Resurrection (?)

Márkó még csak két hete állt a pultban, de máris utálta az egészet. Viszketett a nyaka a kétfejű gumiálarctól, ráadásul a franc kerülgette, amikor a második, a robotfeje megszólalt. Szerencsére nem sűrűn fordult elő ez, úgy tűnt, hogy akiről mintázták a pótfejet, az sem volt egy beszédes alak. Na mindegy, gondolta magában, pénzért ugye mindent.

Unottan törölgette a pultot és közben a robotmackók veszekedését figyelte. Az eredeti kricsmiben persze igaziak voltak, de a Birodalom az utóbbi években összefogdosta mindet. Mint kiderült rendkívüli érzékük van a diódaválogatáshoz, csak megfelelően kell őket motiválni. Állítólag ez az energiakorbács gyakori használatát jelentette, bár persze lehet, hogy ez is csak olyan városi mendemonda. Elvégre csak nem lehet annyira gonosz a Birodalom, hogy egy kihalófélben lévő fajt ütlegel? Bár ha jobban belegondolunk, igenis lehet.

Korán volt még, a rendszer két napja közül egyelőre csak a Chu kelt fel, ennek megfelelően odakint mindent vörhenyes fény borított. Az utóbbi években elszaporodott pémonvadászok is aludtak még, hiszen ilyenkor még nem láthatták az összefogdosnivaló kis pémonokat. Ahhoz mindkét napba bele kell nézni, a Chuba és a Pikába is, hogy az erős napsütés okozta hallucináció megmutassa az Árnyakban éldegélő kis lényeket. Aztán már csak egy olyan kis tojást kellett hozzávágni a szerencsétlen lényecskéhez (esetleg ilyeneket kiabálni, hogy „Eevee, most már az enyém vagy!”), és máris mehetett a helyi Pémon Átvevevő Irodába a vadász a jussáért.

Márkót ez is hidegen hagyta, mint ahogy a lebujjal szemben lévő gigantikus „Kramp for Galactic President” plakát is, a vicces, narancssárga hajú fickóval a különös bundáiban. Nem nagyon érdekelte igazából semmi; általánosságban elmondhatjuk, hogy Márkó egy elképesztően unalmas figura volt. Hobbija sem volt, csupán csak egyetlen: élt-halt egy rég elfeledett athasi túlélőshow-ért. De azt meg már majd öt éve levettek a műsorról, miután a főszereplői nyom nélkül eltűntek. Na abban nagyon profi volt, kívülről tudta az összes párbeszédet. Ha tehette volna, ezt a nyomorúságos kocsmát is teliplakátolta volna Boltarral, Isith-tel, Leonidasz-szal és a többiekkel, de hát a kocsma franchise-szabályai nem engedték az ilyen kilengéseket. Itt csak egy felirat lehetett, mégpedig a kocsma-hálózat logója, de az ott volt mindenhol, még a piszoár felett is ezt látta az ember a dolga elvégezése közben:


A kocsmaajtó kinyílt, és három alak lépett be a helyiségbe. Márkó első pillanatban nem hitt a szemének, mintha a tévéből megelevenedett hősei tértek volna be hozzá: Elől egy karcsú, de láthatólag már nem túl jól formában lévő, itt ott oszladozó elf nőszemély, mögötte pedig egy kiélt alkoholista fejű ember férfi. A harmadikat nem tudta kivenni a beáramló vöröses napfénytől, de már ettől a kettőtől is megdobbant a szíve. Lehetséges? Tényleg a hősei tértek vissza? És pont hozzá, az ő kocsmájába…?