2. Támad a MARS!

És még azt mondják a fizikai munka fárasztó! Akik ezt a hülyéséget hangoztatják tuti nem szenvedtek még cifrától a budin. Az űrben, mittomén hány gé-be. A legjobbat lehagytam, mert épp a bazi nagy manőverezgetés is van. Szóval, drága kiskomák, ezt itt a cselendzs, nem a világhálón terjedő Tito-kos marhaságok!
A beszédet követően sírtam, nevettek, izzadtam, egyszer a hideg rázott, máskor meg a meleg tört rám. A kapaszkodót leszakítottam a nagy erőlködésbe, de végül győztem. Sietve jöttem és annál inkább menekülve távozok. Előtte egy „Bocsesz!” üzenetet firkantok a budipapírra, majd megnyomom pici ember felmosóval gombot.
Ezek után olyan peckesen járok, hogy ihaj! A bajszom is belepödörném, ha lenne... a Pikába!
A hídra érve elég kaotikus állapot fogad, a legénység oda-vissza rohangál, és valami hülyegyerek tolja a fagyit. Hoppá, ecsém!
– Két csoki, egy vanília rendel! – Mondom neki viccesen, az meg ahogy meglát, már adja is át a helyet. Najól, van, itt van Döbrögi kartárs, tapossunk oda a kicsikének.
A komon meg közben a csacsogás mindenféle tech-dumával. Remélem Trinki pajti vágja, mert nekem most épp nincs időm főmuftiskodni.
Hűdegalaktikus nagyon kígyó fagyikehely lesz ebből!

Ahogy nagyban kapitánykodtok meg nyomkodjátok a fagyigépet, odalép hozzátok egy fiatal szárnysegéd:
- Parancsnok urak, a robotikán várják Önöket, hogy rábólítsanak Szvetlána végleges testi paramétereire. Kérem kövessenek!
Némileg (fel)izgatottan mentek a fiatal tiszt után. Elég sokáig kóboroltok, és bár nincs túl sok helyimeretetek, azért egyre inkább gyanús lesz, hogy mintha nem jó irányba mennétek... aztán egyszer csak nagy sokára egy eldugott sarokban lévő ajtón invitál be benneteket a legény.
A szobában nincs sok minden csak némi por, meg egy centrifugának kinéző szerkezet.
A fiatalember gondosan becsukja utánatok az ajtót, majd odafordul hozzátok:
- Elnézést kérek elvtársak - kezdi -de csak így tudtalak benneteket a hídról feltűnésmentesen kicsempészni. Kéjvágyó perverz androidtoszogató botcsinálta kapitányok, micsoda mimikri! Ezt biztosan tanítani fogják a szervezetnél! Mielőtt folytatnánk, némi elterelést kell eszközölöm, elnézést kérek előre is a vulgaritásért, de a szám alatt lefut egy olyan program, ami lehetetlenné teszi a lehallgatást... - egy kétkazettás magnóhoz lép, majd lenyomja rajta a PLAY gombot.

- Most pedig magukra hagyom Önöket - mondja a szám végén. - Az örnagy elvtárs üzenetét arra a nagy gombra kattintva játszhatják le. - mutat a centrifugára. - Éljen a shhsss - súgja nektek, tiszteleg, majd kilép az ajtón. Megint nem értettétek, hogy minek is kellene élnie...

Nem sokat tanakodtok, megnyomjátok a gombot. A szerkezet felzúg, majd egy fél méteres hologramon kivetíti elétek a fehér egyenruhás vasalállú őrnagy elvtársat. A hologram vigyázzbavágja magát, majd elkezdi a mondókáját.

- Admirális elvtárs, Döbrögi elvtárs, gratulálok a Nautiluson végzett munkájukhoz! Remek időzítéssel sikerült rendszerünk összes ellenségét egyetlen jól irányzott csapással  semlegesíteni! Az hogy néhány párthű lojális emberünk is odaveszett, hm, járulékos veszteség, az osztályharc már csak ilyen.
A jól megérdemelt pihenés helyett azonban újabb küldetést kell tolmácsolnom. A rendszer szélén észlelt tessariai hajók sajnos nem csak egy egyszerű expedíciós flottához tartoznak. Kémeink jelentették, hogy nem is a tessárok utaznak a fedélzeten, hanem a zöld szín szuperintelligens és szuperagreszív fajtája, a grinik és emberszerű szolgáik a malawik. Céljuk - mi más is lehetne - mint a mi kékbe és zöldbe öltözött anyabolygónk, a Föld.
Természetesen meg fogjuk őket állítani. Természetesen meg fogjuk őket semmisíteni, ez a Párt és a Nép akarata. Viszont... viszont mielőtt ez megtörténne, néhány kérdést fel kell tennünk nekik. Ugyanis a grinik nem a mi univerzumunk lakói! Valahogy átkeveredték ide magukat a saját létsíkjukról. De hogyan? Ezt kellene kideríteni az elvtársaknak a Párt nagyobb dicsőségére.
Amit tudunk egyelőre: a grinik nem fognak egyezkedni, ők mindenkit elpusztítanak, akit csak érnek. Szerencsére a tesszár hadihajók nem vehehetik fel a versenyt a Nautilussal. A malawik ősei azonban valaha a Földön éltek, őket szóra lehet bírni... a Deimos a malawi szegregátum, ezért fontos és kiemelt cél, hogy az a hajó épségben kerüljön a fogságunkba, a kapitány-navigátorával egyetemben, mert ő lehet a kulcsinformáció tulajdonosa.
Nos elvtársak, nem irigylem Önöket. De hát ki mást is küldhetne Vezérünk erre a kifejezetten fontos küldetésre, mint a két legjobb titkosszolgáját? Ezennel búcsúzok és az ősi szokás szerint kívánok sikert az én hőseimnek! - az újait valami egészen kifacsart pózba vágja, majd odasúgja: - Éljen a shss! - persze megint zagyvaság a vége, de nem is csodálkoztok már rajta.

Elgondolkodva lépkedtek visszafelé a hídra, amikor Jurij vágtat oda hozzátok:
- Parancsnok urak! - kiabálja színpadiasan - a Mars atomrakétákat lőtt ki a Nautilusra! Becapodás 5 perc múlva!

Na ennek már fele sem tréfa, gondoljátok, valami izéket és biszbaszokat ideje lenne mostmár elcsavargatni és megnyomkodni, különben könnyen itt hagyjátok a fogatokat a többi 1700 balekkel együtt...

Zúgó fejjel ünnyögök magam elé: Hát ez a másnapos nap egyre szebb! Volt már pár húzós éjszakám, de olyan még nem sűrűn, hogy a nap végére csak a Föld sorsa került volna a szeszsóvárgástól remegő kezembe! Alakul, alakul. Trinkikém, ha ezt most nem baszod el, még akár a vacsoraidőt is meglélheted. 
5 perc. Az sok mindenre elég. Egy utolsó cigarettára péládul.
- Döbrögi! Acegigi?
- Itt van, tesó!
- Kösz, tesó! Vágtázzunk a hídra, mert ezek még a végén megöletnek minket, aztán oda az eddigi fáradozásunk, hogy magunkat öljük meg. Nehogy már úgy haljunk meg, hogy nem rakunk keresztbe ezeknek grűnéknek!
- Mondasz valamit!

Sebes léptekkel rohanunk a hídra.
- Csöcsi, nyitva van már a kommunikációs csatorna? Pufi! Célbavetted a rakétájukat? Felejtsd el! Deflektor tányért átállítani maximális tolóerőre! Ha kevés, akkor még a létfenntaró rendszerről is energiát átcsoportosítani! Lesz ezeknek a kis pöcsöknek meglepetés! - kiabálom ziláltan. 
A legénység olyan arccal néz rám, mintha az utcáról szaladt volna be valaki észt osztani nekik. Nos, ezzel valójában nem is tévednek nagyot. Aztán elkezdenek mozgolódni. Tekergetnek, nyomkodnak gombokat, a belső kommunikációs rendszer is megtelik beszéddel, duruzsolással. A főgépésztől csak egy miapicsa hallatszik ki a hangszóróból, amíg a másik csöcsi le nem tekeri a hangerőt, majd olyan arccal néz rám, mint akinek a seggébe haraptak.
- Tessalariai hajóraj főparancsnoka! Itt Trinkalles kapitány, a Nautilus hídjáról. Engedjék le a fegyverzetüket, hogy megbeszélhessük a fegyverletételük és távozásuk feltételeit! 5 percet kapnak, hogy elhagyják a hajójukat a mentőkabinokban, amit mi készségesen biztonságban elkísérünk semleges területre! - mondom ezt olyan nyugodt hangon, amennyire csak lehetséges. Szerencsére az a bögre whiskey-t jókor sikerült legurítani, mostanra sikerült elérnie a jófajta folyékony skót magabiztosságnak az összes idegsejtemet.
Kínos csend percekig. Még fél percünk maradt a becsapódásáig.
Az óriási kijelzőn megjelenik egy eltorzult emberi arc. Meglehetősen visszataszító, a teljes arcon olyan a bőre, mintha megégett volna. Sehol egy szál haj, de még szemöldök sincs rajta. Teljesen rezzenéstelen ábrázattal közli:
- Az isteneik fogadják magukhoz önöket, Nautilus legénysége! - majd kettőnkre bámul. Mintha a fülébe súgnának valamit, a tekintetét egy pillanatra elfordítja, majd felénk néz.
Döbrögi halkan odasúgja:
- Mintha az lett volna a terv, hogy nem döglünk meg... Elfelejtetted?
- Ne aggódj, nem lesz gáz! - súgom oda úgy, mintha tudnám, hogy a következő 10 másodpercben tudnám, hogy mi fog történni. Csak reménykedni tudok benne, hogy az taktika, amit most próbálok, az tananyag volt az űrakadémián, és nem a Pirx újabb különös kalandjai egyik részében láttam, amin mindannyian röhögtünk, hogy mekkora marhaság. Még ivós játék is volt belőle. Ittunk, ha meghalt volna Pirx teljes legénysége. Ritkán láttuk az epizód végét, annál többet a porcelán űrbázist a legkisebb szegletben.
5...4...
- Döbrögi, jó arc vagy! - mondom kígyó testű és kígyó nyelvű újdonsült barátomnak.
3...2...
- Tri..fgfdlk! - Mondja, vagy valami hasonlót, mert semmit nem hallok. Talán a nevem és a picsa szó benne volt. Én már csak a robbanás fényét várom a másodlagos kijelzőn felénk tartó rakéta képét bámulva.
1...
És semmi. Leszámítva azt a hatalmas döngést, mintha egy óriási gongra ütöttek volna. Az atomrakéta elérve a deflektor hatósugarát, irányt változtatott. Mint amikor két egyező pólusú mágnest akarna valaki összenyomni. Ahogy erőlködik a rakéta, úgy kezd el a hídon a világítás pislákolni. Ahogy nálunk a lámpák alább hagynak a villogással, úgy kezd el egyre jobban akadozni a rakéta mögötti lángcsóva, majd egyszer csak kialszik. Magatehetetlenül lebeg az űrben, mint a lágyan fodrozódó tenger habjaiban a sirályszar.
- Most mi jövünk! Döbrögi, add ki a paracsot!

@Trinkalles:
odapörkölsz még egy utolsót, mire egy rakéta megint csak eldurran. Marad egy, ami viszont már olyan közel van, hogy egyszerűen nem tudod befogni a böszme nagy ágyúddal...
- Nem bírok veleeee... - kiabálod, mire egy gyengéd kar arrébb tol, és egy ismerős hangot hallasz meg közvetlenül a füled mellett:
- Hagy próbáljam most meg én - Szvetlána az, teljes mellszélességében, illetlenül közel hajolva hozzád. Ügyetlenül átadod neki a helyed, mire egy eddig a sarokban megbúvó kávédarálót húz maga elé. Bedugja a konnektorba, majd egy jó másodpercig darál vele. Brrrr, halljátok, mire az utolsó rakéta egy csendes kis pukkal eltűnik a lokátorernyőről.
- Pontvédelmi ágyú - mutat a darálóra - percenként 3000 ötvenes kaliberű wolframlövedék hagyja el a torkolatát. Rövid hatótávon elég jól be lehet vele szórni az űrt, mert elég vele egy találat is...

@mindenki:
Közben a Zsuzsivonat nagy kattogás közepette eltűnik a látható képernyőtökről. Alig telik bele két perc, és egy hatalmas villanás láttok valahol a mélyűrben.
- BZMOT találtat - harsogja egy android, akinek az a feladata hogy a teleszkópot kukkolja - a Mars működésképtelenné vált! Másodlagos robbanások!

Nem sok idő jut az örömre, mert hamarosan ugyanez a robot kezd megint harsogni:

- Parancsnok urak, a Deimos és a Phobos elfogó pályára állt! A taktikai elemzés szerint közvetlen támadást terveznek!

Ajj, az baj, gondoljátok, akkor a Zsuzsiról le lehet mondani, mint ahogy a rakétákról is. Ezek ketten itt fognak zizegni össze-vissza, ti meg majd próbálhatjátok valahogy kilőni őket a turbólézerekkel...
Ráadásul az egyiket épségben kell elfogni... de vajon hogyan? Vonósugárral? Nem biztos hogy jó ötlet. Elég, ha csak egy öreg jedi van a fedélzeten a tanítványával, oszt úgy jártok mint az első Halálcsillag. A Végtelen Valószínűtlenség Hajtóműve lehetne még, de talán azt sem kéne... ugyanis viszonylag nehéz feladat lenne utána egy döglött bálnát vagy egy cserép petúniát kikérdezni...
Sóhajtva nyúltok be az asztalfiókba a 500 oldalas Nautilus Maual-ért. Bár a Használati Kézikönyvet csak a gyengék veszik elő, nektek most mégsincs jobb ötletetek...

Na lássuk azt a bobot! Nagy sebbel-lobbal rohanunk a hangárba, hogy megnézzük azt a könnyű űrsétára tervezett készüléket. Most le is tesztelhetjük legalább nehezebb űrsétára is. 
A bitbájtagyú matrózzal betoppanunk a hangárba. Fa arccal rámutat a szerkezetre. Drága anyám! Hát ez egy 200 éves kiherélt fotontorpedó! Némi ablak került rá, két hasalós hely az utasoknak, meg mintha valamit mókoltak volna a sugárhajtóművével. Ennél jobb dolog nem is történhetett volna! Túlzás lenne azt mondani, hogy megkönnyebbültem volna, mert bizony ahol máskor a szelek vígan fújdogálnak, ott most erősen görcsben van a szelep. 
Szvetlanát hívom a belső kommunikációs csatornán.
- Szvetlána! Rád van szükségem! 
Néma csend, majd bátortalan hangon megszólal:
- Talán nem most van itt az ideje...
Ó, te géplélek! Te csöcsös bájtosbanka, te!
- Nem úgy, te bimbó! Indulj az ágyúkhoz, és tisztítsd meg előttem az utat! Koncentrált tűz a becsapódási helyemre! Utasításomra adj bele mindent!
- Értettem!
Sebesen kapom magamra az űrruhát a spéci csizmával. Annyi lőfegyvert öntök a bobba, amennyit csak elbírok. Fénygránátokat, robbanószert, minden szart, amit csak felismerek. 
- Koma! Kapd magad fegyverbe, mert leadlak a hulladékgyűjtőbe, ha 30 másodperc múlva nem vagy kész a kilövésre! - kiabálok az addig méla ábrázattal tekingélő robot matrózra. Legyen inkább robotróz! El is kezd öltözni, pakolja a fegyveket magára szépen. Értenek ezek a szép szóból, főleg, ha eléggé meg vannak motiválva.
- Döbrögi! irányítsd a Naut frontális ütközési pályára, cél a kapitányi híd! Azért ne menj neki, figyelj, hogy mikor kopogtatok nekik! - szólok a rádión. Épp kilőtt egy hajót. Remélem nem magával és a piával van elfoglalva és nem örömtáncot lejt éppen.
Begyömöszöljük magunkat a kis kabinba. Kinyílik az elülső hangár ajtó. A vákuum kiránt egy csomó cuccot az ajtón. Ezek szerint mi sem vagyunk túl jó állapotban, a pajzsoknak bent kellett volna tartania a levegőt.
A kitárt hangárajtó előtt megjelenik a Deimos. Bassza meg, ez nagyon közel van! Megbököm a célpont helyét a kicsi junoszt kijelzőn, ahová tervezem az érkezést. Szvetlána veszi a jelet, visszaigazol egy "Da!" üzenettel.
- Szvetlána! Sortűz!
Ha ez a manőver beválik, és legalább annyira túlélem, hogy beszélni tudjak, magamról fogom elnevezni. Trinkalles taktika a tökéletes tutibiztosmeghalunkakció teljesítésére. Hmm, egész jó név lesz, de még dolgozok rajta, ha túlélem a következő pár percet. Elégedett fejjel a gázkart megtolom. Indulhat a tánc!
Mintha az orosz Zeusz sújtott volna le a hajójukra. Őrületes villanásokkal csapnak be a lövedékek az elleséges hajó pajzsába. A lövések sorozatától apró lyuk keletkezett a pajzson, majd mögötte a hajóburok felizzik. A kis lélekvesztőnk átvágódik a pajzs lyukán, majd a vörös folton átüti a burkolatot. Tudtak ezek a régiek bombát gyártani! Bezzeg most! 
A kalkuláció helyesnek bizonyult, és ezúttal az a szuka szerencse sem tolt ki velem. Csak el ne kiabáljam! Épp jó helyre vágódtunk be. A torpedó fedelét felcsapom, és mint valami beszpídezett drakula, kipattanok az űrkoporsóból, ami a járművünk volt, és azonnal leadok pár lövést a plafonba, padlóba. A fene tudja, hogy épp merre áll az a medvedisznó fejű malawi, akit vinni kell, de nem lehet csak úgy betoppani, hogy "na aggyisten, meggyüttem!", valamit mutatni is illik. A robotróz társam is felpattan, majd azzal a lendülettel két piros ruhás fegyveres fickót leszed a hátam mögül. Már most kezdem sajnálni, hogy úgy alakul és, itt kell hagynom.
A kakasülőn, külön a többitől ül egy malawi. A többiek mindenféle tekerők, gombok, és kukucskák mellett gubbasztanak a hídon, ez pedig, mintha nem csinálna sok mindent, kapitánykodik. Szerintem őt keresem. 
- Na kis barátom! Pattanj be kicsiny csónakunkba, önként! A többiek hasra! - mondom ezt úgy, hogy annyi fegyver van a nyakamba akasztva, hogy ha egyet is lépnem kellene, jó eséllyel hasra vágódok, aztán felfalnak ezek a disznók. Hát belőlem nem esztek!
Látom, hogy tétovázik mindegyik, a középsőre tekingetnek. Talán így jobban megérti a mondókámat, és azzal a lendülettel kilövök egy kék ruhásat. A kapitány bólint, lehasalnak. 
A szikrafelhők szállnak ki serényen a vezérlőpult részeiből, lassan már olyan a helyszín mint egy rock koncert. A basszust a Nau lövegei szolgáltatják. Hirtelen pirosra vált minden fény, fülsiketítő sziréna szólal meg, amit megszakít egy gépi hang:
- Pajzsok 17%-on! Phobos ütközési pályán! 3 perc a teljes megsemmisülésig! - harsogja.

Nem tudom, hogy Döbrögi mire emlékezett, hogy mi a dolga, de mintha a hajót is el kellene foglalnunk. Ahogy a dolgok állnak, inkább magát foglalta volna el, minthogy rámrobbantja ezt a fostartály űrhajót!
- Robotróz! Hívd a Nautilust!
A segédem odaugrik a komm pulthoz. Kurbliz, teker, még mintha valamit meg is nyálazott volna, de lehet csak rosszul láttam. Biztos ott van rajta a jack dugó... A kapcsolat él.
- Döbrögi! Mi a lófaszt csinálsz? Nem felrobbantani kell mindet, hanem elfoglalni az egyiket! Itt minden az irányításom alatt van. Csinálj valamit, nem akarok megdögleni!

"Kalózszivattyú:
Az úrkalózok egyik legrettegettebb, legkegyetlenebb fegyvere. Ha egy elfogott kalózhajón már csak arra utaló jeleket találnak, hogy volt rajta ilyen eszköz, akkor azonnal kérdés nélkül fellógatják az egész bandát. A fegyver egy hosszú és aránylag vastag gégecsőből, egy gázturbinára kötött szívőrendszerből és egy "emberfogó"-nak nevezett acélrácsból áll.
A kalózhajó a megcsáklyázott, de megadni magát nem akaró űrhajóra ráköti a csövet, majd kiszivattyűzza az értékes levegőt. A rács engedi átemelni az apróbb tárgyakat, de az emberek már nem férnek át rajta, így szörnyű fulladásos halált halnak a vákumban."



"A malawik:
Hát ecsém, a malawik aztán nem semmi népség. Zöldek mint a grínpísz, és állandóan óceániai népviseletben flangálnak, ami nem áll másból mint némi fúszoknyából meg rengeteg kiegészítőből (nyaklánc, derékszíj, hajpánt, miegymás). Állítólag mindőjük egy legendás herosztól, Anulu Anyakicsifijától származik, aki a hagyomány szerint Óceánia egyetlen fizetett statisztája volt egyszer egy filmben.
Az biztos hogy földi származásúak, de jó régen elszármaztak már valahová a Tau Ceti mellé, egy meleg klímájú szuperföldre. Itt aztán pillanatok alatt mutálódtak, és elkezdtek fotoszintetizálni a zöld bőrükön keresztül, hogy még az evéssel se legyen gondjuk. Igazi aranyéletük volt.
Aztán hogy-hogynem, de beálltak a greenik mellé szolgának. A griniknek tetszett a szinük, meg amúgy is vicces mozgásuk volt, hát megtürték őket. Azóta egyes törzsek az űrben vándorolnak.
A malawik nyelve (kiegészítés prof. dr. mag. habil Majsztro de Döbrögi által): a malawik tán az egyetlen ismert intelligens (sic...!) faj, ami az általa közölt információt nem csak szavakkal, fonémákkal fejezi ki, hanem mozgás is van hozzá (mobiléma). A kettő egymástól el nem választható, ezért MI rásegítés nélkül nagyon nehéz tárgyalni velük, hacsak nem vagy hastáncosnő vagy balerina."



Trinkalles:
Hirtelen felizzik a torpedótok mellett a falon egy méteres átmérőjű kör, majd a kivágott űrhajóalapanyag nagy puffanással a padlóra esik. Épp csak egy pillanatnyi időd van élesíteni a mágnestalpakat (spacesuit skill success), amikor is hatalmas hangorkánnal beindul a Nau főszivattyúja.
Mindent visz, ami mozdul: hullákat, ottfelejtett kávésbögréket és irattartó mappákat, monitorokat, mindent. Látod, hogy a főhelyen ülő zöld muki próbál kapaszkodni, de elcsúszik a szappanhabon (hogy miért pont szappan volt betöltve az tűzoltó készülékekbe, az egy másik sztori), majd gyors siklással megindul a cső felé. Épp melletted csúszik el, így el tudod kapni a derekánál fogva. A fűszoknya gatyagumija megnyúlik, de nem szakad el, így magadhoz tudod húzni a sikamlós delikvenst.
Közben intesz a robottizedesnek, hogy engedje ki a mágnest, és induljon. Jobb ha ő megy elől, és nem rád fog majd zuhanni odaát a másfél mázsájával. Amikor nagyjából kitakarította a szivattyú a termet, akkor nagy levegőt veszel, zárod az sisakodat, és kienged a mágneszárat. Abban a pillanatban megindulsz a cső felé, az elalélt zöld kis emberrel a hónod alatt. Már csak azon imádkozol, hogy ne legyen emberfogó rács a csövön, mert akkor a zsákmányod nagyon megszívja a vákumot...
Némi csúzdázás után sikeresen átértek a túloldalra. Egy nagy kupac szemét közé estek. Itt vannak a Deimosról átszipkázott cuccok, de a Nau egy hetes szemete is, ugyanis ez az eszköz általában fordítva szokott működni. Szép feladat lesz - gondolod magadban - kiválogatni innen a hasznos holmikat, nem irigylem azt a tizedest, aki megkapja feladatul...

Az elalélt muksót a nővérrobotra bízod, majd elidulsz a hídra, hogy elpolemizáljatok a Majszterrel az akció részletein.
Elég sokáig elemeztek, amikor is egyszer csak Szveti lép oda hozzátok:
 Felébredt, és azt állítja, csak a parancsnokokkal hajlandó beszélni - mutat nektek egy tabletet, amely a malawit mutatja felülnézetből az egyik cellából. - Gyertek, odaviszlek hozzá benneteket.
- Nem beszél semmi közös nyelvet, csak a malawit, ezért hívtunk egy tolmácsrobotot - mutat egy hozzátok felzárkózó centrifugára. - Ő majd segít kikérdezni.
Ahogy beléptek, a zöld fickó egyből feláll, és elkezd makokni, miközben össze-vissza hadonászik és végigtáncolja a termet.
- Azt mondja - halljátok a tolmácsrobot géphangját - hogy ő Anulu Anyjánakpicsája, a nagy Anulu leszármazottja. És csak a parancsnokkal hajlandó beszélni. - Kis zümmögés után a tolmácsrobot felsóhajt: - Sajnos én nem tudok így táncikálni, mert se kezem, se lábam. Nektek kell ezt megtenni...
Kérdőn Szvetire néztek, mire védekezően maga elé teszi a kezét:
- Én ezt nem... nincs táncmodul belémprogramozva... sajnálom... - de közben érzitek, hogy persze az lehet nincs, de hazugságmodul tuti van. Na mindegy, nincs értelme forszírozni a dolgot. Jobb jóba lenni egy olyan nőszeméllyel, aki röptiben lövi a morlokokat a lézerágyúval...

A robot kinyit egy rekeszt a hordó testén, majd átnyújt nektek két VR szemüveget.
- Tessék, ebben fogjátok látni a szöveget hogy mit kell mondani, meg a mozdulatokat. Nem nehéz, már egy tízéves gyerek elboldogul vele... lehet kérdezni tőle, én majd vetítek nektek.
Nagyot sóhajtva felteszitek a szemcsit, ahol egyből beindul a műsor:

Közben valahol a hajó mélyén, az egyik operátorpultnál finom kis kezek a nagy rádióantennát a Vénusz felé fordítják és elkezdik egy bizonyos börtöncella biztonsági kamerájának képét sugározni...

– De jó, hogy épségben visszajöttél, tatám! – Köszöntöm Trinkit, és kitárgyaljuk ezt a szuper kis rajtaütést. Igyekszem kiemelni a hősi halandósági rátát, meg a többi veszélyt, de az csak legyint.
– Tesó, Veszély a második nevem...
Miután megvolt az akciós csacsogás érkezik a kedvenc csöcsink, lebegteti a tabletet. Nem győzők ellenállni, hogy elszedjem és valami iszonyatos varászlatot keressek, ami a komplett Gyagyesz-verzumot magába szívja. De nem, sajnos nem tehetem, hiszen itten kaland van meg izgalmak.
Lecsattogunk a fogolyhoz és Kuka elvtárs felvezetése után kezdetét veszi a burleszk-fimbe illő kommunikáció. (Dance-talk to the malawi, progress 0 %)
A kékülős szám jó bemelegítés, de nem sokra jutunk vele. Öt százalékra ugrik a haladás a nyelvi kérdésben, úgyhogy valami pörgősebbet választok a trekk listből.
 
 
Ez jó volt, mert a kukánk húsz százalékot mutat, viszont úgy izzadunk, mint kurvák a templomban. A feszülős cuccunk ránk tapad ugribugri közben, a családi ékszertől kezdve az utolsó szőrszál is látszik. Testünk domborzati térképé vált, még szerencse, hogy csak mi vagyunk a szobába és nem látja más ezt a műsort.
Megpróbálkozok még egy számmal, de most a szűrőben a kevesebb mozgás, több mutogatás opciót választom ki.
 
 
Ez már jobban siker, mert 45%-ra ugrik a brekegő-méter, Kuka-droid örül, mi pedig haldokolunk. Cigi, sör szünet jön, mert kell az üzemanyag a tánchoz.
Kifújjuk magunkat és befelé menet Trinki pajti előre röhög, mert állítólag egy bombasztikus ötlete támad, hogy enigmázzuk ki Anuluból az infót.

- Döbrögi! Ezt figyeld ki! Megvan a megoldás! Ebből az udribudriból nem jön rá, hogy mi a tökért ugrálunk itt össze-vissza csatakosan. Rá kell vezetni tapintatosan, hogy pofonok és seggberúgások vannak neki kilátásba helyezve, ha nem működik együtt. Ezzel a dzsiggeléssel csak megnevettetjük! - szólok magabiztos arccal.
- Hát akkor lássuk azt a nagy ötletet! - mondja Döbrögi kicsit elhúzva a száját. Már sejti, hogy Trinki pajti sosem az egyszerű utat választja.
Odabillegek a tolmácskuka mellé. Halkan rákérdezek a robotnál, hogy ez menni fog-e. Elégedett csipogással nyugtázza a tervem.
- Hát akkor, koma, csülökre!
És már fel is csendül a jól ismert rézfúvósok és a mellzongora hangja!

Anyám borogass! Szalonspiccesen markolok Trinki vállába, hogy el ne essek. nem mozogtam ennyit, mióta... Mióta is? Ja, kábé soha. Apikába!
– Na idefigyeljé’ öcsi! Az utolsó nótát tolom be, de.. abban nem lesz köszönet, mert kemény lesz. Vége a lánykatáncoknak, meg dínomdánomnak! Úgyhogy kispajtás vakeráljál, mert hal-parizer csinálunk belőled, érted?
Halfej néz, meg bámul, egészen addig amíg le nem fordítja a tolmács-robot. A kis rohadt felém se fordította az antennáját közbe, tuti megsértődött, amikor két tánc között bele akartam gyömöszölni a sörös dobozt. így legyen az ember zöld meg eco, bio!
A fogoly brekeg, és míg a kis köcsög elvtárs droid feldolgozza a mondandóját betolom a gyilokszámot.


Fél percet hagyom, addigra már mindenki úgy felspanolja magát rajta, hogy egy szellentés is elég lenne arra, hogy szétkapják az idegent.
Kuka közben Trinkinek dumál, hogy az elvtárs beszélne, meg mondaná, csak ugye kérdezni kéne tőle valamit...
– Ja, hogy ja! Mi az fészkes fenét kerestetek itt? – mutattok az űrre. – Meg honnan jöttetek? Ki a megbízótok? És egyébként is, mondj el mindent is!

Anulu riadtan néz hol az egyikőtökre, aztán a másikotókra, aztán amikor véget ér az általatok bemutatott free dance, remegő kézzel egy TDK kazettát húz elő valahonnan a fűszoknyája mélyéről. Elégedetten konstatáljátok, hogy krómos és 60 perces, legalább ehhez ért a kis köcsög. Odalép a tolmácsrobothoz, majd az egyik kinyíló rekeszébe helyezi azt. Ahogy felcsendül a dallam, először sirva és remegve, de aztán egyre inkább átvéve a ritmust, eltáncolja a válaszát.

- Hát ennek túl sok értelme nincs - kotyogja közbe a fordítórobot.
- Nem kérdeztük a véleményedet QK-seven - mondja Szveti -csak fordíts!
- Okéoké, no offense, ha nektek ez kell - sóhajtja QK-7, majd furcsa, elvékonyodó, nyápic hangra vált:

- Ne bántsátok Anulult nagy fehér nyirkos óriások - kezdi - Anulu mindent elmond, de tényleg mindent amit tud! Anulu nem tudja, mi az a megbízó, Anulut Pékné Mama hívta, a Mamát meg a Nagy Szellem, hogy legyen a Zöld Istenek felkentje!
- Itt egy kicsit azért csak beleszólok - veti közbe a tolmácsrobot - mert nem egyértelmű, hogy a Mama nevű entitás vajon egy macska vagy egy asszonyság. Na mindengy, folytatom:  
-A malavik mentek Zöld Istenek után a csillagokba. Láttak sok csodát, de be voltak zárva fémházakba. Zöld Istenek akartak maguknak Zöld Világot vagy Kéket, ezért Zöld Istenek csináltak nagy táncot, nagy mojót Óriás BÉby körül! Csak úgy pörögtünk, mi  meg a Zöld Istenek! Aztán Óriás BÉby felébredt, és Mamát magához hívta! Anulu könyörgött Zöld Isteneknek, hogy kérjék vissza Óriás BÉbitől Mamát, de Zöld Istenek féltek a Bébitől, és feláldozták neki őt - itt keserves sírásba tör ki QK-7 - azonban arra járt a Kék Gyermek, és magához szólította Mamát! Mama nem halt meg, azóta is együtt táncol Kék Gyermekkel!

Látjátok hogy Anulu nagyon bólogat, teljesen elhiszi azt, amit mondott. Se füle, se farka, de szerinte minden pontosan így történt...

Szvetlana közben odalép hozzátok, és azt mondja:

- A navikompjuter kielemzte hogy honnan érkeztek az ellenséges hajók. Az útirányuk egyértelműen a Gargantua-B nevű szupermasszív fekete lyuk irányába mutat.

Hm, van min gondolkodni, azt már látjátok. Vajon tudhat még valamit Anulu? Vagy inkább a Mamát kéne megkeresni, hátha belőle nem csak a spirituális bullshit fog jönni? Van dilemma rendesen...

Pompás kis faasztal, kockás abrosz, sörpad egyik oldalról, ügyesen faragott támlájú vaskos fa szék a tóloldalon. Gyöngyöző kancsó bor, pár pohár az asztalon a vaskos üveg hamutál mellett. Mint egy kis oltár, sóhajtunk fel, és meghatódott ábrázattal leülünk. Honnan a fenéből tudhatták ezek a robotok, hogy mire is gondolhattunk? A pillanatnyi öröm után gyanakvóan pillantunk körbe, aztán egymásra, majd a boroskancsóra, végül megint egymásra.
- Azt ugye tudod, hogy hamarosan megint megmártózunk a fostengerben? - kérdem Döbrögit.
- Leszarom, amíg jó a kiszolgálás! Majd valahogy kievickélünk belőle. - jelenti ki határozott arccal. 
Szinte némán kortyolgatunk, erőből szívjuk a cigiket. Pár perc, és egy kis kosár rágcsálni való is az asztalra kerül.
- Vihar előtti csend ez, koma! - jegyzem meg halkan, amire néma bólogatás a válasz.
Kellemesen eltelt egy óra, majd mindketten fészkelődni kezdünk. 
- Nekem sürgős dolgom akadt, ha nem bánod, berekesztem az ülést! - De már az utolsó szavaimat magamnak mondom, Döbrögi pingvin járással eltűnik az ajtóban. Rohanok én is, ez olyan, mint a halál: ha menni kell, hát menni kell. Soványmalac vágtában közelítem meg a legkisebb helyiséget az Űrsport legfrissebb számával a hónom alatt. Szemem sarkából látom, hogy Döbrögi is valami bőrkötéses könyvvel igyekszik hasonló célból a túlsó  oldali, csempézett falú magán olvasóterembe.
A cigi, a pia, a rágcsa, és persze a több napnyi stressz megtette a maga hatását. Megszólítom közben az összes mennybélit, még megszabadulok a terhemtől.
- Kapitány urak! Jelentkezzenek a tárgyalóteremben haladéktalanul! - recseg a hangszóró. Ó, hogy az ipari áram tegyen anyává téged, te bádogdoboz, hogy még itt sincs nyugalmam!
Megkönnyebbült félmosollyal lépek ki a folyosóra, ahol látom, hogy Döbrögi is épp a ruháját igazgatja még a túloldalt. Pár pillanattal utána egy matróz lép a helyiségbe.
- Te magasságos úristen! Hát ezt nem hiszem el! Ez elviselhetetlen! - lép vissza a folyosóra a matróz, majd a térdére támaszkodva mélyeket sóhajt, hogy ne hányjon. Szavai tökéletes pontossággal foglalja össze, ami az elmúlt napok után Döbrögiében és az én fejemben is járt.
A hídról nyíló tanácsterembe lépve egy nagy asztal és körülötte 12 szék fogad minket. A legénység emberi és robot vezetése már jelen van, köztük Szvetlána is. Mindenki haptákba vágja magán jöttünkre. Leülünk, ők továbbra is állnak.
- Na, mi van már! Üjetek le! Mire vártok? Egy sört hozzál már nekem! - szól Döbrögi először mindenkihez, majd egy sok csillagos robottisztre bökve. - Bocs, kettőt, a kapitány úr is szomjas!
- Emberek, státuszjelentést! Aztán hagyjatok magunkra, hogy véglegesítsük a stratégiát, amin már egy ideje dolgozunk. Szvetlána, te maradsz! - adom ki a parancsot. 
Egy martóz aztán belekezd, mi pedig figyelmesen hallgatunk, hátha valami foglamunk lesz a helyzetről.

A matróz belekezd a mondókájába, majd ahogy becsukódik az ajtó, elnémul és megdermed. Most látjátok csak, hogy nem ember az, hanem egy emberhez tökéletesen hasonló android! Legalább 10.0-ás verzió az tuti, simán átmenne egy Turing-teszten. Legalábbis ha az hasonlóan van megnehezítve, mint ahogy ti most álltok, félig sem józanon, mint aki azt sem tudja merre van a csütörtök.
Próbáltok koncentrálni, szemeket élesíteni, így aztán feltünően gyorsan józanodtok. Egyre több részlet tűnik fel, a benn maradt személyek mind valamelyik android verzióba tartozhatnak!

- Leül mindenki - parancsolja az egyik tekintélyesebb figura, mire ti le is huppantok gyorsan a kijelölt helyetekre. Szerencsére van előttetek rágcsa meg kóla, így van miért nyúlni... de közben rákezd a robot is:

- Üdvözlök mindenkit itt a Nautilus Vészhelyzeti Tanácsban. Aki nem ismerne fel, EMMI vagyok, a hajót irányító mesterséges intelligencia. Köszöntöm MI társaimat is, és a két emberi lényt, akik miatt most ilyen szokatlan módon, élőszóban és realtime-ban tartjuk a meetinget. - odabiccent felétek, mire egyből nagyon fontosnak érzitek magatokat. - A "kapitányok" - és itt most érzitek rendesen a szarkazmust jelölő idézőjeleket - jelenléte elengedhetetlen, mert most sajnos KORSZAKOT KELL UGRANUNK.

Egyből elindul a susmus az MI-ket megszemélyesítő androidok között, de nem tart sokáig, mert EMMI folytatja a nyitóbeszédet: - Az emberiséget megtámadták. A zöld szín egy intelligens árnyalata, amely gyúlöl mindent ami kék, most a mi szeretett bolygónkat vette célba. Ez az esemény, amit az utóbbi napokban átéltünk, kedves egybegyűltek, ez bizony egy invázió kezdete! Jönni fognak újabb hajók, és a mi dolgunk lesz megállítani őket, amíg erőnk bírja. Hogy ez elég lesz-e, nem tudhatjuk, nem állnak rendelkezésünkre adatok a grinik erőforrásairól, haderejéről... lehet hogy már most elveszítettük a háborút, csak még nem is tudunk róla. Hacsak... - és itt hatásszünetet tart - hacsak be nem tudjuk zárni azt az átjárót, amin át eljutnak az Univerzumunkba.

- Értem már, mire akar kilyukadni uram - szól közbe egy szürke kezeslábasba öltözött tag, akinek mellérszére a VOLOGYA szó van hímezve - fel kell fejlesztenünk magunkat, olyan szintre, hogy el tudjuk jutni a Gargantua-B-hez, és ott el tudjuk pusztítani azt az átjárót... - hirtelen rátok néz, majd érezhetően lassabban formázva a szavakat folytatja, immáron hozzátok címezve a mondandóját:

- Az Anulu által említett Óriás BÉby egyérteműen a Gargantua-B nevű fekete lyuk. A malavik vezetője valószínűleg a fekete lyuk körül keringő bolygón lehet, amit Anulu csak Kék Gyermeknek hívott. Ott lesz az átjáró is valahol, vagy a bolygón, vagy az űr abban a szegletében.

- Csakhogy hogyan tudunk eljutni oda? A Gargantua-B 1245 fényévre van innen, a Nautilusnak pedig két hónap kell ahhoz is, hogy a Vénusztól a Földig eljusson... hogy oldanák ezt a problémát meg kedves "kaiptány" urak? - kicsit hagy benneteket főni, ami azért különös kegyetlenség, mert a válasz az hogy sehogy, aztán folytatja: - Muszáj lesz korszakot lépnünk.

Ezzel nem magyarázott meg nektek semmit, ezért sóhajtva folytatja:
- A VLGYA MI, ami az én szerénységem, jelen pillanatban az emberi intelligenciaszámítás szerint kb. 1000 IQ-val rendelkezik. Ha a kapacitásaimat csak és kizárólag a saját fejlesztésemre fordítom, akkor egy hónapon belül fel tudom ezt tornázni kb. 6000 IQ-ra. MIért kell ez? - újból rátok néz, hogy vele vagytok-e még, vagy elveszítettétek a fonalat, majd folytatja: - Azért kell, mert szükségünk lesz egy jobb hajtóműre. Ha sikerül kifejleszteni az extra hajtóművet, akkor azzal egy nap alatt a Földön lennének. De ez még nagyon kevés. Ki kell fejleszteni a Szuper Hajtóművet, amivel elérhetnénk a fénysebességet is akár. Az már elég lenne? - mint az előbb, most sem tudjátok a választ, mire folytatja: - dehogy lenne elég! Azzal a sebességgel 1245 év alatt érnénk oda! Ki kell fejleszteni a Hiperhajtóművet is! Nahát ezért kell nagyon okosnak lennünk nekük MI-knek, hogy haladjunk valahová!

- Mindazonáltal - vág közbe EMMI, akin látszik, hogy örülhet, hogy ezt a nagyon elegáns szót beleszőhette a mondókájába - az sem megengedhető, hogy egy hónap alatt érjük el a 6kIQ-s célt. Muszáj lesz belehúznuk, és összeolvasztanunk a MI-magjainkat!

A teremben lévő androidokon megint végigfut a suskus, de most azért kihallik belőle néhány dühösebb és ledöbbent hang is. Érzitek, hogy itt épp most valami nagyon csúnya dologba tenyereltetek bele, mégpedig az MI-politikába...

- Ez az egyetlen helyes lépés, ha el akarunk jutni a Gargantuához - folytatja EMMI. - Tudjátok ti is... - hozzátok fordul: - Trinkalles, Döbrögi, Önök az elmúlt napokban bizonyították, hogy képesek igen nagy káoszt okozni ezen a hajón. A következő pár napban ez fog kelleni, amíg mi megejtjük a fúziót. Káosz, elterelés, harc és showműsor, bármit tehetnek, de magukra lesznek utalva! Csak Szvetlanával tartják majd a kapcsolatot. Kérem a következő két órában dolgozzák ki a terveket - legalább nagyvonalakban - aztán juttassák el hozzánk az anyagszükségletet! Mindent legyártunk a tárgynyomtatókban, aztán visszahúzódunk, és maguké lesz az irányítás. 48 óra kell a fúziós folyamatokhoz, aztán el tudunk indulni a Gargantuához.

Az eligazítást végighallgatva kisompolyogtok egy kisebb tárgyalóba ahol hármasban megkezditek a brainstormingot.
-Béláim, gondolkodjuk!

– Mán megint meló van? Az űrkutyák hágják drótosra ezeket a konzerveket!
Morgok még egy cseppet és levetem magam egy kényelmesebb székbe. Nem kell sokat várni, Trinki is csatlakozik és csak Szveti marad állva, mint *jóérzésűcenzúrahelye* a lakodalomba. Ez a remek hasonlat szöget is üt a fejembe, csak túl józan vagyok, hogy megfejtsem mire lesz jó.
– Na, akkor a szokásosat! – rendelem meg a pincércsajtól, de a francnak se akar mozdulni, inkább az okoskodást tolja.
– Nem javasolt az alkoholfogyasztás ilyen állapotban. A vérezrelék szintjük így is a plafonon van, nem mellesleg...
– Csajé, há’ nem hallottad mit kért a kapitány? – Trinki szól be goblinos akcentussal. Láthatóan hatásosan, mert öt perc múlva egy vastag szivar meg egy jéghideg predoci óbor fröccs terem az asztalon. (Pontosabban viceházmester). El is gondolkodunk csendben.
Berregésre térünk magunkhoz, először egy buzinagy bogárnak nézem, de csak a kukadroid akadékoskodik hamutakarítás közben. Szvetinek nyoma sincs, tuti megunta a nagy gondolkodást...
– Na, koma, asszem túltoltuk kicsit ezt a fejtörést!
Mindketten röhögünk majd kicsit komorabb lesz a helyzet, ahogy felvillan a full retro Wartburg tetőn a kijelző.
– Lassan lejár az idő kapitányok. Mit találtak ki? – A gúny cseppjei a pofánkat marják, roppant epésre vette a figurát ez a MI. Nyilván egyből felmegy a pumpa és már küldeném is el a búspic.., de nem, mert inkább a bádogfejű pukkadjon meg, mert tényleg beugrott egy ötlet.
– Ja, kérem, megvan a terv. Először is kéne nekem egy tablet, Mage-net hozzáféréssel meg egy kis költőpénzzel. Aztán lehet berendezni a hajót bulihelyszínné. Esküvő, keresztelő-jelleggel. Hívják ki a ’verzumi televíziót, mert itt aztán lesz mit nézni! – Ezzel meg egy kacsintással zárom a mondandóm, ám a kijelző nem sötétül el, sőt még inkább jobban világít.
– És...?
Trinki is leadja az upgrade igényét, amit a MI-nk csak egy laza bólintással konstatál, majd kíváncsian mered ránk.
– És...?
– Ja, igen, a terv... Hmmm... Kömmmm... – Több időhúzás nem fér bele, izzik a képernyő – Nos, elég sok könnyen manipulálható statisztára lenne szükségünk. Olyanokra, mint a goblinok voltak a Pórigon. Ha kell odacsörgök neki, és csak idesugározzuk az egész Bél familit aztán indulhat a műsor!
– Erre semmi szükség Döbrögi elvtárs, ilyen csekély értelmű egyedek ebben a galaxisban is élnek, csak épp máshogy hívják őket. ah úgy vélik, hogy ez kell, ahhoz, hogy...
– Persze – szakítjuk félbe a pöffeszkedő MI parasztot – egyöntetű a döntés haversrác!
Kis csend következik, szinte hallani vélem a protonok cikázást a „Főnök” búrájában, majd bólint.
– Rendben, kiadtam a parancsot, pár órán belül itt lesz majdnem minden, amit kértek.
– Jól van, köszi. akkor most olajra léphetsz, mi pedig folytatjuk a terv tökéletesítését.
A képernyő elsötétül és újabb rövid szünet következik, amiben a túlhajszolt kalandozók, mi pihennek kicsit. Stílusosan zenével.

Nagyban megy a brainstorming, egymásnak dobáljátok az ötleteket, hol elfogadva, hol összevitázva rajtuk, amikor is egyszer csak a fali hangszóróból Szvetlána hangja zavarja meg a kettőtök közt pattogó izzó kreatívitást:

- Trinkalles kapitány, kérem adja le a kiborg update igényeit. VLGYA egy eléggé stéber MI, már vagy 50 évre előre lefejlesztette az ez irányú találmányokat, szóval nyugodtan elrugaszkodhat a sci-fi irányába.

- Továbbá közlöm a kapitány urakkal - folytatja - hogy a statiszták iránti igényük végrehajtása is folyamatban van. Jelenleg több nagy létszámú legénységgel ellátott űrjármű tartózkodik a Nautilus egy fénymásodperces körzetében, ezeket bármikor be tudjuk fogni, "balesetnek" álcázva a közeledésüket. A következő hajók közül kellene választani:

1. két beazonosítatlan cirkáló. Lehet hogy csempészek, de az is lehet hogy katonai járművek. Ez esetben nem biztos, hogy örülni fognak a zavarásnak. Kb. 100 ember kerülhet ezekről a hajókról a fedélzetünkre.

2. egy 12 űrjárműből álló lakodalmas menet, útban a Callistora. Az első, a menyasszonyt hordozó jármű a Rendelj-Egy-Űrhajót Rt tulajdonában van, de a másodikról kiderítettük, hogy XVI. Kisgrofó, a jelenleg is regnáló Bulibáró tulajdona. Ebből talán következtethetünk a többi jármű utasaira is. Kb. 150-500 emberrel számolhatunk. Nagy a szórás, mert nagy pereputtyokról van szó, jó esetben dupla annyi is lehet a legénység, mint ami egy-egy hajó kapacitása.

3. A SpaceMÁV menetrendszerű Neptunusz - Föld járata, 8 egymás után kötött vagonnal. Jelenleg 3 hónap késésben vannak, ezért nagyon tepernek. Az utazóközönség legnagyobb része a szünetre hazainduló egyetemistákból és seftelő nagyikból áll, ugyanis most, a neptunuszi tél beköszöntével ért ott véget az idei termelői piac. Kb. 200-250 emberrel számolhatunk.

Valamint most kaptuk az értesítést hogy van még egy negyedik konvoj is, ezt épp most vizsgálja felül a csapatom. Amint megtudunk róluk valamit, értesítem Önöket!

- Vologya! Akkor uccu, hozz nekem egy jófajta hologram generátort! Erőterekkel meg kell oldani, hogy megfogható, szilárd, kőkemény is lehessen a hologram, valamint egy hangprojektort is tegyél hozzá, hogy ha valakit vetítek, akkor az ő szájából jöjjön a hang! Legalább egy ház méretűt is tudjak vetíteni. Az akksin ne spórolj, koma! - mondom ezt félmosollyal, mert baromira meglepne, ha ez raktáron lenne neki. Ellenben ha mégis van, akkor csinálok én olyan bulit, hogy becsurgatják a robotok még a fáradt olajat is a bugyogójukba!
- Szveti drágám! A negyedik hajót nézzétek már meg! Ahogy számolgatom, épp ebben az időszakban tartják a csillagközi katonasági szabadkézi küzdelem edzőtáborai, amit az Europán , a Jupiter holdján tartanak. Elég zorall társaság, és nem szeretik a lakodalmas nótákat. Conor McGregor főtörzs és Martyn Ford szakaszvezető ilyekor szokta vinni a srácokat. Hátha szerencsénk van.
- Te Döbrögi! Mi lenne, ha összeengednénk a lakodalmas menetet és ha szerencsénk van, akkor a negyedik hajó utasait? Vagy ez már túl sok lenne? Nincs ezeknek az MI-knek annyi vagyonuk, amit ezek meg tudnak inni. Nem is beszélve az összetört bútorokról! Van elég felcser a hajón? A fogakat seprűvel kell majd összeszedni, ha ez összejön. Nagy poén lesz!

Tovább folytatjátok a brainstormingot, bár nem nagyon haladtok, mert folyamatosan elkalandozik a figyelmetek. Néhány óra meddő vita után egy alig leplezetten robotikus android lép be a tárgyalóba, kezében az áhított tárgyakkal. A fali hangszóróból közben Vologya hangját halljátok:

- Itt vannak a cuccok amit kértetek. Gyorsan kellett összekaparni, ezért nem biztos hogy mind jól működik - az android átad neked @Plejbasz egy kissé karcos, kopott tabletet. Nem almás, sima android, de kit érdekel ez most, végre megint lehetsz gonosz varázsló!
- Ezt az egyik verzumok közti szivárgásban sodorta elénk a napszél - mondja Vologya - mi nem tudjuk használni, mert hiányzik hozzá az OKJ-s vizsgánk (nincs is a Gagyiverzumban ilyen képzés), de be tudtunk lépni. Ahogy néztük használt, de van rajta néhány száz kredit, és a MageNetre is felkapcsolódik... a felhasználónév TheRealGreyGandalf, a jelszó pedig RunYouFools1234. Hangazonosítás is van benne, valószínűleg egy nagy dimenzionális zuhanás törhette be az üvegét. A jelszót meg azért tudtuk meg, mert ez lehetett az előző felhasználó utolsó mondata... Na mindegy, nem untatlak, használd egészséggel!

Az android közben hozzád lép oda, @Trinkalles. Átad neked egy 20*20*20-as dobozkát, és egy hámot, amivel láthatólag a mellkasra lehet erősíteni azt.
- Sajna még csak itt tartunk a hologramtudományban - sóhajt bele a hangszóróba Vologya - ennél kisebben még nem megy a projektor. Viszont el tudja magát tüntetni, legalább már ezt megoldottuk. Amiket tud a kis doboz: láthatatlanná válhatsz, vagy átalakulhatsz egy másik személlyé, esetleg áttranszponálhat helyileg. A hatótávja néhány méter, viszont nem lehet zavarni, mert tachion hullámokkal dolgozik, tehát ha beáll valaki a projektor és a kép közé, a jelek akkor is átjutnak a multidimenzióban. Maximum egy multidimenzionális lény, egy ördög, egy zuul vagy egy démon tudná a kapcsolatot megzavarni, de azok ellen nem is érdemes használni, hisz látják az egész folyamatot... na mindegy, nem untatlak, minden ott van a pdf manualban, amit megtalálsz a dobozban. Igen, ki kell vetíteni, nem papír, hol élsz te, a XX. században?
- Még annyit, hogy ez is lehet hangalapú, de Siri 34.0 nagyon butácska. Ezért készítettünk egy gondolatvezérlő antennát, ha ezt a füledbe feldugod, akkor agyhullámokkal is vezérelheted a kis kockát. Viszont a két kis antenna jó 5 centire ki fog állni mindkét füledből... és ez nem takarható el hologrammal, mert az bizony bezavarna. Rád bízom, melyik vezérlést szeretnéd használni - az android átnyújt két kis drótdarabot, amit valami földöntúli hajlékony fémből készítettek. - Csak annyi a dolgod, hogy ezeket a füleidbe helyezd, a többit megoldja az installációs szoftver.

Ahogy próbálgatjátok az új kütyüket, Szveti jelenik meg az ajtóban. Észre sem vettétek hogy kiment, azt viszont igen, hogy most megint bejött, mert elég nagy hangerővel közli veletek az új fejleményeket:

- A No.4-esen két nappal ezelőtt lázadás robbant ki - hamar rájöttök, hogy a negyedik hajóról beszél. - Egy bizonyos Pvt. J. Cena és a The Rock nevű őrvezető átvette az hajó irányítását, a tiszteket és a hozzájuk lojális legénységi állományt a konditerembe zárták! így is befogjuk a hajót? Döntsenek kapitányok, mert kell az elterelés, az idő fogy, hamarost felfigyel az egész Naprendszer a Nautilus vezérlési hiányosságaira, és akkor jaj nekünk, mindenki ránk fog vadászni!

– Miazhogy! Így kellenek csak igazán a katonák, sittesek vagy kicsodák.
A nagy ötletelés ezzel véget is ér, mert fel kell készülnünk a „vendégek” érkezésére. Jó hír, hogy kipihentünk magunkat, kezemben ott lapul a varázslatok kifogyhatatlan tárháza, és Trinki koma is elég peckesen feszít az új hámjában.
– Csak nehogy falmászónak nézzek pajti! – mondom vigyorogva az elvtársnak a vezérlőbe slattyogván. Betoppanunk, várjuk a nagy ovációt, éljenzést vagy valamit, de kábé annyira vagyunk érdekesek, mint két újabb ork Szarumán gyárában. Hoppácska, még a végén fehér tenyeret kell hordanunk a mellhasunkon. Namégmitnem!
Az irányítóban amúgy tök nagy a sürgölődés, vasalnak, fallabdáznak, meg kurbliznak. Persze ez csak a látszat, mert így manőverezik a hajót a másik mellé. Tompa puffanás jelzi a sikert, majd komm csatornát nyitunk a Negyedik Veszett Fejszére.
– Hellóka, srácok! Plejbász kapitány vagyok a Nautilus hűdeveszészes csatahajó egyik rezidens főnöke! Nem óhajtunk balhézni veletek, inkább baráti jobbot meg egy igen frankó üzleti ajánlatot kínálunk.
Trinkalles kartárs időközben javában gyűri le a dinobotokat a Transzformátor mélyűri üzenetküldön. Valami katonai cucc lehet, titkos meg minden, szerencsére Trinki ehhez is ért….
Én nyomom tovább a hülye dumát egy távoli galaxisról, meg a fehér ruhás katonáiról, ám ez csak a figyelemelterelés egy esetleges lehallgatás miatt.
Trinki egyre hangosabban anyázik, folyik a verejték róla és néha bele is rúg a nagy dobozba. Biztató jelnek vélem, tuti ez is olyan szikröt militari szleng, amit egy OKJ-s vizsgán nem tanítanak. Majd nagysorára felnéz, és fancsali mosolyyal közli, hoyg megegyeztünk.
– Öröm, bódogság! Ugye, koma?
– Olyasmi, olyasmi. – feleli és szorosabbra húzza magán a hevedert. – Gyere, dagadt, menjünk le a zsilipekhez, fogadjuk illően ezt a galerit. A taj-kártyádat meg hozd magaddal, ha esetleg gond adódna.

Na, vazz, arról volt szó, hogy sietünk erre, Trinki elveszik... De nem csak úgy, mint a szürke bantha a S. Kingi ködben, hanem frankón hetekre. Jó lehet túldramatizálom a helyzetet, meg minden...
Mély levegő, fröccs, oszt már képbe is vagyok... Ja, nem.

A légzsilipek kicsapó ájer telibe ver, ez is a lógós Trinki miatt van, tuti! Ő a katona, én meg csak egy vadakat terelő gonosz varázsló. Bár ez a mondás is sántít, a legjobb, ha abba fejezem ezt és a renitens, zendülő vendégekre koncentrálok.

Kérésünkre a ’droidok frankó kis svédasztalt raktak ki vendégváróképp. Csalinak nem rossz, és a nyilván tőlünk jött az ötlet. Na szóval, pár gyík kiugrik marokszámra ragadja meg a frissen szintetizált kaját, meg a fáradt olajból párolt bort, és huss, ott sincsenek.
Ordibálás, verések hangja szűrődik ki a Súlyos Sólyom névre keresztelt fegyencjáratból. Tökre, mint a Con-airbe! Már csak az kéne, hogy Malkovics J. és Ketrec Miklós is leszá...
– Trinki, há hun vagy he! Itt jönnek a Gagyeszverzum ánfémösz arcai te meg tuti valami mechanikus riheronggyal múlatod az időt!

- Döbrögikém! Nagyobb lesz itt nekem a cumi, mint amikor a bobbal kilőttetek az űrbe! – mondom savanyú arccal.
Még az előző tiszti galerival el tudtam volna bandázni, de sajnos van némi múltam Cena kadéttal. Van némi tartozásom felé, ő meg nem szereti, ha sokáig nem látja azt, ami jár neki. Örülhetek, ha nem fog azonnal kifordítani, ha összefutunk. A hosszú kom beszélgetésnél fűt-fát ígértem neki, nehogy lenyúzza a bőrömet, amint meglát. Még így sem volt a hangja túl bizalomgerjesztő. A kaksi nemcsak vigyázzba’ áll bennem, hanem már szalutál is.
Átszaladtam a fogadás előtt Szvetihez, hogy szerezzen be ezt-azt, mert ez a banda nem ismer tréfát, igen gyorsan vége szakad a hősies küldetésünknek, ha ezek szétkapnak minket, mint hülye gyerek a képeskönyvet.
Döbrögivel a zsilip előtt állunk, várjuk, hogy dokkoljon a No.4-es hajó. Toporgom, mint a tojó galamb, Döbrögi meg röhög rajtam folyamatosan. Picsába már, hogy a szarból csak szarba tudunk csobbanni, de oda is mindig fejest ugrunk. Lassan már meg sem lepődök.
Nyílik a zsilip ajtaja. Egy baromi nagy darab fickó lép ki elsőnek. Rövid, katonásra nyírt haj, hanyagul felvett egyenruha, nyakában egy hajókötél vastagságú aranyláncon egy vekker méretű óra, és egy idióta tányérsapka a fejébe húzva. Amint meglát engem, már messziről kiabál:
-          Trinki! Most szétrúgom a picsádat, de szarházi! – majd elkezd rohanni felém, mögötte még 3 haverja, hasonló fizikummal. Érzem, hogy a vér kifut az arcomból. Talán nem is baj, kevesebb fog kifolyni, amikor az arcomon húzgálnak majd a padlón.
Ahogy közeledik, már lendíti is a karját. Lehunyom a szemem, nincs hová menekülni amúgy sem, várom a pofont. Semmi. Fél szememet kinyitom. Ilyen fájdalommentesen átsegített volna a túlvilágra? De nem, ott áll előttem, széles vigyorral a képén, majd a fejemet a hóna alá kulcsolja, és ad pár kokit.
-          Na mi van, te anyaszomorító? Beszartál? – röhög rajtam öblös hangján.
-          Hát mondhatjuk, hogy ha nem is szartam be, de a végét azért kidugta...
-          Ó basszus! Azaz John Cena kadét szolgálatra jelentkezik! – észrevette a rangjelzésem.
-          Lazíts, és hagyd ezt a marhaságot! Úgy beszéljünk, ahogy szoktuk, nem kell a formaság.
-          Rég láttalak, te pöcs! Mi lett veled? Kapitánykodsz? Jól felvitte az isten a dolgod. Kit kúrogatsz ezért? – mondja lazára engedve magát, képén ismét a hülye vigyora.
-          Hát valami olyasmi. A kúrogatást meg hagyjuk inkább, nem akarok beszélni róla.
Döbrögi sokat sejtető vigyora ezek hallatán a füléig ér.
-          Tudtam én, hogy sokra viszed. Bár arra is nagyobb összeget tettem volna, hogy valamelyik sikátorban végzed agyoncsapva. Nálad minden vagy semmi alapon mennek a dolgok.
-          Hidd el, ez inkább a semmi egyelőre.
-          Nagy kár! Nem felejtettem el, hogy tartozol nekem. Ugye te sem?
-          Ha ezt most jól csináljuk, megkapod duplán is, ami jár neked. De ehhez oda kell tegyétek magatokat. Megy még a bulizás, ahogy régen csináltuk? – kérdezem tőle.
-          Ugye most csak viccelsz? Ha munka van, akkor munka van, de ha buli, akkor nincs olyan, ami miatt abbahagyjuk.
Döbrögi már kezd zavartan állni mellettem. Bemutatom a társaságnak. Kap olyan ölelést Johntól, hogy szinte látni, ahogy az ölelés erejétől kijött a szeme, mint a csigának. Most én röhögök. Kicsit lazult rajtam a nyomás.
Szólok Johnnak, hogy terelje össze a csapatát.
-        Srácok! Először is: Döbrögi és én vagyunk a hajón a kapitány. Ha más itt van mellettünk, tartsuk fent a színjátékot! Egyébként pedig csak lazán, ez nem a sereg. Üdv a Nautiluson! A második parancsom pedig a következő: érezzétek jól magatokat, mert olyan bulit csinálunk, hogy aki látja, még az is másnapos lesz tőle! Ha lassabban tudjuk nektek hordatni a piát, mint ahogy ti meg tudjátok inni, akkor elzavarom a társaságot a picsába!
Üdvrivalgás, kapadobálás, majd olyan dübörgéssel, mint egy vaddisznócsorda, levonulnak a buli helyszínére.
-          Döbrögi, már csak le kell aratnunk a babérokat!
És Döbrögi elismerően bólogat.

- Döbrögi, hol vannak a haverjaid? Tudod, az a mulatós esküvői menet? - kérdem kissé kisímult ábrázattal.
- Don't fos, már úton vannak, épp dokkol a hajójuk.
Látom öreg harcos komámon, hogy a képén gonosz mosoly terül szét.
- Jó lesz ez a buli, Trinki! Már csak annyi a dolgunk, hogy elcsattanjon egy pofon, és már indul is a világra szóló esemény! - dörzsöli a markát. - Gyere, a kettes hangárban fogadjuk őket!
Leballagunk, közben azért egy sört és egy pár cigit elpukkantunk, csak úgy megszokásból.
A hangárba lépve nagy meglepetés fogad minket. Ez az a szituáció, amire még mi sem számíthattunk, pedig már jártunk pár legalja helyen! A saját hajónk cuccai előtt már kint ülnek a sámlijaikon. Az egyik épp az egyik felderítő hajónkra szögel fel egy táblát "Fogva" felirattal, a másik egy hasonlót két nyíllal és "Lomis" felirattal. A hangárban található cuccaink anyaguk szerint szétválogatva, halomba hányva. Ha ezek tudnák, hogy a fele legénység robot, már valószínűleg, mint valami elfuserált szervkereskedők, már beárazták volna őket: 30 kiló sárgaréz, 20 kiló akku, 10 kiló szerves anyag, 8 kiló pozitron agy, és így tovább. A pontos bevételről már meg is lenne a kimutatás. A döbbenetünket csak az szakítja félbe, hogy az egyik épp az egyik felszíni felderítőről szedi le a kereket.

Az egyik matróz rohan oda, és próbálja elhajtani, de már öten állják körül. 
- Döbrögi, ezek a te haverjaid, szólj nekik, hogy ehhez még korán van! - motyogom.
- Ne aggódj, ismerem ezt a bandát. Mindjárt rendet vágok köztük! - mondja, majd határozott léptekkel odalép az öt fős társasághoz, akik épp óbégatnak:
- Jááájjj, teee! Dehogy lopunk! Ne jáccad itt meg mágád, heee, mert megcsúszik a bökő a kezembe' te gyászkoporsó! Hogy a rák pengessen a béledben, há' kinek kípzeled mágád, teeee! Lavórt hoztál-e a beleidnek, teee!

Beindult a biznic, most értzitek igazán, hogy milyen jó lett volna odafigyelni a rendezvényszervezés órákon, ami ugye minden OKJ-képzés része... nagy bölcsesség ez, tudják jól a képzések összeállítói, hogy előbb-vagy utóbb, de minden tanulójuk valami falunapot fog majd megszervezni. Legyen az tablet mágus avagy űrkadét, ez már csak ilyen, az a bizonyos szél mindig egy helyre fújja össze a szemetet.

Alighogy elvonul nagy hejehujázás és muszklivillogtatás közben a fegyencjárat, máris itt a másik véglet, a cigó karaván, akik össze is dobnak gyorsan egy rögtönzött Ecserit az üdvözlőhangárban. A velkomdrinkek kiöntve illetve elfogyasztva, a kis asztalkákon meg a világ összes áruját megleliletek. Nem kevésen még épp felismerhető a sebtiben lekapart, leégetett, kiradírozott "HMS Nautilus" felirat... de hát ez van, azt azért mélyen legbelül sejtettétek, még ha nem is tudtátok előre.

Ahogy körbejártok, nem csak a kofákat veszitek észre, de a véderőt is. Vannak itt bicskások, nem is lehetett számítani másra. Az egyik, lakókocsira nagyon is hajazó űrkapszula előtt 4 briganti támasztja a falat. A legfeltűnőbb közülük egy cingár de kigyúrt, félmeztelen, surdasapkás, tele elhalványult igénytelen tetoválással. Hírből már ismeritek, ő a Csontos Mickey, elég rosszhírű egyén az alvilágban. Ahogy meglát benneteket, az addig szopogatott fogpiszkálót a padlóra köpi, és odakurjant:

- Aszongyát - kezdi, egy újabb fadarabot dugva a szájába - hogy itten héderezik a Széna gyeret is. Te a spannya vagy, tudom - bök rád, Trinkalles - mondjad meg neti, hogy anuta kutáját nyomban hozza vissza! Ha estéje se lösz még itten, attol mi megyünt azt megteresni a tomáttal! - a többiek bólogatnak, ti meg egy újabb feladat elé lettetek állíva...

Most igazából boldognak meg minden hasonlónak kéne legyek, de valahogy nem megy. Talán csak azért, mert rühellem a gobbókat, még perk/skill -em is van rá. Vagy talán azért, mert kezd kicsit fárasztó lenni ez a nagy hacacáré itt az űrben. Kesergek még egy sprt magamba, meg sóhajtozok bőszen.
– Hé, te mit stírölsz? Inkább oldalogjál arrébb, mert Blöki megkóstol.
Az egyik pufirizsa szotyi-köpőgép szólt be, és a mellette pózerkedő pitbull igencsak veszedelmesen acsarog.
– Jó, hogy nem esik hasra az a kutya! – mondtam márcsakazértis, – az a megkopott, aranyozott lánc nagyon húzhatja lefelé a buráját.
– Beszóltál öcsém? Ez űrkuta, érted? Na tiplizzé...
Nesze neked, idehívja őket az ember, erre már úgy csinálnak, mintha az egész hajó az övék lenne. Végül is... ha nem is az egész, de bizonyos részek már náluk vannak.
Trinkivel kijjebb egyeztettük, hogy mi a túró legyen. Kicsit hülyén néz rám, amit nem is csodálok, mert kábé úgy be vagyok feszülve, hogy egy kukorica se férne át a tű fokán.
– Há’, mi lenne? Buli, koma, de olyan!!!
– Jól van, csak minél előbb végezzünk vele! Mielőtt a lovak közé csapnák rendezzük el Miki gyerek kuta-kérdését.
A slattyogás közben leadjuk a drótot a ’droidoknak:” Megvan a dupla brigád, készítsék fel a nagytermet kaja-verekedésre, a kamerákat pedig teszteljék”.
– Tudod, Döbrögi, ez még akár jó is lehet...
Nem szólok semmi rá csak vigyorgok. Tuti valami el fog baszódni, nem kicsit, hanem nagyon.

- Kutyát mondtál, tesó?
- Ahha! Kugya! – böki oda foghegyről.
Kérdezhetném magamtól és az égiektől, hogy vajon mi jöhet még, de pontosan tudom, hogy ez a foshurrikán előszele. De nincs para, meglesz itt a megoldás!
Elvonulok a szobámban a vadi új hologram kütyümmel. Heves berhelésbe kezdek. Csak egy kis idő után veszem észre, hogy Döbrögi kolléga ott ül az ágyam szélén kíváncsi arccal, miközben én épp mindenféle gombokat tekergetek, kapcsolókat nyomkodok.
- Ehh, te itt vagy? Észre sem vettelek.
- Jaja. Remélem, hogy nem hiába játszottál a tetriszeddel, mert nem tudom, hogy honnan lesz ezeknek kutyájuk. Bocs, kisgugyájuk, ha jól mondom. – Mondja Döbrögi kissé fásult hangon.
Tudja ő is, hogy eddig minden szarból kimásztunk viszonylag épp bőrrel, de most két ilyen népes galeri mellett nem lesz ekkora szerencsénk, ha mindkettő minket néz ki magának.
- Ha ez a terv beválik, és úgy, ahogy elképzeltem, akkor talán csak a kaka pernyéje fog ránk fröcsögni, és nem derékig leszünk benne fejjel lefelé.
- Úgy legyen! – nyugtázza, majd beleszív a csikkjébe, amit serényen el is nyom az ágyam fejtámláján. Köszi, tesó.
Elszaladok John barátomhoz. Mint régi ismerőst, szívélyesen körbe vezetem a hajón. Megmutatom nekik a konditermet, a konyhát, minden kis helyiséget, ami érdekelheti őket. Persze, hogy az edzőterem az, ami tetszik neki! Le is ragadnak itt. Épp, ahogy terveztem! Futás a hangárba!
A hangár azon szegletében megállok, ami a legtávolabb van a katonáktól, de még bőven hallótávolban van a sáskahadtól, és beröffentem a szerkezetet. Kétszer gyorsan keresztet is vetek, majd a földre köpök. Fene tudja, hogy használ-e köpés, de ártani nem árthat.
És beindul a hologram-generátor: John barátom és pár haverja az ajtón bejön, és a kutyát húzza-vonja a póráznál fogva, nagyokat röhögnek és fennhangon kiabálják, hogy ez lesz aztán a finom falat. Én odakiabálok nekik:
- Ne basszatok már ki velem, ezt vissza kell adnom a vendégeimnek, tudod, annak a belespistának! Nagyon kell neki, ez a kedvenc kutyája!
- Kussolsz, Trinki! A vacsorámból nem adok! – mondja a hologram John, majd kimennek vihogva.
Hologram kikapcsol. Első fázis lezárva! Már csak várni kell egy órácskát! De addig is Irány a konyha! A robotoknak kiadom az utasításokat. Közepes kutya csirkéből, jól átsütve! De farka is legyen ám! Nem értik, mert egy fél percig csak állnak és villog a szemük össze-vissza. Biztos túlterheltem a rendszert…
De hogy a terv tökéletes legyen, és ne lógjon ki a ló-, azaz kutyaláb, egy robot matrózzal visszalopatom a kutyát „sétáltatás” címszóval, értsd elcseréltetem pár üveg töményre, majd a matróz elrejti a hajón. A matróz küldi a jelet, hogy a kutya megvan, az atom részeg katonáknak pedig leszállított egy szintetikus kutyabőrrel bevont pálinkás üveget. A jelentése alapján annyira be vannak rúgva már a dicső haderő tagjai, hogy egy teniszlabdát is dobálnak neki, és szidják, hogy ez a lusta kutya baszik visszahozni a labdát. Biztos elfáradt a sétában, állapítják meg, majd ők is ledőlnek aludni. Második fázis kész
***
Egy bő óra múlva megjelennek a katonák a kajáldában. Várom, hogy belekezdjenek a zabálásba.  Sebes léptekkel odaszökkenek Dzsoni haveromhoz. Épp valami csirkemellett gyömöszöl magába sima fehér rizzsel. Kemény a diéta. Főleg annak, aki nem tud megenni egy ültő helyében másfél kiló sovány csirkét. És még erre beszedni azt sok szteroidot. Nem könnyű az élet. Ettől is olyan hülye sokszor. A legkisebb ingerre is már csúcsra járatja magát.
- Szevasz, Dzsoni! Ugye ez nem kutyahús? Milyen az íze? – kérdem tőle torkom szakadtából, sunyi mosollyal a pofámon, hogy értse a poént. Egyrészt hangzavar van ezektől a napszítta aljanéptől, akik a terem másik sarkában épp a földre köpködik a csontokat, és a szotyolát. Remélem, hogy meghallották a kérdésemet. Igyekszem közben úgy állni, hogy ne lássák a képemet a fémérzékenyek, hogy röhögök.
- Há’ mé’, mi lenne! Elég fasza! Csak az a baj, hogy kevés! – ordítja az öblös hangján, miközben egy jó nagyot harap egy combba a falatozók elégedettségével és szafttal a képén, majd hangosan röhög.
- Ezzel az állandó zabálásnak nem lesz jó vége. Te mindent magadba tömsz. – mondom neki.
- Á, lófaszt, épp csak a fél fogamra elég. Nincs valami nagyobb húsotok? – röhög.
- A kutya elfogyott, de pulyka lesz még talán. Igyatok is rendesen, mert már egész józannak tűntök! Kaja után legalább egy pár páleszt verjetek be, hogy legyen mire inni!  - mondom.
A szemem sarkából körbe nézek. A fekete sereg elkezdett sutyorogni. Azt hiszem, hogy a harmadik, azaz az utolsó fázist lezártnak tekinthetem.
Döbrögi, aki végig kísért a nap folyamán, elég fura arcot vág, végül megszólal:
- Trinki, hogy te mekkora egy rohadék tudsz lenni!

Ebbő’ baj lesz more!
Egyre kevésbé tűnt jó ötletnek az a teremtés varázslat. Marha drága volt partydrog, de az olyan bulik sosem végződtek jól. Ez sem nézett ki különbnek, az ötlet meg hirtelen jött. Tablet elő, Mage-net, 100 kopejka kredit mínusz. Rózsaszín kupac az asztalon.
A droidkonyha simán sokszorosította a cuccot és ahogy meghagytam kapitány parancsba, nyilván minden szeszbe bele kellett keverni kicsit négy után. Stresszes voltam a kisgutya miatt Trinki meg lekoccolt a kabinjába, jéghideg cukros ital után kellett nézni. Ujjnyi szesszel kértem, úgy ahogy illik. Meg is jött az ihlet az első pohár után. Kati! Lehetett volna régi csajom is, de sose vittem táncba. Nem úgy, mint a statisztáink. Ők sajnos ma megismerkednek vele.
Két újabb ital után, - egy a büszkeségre, egy meg a balítéletre, - jutott eszembe a Miki meg a gutyája. Pajtásom nem véletlenül ment a szobájába, el is indultam utána és útközben egy slampos, pufi üzletemberrel is találkoztam.



Nemet mondtam neki, megoldjuk azt magunktól. El akartam újságolni Trinkinek a frankó ötletem, de a nagy mekgájverkedésbe nem volt szívem belerondítani. Nagyon tudta mit csinál, megittam a neki hozott fröccsöt, már úgy is meleg volt, és cigiztem helyette is. Igazi barátnak éreztem magam. Szólni akartam neki a katiról, meg minden, de végül visszafogam magam, elvégre a gonosz varázslók, ezért gonosz varázslók.
A bizi délután folyamán bevackoltam az egyik sarokba, onnan kísértem figyelmemmel a munkát. Tökéletes rálátás nyílt mindenre, innen majd faszán láthatjuk az eseményeket. A műsor végén meghajoltam Trinki előtt. A Dicsak Buksi kveszt felkáltójele villant egyet, ez jót jelent, még a végén megint szintet lépünk!

Aztán végül mégsem úgy alakult, ahogy gondoltátok. Kati még nem vitt táncba senkit, talán a sok rizsescsirke szívta fel, vagy csak valami késleltetett verziót sikerült a balfasz robotmixernek kikevernie. A népek leültek, és némi fintorgás meg  csúnyánnézés kivételével semmilyen atrocitás nem történt az ebédlőben. Persze se Mickey se Széna nem volt ott, valahol másfelé kódorogtak.
Alig egy órát volt időtök búslakodni, amikor is befutott az általános riadó. De nem az étkezőből, hanem visszamentek a barmok a hangárba. Erős szóváltás, és kezdődő konfrontáció eszkalálódik, legalábbis a hirtelen jött jelentésben ezt olvashatjátok.

Nosza, nektek sem kell több, mentek is egyből a hangárba. Közben a folyosón mellétek csapódik Szvetlána meg a fordítórobot, akinek a franc se emlékszik már a nevére. Együtt négyesben értek oda úti célotokhoz.

A két tábor már felállt, ütközetre készek a felek, de még a szájkaratéra odaértetek.

- Na húzzá innen delabule, oszt hozzad az ancika kutáját - magyarázza éppen Mickey a nála két fejjel magasabb Szénának. - Addig szalaggy, amíg lábad van díszbika!
Szénánál meg a többi izomagynál lassan kezd elborulni az amúgy sem túl fényes intellektusuk, látjátok, ahogy letépkedik magukról az izompólókat és a trikókat.

- Ha megengeditek, a továbbiakban fordítok - mondja a kismosógép. - Elég jól beszélem a gádzsibosszantó cigó dialektust és a biztonságiőr nyelvjárást is - már épp kérni is akartátok, mert a géppuska sebességú karattyolásból és a válaszul adott "Hő? Hő!"-kből kezdtétek elveszíteni a fonalat.

- Szóval - kezdi a robot - az alacsonyabbik úriember éppen az édesanyja fiatal ebét szeretné visszakérni a másiktól. A kérés elmulasztása esetére különböző szankciókat ígér a beszélgetőtársának. A másik fél a kontextusból kilépve javasolja, hogy talán inkább induljon el, és keresse meg a szülőanyját, és bújjon vissza a... - itt egy pillanatra megakad a kis robot, majd hozzátok fordulva folytatja: - Nem tennétek meg hogy az oldalamon lévő "18" feliratú kapcsolót átkapcsoljátok? Ha a sok káromkodást így kell tovább fordítanom, hát én tökön sz... illetve a heréimen átvezetek egy éles fémtárgyat...

Erre már azonban nem kerül sor, mert egy üveg sör búrán találja a kis gépi barátotokat, aki sértődötten elhallgat, és innentől kezdve csak a nemzetközi megállapodásokat idézi végtelenítve, amely a tolmácsok és fordítók védelémére hoztak az ENSZ-ben.

Nagyon nincs is már rá szükség, mert kirobban a háború! A cigók mindenféle kést, bicskát, bozótvágót halefet húznak elő, mire a tenyészbikáknál is előkerülnek a Desert Eagle-k. Hamarosan nagy lövöldözés és ordítozás kezdődik.

Ti egy nagy faláda mögé behúzódva figyelitek az eseményeket, és azon imádkoztok, hogy nehogy agyonverjék a cigókat, mielőtt ideérne a közvetítőstáb... Ezirányú félelmetek azonban hamar eltűnik, de érzitek, hogy talán mégis jobb lett volna ha marad, mert ami felváltja, az már maga a pokol...

Azt látjátok, hogy az egyik lakókocsi-űrkapszulában megjelenik anuta a kezében egy projektorral. Leteszi egy kis kempingasztalra, majd az ég felé fordítja és bekapcsolja. A messze felettetek lévő plafonon egy hatalmas vetített Hold jelenik meg. A cigók felvisítanak, illetve nem is, inkább felvonyítanak. A mami állítgatja egy kicsit az izén lévő pöcköket, mire a hold vörös színűvé válik...

A vonyítás üvöltéssé alakul, a cigók meg vérfarkas-cigóvá. Nem sokat tétováznak, rávetik magukat a táposok első sorára. Hatalmas közelharc alakul ki egy pillanat alatt.

Hamar kiderül, hogy a Sivatagi Sas (0.50) ide már nem elég, ezért Szénáék újítanak: a saját hajóikról súlyosnak tűnő faládákat dobálnak le, amikben mindenféle nehézfegyverzet található: golyószórók, géppisztolyok, gépágyúk meg minden más, amit még egy izmos felkar csak elbír.
Újabb ládák is előkerülnek, amiben már modern fegyverek is akadnak: lézerek és mézerek és fájzerek, persze mindből az illegális katonai verzió.

- Ajjaj - morogja Szveti mellettetek - nem lesz ez így jó. Azok a flinták simán átütik a belső fedélzeteket, és könnyedén károsíthatják a hajtóműveket, a létfenntartó rendszert, vagy ami még rosszabb, a hajó MI magját is. A Bizottság üzeni, hogy azonnal állítsátok le a konfliktust!

Egymásra néztek, hogy van-e valami ötlet. Mert hogy ugye, káoszt kreálni, abban jók vagytok, de nektek általában ilyenkor szokott befejeződni a meló...

–         – Na Trinkikém, akkor most van az, hogy mi lekoccolunk innen a büdös pi.. – itt elakadt a szavam, mert a ’driodbijács meglehetősen mérgesen nézett rám. – Azaz, most helyrehozzuk ezt a szarhurrikánt, mert kissé visszacsapott a képünkbe.

Előkaptam a tabletet és valami frappáns medzsiket kerestem. Mivel gyorsan kellett megoldani a helyzetet, ezért sajnos nem fért bele az anyagiaskodás. Hozzáadtam egyet a letöltési listához, és még két újabbat a biztonság kedvéért.

Felpattantam és megindultam a haragos felek irányába. Izzadt a kezem meg a gyomrom is korgott, az idegesség jeleképp. Enni kéne valamit…
Időközben a vérfarkasok már kihegyezték a körmüket, agyaraikat, a biztibojok meg rárántottak a fegyverekre. Pár pillanat múlva elszabadul a pokol, én hülye meg pont a közepébe sétáltam be!

Alig észrevehető berregéssel a tablet jelezte, hogy mindkét spell aktiválásra kész, és csak egy ujjmozdulat volt a [url=https://roll20.net/compendium/dnd5e/Time Stop#content]TájmStáp[/url]. Király, nyertem D6+1 kört!
Az idő megállt, mindenki bamba képet vágott, még az is, aki nem akart. Egy körbe telt mire a projektorhoz értem és a Holdat Napra változtattam. na ez igazán hülye ötlet volt, mert szinte megvakultam. A hold gombot kiékeltem és a sittes brigád felé fordultam. A következő spellt ők kapták. A mass diszárm elpattant és még mentődobásra se jutott idejük a szétkokszolt izomagyaknak, mert az első varázslat még tartott.
Az ötlet jó volt, a kivitelezéssel se túl rossz, ám azzal nem számoltam, hogy az a több ládányi fegyver pontosan felém száguld majd, mint egy kikúrt tehervonat.
–        – …sszameg! – ennyire jutott időm, és maga alá tehetett a sok flinta.

A vérfarkasok vonyítva változtak kisgutyává, majd emberré. A fegyencek savanyú pofával néztek üres kezükre majd az ellenségre, és utána…


Az utolsó varász akkor pattant, amikor az idő visszazökkent a saját medrébe. A mass-dance spell mindenkire hatotta, aki a hangárba tartózkodott. Biztos vicces lehetett ahogy táncra perdül a nép, ám a fegyverek alól nem láttam ki. Sőt egy kicsit elvesztettem az eszméletem is. Lemaradtam arról, ahogy Trinki felkéri lassúzni Szvetit, és a kukadroid követi őket, lemaradtam arról is, ahogy a sittesek csárdást járnak, és arról is, hogy a űrgoblinoknak titulált kisebbség előveszi a kanalakat meg a kannákat és…
A komcsi sztárwarszba illő zenét választottam, csak hogy passzoljon a dolog, de ugye az idő rövidsége miatt az első találatra nyomtam rá.

The member 'Majszter Plejbász' has done the following action : Dices roll

<hr>'d6' : 1 
- Hűha, nem lett egy hosszú spell, de 2 kör alatt csak sikerült megcsinálni mindent is! - motyogta a Majszter az orra alatt.

A fegyverek mélyén pihenek és várok. Telik-múlik az idő, csak nem akar történni semmi, pedig én azt hittem, hogy… Hun a pikába van ez a Trinki???
Mindenféle csihi-puhi hangon túl azonban egy furcsa dallam hallatszik. Ugye, nem…
Ezt, vazz nem hiszem el, ez a kifent, jódumájú szoknyapecér pont telibe toj engem – ó, a hőst, ki megmentette a helyzetet – és egy újabb leánykérős hakni-zenébe kezd.



- Gyá, Trinkikém, nyalom a hangod, meg vakuljá' meg drága tesvérem, há’ ments mán meg!!!