Wrong side of the track

– Hajjaj... most mi legyen? Legszívesebben mindenkit (is) lenyomnék, gombostól, Ludastól és démonostól, de nem biztos, hogy fussa rá az erőm... Jobban belegondolva, dehogy is! Há’ hova gondolok, biztos a sok brévöri pont hülyített így meg. Gyorsan összekapom magam, meglengetem a bajszom jobbra és balra, a Ford emblémás fülbevaló adva meg a véghangot.
A fura jövőből jött maszkos elfre sandítok és meg úgy néz rám, mintha tényleg én lennék itt a Jani, holott csak egy árva Jóskánk van, meg a férfi-nő dirigátorunk. Fölfújom magam, mint egy becigiztetett kertibéka és a legkedvesebb modoromat keresem.
– Te, Leó, lennél olyan kedves galacsinná gyűrni azokat a vérmes kinézetű démonokat és ha már így belejöttél a fájtba. Ott van az a lapos strici kinézetű pali surda-sapkában. Látod, aha, megvan,mi? Na, az egy igazi rohadék, eddig kétszer náspángoltam el, egyszer fizikailag egyszer pedig kártyában, de csak visszaeszi a pikaverte csú. Szóval, a lézer-halefoddal vágjál már a gyomrára egy kedves mosolyt aztán rúgd vissza a démonpajtásai közé. Előre is köszi! Én meg addig megtolom a portálzárást és fenemód koncentrálok.
Ez mind egy szuszra kijött és csak reménykedni mertem, hogy a jövőelf simán meg is csinálja. Az asztalhoz léptem, felkaptam a tabletet és húdenagyonkoncentráló fejet vágok.
The Magestore unavailable. Close the app, and try a few minutes later.
Amilyen komolytalanul indult ez a portálzárás, most annyira szorult össze a torkon és az a bizonyos zabszem az alsó felemen a kelleténél jobban bevág a dupla partba.
Most már tényleg koncentrálok és minden setét és homályos isten felé remegem az imákat, hogy a kapcsolat stabilizálódjon és a rohadt Store engedélyezze a varázslatokhoz való hozzáférést.

Egy krokodil, két elefánt, három kurva nagy démon, négy... eddig jutok a számolásban, mikor Leó nekiindul és szuperfélelmetesen rendet vág az ellenünk fenekedő dögök közt. Már csak a Ludas maradt, aki egyre közelebb jön, de nincs mit tenni. Inkább bezárom a portált és leszek a nyomorult áldozata, mintsem elbukjam a réédet. Az utolsó sigil jogán hatalmasat nyomok a tabletre, és láss csodát az interferencia dacára betöltődik az alkalmazás.
Már a Store is nyitva, újabb platty, és a megvásárolt medzsikek közt böngészek. A CLOSEPORTÁL úgy világit majd meg vakulok, alig látom a rohadt gombot. Paff, bökök vakon felé, majd újabb öt paff követi az elsőt. Hatodikra csak sikerült. A táblagép megremeg a kezemben és az összpontosuló mágikus energiától egyre melegebb lesz. Visszadobom az asztalra, épp időben, mert sisteregve égeti át magát a fán és bugyborékoló hangok között lövi el a varázslatot.
– Juhu! – kiáltom diadalmasan és vad sámános táncba kezdek. Magamtól nem csinálnék ilyet, de a ruha kötelezz... Matyi bezzeg nem lassított le már a sarkomban liheg és csak abban bízok, hogy Leó seggbe rúgja, amolyan hapszisan vagy talán a portál beszippantja. A lényeg, hogy én ne degeljek bele!

- Kérjük, adja meg a paramétereket! -közli veled a tablet irányából egy kedves női hang. Ahogy odapillantasz a kissé túlmelegedett eszközre, látod, hogy egy sor párbeszédablak nyílik meg rajta.
Hát persze, ez nem csak valami free böfögtető varázs, ez bizony sok pénzért vásárolt és kifejlesztett high magic! Itt aztán minden kis fiszemfaszomat be lehet állíani, hogy még fáintosabb legyen a hatás!
Csakhogy hogy??? A cucc vagy kétszáz fokos, átégette a műanyag asztalt... viszont még mindig működik, ami azt jelenti, hogy a magic megvédi...
Hirtelen Csontos Ignác okleveles távoktató tabletmagus-tanár utolsó mondata ötlik az eszedbe a diplomaátadó zoomkonferenciáról: "És mostantól te, Majszter Plejbasz, akármilyen semmirekellő tanulója is voltál ennek a tanfolyamnak, jogosult vagy mindig, minden körülmények közt a tabletmágia használatára." - ez van ráírva az okleveledre is, amit anyád bekereteztetett, és azóta is kinn lóg náluk az előszobában.
Mindig, minden körülmények között... még tart a bévöri pontok hatása, a patkányösztönök már messze vannak, így gondolkodás nélkül ugrasz oda az asztal roncsaihoz és emeled ki a tabletet. A keretét hűsnek érzed, kellemes tapintásúnak, holott most égetett szét egy csomó műanyagot. Ezek szerint működik a mágia!
Gyorsan ránézel a beállításokra. Portál távolsága, magassága, szögsebessége... az meg mi a tosz gondolod magadban, de a kezed szinte automatikusan állítja be az értékeket. Lépsz a következő fülre itt már nem is érted a kérdést sem, sőt a nyelv és a betűk sem ismerősök, de a kezed villámgyorsan mozog, csúszkákat húzogat, értékeket állít megállás nélkül... és azt veszed észre hogy egyszer csak elfogynak az ablakok, és csak egy, az egész képernyőt kitöltő LAUNCH gomb van... gondolkodás nélkül rápöttyintessz...

A csatatér felett zöld csillag gyúlik ki. Egyre szélesedik majd iszonyatos robajjal a portál kapujának csapódik. A kapu abban a pillanatban megszűnik létezni. A már magát félig átszuszakoló világromboló megaboss démon két darabra válik, az evilágban maradt részei (fej, törzs, két kar) széjjel robbannak, és messzire repülnek az erdőben...

Közben oldalra pillantasz, hogy áll a nagyon menő jövőelf a régi barátoddal. Egyelőre nem maradtál le semmiről, állnak egymással szemben, és még csak a szokásos szájkarate megy.

- Állj félre jedi! - fröcsögi a Ludas igencsak mérgesen, láthatólag rendesen felhúzta magát az erdőben történteken. - Nem szállhat szembe senki ki a földön született, Velem a nagybetűs LUDAS-sal, ha a prédámra vadászok! - ezzel egy kéken vibráló mogyorófavesszőt húz elő a zsákjából, és fenyegetően emeli az új barátod felé. Mellette Gazsi, a rendesen megkopasztott, igencsak szakadt liba - aki egy picit sem csinos, úgy látszik, nem hallott a karácsonyi DLC-ről -  acsarkodva fúj Leo felé.

- Cöcöcö, barátom, barááátom... - sóhajt Leó - hogy tudsz minden kijelentéseddel ekkorát tévedni? - savanyúan ingatja a fejét, majd lekapcsolja a kardot, és a kezével Matyi felé int: - Először is nem vagyok jedi - ellenfeled kezéből átsuhan Leóhoz a vessző - aztán, nem a földön születtem, hanem egy űrállomáson. Ébredj már ember, ez itt egy sci-fi, aktualizáld már a kurva mesédet! - int még egyet, és a liba is átrepül hozzá. - Harmadszor, és ez a legfontosabb: akkor és azzal szállok szembe, akivel akarok. Te egy kis gyökérnek tűnsz itt, aki mindenféle világmegváltás közben is csak a saját kicsinyes kis bosszújára gondol. Hát miféle pozitív mesehős viselkedik így? Tessék ezen jól alaposan elgondolkodni! Amíg repülsz, lesz rá időd - fejezi be, majd int egyet, mire a goosefucker orbitális sebességgel indul meg az ég felé, csak a bocskora marad a földön...

- Ezeket magammal viszem a trófeagyűjteményembe - mondja Leó, a vesszőre és a nyakonfogott pihegő libára mutatva. - Aztán vigyázz magadra Majszter! Ez a kis genyó még vissza fog térni, láttam a szemében, hajtja az őrület. - Karórájára pillant, majd folytatja: - na mindegy is, ez már nem az én dolgom. Jössz nekem eggyel, ezt ne feledd, ha valahol összesodor minket a sors... adios! - Egy portál nyílik mellette (sokkal kisebb és kevésbé fekete mint a nagy volt), int neked, majd belép. A portál eltűnik, és ezzel a Leós cameó is véget ér.

Szétnézel a csatatéren. Odalenn még tart a hirig, de a hegyoldalban már csend van. A Melegfront megmaradt tagjai már örvendezve ölelgetik egymást. Inkább nem nézel oda.
Lesz meló meg sidequest bőséggel. A megadémon porcikái biztos sokat érnek, a sok szétszaladt démonfattyút is lehet majd vadászni... de ami a legfontosabb, te lettél itt a helyi ötperces híró, veled lesz tele holnap minden goblin újság és portál már ha van ilyen az anyaszomorítóknak... meg kell még birkózni a gondolattal hogy egycsapásra híres leszel, de máris érzed, hogy menni fog neked ez a szerep. Hisz erre születtél...

Öt kis zöld, egyszer meg giganagy zöld a reward. Kösz, srácok, bólogatok a gobbó hadsereg felé. Minden második mellé jár egy mérges kis Kukoricza Dara meg csápos Zuuuul baba, mint reward, Sőt a zöld gombócokon túl, csak egy szintlépés jutott. Ihaj csuhaj, két év alatt eljutottam a nulláról a harmadik szintre. Emmán döfi. Még egy sercintést is megér a forró tabletre.


A táborban szédelegtem a szintlépés és a győzelmi örömben, és egyre csak üres kancsókat, kiivott tömlőket találtam. Még a legkarcosabb és egyben legrosszabb cefre is valami goblin gyomrát melegítette, ennek folytán olyan szinten pofára estem ahogy kell. A híróság büszkeség egyből megkopott és nem csak a bajszom kanyarodott le, de az önbecsülésem is csökkent pár pontnyit.

Végül is, mondtam csak úgy magamnak, a tábor szélén, én tök utállak titeket goblinok és akár meg is dögölhetetek volna, de nem...Túlélitek ezt is, meg azt is, és közben megisszátok a szeszt! A pika ki van veletek!

Felnézek az égre, de nemhogy űrhajónak, de még egy árva csillagnak sem látom nyomát. A felhőtakaró alatt csak a portálzárás okozta elbaszott, zöld fény dereng. Kicsit kísérteties, kicsit misztikus, kicsit a chuba vele. Há' hon vannak a bögyös macák meg a sok cefre, meg az összes többi hero-fantasyért járó cucc?
Nem kell sokat töprengeni, hogy rájöjjek. Egy lecke ugrik be a képzésről, valami páncélos alak tartotta, fejvadász volt a lelkem, suttogott meg minden.
- A gonoszság és önzőség velejárójaként csak magatokat díjazhatjátok. Ez az utatok, még ha véletlen jó irányba is fordultok a szél fel fog támadni és a hátatok mögött hugyozó bantha léje, a pofátokon végzi majd. Bárhogy erőlködtök. Emlékezzetek, a jó út nincs kikövezve semmivel, ergo nem is éri meg.
Na frankó, ez a régi emlék még mélyebbre lök az önsajnálat mocsarába. És én jó disznó vagyok, dagonyázok benne. Sajnálom magam és az elvesztett lehetőségeket. Egy csomó társam kopott ki, ilyen olyan indokok miatt, pedig ha akarják, simán együtt kocinthattunk volna erre az egész szarra. De nem, leléptek egy szó nélkül, szellem nélküli üres testük még mókás maradt egy darabig, de...
Egyedül maradtam mint a kisujjam utolsó hurkája.

- Hé, dagadt kérsz egy fröccsöt? - hangzik fel mögüllem a vidám kérdés, és a következő pilanatban mellém telepedik egy kopasz fikcó. Hosszú botját maga mellé rakja. Varászló lehet ő is. Süt belőle a démoni gonosz, mégis egy hideg fröccsöt nyom a kezembe. Egyhajtásra bemegy, és jólesően böfögöm ki a buborékokat. Jobban megnézem a pasit, de teljesen átlagos külsővel rendelkezik, nem goblinabb nálam.






- Mit akarsz tőlem? Per pill éppen kalandoz zárok és nem vagyok jó passzban. - dörmögöm oldalra, mire egy mozdulattal televarázsolja a pohárat.

- Jah, vágom. De a bor csúszik pés ez a lényeg, nem? - kacsint egyet és én lehúzom a fröccsöm. Mire ujra magam mellé nézek senki nincs ott, csak a fejemben visszahangzik a pasi uolsó mondata. „ Lehet, egyszer majd megkereslek, kérnék tőled valamit... „

Ugyan vazz, morgom és hátratámaszkodok. Kezem beleakadt egy üvegbe, ember rose, Bolyki Pincészet, 2016. Kupakja tekerős, roppan akár a csótányok páncálja. Töltök és iszom. Egyből szebb a csata vége. Minden jobb lett. Talán még lefekszem és szintet is lépek gondolom és a lábamat lógatva várom, hogy történjen valami. Akár egy Súlyos Sólyom is érkezhetne, vagy a megbízóim a kötelező vállveregetésre.

Szomorúan dülöngélsz a kiégett csatamezőn. A pia hat, de inkább búskomorrá válsz tőle. Nem jött a Súlyos Sólyom, hogy elvigyen minél messzebb erről a pikaverte bolygóról, ahol gobbók  le se szarnak. Pedig megmentetted őket...
Ahogy haladsz lefelé a hegyről, a Melegfront néhány emberére találsz, akik vidáman ülnek körbe egy tábortüzet. A brévery még mindig dolgozik benned, így odaténferegsz közéjük. Valami újabb piát nyújtanak feléd, de már kezd összefolyni a látásod és nem tudod összerakni a képet. Mindenesetre valami olyan itóka lehet, amit még nem próbáltál, látod rajta, hogy ez valami új.

- Mitik van? - kérdezed, de összeakad a nyelved, így újból nekifutsz: - Mitek van? - a gobbók bólogatnak, majd elmesélik hogy ettől a cucctól egyből jókedvere derülsz.
- De ha bebuzulok, szíjjel váglak benneteket - motyogod, de persze semmi nem tart vissza, hogy belenyalj az üvegbe...

Ahogy kezd átmelegíteni a szesz, kezded rózsásabban látni a világot, hirtelen úgy érzed hogy minden vágyad teljesül. Egy egész kis küldöttség közeledik feléd, csupa talpig csini posztóban mászkáló kis goblin, látszik hogy a bolygó prominensei. Csodálkozva ismered fel a vezetőjüket, az eddig csak holotv-ben látott porigói porgármestert, Lord Sylvester Zsorzs de Karátsont. Ahogy odaér hozzád, látod, hogy a keziben egy 30 centis dobozkát tart. Csak ne egy CSÉ legyen, gondolod magadban, ahogy feltápászkodsz, és próbálod a fűcsomókat lesöpörve az ünnepséggel kompatibilissá tenni.

- Majszter Plejbasz - kezdi Karát-fia Gergely - hősies küzdelemben megmentetted a hazánkat, ezért a legnagyszerűbb kitüntetésben részesítünk: én, mint regnáló polgármester, Neked adományozom a bolygó Kulcsát! - kinyitja a kis dobozkát, és a zöld bársonyon nem mást látsz, mint... nos nem mást, mint egy egyszerű kis kulcsot. A kulcstartóján van egy kis lógó bolygó, ami biztos Porigó, de kb. ennyi. Jár hozzá egy rézlánc, ezt a nyakadba akasztják nagy ünnepélyesen.

- A legnagyobb hősnél leend leginkább biztonságban a legnagyobb kincsünk! -mondja átszellemülten Zsorzs. - bizton bízom reád, tudom, hogy a következő években jó Őrzője leszel nékije - majd kihúzza magát mind a 130 centi magasságában, és peckes léptekkel elvonul.

Gratulálók hada vesz körül, mindenki a kezedet szorongatja. Érzed, hogy valaki az új szerzeményedre is rámarkol, de gyorsan elrángatják onnan, és jól pár biztonsági bikacsökökkel agyba-főbe veri. Vakuk villannak, mikofonokat dugnak az orrod alá, és csak úgy záporoznak a kérdések: "Milyen érzés volt..?" "Mikor tudta, hogy ez már megvan...?" - meg a szokásos, a gobbók mindent akarnak tudni, és persze mindent azonnal.

Bármennyire is tetszik a hirtelen jött rivaldafény, azért elég gyorsan bekapcsol a goblin-utálat képességed, és lelépsz a rikkancsok közül. Ahogy baktatsz, kieshet némi idő, mert egyszer csak arra térsz magadhoz, hogy egy színpadon állsz és refelektrok világítanak a szemedbe. Veled szemben megvadult goblin tömeg, akik most kivételesen nem téged akarnak miszlikbe szabdalni, hanem pont ellenkezőleg: ünnepelnek...

- Hölgyek, Urak, Gobbók és Sápadtarcúak - kiabálja épp nagyon pattogós hévvel a helyi szpíker - köszöntsétek a krampuszölőt, a Ford Jel és a Kulcs őrzőjét, a CSÉ megtalálóját, a mindig billegális Maaaajszer Pleeejbaszt! - a tömeg örjöng erre a felkonfra, te pedig odatántorogsz a pódiumhoz. Egy pohár pezsgőt nyomnak a kezedbe. Úgy tűnik beszédet kell mondanod...

- Mielőtt meghallgatnánk a Hőst - vág közbe a szpíker - hallgassuk meg előbb Nemzeti Hímnuszunkat, Grapplepot Mami és Jegyese Szerelmi Ódáját. Előadják: a Méhek!


Kihúzod magad, látod hogy a tömeg is ezt teszi. Először nem igazán érted, ahogy együtt énekelnek a dallal, de aztán minden világossá válik, amikor egy bizonyos részhez érnek, és egyként üvölt fel a tömeg: ZSÖNTENPLÁN!

Ó, a mocskos csúba és pikába, ezek a nyomorékok mind tudták mi az a Zsöntenplán...

STÁBLISTA UTÁNI JELENET:

A bulinak vége, bár szokás szerint most is csak ködös részletek maradtak meg belőle az emlékezetedben. Valahogy visszakeveredtél a hegy tetejére, ahol az ominózus hőstettedet végrehajtottad, és most egy kidőlt fatörzsön ülve nézed a csillagos eget.


Egyetlen csillagképet ismersz fel, ez a Merőkanál, és épp azon agyalsz, hogy melyik csillagára utazz el innen a következő Súlyos Sólyommal, amikor is kis zöttyenéssel letelepszik valaki melléd.

Nem kis rémületedre azt látod, hogy Vlad Teper, a goblin lovag és zoolidéző vámpír ült le melléd a fatörzsre. Hipnotizáló szemeivel máris megragadja az akaratodat, így mukkanni sem tudsz, nemhogy cselekedni. Mondjuk amúgy is részeg vagy, mint mindenki körülötted, az új tabletedet is csak holnap hozza a futár, max a hasattackban bízhatnál, de ahhoz meg lendület kell... a billegealitás meg most nem barátod, legalább is úgy érzed a komoly mennyiségű szesz elfogyasztása után.

- Gratulálok, döbrögi - sziszegi a vámpír - tökéletesen végrehajtottad a varázslatot, ezzel keresztbetéve nekem, és az egész testvériségnek. Van fogalmad róla mennyi meló volt abban, hogy minden flottul menjen és megidézzük ezt a Zuult? Gondolom nincs... most egy náladnál sokkal nagyobb ívű játékba rondítottál bele... de meglesz ennek még a böjtje. A testvériség figyel, és amikor a legkevésbé számítasz rá, akkor fog lecsapni! Na, nem most, mert abban semmi poén nem lenne, hanem majd egyszer. Addig is féljél csak egy kicsit...!

Ahogy befejezte a nagy gonosz monológot, egy vadiúj tabletet húz elő, kettőt pöttyint rajta, és egy pukkanással elteleportál...