Irány a Galaxis!

Sok volt már az ünneplésből - gondolod magadban, ahogy belépsz a "Megszáradt kóró" zsilipkamrájába. Különben is az agyadra mentek már a goblinok, ideje lesz valami civilizáltabb népség társaságát keresni...
Persze valahol legbelül, mélyen magadban te is érzed, hogy ez csak féligazság. Nagyon is jók voltak azok az ingyen vacsorák, meghívások a yachtos bulikra, ahol aztán annyi mindenféle dolog történt... de előbb-utóbb megritkultak a meghívások, az 5 perc hírnév tovaszállt, és a fogadós ogre-utánzat is egyre szúrosabb szemekkel nézett rád, feltűnően felírva minden egyes bics-plíz koktélt az egyre hosszabbodó számládra. Igen, valószínűleg pont a legjobbkor lépsz le ebből a koszfészekből.
Az, hogy épp most érkezett Porosházára a Kóró, ami egyenest a Főváros bolygóira megy, elképesztő nagy szerencse. Igaz, hogy félév utazás, de a gobbók kifizették egyben, csak hogy eltűnj végre. Ha csak a szomszéd planétáig vettek volna jegyet neked, akkor ugyanott vagy mint eddig, csak teszem azt nem gobbók vicsorognak rád, hanem orkok vagy mocsári manók. ilyen már csak ez a Külsö Zóna, tele aljadékkal minden bolygó.
De a Főváros... az egészen más. Ott van kultúra, létezik még az a szó, hogy köszönöm, légy szíves...
- Mönj mán arrébb, cseszed, vinnénk föl a cuccot is - ábrándozásodból egy kellemetlen hang ébreszt, és te belépsz a világ legcsumpibb hajójába.
Jó sötét van odabenn, de talán jobb is, mert nem látod így a részleteket. Az előbb rádszóló matróz csak int, majd odaböki hogy 12. kajüt, te meg elindulsz, hogy megkeresd a szállásodat.
Kis luk az egész, egy zseléággyal meg néhány praktikus rekesszel a cuccaidnak. Komlink a falon, egyelőre sárgán világít, de ahogy látod, felcsatlakozik valamelyik globalnetre, szóval a szórakozással nem lesz probléma. Remek, gondolod magadban. Az ágy alatt egy univerzális méretű mágneses bakancsot találsz, ami szintén jól jöhet még a súlytalanságban...
- Oszt elhelyezkedett naccsága? - toppan be az előbbi matróz egy fél óra múlva. - Minnyá' indulunk, oszt eleinte nagy lesz ám itt a gyorsulás. Komálja a 8G-t? Gondoltam hogy nem, nem dagadéknak való gyorsulás az, már megbocsásson. Ottan van a zseléágy, kösse be magát, mert az első hét az ilyen lesz, gyorsulunk nyóc órát, aztán lesz fél óra kajaszünet. - göcög kicsit magában, majd még hozzáteszi: - Van rajt' kómafunkció, akkor nem köll végig malmoznia az egész égetést - mondja, majd hozzáteszi göcögve: - Érezze jól magát nálunk, kellemes utazást!
Mit lehet tenni, beleereszkedsz a zselébe, és meg sem várva a startot, benyomod a kómát...
...
- Döbrögi százados! Döbrögi százados! Ébredjen! A radarképen idegen űrhajók jelentek meg! - ahogy kinyitod a szemed, valami egészen megdöbbentő látvány fogad. Az ajtóban egy rikító sárga kezeslábásba és ezüstösen csillogó övbe öltözött fiatalember áll abban a klasszikus pózban, amit csak a régivágású színházi előadásokban látni, amikor azt akarják eljátszani hogy nagy loholva érkeztek valahonnan, és alig bírtak megállni. Lábai szétvetve, kezei szintúgy...
De valahogy mintha minden más lenne... az ágyad normális, bár kissé avittas, szemben a falon mosdókagyló, ovális tükörrel és villanyberetvával, kis hűtőszekrény, íróasztal, szekrény... mi a fene folyik itt, gondolod magadban, majd a tükörbe nézel, és majdnem elájulsz...
A tükörben magadat látod, de a majd száz kilóval könnyebb énedet. A hatalmas büszkeséged, az echte döbrögi-pocak eltünt, helyette némi löttyedt kis úszógumit találsz csak. És a csudálatos bajszod... normál bajuszka lett mint Farkas Bercinek, tipik macsóság a 80-as évekből. Fuksz semmi, de méretes göndörödő barkó az van. A ruházatod is oda, helyette a hírhozón látott kezeslábas, ezúttal zöld színben, hozzá narancssárga térdig érő műanyag csizma... az öveden meg ott fityeg egy lézervető (alulfogásos, szigorúan), és egy régi CB-rádió.

- Jöjjön százados, nincs sok időnk! - kiáltja el magát a baka, aki az ajtót rádverte. Különösen szép az orgánuma, érezni hogy képzett a hangja, szépen artikulál. - Lambert professzor, a hajó tudósa és Butter kapitány már nagyon várják a hídon!

- Ho.. hol vagyunk...? - kérdezed kissé bizonytalanul.

- Hát hol lennénk százados? Természetesen a Nautiluszon, a világ legkorszerűbb antianyag meghajtású űrhajóján!

Álmodom, gondolod magadban, ez csak a kóma lehet. Vagy... az is lehet, hogy valami elképesztő balszerencse folytán, de... lehet hogy átkerültél a GAGYIVERZUMBA...?

Mi a tököm ez a zúgás, mi ez a bűz? Ki hányt ide? - pattannék fel delíriumos álmomból, és ezzel a mozdulattal be is ütöm az amúgy is hasogató fejemet és a lábamat valami keménybe. Egy fadoboz? Mi a lófasz ez? Hol vagyok? Sötét van körülöttem. Minden végtagom csomóban, a térdem a fülem mellett, a seggem alatt mindenféle kemény dolog, és mintha valami nejlonzsák is csörögne alattam. A ruhám is gyanúsan hányás szagú. Próbálok kinyújtózni, majd erőlködve felnyomom a láda tetejét, amit szoros, de hanyag kezek szögeltek le. Hála a taknyosorrú teremtőnek, hogy nem vagyok egyedül a precíz munkához való hozzáállásommal.
Lehettem volna bármi, fater benyomott volna bármelyik neves iskolába, de tudta, hogy úgyis csak szégyent hozok rá. Mondogatja is állandóan, hogy fiam, te olyan lusta vagy, ha tehetnéd, a töködet is mással vakartatnád. Mondjuk ebben nem téved. Kinek kell a nyűg, ha a szerencse fia vagy?! Na jó, néha a szerencse is egy ribanc, vagy csak épp kiveszi az éves szabiját. De ha legalább előre szólna! Akkor nem kellett volna hitelezők előli menekülésnél az első ajtón befutnom, ami pechemre épp egy katonai sorozóiroda volt. Baromi kínos volt ott állni retkes, véres ruhába két komoly monoklival atom aznaposan, és kitölteni a jelentkezési lapot a verőlegények szeme láttára. Tudtam, hogy azon az ajtón nem mehetek ki, így maradt a sereg.
Hans Obermann kadét. Nem is hangzik rosszul. Űrhajó vezetés, szerelés, taktika, navigáció, és a sok baromság. Nekem ez sétagalopp volt, a semmi is elég volt nekik. 1 év után is alig ismerem fel, hogy melyik a hajó eleje és a hátulja. Ha jó neved van, kinyílnak az ajtók. És persze a piás üvegek is. A sereg új reménysége, mondogatták. Főleg, ha kerül fatertól némi zsír is a gépezetbe, hogy figyeljenek már a fiára, el ne kallódjon már, és amúgy is jót tesz egy kis fegyelem a gyereknek. Ja, persze. Meg a kockázás, kártyázás, és a vedelés. Sok vedelés. Trinkalles kadét, teccikérteni?
Kezd összeállni, hogy a ládába hogy kerültem. Kimaradás volt, buli, meg pia ájulásig, aztán még az után is. Mintha csöcsörésztem is volna valakit. Aztán némi pofozkodás is lehetett, majd valaki belehajított a kocsma előtti egyik ládába hajnalban. Arra sem ébredtem fel, hogy beszögelik, és felviszik egy űrhajóra. Remek. A szerencsének ismét szabadnapja volt. Ő is leszophat.
Kimászok a ládából. Alattam mindenféle kacat, vagy a fene tudja mi. Ismerős dolgok, mintha valami antigrav szerkezet alkatrészei lennének. Kiabálok, hátha valaki meghallja.
Betoppan egy egybenyakú, kopasz, nyakig valamilyen neurális zselével összekent fickó, kezében egy neuroregenerátorral. Biztos az adatsíneken dolgozott. Néha kipukkan egy zselépakk, aztán vagy a navigáció megy el, vagy a létfenntartás. Vagy csak a mesterséges gravitáció. Mi baj lehet ezek nélkül?
- Gyere már, te szerencsétlen, hozzad a...! - kiált rám, majd meglátja a félig lehányt egyenruhát, és a rangjelzést. Haptákba vágja magát. Nála jobban csak én lepődtem meg. Komolyságot erőltetek magamra, mintha ezt a helyzetet pont így akartam volna. Természetes benyomást keltek, mint néptánc csoportban egy betonkeverő. 
- Hol vagyunk, matróz? - mondom kissé felemelt orra, hogy tudja, hogy hol a helye, és kivel beszél.
- A gépház alkatrész raktárában, D Blokk, 12 raktárban, uram! - feleli. Aham, köszi. Eddig ez kábé nekem is megvolt.
- Úgy értem, melyik hajón?
- A Nautiluszon, uram! Nem számítottam arra, hogy ilyen módon fog felszállni a hajóra. Elismerésem uram, nagyon leleményes volt, hogy ilyen titokban fel tudott szállni a hajóra, uram! Néhányunknak jelezték jöttét, és hogy legyünk a segítségére mindenben, uram!
Na ez igen kiváló! Ilyen az én szerencsém! De vajon ki lehetek szerintük? Kivel és hol cserélthettem el a zubbonyomat?

Trinkalles:

- Csendesebben tizedes, még meghallja valaki! - a második belibbenő alak láttán majdnem haptákba vágod magad, de szerencsére időben sikerül visszafogni a feltételes reflexeidet. Egy igazi tányérsapkás őrnagy lép be a helyiségbe, a fehér kezeslábas nagyon előkelő (és hamar piszkolódik), a négysráfos övön pedig ott az elmaradhatatlan pisztolytáska. Vasalóarcú, parancsláshoz szokott arcán természetellenes a mosoly, ahogy odalép hozzád és megragadja a kezedet.

- Már nagyon vártuk admirális elvt... illetve Trinkalles százados - kacsint rád, de úgy, mint akinek még sosem volt szüksége erre a gesztusra. Valószínűleg nem is.  - Nagy rajongója vagyok, a Szaturnusz-akciót a fiúkkal együtt követtük végig az Aszteroida bizottságnál. Mondhatom, igazán nagy csihipuhit tartott ottan! A gázlények még ma is emlegethetik, nem igaz? De mit is zagyválok itt össze, jöjjön megmutatom a kajütjét! A 11-es lesz az, közvetlen Döbrögi százados lakhelye mellett.

Néhány percnyi liftezés és császkálás után elértek a 11-es számmal díszített ajtóhoz.

- Én most elbúcsúzok Öntől. A szobában megtalálja az összes, Ön nevére kiállított okmányt, a titkos helyen a fegyvereket és a jelentéseket az eddig folyó munkánkról. - szivélyesen előreenged, majd még egy pillanatra megállít: - Admirális..., illetve százados, ha kérhetném - kezdi - amikor majd a Bizottságnak küldi a jelentést... megtenné nekem azt... hogy nem említi a ládával és a szögekkel kapcsolatos fiaskót...? Kérem...
Rádnéz nagy bociszemekkel, majd odahajol hozzád, és a füledbe súgja: - Éljen a shhsss! - Sajna a második szót olyan halkan súgta, hogy nem sikerült megérteni....

– Űrhajók???
Biztos a fogadásunkra vonultak fel... Kábé ennyi jut eszembe a vészhelyzetre való tekintettel. Sokkal jobban zavar a súlyom, renomém és az egész gonosz varászló stlye elvesztése... Pedig mennyit dolgoztam érte, ettem a sok a kalóriától túltengő kaját, meg ittam rá a sok szeszt és mi az eredménye? Egy űrutazástól úgy megslankosodtam, hogy hozzám képest a bergenisztáni kígyó egy kövér dög!
– Nagyon kígyó vagyok, haljak meg more! – mondom magamban és a rossz színész úgy néz rám, hogy majd kiesik a szerepéből. Najó, lehet ez kissé hangosabb volt, mint kellett volna.
– Minnyá megyek, csak összekapom magam! Addig meg a cirkumveniálót váltsák vissza kettesbe, és tartalékolják a zerergiát.
Kezeslábas bólint és hasonló színpadias körülmények távozik, mint ahogy jött. Bezárul utána az ajtó és én ott állok, akár orioni szamár a frissen nyitott űrkapu előtt.
Ez kellett nekem, új kaland, meg űr, meg a túró! Hirtelen az utálva utált goblinokhoz vágyom, mert ott milyen jó dolgom volt. A végén biztosan, de eleinte ugyanilyen, csak legalább magamat adtam.


Még pár könnycsepp is kicsurrant a nagy önsajnálat közepén, de ez olyan férfias dolog a négy fal között. Sutba dobva régi önmagam, barátkozom az újjal, ami még továbbra is nagyon kígyó!
Most beférek mindenhova is, és még lapjára se kell fordulni Ejj, micsoda lehetőségek.
Ami viszont érzékenyebben érint a tabletem hiánya. Há' hogy fogok így varázsolni, hogy megy majd a medzsik? Ezt mindenképpen le kell delegálni az aktuális szerelőcsapatnak, de az is lehet, hogy a szakácsnak van egy olyan eszköze ami Mage-net hozzáféréssel rendelkezik...
Tudja fene, oszt rúgja meg a Göncölszekérbe befogott hatlábú valhallai láó!
Még kicsit szoknom kell ezt az űrös környezetet, és a gondolkodásom, beszédem át kell állítsam űrösre, mert a gobbó tájszólás erősen dominál.
Összeszedem magam, és átkutatom a szobát. Kaját, szeszt nem sokat találok, pár tablettán kívül, amikre étel és ital nevek vannak írva. Egy nagy pohár vízzel benyomom a húsleves és rumfröccs bogyeszeket, és miután megkelt a hasamban, egyből jobban vagyok.
Na most már nyomhatjuk a zűrözést, gondolom és magamhoz veszem a beretvát amolyan csak jó lesz valamire alapon. A fal sarkába szerelt doboz megszólal közben:
– Százados, a kapitányi hídon szükség van Önre.
Ennek a fel se tréfa, felaggatom a gumicukorra hajazó váll-lapokat és kilépek. A mellettem lévő szoba ajtaja is nyílik és egy hasonlóan zavart, gyűrött férfi, karikás szemekkel áll ölettem.
– Na mi van, he? ­ –mondom kedvesen. ­ – Csak nem tán téged is a hídon várnak? – Bólint és mondana valamit, de megelőzöm.
– Menjünk, koma, mert itten vészhelyzet van kialakulóban!

Betoppanok a 11-es szobába. Nem éppen egy orioni luxushotel szobája, ellenben határozottan jobb, mint lehányva nyomorogni egy fa ládában. Jaj, azok a szobák... Pompás kilátás, pazar lakoma, mindenre, de tényleg mindenre kész szobalányok. Egészen addig jól megvoltam, amíg el nem vertem a kaszinóban a szoba árára szánt pénzt. Biztosíthatok bárkit, amilyen készségesek a szobalányok, annyira kemények a kidobók. Ha nem az antigrav bakancsom van épp rajtam, lehet, hogy még mostanra sem értem volna talajt, úgy kivágtak a hátsó ajtón.
Első dolgom, hogy kesekek valamit inni, talán kicsit meg tudok nyugodni. Mondom is magamnak a keresés közben: Hát öregem, voltál már sokszor sokféle szarban, de eddig ez néz ki a legmélyebbnek, legsűrűbbnek. És ahogy eddig kinéz a dolog, sikerült fejest ugrani a fostengerbe! Feltéve, ha ez igaz... Á, tuti csak valami átverés... Amint kilépek az ajtón, valamelyik faszkalap az akadémiáról a nyakamba ugrik, hogy na mi van, öreg, ezt beszoptad! Tuti ez lesz. - nyugtatom magam, egész hatásosan a pia keresgélése közben. Már-már ördögi mosollyal az arcomon azon agyalok, hogy amikor megjelennek, én egyből rávágom, hogy én tudtam, ti nyaltátok be! 
Végre valami pia. Nem szórakozok poharakkal, egyből üvegből. Némi megkönnyebbülés, ez hat. Moroni brandy. Ezt nem az alsó polcra szokták pakolni, ezt bizony elzárva tartják a drága helyeken is, már ha egyáltalán lehet kapni, mert bizony ebből nem jut a pénzes tahóknak. Bassza meg, ez nem egy átverés, ez komolynak tűnik! Ezek valami admirális-generálisnak, háborús hősnek hisznek!
Beviszem az üveget a szónikus zuhany alá is magammal. A bőrömről szinte lepattan a sok szenny, végre a szagom is emberi kezdene lenni, ha a bőrömön kipárolgó cefreszag nem zavarna még engem is.
Megvan a terv! Úgyis kiderül, hogy ki vagyok előbb-utóbb. Addig megeszek, megiszok mindent, mindezt olyan komoly arccal, amennyire csak tudom. Aztán felteszem a kezem, hogy én nem állítottam magamról semmit, ezt rendesen benyaltátok, srácok! Még röhögök is magamban. Ez simán beválhat. Mégis csak én vagyok a szerencse fia!
Épp a zubbonyt gombolom, amikor kopogtatnak. Valami baj van, siessek a hídra. Jöhet még valami, ami a jelenlegi helyzetemnél is rosszabb?! Meglepne!
Kilépek az ajtón, szinte egyszerre a szomszéd szobában lakó fickóval. Fura tájszólása van, ahogy odabök egy mondatot. Meglehetősen elégedett fejet vág, folyamatosan magát nézegeti minden tükröződő felületen, ahogy megyünk a híd felé. Kezdem kínosan érezni magamat mellette, főleg, amikor még elégedetten hümmög is egy egész alakos tükröződés láttán. Szerintem szerelmes magába. Minden esetre a szemem sarkából folyamatosan figyelem, és egy óvatos mozdulattal a fézeremet kiélesítettem kábító fokozatban, nehogy rám is szemet vessen.
Pár lépésre vagyunk a híd ajtajától. Régi földi mondás, hogy a zabszem sem menne be ilyenkor. Bár a tököm sem tudja, hogy mi az a zabszem, és miért kellene annak bemennie oda, de most pont ez a helyzet.
Hát lássuk, mit hoz még a mai nap!

Sziszeg frankón az ajtó. Elfolyósodott bútorok, fura ruhák, mintha egy Hoffman-féle biciklin tekernék...



Régen voltak már azok a varázslós bulik, mikor csak hányni járt belénk a lélek, de jaj, há mi lett belőlem?
­–  Döbrögi kapitány, Trinki százados üdvözöljük Önöket a hídon. Foglalják el helyüket, az intelligens, elekro-thermo bútor igazodik az alakjukhoz. Szóljanak ha, kész vannak.

"Kígyó kapitány besiklik, nyomában a talált leguánnal, aki bezzeg jobbra leragad a varrógépnél és a periszkópnál. Nekem meg maradt az régi, szenes vasaló, meg két kurva nagy piros gomb tekergetni."

– Tűzparancsot csak a legvégső esetben hajtunk végre legénység! -a híd egyöntetű morgása jelezte a kapitányi mivoltom erejét. Elég menő volt. Lehet inkább class-t kéne váltanom és gonosz varászlóról átnyergelek űrhajó kapitányra. Kalóz bónusz plusz öt van rossz útra tévedés esetén. Na az meg nem lesz nehéz, csak épp ki kell használni a lehetőségeket. A gonosz varázslók nem adják fel, kinek kell egy bolygó, ha övé lehet az űr is? Űrhatalmi terveim megkezdve szerény parancsaim a következők:
–  Induljon a manőver, Sörhabb és Borhabb tizedesek irányítják a hajót. Jómagam kapitány és Trinki százados pedig csak vészhelyzet esetén nyúlunk a fegyverekhez. Nem is biztos, hogy ellenséggel állunk szembe, de jobb félni, mint megijedni. Kerüljük meg őket nagyobb ívben, és a beszédcsatornát hagyják nyitva. Jelentést várok minden mozgásról!
Ellenőrzőm közben a fegyverrendszereket és a társamnak is intek, hogy hasonlóan tegyen. A rendszer három  gombot és két mandzsettát mutat békés színekkel. Talán jók vagyunk és a kötelező űrbéli smuzolás (smalltalk skill) után megyünk a dolgunkra, és/vagy ha gyengébb akkor megtámadjuk és kifosszuk a hajókat?

Majszter:
- Micsoda antré! - gondolod magadban, hiába na, meglátszik az a pár utolsó hét Porosházán, amikor haknizni jártál a világmegmentő sztoriddal. Határozottság, magabiztos fellépés, és egyből rend lesz a sok semmirekellő között...
Ahogy leülsz a központi székbe, akkor tűnik fel, hogy a híd nem csak annyi, amit az ajtóból láttál. A marha nagy panorámaablak előtt, amin a csillagokat látod, húzódik egy egész zenekari árok, tele különböző elnagyolt kezelőszervekkel telerakott terminálokkal és az azt kezelő személyzettel. Az egyik fölé épp egy fehér egyenruhás tányérsapkás és egy sárga, keszeg kis kopaszodó fazon hajol elgondolkodva. Ahogy meghallják a kis szónoklatodat, egyből érdeklődve fordulnak feléd, majd lassan beszélgetve elindulnak az általad önkényesen elfoglalt pulpitus felé.
A fehér egyenruháson csak úgy zörög a sok kitüntés, szinte teljesen ellepi a mellyét. Legutóbb ennyit a szjlübériai ork diktátor, egy bizonyos Brezs-nyelv uniformisán láttál utoljára. Odaérnek hozzád, és a plecsnis nyugodt hangon megszólít:
- Ön bizonyára Döbrögi százados - mondja kimérten. - És ahogy látom, Ön lesz a hajó mókamestere. Én Butter kapitány vagyok, ő pedig itt a hajó tudósa, Lambert professzor. Én irányítom ezt a cirkálót, a világ első antianyag meghajtású korvettjét, a Nautiluszt. Ön pedig a helyemen ül.
Várakozva néz rád, te pedig kényszeredetten átadod neki a helyedet. Elégedetten bólint a kapitány, majd sorban az embereire mutat.

Mindenki:
- Százados urak, ők itt a legénységem. Willingdorpher és Roxinoff technikusok - mutat Sörhabra és Borhabra - két vénuszi mélynövésű, ők a számítógép karbantartói. Pont jó a méretük, beférnek az elektroncsövek közé - mutat a hátsó falra, ahol három nagy vasszekrény áll. Lambert professzort már ismerik, az ellenőrző pultoknál pedig sorban Zsukov, Csujkov, Rommel és von Tengelic hadnagyok foglalnak helyet.
- Uraim - folytatja - önök a fiatal tisztgeneráció legnagyobb állócsillagai. Nem véletlenül kerültek erre a hajóra, hisz ez most a Flotta büszkesége. Tegyék ennek tudatában a dolgukat! Döbrögi, magáé a meghajtás, Trinkalles, a fegyverrendszerekhez!  

Trinkalles:
Willingdorpher technikus, avagy Sörhab a helyedre kisér. A munkahelyed nem sok gombbol áll, két darab poti van rajta (kb. 10 centi átmérőjűek), meg egy majdnem ovális képernyő, amiben kis fényes pontok ugrálnak. Alul még van egy kijelző is, amin szép zöld foszforeszkáló számok világítanak.
- Százados - mondja Sörhab - az Ön feladata a célzás. A kijelzőn látja az ágyúpozícióját, a két potméterrel tudja azt állítani. Majd bemondják a koordinátákat, Ön beállítja, aztán ha meghallja, hogy "Tűz!" akkor megnyomja a nagy piros gombot és elsül a lézer. Illetve ha csak a pontvédelmi ágyúkkal szeretne tüzelni, akkor a kis pirosak közül valamelyiket. Érthető? Jó munkát!

@Majszter:
Roxiloff technikus, akit te Borhabnak neveztél el (kicsit csúnyán is néz rád ezért) odavezet a munkahelyedhez.
- Öné a meghajtás százados - mondja. Látja itt ezt a két nagy kart? Az egyikkel anyagot adagol, a másikkal antianyagot. Ha jobban előretolja akkor gyorsít, ha visszahúzza, akkor fékez. Fontos, hogy mindkettő egyensúlyban legyen, egyiket se tolja előbbre mint a másikat! Ha anyagból ad hozzá többet, akkor csak simán lefullad a járgány, ha viszont antianyagból, akkor kigyulladhat az egész hajó! Ilyenkor kell beüzemelni a személyes Tűzvédelmi rendszert  - mutat a képernyőd feletti két zuhanyrózsára - és eloltani vele a keletkezett tüzet.

Mindenki:
A kapitány feláll, és körbenéz:
- Készen állunk? - mindenki bólint, kis késéssel ti is. - Na akkor kapjuk el azokat a hajókat! Irány 2.2.4, teljes meghajtással előre!

Két potméter és egy kijelző. Na remek. Az akadémián még nem ilyen volt. Ott csak két kurbli és egy lábbal tekerős erősség állító volt, meg egy kukucska, amibe erősen kellett nézni. Az is olyan méretben, mint egy fél szoba. Hiába no, ez igazi hájtek cucc, a minatürizálás már nem akármilyen szinten tart. 
 

Tekergetem próbaképpen. A kezem remeg. Ha legalább minimálisan lenne fogalmam arról, hogy ez mi a fene lehet, már egy kicsit nyugodtabb lennék. Egyszer csak fülsüketítő sziréna szólal meg. Ó, mi a lófasz van már megint?! Vonalkódot finoman behelyezem a gatyámba, szerencsémre épp csak a vége karcol, nem üt át az egyenruhán. Remélem.
Sörhab altengernagy vagy kicsoda odaszökken, kettőt teker az egyik potméteren, aztán elhallgat a lárma. Mindenki engem néz kerek szemmel, mintha sose láttak volna hülyét. Sörhab halkan megjegyzi: uram, a saját hajtóművünket ne vegye máskor célba, elég kellemetlen lenne, ha kilőné. Hogy is mondjam finoman fogalmazva...hmm...FELROBBANUNK A PICSÁBA, ÉS ÚGY ÉGÜNK EL, MINT EGY FÁKLYA! De csak a szerencsések, a többinek a szemei kirobbannak a fejéből, mint egy túlfújt lufi, és aztán pillanatok alatt megfagy a két baszott nagy lyukkal a fején!
Felállok, magabiztosan szétnézek.
- Örülök, hogy ilyen jól képzett a legénység. Az első teszten átmentek. Folytassák! - mondom elismerő hangon. Ha ezt bevették, nagyobb bajban vagyok, mint azt elsőre hittem. És bevették, mindenki visszafordul a gombokhoz, amik pislognak, pittyegnek és villognak.  


Viszont ez a Döbrögi. Elég komoly show-t adott elő. Valamit tudhat ez a figura. Majd kifaggatom egy szintosör mellett. Nem olyan jól bánik a hajtóművel, mint Paganini a zongorájával, de a hajó meglódul. Irány az ismeretlenbe!

A főgépész... hát, ha ezt szót meghalljátok, nem egészen a megjelenő látványra számítottatok volna. Nyakig zsíros, koszos büdös morgós vén papira valahonnan a Vénusz mellől. Ehelyett belibben a tökéletes Barbi-baba, feltupírozott frizurával, a világ legrövidebb miniszoknyában, olyan keblekkel, hogy tuti hogy kartonból vágták ki hozzá a melltartót...
- Geraszimenko százados - szalad oda hozzá tetárális mozdulatokkal dr. Lambert - Szvetlana! A jó ég áldja meg, mit keres maga itt? Tán csak nem történt valami a gépházban?
- De igen professzor - mutatja a fogaskereket - ez történt - kicsit egymáshoz ütögeti őket, mire azok porrá omlanak. - Ezt a fedélzeti hajóágyú bakja alatt találtuk. A kénsav-vezeték megint megsérült.
Butter és a professzor is egyszerre néznek rád Trinkalles. Butter most nem épp olyan, mint akit kenyérre lehet kenni... meglehetősen dühösek, a maguk kimért módján.
- Figyelem, tesztüzem! Mozgassa meg az ágyút százados! De csak finoman, ha kérhetném - prbálod tekergetni a potmétereket, mozognak is, de semmi mozgás a számoknál. Ugyanazt a pozíciót mutatják.

- Ahogy sejtettem - borul el még jobban a kapitány arca. - A túlzott fordulattól elnyírodott a fő kénsavvezeték, és a kiömlő matéria korrodált néhány alkatrészt. Ezek beszorultak a forgózsámolyba, ami most megakasztja a működést. Uraim ezt a hibát haladéktalanul orvosolni kell! Trinkalles, Döbrögi, öltözzenek be szkafanderbe! Menjenek ki a hajó felszínére, szedjék ki a törmeléket, és varrják össze azt az átkozott csövet! Induljanak azonnal, az idegen hajók nem várnak meg minket!

Kifelé battyogtok a hídról. Egyetlen örömötök, hogy Szvetlána is veletek tart. Miután beöltöztetek, a keszonkamra előtt ő tartja meg az utolsó eligazítást. Először hozzád fordul Majszter:
- A tesztüzem alatt elvégezték a 0.01/1-es reverziós sugártesztet? - buta fejedet látva  folytatja: -Sejtettem. Ez egy századmásodperces 1%-os erejű tolóerőmű indítás, amely fordított, vagyis a burkolat irányába történik. Ezzel tisztítják le a nemkívánatos elemeket a hajó külsejéről. - elgondolkodik egy pillanatra - mivel két hete a Vénusz körüli körpályán vesztegelünk, ezért 89% az esélye hogy korumpálódott a hajó felszíne, az integritás sérülésének esélye viszont elhanyagolható. - tovább nézve a buta fejeteket átvált emberi nyelvre: - Valószínűleg találkozni fognak odakint lényekkel. Leginkább vénuszi morlokokra számíthatnak. Könnyű megismerni őket a két hatalmas kasza formájú végtagjukról és az agresszív viselkedésükről. Kontakt esetén javaslom fézer használatát.
Átnyújt nektek egy-egy méretes darabot.


Ezek nem fézerek, hanem Pfizer-ek - mondja - orosz technológia, megbízható, jól bírja a vákumot és a -270 celsiust. Egyes fokozaton csak csikiz, hármason altat, ötösön már átlyukasztja az űrruhát, hetesen meg dezintegrál. Nyolcasra kérem ne csavarják fel, mert azzal olyan lyukat tudnak ütni az űrhajón, amin átlátnánk a túloldalra. Jellemző a szovjet technológiára, kicsit túltervezték, de legalább van egy замок feliratú tekerő, azt ne piszkálják, akkor nem lesz baj...
A keszonkamrában álldogálva más sem jár a fejetekben, csak az hogy vajon Szvetlána hosszú combjai és méretes keblei valódiak-e, vagy csak a professzor robotnyomtatójának termékei?

(New quest added: kill the morlocks (3 per each), and fix the  cannon mount)

– Szia Cica! – dorombolom a csajnak, de az olyan merev, hogy hozzá képest egy Gabi fogkrémes tubus az Élet Császára. Nincs ezzel gond, persze miért is lenne, hiszen még csak most indultunk el. Rengeteg idő van a hódításra. Beöltözünk Trikalles komával, és azon röhögők, hogy úgy néz ki, mint aki a fejére húzta a kovászos uborkásüveget, de a vállamra teszi a kezét és megnyugtat.
– Te se vagy különb, pajtás! Almabefőtt fahéjjal... – Még mutatja is a bajszomat, mik a fahéjdarabok lehetnek. Micsoda csúfság! A régi szép időkben ilyen nem esett volna meg...
Kicsit mérgelődök majd a stukkert megkapva egyből nyeregben érzem magam. Igaz, hogy akkora, hogy frankón koncentrálni kell az overállban rá, de megteszi. Kicsit buzerálom a gombokat, és csaknem véletlen elsül az egyik tücsök-pöcs. A pfejzersáv ide-oda cikázik, majd a dögös bige mellhasán csattan. A nagy riadalomnál csak a szemünk nőtt nagyobbra, mert azok a kannák úgy bedurrantak, hogy Trinki kinyalta belülről a kovászát, meg az uborkát.
– Elnézést, majd jobban figyelek. – mondtam újra megközelítve a nőt, ám az nem nagyon rezdül. A keszonkamra ajtajára mutat és egy laza „Munkára elvtárs, bajtás!” kilök minket az űrbe.
 
Nagy itt a csend. A gégemikrofonok éppenséggel működnek, így nincs gond a kommunikációval. Megvetjük a lábuk az űrhajó oldalán és a társamra nézek.
– Na, hogy csináljuk? Legyújtasz minden kasszakezű rohadékot ecsém, míg én biztosítom az ajtót?

-Hát persze, pajtás, mi sem egyszerűbb ennél! - dünnyögöm. Régi mondás, hogy a zsák megtalálja a foltját, de ez inkább két kukás zsák, akik akkor sem találnak lyukat, ha épp az adja rájuk a szkafandert.
A végtelen, nyugodt űr. Csodálatos. Főleg, amikor tiniként az ember olvas róla az enyhén ragacsos lepedőjén fekve a csillagokat bámulva. De ezt átélni, az maga a ... rettenet. Két vagány űrhajós, aki nagyon magabiztos, amíg szilárd talaj van a lába alatt. Most csak annak az egynek örülünk, hogy nem nekünk kell kimosni magunk után a csokimázas szkafandert.
Remegő térdekkel visszapillantok Döbrögire, aki egy megerősítő mosollyal támogatóan néz utánam. Legalább is ezt próbálom bemesélni magamnak, és nem arra gondolni, hogy az jár a fejében, hogy na nézd már a hülyét, ezt is jól bepaliztam. Lője ő tököm magát, amíg én itt az ajtóban dekkolok, csábosan pillogva a Tatjánára, a tajgai telivérre. Vagy Szvetlána, a szibériai szatír? Mittudoménmár, hogy mi a neve, csak az a két pompás potméter, hmmm, az jár folyton az eszemben. Ajjaj, egyszer csak két kibiztosított hatlövetű fájzer lett nálam.
Mit is keresek én itt? Ja igen! Valami pomogácsokat kell lelődözni, és mellesleg össze kell forrasztani ezt-azt. A mágnesbakancsok a hajóburkolatra tapadnak, én pedig settenkedni kezdek. A biztosító kötél súlytalanul lebeg utánam, ami olyan biztonságérzetet ad, mintha xanax helyett a kék M&M's cukorkát vettem volna be. Pár lépés után persze leesik, hogy idekint nem valószínű, hogy túl nagy zajt tudnék csapni, ha nem settenkedem lábujjhegyen. Ügyes vagy, Trinki, ezt jól kiagyaltad. Apró léptekkel haladok. Jár a szemem, mint a sublódfiók, úgy figyelek minden irányba.
Áhá! Megvan! Itt van a bibi a hajón! Már csak kellene valaki, aki érti, hogy mit kell csináni. Ácsi! Értem én, hogy valami tönkre megy, de hogy ilyen fura, harapás szerű nyom legyen a dúralumínium burkolaton?! Ezen agyalok, mikor Döbrögi üvöltése hallatszik a kommunikátorból: 
-VIGYÁÁÁÁZZZ TESAAAA!!
Majd hirtelen egy nagy lökést érzek, és mintha feltettek volna a sergőre, pörög körülöttem a világ! Más sem kell, lőni kezdek, mint a záporeső! A fejemen lévő uborkás üvegre hányás fröcsög belülről, de ez nem akadályoz meg, hogy úgy nyomjam a ravaszt, hogy szinte vizet facsarok a fájzer markolatából.

Majszter:
Látod milyen jó a haverodnak, szinte újraéli a gyerekkorát, ahogy virtuózan pörög forog a levegőben, és közben folyamatosan tüzel a csikifokozatban lévő pfizerével... látszik a vidám mosolyra nyílott szája, de hát ki ne vigyorogna, amikor a körhintán ül...?
De minden jónak végeszakad egyszer, látod, ahogy egyre kevesebb szabad biztosítókötele marad, és egyre közelebb kerül hozzád és a kiindulóponthoz. Amikor már majdnem biztos az ütközésetek (vagy veled, vagy a keszonkamra ajtajával), akkor azt látod, hogy a haverod hirtelen beleáll a földbe mint a cövek. Kicsit még brékel egyet, mint az autómosók előtti szélben lengedező bábuk, de hamar elveszti lendületét és nyugalmi állapotba kerül. A sok rátekeredett biztosítókötéllel most pont úgy néz ki, mint egy húsvéti kötözött sonka. Még a szád szélét is megnyalod a látványtól...

Mindenki:
- Engedelmetekkel - közli Szvetlana hangja a gégemikrofontokban - maximumra állítottam Trinkalles szds. mágnescipőinek vonzását. Ehhez nem kell telemetria, ezt ti is megtehetitek a bal karon lévő potméterrel. A "магнит" feliratúval. Itt sem ajánlom azonban a maximális teljesítményt, mert az akár egy kilométerről is visszaránt a hajóhoz. Tudják, ilyenek ezek az oroszok... - Trinkalles: a köteleid hirtelen elengednek - és kikapcsoltam a biztosító kötelet is. Nincs rá szükség, mióta Szopigyov mérnök feltalálta a mágnes cipőket... vacak, XXII. századi őskövület.

Mindenki:
Közben azt látjátok, hogy két-három morlok közeledik felétek. Ahogy ügetésbe fognak, mellső lábaik rendes árkokat vájnak az úrhajó felületébe... aztán a fentről érkező lézersugarak hatására szépen porrá is omlanak.
Felnéztek, és az ajtó feletti ágyútorony ablakából Szvetlana integet ki nektek.
- Induljatok - mondja - az első pár száz méteren tudlak fedezni benneteket, de ahogy beértek a radarkonzolok közé, ott már megszakad a vizuális kapcsolat, és magatokra lesztek utalva. Onnan még egy pár száz méter előre, de el sem lehet téveszteni az ágyút. Igyekezzenek a százados urak, mert indulnunk kellene tovább!

Ahogy próbáljátok összeszedni a bátorságotokat, Szvetlána még egyszer megszólal:
- Most szólt a kapitány, hogy a belső, zártláncú hálózatban élőben közvetítik a tevékenységeiteket és a kommunikációtokat. Gyerünk kamerádok, most mind az 1700 dolgozó nektek szurkol! És igen, sikerült eladni a jogokat az VLKCC-nek is, a Vénuszi Lebegő Kolóniák Comedy Centernek, szóval most már a vénusziak is a ti küzdelmeiteket figyelik! A Spaceathlon épp most megy, szó szerint egy világ néz benneteket! Hősök lesztek!

– Nafene, Trinki, hogy bekeményített! – gondolom magamban miközben a ringlispíles műsörszámát lesem. Még oda is kiáltottam neki, nehogy beverje a fejét abba a kiálló vasdarabba, vagy miatökbe.
Csupán tizennégy lövést kaptam tőle, miközben sonkává vált. Nade oda se neki, bajtársak között is megesik ilyesmi. (Úgyis visszakapja előbb-utóbb.) Különben is a bizsergés jól esett, visszahozta a régi, harci élményeket.
Az a pár dög, aki meg felbukkant a produktum láttán már szétlyuggatva lebeg az űrben, a dögös-csöcsös gépészünk kézben tartja az ügyet. Nemhogy mást tart... Erre aztán végképp nincs időm, a sikamlós gondolatok várhatnak, mert gyilok van.
– Csülökre, koma! – kajabálom a befőttesüvegen keresztül, teljesen megfeledkezve a gégemikrofonról. – Induljon a banzáj!
Feltekerem a kispisztolyt, legyen már valami hatása. Telinyomom a szkafanderem és a burámat terepszínű csíkokkal a dögök véréből. Így kell ezt csinálni, az öreg ragadozóktól tanultam.


Trinki vonakodva követi példám, pedig macsóságban nem kell félteni, de nem árt a turbó. Előre nyomulásunk biztosítva van egy ideig, pár harcias morlok esik áldozatul a lézertűznek.
– Hagyjál nekünk is csajé!! – és ezzel a végszóval befutok és minden mozgó lényre tüzelek. Pjú-pjú, meg beng-beng.
Nagyon akcióhősösen nyomulok előre, és a nagy lövöldözésben egyet le is szedtem (1/3 kill). A mögötte nyargaló morlokok pedig nem tudnak fékezni, beleütköznek a hullájába és a kasza-karjuk beleszorul a vénuszi dögbe.
Egy kiálló légfúvóka mögött meglapulok és intek Trinkinek, hogy kövessen. Végig zárótűz alatt tartom a rohadékokat. A sorozat hatására újabb morlok repül az űrbe átlőtt fejjel. (2/3kill).
A lények szedett-vedett csapatából egy nagyobb bukkan fel, pofája olyan, mintha egy tapírt és egy elefántot kereszteztek volna. Felfújja a fejét és ormányából kivágódik valami lövedékszerű, ami sisteregve marja mellettem a hajótestet.
– Ez a tiéd, ecsém!

Ennek a fele se tréfa, Döbrögi uraság belehúzott, mint a csuda! Biztos a harci csíkok teszik. Még jó, hogy én is kimázoltam magam. Előre rohan őrült módjára, és aprítja őket! Hihetetlen ez a pali! Az eszeveszett lövöldözés abba marad, majd a rádióban csak egy rövid mondatot böffent. Ez az enyém?! Micsoda?
Na hát én sem maradhatok szégyenben! Úgy rontok közébük a fedezékemből kiugorva, mint egy vadkan. A mágnescsizma szinte minimálisra állítva, szinte úszom a levegőben. Lövök, ahogy csak tudok, mindenre, ami moccan. Az egyiket épp lábon lövöm 4 méterről, amitől az oldalára borul. Belerúgok, amitől kirepül az űrbe. Egy megvan! (1/3)
Nincs idő a gólörömre, elszámítottam magam. Ha a dög elrepül, attól előre nem tervezett módon én is röppályát változtatok. A csatakiáltásom átvált inkább meglepett nyögéssé, ahogy átsodródom egy navigációs antenna mögé. Asszem megvan, hogy mit kínálgatott nekem Döbrögi! Az óriási, rüszmeteg tapírelefánt felé repülök megállíthatatlanul, aki épp Döbrögi felé köpköd valami zöld trutyit az orrából. A helyzet a takonylövő hapcibenőt is legalább annyira meglepte, mint engem. Látom, ahogy a feje vagy micsodája fújódik. Nem tudom, hogy honnan az ötlet, de egy gyors mozdulattal a karomat a nyaka köré tekerem, és a kezemmel megragadom az ormányát. Kéjes vigyor ül ki az arcomra, ahogy a hónom alatt a fejét, mint egy skót dudát, pumpálni kezdem, miközben az orrmánnyal társaira célzok. Mint hülyegyerek a poroltóval, spriccelek szerteszét. Vigyorgásom hangos hahotázássá válik, amikor látom, hogy a két morlon kapott a jóságból. Az eddig oly félelmetes bestiák támadása muppet show-t idéző jelenetbe fordul. Számon a mahna-mahna korszakalkotó dallama csendül fel, miközben a morlonok társuk taknyán csúszkálnak, fej-, kar-, lábvesztve menekülnek. További kettő kipipálva (3/3).


 
Már csak ezt a nagy dögök kellene lerúgni a hajótestről.
- Döbrögi! Megy a passz! Válts le! - felkiáltással a bakancsommal páros lábbal potrohon taszítom komám irányába a dögöt. (Jöhetnek a pankrációs mozdulatok)

Trinkalles:
Hátrahagyva a boss-morlockot a haverodnak, indulsz tovább a lézerágyú irányába. Hirtelen a szemed sarkából azt látod, hogy az űrbe rúgott monstrum széles kanyart vesz, begyújt valami utánégetőt a kerek kis tomporában, és mint annak ideján a náci stukák, zuhanórepülésbe kezd az irányodban. A gyaiverzumban terjed a hang az űrben, ezért még a malacvisitásszerű demotiváló szirénáját is hallod...
... majd amikor már csak 10 méterre van, lézersugár villan valahonnan hátulról, és egy pukkanással kidurran a kis szemétláda.

- Vörös Vezér Vörös 5-nek - halljátok a hangszóróban Szvetlanát. - Tiszta az út, mehetsz az ágyúhoz!

Az ágyú tornya ott meredezik tőled pár száz méterre. Van vagy három emelet magas, és ahogy látod, egy szervízakna vezet a tövébe. Csak ott kell lenni valahol a bejáratnak is... Nincs más lehetőség, végig kell szaladni az aknán, majd be az ajtón, miközben ellenséges erők vadásznak rád...

Nem csalódtam Trinkiben, kihasználta a ziccert és jól ellátta a potyautasok baját.
Emmán döfi! – rikkantom diadalmasan, majd nekifutásból (csizma-könnyű üzemmódba) ráugrok a taknyán csúszó ormányos morlokra. Örömmámorban fürdök, megvan a harmadik kill! (3/3) És egy jó adag nyálkában is, ami a csíkokat átfesti és lassan urban camo festése lett a szkafandernek. Persze a táccsdánra senki se figyel oda, mert érkezik a légi támogatás és az ellopja a showt!
Mérgemben a tapír-elefánt fejét rugdosom és az utolsó rúgásra a buksi elválik a testről. Ránézve egyből beugrik mivel rakjuk helyre a fegyverrendszer.
Az oldalra kötöm ormánnyal a frankó új trófeám, és még fene nagy büszkeségemben még egy kis Vicseres pózerkedésre is fussa.

 
Ugyan hosszú fehér hajam nincs, meg a többi flanc se, de attól még egy kib@aszott nagy Morlok -boss trófeám az igen!!! Remélem a vénuszi nézőknek egy életre az agyukba vésődik a hetyke bajuszos pofám! Még a befőttes üvegemhez is közelebb nyomkodom, hogy biztos emlékezzenek!
Időközben Trinki előtt szabaddá vált az út a fedélzeti hajóágyúhoz. Kissé tanácstalanul áll, mert épp az öt perc hírnevét élvezte ő is, amikor a Csöcsi berepült.
– Mondom a tuti Trinki! Először is: úgy futol, mint kangörcsös Márió, aki az utsó pályán van és közel van a hercegnője. Ebből adódik, hogy a köveken is pattogol, virágot, 1Up-ot felveszed, de nem mindent, hagyj nekem is! Miután eléred a bak alját, kirámolod a szutyok törmeléket, megtisztítod a forgózsámolyt ezzel stabilizálod a hülye ágyút. Megvan? Jó, mert mire ezzel végzel én is ott vagyok űrbéli gazellaként érkezem és megandrásoljuk a kénsav vezetéket.

(Közjáték)

A Восточный ветер-2-n nemrég ért véget a műszak, a munkások mind hazaértek a kénsavgyárból. A 8 óra munka után mindig 8 óra szórakozás szokott következni, ennek ellenére most mégis üresek voltak a utcák a Vénusz egyik legnagyobb felhővárosában. Nem álltak sorok az Uttörő Áruház előtt, a Művelődési Ház és a Tanácsháza is üresen pangott, még a kocsmák is zárva voltak. Csak néhány szelíditett morlock kószált az utcákon, néha elnyivákolták magukat, hogy hátha megszánja őket valaki egy kis maradék uzsonnával... de az utcák is üresen kongtak.
Az élet azonban nem tűnt el A Bв-2-ről. A családi házak ablakában a televízió készülékek fényei villogtak. Az emberek mind otthon ültek, és a családdal együtt szurkoltak a Spacehatlon heti sztárjainak... nem volt ilyen a legutóbbi focivilágbajnokság döntője óta, amikor is a marsi-szovjetek úgy elpáholták a vénusziakat, hogy nemzetközi gyásznapot kellett szervezni utána, hogy a lakosság feldolgozza a traumát...

Kimerevített kép a közvetítésből: a szervízakna oldalról, a Hősöket svenkelve követi a kamera. Elől lassítva fut Trinkalles százados, mögötte hű társa egy nem semmi kifacsarodott pózban: futás közben a levegőbe ugrik, bal kezében ott lobog a szörnyű trófea (magaután húzva a méteres tömlőorrát), jobb kezében fegyver, amelyikkel természetellenes pózba csavarodva lő hátrafelé az őket üldöző morlokokra...

Mindenki:
A kép meglódul, és ti is vele együtt. A szörnyű futásba Szvetlána hangja csap bele:
- Morlockok 7 óránál! - felpillantotok, és egy újabb adag szörnyeteg közeledik felétek sugár (vagy gáz-) hajtással. A lézer felvillan, páran alábucskáznak, de három így is bejutott az aknába és ott lohol mögöttetek...

- Vörös 5, Vörös-6, itt Arany vezér - a kapitány hangja recsegősen hallatszik a hangszóróitokból. - A fokozódó morlock-aktivitás hatására hajó integritása korrumpálódott, ezért sürgősen el kell indítanunk a 1/0,01-es protokollt. A visszaszámlálás most kezdődik: T - 60 másodperc... javaslom hogy T - 5-re már az ágyútorony belsejében legyenek, mert az űrruhájuk, sok előnyös tulajdonsága mellett sajnos nem bírják fúvókákból kiáramló 6000 fokos hőt.

Hátrapillantotok, és azt látjátok, hogy valahol messze, a hajó hátuljában a hatalmas hajtóművel kezdenek megfordulni, hogy elárasszák perzselő lángjukkal felszínt...

- Sajnálom urak - halljátok Szvetlánát egy privát csatornán - én ellene voltam, de a kapitány és a szerkesztők több izgalmat akartak. T - 45 másodperc... sok szerencsét!

Hát ez remek! Úgy kellett ez nekem, mint üveges tótnak a hanyatt esés. 

Futás, mert ez így nem lesz jó. Csak három igazi ellenségem van: a hideg, a meleg, és a munka. Erre itt van minden egy helyen! Hogy az a taknyosorrú kozák úristen csapja rá a morlokokra meg erre a hülye kapitányra a templomajtót!
Annyira gyorsan futok be az aknába, hogy szinte a szél is kidörzsöli a mellkasom. Nyomomban az a pár morlok, akik sikeresen bekerültek a löveg vakfoltjába. Érzem, hogy ez így nem lesz jó. Szinte hallom a lihegésüket, szuszogásokat. Sivalkodnak, mint süldő malacok a vályúnál. Előre vetem magam, a csizma minimálisra kapcsolva. Úszok a levegőben, miközben röptömben hátra fordulok, és összüzet zúdítok rájuk. Mivel a vazelinos zabszem se csúszna be, a lövöldözésem eredménye: egy morlok szeme köze, két vastag cső, amiből valami gáz kezd szivárogni, és egy kenyeres kosár. Valószínűleg kommunikációs antenna tányér lehet. És persze némi horzsolás az űrruhámon, ahogy a hajó burkolatához csapódok hanyatt. A fejemen lévő dunsztos üveg kongása a következő két napban a fülemben fog maradni. Felpattanok, és futok tovább. Azaz csak futnék, a bakancs még minimumra állítva maradt, helyben kapar a lábam, amíg be nem akad egy kiálló kábelbe, amiről lendületet tudok venni. Szerencsére nem tűnök ezzel ismét idiótának, egész látványos lett a manőver. Már csak 15 méter van hátra.
Döbrögi százados hangja szólal meg a rádión: "Szaladj more, mert mindjárt fáklya lesz belőlünk!". No de honnan szerzett egy jó darab slagot itt az űrben?
Eddig kihagytam a Burning man fesztivált, és ha már részt vennék rajta, akkor sem úgy, hogy én vagyok a látványosság, amit a hippik körbetáncolnak.
Még 5 méter. Érzem a lábam alatt, hogy megremeg a hajótest. Egyre világosabb van, ahogy a hajtóművek életre kelnek. Kezdem érezni a hajtómű melegét is, mintha egy kicsiny nap kelne fel mellettem. 
Berúgom a torony ajtaját. Párat még lövök a morlokok felé. Haszontalannak tűnő lövéseket adok le, amik célt nem értek, ellenben ismét pár cső látja kárát, sziszegve szabadul el belőle valami gáz. A morlokok a gázfelhő közepén tanácstalanul, mint valami kisközség tekingélnek kocsányon lógó szemeikkel. Nem veszik észre azt sem, hogy Döbrögi elvágtázik közöttük. Milyen frapáns megoldás, gondolhatja a szemlélő. De csak Döbrögi és én tudjuk, hogy erre annyi volt az esély, mint fingból font karikás ostorral csattintani egyet.
Innen már csak a hulladék kikotrása maradt hátra. Nem szórakozok, a fegyveremet kábító fokozatra kapcsolva simán kilövöm a lökéshullámmal a beszorult zúzalékot, szabaddá vált a terep a javításnak. A két csővég szabadon lóg, mint egy öreg andóriai elefánt pöcsei. Már csak össze kell őket csomózni, és a nap meg van mentve, folyhat az anyag benne, mint hígfos a csatornában.

T-4: a Labellók és az Orbit rágók lusta pörgéssel hagyják el a hajó felszínét, odalenn a szervízaknában pedig dühös morlokok rontanak az éppen utánatok becsukódó ajtóra.
T-2: a morlokinvázió egyre nagyobb, fülsiketítő a kaparaszás az ajtón, de a dúraluminium egyelőre kitart...
T-0: WHUUUP - ezt halljátok odabenn. Aztán csend.

Ahogy kinéztek a kis kerek kajütablakon, a szörnyecskéknek nyomát sem látjátok. Néhány kisebb fekete folton és a gyorsan hűlő fémburkolat pattogásán kívül semmi érdekes nincs már odakinn.

Elfordultok az ajtótól, és egy kerekded helyiségben találjátok magatokat. A szoba közepén valami méternél is nagyobb átmérőjű átlátszó henger, kivül pedig csigalépcső. A falakon táblák az egyik felfelé mutat, és az van ráírva "AZ ÁGYÚHOZ" a másik lefelé, rajta "A HAJÓBA" felirattal.

- Vajon ezen is fel lehetett volna ide jönni? - ez motoszkál a fejetekben, miközben kicsit szédelegve lefelé battyogtok a lépcsőn. Közben a középső hengerről is kiderül hogy az meg egy lift, amiben épp most megy felfelé két munkaruhás alak egy gyanusan ismerős méretű gégecsövet cipelve...

Ha másra nem is volt jó a kis kalandotok, érzitek hogy elönt benneteket a TAPASZTALAT. Valamit ma is tanultatok, de hogy mi ragad meg bennetek belőle, az rajtatok múlik...

Választhattok egy traitet az alábbiak közül:

Trinkalles:
- Kötelekből szabadulás (1): ha megkötöznek, bármikor ki tudsz szabadulni, feltéve ha segít valaki.
- Fedezőtűz (1): képes vagy bármilyen sorozatlövésre alkalmas fegyverrel úgy körbelőni az ellent, hogy azok mozdulni sem tudnak. Cserébe mondjuk te sem találsz el senkit. Igazi win-win szituáció.
- Takarítás extrém körülmények között (1): bármilyen nagy teljesítményű eszközzel pillanatok alatt rendet tudsz tenni (sebesség: 1 négyzetméter/mp).
- Űrséta(1): mágnescipőben aránylag kevés pattogással el tudsz navigálni A pontból B-be egy űrjármű felszínén.

Döbrögi:
- Fedezőtűz (1): lásd mint fenn.
- Űrséta (1): lásd mint fenn.
- Hentes és mészáros (1): szinte bármilyen eszközzel (akár űrcsizmával is) a kívánt részekre tudsz bontani egy megfelelően leölt állatot/szörnyet.
- Csőszerelő (1): szaki lettél, a szikszalag és a WD40 az új istened, ezekkel bármit megreparálsz, ami aztán d6-1 körig valóban működik is!

A lépcső tetejére érve a kapitányi hídra értek. Kicsit megváltozott, az egész, szépen be van világítva minden lámpákkal, és irdatlan méretű állványokon hatalamas kamerák zümmögnek mindenfelé. A személyzet mérete is megnőtt: mindenütt oeratőrök, világosítók, sminkesek dolgoznak. A kapitány éppen nyilatkozik, mögötte biodíszletként ott vigyorog Szvetlána.

- Á, a nap hősei! - kacsint rátok Vajkapitány - jöjjenek csak közelebb százados urak! Köszönjenek a rajongóiknak!

– ... – nyögöm hirtelen. Megbököm Trinkit, de az morcosan néz rám, mert éppen a fülébe dugott kommon sustorog.
Kettő perc mondja feltartott kézzel. Hát jól van, visszafordulok a stúdió felé és jól szemügyre veszem a terepet. Eddig fel se tűnt, hogy az egész humbug.
– A nagy Foton rúgjon meg titeket!!!
Körbebarangolok, és a nyitott ajtókon is benézek. Az egyik szobában egy csomó lóvé van az asztalon és két szekrényméretű munkás számolja a birodalmi márkát. Nah, ott az orromra is csukják egyből az ajtót, nincs itt semmi látnivaló címen. Egy másikban marha hideg van és egy zöld bőrű ork trónol a közepén, feszülőn kék cuccban. Mellette a pajzsa, amin egy hatalmas vörös csillag van, pont olyan, mint a mellkasán. Ott én csukom vissza az ajtót, és a feliratot látva (A Tél katonája) vissza kódorgok inkább a porondra.
– Kapitány – biccentek, kacsintok Csöcsös Szvetinek, majd a mindenhol álló kamerába nem különben – népek, üdvözlet!
A bárgyú vigyor, integetés megy és közben a csillagködön túlra kívánom az egész kompániát.

Percek óta sutyorog a fülembe a kommhálózat által beolvasott üzenetek mindenféle ügynököktől, a sisak vizorja ontja a reklámokat, ajánlatokat. Bassza meg, cirkuszi majmokat csináltak belőlünk! Ez nem csatahajó titkos küldetésen, hanem valami tehetségkutató baromság!
Döbrögi az oldalamat böködi, miközben épp egy ázsiai fazonú android lány rózsaszín hajjal és  gigászi csö...tehetséggel magyaráz valami több fordulóról szóló szerződésről a talaxiai bányajátékokban való részvételről. A pénz nem rossz, de amennyire ismerem ezeket a játékokat, szerencsésnek mondhatja magát az, aki úgy kerül ki, hogy ép marad az esze, vagy a teste. Viszont a túlélőkre lecsapnak egyből mindenféle "magáncégek", akik elég zűrös dolgokba is belemennek, de valahogy még is jól jönnek ki az ilyen árnyékmunkások segítségével. Ez lehet, hogy Döbit is érdekelné. Majd elmesélem neki, főleg, mivel mindkettőnket kértek, mint fő műsorszám. Ismerem már ezt a beetetős szöveget, de az az igazság, hogy baromira hízik a májam.
Döbrögi épp az ajtókon tekingél be, arcán a meglepődés, aztán undor, és némi morlok trutyi látszik.
Biccentek a kapitánynak, visszabiccent, látja, hogy épp a vizort bámulom. Percekig némán áll mellettem, amíg én is kikapcsolom a komm csatornán rám ömlő hívásokat.
- Kapitány? - köszöntöm.
- Trinkalles százados! Örülök, hogy ilyen sikerrel teljesítették a feladatot! Tudja, busszús is vagyok, mert nem kevés pénzt buktam a szereplésükön. Egy kanyit sem tettem volna rá, hogy túlélik. Szerencséjükre egyikük szimpatikus volt Szvetlanának, máskor nem szokott ennyit besegíteni. Hadd gratuláljak elsőként, hogy a következő fordulóba léphetnek!
Hogy hűlne a bőr a szemedre, te potrohos ganajtúró! - mondom ki hangosan, majd a tenyeremmel egy olyan csattanós pofont húzok le neki, hogy a visszhangja a hajtóművekig elhallatszik. 

Majd visszaránt valami az ábrándozásból, és csak ennyit nyögök ki félszegen a pofon és a szidalmak helyett:
- Köszönöm, kapitány! Alig várom a következő fordulót!

"A Gagyiverzum merőben más hely, mint az eddig általunk megismert Univerzumok: szereplői elnagyoltak, rosszul ábrázoltak, tele klisével. Cselekedeteik láttán a történetüket követő nézők illetve olvasók gyakran szisszenek fel, nem értve a karakterek mozgatórugóit. Vajon mitől lehet az, hogy az aránylag értelmesnek tűnő személyek hirtelen olyan cselekedetet hajtanak végre, amelyek karakterük helyzetében és az adott szituációban is merőben ellentmondásosak? Erre a kérdésre kerestem a választ a most megjelent tanulmányomban. Az előadásom elején röviden summázva és a száraz matematikai képleteket átugorva felfedem a Tisztelt Akadémia előtt az általam levont konklúziót: minden jel arra mutat, hogy maga a Gagyiverzum természete ilyen. Az egyén szabadsága alá van rendelve egy nagyobb létező kényének-kedvének. És mondhatjuk azt, hogy ez a nagyobb létező - hívhatjuk Teremtőnek akár - elég rossz humorérzékkel van megáldva..."



Trinkalles:
Elképzeled, ahogy pofánvágod Vajkapitányt, minden bajotok forrását. Persze a szemébe már nem mered mondani... illetve rémülten azt veszed észre, hogy pont fordítva történnek a dolgok: csak képzeled, hogy meghunyászkodsz, miközben űrkesztyűs kezeddel egy hatalmas taslit lekeversz neki...
- Nem akartam... - nyögnéd ki, de valami felsőbb erő nem hagyja kinyitni a szádat.

Mindenki:
Döbbent csend lesz úrrá a hajóhídon. Mindenki titeket néz, látjátok hogy a felháborodás és a visszafojtott röhögés különböző stációiban van a legénység és a tévések is. Van, akinek ökölbeszorul a keze, de van olyan is, aki a konzolok alá rejtett popcornért nyúl... ők már tudják, hogy a show mindjárt folytatódik...!
Szvetlána veszettül gépel, és azt látod Trinkalles, hogy lassan egy új üzenet jelenik meg a vízoron:
"Vezettem némi áramot a kesztyűd tenyér részébe. Csak néhány áramkört kellett kiiktatni, de nem untatnálak a részletekkel. Mindenesetre akit pofánvágsz, az most már repül. Jó mulatást!"

Ott álltok egymással szemben, ti ketten, a kapitány mögött meg vagy tízen. A feszültség a tetőfokára hág, amikor is egy izgatott kis ember - hátán a DIRECTOR felirattal - szalad oda hozzátok:

- Várjanak még, csak egy pillanatot! Kettes lámpa, több fényt az arcokra! Zsolti és Lompos, közeliket szeretnék, lássam azt a feszültséget! - majd hirtelen transzba esik, egy pillanatra elvesztitek, de hamar visszatér, és felikállt: - Megvan! Tudtam hogy valami még hiányzik a jó háttérhez! Engedjétek ki a plafonkonzolokból azt a rengeteg labdát, amit a esti gálára tartogattunk! Ez az! Majsztro! Lökjed a zenét! Na, most már kezdhetik, urak!
Felcsendül az ismerős dallam, és közben az egész parancsnoki hidat színes gumilabdák és léggömbök árasztják el. De ti már nem láttok mást, csak az előttetek lévő legyőzendő ellenséget, akik egyetlen nagy üvöltéssel indulnak meg felétek...

Nem kell kétszer benyújtani a pofozkodásra való kérelmet. (Side quest: Neutralize 6 enemy)
[size=48]DIRR![/size]
Már dörrentem is az első fülest a kapitánynak. Meglepett képe, akkor kerekedik ki jobban, amit meglátja, hogy Trinki felé sodrom az ütéssel. Belecsapódik a százados űrruhájába és szerelmes lányregénybe illő szófordulattal, Vajkaramella úgy leveszi lábáról a barátomat, mint az említett édesség az éhező goblin kölyköt. Kábé ennyit látok, mert már rohanok is tovább a sűrűje felé, ám ahogy tizenegynéhény ocsudó manussal szembetalálom magam, hamar elszáll a nagy lelkesedésem. Irányt változtatva futok tovább a híd egy magasabb pontja felé. A rohadt lufik akadályoznak, de nemcsak engem, a többi hülye is ugyanúgy bukdácsol benne, mint én.
Jó dolog ebben a vékony állapotban, hogy el se fáradok mire felérek a hídra, és még közbe egy kis vagánykodás is belefér. (Szigorúan csak a kamera miatt)


Ketten rontanak rám, ütnek, elhajolok az egyik elől, így a haverja kapja a nekem szánt pofont. A pillanatnyi zavarban mögé kerülök és úgy billentem fenéken, hogy mindketten a hajó keszonkamrájáig repülnének, ha a korlát nem venné vissza a sebességüket. (2/6) Így csak gellert kapva zuhannak a piros-ké lufik közé nagy durranással. A következő ellenfél hátulról ront rám, átkarol és megpróbál a haverjai után dobni. Első lendítése sikertelen, mert megtámasztom a lábam a korlát maradékán. Visszalököm magam, és amikor megállunk a lábára taposok, és ahogy lazul a szorítás kibújok. Hárítom az ezután következő ütéseket, miközben hátrálok hasba rúgom. (3/6) Nem túl sportszerű, de hárman jönnek felém. Ennek már a fele se tréfa! Jó lenne, ha Trinki is belehúzna, rágja meg a fülét egy veszett morlok!
A monotonná váló vidámkás zene csillapszik a fogócskázás közben, majd...
A fene tudja honnan, de begurul egy sárga sportverda és Szvetlána száll ki belőle igen lenge cuccban. Nyilván megakad a harc és minden szempár rá és a két sárga ruhás testőrére(?) szegeződik. Megafon vesz elő és dumál. Főleg a bunyóról meg a vodkáról, és még a részeg bunyóról!


Most is ketten jönnek rám, egyszerre ütnek, elkapom a kezüket és bukfencet vetek. A balfékek meg jönnek velem. (5/6) A lufik közben durrannak és az ellenség szemmel láthatóan fogy. A kocsi felé szaladok, és becsúszással érem el. A plusz haszna a menőségnek egy labdák-lufik között nézelődő űrtengerész elsodrása. (6/6) Mindkét lába az égbe emelkedik és akkorát esi, hogy azt még a Gagyiverzum másik végén is hallják. Side quest done!
A csomagtartó a csekkpontom, mert az nyitva és egy jó nagy flaska ital már csapra van verve. A két sárga ruhás tolja a szeszt, míg csöcsi a kocsi tetején ordibál meg buzdít. Egy nagy pohárnyit szeszt leküldök és megtámasztom a verdát. Részemről a csat letudva, maradt a szemlélődés. A bögyös csajszi alulról, amihez Trinki pofozkodása a háttérzaj.

Az elcsattanó füles után szegény kapitánynak nincs szerencséje, Döbrögi nyomban megtámassza egy parasztlengőssel, majd beveti magát a sűrűjébe. Na szép, pont az jön, amit általában kerülök. A lövöldözés frankó volt, és izgalmas, sőt, már-már be is voltam tojva. De ez a verekedés, ez nagyon nem hiányzik! Ha már így alakult, akkor legyen látványos! Az alacsony gravitáció fel fogja dobni a rendezvényt, ezt megígérhetem!
Az első kockás flanelinges fickó elém lép, és nagyot lendít a karján. Olyan lassú, hogy látom a karóráján a pontos időt. Egy megelőző apró rúgást helyezek el alhasán, amitől előre hajol derékszögben. Ez egy kiváló lehetőség, hogy oda tegyek neki egy korrekt kis felütést. Amint eléri az öklöm, az egész teste a levegőbe emelkedik. Mintha megállna az idő. Látom, ahogy lassan úszik a levegőben a magatehetetlen teste. Vékony vérszökőkút indul el az orrából, ami apró piros pettyeket fest a plafonra. Egy kész.
Elindul az adrenalin a testemben. A füleimben tamtamot ver a szívem, érzékeim csúcsra járatva, fogaim vicsorogva villannak ki. Egy másik figura épp Döbrögi után tekint, amit én kihasználok. Lendületet véve felkarral lesodrom, amit ő egy látványos eséssel, hangos csattanással, majd 2 órányi mozdulatlansággal hálál meg. Kettő kész!
 
A lendületem nem törik meg, épp a labda és lufitenger közepén álló szerencsétlen felé törtetek. Azt hiszem, ideje bevetni a nagyágyút! Kettő kész! 

Mindketten a földre huppanunk. A színes gömbök tengere jótékony álcáját kihasználom. Lapos kúszásban kikerülöm a rám rontó két fickót. Közben a földön épp valami rúdba akad a kezem, talán valami mikrofontartó rúd lehet. Egy aljas akasztással hátulról herén csapom a jobb oldalit, amire egy halk nyögés után összegörnyed, és a gyomra tartalmát a padlóra helyezi. Társa felé kapja a fejét, de ekkor már a jobb hangminőség érdekében a mikrofonos végét a rúdnak képének csapom. Éles, visító hang járja be a helyiséget, minden hangszóró gerjedve üvölt. Három, és négy megvan.
Valami kemény csattan a hátamon, megtántorodom. Talán egy szék vált aprófává a a lapockáimon. A szemeim majdnem kiugrottak a helyükről az ütéstől. Hát jó, csináluk akkor így! Hátra fordulok, hogy ki ez az orvlövész. Egy éhenkórász kinézetű fickó áll velem szemben. Kezében a két megmaradt fa széklábbal, némi ijedtséggel a szemében, és egy adag meleg barnával a gatyájában lassan hártál, amikor meglátja vérben forgó szemeimet. Egy kurta jobb egyenessel orrnyergen vágom. Egyenes testtel dől el, mint egy kidöntött jegenyefa. Öt.
Döbrögi hová lett? Látom, ahogy valami autó mellett feszengeti magát. Szveta meg mit csinál? Elindulok feléjük. Két lépés után valaki megfogja a vállam. Reflexből ráfogok, és azonnal egy rúgást indítok felé szinte vaktában. Bullseye! Pont gyomorra ment. A kezét még mindig markolva magam felé rántom, és a fejét a hónom alá csapom. Innen véged van, koma! Hat!

Döbrögi mellé lépek, és kinyitok egy üveg valamit. Magabiztos arccal körül tekintünk, majd egy nagyképű koccintás és a pia meghúzás után egyszerre köpünk a földre.
A picsába, egyszer élünk! Lerántom Szvetát a kocsiról, bedöntöm és úgy lesmárolom, ahogy azt a régi filmarchívumok western hősei teszik a jól megérdemelt jócselekedet jutalmaként. Na hogy ebből mi lesz?!

def kiss_interaction(thisPerson):
   if thisPerson.sympathypoints <=3 and kiss(unwanted):
       screaming()
       if thisPerson.distance <= 2:
           ballkicking()
       else:
           combatmode.active()
           if ininventory(pfizer_gun) == True:
               pfizermode = 6
               get(pfizer_gun, thisPerson, pfizermode)
   else:
       pass


Trinkalles:
Szvetlána összerándul a csókod után, majd pihegni kezd, és a jobb lába térdből megemelkedik, mint ha tökön akarna rúgni. Az övén lógó fájzerért nyúl, de végül a keze elerőtlenedik, és csendesen karjaidba omlik.

Látod, hogy az egyik asztal alól a professzor bújik elő, és int a két sárgaruhásnak.
- Mit állnak ott hülyén? Látják hogy bajban van, segítsenek már, maguk a technikusok! - a két eddig testőrnek hitt, kissé vodkaszagú alakkal együtt gyengéden lefektetitek a földre az ájult lányt. Közben a doki egy kommunikátort vesz elő, és gyorsan hadarni kezd bele.
- Halló, robotika részleg? Igen, én vagyok. Igen, baj van SZVT-1-gyel... unexpected event... gyanítom hogy a bétaverziós érzelmi modult cseszhették el - miközben beszél, téged figyel szúrós szemmel Trinkalles - igen... igen... tudom, hogy a csábító modulnak működnie kellett volna, én fejlesztettem, ne borítson ki! Igen, csók volt... unwanted, de valamit elnéztünk. Mindenesetre a két operátorával együtt visszaküldöm, nézzék meg. Ha nem találják meg a hibát, akkor az egész érzelmi modult iktassák ki. Fő a hatékony munkavégzés, nem érünk rá a romantikára... Ja igen, és ha már munkavégzés, küldjék fel a hídra NGYZS-1-et. Szükségünk lesz egy fedélzeti tisztre.
A sebesültekkel együtt Szvetlánát is elviszik. A főkolomposokat, köztük a kapitányt, fájzeres őrök kisérik a hajó fogdájába. Hiába, na ilyen az, ha győztök... A tévéstáb is elpakol és lelép, látják hogy ennyi volt, kiengedte mindenki a feszkót, nem lesz itt ma már több műsor.
Közben megérkezik NGYZS-1, vagyis Nagyezsda, aki szinte ikertestvére lehetne Szvetlánának, csak az érzelmek hiányoznak belőle. Szó nélkül elfoglalja a helyét a fedélzeti tiszt terminájánál, és egyből bele is kezd a mantrájába:

- Takarítási protokol 1.01, indítás T-60, időtartam: 5mp, mindenki foglalja el a helyét! - lámpák gyulladnak ki, és egy pár sziréna is rákezd. az ajtók bezáródnak, és mindenki hanyatt-homlok igyekszik a székéhez, hogy becsatolja magát. Jobbnak látjátok ti is ezt a trendet követni, úgyhogy leültök a fagyigéphez/lövegterminálhoz és beszíjazzátok magatokat.

- T - 0, takarítási protokoll indul - harsogja Nagyezsda. Most látjátok, hogy a panoráma ablakok alatt egy hatalmas ajtó van "DO NOT OPEN! - felirattal. Na most épp az kezd el kinyílni... mögötte zsilipkamra, egy másik hasonló méretű ajtóval és felirattal. Amikor az első teljesen kinyílt, egy pillanatnyi szünet következik, teljes csend, majd egy hirtelen mozdulattal kinyílik a második ajtó is, ti meg meglátjátok mögötte az űr korom feketéjét...

Hatalmas szélvihar kerekedik, ahogy levegő az űrbe szökik. Minden lerögzített tárgy, az összes  kipukkadt lufi és Szveti kocsija is a zsilipkapu felé sodródik, majd eltűnik a végtelenben... a szélvihar fokozódik, már a székeiteket rángatja, de ekkor egy pillanat alatt megszűnik minden. Az ajtók becsapódnak, és halljátok ahogy a szivatyúk levegőt kezdenek el pumpálni vissza a terembe.

- Na most hogy kiszellőztettünk - kezdi a prof, miközben rátok néz. - Mi legyen a következő? Mi a parancsuk, kapitányok?

Majszter:
Törpilla épp hozzádhajol, kis tömzsi goblinteste háromszor akkora mint te, eltakarja a a napot is, mind a kettőt, a Pikát és a Csút is. Kinyitja száját, megcsap a fergeteges dögszag és elkezdi mondani hogy...
... de a szájából egy sziréna fülsiketítő hangja jön ki, amire egyből fel is riadsz. A fejfájás úgy vág tarkón, hogy majd elhányod magad. Hiába, úgy látszik a gagyiverzumi menő kígyótested mégsem akkora nagy duhaj mint azt képzelted, legalábbis a tablettás kövidinkát nem annyira komálja.

@mindenki:
A visító szirénára nagy nehezen résnyire nyílik a szemetek. Ahogy beindulnak az érzékszervek, úgy romlik a közérzetetek is. Elég nagy rumli, olcsó bor és a szellőztetés hiányának szaga terjeng, ráadásul még a vészriadó szirénája sem akarja befogni...

Hirtelen csönd lesz, majd lágy "ping"-et hallotok, és egy kellemes hang a következőket mondja:
- A parancsnok urakat várják a hídon! - a hangnem tökéletes, tisztán visszahozza a Tescos élményeiteket, amikor harmadjára hívják a pénztárost, hogy ugyan legyen szíves már elfoglalni a munkahelyét. Itt is ugyanolyan pontosan kihalatszódik a mögöttes üzenet, hogy "Ha nem jössz bazdmeg, kivágunk mint macskát szarni". A kellemes hang elenyészik, újabb ping jön, majd megint a vészriadó agyat tépő szirénája. Nagy nehezen kikászálódtok az ágyból, és a hídra vonszoljátok magatokat.

- Parancsnokok a hídon! - hallatszik a kiálltás, ahogy beléptek a már jól ismert terembe. Mindenki lázasan dolgozik, egy adjutánsféle segédtiszt lép csak oda hozzátok.
- Jelentés az elmúlt órák eseményeiről - szavalja. - A térségbe belépő idegen űrhajókat továbbra is megfigyelés alatt tartjuk. A parancsnok urak azt kérték tegnap este, hogy idézem "Csapjatok a fenekükre!' - hosszas elemzés után arra jutottunk, hogy ez szoros követést jelent, taktikai manőverek nélkül. Az üldözés az utóbbi 6 órában folyamatosan tartott, de  most megálltak a hajók (mind a három), és céllézerükkel bemérték a Nautilust. A védekező mechanizmusokat a protokoll szerint elindítottuk: a pontvédelmi ágyúkat feltöltöttük, a valószínűségi hajtómű jelenleg 1:10000-res értéken van, és a legfőbb támadó fegyverünk a sínágyú is betöltésre került a MÁV BZMOT 101-es lőszerrel. Várjuk további utasításaikat!

Hümmögtök egy kicsit, és közben elgondolkodtok rajta, hogy vajon tényleg akartátok ti ezt az állást?

Jaj, a fejem! Valaki kapcsolja ki a betonkeverőt a fejemben végre! Először a sziréna, most meg még ez a bugyuta kiabálás, hogy kapitányok a hídon. Meg a faszomat! Kezd már kellemetlen lenni ez a jelmezbál.
Döbrögi mellettem áll, olykor képes ő is mindkét szemével egyszerre is nézni, de egyelőre még nem egy irányba. Olyan állapotban vagyok, hogy még a morlokokkal is cserélnék, főleg a fej nélkülivel. Neki legalább már nem fáj.
- Mit akartok, ki kutyafattyak? Jelentést azonnal! - kiabálom olyan hangon, mintha a gégemet egy lada koppány dobjára cserélték volna. (Rednáááá, rednááá, ahogy egy rég múlt idő alig vicces komikusa mondaná)

- Uram, jelentem, bemértek minket. A korábbi manőverünket ezek szerint ellenséges lépésnek tekintették, uram! - kiabálja a segédtiszt. Mintha kést szúrtak volna a fülembe.
- Kik ezek? - kérdi Döbrögi egy ásítás közepette.
- Uram, ezek az energiakibocsátási jellemzőik alapján tessalariai hajók lehetnek. Az IFF adásuk szerint a nagyobbik a Mars, egy diplomata hajó. Két kísérő hajójuk, az Phobos és a Deimos. A fegyverzetük és az energiajelzéseik alapján rendszer két legfürgébb és legerősebb vadászgépe lehet. 100 éve nem lépett át ilyen hajó a rendszer határán. A pályaelemzés alapján az úticéljuk a fővárosunk lehet. Várom a parancsot, uram!
Azt tudjuk, hogy a világűr végtelen. De hogy egy annál is nagyobb szartengerbe tudtunk belecsöppenni pár pillanat alatt, azt már tanítani kéne.
- Semmi probléma! - mondom. - Ez az én szakterületem: a diplomácia. És ha nem válna be, akkor őket is felpofozzuk.
- Kommunikációs tiszt! Nyisson csatornát feléjük! Kormányos! Tegye készenlétbe a hajtóműveket! Irány: minél messzebb innen! Tüzér! Takarodjon a konzoltól, hozzanak egy kevésbé kancsal lövészt!

Odafordulok a mellettem ténykedő csajhoz a legénységből. 
- Csöcsi! Te meg hozzál nekem és a kapitány úrnak egy bögre whiskey-t, mert itt durva dolgok lesznek. Főleg, ha nem érsz vele ide egy percen belül!

Az előző kapitány értette a dolgát, hogy mi alapján kell összeválogatni a legénységet! Jó szeme volt a csö...a tehetséges matrózokhoz. De ha ez is gépnő lesz, én leverem a hajón a biztosítékot, az tuti!

Hogy a... – és itt meg nem állok a káromkodásban, csak sorolom amíg a másnapos fejfájás nem erősebb. Cefetül aludtam, egyáltalán pihenetem valamit? Az órára nézve vagy két órát. Húdekígyó!
Kár volt ezzel vagánykodni, mert kígyótestem, úgy vonaglik, mint a hasonlatban. Ennek csúnya vége lesz!
A hídon a helyzet reménytelenné fokozódik, egyre jobban menni kell. Forgatom a szemem, ide-oda, csak nem látom meg azt a rohadt szimbólumot.
– Kik ezek? Túrót csináltatok mára virradóan itt, Jurij!
Ahogy kell, ki is adom a mérgem. Csóró android csak les, de nem szól semmit. Ezután Trinki már tolja is a parancsokat. Tudtam, hogy a szintlépéstől beindulnak a kalandor-ösztönök, de a csávó lehengerlő, nyeregben van. Hadd érvényesüljön.
Nyilván egyből pattan valami. Hulló csillagként újabb SVT modell ragyog fel a hídon, majd a társam ellipszis pályára állítja.
Több se kell ennél, bögre rövidnek nem mond ellent a hős, ha ekkora dekoltázzsal adják, pláne! Úgymond szívből, meg lélekből.
– Kösz Csöc.. – mondom reflexből, de hogy nem tapossam le a képzeletbeli tüzet, inkább a kis kávéscsésze kitűzőjét olvasom ki.
– Jelena Broz Litto, JBL? Hát jól van, köszi csajé! Tuti jól szólsz, hiszen a dud..Bocs, szóval nem dudod, merre van a...
Villogás, képek zavarják meg a csillag-fogást.




Trinkivel egyszerre nézünk a többiekre a vjúvöri diszkrésön után, de azok hú-de- le-vannak foglalva a nagy manőverekkel. Az egyik kitérő után akkorát kapaszkodom, hogy a sajátom fénye is felcsillan előttem.

– Ne hari haver, a diplomáciai részét én hóm-offiszban nyomnám, de – nézek százados-pajtásomra –  most ki kell csomagoljak pár liter olvadt csokinyuszit. Ugye megérted? Jól van, köszi - Kacsintás a válasz, hörpint egyet és inkább a hangszórós andrioddal szemez.
 - Told át a fülesre, – mert biztos van itt ilyen cucc – a beszélgetést, halljám már. A titkos kód lehetne az ekszőrszájzbu! Beszállok a negosiésönbe simán.
Bólint, megy az ólrájt. A csaj közelebb és én egyre távolabb kerülök, majd az egyik ovális ajtó elnyel.
Egy egész harminchét másodperccel később a kígyógalaxis legnagyobb császárának érzem magam, a trónon vagyok és könnyfakasztó uralkodásba kezdek.
Csörcsil Winstón magiszter epilógusa eszembe erről a diplomáciai és szék-foglalalós helyzetről, és ezt a közös csatornán be is mondom. Elismétlem szóról-szóra, úgy ahogy hallottam. Kissé lihegve, néha sírva, de a legénység motiváló beszédjét megtartom!