Mikulás, ahogy senki nem ismerte

Bemutatkozik a MIkulás:



Neil Gaiman: Miklós



Öreg volt, mint a világ, a szakálla fakó fehérré kopott. Meg akart halni.

A sarkvidéki barlangok törpéi nem beszélték a nyelvét, saját csettegő-cserregő módjukon társalogtak, érthetetlen szertartásokat jártak, amikor éppen nem a gyáraikban dolgoztak.

Évente egyszer, hiába tiltakozott zokogva, a Végtelen Éjszakába kényszerítették. Útja során minden gyermek ágya mellett hagyott egyet a törpék láthatatlan ajándékaiból, miközben a csöppségek aludtak, az időbe dermedten.

Irigyelte Prométeuszt és Lokit, Sziszifuszt és Júdást. Az ő büntetése kegyetlenebb volt.

Hull a

pelyhes

fehér hó.


Persze ez csak a mítosz, amit a vén ravaszdi szívesen terjeszt magáról. Igazából ő egy isteni hatalommal bíró entitás, egyben a Mikulás Inc., egy galaxisokra kiterjedő franchise-hálózat elnök-vezérigazgatója. A vállalat fő profilja a kereskedelem, elsősorban mindenféle plüssállatokkal, játékvasutakkal, nyakkendőtűkkel és egyebekkel (mindegy mi, csak jó áron legyen). A vállalkozás megasikeres, a Mikulás minden évben benne van a Galactic Forbes 100 leggazdagabb emberének listájában, ráadásul nem is a sereghajtók között.

Mostanában azonban olyan hírek szivárognak a Mikulás Inc. házatájáról, hogy vállalati háború közeledik. A cég néhány felsővezetője megelégelte a fehérszakállas egyeduralmát, és kezébe akarja kaparintani az irányítást. Hogy mi sül ki ebből? Majd elválik...