3.8 Epilogue ( What's happened the land of Ravenloft after the players leaves? )

A szobor időtlen idők óta állt Izmuth főterén, kora vetekedett a birtokéval.
Az Arkham birtok teremtésének mementójaként szótlanul őrizte a várost és annak békéjét. Senki nem emlékezett az igazi nevére, lassan Ő sem a sajátjára.  
A percéletű népektől mindig újabbat kapott, mikor lekopott bronz szobra talpáról a neve.
Az eltelt évek, dekádok és eonok során egyetlen konstans pont volt, a Mennydörgés Éjjele.

Az eddigiek közül a mostani járt a legnagyobb pusztítással. Távoli világból érkezett idegenek feláldozták a várost és annak lakosságát önző céljaik érdekében.
A város lángokban állt és a nagy Dagon az öbölben tajtékzott, mert felébresztették hosszú álmából.

A maroknyi túlélő a szobor körül gyűlt össze másnap reggel megbeszélni az éjjel történteket aminek a kortalan szobor fültanúja volt.

Peez, az ötödik java története:


Én lenni Nyeta Pibboz-sooga, vagyis Nemféregeledel, a Nagyok hívnak csak Peez.

Régen lakok sivatag, nagy-nagy homokfutó, sok-sok java. Mi lenni szabadok, mi lenni szegények. Aztán jön sok Nagy, lerombol homokfutó, elvisz minket. Mi lenni nem szabadok és továbbra is szegények.

Aztán jön Megmentő, nyeta jar k'os aayafa gogowa, akit hívnak MJ, és nagy, de majdnem kicsi. Ő mindig kedves, nem lenéz szegény kicsi java. Dolgozni alig kell az ajándékgyárba, jut idő egyéb Kicsik, törpök, munchkin-ok manók verésére. Élet boldog, Peez boldog.

Aztán jön oda yo javas, Iziz, Horuz, Réz, meg még egy, hogy nyeta jar k'os aayafa gogowa nem jó. Réz lát, hogy lesz belőle Nagy és Őrült és Zombi, amikor Jar k'os Dikwass, vagyis Nagyfül beszél vele. Peez nem hisz nekik, MJ mindig kedves, de yo javas már nem figyel Peezre, csak egymásra.

Amikor jön a sok-sok villám estje, yo javas megijed, otthagy gyár, nem hisz nyeta jar k'os aayafa gogowa, pedig ő mondja hogy gyárban van a biztonság. Aztán jön hatalmas zengés, gyár kigyullad, mindenki fut, visz magával valamit. Peez talál gumicsizmát, kis csingilingit, tiktakkolót és egy sváci bicskát, Peez mindet viszi magával ki égő gyárból.

Yo javas fut Jar k'os Dikwass után, pedig ő Nagy, nem jó, nem jó. Peez nem hisz Nagynak, csak majdnem Nagynak mint MJ. Peez megy azért yo javas után, hogy megmondja, nem jó, nem jó.

Aztán megjön nagy lyukból egy nem-homokfutó, yo javas felszáll rá nagyokkal. Peez fut utána, hogy nem jó, nem jó, de akkor jön villám, és belecsap Peezbe. Peez foga kocog össze, de Peez még átugrik lukon...

Peez sokára ébred, megint sivatag. Homok van, homokfutó nincs, messze város ókori, csak csont és kő mindenhol, na itt sem lesz hipercsavarhúzója Peeznek...

Buczó és Setti, a két Tindalos Tacsi története:

Senki se értette, hogy történhetett, hogy egy kiváló vérvonalnak ilyen satnya utódai szülessenek. Anyukat és apjukat magáig Tindalosig vezették vissza a krónikások. De a vér tisztaságának megőrzése és a fajtán belüli szaporítás néha meglepő eredményeket szül. Félelmetes harci ebek helyett két tarka tacskó születetett.
Gazdájuk, Szil Veszter először agyon akarta verni őket, hisz Hollópadláson nincs kímélet, de megesett raktuk a ketrecbe zárt szíve.

Megtartotta őket.

Ahogy telt az idő hamar kiderült, hogy két tacsi alkalmatlan az utcai szolgálatra és a rendfenntartásra. A fajtársaik utálták őket és nem egyszer, majd halálra marták őket. De a nemes vérvonal nem hal ki ilyen könnyen, szívós kutyák lettek.

A Mennydörgés Éjjelén gazdájuk elvitte őket és a pódium mellől élvezték végig az előadást. Az első villámokra megriadtak és bebújtak a faépítmény alá.
Aztán...
Mikor kitör a pánik és a felhők tucat számra szórták égi haragjukat, és egy isten tombolt a kikötőben, ők kitartottak a búvóhelyük mellett. Orrukat bántotta az égett emberek szaga és minden dörrenésre megrezzentek. Ekkor megérezték gazdájuk hívását, - ez erősebb volt az eddigi félelemnél - menniük kellett. Az öböl vízéből húzták ki a tehetetlenül vergődő  Szil Vesztert, akit a mélybe húzott a fejdísze. Hol Buczó,hol Setti lépett át a másik világba csakhogy mentsék a ketrecfejűt. Kínkeservesen sikerült kirángatni a vízben tomboló isten mellől, a parton pihenni se volt idő mert addigra lángokba állt a halfeldolgozó.
A vörös billogos alakokkal a  téren találkoztak, de a belőlük sugárzott mágia miatt meg se tudták közelíteni őket.  A fénykígyó ami a gazdájukat ledöntötte a lábáról majdnem végzetes lett számára. A tacsik nem adták fel és biztonságba húzták gazdájukat.
A csatornában az eszméletlen Esztert addig nyalták, harapták míg magához nem tért. A két kutya farok csóválva adott jelet örömének, de ez bizony rövid életűnek bizonyult.
A felébresztet Dagon küzdelme közben hatalmas árvizet zúdított a városra, ami megmentette a Izmuthot a porrá égéstől de a kanálisokat, zsilipeket  és végül a  csatornákat elárasztotta az öböl vize.
A tacsik egy órán belül harmadjára mentették ki gazdájukat a biztos halál markából.
Hogy ez után mi történt velük, arra homályosan emlékeznek csak.

Másnap hajnalban békakuruttyolásra ébredtek a főtéren álló szobor tövében.

H. Út Ernő Hollópadlás halkitermelésének és feldolgozásának feje volt. Jó nevű családból származott, így a siker is garantált volt. Azonban egyik percről a másikra a halak eltűntek. A munkások egy része átpártolt a közeli feldogozóba, ahol fittyet hányva a hagyományokra, nem dolgoztatták halálra a köznépet, biztosították az óránkénti pihenőt, évi 20 nap fizetett szabadságot és állták az orvosi ellátást.

Ernő vállalkozása hanyatlásnak indult és megmaradt pár munkásával próbálta fenntartani magát. A hajdani jól menő üzem lelakott és elavulttá vált. Kapóra is jött hőseink érkezése, így lehetőséget kapott, hogy visszaszerezze régi életét. A háttérből támogatva hőseinket, Ernő óvatosan próbálta mozgatni a szálakat.

Hőseink sikerrel jártak, Ernő felbukkant a semmiből és hazajuttatta pártfogoltjait. De ami ezután következett...

Az okozott kár jelentős volt. A feldolgozó felgyűjtása katalizátor volt, mert beindított egy láncreakciót, aminek hatására Izmuth majdnem leégett. Dagon gigászi küzdelme okozta özönvíz noha eloltotta a tüzet, de mérhetetlen mocskot hagyott maga után a város utcáin.

Ernőt mágikus képessége miatt eretneknek nyílvánítottak és halkálbüntetés terhe mellett azonnali hatállyal számon űzték, azonban az ítélethirdetés előtt nyomtalanul eltűnt. Senki nem tudja merre lehet, de pár napra rá, egy ősz öregember jelent meg a városban, aki halászmúltjára tekintettel jelentkezett a régi halfeldolgozó újjáépítésére és vezetésére. Izmuth mit sem sejtő polgárai megválasztották erre a posztra és a hála sem maradt el.

A halak visszatértek. Senki nem tudott a szándékos gyárrombolásról és a bojliról, ezért egyfajta megmentőként tekintettek rá és hamar befogadták.

A rombolásért első sorban hőseinket okolták és első számú közellenséggé nyílvánították. Az ősz öregember a városvezetésnél elérte, hogy idővel amnesztiát kaphassanak, tekintettel arra, hogy a pusztítást leszámítva jobb életet hagytak maguk után. A kezdeményezést elfogadták és 5 év felfüggesztettre csökkentették a büntetést.

A névtelen munkás regéje:

Senki volt.
Egyszerű melós, aki éjjel - nappal húzta az igát.
Rendszeresen járt Dagon tiszteletre és minden áldozáson részt vett.
Sose hagyott ki egy alkalmat sem.
Mikor a halak eltűntek, a család betevő nélkül maradt. Elszegődött az ajándékgyárba csomagolónak ahol jutott ideje a kocsmázni is.
Az Agyag jó helynek tűnt.
Látta mikor a fekete lovag összecsapott az agyszívókkal és nem volt ínyére, hogy a csáposok vesztettek.
Kocsmát váltott.
Ahol egyetlen tengerész barátja belefulladt a levesbe egy átkos varázslatnak köszönhetően. Amióta az eszét tudta vízen voltak, épp elég rázós helyzetet éltek át ketten, de egy levesbe meghalni?
Nem épp tengerészhez méltó halál.
A Mennydörgés Estéjén elszabaduló árvíz lerombolta az otthonát és családját vízbe veszejtette.
Egy hétig tudattalan élőholtként keringett a város romjai között célok nélkül.
Egy kefehajú, szótlan férfi, aki rubinberakásos tőrt viselt az oldalán új értelmet adott az életének.
Bosszút fog állni azokon a külhoniakon.
A karddal és a tőrrel nehezen tanult meg bánni de Entreri nem kímélte. Kitartóan edzett, mikor a város fellendülésnek indult és visszatértek a halak
Napközben halászott, este edzett. A bosszúvágy fűtötte kitartás szótlanná, szívóssá tette.
Már értette mestere miért nem beszél annyit.
Az Ikonok nem segítettek Hollópadlásról kijutni, azért elkeseredésében leszerződött MJvel aki maga is személyes ellenszenvet táplált a külhoniak iránt.
Ő kijutatta és összehozta K egy alvó ügynökével.
Új, modern felszerelés kapott, de a lőfegyvereket nem kedvelte.
Elég volt a monoszálás tőr és a meteoracél hosszúkard.
Mikor az űrsiklóval elhagyta K titkos búvóhelyét a három szintetikus klónjára nézett, és elégedettség töltötte el.
Az Origó felé tartanak mert minden kalandor oda vágyik.

- Brekeke.... - mondja egy hang újra és újra. Bucó már ébren is van, de Szetti még csak most kel fel. Meggyötörten néz körbe apró gomb szemeivel, és a levegőt szaglássza. Bucó hívja, jelez neki, de Szetti rá sem hederít. Letipeg a szeméthalomról, amin eddig feküdt és borzasztóan keres valamit... Szettinek remek a szaglása, és meg is találja amit érez, szinte azonnal, a törmelékek alatt. A pocsolyában egy koszos, vizes szőrcsomó. Bucó is közelebb megy megnézni és nem tetszik neki amit lát. Nem tetszik Szettinek sem. Gyászosan nyüszítenek együtt. Bucó fekszik a pocsolyában, kihűlt teste ázott rongyként lebeg a vizen. De lám csak - Brekeke - valami van a szájában. És bucó lassan emlékezni kezd az est utolsó perceire, ahogy a törmelékek és a romok maguk alá temették A Gazdát. Megpróbálták ugyan kihúzni, de nem sikerült, a csatornák vize viszont egyre csak emelkedett, így Bucó vele maradt, míg Szetti magaslatot keresett, hogy segítséget hívjon... és....
És bár a kutyák minden részletét nem érthetik pontosan a dolgoknak, főleg nem ilyen formában, de Veszter ösztönösen, talán öntudatlanul is rácsatlakozott az életenergiájukra, hogy saját magát életben tartsa, és míg Szetti, aki távolabb, és szárazon volt, csak csendesen bealudt, addig Bucó, aki fizikai kontaktusban volt vele és épphogy csak a víz felett bírta tartani a fejét, szépen csendben megfulladt, de még így sem engedte el gazdáját.
Szetti fájdalmas vonyításba kezd. Siratja testvérét, és gazdáját. De a hangra odasereglenek az emberek és ...
- Te megtetted a dolgodat - mondja a béka, most már mennünk kell.
Bucó zavarodottan néz a hang irányába, majd vissza a gazdája felé, és nem hajlandó elmozdulni a helyéről.
- Megmentik őt, neked hála. Itt már nem tehetsz semmit. Tovább kell menned. Azaz... nos... Van egy jó hírem és egy rossz.
A kutyus félrebillenti a fejét és kérdőn néz.
- A jó hír, hogy minden kutya a mennybe jut... Deeee... a rossz, hogy Hollópadláson nincs mennyország... szóval... itt  maradsz limbóban... - A kutyus erre szomorúan lehajtja a fejét.
- ...vagy velem jössz és megkeressük együtt a kutyamennyországot... és ha eljön az ideje, Szettit is viszont látod...




[Optional quest: ^"All dogs go to heaven^" added!!!]

- ...szóval ezek voltak a quest részletei. - mondja az ogre^[1] - Kíváncsi vagy még valamire?
- Óó igen, az olvasóim biztos, hogy rá fognak kérdezni a Boyli receptjére.
- Hmmm... nos, neked elárulhatom, hogy a testvérem, Nekronom^[2] őrzi a titkát. Ő pedig ott van a...
- Könyvtárban, igen. Köszönöm a segítséget. Már csak a neved kellene a forrásmegjelöléshez.
- Segítség.
- Tessék?
- Segítség Ikon a nevem.
- Áá... milyen... kézenfekvő, kedves Ikon, Segítség^[1]. Köszönöm és most kérem nézzen ide egy pillanatra...
____________________________________________________

---

- Ühümm... és egy kis étcsokoládé?
- Bizony - mondja az ogre^[2] - az nagyon fontos, mert egyszerűen imádom, főleg azokat a Culcu formájúakat.
- Culcu?
- Igen, Culcu nagy úr. Az ősi Isten, Hollópadlás hűbérura.
- Áááá... Cthulhu, ejtsd /kəˈθuːluː/, /kəˈθʊːluː/, vagy /kəˈtʰʊːluː/.
- Neem, azaz igen, de nem így van, mi úgy mondjuk Culcu, és így is írjuk... asszem.
- Komolyan? Ezt jegyezzem fel valami tájszólásnak?
- Nem, ez a neve. Culcu a nagy és hatalmas, a szunnyadó, a terror és a halál ura.
- ... és a halál ura. Ez legyen a bejegyzés címe?
- Naná, ennél kevesebbel nem érhetjük be, az sértés lenne.
- Nos mivel ön a legutolsó hiteles forrás jelenleg, ez természetesen felülírja a dolgot. Visszatérve a az összetevőkre, meg tudná mondani, hogy hol lehetne ezeket beszerezni?
- Természetesen... furcsa, de ezt még soha senki nem kérdezte meg eddig....
_________________________________________________________

---

- Szóval miszter Agertth...
- Ööö... bocsánat D-vel.
- De hát nem mondott D-t.
- Igen, mert a d az csendes, de D'Agretth.
- Szóval miszter de D'Agretth.
- De csak D'Agretth
- Szóval miszter de csak D'Agretth.
- Nem, nem a nevem...
_______________________________________________________________

---

- Biztos benne hogy fontos, hogy mit ettek reggelire?
- Igen, Minden fellelhető részlet és információ kell amit csak lehet, minnél feleslegesebbnek hangzik, annál fontosabb, miszter Sebastian.
- Csak Bastian, vagy Se. Bastian. Tudja apám is Bastian volt így én vagyok a second edition...
- Ez az első dolog ezen az istenverte helyen, aminek értelme is van... Forrás:Bastian 2.0
_________________________________________________________

---

- Szóval akkor akkor a robbanásról a Denevérember tehet? Nem a villámok, mert a szemtanúk szerint...
- Nos sajnos sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom a dolgot, de az agyanúm... nem, meggyőződésem, hogy az a minden hájjal megkent gazfizko, Manuellio Waluigi^[3], már ha ez az igazi neve, tehet.
- Mire alapozza mindezt?
- Nos igazából aznap volt bent nálunk az épületben, vízvezeték szerelőnek öltözve próbálta már nappal is szabotálni a gyárat, arról nem is beszélve, hogy előző nap agitátorként hergelte ellenünk a tömeget, de időben elkaptuk.
- És törvénytelenül fogvatartották?
- Igen, azaz nem, nem dehogy. Úgy értem magán birtok sértés történt...
- A dokumentumok alapján a gyár a város tulajdonában van, ön csak bérelte. Ha pedig a nevezett illető^[3] valóban vízvezeték szerelő, a városvezetőség megbízásából, vagy lakossági bejelentésre nem csak joga, de kötelessége is volt kivizsgálni a helyzetet.
- Öööö... úgy értem, nem voltam teljesen beszámítható állapotban...
- Illuminált állapotban volt? Alkoholos befolyásoltság, vagy önmedikálásból kifolyólag?
- Nem-nem-nem, semmi ilyen nem történt, csak egy kicsit kijöttem a sodromból...
- Igen, azt is hallottam, hogy saját kezűleg végzett számos alkalmazottjával is.
- Nem! Az is a hegyesfülő fickó volt!
- Hegyesfülű? Leonídász az elf?
- Nem, az a Batmanus. De most, hogy mondod, volt vele egy elf, de az nő volt. Mindegy, az már a Sarlacc gyomrában emésztődik az elkövetkezendő ezer évben, erről gondoskodtam...
- Hogy mondja?
- Ööö.. úgy értem, hogy... igen, ittam, és bealudtam, és összehaluztam mindent, mert gombát is téptem rá, kérem törölje a teljes beszélgetést.
- Hát törölni nem tudok, legalábbis véglegesen nem, mert ez mindig megmarad a korábbi verziók és előzmények között, de ide írhatok egy megjegyzést a forrás tisztaságának megkérdőjelezhetőségéről.
- Megtenné, igazán hálás lennék érte, tudja nekem is van főnököm...
- Persze szükségem lesz akkor egy másik forrásra. Egy megbízható szem és/vagy fültanúra.
Mind a ketten a kilencfarkú rókára néznek, aki a sarokban nyalogatja a rozsdavörös golyóit, de az rájuk sem hederít
 - Azóta ilyen, amióta a gazdája elment. Hogy majd olyan három körül boldogságba öltözteti a szívét, mert akkor már csak egy órát kell várni, hogy Antoine visszatérjen
- hmmm... azért ezt feljegyzem. Ő esetleg tudhat többet?
- Ááá... felesleges vele foglalkoznia, csak a báránya meg a rózsája érdekli, semmi más.
- Meg a rókája?
- Hmm... eegen... talán még az is.
- Mielőtt elmegyek, még azért közölnöm kell, hogy bár ingyen dolgozunk, és a szolgáltatásainkat ingyen bocsájtjuk közkinccsé, de természetesen nekünk is kell valamiből élni, enni, üzemeltetni a szerverparkot, meg trágyázni... szóval ahhoz, hogy a jövőben is ingyen szolgáltathassunk, adományokat elfogadunk...
- Jó-jó... mennyi lesz, hogy mindez ne kerüljön bele a jelentésbe?
- Tegyél ajánlatot egy szemérmetlenül magas összegről, és meglátjuk...
____________________________________________________

---

- Lord Roszkos! Egy kérdés erejéig!...
- Nem lehet, sietnem kell, hogy el tudjam hagyni ezt a sártengert...
- Egyetlen kérdést.
- No... legyen
- Manu és Leó után kíván menni, hogy bosszút álljon rajtuk?
- Mi? Dehogy. Annak meg mi értelme. Ne értsen félre, ha szembe találkozunk, lehet szó egy barátságos bunyóról, ha keresztezik az utamat még bele is halhatnak, de ami megtörtént, az megtörtént, a bosszúnak nincsen semmi értelme. A Prevenciónak ellenben... no de az már az én buszom ott, mert hivatalos vagyok egy küzdősportvilágbajnokságtournamentre, valami K2-re, vagy MK2-re... szóval... Csók, kis aranyom. Ha valamiről tudósítani akarsz, oda gyere majd el. Autogrammot most nem adok, de itt van a véres géz amit a sebemről szedtem le... hamarosan egy vagyont fog érni a Me-bay-en...

______________________________________________________

---

Brrrr.... pfujjj...

______________________________________________________

---

- Drizzék? Mán elmentek. Még a reggei zsíroskenyerüket se nyomták be...
- Hm... mindenesetre ha már itt járok tudna mesélni róluk? Vagy akár bármi másról, ami érdekes lehet?
- Óóó, hát tudja eltűntek a Gargoylok a házfalakról.
- Igen? Erről tudna többet mondani?
- Hááát... - hajol közelebb a csapos és lejebb veszi a hangját. Egyesek azt rebesgetik, hogy a denevérember hívta őket hadba az Istenek ellen. Hogy a hegyesfülű félisten maga is egy gargoyle, a Halászkirály kastélyának ormán egykor csendben pihenő Manuel Goliath kelt életre ezeréves álmából és azon dolgoznak, hogy felszabadítsanak minket a rabszolgasorsból. - óvatosan körbekémlel, majd mikor meggyőződött róla, hogy senki nem figyel, átad egy brossúrát.
-Hmmm... érdekes. Nagyon köszönöm

_______________________________________________________

---

- Szóval két sellőt is látott aznap. Egészen biztos ez? Mert ennek elég kicsi a valószínűsége... körülbelül háromezerhétszázhúsz az egyhez, még itt Hackdirtben is.
- Izmuth. És igen, kettőt is láttam.
- Bocsánat... mellékattintottam, véletlen az Öreg tekercsek szekcióba...
- Szóval mindkettőnek két lába volt, és az egyiknek még bajusza is?
- Igen.
- És ezt nem találja furcsának?
- Mit?
- A sellőknek uszonyuk van, nem lábuk.
- Hát itt Izmuthban előfordult már furcsább eset is. Dolgozik egy sellő a dolgosházban, azt tudja annak is kettő micsodája van.
- Micsodája?
- Hát uszonya.
- Kettő hátuszonya?
- Ja.
- És mondtak valamit a sellők?
- Ja, a rondábbik megvette a csizmám, a bajuszos meg azt mondta, hogy fain csúszda van abban az épületben... aminek a romjai innen nagyon jól látszanak, de még ne mondjam el senkinek, mert épp túlnyomás van a csövekben, azt meg kell szerelni.
- Hmm... túlnyomás a csövekben? dugulás, vagy szabotázs? talán felhalmozódott a metán és a villám berobbantotta? Így nézett ki a bajszos sellő?
Az öreg megnézi a szórólapot. - Nem, egyáltalán nem. NEm volt hegyes füle, hanem ilyen olasz sapka volt rajta.
- Ilyen? - mutat egy másik képet
- Igen, pont ilyen...


____________________________________________

---

- Oké mindent felírtam. De a te sztorid és érdekes lenne. Hol laksz?
- Óó... az én bolygóm a legkisebb az egész világon.
- Hmm... King Kai⁴ bolygóján laksz? Nem is tudtam.
- Nem, nem, azon túl, meg a lámpagyújtogatón és a kefekötőn is túl, egy olyan kicsi világon, hogy három lépéssel körbe lehet járni.
- Fantasztikusan hangzik. Ezek szerint Kaoito⁴ bolygója csak a második legnagyobb?
- Egyszer megszelídítettem egy rókát...
- Igen tudom
- És Mr. M. rajzolt nekem egy márányt, itt van bennt a dobozban, amin azért vannak lyukak...
- ... hogy kapjon a bárány levegőt... már mondtad...

____________________________________________

---

- Szóval ez minden használható képe, mr N.^[5]?
- Igen, sajnos nagyon sok elázott, megégett illetve ellopták.
- Aham... nyilván.
- De nagyon jó az arcmemóriám, és már elkezdtem lerajzolni őket.
- Fantasztikus, de én nem a Deviantart-tól jöttem. Más nem fényképezett az eseményen?
- hááát... ott volt Nagyágyú, a nemezisem, Canon is.
- Na végre haladunk valahová, majd kifaggatom őt is. Még egy utolsó kérdés.  Ikon, N^[5], nem rokona ön véletlenül Ikon, Segítség^[1]-nek és Ikon, Nekronom^[2] -nak?
- De igen, ők a nagy testvéreim.
- Igen, most már látom a hasonlóságot.
- ÉS az ön neve micsoda, hölgyem, hogy elvigyem az Izmuthi hírmondóba?
- Óóó... az Én nevem Wiki... Wiki witch of th Web... De erre úgy sem fogsz emlékezni, mert a technológia ami engem létrehozott itt nemlétezik és csak egy temporális paradoxonnak köszönhetem a jelenlétemet... meg ugyebár keresek valakit. Mihelyst kikerülök a látószögedből, el fogsz felejteni.
- Akkor igyekszem nem levenni a szemem magácskáról...
... de egy fél perc múlva Niki⁵ már csak egy kutyára emlékezett, ami ravaszul rákacsintott...

Az elveszett matróz története:

- Ez bizony nem semmi pia volt, ezért jár nektek egy történet! Úgy igaz ahogy mondom, csimasz, vagy ne legyek én a Vörös Matyi, a Félszemű Kapitány!

Majd öt éve történt, az utolsó Mennydörgések Éjjele idején. Akkor még csak egyszerű matróz voltam a Nagyseggű Marcsán, nem ily deli parancsnok, mint ami most vagyok. Még a pocakom sem volt az igazi, fiatal voltam na, és legfőképpen tapasztalatlan, de már akkor is én tudtam leggyorsabban felmászni a főárbóc tetejére. A kapitányunkat csak Homloknak hívták, egyszerű dombi troll volt a déli mezsgyéről, de nagyon értett a Marcsához, biza! Nála remekebb troll tengerjárót nem látott azóta sem a Ködös-óceán.

Mint mindig, azon a napon is az óceánt jártuk hajónkkal. Veszélyes foglalkozás volt a miénk biza: a Köd szélén vitorláztunk, és szomszéd dimenzióról véletlenül átkerült dolgokat szedegettük össze a hálónkkal. A nagy fogásra hajtottunk, de  a legtöbbször nem sok mindent sikerült találni: egy-egy okostelefont, néha egy kvarcórát jobb esetben strandlabdát, villanyborotvát, teáskannát. Hogy nem tudod, mik ezek? Nem is csodálom, nálunk nincs ilyesmi, a mi világunkban ezek nem léteznek, és nem is fognak még egy darabig. A Miska&Toni-ban, vagy Culcu Fekete Piacán viszont igazi vagyont fizetnek értük. Hogy mit csinálnak velük? Mitudomén, gondolom tanulmányozzák, de mit érdekel az már engem? Szépen fizettek érte, oszt csókolom. Persze egy-egy ritka szép darabbal, mondjuk egy ra-ké-ta-vetővel vagy egy ha-dá-sza-ti tengeralattjáróval megfoghattuk volna az Dagon lábát (bármik is legyenek-e furcsaságok), de hát ilyesmit minden évezredben csak egyszer sodor a mi vizeinkre köd.


Ne pofázz bele Lajcsi mert olyat kapsz...! Szóval aznap is kint hajóztunk és kincset kerestünk. Nem volt túl jó a fogás, épphogy csak találtunk egy-két hitelkártyát és hónaljstiftet, tapasztalatból tudtuk, hogy ezekért nem lesz túl nagy a járandóság. Homlok kapitány épp ezért még időben a partok felé fordította a Marcsát, mert volt a csapatban egy-két halállottós, meg hát a többiek sem akartak lemaradni az ünnepségekről.

Őszhöz képest tikkasztó hőség volt azon a délutánon, meg olyan szélcsend, amit még nem látott tán az öregapám sem. Sehogyan sem tudtunk haladni a Marcsával, pedig még az evezők is előkerültek. Egyre inkább aggódni kezdtünk, hogy nem érkezünk meg a fesztiválra. Persze leginkább a lottósok aggódtak, mert nem nagyon akaródzott nekik az Ősi Isten gyomrában végezni.

Ahogy sötétedett, úgy lett volna egyre sürgősebb hazaérnünk. Persze ekkorra már a Vízbefúlt Isten is felébredt, és csapkodásával akkora vihart kavart hogy rendesen kapaszkodnom kellett fenn az árbóckosárban. Homlok kapitány azonban mindenáron haza akart térni, ezért szembeszegült minden isten haragjával és belevezette a viharba a Marcsát. Még ma is visszhangzanak a fülemben a felsőbb hatalmakat káromló szavai, ahogy üvöltve-gyalázva űzi előre kis hajónkat a kikötő felé. Ezt nem kellett volna, ezért mindannyian megfizettünk később.

Korom sötét volt, mire megláttuk Izmuth fényeit. Kicsit több is volt belőle a megszokottnál: a fél város lángokban állt, a tengerben meg maga Dagon, az Alvó (ekkor Az Éppen Most Ébredt) csatázott két percéletű hősféleséggel. Én már ekkor láttam, hogy nem lesz ennek jó vége, de a kapitányunkat elvakította a düh és a tehetetlenség: az első adandó alkalommal, amikor a Hatalmas Öreg a víz alá merült hogy ott folytassa a küzdelemet, irányba állította a hajócskánkat, és megpróbált vele a kikötőbe bejutni.

Sosem jutottunk el odáig: az ősi istenség újból kiemelkedett, és visszasodorta a Marcsát az óceánra. Egyik csápjával még derékbatörte a főárbócot, na ekkor veszítettem el az eszméletemet és a szemem világát...

Fényes nappal ébredtem, valami ismeretlen tájon, a homokos tengerparton. A nap kegyetlen erővel sütött, úgyhogy bevonszoltam magam egy közeli magaslatra, amit mocsaras erdőféleség borított... és ekkor döbbentem rá, hogy már nem Arkhamban vagyok. Az évszak, a nap állása, de még állatok és a növények sem stimmeltek. Rádaásul a távolban a horizonton a tengerben ott fénylett az ismerős ködsáv, csak éppen nem napynyugta irányában, hanem pont az ellenkező oldalon! És ekkor tűnt fel a leghihetetlenebb dolog amit láthattam: a tengerből egyszer csak maga Dagon emelkedett ki teljes magasságában! A hatalmas szörnyeteg nekirontott a ködnek, de visszapattant róla! Törékeny lelkem nehezen viselte az istenség másodszori látását is egy napon belül, ezért újból elájultam...

Igen, ti már tudjátok mi történt, hiszen azóta eltelt öt év: Dagonyába kerültem, Dagon új birtokára, ami szomszédos Arkhammal. Némileg könnyebb az átjárás köztük, mint egyéb létsíkokra, persze itt is szükséges azért némi emberáldozat. Mondhatjuk azt is, hogy én voltam az első alattvalója az Azóta Már Felébredtnek, és mint ilyent, állítom hogy nagy becsben tartott, legalábbis nem evett meg az alatt a hét hónap alatt, amíg a mocsaras szúnyogoktól és élőhalottaktól hemzsegő birodalmában töltöttem. És hogy hogyan jutottam vissza Izmuthba? Fizess még egy Syrupot, és azt is elmesélem...!

A Culcu fattyával Dagon sokáig küzdött az öbölben. Hol egyik, hol a másik kerekedett felül, de a küzdelem kiegyensúlyozott tűnt. Igaz, közben a kikötőváros nagy része áldozatul esett ennek a csatának.
Hajnalra vége lett.
Egyszer csak eltűnt mindkettő titán nyomtalanul, csak a pusztítás maradt utánunk.
------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szil Veszter mogorván ült a csápokkal díszítette faragott székében.
Több hónap telt el a Mennydörgés Estéje óta, a rend helyre állt és a Denevérfüles aktivistákat kigyomlálták a városból,  a kiszegezett fülek a városkapun száradnak az óta is.
Örült, hogy sikerült megfékezni a káoszt és talpra állítani a várost
De nem volt boldog, hiányoztak a tacskói. Nem voltak a legjobb házőrök, de a szívéhez nőttek. Ajánlottak neki a mesterek más, jobb, vadabbakat tisztavérű Tindalosokat, de nem kellettek neki.
Most meg újabb idegen érkezet. Szerencsére nem tűnt veszélyesnek, hisz csak egy nő volt. De amit mondott az nem volt ínyére Culcu Első kezének.
A fővizsgáló asszony, Miss Uranus feladata szerint a birtokok közt járt és ellenőrzést tartott. Számadással csak magának a Legnagyobb Öregnek tartozott.
Hiába magyarázkodott Veszter, a megannyi körülményről és a szerencsétlen esetről. Neki, mint a város vezetőjének és előjárójának felelnie kellett az eltávozott istenért és a romba dőlt városért. Keresnie kellett egy bűnbakot, mert nem akart a legnagyobb Öreggel találkozni. Pont elég volt neki az mikor évente egyszer jelentést tett Culcunak. Utána hetekig nyomta az ágyat hagymázas rémálmokkal küzdve
Lehet, hogy elvesztették a gyárat - meg vele a törpét is - és a tengeristenüket, de legalább élnek.
Az agyszívók vezetőjét megbízta egy különleges feladattal. Keressen olyan varázst, rítus vagy akármit, amivel visszaforgathatják az idő kerekét és meg nem történtté tehetik azt az estét. De a várakozást megunta, és új másik megoldás után nézett.  A Mitosz dohos fóliánsát lapozgatva sorra vette a még hatalommal bíró isteneket, entitásokat.
Tsathoggua, Ithaqua, Nyarlathotep,...
Egy ismerős névre bukkant.
Azathoth. A Küklső síkok falánk istene, a Démon Szultán.
Talán ő segíthet