágva a vállát. Ő is hangosan fölszisszen. De mostmár a földön vagyok vesztes pozícióban úgyhogy nem adja föl. Arrébbrúgja a kaszámat majd egyszerűen rátapos a mellkasomra. Érzem ahogy recsegnek a bordáim a nyomása alatt. Ő pedig csak eszelősen vihog ahogy a kardját a végső csapásra emeli. Csak az utolsó pillanatban kapom félre a fejem a penge elől ami így egyenesen a padlóba fúródik. Mire a régi reagálni tud addigra már teljes erőmmel haraptam bele az alkarjába. Érzem a szétáradó vért a számban. Hmmmm...mindig az elfekét szerettem a legjobban. A pupillám kitágul és érzem, hogy elvesztem a kontrollt.
Innentől már nem én ordítok dühösen hanem Khorn a háború és a vér örökké szomjas istene.
Vissza az elejére Go down
Leonidas
Meteorbringers Team Founder
Leonidas


Hozzászólások száma : 446
Tartózkodási hely : BadSector, DS-101 rendszer

Tulajdonságok:
Fajta: Elf
Kaszt: Íjászféle
Szint: Negydik

5.6 Between darkness, The Sunken City  Empty
TémanyitásTárgy: Re: 5.6 Between darkness, The Sunken City    5.6 Between darkness, The Sunken City  Icon_minitimeCsüt. Ápr. 21, 2016 9:57 pm

- Ho... ho... hol vagyok? Hogy... hogy kerültem ide? - tápászkodok fel a nyirkos barlang padlójáról. A társaimat sehol nem látom, és hirtelen belém hasít a felismerés, hogy ha nem vagyok velük, akkor elvesznek... feldereng előttem a doki viharvert ábrázata, a goblin félnótást idéző vigyorgása, meg Isith, ahogy a kaszájára támaszkodik... lehet hogy sosem látnak többé, hát hogy élik túl nélkülem a kinti világ kegyetlenségét? Nyomorultul fognak elpusztulni magukban...

Elkeseredésemben térdre rogyok, és keservesen sírni kezdek. Vagy három percig ráz a zokogás, mire erőt tudok venni magamon. Nem adhatom fel ilyen könnyen, értük is küzdenem kell! Túl kell élnem ezt a sötét, nyirkos helyet, ki kell szabadulnom, hogy aztán őket is kiszabadíthassam! Acélos elszántságot érzek tagjaimban, ahogy elindulok felderíteni a börtönömet.

Az egyik kanyar után zöldes fényt látok kiszűrődni az alagút végén lévő teremből. Ahogy belépek, egyből észreveszem a falakon vakítóan világító kristályt.

- Minden elf istenre és az Ősök nevére ez JEDIKRISTÁLY! - kiáltok fel izgalmamban. Ahogy megérintem, hirtelen a terem megannyi pontjából derengenek fel a különböző színű kristályok. Egy egész vagyon hever előttem, de én csak egyet látok, az elsőt, a legnagyobbat, ahogy szólít, ahogy hívogat... a másik kezemet is ráhelyezem, mire minden különösebb erőlködés nélkül a kezeim közé siklik. Érzem benne az Erőt, ami átjárja az Univerzumot, és mint ahogy arra csak most döbbenek rá, átjár engem is. Két kezemmel becézgetem, simogatom, beszélek hozzá, mint ahogy ő is hozzám. Elmeséli az évszázadok, évezredek történetét amióta rám és csak is énrám vár, és én csak figyelem, hallgatom a suttogását...

Nem tudom, hogy egy örökkévalóság, vagy csak egy pillanat telt el, mire úgy ahogy újból magamhoz térek. Guglinak vörös szemei nőttek, viszont elveszítette a beszédképességét, csak hörögni tud. Vállvonogatással intézem el a változást, megítélésem szerint ez nem volt rossz csere. Ahogy tovább indulok, a folyosó végén egy sárgába-barnába öltözött, ismeretlen fajú humanoid várakozik karbatett kezekkel. Az övén fénykard, a szemeiben évszázados bölcsesség.

- Üdvözöllek padavan - szólít meg. - Látom kiálltad a próbát, és megszerezted amiért jöttél. - karjával balra, egy kis műhelyszerűség irányába mutat: - Már csak egy teendőd van, hogy jedi-lovag lehess...

Belépek a kis terembe, ahol egy munkapadon megannyi különböző alkatrész hever szanaszét. Kezeimet megemelve hagyom hogy átjárjon a hatalmas Erő. Az alkatrészek felemelkednek, és maguktól a helyükre pattannak, egy csodaszép fénykardot alkotva. Az erőlködéstől zihálva rogyok össze a padlón.

5.6 Between darkness, The Sunken City  LukeLightsaberConstruction

- Kelj fel Leo - hallom az előbbi hangot a hátam mögül. - Kelj fel új emberként, mint a Jedi-rend teljes jogú tagja!
Vissza az elejére Go down
Dr. Casanova Boltar
MeteorbringerTeam - founder
Dr. Casanova Boltar


Hozzászólások száma : 212
Tartózkodási hely : BadSector

Tulajdonságok:
Fajta: Humanoid
Kaszt: Witch Doktor
Szint: 5

5.6 Between darkness, The Sunken City  Empty
TémanyitásTárgy: Re: 5.6 Between darkness, The Sunken City    5.6 Between darkness, The Sunken City  Icon_minitimePént. Ápr. 22, 2016 8:35 am

A forgószél utáni kábulatból hirtelen riadok fel. Ott látom magam körül a társaimat. Félig meddig egyfajta katatón állapotban hever mindegyikük. Leo térdepel egy sziklafal előtt és borzasztóan simogat egy kődarabot. Isith könnyes szemekkel hadonászik a semmibe és saját magával veszekszik. Ervin gubbaszt és egy nagyobb sziklához dorozsmázik. Robi a fejét simogatja és hatalmas elégedettség tölti el képzeltbeli haját tapogatva. Asriel pedig a sarokban megtapadt mohát simogatja és latinul beszél hozzájuk.

- Társaid a hatalmamban vannak és ha vissza akarod őket kapni, akkor egy kis szívességet meg kell tenned nekem.

A fejemben hallom a hangot, de a barlang sötétjében egy barnás szempárt vélek felfedezni, ahogy közelít felém. Egy óriásgyík gubbaszt egy sziklán és valamiféle telepatikus módon beszélget velem. Éppen a fegyveremhez nyúlnék, amikor ismét megszólít.
- Én nem tenném, ha megölsz, a társaid meghalnak…

Ebben a pillanatban Leo emelkedik fel dramaturgialig vitathatatlan módon és egy botot a kezében tartva valamiféle szuperhősnek érzi magát, majd hadonászni kezd vele.
- Minél tovább vársz, annál több kárt tesznek magukban és egymásban.

Voltam már ilyen helyzetben, próbáltam alkudozni és nem hogy a csillagrombolómat nem kaptam meg, még jól el is adósodtam. 5 élet múlik rajtam, nem kockáztathatok. Beletörődve bólintok a gyíknak, hogy rendben. „Mit kérsz tőlem?” – kérdezem gondolatban, várva a válaszát és a feladatomat.

Kis idővel később ismét hallom a hangját.
- A tojásaim… elrabolták őket pár száz éve. Találd meg őket, hejezd biztonságba és hatástalanítsd az elf varázslatot. Ha megteszed, elengeded a barátaid, különben egyenként tépem szét őket és te végig fogod nézni.

Ez többé kevésbé vállalható kérés, ezért belemegyek. A barlang túlsó végén egy közeli városnál kellene tevékenykednem. Mielőtt elindulnék bárhova, beadok mindenkinek egy kisebb adag idebénítót, hogy ne nagyon mozogjanak, leginkább egy helyben fetrengjenek és ne tegyenek kárt senkiben.
Vissza az elejére Go down
Asriel
Meteorbringers Team Wannabe Player
Asriel


Hozzászólások száma : 24

Tulajdonságok:
Fajta: Essoli
Kaszt:
Szint: 1

5.6 Between darkness, The Sunken City  Empty
TémanyitásTárgy: Re: 5.6 Between darkness, The Sunken City    5.6 Between darkness, The Sunken City  Icon_minitimePént. Ápr. 22, 2016 8:25 pm

* Egy olyan helyen ébredek fel, ami a sivatag durva, érdes és vörös homokjától teljesen eltérő. Egy pillanattal ezelőtt még a társaimmal együtt a forgószélben forogtam és összehúzódva vártam az ütközést, most pedig egy virágos réten vagyok, tele mindenféle..
Innentől a szavak mintha értelmüket veszették volna a saját agyam számára. Körbetekintettem, de ahogy megláttam az első káposztát a földben, nyomban érdektelenné vált a körülöttem lévő világ minden zaja és baja. Egy káposzta a földben, és az.. az ott egy MOHA! Micsoda fölfedezés egy ilyen helyen, ahol egyszerre megnő a káposzta és a moha! Egy olyan szenzációra bukkantam, amit nyomban le is jegyeztem a füzetembe, hiába úgy látszott kívülről, mintha csak a karmommal megkarcoltam volna a lapomat.
Tekintetem üveges lett és minden értelemtől mentes, mintha egy nekromanta által irányított báb lettem volna. Legalábbis, utólag így sikerült engem leírni, talán nem is állt messze a valóságtól, annyira másabban éltem meg az egészet. Arra tisztán emlékszem, hogy a ámulatomban nem csak, hogy lejegyeztem a káposztát, minden megnevezésével együtt, de még egy jó ízű harapásra is volt energiám, amivel megállapítottam, hogy ez bizony elsőrangú.
Kisvártatva egy enyhe szúrást éreztem az oldalamon, amire oldalra kaptam a fejemet és mintha egy pár pillanatra kitisztult volna az elmém, de nem fogtam fel, hogy mit láttam. Mintha csak egy varázsütésre történt volna, az elmém visszatért abba a bódult állapotba amit valami okozott - fogalmam sincs, hogy mi -, de talán ezúttal hússzoros erővel csapott le rám. A hangok tompák voltak, látásom elhomályosult.
Inkább csak boldogan adtam át magamat a bódulatnak, ami körül vett engemet. Jóízűen bégettem egyet a finom káposzta ízére, majd mikor lenyeltem, esedezve próbáltam az újabb adagért nyúlni, ám az elérhetetlen távolságra volt tőlem. Inkább csak hátamra feküdtem és a folyton változó színű eget vizslattam a tekintetemmel, boldog tudatlanságban mosolyogva. *
Vissza az elejére Go down
Majszter Plejbász
Meteorbringers Team Founder
Majszter Plejbász


Hozzászólások száma : 485
Tartózkodási hely : Porosháza városa, de inkább a koszfészek lenne jobb szó

Tulajdonságok:
Fajta: Ember/Döbrögi
Kaszt: OKJ-s Varászló
Szint: majdnem három

5.6 Between darkness, The Sunken City  Empty
TémanyitásTárgy: Re: 5.6 Between darkness, The Sunken City    5.6 Between darkness, The Sunken City  Icon_minitimeSzomb. Ápr. 23, 2016 1:33 am

@ Dr. Casanova Boltar:

A hatalmas hüllő az oszlopról lustán átmászik egy magasabban fekvő barlangrésbe, míg te a társaid szakszerű szedálásával vagy elfoglalva. Sajnálkozóan nézel a földön fekvő csapatod irányába, és újult erővel felvértezve elindulsz a barlang vége felé.
A kacskaringós útnak vége szakad és a látvány el pillanatra megtorpant.

5.6 Between darkness, The Sunken City  Age_of_conan_unchained_4desert_ruins

Alattad egy hatalmas város romjai, amit körülölel a homok, kő és gyökerek.
A legtávolabbi pontján egy fa magasodik ki leomlott házak közül, aminek a gyökérzete befutja az egész várost és a mennyezetet. Látszólag ez tartja a felette lévő homokot, hogy ne temesse maga alá ezt a helyet  Néhol omladékok elborítják a területete, míg máshol teljesen tisztának tűnik a terep. Hunyorognod kell, hogy kivedd de mintha mozgást látnál az utcákon,  áttetsző, már-már kísértetszerűen fehér lények mozognak ott.
Utad egy meredek lejtőn visz le, míg nem egy híd ível át a lenn elterülő mélység felett.

A városba vezető utat egy ködkapu zárja el, mellette egy táblán valamiféle ősi írás, de
5.6 Between darkness, The Sunken City  Aiglos_inscr
nem tudsz rájönni, hogy mi lehet oda írva. (intergalactic lore check failed, insufficient skill)

Ahogy átnézel a ködön, nem messze a bejárattól két hatalmas szobor van, harcosformák, de kecses alakúak. Az egyik a pajzsát tartja maga elé, míg a másik a majd három méteres karján támaszkodik.
Láthatóan mély pontra futottál így egyedül, szükséged lesz társaid segítségére.
Valahogy meg kellene győznöd azt a gyíkot, hogy a csapatod nélkül nemhogy a tojásait de még egy nyamvadt követ sem tudsz megmenteni ebből a mélybe süllyedt városból...
Vissza az elejére Go down
https://www.wattpad.com/user/GaborBacsai
Dr. Casanova Boltar
MeteorbringerTeam - founder
Dr. Casanova Boltar


Hozzászólások száma : 212
Tartózkodási hely : BadSector

Tulajdonságok:
Fajta: Humanoid
Kaszt: Witch Doktor
Szint: 5

5.6 Between darkness, The Sunken City  Empty
TémanyitásTárgy: Re: 5.6 Between darkness, The Sunken City    5.6 Between darkness, The Sunken City  Icon_minitimeSzomb. Ápr. 23, 2016 3:13 pm

Az írást nézve tanácstalanság lesz úrrá az elmémen, amikor észreveszem a kecses alakokat. Kicsit Leora hasonlítanak, talán ismerik is, szerencsét próbálok. A tábla mellett azonban nem tudok elhaladni, mintha egy láthatatlan erőtér tartana vissza. Utamat folytatom vissza a gyíkhoz, hátha meg tudom győzni, hogy segítségre van szükségem.

Még mindig ugyanazon a sziklán gubbaszt és kapkodja a tekintetét a plafonra. Beszámolok arról, hogy mit találtam. Valamit szisszeg, meg átkozódik, majd ismét megszólal a fejemben.
- Ideiglenesen elengedném a társaidat, hogy segítsenek neked, de te magad bénítottad meg őket...

- Ezen ne múljon! - csattan ki belőlem.

Már szedek is elő egy gyógynövény főzet hozzávalót, de a gyík közbe szól:
- Nana! Azt nem mondtam, hogy mindenki mehet. Kikre van szükséged?
- Mindenkire! -vágom rá határozottan.

Látszólag gondolkodik és az átverés szelét próbálja mérlegelni a társalgásban. Nyilván ismeri a táblát és az erőteret is, ami visszatartott.

- Rendben... az alábbi feltételekkel ideiglenesen feloldom a delíriumot a következő társaidnál...
Vissza az elejére Go down
Majszter Plejbász
Meteorbringers Team Founder
Majszter Plejbász


Hozzászólások száma : 485
Tartózkodási hely : Porosháza városa, de inkább a koszfészek lenne jobb szó

Tulajdonságok:
Fajta: Ember/Döbrögi
Kaszt: OKJ-s Varászló
Szint: majdnem három

5.6 Between darkness, The Sunken City  Empty
TémanyitásTárgy: Re: 5.6 Between darkness, The Sunken City    5.6 Between darkness, The Sunken City  Icon_minitimeSzomb. Ápr. 23, 2016 10:46 pm

@Leonidas, Isithieländé, Asriel:
Az idilli hangulatot egy sziszegő hang szakítja meg:
- Társssatoknak segítségre van ssszüksége, sajnos most magatok mögött kell, hagyjátok eme remek helyet de BÁRMIKOR visszahozhatlak titeket ide…
Elhomályosodik az eddig látott kép és mikor kitisztul, egy sötét barlang tetejét látjátok. Az izmaitok sajognak és a hideg föld süti a hátatokat.
Sajgó, elgémberedett tagokkal keltek fel, veletek szemben a doki áll a kezeit dörzsölgetve.
- Na, mi lesz hédereztek ott vagy indulunk? Találtam egy helyre várost, ami csak ránk vár.

@Szenes Ervin, Jóshee’ Róbert: stays in their dreams

@Dr. Casanova Boltar:
- A kis piros és a másik egyelőre maradnak nálam. Most menjetek és találjátok meg a gyermekeimet.
Vissza az elejére Go down
https://www.wattpad.com/user/GaborBacsai
Asriel
Meteorbringers Team Wannabe Player
Asriel


Hozzászólások száma : 24

Tulajdonságok:
Fajta: Essoli
Kaszt:
Szint: 1

5.6 Between darkness, The Sunken City  Empty
TémanyitásTárgy: Re: 5.6 Between darkness, The Sunken City    5.6 Between darkness, The Sunken City  Icon_minitimeVas. Ápr. 24, 2016 12:17 am

* Már éppen ott voltam, hogy a mosolygás és a virágangyal készítés közben elalszom, amikor az a bizonyos bódító hatás egy szempillantásra eltűnt és helyét a fájdalom veszi át, amit az elgémberedett tagjaimban érzek. A titokzatos, sziszegő hanga fölkapom a fejem, de nem látom annak forrását, hiába néztem körül.
A végtagjaim mintha ólomból lettek volna, fejem is úgy zúgott, mintha egy hatalmas harang alatt töltöttem volna egy egész éjszakát. Bambán felnéztem és láttam, hogy a másikat.. Boltar, Bataar vagy Baltazaar, ha jól emlékszem? ~ Mindegy. ~ ráztam meg a fejemet, és botorkálva ugyan, de talpra vergődtem és elindultam felé, hogy kövessem őt és segítség neki visszaszerezni a sziszegő hangnak a gyermekeit. Iszonyatos erőfeszítés kellett ahhoz is, hogy egyáltalán a fejemben tartsam a gondolataimat és ne kezdjek el össze-vissza zagyválni mindenféle baromságot.
- Itt vagyok - mondtam neki és igyekeztem minél harcra késznek látszani. Valójában a bódulattól úgy hangozhatott a kijelentésem, mintha benyakaltam volna három liternyi bort. Megtámaszkodtam majd összeszedve gondolataimat már valamivel jobban éreztem magam.
- Menjünk. *
Vissza az elejére Go down
Leonidas
Meteorbringers Team Founder
Leonidas


Hozzászólások száma : 446
Tartózkodási hely : BadSector, DS-101 rendszer

Tulajdonságok:
Fajta: Elf
Kaszt: Íjászféle
Szint: Negydik

5.6 Between darkness, The Sunken City  Empty
TémanyitásTárgy: Re: 5.6 Between darkness, The Sunken City    5.6 Between darkness, The Sunken City  Icon_minitimeVas. Ápr. 24, 2016 9:16 pm

- Mester... ez volt minden álmom... köszönöm... - csak hebegek-habogok, próbálom megköszönni az öreg jedi segítségét. A humanoid mosolyogva a vállara teszi a kezét, majd ennyit suttog a fülembe furcsán sziszegő hangon:

- Társssatoknak segítségre van ssszüksége, sajnos most magatok mögött kell, hagyjátok eme remek helyet de BÁRMIKOR visszahozhatlak titeket ide…

Hirtelen magamhoz térek, és ugyanazt a nyirkos barlangot látom, ahonnan elindultam kirstályt keresni. Ahogy felállok, a törött karom megint hasogatni kezd, szóval nem változott semmi. Álom volt, csak, egy édes álom...

- Na, mi lesz hédereztek ott vagy indulunk? Találtam egy helyre várost, ami csak ránk vár. - a doki hangja visszaránt a valóságba, gyorsan és feltünésmentesen letörlöm a nyálat a galléromról majd talpra kecmergek.

Cassanova először egy méretes, furán vigyorgó gyík mellett vezet el minket, majd némi bolyongás után egy ködös alagútra mutat: az alagút mellett tábla, a táblán a következő feliratot látom ákombákom óelf betűkkel leírva:


"Méhviasz városa,
belépés csak nemes elf kíséretében"


Lefordítom a többieknek, mert látom hogy nem vágják a középbirodalmi dialektust.

- Még jó hogy van a csapatban egy - kacsintok vigyorogva a társaimra, majd elindulok a ködön át.

- Nem egy, KETTŐ! - mondja Gugli a derekamról. - Végre, újra itthon vagyok!
Vissza az elejére Go down
Majszter Plejbász
Meteorbringers Team Founder
Majszter Plejbász


Hozzászólások száma : 485
Tartózkodási hely : Porosháza városa, de inkább a koszfészek lenne jobb szó

Tulajdonságok:
Fajta: Ember/Döbrögi
Kaszt: OKJ-s Varászló
Szint: majdnem három

5.6 Between darkness, The Sunken City  Empty
TémanyitásTárgy: Inside the City, Demon of Song Encounter   5.6 Between darkness, The Sunken City  Icon_minitimeHétf. Ápr. 25, 2016 12:20 am

A ködkapun átlépve elétek tárul Méhviasz városa.
(Location discovered 50 Xp gained)
Egykor szép lehetett de mára a kecses házak leomlottak, és a szépen lerakott méhviasz kövek közt felütötte a fejét a gaz.
Érkezésetekre a két viaszgólem megmozdul, évszázados port verve fel. Nyúlnátok a fegyvereitekért, mikor Leo övéről Gugli szólal meg:
- Na, ne már, Pajzsos Pali, Pallos Peti hát már meg sem ismeritek rég látott atyafitokat?
A szobrok remegve megállnak, és csak néznek.
- Látjátok, a csodás városom üdvözöl minket. Méhviasz csodás remeke at elf építészetnek de várjunk csak hová lettek a nemes és oly dicső rokonok innen?
Ettől a ponttól csak a múltért síró Gugliron hangjátol visszhangzik a kihalt város.
Kis idő múlva,, miután sikerült megnyugtatnotok az elérzékenyült koponyát folytatjátok utatokat.

Az omladékok közül egy áttetsző alakok bukkannak elő nem sokkal előttetek, láthatóan észre sem véve titeket haladnak a dolgukra. Díszes polgári ruhájuk akadálytalanul suhan át  a felhalmozott törmeléken és a házakon.
Az elhagyatott városon keresztül folyatjátok utatokat.
A kezetekben fegyver és az idegeink pattanásig feszültek. A romváros közepe felé haladva miazmás köd kezd előbújni a lerobbant házak ablakaiból, lassan belepve térdig a környéket. Hirtelen mozgást vesztek észre, mintha valaki kinézett volna az egyik ajtón, de oda pillantva nem láttok senkit.
A felsőváros közepén egy valaha csodaszámba menő szökőkút állhatott, ma már csak málladozó kávája van meg ennek is. Ahogy közelebb értek, hirtelen megint mozgást érzékeltek: a kútból lassan ezeréves rongyokba öltözött alakok másznak ki. Bőrük holtfehér, kezükben kristályosan csillanó rövidkard, tekintetük vakítóan kéken villan a félhomályban. (@Leonidas: Spiceflash!)

A szökőkút mögött megrázkódik az egyik rom és egy kemény, varacskos barna bőrű varangy bukkan elő a porból.
5.6 Between darkness, The Sunken City  Maxresdefault

Sose láttatok még ekkora békát, valószínűleg fajtájának egy uralkodó példánya. Lustán kinyitja a szemét és kitátja a száját. Az onnan előbukkanó koponyafejre és kezekre nem számítotok. A kék tekintetű kardos alakok fel csap a nyelvével, leverve az imént felbukkanó alakokat a lábukról. Az egyiket megragadja és közel húzza magához. Csontropogással tűnik el a szájában a szerencsétlenül járt kék tekintetű élőholt.
- Hát ez meg mi a fene? Se életemben, se holtamban nem találkoztam ilyen rusnya nagy varanggyal - foglalja össze a látottakat  Gugli a beálló néma csendben.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------

A kapun átcsusszanó hideg testet senki sem vette észre. Észrevétlenül a romok közé siet karmos lábain és eltűnik a sötétségben.


A hozzászólást Eszka összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Ápr. 25, 2016 12:32 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
https://www.wattpad.com/user/GaborBacsai
Dr. Casanova Boltar
MeteorbringerTeam - founder
Dr. Casanova Boltar


Hozzászólások száma : 212
Tartózkodási hely : BadSector

Tulajdonságok:
Fajta: Humanoid
Kaszt: Witch Doktor
Szint: 5

5.6 Between darkness, The Sunken City  Empty
TémanyitásTárgy: Re: 5.6 Between darkness, The Sunken City    5.6 Between darkness, The Sunken City  Icon_minitimeHétf. Ápr. 25, 2016 12:01 pm

Némi szájhúzással vettem tudomásul, hogy nem mindenkit vihetek magammal, ezért csal Leo, Isith és Asriel kaphatott ellenanyagot. Kissé nehézkesen szedték össze magukat, de gyorsan útnak indultunk. Visszaérve a táblához Leo gond nélkül fordította le a kaparást és ki is derült, hogy én miért pattantam le róla. Az viszont már kevésbé volt ínyemre, hogy Gugli földijei vannak itt…

A dungeonban talált Athas-os könyben találtam egy feljegyzést egy bizonyos falmer-csoportról, akik hajdanán nemes elfek voltak, de a föld alá kényszerültek, ahol szinte teljesen elveszítették a látásukat, ellenben többi érzékszervük roppant módon felerősödött és nem éppen barátságos mivoltukról voltak híresek.

- Legyünk óvatosak! –hagyja el a számat az óva intés, amikor számomra felfoghatatlan események történnek.

Az egészből annyit sikerült felfognom, hogy ijesztő, nyálkás és sötét van. A bejárat, ahol átjöttünk, halk suhanást hallat, de hátra fordulva semmit nem látok. Fegyveremet markolva bekúszok Leo mögé, mert velem ellentétben ő nem csak az orráig lát.
Vissza az elejére Go down
Leonidas
Meteorbringers Team Founder
Leonidas


Hozzászólások száma : 446
Tartózkodási hely : BadSector, DS-101 rendszer

Tulajdonságok:
Fajta: Elf
Kaszt: Íjászféle
Szint: Negydik

5.6 Between darkness, The Sunken City  Empty
TémanyitásTárgy: Re: 5.6 Between darkness, The Sunken City    5.6 Between darkness, The Sunken City  Icon_minitimeHétf. Ápr. 25, 2016 7:53 pm

Egy marhanagy békát látok az álmomból már jól ismert kút mögül kiemelkedni. Ahogy előbújik, ugyanazzal a lendülettel el is kezdi behabzsolni a fogadásunkra megjelenő élholtakat. A feje felett mintha egy piros és egy kék csíkot látnék, és ahogy elnézem, mind a kettő baromira hosszú, ami mindig rossz ómen az ekkora darab enemy-knél. Úgy érzem, hogy talán inkább el kéne kerülni a vele való konfrontálódást.

Ezt meg is jegyzem a többieknek, akik hümmögve bólogatnak, majd szépen suttyomban visszahúzódunk a házak közé, oda ahonnan érkeztünk.

- Oké, hogy be...tatok egy óriási békától - mondja gúnyosan Gugli - de akkor hogyan tovább? Méhviasz minden utcája a Szökőkútak terén vezet keresztül, aminek a közepén meg ez a gigantikus varangy ül. Hogyan tervezitek a keresztüljutást a helyen? Merthogy a továbbvezető út, ja, és nem mellesleg a leendő nyughelyem is, a túloldalon van...

Kétkedve nézek a társaimra, vajon mennyire vehetjük készpénznek Gugli szavait? Eltelt már egy pár ezer év, mióta erre járt, elképzelhető hogy azóta simán megváltozhatott az utcák elrendezése... hogy a viharba ne változott volna, biztos így van, hisz közben el is süllyedt a város...

- Szerintem keresnünk kéne átjárót - mondom a többieknek - Isith, Asriel, tiétek a bal oldal, mi meg átnézzük az utca jobb oldalát. Keressetek leomlott épületeket, sikátorokat, vagy bármi átjárót, amin meg tudjuk kerülni a teret.

Közben a béka szájából kilógó koponya, befejezve az evést, böffent egyet, majd énekelni kezd visítóan magas hangon:

"Purple rain, purple rain..."


A barlang plafonja felett pedig felhők keletkeznek, és vöröses-lilás csapadékkal borítanak be minket. Szerencsére az egész nem tart tovább, mint 3:30. Dermedten várjuk a hatást, hogy akkor most mi lesz velünk, szétbomlunk a permet hatására, megőrülünk, vagy csak simán itt pusztulunk. De semmi ilyesmi nem történik, pár perc múlva csak néhány lilás tócsa emlékeztet az esőre.

Hogy én hogy utálom az ilyen céltalan mágiát, gondolom magamban, ahogy a dokival elindulunk utat keresni a házlabirintuson keresztül...
Vissza az elejére Go down
Dr. Casanova Boltar
MeteorbringerTeam - founder
Dr. Casanova Boltar


Hozzászólások száma : 212
Tartózkodási hely : BadSector

Tulajdonságok:
Fajta: Humanoid
Kaszt: Witch Doktor
Szint: 5

5.6 Between darkness, The Sunken City  Empty
TémanyitásTárgy: Re: 5.6 Between darkness, The Sunken City    5.6 Between darkness, The Sunken City  Icon_minitimeKedd Ápr. 26, 2016 10:55 am

Ahogy elhallgatott a zene, Leo elosztotta a csapatot. Búcsúzóul adtam a másik csapatnak pár átokzsákot, ami minimális védelmet nyújt az alapszintű mágikus támadások ellen. Az utóbbi időben Isith-tel többször össze kellett dolgoznunk, de mégiscsak melegséggel tölti el a szívemet, hogy a vezér engem választott a csapatába, arról nem is beszélve, hogy ő legalább lát a sötétben.

Fogalmam sincs melyik égtáj irányába indultunk el, mert én csak ügyetlenül botorkálok a sötétben megbotolva az utat borító törmelékben. Bal felől próbáljuk megkerülni a kutat és dalos kedvű pacsirtáját. Ahogy közelebb érünk a romokhoz, kicsit javulnak a látási viszonyok, lehet, hogy csak hozzászokott a szemem, de lényegesen többet látok, mint korábban.
A távolban egy világító kék pontot látok, ugyanazt a fényt, amit Leo nyakában is. Ekkor veszem észre, hogy az én nyakamban is enyhe fényforrást biztosít az obszidián medál. Jah persze, Asrielnek nincs, mert Robinak adtam a negyediket. Ennyi erővel egy célkeresztet is festhetnénk a seggünkre, viszont látunk, illetve én végre látok.

Gondolataimban elmerülve nyílegyenesen belesétáltam az egyik ház oldalába, ami az ütközés erejétől beszakadt és kisebb robajjal bedőltem a házba. Leo kapart ki a törmelék alól és kissé szarkasztikusan megveregeti a vállamat:
-Tudtam én, hogy te megtalálod a titkos átjárót a túloldalra.

Kissé köhögve és prüszkölve szabadulok meg a vakolat maradékától, majd feltápászkodva megindulunk kiutat keresni az út folytatásához. A medált már a kezemben tartom és egyfajta zseblámpaként használva próbálom elkerülni a további titkos átjárók véletlenszerű megtalálását.
Vissza az elejére Go down
Isithieländé
Meteorbringers Team Associate
Isithieländé


Hozzászólások száma : 144
Tartózkodási hely : Lélekkel a purgatóriumban

Tulajdonságok:
Fajta: Undead blood elf
Kaszt: Undead berserker
Szint: III

5.6 Between darkness, The Sunken City  Empty
TémanyitásTárgy: Re: 5.6 Between darkness, The Sunken City    5.6 Between darkness, The Sunken City  Icon_minitimeKedd Ápr. 26, 2016 4:47 pm

-Most nyertél-szólal meg a régi Isit. - De bármikor visszahozhatlak ide.
Az oldalamat tépő fájdalom elmúlik, és ahogy kinyitom a szemem egy barlang plafonját meg egy büdös nagy gyíkot pillantok meg. De hiába próbálkozom elmászni nem nagyon működnek az izmaim. Végül a doki ment ki az idegbénított állapotból. Elég csúnyán nézek rá amiért lebénított. De mivel én mindig csúnyán nézek ezért észre sem veszi.
A gigantikus békáig kissé még kómásan megyek a csapat után. De az abszurd látványtól rögtön fölébredek. Hiába van ott a kezemben a kasza a józan eszem meggyőz arról, hogy ide a halhatatlanság kevés lesz mert ez bizony egészben lenyel.
Leó csapat felosztása után elindulunk a parancsolt irányba. Én megyek elöl. Gugli igazat beszélt. Tényleg minden utca keresztül vezet a szökőkúton. No meg a békán akit mindenhonnan látni. Mi a fenéért van tele ez a hely mindenféle nagyra nőtt ronda állatokkal? Emlékszem pont harminc éve lehetett egy atomkatasztrófa a szülőbolygómon. Még jó pár évig ilyen óriásira puffadt szörnyek szaladgáltak arrafele.
A sötétben tapogatózás nagyon rosszul megy. Sajnos a halállal az egykori elf érzékeim már leromlottak, és már csak alig jobbak mint egy emberé.
Az egykoron tündöklő város ma szomorú hangulatot áraszt. Csupa ledőlt rom és leszakadt csatorna. De tekintve, hogy ebből semmit se látunk nem nagyon hat meg látvány. Pláne, hogy még mindig a régi Isittel való találkozáson töprengek. Mégha csak álom is volt akkor is ijesztő. Miközben így gondolkozom egy halványan foszforeszkáló pont kelti fel figyelmemet. Rögtön megállok és ezt látván Asriel is így tesz mögöttem. Megpróbálunk távolról rájönni, hogy mi lehet az. De igazából csak arra jövünk rá, hogy pár métert mozog néha aztán ácsorog egy percig és végül visszamegy. Értetlenül pillantok a kecskére de tekintve, hogy nagyon neki sincs jobb ötlete ezért lassan megindulok felé. Ahogy egyre közelebb érek úgy tisztul le a zavaros fényforrás. Tíz méterről már látni, hogy humanoid alakja van. Még közelebb érve pedig ki tudom venni, hogy a halványan foszforeszkáló lény tulajdonképpen egy elf. Kezében hatalmas kalapács másikban pedig fémdarab amit az ősi üllőre fektetve alakít kitartóan. Egyre közelebb merészkedek és most már felismerem , hogy ez egykoron egy kovácsműhely lehetett. A romok között szétszórt rozsdás szerszámok és fémdarabok hevernek. Az egyik sarokban hatalmas tűz loboghatott egykoron a kohóban, és persze az üllő amit a valaha volt kovács szelleme a mai napig használ. Miután megbizonyosodtam rajta, hogy semmi más nincs a környéken hozzá fordulok.
- Hahó. Egy kis segítség kéne.
A férfi szellem zavarodottan és kicsit dühösen pillant fel munkájából.
- Ki az? Megmondtam, hogy ne zavarjatok be kell fejeznem ezt a munkát Lord Daliásnak. Személyesen kért meg rá. Úgyhogy menjetek innen.
- Mond meg merre tudok átjutni a város túloldalára és elárulom.
- A szökőkút terén keresztül, hogy máshogy?
- Ne hülyéskedj ott egy baromi nagy béka ül. Kell lennie egy másik útnak.
- Mi van talán fóbiás vagy? Na eridj innen mielőtt még föl találsz dühíteni.
Tanácstalanul pillantok Asrielre hátha ő tudja, hogy szedhetünk ki valamit a szellemből vagy talán elő tud rukkolni egy másik megoldással.
Vissza az elejére Go down
Asriel
Meteorbringers Team Wannabe Player
Asriel


Hozzászólások száma : 24

Tulajdonságok:
Fajta: Essoli
Kaszt:
Szint: 1

5.6 Between darkness, The Sunken City  Empty
TémanyitásTárgy: Re: 5.6 Between darkness, The Sunken City    5.6 Between darkness, The Sunken City  Icon_minitimeKedd Ápr. 26, 2016 6:44 pm

* Nagyot néztem amikor először megláttam azt a hatalmas békát ami az udvar közepén ücsörgött és lustán bámulta a világot a szemeivel. Persze a látszat csalt, mert ahhoz koránt sem volt olyan lusta, hogy egy szempillantás alatt bekapjon egy delikvenst és egy hatalmas böfögéssel a lábunk elé ne gurítsa annak maradványait.
Nem is hibáztatom érte a többieket, hogy nem rohantunk neki azonnal. Én sem szívesen lennék most senki bendőjében, ha már egyszer volt hozzá szerencsém.
Leonidas két csapatra osztotta a társaságot, én az élőholt nővel tartottam a baloldalon. Minden lehetséges kijutási útvonalat megtekintettem, de nem egyszer fordult elő, hogy csak a szemem káprázott és egy leomlott ajtófélfát vagy gerendát néztem átjárónak. Ez a hely annyira romos volt, a szememnek már aligha hihettem, így jobbnak láttam az élőholtra hagyni ezt a feladatot. Nem is kellett sokáig várni, hogy észrevegyen valamit, kisvártatva nekem is feltűnt az a fényjelenség, amire mutatott. Megszaporázva lépteinket egy fantomhoz értünk, aki valamiért olyan cudar hangulatban volt, hogy még így, szinte anyagtalan formában is fenyegetőnek tűnt.
Isitriel.. vagy Isith nem jutott vele dűlőre, a fantom makacssága soha nem látott mértékeket ölt. Rosszallóan grimaszoltam, majd Isit vállát megfogva jeleztem, hogy engedjen előre.
Szembeálltam a kalapáló kováccsal, majd megpróbáltam elővenni a legjobb énemet. Fölhorgasztott fej, lenéző tekintet, felkölt magatartás. Minden, ami egy nemes úrban meg kell, hogy legyen.

- Mégis mi ez a feltétlen arrogancia?
A kovács erre mérgesen fölkapta a fejét, ám nyomban lehervadt a vicsor az arcáról. Amint meglátta a személyemet, máris valahogy másabb magatartást tanúsított irántunk - vagy csak inkább irántam, nem tudtam eldönteni.
- Hogy.. te meg ki vagy?
Elkezdtem megjátszva hüledezni, majd hátratántorodtam, mintha olyan nagyon meg lettem volna sértve. Gyűlölködő, undorodó tekintettel néztem vissza a kovácsra:
- Mégis hogy képzeled kétségbe vonni a személyemet, te senki kovácsa?! Lord, a Magasságos Daliás vagyok, Riadal várának ura! Mégis hogy képzeled nem felismerni Engem?
A kovács csak hebegett és habogott, ám nem adtam neki időt arra, hogy végiggondolja. Látszólag mintha félelmet is láttam volna a szemében. Ismét fölvettem a nemesi felállást, majd parancsolóan megszólaltam:
- Te kukac! Azonnal a kínzómestereim elé vetetlek, ha nem mondod meg innen a kivezető utat! - majd rámutattam Isitre - Kevesebbért is húzattam már karóba lakosokat, mint ahogyan az előbb a testőrömmel beszélni merészeltél! Talán úgy gondolod, hogy amiért fölbéreltelek, bármit megtehetsz?
Egyet előre léptem, majd egyenesen a szemébe néztem. A kékes derengésben persze mit sem tudtam belelátni, itt már valóban igaz volt az a mondás, hogy átnézek rajta, elvégre egy szellemmel ordibálok. A kovácsba látszólag belefagyott a szó a szereplésem eredményességének köszönhetően, ezért eszem ágában sem votl leállni. Nem mintha valóban olyan vérszomjas fajzat lennék, de ebben a pillanatban mégis kit érdekel?
Igyekeztem olyan fenyegető lenni, amilyen csak tudtam és a szavakat szinte szűrtem a fogaim között:
- Ha most anélkül mernél velem feleselni, hogy megbíztalak volna azzal - mutattam az üllőre - akkor ebben a pillanatban már régen a vár alatti tömlöcökben töltenéd el az életed hátralévő.. két óráját. Mint a te Urad és Parancsolód, az Én szavamra még a trágya is vigyázzban kell álljon benned!
- Én..
Hátrébb léptem, egészen Isith mellé, majd lenéztem a kovácsra, akin már meglátszottak a félelem jelei, még ha az arcát nem is teljesen tudtam kivenni. Egy pillanatra rátekintettem Isithre, majd vissza a kovácsra.
- Szóval?
Egy pillanatig tétovázott, majd egy romos területre mutatott, ami újkorában egy hatalmas, faragott kapu lehetett. Körülötte rommá tört hordók, asztalok, ablakok és egyéb tárgyak hevertek, amiket az idő már felismerhetetlenségig megkoptatott és egy sötétes árnyalatú, koszmasszává sűrítette őket.
Visszapillantottam a kovásra, majd lazán legyintettem. Elsőre biztosan nem értette a gesztust, így inkább szóban informáltam a lenéző hangnememmel:
- Távozz innen, kovács. Szolgálatatodra már nem tartok igényt, s bizalmamat elvesztetted.

A kovács kékesen derengő alakja egy szempillantás alatt semmivé foszlott és kettesben lettünk az élőholt nővel.
Az egyik törmelékhalomnak támaszkodtam, de mire sikerült volna odahelyezni teljesen a súlypontom, az egyik letört gerenda eldőlt a feltételezett kijárat útjába és beszakította a romladozó, fallá alakult törmelékhalmot. Azon túl egy macskaköves, szintén kihalt utcát lehetett látni amit sűrű köd fedett.
Leporoltam magamat, majd Isithre néztem.
- Még jó, hogy herceg voltam az előző életemben. *
Vissza az elejére Go down
Majszter Plejbász
Meteorbringers Team Founder
Majszter Plejbász


Hozzászólások száma : 485
Tartózkodási hely : Porosháza városa, de inkább a koszfészek lenne jobb szó

Tulajdonságok:
Fajta: Ember/Döbrögi
Kaszt: OKJ-s Varászló
Szint: majdnem három

5.6 Between darkness, The Sunken City  Empty
TémanyitásTárgy: Re: 5.6 Between darkness, The Sunken City    5.6 Between darkness, The Sunken City  Icon_minitimeSzer. Ápr. 27, 2016 1:35 am

@Isithieländé, Asriel:
A sejtelmesen kavargó köd térdig belepi a helyet és a kísértetiessé teszi az amúgy sem barátságos elsüllyedt város utcáját. Az utatokat folytatva rossz érzés kerít hatalmába titeket, a hátatokban érzitek az elkárhozott szellemek tekintetét, de mikor idegesen hátrapillantotok, senkit sem láttok.
Az örökkévalóságnak épített házak most romokban állnak és csak egy-kettő maradt meg régi pompájában, néhol egy leszakadt cégtábla hirdeti, hogy itt egykor mesterember lakott. Ebből sejtitek, hogy az iparos negyeden haladtok át.
Az épületek falait és magát az egész negyedet belepi az indák és folyondárok tengere, amik a falra és romokra felfutottak az idők során és nagy kéttenyérnyi levelet eresztettek.
A gomolygó köd is nehezíti a haladásotokat, mert lépten-nyomon a lábatok alá kerül egy omladék, inda vagy egy kődarab, amikre rálépve meginogtok, és majdnem elvesztitek az egyensúlyotokat - dexterity check success - ebből tanulva körültekintőbben mentek tovább.
Lassan de haladtok bár, hogy hova lyukadtok ki az számotokra is rejtély egyelőre.

Monoton tempótokat hirtelen megszakítja egy nem várt látvány, az eddig járható utcát eltorlaszolja egy leomlott ház. Megközelítve azt sem jobb a helyzet, át lehetne mászni rajta de a kezdeti próbálkozásaitok sikertelenül végződnek.
Hiába nyújt stabil, biztos fogást t a kezetek alatti a gyerekkar nagyságú inda, de növény szerteágazó levelei akadályoznak titeket. Ahogy a karotok hozzáér a recés, durva tapintású levélhez, az sebet hasít rajta és a rácsorgó vért szempillanat alatt beissza. És enyhe remegést éreztek a kézben tartott indán. Ezt az utat feladva újabb lehetőségek után néztek és Asriel - perception check success - észrevesz a romok alatt egy széles lyukat. Megvizsgáljátok, mélyéből nem látni mozgást és ódon, dohos szagot éreztek belőle csak. Talán át lehetne kúszni, de bizonytalan mi vár titeket a másik oldalán, ha ugyan van ennek a lyuknak másik oldala.
5.6 Between darkness, The Sunken City  Hole-i10

@Party
- New Objective added: BeesWax Quests
- Find the way through Beeswax desolated streets and reunite the team.
- Place Guglirion skull in his house.
- "Long time forgotten" - Id fiend quest - Find the lizard eggs or spawns.
Vissza az elejére Go down
https://www.wattpad.com/user/GaborBacsai
Leonidas
Meteorbringers Team Founder
Leonidas


Hozzászólások száma : 446
Tartózkodási hely : BadSector, DS-101 rendszer

Tulajdonságok:
Fajta: Elf
Kaszt: Íjászféle
Szint: Negydik

5.6 Between darkness, The Sunken City  Empty
TémanyitásTárgy: Re: 5.6 Between darkness, The Sunken City    5.6 Between darkness, The Sunken City  Icon_minitimeSzer. Ápr. 27, 2016 9:07 am

A doki új átjárót talált, és a testével meg is nyitotta azt. Megveregetem a vállát, hogy ezt jól csináltad, doki, majd felsegítem a porból. Előremegyek és óvatosan kerülgetve a törmeléket, egy újabb ház alagsorába jutok.

Boltar doki ott botladozik mögöttem. Csak most döbbenek rá, hogy az ő szeme már nem nagyon működik ebben a nagy sötétben, ezért előhúzom az egyik, még Gugli könyvtárából zsákmányolt kristályt. Odaadom neki, bár látom, hogy közben már megoldotta a problémát a nyakában lógó medál segítségével. Nohát, olyan az én nyakamban is lóg, akkor azért nem kellett annyit meresztenem a szememet...

Ahogy kilépünk a ház megroskadt ajtaján, egy elf asszonyt pillantunk meg. Egy kicsit kevésbé szellemszerű, mint az eddig látott alakok, bár némi fényt azért az ő teste is bocsát ki. Amikor kibotorkálunk, megfordul, valaha szép arca egy pillanat alatt eltorzul, és már veszi is a levegőt hogy szó szerint leordítsa a fejünket a helyéről...


5.6 Between darkness, The Sunken City  Banshee_by_chriscold-d6lmyyn

Ekkor egyszerre több dolog is történik. A doki elüvölti magát, "Egy banshee! Fedezékbe!" majd leránt engem a romok közé, mintha az oly sokat védene a hangalapú támadások ellen. Kezeimet a fülemre tapasztom, ami nagy valószínűséggel még mindig nem elegendő védelem, Gugli pedig megszólal:

- Maris? Maryssia Levenduel, te vagy az? Állj már le, Gugli vagyok! - a banshee-ba bennszakad a lélegzet, ami a nagy üvöltés helyett csak egy erőteljes köhögőrohamot eredményez. Mire végre kiköhögi magát, addigra már mi is előbújunk a törmelék alól.

- Gugli? Guglirian, az én szeretett másodunokatestvérem! Hát te élsz? Azt hittem már sosem látlak többé! Mi újság van Emailáliával? - a hangja még így is megremegteti a dobhártyámat, hogy csak normál módban használja.

- Hm, ez elég tapintatlan kérdés volt Maris, de hát mit várhatunk egy falusi elftől? A drága szeretett nejem már vagy kétezer éve halott, mint ahogy te, na meg én is.

- Jaj, ne gyere már nekem megint ezzel a ostoba falusi-városi összehasonlítgatással - nevetgél kedélyesen Maris. - tudom én is hogy Méhviasz nem Erebur, de hát itt is jó az élet, nem csak felétek... illetve na, jó volt, amíg nem jött ez a hülye háború...

Ahogy látom, elnosztalgiáznának még egy jó ideig, ha nem lépnék közbe. Megköszörülöm a torkomat, mire Gugli észbekap, és bemutat minket:

- A két társam dr. Cassanova Boltar boszorkánydoktor, és Leonidas, aki valami elkorcsosult utódunk egy távoli világból. MIndketten élők, de nem ordítsd le a fejüket, segíteni jöttek.

Maris jobban megnéz minket, mintha most látna először. Szemében megcsillan a holtak gyűlölete az élők felé.

- Hm... szóval élők vagytok... Élt itt is a Marhavégen egy-két Leonidas. Kapzsiszívű kereskedő volt mindahány. És azt szeretnétek, hogy átengedjelek a területemen? Nem sokszor fordult ilyen elő az utóbbi két évszázadban - mondja, és az egyik sarokban lévő csontvázra mutat.

Nagyot nyelek, és kissé remegve, de aránylag magabiztosan válaszolok a élőholtnak:

- Mi igazából Guglinak akarunk segíteni. Megígértem neki, hogy örök nyugalomra helyezem, hogy nem szenvedjen tovább.

- Hahhaaahaha! - nevet fel Maris - Ahhoz aztán jól fel kell kötnöd a gatyádat kicsi elf! Ahhoz, hogy nyugalmat leljen Gugli lelke, magát a Nagy Fát kell elpusztítanod!

Megdöbbenek a hír hallatán.

- Úgy érted... ki kell vágni? - hinnye, ez gond lesz, állapítom meg magamban, láncfűrészt, fejszét, baltát speciel nem hoztunk magunkkal, bármilyen gondosan csomagoltunk is az útra.

- Nem kivágni. Elpusztítani. Kell hozzá valami ősi, valami új, csont és fa, vas és arany, homály és fény, mágikus és profán. De ha elpusztul a fa, azzal nem csak Guglit mented meg az örök kárhozattól, hanem valamennyiünket, akik itt ragadtunk ebben az egyre süllyedő városban... Esetleg tudok segíteni, csak kérdezzetek nyugodtan. Vagy ha én nem, majd a testvérem Boris, a Levél utcából. - ránéz a doki átokzsákjaira, majd így szól hozzá: - Valaha ő is füvekkel foglalkozott, jól megértitek majd egymást...
Vissza az elejére Go down
Dr. Casanova Boltar
MeteorbringerTeam - founder
Dr. Casanova Boltar


Hozzászólások száma : 212
Tartózkodási hely : BadSector

Tulajdonságok:
Fajta: Humanoid
Kaszt: Witch Doktor
Szint: 5

5.6 Between darkness, The Sunken City  Empty
TémanyitásTárgy: Re: 5.6 Between darkness, The Sunken City    5.6 Between darkness, The Sunken City  Icon_minitimeSzer. Ápr. 27, 2016 12:24 pm

Még bőszen köpködöm ki a por és törmelék maradékot a számból, amikor észreveszek egy kísértet alakot. Felismerve a banshee körvonalait felkiálltva rántom Leo-t a földre. Gugli kedélyesen üdvözli, aminek hatására javul a kinézete, de a hangja még így is túl erős a halandó fülnek. Nem vagyok teljesen megnyugodva, ezért folyamatosan zsebre dugott kézzel markolászom az átokzsákomat.

Kicsit ellazulok, amikor Leo is belefolyik a csevegésbe, de a magát Marisnak nevező személy gúnyos nevetése újfent a frászt hozza rám. Egyre inkább rébuszokban beszél:

-Nem kivágni. Elpusztítani. Kell hozzá valami ősi, valami új, csont és fa, vas és arany, homály és fény, mágikus és profán. De ha elpusztul a fa, azzal nem csak Guglit mented meg az örök kárhozattól, hanem valamennyiünket, akik itt ragadtunk ebben az egyre süllyedő városban... Esetleg tudok segíteni, csak kérdezzetek nyugodtan. Vagy ha én nem, majd a testvérem Boris, a Levél utcából.

Egyre jobban a frászt hozza rám, nem győzöm szorongatni a zsebem tartalmát és ez neki is feltűnik…

-Valaha ő is füvekkel foglalkozott, jól megértitek majd egymást…

Bátorságomat összeszedve felnézek és:
-Az ősit és újat értem, homály és fény tiszta sor, csont és fa sem gond, mágikus és profánt is csak megoldjuk valahogy, de hogy a fenébe szerzel aranyat egy olyan helyen, ahol a legnagyobb érték a kerámia?!

-Méhviasz földjét taposod kicsi doktor, szerinted miért védi mágikus burok a helyet? Mindent az eredeti állapotában kell megőrizni.

Ez elgondolkodtató, akár még meg is lehet oldani.
-Egy kérdésem azért lenne még. Ha ezt mind meg tudjuk oldani és elpusztul a Fa, akkor a védőburok is megszűnik?
Vissza az elejére Go down
Leonidas
Meteorbringers Team Founder
Leonidas


Hozzászólások száma : 446
Tartózkodási hely : BadSector, DS-101 rendszer

Tulajdonságok:
Fajta: Elf
Kaszt: Íjászféle
Szint: Negydik

5.6 Between darkness, The Sunken City  Empty
TémanyitásTárgy: Re: 5.6 Between darkness, The Sunken City    5.6 Between darkness, The Sunken City  Icon_minitimeSzer. Ápr. 27, 2016 7:13 pm

-Egy kérdésem azért lenne még. Ha ezt mind meg tudjuk oldani és elpusztul a Fa, akkor a védőburok is megszűnik?

Hát igen, a doki feltette az 5 millió forintos kérdést. Kíváncsian várom rá Maris válaszát.

- Nos, hogy mi történik AZUTÁN ifjú ember? Azt csak az Fellegekben Lakozók tudnák megmondani. Remélhetőleg addigra már mi is mellettük leszünk. Válaszolnék még, de ha nincs több kérdésetek, akkor én most utatokra is engednélek benneteket. Tudjátok, nem sokáig bírom ki élők között anélkül hogy meg ne próbálnám ölni őket... de mielőtt elindulnátok, még odaszólok Boriskának, hogy készüljön az érkezésetekre. Most egy kicsit húzódjatok hátrébb, és jó alaposan fogjátok be a fületeket!

Mi fedezékbe vonulunk, majd a kérésének eleget téve lekuporodunk egy félig leomlott fal fedezékébe. Maris elfordul tőlünk majd kiereszti a hangját:

- BORISKAAAAAAAAAAAAAAAAAAA! - a többit nem értjük, de nem is nagyon halljuk, szerintem egy pár másodpercre az eszméletemet is elveszítettem. Mire kikászálódunk a romok közül (az egyik fal félig ránk dőlt a hanghullámok okozta detonációtól), addigra Maris már el is tűnt. Megjegyzem, hála a Felegekben Lakozóknak...

- Ez mind szép, de akkor most hogy találjuk meg ezt a Borist? Nem akarnék csak úgy random mászkálni ezen a szörnyű helyen, mert még a végén egy olyan élőholtba botlunk, akit történetesen nem ismer fel a mi Gugli barátunk - zsörtölődök a dokinak.

- Barátodnak neveztél, ezt értékelem Leo - hallom Gugli hangját derékmagasságból. - ha odafigyeltetek, hallhattátok, hogy Boriska a Levél utcában lakik. Haj, kicsi leány volt még, amikor utoljára láttam... vajon megismeri-e az ő Gugli bácsikáját? - lenézek a koponyára, szerintem nem sok esély van erre. Inkább Marisban bíznék, hogy ő rendesen tájékoztatta a hugát. - Szóval egyet se féljetek, én ebben a városban nőttem fel. Nagyon jól tudom, merre van a Levél utca!

Így hát Gugli folyamatos fecsegése és iránymutatása mellett elindulunk felkeresni Boriskát, a rég halott füveselfnőt.
Vissza az elejére Go down
Majszter Plejbász
Meteorbringers Team Founder
Majszter Plejbász


Hozzászólások száma : 485
Tartózkodási hely : Porosháza városa, de inkább a koszfészek lenne jobb szó

Tulajdonságok:
Fajta: Ember/Döbrögi
Kaszt: OKJ-s Varászló
Szint: majdnem három

5.6 Between darkness, The Sunken City  Empty
TémanyitásTárgy: Re: 5.6 Between darkness, The Sunken City    5.6 Between darkness, The Sunken City  Icon_minitimeSzer. Ápr. 27, 2016 11:41 pm

@Leonidas, Dr. Casanova Boltar:
- Temporary daze added -

A bansheeval való találkozástól még mindig zúg a fejetek és kissé kótyagosan indultok a Levél utcába a Leo oldalán függő koponya irányításával, aki közben bemutatja a népes családfája történelmét és dicsőségét, legnagyobb örömötökre.
- Jó volt találkozni Mariskával, nem gondoljátok? – a beálló csendre és savanyú arckifejezésetekre folytatja.
- Valaha úgy kellett elhajtania kérőket és a legényeket a házuk kapujából, nem csodálom, hogy ilyen jól tartja magát, az eltelt évek egy szemernyit sem hatottak rá. Várjatok, ha meglátjátok Borisssa Leveduelt Yagát!
Igazi kis tünemény volt, amellett cserfes és komisz, de soha se tudtam haragudni rá igazán. Egyszer tejföllel bekente a kredenc kilincsét én meg… - Guglirian fecsegése nem kedvez az egyébként is zúgó fejeteknek. Alvajáró élőholtra hasonlíthattok most, még jó, hogy nem lát titeket senki ilyen lestrapált állapotban.
Az omladozó városon keresztül visz az utatok, az egykor fényesre csiszolt utat ellepi a törmelék és az évszádok alatt felgyűlt por.

Fél órával később…

- Ha emlékeim nem csalnak márpedig nem szoktak, ez a Levél utca.
Ez az utca sem különbözik a többitől - gondoljátok, mikor megcsap titeket az orrfacsaró bűz. Valamivel távolabb az egyik ház alsó pincéjéből zöldes füst kavarog elő és megüli körülötte a levegőt.
- Az lesz az! Mérget vennék rá – mondja vidáman Gugli.
Lassan közelítitek meg az alagsori épületet, kezetek ügyében tartva fegyvereiteket és befordulva az ajtón nem mindennapi látványban van részetek.
Az aszott testű nő épp egy üstben főz, testét rongyba bugyolálta és barna hajból font kötéllel fogta össze a testén. Homlokát és arca felső részét vörös festékkel kente be, mint valami futball szurkoló. A legfurcsább benne mégis az, hogy a szája össze van varrva és tucatnyi ujjnyi varrótű áll ki belőle. Érkezésetekre felkapja a fejét és szeme sárga fénnyel izzik fel.
5.6 Between darkness, The Sunken City  Baba_yaga_by_verehin-d669fw1
- Ki jár ott???- dördül meg a fejetekben egy vastag, bariton hang.
Vissza az elejére Go down
https://www.wattpad.com/user/GaborBacsai
Dr. Casanova Boltar
MeteorbringerTeam - founder
Dr. Casanova Boltar


Hozzászólások száma : 212
Tartózkodási hely : BadSector

Tulajdonságok:
Fajta: Humanoid
Kaszt: Witch Doktor
Szint: 5

5.6 Between darkness, The Sunken City  Empty
TémanyitásTárgy: Re: 5.6 Between darkness, The Sunken City    5.6 Between darkness, The Sunken City  Icon_minitimeCsüt. Ápr. 28, 2016 12:16 pm

Mariska válaszától okosabb nem lettem, pedig jó lett volna tudni, hogy mi lesz a burokkal, mert adott esetben egy füst alatt a többieket is visszakaptuk volna, a gyík meg legyen boldog a tojásaival.

Eltűnése után Gugli hosszasan fárasztott minket a Levél utcához vezető úton. Személy szerint már nagyon untam a történeteit több ezer éve történt dolgokról. Odaérve baljós érzéseim támadnak, fura mágia lengi be a ház auráját, hát még a benne lakó lelkét. Egy összevarrt szájú vénséges boszorkány tekint ránk és a fejünkben szól a hangja.

-Ki jár ott? –dördül meg a hangja és képtelen vagyok ránézni, ezért az asztrál síkon próbálom nézni.

Kicsit másabb a külseje, látni régi énjét. Guglinak igaza volt, elég jóféle menyecske volt fiatal korában. Megfeledkezve az eredeti alakjáról előtör belőlem a régi Casanova és megigazítva a hajamat közelebb lépek.

-Úgy hallottam kegyedről, hogy csinos teremtés és lám, nem csaltak a krónikák…
-Bolond vagy te édes fiam, menjél orvoshoz! –remélem ez csak az én fejemben szólt, nem hiányzik, hogy Leo is kiröhögjön.
-Őőő… izé… Mariska küldött, azt mondta tudsz nekünk segíteni, hogy megtörhessük a lelketeket idekötő átkot.
-Segíthetek, de miért tenném? Én nem mondtam, hogy nekem itt nem jó… de ha megtesztek nekem valamit.

Remegő tekintettel hátra lépek kettőt. Legutóbb amikor egy nő alkudni akart, nem lett jó vége. Kicsit behátrálok Leo mögé és amolyan kisded módjára biztonságból figyelem tovább az eseményeket.
Vissza az elejére Go down
Leonidas
Meteorbringers Team Founder
Leonidas


Hozzászólások száma : 446
Tartózkodási hely : BadSector, DS-101 rendszer

Tulajdonságok:
Fajta: Elf
Kaszt: Íjászféle
Szint: Negydik

5.6 Between darkness, The Sunken City  Empty
TémanyitásTárgy: Re: 5.6 Between darkness, The Sunken City    5.6 Between darkness, The Sunken City  Icon_minitimeCsüt. Ápr. 28, 2016 10:25 pm

A doki a hátam mögé kuporodik, de a banya egyre csak közeledik. Láthatólag dr. Boltarral akar beszélni, engem észre sem vesz, mintha ott sem lennék. Ahogy megszólal, lenyűgöz hogy létezik ilyen, hogy női bariton, eddig nem is hallottam róla. Persze nem sokszor volt olyan, hogy egy ezer éves mami hangját hallom a fejemben.

- Teccöl nekem fiatal ember, érzem hogy ott van benned a craft, a witch magi. Hej, mi mindent tudnék neked tanítani, ha újból ifjú lennék... segíts rajtam, és én is segítek neked és társaidnak. - közben már olyan közel hajol hozzánk a Boris, hogy a keblei a földig érnek, és az összes szőrtüszőt meg tudnám számolni a bibircsókos arcán.

- Meg is van, miben segíthetsz! Az erőm, és az én örök szépségem a nyakékembe van zárva. Már vagy száz éve is van annak, hogy nem láttam, nélküle nagyon mozdulni sem tudok ebben az öreg testben... sajnos amikor úgy egy évszázaddal ezelőtt egyik este a lefekvéshez készülődtem és lecsatoltam a láncot, kicsúszott a kezemből, és beesett ide - mondja, és a két melle közé mutat. - Segíts nekem visszaszerezni az erőmet, és három kérdésedre megfelelek, legyen az bármi is!

Löködném előre a dokit, hogy ez pont neki való feladat lesz. A nyanya még felemeli egyik ótvaros-penészes kezét, és úgy figyelmezteti Cassanovát: - Vigyázz ember, mert fenemód csiklandós vagyok! Készülj fel rendesen mert ahogy érzem, JÓ MÉLYRE lemerült az a nyamvadt lánc...
Vissza az elejére Go down
Dr. Casanova Boltar
MeteorbringerTeam - founder
Dr. Casanova Boltar


Hozzászólások száma : 212
Tartózkodási hely : BadSector

Tulajdonságok:
Fajta: Humanoid
Kaszt: Witch Doktor
Szint: 5

5.6 Between darkness, The Sunken City  Empty
TémanyitásTárgy: Re: 5.6 Between darkness, The Sunken City    5.6 Between darkness, The Sunken City  Icon_minitimePént. Ápr. 29, 2016 8:19 am

A fejlődés gondolata érdeklődéssel tölt el addig a pillanatig, amíg:
-Vigyázz ember, mert fenemód csiklandós vagyok! Készülj fel rendesen, mert ahogy érzem, JÓ MÉLYRE lemerült az a nyamvadt lánc…

Valahol ez a z a pont, ahol úgy érzem nagyobb sokk már nem érhet. Izgatottan, de mégis valamennyire undorral lépek elő Leo háta mögül. Eszembe ötlött, hogy ha az asztrál síkon nézem és elvonatkoztatok a valódi külsejétől, akkor még jó is lehet. Megnyitom a tudatom és ismét szépnek látom. Bele se gondoltam, hogy Leo mit fog ebből látni, előre sajnálom a mentális állapotát, amit most át fog élni, az nem embernek való látvány lesz…

Szépen lassan közel lépkedek hozzá. Ebben az alakban szinten megkívánom Borist. Kicsit megdörzsölöm a tenyerem, hogy ne legyen annyira hideg, még rá is lehelek, majd óvatosan lefejtem azt a pár rongyot róla és belemarkolok azokba a hatalmas, kerek, feszes mellekbe. Kicsit elkalandozok és már-már elfelejtem miért is vagyok itt és mit is szeretnék elérni, amikor kizökkenek a meditációból és azon kapom magam, hogy térdig érő inda szerű testrészeket markolászok.

Egy kisebb fajta hányinger elfog, ami arra emlékeztet, hogy emlékezzek és a feladatra koncentráljak. Erőt veszek magamon és ismét belevetem magam a feladatba. Boris is érzi, hogy más a hozzáállásom és hangot is ad neki, hogy az előbbi mozdulatsor inkább kedvére való volt. Nyelek egyet és megpróbálom a korábbihoz hasonlóan keresni azt a rohadt láncot. Már vagy negyed órája masszírozhatom az indáit, amikor valami fémes dolgot tapintok meg. Kihúzom és már felörülnék, hogy célba értem, amikor közli velem Boris, hogy ez csak egy vasból készült medál, de tartsam meg nyugodtan.

El is teszem gyorsan, még hasznos lehet a rituáléhoz, tán még mágia is szorult bele a keblek között. Folytatom a túrást. Eltelik ismét tíz perc, bele se merek gondolni Leo merre lehet és mit csinál, de hogy én ezt sokáig fogom hallgatni, az tuti. Végre megtapintok egy láncot. Félve húzom elő. Egy díszes kövekkel és mindenféle szimbólumokkal kirakott nyakéket találtam. Boris felkiállt és már kapja is ki a kezemből. Felteszi és egyik pillanatról a másikra mindenki szemében gyönyörű, fiatalkori képét mutatja. Nem merek hátranézni, már csak a jutalomra koncentrálok.

-Ügyes kicsi doktor, mi lenne a három kívánságod?

Az elmúlt fél órában bőven volt időm figyelem elterelés gyanánt a jutalmon gondolkodni.
-Először is szeretném, ha magasabb szintre emelnéd a mágikus jártasságomat, hogy ne csak átokzsákokkal tudjak bohóckodni.
-Hááát, ez nem feltétlenül az átok megtöréséhez használható, de annyira ügyes voltál, hogy legyen.

Mormol egy kicsit, rámspriccel valami folyadékot, a homlokomra ken valami nővényt és érzem, ahogy átjár az erő és megnyílik az elmém a mélyebb szintű mágikus képességek iránt.

-Huh, ez elég kellemes érzés volt… A második kérésem, hogy taníts nekem egy módszert, amivel megmenthetem a barátomat a kárhozattól.
-Azt hittem kifogy rajtam. Tessék, itt egy ráolvasás, ami a megfelelő rituáléval bármilyen teremtményt képes megóvni.

A tekercset nagy gondossággal elteszem.

-Mi a harmadik kérésed?
-Segíts elpusztítani a Nagy Fát és megtörni az átkot! –vágom rá határozottan.
-Jajj kicsi doktor, ez kicsit erős egy utolsó kívánsághoz. Egy feltétellel azonban teljesítem… gyere velem a kunyhómba és tegyél velem olyat, amit évezredek óta senki nem tett.

Hiába gyönyörű, emlékszem a valódi külsejére. Hátrafordulok és próbálnék valami támogatást felfedezni Leo arcán, de csak azt látom, hogy az arca a kezébe van temetve és csak csóválja a fejét. Ha már porig aláztam magam, akkor szóljon nagyot.
-Menjünk!

Boris pajzán mosollyal megfogja a kezemet és a kunyhójába vezet.

Másfél óra múlva botorkálok ki egymagam egy nagy zsákkal és megannyi karmolásnyommal és helyenként szakadt ruhadarabbal.
-Ne! Ne kérdezz semmit!

Ha akarná se tudná magába folytani a röhögést, ugyanakkor kérdően néz a zsákomra.
-Inkább haladjunk, jó?
Vissza az elejére Go down
Leonidas
Meteorbringers Team Founder
Leonidas


Hozzászólások száma : 446
Tartózkodási hely : BadSector, DS-101 rendszer

Tulajdonságok:
Fajta: Elf
Kaszt: Íjászféle
Szint: Negydik

5.6 Between darkness, The Sunken City  Empty
TémanyitásTárgy: Re: 5.6 Between darkness, The Sunken City    5.6 Between darkness, The Sunken City  Icon_minitimePént. Ápr. 29, 2016 9:29 am

5 percig bírom nézni a doki matatását és Boris vihorászását, aztán amikor előbukkan az első olyan testrésze az öreglánynak, amit nem látott élőlény, szappan és fürdővíz már vagy 100 éve, na akkor feladom a harcot a háborgó gyomrommal, és kimegyek egy kicsit "friss levegőt szívni".

Egy jó hányás sok mindent megold, megtisztítja a gyomrot és kitisztítja az ember elméjét is. Ennek ellenére beletelik vagy 10 perc mire vissza tudok menni. "A dokinak szükséges van rám, a dokinak szüksége van rám" ezt mantrázom, ahogy visszatérek az áporodott levegőjű szobába.

A doki épp ekkor rántja ki diadalmas kiáltással a láncot a banya szikkadt mellei közül. A látványtól majdnem újból kidobom a taccsot, de a doki miatt nem lehet, sőt, még egy vigyorféle is megjelenik az arcomon. Az öreglány felcsatolja a láncot, és hipp-hopp, nem is tűnik már ezer évesnek... csak úgy bő nyolcvannak. A doki ennek ellenére teljesen meg van babonázódva tőle, és ellenkezés nélkül követi a belső szobába...

Kitántorgok a szabadba, és leülök egy köre. Ilyenkor jól esne egy cigi, még úgy is, hogy nem is dohányzom.
Vissza az elejére Go down
Isithieländé
Meteorbringers Team Associate
Isithieländé


Hozzászólások száma : 144
Tartózkodási hely : Lélekkel a purgatóriumban

Tulajdonságok:
Fajta: Undead blood elf
Kaszt: Undead berserker
Szint: III

5.6 Between darkness, The Sunken City  Empty
TémanyitásTárgy: Re: 5.6 Between darkness, The Sunken City    5.6 Between darkness, The Sunken City  Icon_minitimePént. Ápr. 29, 2016 6:45 pm

-Ja, hogy egyszerűen lebontjuk a házat. Ez is megoldás.-Mondom Asrielnek.
A város egy hasonló leomlott részébe jutunk de itt érezhetően sokkal több szellem van. Vajon halottként szimpatikusabb vagyok nekik? Tudja fene. Ezek mind beleőrültek a hosszú évezredekbe. Talán velem is ez lesz.
Míg ezen gondolkozom a lépteink egy zsákutcába vezetnek minket. Hiába próbálok keresztül jutni  rajta mindannyiszor visszacsúszok vagy az indák állják az utamat. Épp egy utolsó próbálkozásnak futnék neki mikor Asriel megrángatja a köpenyemet. Egy lyukra mutat az egyik törmelék halom alatt. Elég nagy, hogy kúszva akár a kaszával is átjussak rajta de tudja fene mi van a végében.
-Tudok valakit aki ellenőrizhetné mi van odaát.
Hógolyó nyomban mellettem terem. Az élőholt farkas így a sötétben megcsillanó szemeivel sokkal félelmetesebb. Pedig amúgy sem egy szép látvány.
Asriel ijedtében kardot rántana de elkapom a karját.
-Nyugi. Velünk van.
Lehajolok az állathoz és megvakargatom a füle mögött.
-Megtennéd nekem, hogy megnézed mi van a túloldalon?-Bökök a helyi sötétséghez képest is sötét lyukra.
Az állat egy szempillantás alatt eltűnik a szemünk elől. Nem látom jól de sejtem Asriel milyen arcot vághat. Gyorsan a segítségére sietek egy kis magyarázattal.
-Hógolyó a totem állatom. Még a halálom előttről. Egy ősi rítus során szedtem össze még az Origón. Sajnos annyira összekapcsolódtunk, hogy magammal rántottam a halálba. Azóta néz ki így.  De ugyanolyan kedves állat.
Az említett gyorsan visszaér. Azthittem tovább fog tartani az út de boldogan csaholva jelzi, hogy szabad az átjárás majd vissza is fordul a sötétségbe. Hason kúszva követem őt a sötétségbe. Csak az egyik karomat használhatom mert a másikkal a kaszát igyekszem állandóan úgy fordítani, hogy az megfeleljen. Az út tényleg nem tart soká. Hamar kibukkanunk a rés másik felén. Egy kikövezett terem áll előttünk. Nem tudom megmondani, hogy ez a föld alá is épült vagy csak kicsit megsüllyedt az évezredek alatt. Mindenesetre az biztos, hogy egy nemes terme lehetett egykoron. Ezt a falon foszforeszkáló rúnák és a helység végében elhelyezkedő trón is jelzi. A rajta csörgő csontvázzal együtt. (intergalactic lore skill check-failed) Nem tudom megmondani ki lehetett. Túl kevés kutatás történt eddig az Athassal kapcsolatban.  Viszont az amin jobb karját támasztja már sokkal jobban behatárolható. Egy gyönyörű aranyozott pengéjű kard. Bár ez a markolattal kapcsolatban sem kétséges. Odalépek hozzá és megpróbálom kiemelni a fegyvert a halott csontok közül. De a csontváz erősen ragaszkodik hozzá. Mintha minden egyes rántással egyre jobban feszülnének rá az ujjai a fegyverre. (Strength check – success) Végül olyan erővel rántom meg a fegyvert, hogy nemhogy a kard de a csontváz keze is nálam marad. A halott úr lebukik a trónra egyenest a lábaim elé a poros földre. Ilyedten pillantok arra amit műveltem. Azon kívül, hogy egy több ezer éves sírt rongáltam meg tudja fene kinek vívtam ki ezzel a haragját a túlvilágon. Ráadásul
mi van, ha a testhez tartozó szellem még itt kóricál és meglátja mit műveltem. Pedig én nem próbáltam ellopni. Csak maradt bennem némi történelemkutatás iránti vágy. Talán visszatettem volna.
„Isit mit műveltél már megint?”-hallom a saját gondolataimat. Majd a kardot az azt még mindig szorongató kézzel együtt az övemre akasztom, és Asrielhez fordulok.
-Találtál továbbvezető utat?
Vissza az elejére Go down
Leonidas
Meteorbringers Team Founder
Leonidas


Hozzászólások száma : 446
Tartózkodási hely : BadSector, DS-101 rendszer

Tulajdonságok:
Fajta: Elf
Kaszt: Íjászféle
Szint: Negydik

5.6 Between darkness, The Sunken City  Empty
TémanyitásTárgy: Re: 5.6 Between darkness, The Sunken City    5.6 Between darkness, The Sunken City  Icon_minitimeSzomb. Ápr. 30, 2016 10:24 am

- Na húzzunk el innen gyorsan! - mondja Cassanova, hátára csapja a zsákját és nagy léptekkel nekiindul a romos utcának. Én követem, de alig lépünk kettőt-hármat, amikor egy kellemes női bariton megállít:

- Ne olyan sietősen fiúcskák! - látom, hogy a doki arca eltorzul a hangra - már megbocsássatok, de véletlenül nektek adtam az egyik olyan tárgyamat, amit nem tudok nélkülözni. - Boriska odalép hozzánk, elmarja a zsákot, majd egy mozdulattal előhúz belőle egy díszes aranyozott tőrt.

- Tudom, hogy neked ígértem, drágám - mondja behízelgő mosollyal a dokinak - de ezt mégsem adhatom oda. - Közben azt látjuk, hogy a körvonalai elmosódnak, és egy pillanatig megint az ezeréves gusztustalan banya áll előttünk. Majd visszaáll a normál kerékvágásba minden, újból a szalonképes Boriskát látjuk.

- Hát erről van szó - mondja - kezd lemerülni a nyakék, nem tett neki jót a száz éves hűsölés a kebleim között. Muszáj megtartanom a töltőjét - emeli fel a tőrt.

- De hát... arany... azt mondtad, vihetem, neked már nem kell...

- Ne haragudj rám csacsikám - vigasztalja nagy bűnbánó szemekkel Boris.

- Mégis hogy tudnád egy tőrrel feltölteni a nyakékedet energiával? - kotyogok közbe. Boris rámnéz, és a tekintetéből látom, hogy nagyon rosszkor szóltam.

- Hát, szerzek egy elf csecsemőt - kezdi elnyújtott nyájassággal a boszorkány - aztán elmetszem a torkát a késsel, és az életenergiája mind a láncba száll!

Elborzadva nézek rá, mire folytatja: - Neem, nem így van, csak vicceltem. A szívébe szúrom bele a tőrt!!! - gonosz kacajjal nézi a rettegő képemet. - De erre a kis időre elég lesz már egy mókus is. Feltéve, ha tényleg sikerül elpusztítanotok a Fát.

Visszafordul a dokihoz, és ezt mondja neki: - Na de hogy ne váljunk el rossz szívvel, meg azért mert olyat tettél velem, amit nagyon hosszú ideje már senki emberfia, ezért kapsz még tőlem egy utolsó ajándékot. Várjatok meg itt, mindjárt kihozom.

Bemegy a házába, majd kisvártatva a sikoltozását halljuk. Lihegést, nyögdécselést, majd újabb sikoltást hoz felénk a meglebbenő szél. A kíváncsiságunk megint erősebb a józan eszünknél, ezért nem bírjuk ki, hogy be ne nézzünk Boriskára.

Boriska ezeréves alakjában fekszik a szobácskája padlóján. Lábai széjjel, közülük fekete füst gomolyog elő. A füst egy ember alakját veszi fel, akinek az arca nagyon ismerős... pont úgy néz ki, mint régi barátom, dr. Cassanova Boltar...

- Alighanem apa lettél - súgom oda a megrendült dokinak. Visszahúzódunk a nyílt térre, és ott próbáljuk leküzdeni az émelygésünket. A dokinak erős a gyomra, de én nem nagyon bírom.

Pár perc múlva megjelenik az ajtóban a jó alaposan leizzadt, de sugárzóan mosolygó Boris. Mellette ott kavarog a fekete füst, ami a doki arcát viseli.

- Ricsinek hívják - halljuk - lételeme az asztráltér, de rövid időre meg tud jelenni a való világban is. Egyszer, de csak egyszer meg fogja menteni az életed, a saját élete árán.

- Ricsikém - szól oda a füstnek - mutatkozzál be apádnak!
Vissza az elejére Go down
Szenes Ervin
Meteorbringers Team member
Szenes Ervin


Hozzászólások száma : 33
Tartózkodási hely : Valahol Athas sivatagában. Őszinte bánatára.

Tulajdonságok:
Fajta: Goblin
Kaszt: Tűzmágus / Robbanóanyag-ipari szakmérnök
Szint: 1

5.6 Between darkness, The Sunken City  Empty
TémanyitásTárgy: Re: 5.6 Between darkness, The Sunken City    5.6 Between darkness, The Sunken City  Icon_minitimeVas. Május 01, 2016 1:39 pm

Kinyitom a szemem és egy vörhenyes fénnyel tündöklő, ismerős tájon találom magam. Megpillantom Arktúrusz bácsit, amint pipázás közben izzó lávadarabokkal kacsázik a magmafolyó tetején. A főnixe repked a közelében és hordja neki a muníciót. Az öreg goblin hátra se pillantva üdvözöl és maga mellé invitál. Megint sok kérdés forog a fejemben, de amíg a gondolataimat próbálom rendezni, leülök mellé és elkezdek én is kacsázni vele. Az izzó lávadarabok melegnek érződnek, de érdekes módon nem égetik le a kezemet. Néhány ügyetlenebb próbálkozás után kezdek belejönni csak a felváltva dobott lávadarabkák placcs-placcs-csobb-ja hallatszik a csöndben. A megszokott folyamatos pörgés után ez a kis csöndes kikapcsolódás annyira magával ragad, hogy megfeledkezek a kérdéseimről és az idő múlásáról is.

- Társssatoknak segítségre van ssszüksége, sajnos most magatok mögött kell, hagyjátok eme remek helyet de BÁRMIKOR visszahozhatlak titeket ide…

Arktúrusz bácsi felém fordul, egyet pöfékel és elismerően biccent felém, talán a gyorsan elsajátított kacsázás miatt, vagy talán amiatt, hogy huzamosabb ideig be tudtam fogni a számat. Viszonzom a biccentését és folytatom a kacsázást, de egy gondolat a tudatom mélyén kezd egyre határozottabban az előtérbe kerülni. Athas... homokvihar... a többiek... Mintha nemrég egy hangot hallottam volna a fejemben...

---

Kinyitom a szemem és egy hideg, sötét és sajgó barlangban találom magam. De nem is a barlang sajog hanem én. Feltápászkodok és a többieknek csak a hűlt helyét találom. Találomra elindulok arra, amit helyes iránynak sejtek. Szembe találom magam egy nagy darab gyíkkal, ami mintha vigyorogna. Farkas szemet nézünk. Egyelőre nem adja jelét annak, hogy támadásra készülne, de azért továbbra is a gyíkon tartva a szemem és végig felé fordulva, óvatosan eloldalgok mellette. Tovább iszkolok a barlangjáratban. Ahogy kezd tudatosulni bennem, hogy nem tudom hol vagyok és nem tudom merre lehetnek a többiek, egyre jobban kezdem szedni a lábamat.

---

Futás közben erőteljes jelzés érkezik a loot-ösztönömtől és behúzom a satuféket. Körülnézek a sötétben és besuttyogok az egyik oldaljáratba.  Az összehordott kőkupac és a szanaszét heverő csontok alapján egy rögtönzött sírhely lehetett itt valamikor, amit valami nagy testű dögevő székapart, hogy csontig lerághassa a tetemet. Karddal és páncélban temethették el az illetőt, de a nyirkos barlangi levegőben már réges rég vékony rozsdalemezkékké oxidálódtak. Az egyik, kicsit távolabb heverő, viszonylag épségben megmaradt karja végén egy gyűrűt veszek észre, ami viszont a kosztól eltekintve, eddig sértetlenül átvészelte az entrópia ostromát. A csontváz kézfeje a kezemben marad, amikor megemelem kicsit. Lefejtem a gyűrűt az ujjáról és félredobom a kézfejet. Izgatottan szemlélem a gyűrűt, bár a sötétben nem látom jól a színeket, ennek ellenére, a tenyerem viszketése alapján bizonyossággal tudom, hogy ez arany. Elégedetten elteszem a kis szütyőmbe és épp indulnék tovább, amikor a "nagy testű dögevőkre" visszagondolva felkapom az egyik hosszú combcsontot. Ha konfrontációra kerülne a sor, csak eldobom és máris gyorsabban tudok futni. Tovább iszkolok arra, ami a barlang fő irányának látszik.

--

Egy ködös alagútba tévedek, ami egy kapuba torkollik, mellette egy táblával, amin a következő feliratot vélem látni:

"Город пчелиный,
Прием только в сопровождении благородного эльфа"



Megvonom a vállam és továbbsietek. A kapu átlépésekor megborzongok egy pillanatra, de nem történik semmi. Egy ősi város gazokkal benőtt romjai közt találom magam. Mikor meglátom, hogy két szobor fegyverrel a kezükben a közeledtemre megmozdul kocogásból sprintre váltok és átsuhanok köztük egyenesen a város központja felé. Nem nézek hátra, hogy vajon kergetnek-e. Gyerekkorom egyik kedvenc regényhősétől megtanultam, hogy ilyenkor sosem azzal kell törődni, ami elől futunk, hanem azzal, hogy hova futunk. A hováról kiderül, hogy az a város egykori főtere lehetett, közepén egy málladozó szökőkúttal. Valamint egy óriási nagy békával.

- ÍÍÍÍK!

Kurtán felsikoltok és, a tempómból nem veszítve, teszek egy éles kanyart balra. Néma, elszánt összpontosítással futok, csak a trappolásom visszhangjait hallom egy jó darabig. Miután elég sokáig nem hallottam jelét annak, hogy bármi is követne, vissza merek pillantani és elégedetten konstatálom, hogy nincs semmi a nyomomban. Kilihegem magam, majd körülnézek a romok közt és a távolban itt-ott gyanúsan élőholtnak látszó alakokat látok. Eddig még nem figyeltek fel rám, de így visszagondolva nem tűnik túl bíztatónak, hogy végigtrappoltam egy út közepén egy kísértetvárosban.

Bevetem magam a romok közé és óvatosan lopakodva elkezdek találomra bolyongani a kijárat meglelése reményében.
Vissza az elejére Go down
Majszter Plejbász
Meteorbringers Team Founder
Majszter Plejbász


Hozzászólások száma : 485
Tartózkodási hely : Porosháza városa, de inkább a koszfészek lenne jobb szó

Tulajdonságok:
Fajta: Ember/Döbrögi
Kaszt: OKJ-s Varászló
Szint: majdnem három

5.6 Between darkness, The Sunken City  Empty
TémanyitásTárgy: Re: 5.6 Between darkness, The Sunken City    5.6 Between darkness, The Sunken City  Icon_minitimeHétf. Május 02, 2016 1:01 am

@Szenes Ervin:
Az árnyékokba lapulva osonsz a romok és épen marad házak között, megnyugodva már a hirtelen átéltektől és még szétnézni is van időd. A lootösztönöd egyfolytában jelez, hogy mennyi sok és érdekes dolog van a közelben, de mikor odaérsz  csak egyszerű eszközöket törött tányérokat, vázákat találsz.(Lore gained: Elven Culture I. 30xp) Közben illedelmesen köszönsz a jelenlevő szellemnek, de azok némán nézenk.
Társaidnak nyomát sem látod, mikor meghallod a dobhártyaszaggató síkoltás visszhangzik keresztül a városon.
- BORISKAAAAAAAAAAAAAAAAAAA!
A kísértetek megriadva a romok közé szivárognak és megrázkodnak a több ezer éve halott testek.(Banshee: Deadly Wail) Ismét nagy menekülésbe kezdesz és belépsz egy kiszakadt szárnyú erkélyajtón és meglátod a szószos tálat.
Aranyból van, és egy L betű van rávésve pont elfér a tenyeredben. Kiváló kávésbögre lesz belőle.
A szellemek nem mozdulnak- Banshee scream - és az a e test ott a sorokba meg még csak rángazodzik.
Fura ez város ez nem csoda, hogy így elásták,ennyi élőholt meg kísértet csak rohadna a napon fent a melegben.

@Izith, Asriel:
A hátatok mögötti csöntzörgésre figyeltek fel. A karnélküli csontváz a földre esik a trónjáról.A hogy a csonjai koppananak az egyenetlen talajon, feltámad a szél és vészjosló hangokat hallotok.
A földröl felemelkedő alak,üres szemgödreivel némán néz rátok. A Hajnalkirály, Méhviasz valaha volt királya vészjosló kiáltást hallat.
- Tolvajok!
5.6 Between darkness, The Sunken City  Skeleton_king_by_ka___z-d8bw0lw


@Dr Csanova Boltar:
- D6 Sanity loss, Second Chance unique pick added.
Ahogy Ricsi megjelenik klelemes apaérzések töltenek el, legyne akármiylen is a gyerek. Az asztrál lény közel húzódik hozzád érzed, hogy a  ratapad az aurádra és étjár Ricsi életereje.(Witchdocktor summon skill unlocked:3 Astral Bats- daily use)

@Leonidas:
Az övedről egy jó ideje némán hallgató hang megtöri a beállt csendet:
-Leonidas juttasd majd eszembe, hogy meséljek majd rólad az unokáimnak. idegen bolygóról származó elffel sose kezdj. Várjál nem az ott az unokám a társad vállán?
Azt szeretném ezek után, hogy vigyetek haza ide az Aranyalma közbe, már közel vagyunk hozzá. Két utcával lejjebb csak.

Visszhangzik végig a városon kiáltás, úgy fest nem ti vagytok az egyetlenek akik felkeltettétek a holtakat
- Tolvajok!


----
A földön hasaló hüllő a szökőkútat uraló békát nézi.
Az észre se véve a sötétben lapulót, falatozik a kútból előbukkanó élőholtak közül. A romok közt megbujó gyík szájából apró, fekete rángazodzó testek hullannak a földre és a földre eső kis kigyók a varanagy írányába tekeregnek.
- Minden Kigyók Atyja már nem kell sokáig várnod, megtörténik.


A hozzászólást Eszka összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Május 03, 2016 10:39 am-kor.
Vissza az elejére Go down
https://www.wattpad.com/user/GaborBacsai
Leonidas
Meteorbringers Team Founder
Leonidas


Hozzászólások száma : 446
Tartózkodási hely : BadSector, DS-101 rendszer

Tulajdonságok:
Fajta: Elf
Kaszt: Íjászféle
Szint: Negydik

5.6 Between darkness, The Sunken City  Empty
TémanyitásTárgy: Re: 5.6 Between darkness, The Sunken City    5.6 Between darkness, The Sunken City  Icon_minitimeHétf. Május 02, 2016 6:28 am

- A másodunokatestvéred fia az nem az unokád. Maximum a másodunokanagybátyja lehetsz, ha van egyáltalán ilyen fogalom. Az unokáidnak meg hogy fogsz mesélni, mikor ha minden jól megy, akkor néhány napon belül már a Felhőkben Lakozókkal ülsz egy asztalnál?

Gugli elszontyolodik egy pillanatra, de aztán hamar visszazökken a szokásos szószátyár hangulatába.

- Kár - mondja - az utóbbi néhány nap sokkal izgalmasabb volt, mint az előző kétszáz év. Tényleg azt meséltem már, hogy Irimiás nagyapám egyszer fogadásból kétszáz évig nem beszélt a nagyanyámmal? Aztán meg viszont...

Elhallgatom egy darabig Gugli képtelen sztoriját, miközben Ricsit figyelem, ahogy szép lassan feloldódik a doki gallérja mögött. Csak ez hiányzott a szív- és liliomtipró barátomnak, egy gyerek... azzal foglalkozni kell tanítgatni, szeretni... remélem képes lesz rá.

- Tolvajok! - hangzik fel a kiáltás nagybetűkkel valahol előttünk, ami visszazökkent a jelenbe egy pillanat alatt. Intek a dokinak, hogy ezek biztos Isith-ék, ideje kilépnünk, és haladni a találkozási pont felé...
Vissza az elejére Go down
Dr. Casanova Boltar
MeteorbringerTeam - founder
Dr. Casanova Boltar


Hozzászólások száma : 212
Tartózkodási hely : BadSector

Tulajdonságok:
Fajta: Humanoid
Kaszt: Witch Doktor
Szint: 5

5.6 Between darkness, The Sunken City  Empty
TémanyitásTárgy: Re: 5.6 Between darkness, The Sunken City    5.6 Between darkness, The Sunken City  Icon_minitimeHétf. Május 02, 2016 9:05 am

- Ricsinek hívják - halljuk - lételeme az asztráltér, de rövid időre meg tud jelenni a való világban is. Egyszer, de csak egyszer meg fogja menteni az életed, a saját élete árán.
Vissza az elejére Go down
Majszter Plejbász
Meteorbringers Team Founder
Majszter Plejbász


Hozzászólások száma : 485
Tartózkodási hely : Porosháza városa, de inkább a koszfészek lenne jobb szó

Tulajdonságok:
Fajta: Ember/Döbrögi
Kaszt: OKJ-s Varászló
Szint: majdnem három

5.6 Between darkness, The Sunken City  Empty
TémanyitásTárgy: Re: 5.6 Between darkness, The Sunken City    5.6 Between darkness, The Sunken City  Icon_minitimeHétf. Május 02, 2016 9:05 am

The member 'Dr. Casanova Boltar' has done the following action : Dices roll


'd6' : 4
Vissza az elejére Go down
https://www.wattpad.com/user/GaborBacsai
Ajánlott tartalom





5.6 Between darkness, The Sunken City  Empty
TémanyitásTárgy: Re: 5.6 Between darkness, The Sunken City    5.6 Between darkness, The Sunken City  Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
5.6 Between darkness, The Sunken City
Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
 Similar topics
-
» Beeswax, the Sunken City

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Online RPG (nemcsak) havereknek :: 
Fejezetek, Chapters
 :: 
Load Game
 :: 
Fifth Game Cycle - Curse Breakers
-
Ugrás: