5.2 Freedom (A Szabad Emberek Városa), Bughunt, Blackout

Valamikor az idők hajnalán virágzott itt az élet, és az itt elterülő földön egy aprócska falu, település jött létre. Nevét, Sár-Lak, a település közepén terpeszkedő szörny szájáról kapta. A bestia a bolygóval lehetett egyidős. Valamikor a kezdet kezdetén a földbe fúrta magát és tátott szájjal várt. Az idők során mindig jutott élelemhez, jobb időkben élőhöz, máskor döghúshoz. A teremténynek mindegy volt, hisz egyfajta delejes állapotban létezett. Vegetált és az alkalmat várta, a magafajta lények eonokig fejlődnek, közben testükről utódok válnak le, akik távol az Ősüktől a föld alatt haladva letelepednek és hasonló vegetatív állapotban léteznek.  A körülöttük szorgoskodó hangyanépek és háborúik nem kötik le őket, mindig lesz valaki, aki a száj elé árul és imádja, áldoz neki.
A száj szélét alkarnyi nagyságú fogak borították, és ha a falat megakad egy ilyen szaru kinövésben a torkából, abból a setét lyukból kicsapódott a többágú nyelv és a mélybe rántotta az élelmet. A körülötte élő emberek eleinte féltek, de miután felfedezték a jó oldalát a dolognak, letelepedtek itt. A száj szélén élénksárga színben nyers apatit rakodott le, valószínűleg a sárlak testnedve keményedett meg nap és a szelek hatására. A körülötte élők gyorsan felfedezték ezen anyagot nyersen fogyasztották.

A mágusháborúk kiszárították a bolygót és Sár-lakot sem kímélték, azok, akik túlélték ezt a csapást elzárkóztak mindenki elől. Csendben, nyugalomban éltek, mígnem az első Szabad Ember csapat rájuk nem talált. Menekülő rabszolgák voltak és ezen a helyen rejtőztek el. Felerősödve végigportyázták a Nagy Alluvial sivatagot és a rabszolgatáborokat. Népességük felszaporodott a befogadott emberekkel és kialakították a társadalmukat.  Ekkor született meg Freedom városa.
A száj kulcsfontosságú volt a fejlődésükben. Tökéletesítették a felhasználhatóságát és megalkották a Fűszert belőle. A legritkább jövőlátó drogot Athason. Igazálmokat hozott a fogyasztójának, de sűrű használata nem várt következményekkel járt. A használójának az arcában elzárta a vérellátást és így a megfelelő tápanyagokat se kapta meg, visszafejlődött és fokozatosan elhalt. De ezt a Szabad Embereken kívül senki nem tudhatta, hiszen ritkán és kis mennyiségben került ki a városon kívül. Alkalmanként egy- egy névtelen harcosuk egy kisebb tarisznyával útra kelt és pénzre, árura cserélte.
Freedomot két nemesi ház uralta látszólag békében, az Artemisek és a Harlekinnek.
A város terjeszkedett és a vége beleért a környező hegyekbe. Ahol mindenféle alagutakat és egyéb biztonsági helyeket építettek ki. Nem számoltak a hegy mélyében élő lényekkel, akikkel folyamatos harcok folytak a területekért. A fúrások alatt egy ritka anyagot találtak, de erről csak a város vezetése tudott.
Ez volt a Lyrium, avagy a nyers mágia megkövült darabja.
A mindenki számra tiltott anyagot egy elzárt helyen őrizték, mert egy kísérlet alkalmával démoni befolyás érte a tesztelő csoportot és a haláluk vetett végett a Lyriummal való kísérletezésnek.

-Nem léphetsz be ezen város kapuján. Menj el.
-Dehát...-Mikor megpróbálok közelebb lépni utamat két alabárdos őr zárja el.
-Takarodj innen. Nem fogok népem közelébe ereszteni egy démont. A társaid viszont nyugodtan beléphetnek.- a falu vezetője határozott hangon szól hozzám. Kizárt, hogy megtunám győzni.
-Rendben srácok. Menjetek be, tankoljatok, kérjetek útbaigazítást és pedig addig megpróbálom elérni, hogy ne zabáljanak fel addig a cápák.-Lököm oda a többieknek és az elöljáró nagy örömére lehuppanok a földre a kapu mellé.
-Gurney várj.-szól egy öreg hang.-mutassátok meg nekem kiről szól a vita.
-Shany asszony? Mit keres maga kint ilyenkor?
Fölállok és szembefordulok a jövevénnyel. Egy görnyedt idős asszony az. Ruháját mindenféle csontok és rúnákkal telivésettfogak díszítik. Botjára támaszkodva egyenesen szembe néz velem.  
-Szóval te vagy az akit csak úgy emlegetnek malak al-mut? Gyere közelebb had nézek a szemedbe.-Az öreg recsegős és száraz hangján lassan beszél. Biztos valami helyi sámán féleség.
Az őrök a szavára átengednek, hogy közelebb mehessek. Nagyon ki kell tekernie a nyakát, hogy belenézhessen a szemembe de megteszi. Komoran figyel engem. Miután a szemeimmel végzett sorra megvizsgálja az egész testemet. Még mindig az a nyavajás szajha öltözék van rajtam.
-Nem kell félnetek tőle Gurney. Tényleg ő Izaura akit Atreyu oly régóta keres. Engedjétek be ezt a szenvedő lelket.-Majd rámpillant.- Kérlek kövess leányom.
Lassan haladunk végig a város esti utcáin. Az épületek magasak és erődítmény szerűek. Nyilván a szabad emberek nem akarják, hogy a bármiféle fosztogatók tönkretegyék nehezen kivívott szabadságukat. Az öreg egy a város határán húzódó keleti sziklafalon tátongó barlangba vezet. A falra ősi jelképek vannak festve. (Intergalactic lore skill check: success) Csak ámulok rajtuk. A nagyrészük akár több ezer éves lehet de akad olyan is amelyik a mágia háborúja előttről származik. Lenyűgöző látvány. Az egyetemi professzorok a mindkét karjukat odadnák, hogy elsőnek vizsgálhassák meg. Az álmélkodásomat a sámán asszony töri meg.
-Ülj le a tűz mellé. Hideg van már ilyenkor.
Félek a tűztől hiszen számomra most a legveszélyesebb dolog de nem szeretnék illetlen lenni így engedelmeskedek. Az asszony közben egy ládában turkál majd valami ruhaféleséggel tér vissza.
-Ezt vedd magadra. Hamarosan úgy is visszaindultok a sivatagba.
Egy egyszerű homokszínű köpeny és csuklya. Látszik, hogy az athas sivatagaira tervezték hiszen jól fedi az ember arcát ha viharra kerülne a sor.
-Igazán köszönöm az önzetlenséget. De nem tudom meghálálni.
-Figyelj rám. Látni véltem a jövődet. Ne hidd, hogy békességben tudsz élni ezentúl. Olyan dolgokat kell majd tenned amiktől még így holtan is undorodsz. Fájni fognak kegyetlenül és ez a legrosszabb neked. Hogy nem érzed a fájdalmat. Nem fogod tudni mikor jársz rossz úton. Vakon haladsz előre az élet ösvényén. Úgyhogy legyenek a társaid a szemed és füled. Halgass rájuk mert hiába vagy erős ha egyszer eltévedtél.
-Azthiszem értem.-felelem ahogy a lágokba révedő arcát bámulom.
-Kérlek fogadj el tőlem még valamit. Hiszen fegyvertelenül járod a pusztát és csoda, hogy eddig eljutottál így. Valahol ott kell lennie a láda mellé támasztva.
Odapillantok. Csak egy hosszú botot látok ott de a tűztől rosszul látni úgyhogy odalépek és felemelem. Tényleg egy bot. De egy éles csontdarab van a végére erősítve. Tulajdonképpen úgy néz ki az egész mint valami kasza.
-Az ott a Sár-lak eggyik foga. Kemény mint az acél. Vigyázz vele.-mondja mosolyogva az öreg.
-Köszönöm kedvességedet.-Hajolok meg amennyire mélyen csak tudok.-Ígérem jó célra fogom használni.

A városhoz érve nehezen, de végül bejutunk. Paul azonnal szüleihez szalad és egyelőre kíséret nélkül hagy minket. A kapuban törtánt közjáték után egy öregasszony magával viszi Isithet és az ajtónálló, látszólag vitéz harcos, akit Gurney-nek szólítottak szorosan ránk tapad, hogy majd ő elkísér minket és körbevezet.

Egy idegig sétálunk, mikor egy nagyobb kőben megbotolva félrecsúszik a köpenyem és kivillan a tőröm. Gurney egy pillanatig sem hezitál. Azonnal fegyvert ránt és a torkomra szorítja, míg az őrök elzárják tőlem Leo-t és Ervint.
- Őrizzétek őket. Ez velem jön.

A torkomra szorítotva a kést egy kissé lepukkant vályogházba vezet, elveszi fegyvereimet és kikötöz egy székhez. Szépen, lassan, hogy én is megértsem kifaggat a tőr eredetéről és a céljaimről. Nem értem az egészet. Rébuszokban beszél, mintha többet vélne rólam tudni, mint amit én tudok magamról.

Őszintén válaszolok minden kérdésére, de látszólag nem tudom meggyőzni. Egyre idegesebb, míg végül elkeserewdésében elmeséli álmait. Szégyellve magam, mert egyébként talán bármire képesek lennénk az átok megtöréséért, megpróbálom biztosítani arról, hogy szeretett kunzinját véletlenül sem szándékozzuk bántani.

- Tedd ki a kezed!
- Mi?
- Ha komolyan gondolod, akkor nem lesz semmi bajod, azonba ha megpróbálod megtenni, szörnyű átkot hozol a fejedre.

Komolyan gondolom a szavaimat, ezért gond nélkül kiteszem a kezem. Ha nem tudom megtörni az átkot, akkor így is úgyis meghalok, nincs veszteni valóm. Felkapja a tőrömet és az alkaromba egy szimbólumot karcol:


A fájdalom égető, reflexszerűen kikapom a tőrt a kezéből és a jel pirosan kezd izzani. Mintha egy méreg járná át a testemet. Feszítő dühöt és vérszomjat érzek magamban. Ketten fognak le, hogy ne tegyek kárt senkiben. A tőr lassan kicsúszik a kezemből és kezdek tisztulni.

Gurney főlém lép.
- Nem tudtad, de a tőr, amit hordozol az Első Kard. A bibliai Cain ezzel a fegyverrel ölte meg testvérét. A jel és a tör össze van kötve. Ha a szabad népre emeled fegyvered, a jel elpusztít. Ez egy nagy teher, tudom, de biztosítanom kell Paul épségét. De, hogy előnyöd is származzon belőle, fel is ruház erővel. Jobb, gyorsabb, erősebb leszel. Nem léphetsz egy gyerekkorától harcosnak nevelt gladiátor nyomába, de könnyedén megvédheted magad.

- Senkinek nem beszélhetsz erről, ez a mi biztonságunk záloga!

A heg éget, de bólintással jelzem, hogy megértettem. Éppen visszahúzom a ruhámat a karomra, amikor ketten rontanak be a kunyhóba.
- Ereszd el!

Az öngyulladós-homokbafulladós incidensem után enyhén sokkos állapotban baktatok a többiek után.
Egy idő után észreveszem, hogy egy gyerek vezet minket, akinek szemmel láthatóan valami baja van Isith-el. Biztos pubertás korban van és nem bírja leplezni érdeklődését a másik nem iránt... [assess social situation check: fail]

El is vezet minket a városáig (VÉGRE! CIVILIZÁCIÓ!), de az őrök nem akarnak beengedni minket. (FAKK!) Nekik is gondjuk van Isith-el. Nem sikerült volna még túljutniuk a pubertás koron? [assess social situation check: fail, yet again]

A kapu mögül előcsoszog egy öreg nő és valami cifra kifejezésekkel emlegetve elvezethi Isith-et. (Na de ő már BIZTOS TÚL VAN a pubertáson...) Az őrök minket már gond nélkül beengednek. De alig haladunk a városban, a dokit is elválasztják tőlünk és magunkra hagynak minket Leóval két őr kíséretében. Épp mérlegelném a helyzetünket, amikor egy valahonnan borzasztóan ismerős (és kellemes emlékekhez kötődő) szag enyhe nyoma üti meg az orromat, de még nem tudom hova tenni... Hirtelen felkelti a kíváncsiságomat a város. Nézzük csak: Isithet kimondottan barátságos körülmények között vezették el... Leó és a doki meg eddig kivágták magukat minden helyzetből... és különben is, megmentették a gyereket... gyakorlatilag BARÁTOK a helyiekkel. Szóval semmi gond nem lehet belőle, ha rájuk hagyom a dolgot és kicsit közelebbről megismerkedek a várossal. Miután ezt jól végigvezettem magamban, megfigyelem az őreinket a megfelelő pillanatra várva és a figyelmük lankadásának első jelére Leóra kacsintok, majd a fajtámra jellemző tehetséggel észrevétlenül elsunnyogok. [elszotyizás check: success]

@Isithieländé:

- Malak-Al-Amut, egy pillanatra - mondja a néni mikor lépnél ki a barlangból - még azt tudnod kell, hogy mint mindennek a te új léted is céllal jött létre. Semmi új nem létezhet anélkül, hogy a régit el ne pusztítaná és a helyébe ne állna.
Lecsukódik az öregasszony szeme mikor kinyitja újra, csak a fehérje látszik belőle, és ajkai mozgásba kezdenek:
- Hadd mondjak el egy történetetet neked. Valamikor még az én születésem elött, a csillagokon túlról érkezett az idegen. Koritiannak nevezte magát, először céltalanul rótta Athas vörös földjét, és kíméletlenül bánt azokkal, akik az életére törtek.
- Mikor rájött hatalmára, végigfosztogatta a rabszolgatáborokat, karavánokat. Sebezhetetelen volt, nem volt penge - se csont, se acél - ami megkarcolhatta volna a bőrét. Sötétített kerámialapokat viselt, ami a szemét eltakarja, és állítólag ha hinni lehet a túlélők beszámolójának a szemei helyén fogak nöttek és ezen keresztül táplálkozott. Áz általa levadászott rabszolgát szemét falta ezen a keskeny nyilásokon keresztül. Idővel ő lett az első számú és legdrágább embervadász a homoktól innen és túl. Nincs az a préda, akit ő ne találna meg.
- A fegyver, amit tőlem kaptál, kifejezetten ellene készült és a lemészároltak hozzátartozójainak könnyeiben pácoltuk. Normál fegyverként fog szolgálni minden ellenféllel szemben, de a démont ezzel megsebezheted.

- Atreyu feladatát bevégezte mikor megtalált téged. Mentsd meg a rabszolgákat a Koritiantól, Malek-al-Amut, hisz te is egy vagy közülünk. Ő is vadászni fog rád, mindig megérzi az ellene fenekedőket -fejezi be az öreg sámánasszony és összerogyik.
(New Personal Quest added: Kill the your Nemesis, The Corinthian. Weapon quest added: Train yourself with the scythe. Weapon level 0)


-------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Intermezzo:
A sivatag közepén elterülő városban egy hűs szobában henyélő alak épp lerakta  a pengét. Áldozata szemgödrei üresen tátongtak és neki vér folyt a szeméből.
Új, aggasztó érzés kerítette hatalmába nem a megszokott ami táplálkozás után szokott előjönni.
Zavar támadt az erőben, riválisa ébred erőre a pusztuló nap fénye alatt.
A Koritian, a Hullafaló, az Elfajzott elmosolyodott végre igazi kihívóra akadt.

@Dr. Casanova Boltar:

A heg éget, de bólintással jelzed, hogy megértetted amit mondtott a férfi. Éppen visszahúzod a ruhádat a karodra, amikor ketten rontanak be a kunyhóba.

- Ereszd el kapitány! Nagyobb gondunk van ennél most! – mondja az egyik burnuszos alak, látszólag egy rangban van vele – a bányákban az egyik járat beomlott és áttörtek a Mélyrovarok. Idő kérdése, hogy eljussanak a titkos raktárig vagy a tellérekig. Meg kell állítani őket, még mielőtt megtalálják a kiutat a a felszínre.

Gurney talpraránt - a feje felett egy ismerős ikon jelenik meg: egy buborékban lévő kérdőjel - és a szemedbe néz:
- Ne okozz csalódást Kecskepengés! Szedd össze a csapatod és találkozunk a bányák bejáratánál. Az oldalunkon fogtok harcolni, most minden pengére szükség van.

(Main Objectives updated: Find your team and gather them.(1/4)
After that go the the mine and deal with the invaders.)

Érdekes város ez a Sár-Lak... - gondolnám, ha így lenne, de nem így érzem. Ahogy ismeretlen célunk felé igyekszünk a kapuból kiséretként mellénkállított őrökkel, jobban is meg tudom figyelni az itteni kultúrát. Tipikus sivatagi várost látok, ami a hegyek közé beékelődött völgyben terül el. Mi most egy nagyobb sík részen haladunk át, ahogy látom, az épületek többsége ide épült, de akad belőlük szép számmal a domboldalakon is felfelé.

Ahogy a város közepe felé haladunk, úgy lesz egyre nagyobb a tömeg. Burnuszos alakok lökdösödnek mindenfelé. A kis utcák egyre szélesebbek, és a házak előtti ponyvák alatt megjelenek az árusok is, amik mindent árulnak, ami édes, színes, csillogó vagy valamilyen fűszerféleség. Természetesen a híres Fűszerből (nagybetűvel) nem látni sehol, arra nem kint a piacon alkudoznak az effendik egymás között...

Társaim szép lassan lekopnak rólam, kit ezzel, kit azzal az indokkal távolítanak el. Utoljára a kis goblin tűnik el valamelyik mellékutcában a piacon, az első kebabos illatát megérezve egy pillanat alatt otthagy minket. Hm, nem tudom mit gondol magában, hogy pénz nélkül mit fog tudni venni. Legalább kért volna egy-két kerámiát, gondolom magamban, adtam volna neki szívesen.

A piac közepe környékén, a legsűrűbb tömegben vagyunk, amikor meghallom a távoli robajlást. Őreim összenéznek, majd a háromból kettő elindul a felcsapódó füstfelhő irányába.

- A bányáknál történt valami - mondja az ottmaradó utolsó katona, de nem tudja folytatni, mert hirtelen egy hátulról érkező hátizsákos alak löki fel. Ez után felgyorsulnak az események: a hátizsákos üvöltve továbbrohan (Mintha azt üvöltené, hogy Kalak, vagy azt hogy Sar-lak?), a katonám feltápászkodik, majd a lándzsáját markolva a kiabáló rendbontó után rohan. Érdeklődve figyelem az eseményeket. 10 méteren belül utoléri, majd a hátizsákján keresztül felnyársalja a szerencsétlent.

Döbbenten nézem a történteket. Leszúrta, csak azért mert fellökte? Hát mi a franc folyik itt? Azt hittem, ez a szabad emberek szabad városa, ehelyett mit látok? Persze az is lehet, hogy oka volt, lehet, hogy felismerte az őr a futkározó bolondot, lehet hogy egy közveszélyes őrült gyilkos, vagy egy terrorist...

Ebben a pillanatban a földön fekvő haldokló alak meghúz egy kis zsineget a zsákján, majd eltűnik egy hatalmasat dörrenő tűzgolyóban. Az őt leszúró katona szerterepül (keze és lába az egyik irányba, a többi testrésze a másikba), és én is érzem, ahogy egy láthatatlan, de hatalmas erő felkap a földről, majd repít, repít... egy döccenéssel a piac túloldalán lévő épületek egyike fog meg. Kicsit túl nagyot nyekkenek, ezért úgy döntök ideje egy csöppet pihenni...

--------------

Másnap délután.

A fehér a gyász színe a Szabad embereknél is, és a tegnap események miatt ma ezt vette magára a kikiáltó. Ahogy felfelé lépked a félig rombadöntött piac mellett felépített emelvényen, látja, hogy a város apraja-nagyja eljött, hogy meghallgassa a vének kiáltványát.

- Közhírré tétetik! - kezdi - Mi, a Szabad Város Vénei a mai napon gyásznapot hirdetünk. Senki ne dolgozzék, öltsön magára mindenki fehéret és otthonában emlékezzen a bányánál és a piacnál elhunyt 43 polgártársunkra. Holnap viszont új nap ébred: megkeressük a bűnösöket és meg fogják kapni a büntetésüket! A Vének Tanácsa a vizsgálatot elvégezte a két robbantás helyszínén és ezennel nyíltan vádolja szabad emberek meggyilkolásával a bányák alatti járatrendszerben tevékenykedő Sar-Lak Mártírjai szektáját. A szervezet Mélyrovarokat felhasználva tört be a bányáinkba, majd a káoszt kihasználva robbantott a piactéren. Mindamellett egybehangzó véleményünk szerint a terrorista szervezet mögött Tyr máguskirálya, Kalak áll. Ezért a mai naptól kezdve megszüntetünk mindennemű kereskedést Tyr városállámával. Tyr és Kalak káoszt szít városunkban, és mi ezt nem hagyhatjuk!

Bárki, aki a robbantást elkövetőkről információval rendelkezik, jelenjen meg a vének tanácsa előtt! Jutalma nem maradhat el, ha hasznos információval érkezik.

- Ereszd el kapitány! Nagyobb gondunk van ennél most! – mondja az egyik burnuszos alak, látszólag egy rangban van vele – a bányákban az egyik járat beomlott és áttörtek a Mélyrovarok. Idő kérdése, hogy eljussanak a titkos raktárig vagy a tellérekig. Meg kell állítani őket, még mielőtt megtalálják a kiutat a a felszínre.

Gurney talpraránt - a feje felett egy ismerős ikon jelenik meg: egy buborékban lévő kérdőjel - és a szemembe néz:
- Ne okozz csalódást Kecskepengés! Szedd össze a csapatod és találkozunk a bányák bejáratánál. Az oldalunkon fogtok harcolni, most minden pengére szükség van.

Ahogy feltápászkodok, hirtelen még egy robbanás üti meg a fülünket, de ez már jóval közelebbről. Gurney szemén látszódik a zavartság.
- Készülj fel, találkozunk a bányáknál.

A fájdalom szinte teljesen elmúlt, picit még lüktet, de nem vészes. Szóval, a szabad népre, de főleg Paulra nem emelhetem a kezem. Ez rendben is van, de az ellenségeiket bánthatom...
- A városban is?! -kiálltok Gurney után.

Láthatóan nem hallotta a kérdésemet, de ha hallotta is, biztosan nem érti mire gondolok. Hát jó, akkor egyelőre hanyagoljuk a vérontást a városon belül. Kilépek a kunyhóból és látom füstölni a várost. Szééép, én meg itt vagyok magam és azt se tudom merre menjek.

Elindulok a tér felé, ahonnan a füstöt látom emelkedni, hátha találok valakit, aki segítségemre lehet. Mindenfelé csak pánikoló helyieket látok és rengeteg halottat. Ahogy sodródom a tömeggel, az egyik lerombolt bodé maradványai alól egy kart látok kiszűrődni.
- Leo! -kiálltok fel.

Leszedem róla a törmeléket, ellenőrzöm a pulzusát és megköönyebülten helyezem stabil oldalfekvésbe. Nehogy már a saját nyálától fulladjon meg. Megpróbálom felpofozni, de mély kóma-szerű állapotba került. Miközben élesztgetem, egy kéz helyeződik a vállamra.
- Ő rendben lesz, nekünk segíts.

Felnézek és egy vakítóan kék szemű nagyon öreg ember áll fölöttem.
- Megmentetted a fiamat, kérlek, most a népemen is segíts.

Kérdően nézek rá, mire elmondja, hogy elfogtak egy lázadót, de ők képtelenek ártani a közülük valónak, még ha életükre tört is. Engem kér meg, hogy lehetőségeiim szerint próbáljak információkat kiszedni belőle.

Leo-t biztonságba helyezem és az öreggel megyek. Hirtelen Paul is feltűnik, éppen a helyieknek segít a sérültek ápolásában. Pár perc séta után egy zárható sátorba vezetnek, ahol a székre le van kötözve egy lázadó. Magamra hagynak vele. Jól jönne Manu, ő biztos gyorsan kiderítene mindent.

Politika jártasság híján a saját eszközeimmel próbálom szóra bírni a rebellist. Az igazság szérumhoz adok egy listát az ajtóban álló őrnek és amíg összeszedi, elbeszélgetek a páciensemmel.

Előveszem a tőrömet és finoman karistolom vele kicsit az arcát. A kezem ég, a heg izzik. Gyorsan rá kell jöjjek, hogy nem ölhetem meg, de nem hagyhatom, hogy ezzel is tisztában legyen, ezért a fájdalomtól eltorzult arcommal próbálom a vérszomjamat sugallni felé, de ő nem beszél.

Időközben megérkezik az őr is. Elkészítem a szérumot és közben kimérten beszélek hozzá és igyekszem a frászt hozni az idegeire. Fecskendő híján egy sűrűbb koncentrátumot juttatok be folyadékkal. Kicsit ellenkezik, de régen evett, ezért hatástalan a próbálkozása. Kicsit várunk, aztán gyorsan megered a nyelve. Csak szavakat képes mondani, mert küzd a szer ellen:
- Kalak
- Tyr
- Sár-Lak Mártírjai
- Barlangok
- Rovarok

Majd elájul...
Dolgom végeztével tájékoztatom az Artemis házat és rájuk hagyom a további nyomozást. Illedelmesen távozom és megpróbálom előkeríteni a többieket. Isith-tel a főtér mellett találkozom. Egy fura lándzs-szerű bot van a hátára erősítve és a helyieknek segít, akiknek az arcára van írva a félelem és hála fura egyvelege. Groteszk látvány, az tény.

Mellé állok és tájékoztatom a történtekről, de ő se tudja, hogy Ervin merre lehet.
[Find your team and gather them.(2/4)]

Hirtelen egy aprócska test rohan belém hátulról.
- Ééé...ééé...n, nem, ezt látnotok kell.
- Ervin, nyugodjál meg, szükségünk van rád.
- De, hatalmas, jajj.
- Inkább segíts, sok dolgunk van.

[Find your team and gather them.(3/4)]

- Uraim, hárman maradtunk, Leo-t kiütötte a robbanás, segítenünk kell a helyieknek, mert különben... izé, szóval segítenünk kell. Gurney a bánya bejáratánál vár, meg kell küzdenünk pár rovarral és megannyi lázadó helyivel. Én megpróbálom őket élve elfogni, de ha véletlenül megölitek őket, az se baj.

Borzasztó az érzés, hogy segítenem kell, de nem tudok, mert ezek a szerencsétlenek még az árulóikat is szeretik. Hogy nekem állandóan nyakig kell gyalogolnom a ganyéba...

Megérkezünk a bánya bejáratához, ahol Gurney már várt minket és éppen eligazítást tart. A beszéd végeztével felénk fordul.
- Hol a colos?
- A robbanás kiütötte, harcképtelen. -felelem határozottan.
- Ha ennyien, akkor ennyien, gyerünk.

[Main Objectives updated: Find your team and gather them (3/4), failed]

Éppen indulnánk lefelé az aknába, amikor Ervin megrángatja a kezemet.
- Báááácsi! Én nem akarok menni.

Ekkor veszem észre, hogy ez nem Ervin, hanem csak egy kisgyerek, csak kicsit csúnyácska szegénykém és méginkább koszos. Sajnos nincs időm visszamenni és megkeresni Ervint, ezt ketten kell megoldjuk Isith-tel.

[Main Objectives updated: Find your team and gather them (2/4), still failed]

Útjára eresztem és visszafordulok Isith-hez.
- Picsába... -gondolom magamban, de lehet hangot adtam a gondolataimnak.
- Akkor csapassuk!

Elköszönök az öregtől. Bár óriási teherrel látott el. Úgy érzem végre van legalább célja az életemnek. Vagyis annak ami maradt belőle.
Valahol a tér közelén járok. Körülöttem a szokványos élet folyik. Munkások jönnek-mennek, őrök járják az utcákat és néhol egy a porban játszó gyermeket látni. “Idill hely ez a Freedom.”-gondolom. Persze mintha a világegyetem minduntalan engem akarna megcáfolni a következő pillanatban hatalmas robbanás rázza meg a teret. Rögtön sprintelni kezdek abba az irányba. Amint befordulok a térre néző sarkon, meglátom a pusztítást. Szinte semmi és senki nem maradt állva. A romok egyenesen a békés járó kelőkre dőltek. Nem töprengek rögtön belevetem magam a túlélők kutatásába. Rögtön egy csoport férfinak segítek fölemelni egy hatalmas gerendát ami egy kisfiúra zuhant rá. Nem érdekel jól van-e. Amint kikerül onnan rögtön nekiesek pusztakézzel a romoknak hátha kitudok húzni még valakit. Talán azért mert ezek az emberek ugyanolyan elveszettek mint én? Áh nem. Feltehetőleg csak egy reflex ami megmaradt még élő koromból. A nagy törmelék lapátolásból a Doki ránt ki. Tájékoztat a szituációról és megindulunk a bánya felé.
------------------------------------
Kilenc helyi plussz én meg a doki. Nem túl sok. De mégis csak előhúzott fegyverekkel rohanunk a mélybe. A bánya kanyargó járataiban gyorsan eltévednék de szerencsére az őrök tudják az utat. Jó hosszú ideje haladunk le föld a mélyébe de nem találkozunk senkivel és semmivel. A csendet csak a lépteink törik meg. A helyzet gyorsan őrjítővé válik pláne a hatalmas csarnokokban amiken áthágunk. Épp egy ilyenben járunk mikor BUMM. Egy másodperc alatt mindehol ott vannak. Mintha csak miránk vártak volna. Szemből, mögölünk, a falakról. Több százan.
-A francba. Alakzatba!- kiáltja az őr parancsnok. Én a csarnok egyik felén haladok Hógolyóval így eléggé el vagyok szigetelve. Amint a dögök ránkrohannak a kaszával klasszikus paraszt mozdulatokat téve egy darabig távol tudom őket tartani de egy ilyen fegyverrel nem harcolok túl jól ezért gyorsan a falhoz szorulok. Más esélyt nem látva a menekülésre eltüntetem Hógolyót és elkezdek fölmászni a sziklafalon egy járat felé. Közben az őrök a terem közepén pajzsfalba rendeződve lándzsáikkal döfködik le a bogarakat. Nem sok esélyük van. A hullámokban rájuk törő rovarok gyorsan szétverik az alakzatot. A parancsok a fáklyájától félnek ezért elkerüli őt az ellenfél és el tud tűnni az egyik oldalsó járatban. Az emberei nem olyan szerencsések. Gyakorlatilag eltemetődnek a csáprágók tömegében. Egy szegény fickó a fegyvereit eldobva utánam mászik de könnyen visszarántják és darabokra szedik mint Jawa a szerszámot. Pár másodperc múlva a csapatunkból csak cafatok maradnak. Talán egy két ember meg tudott lépni. A Doki lövésem sincs hova tűnt de a hulláját hálistennek nem látom. De nekem sikerült elérnem egy járatot a falon. Négykézláb kúszok a vájatban jó húsz percet mire sikerül kilyukadnom egy szélesebb folyosón. Jobbomról mintha tulakodást hallanék. Halk léptekkel megközelítem. A Doki küzd valami csuklyás fazonnal. Illetve küzdött. Amíg az alak nyaka rohanás fönn nem akadt egy kaszán. Még látni a meglepődött képet a fején amint az elgurul a sötétben.
-Minden rendben doki? -kérdem ahogy újrahívom Hógolyót.
A választ már nem is hallom mert valahol mégarrébb újabb csatazajokat hallok.
Sprintelni kezdünk az irányba és egy újabb csarnokba lyukadunk ki. Sokkal nagyobb terem mint az előző. Középen a szinte minden fellelhető anyagból húzott barikád mögött lerongyolódott bányászok őrködnek.
-Hé ti!-integetek nekik.
-Vigyázzatok!-mutogat mögénk a bányász.
Hátrapillantok és a folyosón amin érkeztünk szinte ömlenek be a bogarak az oldalsó járatokból. A dokival egyszerre kiáltjuk el magunkat.
-Futás!
(Subquest added: help the miners defend against a small wave of bugs)

A szag túl enyhe, hogy rájöjjek honnan jön, vagy hogy egyáltalán felismerjem mi az, úgy hogy egyelőre céltalanul bolyongok városban. Mintegy véletlenszerű, Brown-mozgással így is szép lassan a város közepe fele konvergálok, míg végül a szemem elé tárul az óriási lény látványa, ami köré a város épült. Vagyis a szájáé. Már ha lehet egyszerűen csak szájnak nevezni egy ilyen hatalmas fogakkal kirakott óriási gödröt. Elidőzök egy egy kicsit, próbálva feldolgozni a böszme látványt, amikor is a tekintetem megakad a száj mellett lerakódott élénksárga anyagon. Közelebb megyek, felkapok egy kisebb darabkát és megkóstolom.

- SZARJAK TÉGLÁT, HISZ EZ APATIT!

A foszfor illata piszkálta eddig a szaglásom ingerküszöbét! Végignézek a rengeteg, szerteszét heverő nyersanyagon és elképzelem mi mindent tudnék kezdeni ennyi kinyerésre váró foszforral. Leizzad a homlokom, rángani kezd a szemem széle, lelki szemeim előtt már lángogban áll Athas egész világa. Mielőtt teljesen maga alá temetne a Freedom városa okozta kultúrsokk, hirtelen jelezni kezd a loot-ösztönöm. Mintha madzagon húznák, a fejem oldalra fordul és ráfókuszálok a távolban az óriási lény egyik fogáról lelógó bőrszütyőre.

Rajtam és a szütyőn kívül minden más jelentéktelen háttérré fakul a világból. I NEED THAT SHIT. A következő pillanatban azon kapon magam, hogy már a fogon próbálok a közelébe jutni, de ahogy vékonyodik a fog, úgy nehezedik a haladás. Úgy döntök, hogy inkább a fogba csimpaszkodva kúszok közelebb. Már elég nehéz tartani magam, de még mindig nem érem el. Nyújtózkodok... na... még pár centi... hnng... még egy... gnnnh... Már súrolják az ujjaim, amikor egy robbanás rázza meg a környéken az épületeket és a földben terjedő rengések hatására megadja magát a szütyő és a mélybe zuhan. Gondolkodás nélkül utánavetem magam és sikerül is reptében elkapnom. Mosolyogva magamhoz ölelem és összekucorodok körülötte:

- Drágaszágom!

Várjunk csak. Valami itt nincs rendben. Tudatosul bennem végre a jelenlegi helyzetem és cérnavékony halálsikollyal a lény tátott szájába zuhanok.

@ Dr. Casanova Boltar, Isithieländé:

A csarnokot félhomályba vonja be a bányászok által gyújtott fáklyák fénye, futás közben a barrikádra összpontosítva az utolsó erőtöket bevetve ugrotok be mögé. A rögtönzött mellvéden elvásik a rovarok csáprágója, amit épp a lábatokba mélyesztettetek volna.
Körülnézve nyolc talpon lévő bányászt láttok akik még állják a sarat, körülöttük tucatnyi társuk hullája hever a rovarok szétroncsolt torzójával keveredve.
Szemből egy nagyobb hullám érkezik és mögöttük feltűnik egy nagyobb test, ami ütemesen lüktetetve újabb és újabb rovarokat hozz világra és azok pillanatokkal késöbb indulnak is felétek.
A két oldalsó mellékjárat sötétjéből egy-egy emberszerű rovar tűnik fel, és ahogy a szájukat eltátják zöldes anyag szeli át a levegőt, és a széleken harcoló  emberek az arcukhoz kapnak. Füst száll fel és szinte érzitek az orrotokban az égő hús szagát. Két bányász savmarta arccal terül el, a sav szinte semmi se hagyott a képes felükből. Ebből se lesz nyitott koporsós temetés - gondoljátok, de a következő pillanatban már kitines páncélba vág a fegyveretek.
Nincs idő most gondolkodni, egy pillanat kihagyás is az életetekbe kerülhet.
Main quest: Trouble in the Mines: Deal with the Maggots infestation.
Sub-quest updated: Help the miners defend against the wave of bugs
Kill the Breeder0/1
Kill the bloaters 0/2
Kill the rest warrior bugs 0/30
Optional: save 3 miners



@Leonidas:

Hideg vizes érintésre térsz magadhoz, kapnál a fegyvered után, de nem találod hirtelen. Egy nyitott sátorban fekszel félmeztelen és a testedet kötések borítják.
Az ágyad mellett lévő fekete lepelbe burkolt asszonyok félreugranak a hirtelen mozdulattól és kérdőn néznek rád. Mondanak cvalamit de az átélt történtek miatt még cseng a füled (Temporary deafness- half hour) Mikor hangosabban szólnak hozzád már megérted mit akarnak:

- Jobban van effendi? A robbanást megúszta kisebb zúzodásokkal és felszíni sérülésekkel, láthatóan rendben fog jönni. A társai, a fiúk a bányában dolgoznak, hogy megfékezzék az betörő rovarok invázióját.

@Szenes Ervin:

A zuhanás rövid ideig tart és a szörnyszáj oldalfalán megpattanva a nyálkás mélybe zuhansz, de a lootodat nem engeded el.  Az évezredekig tartó emésztés felé úton, csak annyi jut eszedbe, hogy vajon mit rejthet a bőrszütyő.

KÖZJÁTÉK 1:

---------------------

Álmomban a haldokló nap fényében egy dűnét mászok meg éppen... de nem a már megszokott homok, hanem csont és vér alkotja, a Végtelen Háború áldozatainak tetemein tapodok a csúcs felé tartva. Testemen az ősi elf harcosok tükörként csillogó mithrillpáncélja, kezemben vörösen izzó penge.

Ahogy felérek a dombtetőre, egy talpig vasba öltözött mul harcos ront rám. Páncélján megvillan Tyr jele a sárkány, ami ősi dühöt vált ki belőlem: kardomat kinyújtva, pusztán szellemi energiáimmal rárántom a pengémre ellenfelemet, majd ugyanazzal a mozdulattal mérföldekre repítem élettelen testét.

Kacagás hallik a szomszéd dűne tetejéről. Odapillantva meglátom ősi ellenfeleinket, Kalakot és Sus-must, ahogy engem figyelnek gúnyosan. Körülöttük ott vannak a társaim, akiken már nem segíthetek, és ők sem rajtam, mert mind halottak. Ervin még holtában is kiomló beleit próbálja visszatuszkolni a testébe, Isith pedig kitépett gerinccel, kivájt szemgödrökkel és törött végtagokkal fetreng az átokhozó lábai előtt. A doki sem járt jobban: akasztófán himbálózó élettelen testéről éppen hollók csipkedik le a maradék húst...

Dühöm határtalan: eltüsszentem magam, ezzel agyamat egészen a delta állapotig juttatom. Már maga a tüsszentés is mérhető lett volna a Richter-skálán, de az eztán belém áramló energia még ennél is nagyobb: a szomszéd dűne csont-vér és hús salakjából egy családi ház méretű gombócot gyúrok elmém energiájával, majd ezt hajítom a félig sárkány nagyúr és csatlósa irányába.

A lövedékem ártatlanul pattan le a védőpajzsukról, mint ahogy a második, a harmadik és a negyedik is... ők pedig csak nevetnek, nevetnek és nevetnek.

- Csak ennyit tudsz kicsi elf? Ezzel sohasem töröd meg az átkot, a nyers erő ide nem elég! - üvölti Kalak, majd varázslásba kezd. Érzem ahogy lábam alatt megnyílik a föld, és én élve eltemetődöm... agyam még lejjebb, epszilon állapotba kerül, és elnyel a sötétség...

Részlet a HaPSZIchologiai tankönyvből:

...Az óidőktől kezdve négy állapotot térképeztek fel a legkiválóbb hapszichológusok: alfa, béta, gamma, delta állapotoknak nevezték ezeket. Minél mélyebb állapotba sikerül a pszihasználónak lemerülnie, annál nagyobb energiákat mozgosíthat. Legendák szólnak egy ötödik, epszilon állapotról is, amely már bolygók mozgatásához elegendő energiaszintet jelenthet. Sajnos azonban ez élő emberek számára nem elérhető, egyesek szerint holtában minden hapszihasználó az epszilon állapotba kerül, majd feloldódik mindörökké...

KÖZJÁTÉK 2.

---------------------------

A Vének Tanácsa gyűlést tartott. Csak kilencen jöttek el a rendkívüli hívásra, a többiek a várost ért terrortámadás felszámolásában segédkeztek. Kilencen azonban itt voltak, és zavarbaejtően csupakék tekintetükkel mind a középen álló Runkle hologramját figyelték.

- Meg kell érteniük, én egy show-műsort vezetek - mondta éppen az izzadó homlokú kis ember - nem igazán jól jönne ki, ha már a második rész elején meghalna az egyik fő karakterem, ráadásul így, előkészítés nélkül, egy blőd véletlennek köszönhetően. Ártana a nézettségnek, értik? - a csupakék tekintetek rezzenéstelenek maradtak. Runkle idegesen kezdett játszani a kezében tartott tollal. - Akkor próbáljuk meg máshogy: Leonidas a barátom, én küldtem Athasra. Segítsenek rajta kérem, és a jutalmuk nem marad el!

A vének összenéztek, hangok nélkül kommunikáltnak egymással. Majd újból a kopasz producer felé fordultak: - Mit kapunk mi ezért cserébe?

Runkle felsóhajtott, ezek szerint tudnak segíteni. - Mit kérnek? Sajnos a birodalmi bojkott miatt túl sok mindent nem tudok felajánlani, se gépeket, se fegyvereket... Az egyik vén közbevág: - azt kérjük, ami a kezedben van. Azt a... tollat. De nem egyet, hanem százat!

- Ööö, azt hiszem az megoldható... bár nem ilyen fényes sárga lesz, hanem fehér, az nem gond...? - a vének csak néznek, úgy látszik a szín nekik mindegy - Természetesen tudtok majd írni mindegyikkel, személyesen fogom kipróbálni őket...

Runkle nagyon boldog volt. 100 darab negyed kredites tollért cserébe megmentik a főszereplőjét! Ennek sokszorosát is megadta volna, még akár a birodalmi bojkottal is szembeszállt volna Leo életéért... na persze nem nagyon, csak egy kicsit, szőrmentén, vesztegetésekkel...

A vének nagyon boldogok voltak. 100 darab toll elég lesz arra, hogy kifejlesszék saját íróeszközüket a meglévő anyagokból. Egy-két év, és minden szabad polgár képes lesz elsajátítani az írás-olvasás  művészetét, ezzel leírva vágyaikat, gondolataikat, tudományukat és találmányaikat. Az igazálmok megmondták: a tollal, az írás olvasás elterjesztésével és a vele érkező civilizációs fejlődéssel egy-két emberöltőn belül elpusztíthatják Kalak rémuralmát...

...korábban...
Gurney nem túl boldog a létszám miatt, de kénytelen megszervezni az akciót. 9 helyi és mi ketten indulunk a bánya mélyébe. Helyenként lyrium nyoma tapasztalható, de látszólag már kibányászták a javát. Néhol szükösek a járatok, ezért csak libasorban tudunk haladni. Isith megy elöl, én pedig a sort zárom, elvégre tapasztaltabb harcosok vagyunk a helyieknél.

Egy oldaló nyílásnál egy pillanatra megtorpanok, hallgatózok. Fura hangok szűrödnek ki és jelzek a karavánnak, hogy várjanak egy picit, de nem hallották, én pedig átpréseltem magam a nyíláson.
- Francba, Micimackó... beszorultam.

Gondolom át kéne teleportálnom, de túl messze a vége. Vagy tíz percig tuszkolom magam, amikor csata zaját hallom kintről. Már nem tudok visszafordulni, ezért eredeti tervemet követve próbálok kijutni. Már megfelelő közelségben érzem magam. Sikerül kijutnom, de elszámoltam a távolságot és a szikla kiszögelésében megvágom a vállamat.

[short teleportation kind of successful]

Sebeimet nyalogatva a félhomályban egy alak emelkedik fel. Csuklyájától nem látom az arcát, de mintha egy táborba csöppentem volna és megzavartam volna pihenésében. A fegyveréért nyúl és kimérten közelít felém. Én sem késlekedem, tőrömet elővéve megindulok az idegen felé. Kardjával lesújt, de képzetlen harcos, ez gyorsan kiderül. Kardja a sziklába sújt és beszorul. Ellökve fegyverétől a torkához szegezem tőrömet. Éppen készülném elvágni a torkát amikor égető fájdalom hasít a karomba.

Kicsit eltántorodok, elejtem fegyverem és az ellen puszta kézzel esik nekem. Dulakodásba kezdünk, amit egy, a semmiből érkező kasza szakít félbe. Az élettelen test mögött Isith tűnik fel egy járatból.
- Ez az enyémnek számít! -kiálltok fel vigyorogva.

Gyors eszmecserét követően nem sok időnk marad pihenni, mert zajt hallunk. Felkapom a tőrömet és sprintelni kezdünk abba az irányba és egy újabb csarnokba lyukadunk ki. Sokkal nagyobb terem mint az előző. Középen a szinte minden fellelhető anyagból húzott barikád mögött lerongyolódott bányászok őrködnek.
-Hé ti!-integet nekik Isith.
-Vigyázzatok!-mutogat mögénk a bányász.
Hátrapillantunkk és a folyosón amin érkeztünk szinte ömlenek be a bogarak az oldalsó járatokból. Egyszerre kiáltjuk el magunkat.
-Futás!

Átérve egy másik tárnába rengeteg halottat látunk. Körülöttünk 8 bányász, de a korábbi csapatnak nyoma sincsen. Minden irányból körbe vesznek minket.

A két oldalsó mellékjárat sötétjéből egy-egy emberszerű rovar tűnik fel, és ahogy a szájukat eltátják zöldes anyag szeli át a levegőt, és a széleken harcoló emberek az arcukhoz kapnak. Füst száll fel és szinte érzitek az orrotokban az égő hús szagát. Két bányász savmarta arccal terül el, a sav szinte semmi se hagyott a képes felükből.

Isith-tel egymásra nézve tudjuk a választ. Miénk a két bloater és a bányászoknak valahogy védeniük kell magunkat a rovaroktól. Nyílpuskámmal megeresztek egy sistergőset, de a kemény kitinről úgy pattan le a vessző, mint érett gyümölcs a fáról. Kissé távolodva egymástól rohamozunk, miközben a bányászok ásóikkal és csákjyáikkal takarítják a rovarokat.

Amikor elég közel kerülünk az egyik bloaterhez kissé berogyasztok és Isith a hátamról dobbantva, szinte repül felé miközben hatalmas kaszályával lendületet vesz. Elemi erővel, szinte a földhöz szögezi a bloater fejét. Egy megvan, de sikítást hallunk hátulról.

Három harcos rovar lefogott egy bányászt és a megmaradt bloater valami csószerűséget döf a fejébe, mintha kiszívná az agyát. Sietősre véve a figurát Isith először elvágja a csápot, én pedig a hasa alá érve tőrömmel szakszerű Y-metszést hajtok végre. A rám omlő belektől és egyéb belsőségektől a hányinger kerülget.

A körülöttünk maradt rovarok hirtelen távolodnak. Elsőre azt gondolnám, hogy a szag miatt, ami belőlem árad, de túlságosan hamar rá kell jöjjek, hogy más az oka. Hatalmas dübörgéssel, a járatok felát tágító mozdulatokkal egy hatalmas, számomra is ismeretlen lény érkezik a csarnokba, még több harcos rovar kíséretében.

A megmaradt 5 bányásszal hátrálunk egy kicsit és megpróbljuk kitalálni, hogy egyrészt ez micsoda, de főleg hogyan éljük túl...

Main quest: Trouble in the Mines: Deal with the Maggots infestation, ongoing
Sub-quest updated: Help the miners defend against the wave of bugs, ongoing
Kill the Breeder0/1
Kill the bloaters 2/2
Kill the rest warrior bugs 7/30
Optional: save 3 miners, ongoing, 5 left

A fülem cseng, mintha egy hajókürt szorult volna belé, de egy nagyobbféle, amolyan tankerméretű. Látom, hogy a körülöttem álló asszonyok beszélnek hozzám, de nincs sok értelme a mondandójuknak.

"A hiúz a lávában foltozgat hogy megéhezzék a lejövő moravok csillám lióját" - mondják, vagy legalábbis ezt értem belőle. - Hogy mivan??? - kérdezek vissza, szerintem normál hangerővel, a reakciójuk alapján viszont lehet hogy kissé hangosabban, mint amihez ebben a porfészekben hozzászoktak.  

"A társai, a fiúk a bányában dolgoznak, hogy megfékezzék az betörő rovarok invázióját." - másodjára már sikerül kiókumlálni a mondanivalót a nagy csengés közepette. Hm, ennek fele sem tréfa, menni kell nekem is segíteni, úgyhogy nagy nehezen feltápászkodok, és felöltözök. Egy hihetelen kék szemű vénség totyog felém egy kis pohár teával, elveszem tőle, megköszönöm, és gondolkodás nélkül felhajtom.

Mintha pofáncsaptak volna, úgy kitisztul egy pillanat alatt minden. Élesebben látom a világot, a színeket a formákat... csak a fülem cseng még mindig... de legalább most már harckészültségben vagyok.

Egy kormos kis fiatal fiú, név szerint David vezet el a bányákhoz. Eltelik vagy 20 perc mire a nagy kapkodáson, kavarodáson és káoszon keresztül eljutunk a bejáratig. Megmutatja hogy merre kell mennem, majd elköszön, és visszaindul a klinikák felé.

Benn tök sötét van, csak a kanyarokban égnek fáklyák, szerencsére az elf látásomnak elegendő ennyi fény. Ahogy koborlok a folyosókon, hirtelen egy erkélyre jutok, ami mélyedés felett nyílik. Alant látom a csata állását. Szegény dokiék eléggé be vannak szorítva, már majdnem az ajtóig nyomták vissza őket, látom hogy nem áll jól a szénájuk. Ideális íjászpozíció a helyzetem, de mire lőjem el azt az alig 20 vesszőmet? Meg sem látszana rajtuk... Rálátok innen a királynőjükre is, meg is tudnám lőni, de nem hiszem, hogy sok kárt okozna benne a nyílvesszőm. Hacsak...

Elrakom az íjat, és leszaladok a dokiék szintjére. Egy csomó rémült bányász, és néhány véglegetig kimerült katonát találok lenn, köztük a doktort is.

- Helló, bocs, de nem nagyon hallok semmit (hosszú történet...), úgyhogy ha lehet inkább én beszélnék most. Van egy tervem, de ahhoz kellene dokikám az egyik kotyvalékod. Mondd, hogy akad nálad egy kis kontaktméreg!

Casanova elkezd magyarázni, de én csak vállvonogatva hallgatom, aki süket, ugye nem nagyon tud válaszolni a kérdésekre. Kisvártatva abbahagyja, és óvatosan elővesz egy kis tégelyt, ami jó sűrű zselével van tele.

- I-Z-O-M-B-É-I-T-Ó - mondja jól érthetően artikulálva, hogy le tudjam olvasni a szájáról. Felemelt hüvelykujjammal jelzem, hogy pont erre van most szükségem, majd két nyílvesszőt belemártva visszarohanok az erkélyre.

Kell egy két perc, mire kifigyelem, hogyan pottyannak ki a rovarok a királynőből, ezután már csak a megfelelő időzítésre van szükség a pontos lövéshez.

- Egy elefánt, két elefánt, három elefánt... - számolok magamban, és a tizedik után elengedem a vesszőt. Az pontosan a királynő egyik farpofájába csapódik, a másikat a másikban engedem bele.

Hangos visítás lesz a jutalmam. A készülő új rovarok szépen fejlődnek a királynő potrohában, de a levegőre már nem tudnak kijutni, mert bizonyos záróizmok időközben lebénultak... a visítás egyre magasabb frekvenciákba csap át, hamarosan már nem is hallani, olyan magasan szól. Aztán egyszer csak csend, és egy hatalmas durranás, ami megrezegteti a levegőt, és beterít mindenkit a megnemszületett rovarok és a királynő darabjaival...

Kill the Breeder 1/1

Egyre csak hátrálunk és lassan kezdjük érezni a sziklafalat a hátunk mögött, amikor hirtelen a semmiből Leo jelenik meg. Valami mérget akar és furán hadonászik a kezével. Hiába beszélek hozzá, de nem úgy tűnik, mintha bűrmit is értene belőle. Beletűrok a szütyőmbe és az első fiolát kiveszem, amit találok.
- I-Z-O-M-B-É-N-Í-T-Ó... -mondom neki lassan és artikuláltan.

Kikapja a kezemből és elszalad, csak úgy ugrál felfelé a sziklafalon. A királynő közben csak közelít felénk és szaporán potyogtatja magából kifele az utánpótlást. Már vészesen közel vannak, amikor hirtelen elkezd puffadni felfelé. Leállt a szülés és hatalmas durranással robban szét a királynő, beterítve mindenkit nyálkás undormánnyal.

Csengő füllel a diadaltól megmámorosodva Isith-tel és a megmaradt 5 bányásszal, vérben forgó szemmel esünk neki a megmaradt rovaroknak. Egyiket a másik után vágjuk le, míg végül egy sem marad közülük. Az utolsót Isith vágta ketté kaszájával és hangjelzéssel nyugtázta, hogy tiszta a terep.

Kill the rest warrior bugs 20/30

Tartunk egy gyors névsorolvasást és már éppen készülnénk megkeresni a kijáratot, amikor egyre hangosodó kopogás üti meg a fülünket. Felnézünk a mennyezetre és vagy 10 újabb rovart vélünk felfedezni. Remélhetőleg ez a vége, mert ha van még egy királynő, akkor bizony bökhetjük...

Leo érzékelve a közelgő veszélyt, jobbnak látja csatlakozni hozzánk és az íját rézkardjára váltva beáll a sorba. 8-an a 10 ellen. Magabiztosan nézünk a csata elébe. A bányászok harcosokat meghazudtoló lelkesedéssel állják a sarat közöttünk. Párban ütik vágják a rájuk támadó ízeltlábúakat.

Körbenézek és azt látom, hogy Leo és Isith cséphadaró módjára kaszabol és csak úgy hullnaak a lábak és potrohok. Kicsit jobbra tekintve látom, hogy apár nélkül maradt bányászt beszorították a sarokba. A segítségére sietek és a felé lesújtó pengeéles lábat levágva beállok elé és nézek szembe az utolsó lábon maradt ellenséggel.

Védve a bányászt elkerülte figyelmemet az egyik lába és mély fájdalom hasít bele a sérült vállamba , ahogyáthatolva rajta a falhoz szegez. Érzem a puhaságot és picit hátranézve látom, hogy a bányász mellkasával együtt lettem felszegezve a falra. Kínző fájdalommal ordítok fel.

Main quest: Trouble in the Mines: Deal with the Maggots infestation, ongoing
Sub-quest updated: Help the miners defend against the wave of bugs, ongoing
Kill the Breeder 1/1
Kill the bloaters 2/2
Kill the rest warrior bugs 29/30
Optional: save 3 miners, ongoing, 4 left

Egyik kezemben az acélpengém másikban a rézkardom, és írtjuk az ellent, vágjuk őket, csépeljük... egy örökkévalóságnak tűnik, mire az utolsóval is végzek, pedig én tényleg csak a mészárlás végére értem ide. Ahogy lehanyatlik a végső ellenfelem, lihegve támaszkodok a falnak. Látom hogy Isith is furcsán tartja a vállát és a kis goblin is előkerült valahonnan a harc végére. Kezd kimenni a tea hatása, bármit is adott az öreg a klinikánál, nem volt végleges, csak felpörgetett egy fertályórára. A fülem csengése viszont egyre halkabb, kezdem hallani a hangokat, így azt is egyből érzékelem, ahogy a doki felordít mögöttem...

Az acélpengét már elraktam, de egy bogárláb éppen a kezem ügyében van. A jó doktort a falhoz szegező bogár kitinpáncéljának felső részébe akasztom a karmos végtagot, majd egy hirtelen rántással a földre küldöm. A hátára érkezik, és a domború hátpáncélja miatt képtelen arra, hogy megforduljon és újból harcolni kezdjen, csak kalamol össze-vissza.

Hogy is szokták a rossz gyerekek csinálni? Egyenként tépik ki a szegény jószágok lábait. Hát most valami ilyesmit csinálok én is, a rézkardommal egy-egy csapással megszabadítom a végtagjaitól utolsó ellenfelünket. A sebeiből zöldessárga genny kezd folydogálni, én pedig odalépek a fejéhez.

- Egyetlen dolgot lehet az ilyen kártevőkkel csinálni - fordulok a bányászok felé. - El kell taposni mindet, mielőtt elszaporodnának - mondom, majd a csizmám sarkával teljes erőből a bogár fejére lépek. Még ugrálok is rajta egy-két percig, hogy biztos ne keljen fel többé.

Kill the rest warrior bugs 30/30

-Oké ez ügyes volt.-használom ki az egy szusszanásnyi időt amíg nem érkezik az újabb hullám a plafonról. Őrült kacajjal vetem bele magam a harcba. Csak úgy forog a kezemben a kasza. Minden kinyúvadt bogárral és levágott testrésszel egy újabb vihogás hullám tör elő belőlem. A végén már úgy kacagok, hogy egy élő már fulladozna. Viszont ennek ellenére még mindig ügyetlen vagyok a kaszával. Rendszeresen fönn akadok egy-egy sztalagniten. De mit számít az, hogyha az ember élvezi nem? Nos pont annyit, hogy egy dög mögém kerül és három centi mélyen belevág a vállamba. Hálistennek Hógolyó elkapja a dögöt és így fordulásból sikerül lekaszálnom. De a vállam nagyon lóg. Vizsgálgatom mafam egy darabig és ahogy nézem egy összevarrással meg lehet oldani. Bár amilyen ilyedten néznek rám a munkások kétlem, hogy ők lesznek azok. Talán a medicünk. Látom rajta, hogy ő sincs túl jó állapotban de bepróbálkozom elvégre mindenkire szükség lesz.
-Hé doki? Össze tudsz varrni?

A lábaim előtt heverő munkásról gúnyosan emelem fel a tekintetem Isith-re, amikor címez nekem egy kérdést.
- Van egy olyan érzésem, hogy Manu-nál használt púrhabom itt nem opcionális eszköz és amíg a vállamat nem rakják helyre, addig egy kézzel nem sokat tudok tenni.

Alig hagyják el a szavak a számat, Leo odalép és egy rántással ugrassza vissza a vállamat.
- Jobb már? -kérdezi széles vigyorral.
- Jobb, de beszorult a rovar letört lába. Légy oly jó és óvatosa... azta rohadt életbe, ez de mennyire fájt! -tör ki belőlem, ahogy a mondat befejezése előtt idegből tépte ki a rovar lábát.

Letépve a ruhám ujját nyomókötést helyezünk a vállamra és valamelyest eltakarjuk Isith majdnem leszakadt karját.
- Ha kibírod, amíg engem összefoltoznak, akkor jobb lesz mint új korában.

@ Party: A csata után győzedelmesen néztek szét a pusztításon. A teremben zöld ragacsos lé keveredik kitinpáncélos testekkel halmaival. A bányászok mosolyogni látszanak de a rajtuk lévő kosz és zöldes bogárvér miatt nem látszik ez tisztán. Ervin is megérkezik tiszta új(!) ruhában.
@Bányászok, azaz Sar-Lak Mártírjai:
Egy zöld kis goblin lép be a főjáraton és az idegenek barátként üdvözlik a vakarcsot. Épp időben ért ide, hogy áldozatul szolgáljon ő is Juszufék ügyének.

- Egyetlen dolgot lehet az ilyen kártevőkkel csinálni – fordul az elf „bányászok” felé. - El kell taposni mindet, mielőtt elszaporodnának - mondja, majd a csizmja sarkával teljes erőből a bogár fejére lép, és még ugrált is rajta.
Kiváló, ezek szerint bevették – gondolja magában Juszuf, a Sar-Lak mártírjai szekta rangidős vezetője. Nagyon ügyesnek gondoljátok magatokat mi? Meglátjuk mit szóltok, mikor a bánya rátok omlik -  Elmosolyodik de az arcán lévő kosz alatt semmi sem látszik ebből. Int Ibhrimnek aki távolabbi mellvédtől egy lépéssel beleolvadt a sötétbe.

Juszuf és megmaradt társai csak erre a pillanatra vártak. A segítségükre érkező idegenek el voltak foglava a sebesüléseikkel és a hőstetteik kitárgyalásával. Mintha olyan nagydolog lett volna megölni ezt a pár bogarat, a Fűszer és a bolyuk felgyújtása kellőképpen feltűzelte őket, de egy valamire való tyri gladiátornak meg se kottyantak volna.
Társaival egyszerre mozdulnak és a rongyok redőiből előkerültek a fokélre fent görbe csontpengék majd hangtalanul közelítenek feléjük. Szerencsére a most érkezett korcs semmit sem vett észre belőle. A mártírok mozgása felgyorsul és egy vadászó skorpió sebességével lecsapnak az áldozataikra.

@ Party: Épp a sebeitek nyalogatjátok, mikor hirtelen felgyorsulnak az események

@Isithieländé:
Egy hirtelen támad erő megperdít és a falhoz vágódsz. A nyakadon érzed a mögötted lévő férfi meleg lihegését és azt, ahogy a tőre éle belekap a tarkódba.
@Leonidas:
Egy oldalról érkező rúgás kibillent az egyensúlyodból és a földre zuhansz, a kezedből kiesik a doki sebéből kitépett rovarláb. Ahogy puffansz a  földön egy koszos alak érkezik rád és a kezében lévő csontpengével felülről súlyt le a mellkasod írányába.
@Dr. Casanova Boltar:
Látod ahogy Leót egy oldalról érkező rúgással a földre küldik és elmosódott foltként  a nyomában érkező bányászt is érzékeled. Reagálni azonban nincs időd, mert fájdalom hasít a sérült válladba, egy csontpenge hatol bele teljes hosszában.Közvetlenül a előző sérülés alatt, a roncsolt sebszélek tovább nyílnak és egy pillanat alatt átáztatja a nyomókötést a véred. Megbillensz és féltérdre rongysz.
Feletted az egyik megmented bányász a kegyelemdőfésre készül.
@ Szenes Ervin:
A hátád mögöt kovakő pattanásást hallod és belemélyeszted a tekinteted a sötétbe észre veszed a hangok forrásást. Egy szakadt ruhás alak az egyik tellérre preparált anyagot gyújtotta be. Szakavatott szemeddel konstatálod, hogy jó nagy BUMM!!! lesz ebből. Apatit és az a fényes kő ami átítatja a kőrétegeket. Visszafordulván a társaid a földön havernek és támadóik diadalmaskodni látszanak.

Az Izitet szorongató "bányász" felkiált:
- Az igaz és hatalmas varázslókirály nevében hódoljatok be Tyrnek ti sivataglakó kutyák. Kalak és Sus-Mus kegyes fenségei fogadjátok áldozatunkat amit értetek és a szent városért, Tyrért hozunk.

Main quest: Trouble in the Mines: Deal with the Maggots infestation,
Sub-quest updated: Help the miners defend against the wave of bugs, Kill the Breeder 1/1
Kill the bloaters 2/2
Kill the rest warrior bugs 29/30
Optional: save the miners, 4/3
Objectives Updated:
Kill the Martyrs of Sar-lak 0/4
Leave the mines because the lyrium will explode, 03.59 minutes left

Elveszítem az egyensúlyomat és a földre kerülök. Az egyik "bányász" magasodik felém, jobb kezében magasra lendül a csontpenge, miközben a ballal próbál fogást találni a mellkasomon... ami nem sikerülhet, mivel tökig be vagyok borítva mindenféle bogár-váladékkal. A keze megcsúszik, elveszíti az egyensúlyát, és rám billen. Egyszerre csak nagyon közel kerül egymáshoz az arcunk, de szerencsére semmi homoerotika nem következik, a pillanat elszáll, én meg végre magamhoz térek a büdös szájszag hatására, és lerúgom magamról a hullajelöltet.

- Kalak kegyéből most megdöglesz hitetlen! - mondja miközben felpattan a földről. Ahhoz képest, hogy fenyegetőzik, nem nagyon akaródzik támadnia, inkább csak mintha húzná az időt, körözget körülöttem. Én viszont sietnék, ezért kardot rántok és nekiugrok.

Ha tőrt hozol egy kardpárbajra, az elég rossz ómen, és mint általában, most is igaza van a népi bölcsességnek. Nincs sok esélye ellenfelemnek, de legalább bátran hal meg. Ahogy keresztüldöföm, körbenézek, hogy hogy állnak a többiek a maguk mártírjával, kinek az életét kell már megint nekem megmentenem...

-Szerintem nem jó ötlet.-a kést a torkomhoz szorító fickó erre hülyén néz rám.
-Mivan?
-Én a helyedben letenném azt a kést.
-Kuss vagy kicsináll…ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ.-a férfi egy hangos puffanással a padlóra dől.
-Értem én, hogy kultisták meg gyilkosok vagytok. Meg ilyenek. De az ég szerelmére. Legalább a totem állatokra figyelhetnétek. Mondom a fickónak aki eszméletlen kaszabolássall próbálka vagdosni Hógolyó pofáját. Aki viszont nem hajlandó elereszteni a prédája lábát.
Mielőtt a kés farkas szemet érne a kaszám már a kultista mellkasából áll ki. Sajnos kicsit túlságosan belelendültem ezért egy darabig elbíbelődök vele míg kioperálom mert beszorult két borda közé. Mire diadalittasan fölegyenesedek addigra már majdnem végzett a banda, úgyhogy a kaszámat a földön vonszolva megindulok affelé akinek még kell valami.

KÖZJÁTÉK K.

---------------

Károly uraság évezredek óta feküdt tátott szájjal a város közepén. Pontosabban ő csak tátotta valahol a száját, a város meg köré épült. Ő volt a bolygón mostanra már széles körben elterjedt sar-lakkok ősatyja.
Egy időben fenemód büszke volt. Büszke a köréépült hangyabolyra. Büszke a terjedelmes családfájára és persze arra, hogy ő van ennek a csúcsán. Büszke a tökéletesre fejlesztett tátott-szájjal-terpeszkedésre. Egyszóval a világ tetején érezte magát. De aztán egyre csak teltek az évezredek és mindennek kopni látszott a fénye. A kis hangyavároska idővel közömbössé fakult számára. Megszokott és érdektelen lett. Hiába volt fontos tápanyagforrás. És ahogy egyre több és több leszármazotja csatlakozott a családjukat összekötő mentális hálózatba, rá kellett jönnie, hogy egyre elviselhetetlenebbnek tartja a fiatal generációk ostobaságait. Egyre többen térnek el az általa lefektetett, példás sar-lak életmódtól, a tétlen pöffeszkedéstől, és vesznek mindenféle hülyeséget a fejükbe. És általánosságban úgy tűnt neki, hogy régen minden jobb volt. De így is ő állt a mentális hálózat képzeletbeli középpontjában és mivel folyamatosan "hallott" mindent, az elméje szép lassan elkezdte háttérzajként kiszűrni és figyelmen kívül hagyni az üzeneteket. Ennek az lett a következménye, hogy amikor tényleg személyesen vele akartak kapcsolatba lépni, akkor "kiabálni" kellett, hogy észrevegye. Mint most is:

- KARCSIBÁCSI! KARCSIBÁCSI! KARCSIBÁCSI!
- Hzzz-A FASZ VAN MÁR MEGINT, BÉLÁM?
- IDENÉZZ - mutatta a mentális képet - MILYEN MENŐ HELYET TALÁLTAM! IDE FOGOM BEFÚRNI MAGAM ÉS MINDENKI IRIGYKEDNI FOG MERT ILYEN MENŐ HELYRE MÉG SENKI SE FÚRTA BE MAGÁT! - és már fúrta is magát a hegy oldalába.
- BÉLA, BAZDMEG, NEM MEGMONDTAM, HOGY AZ EGY VULKÁN ÉS-
- VÁÁÁÁ-pffffszt.
- Ehh.
"Nem hiszem el, hogy ilyen retardáltak is az én géneimet hordozzák. Na mindegy, vele is csak többen voltunk... Hmm. Mi ez?"

Károly úr figyelme az egyik fogán mászkáló apró lényre terelődött. Bár neki már bőven elég volt a "gyökerein" keresztül felszívott tápanyag, de a szájába dobott élelmet se vetette meg és azok mindig megtörték a napok monoton tik-takkolását. Általában a kis lények egy csoportja szokott élelemmel áldozni előtte, de elvétve előfordultak olyan botor egyedek, akik önként másztak a szájába. Ez is ilyennek tűnt. Már készítette a csápjait, hogy besegítse a szájába, ha netán meggondolná magát és visszafordulna, de ekkor a lényecske levetette magát a fogáról egyenesen a szájába. Károly úr meglepődötten próbált visszaemlékezni, hogy utoljára mikor is látott szuicid hajlam ilyetén megnyílvánulását. Tátva hagyta a száját és a csápjait úgy igazította, hogy megfogják az apró lény zuhanását, nehogy véletlenül félrenyelje.
Ez így is történt és a lény puhán landolt a csápokon, amikkel körbefonta és elkezdte szép lassan lenyelni, megindítva az emésztő nedvek és a neurotoxin termelését. Ekkor hirtelen tudatosult benne, hogy amilyen pici a lény, annyira hihetetlenül rossz az íze. Mint egy feldolgozott élelmiszer ami az összes E adalékanyagból a megengedett határétékeknél nagyságrendekkel többet tartalmaz. Ezután tudatosult benne egy határozottan kellemetlen nyirkos melegség is. A hirtelen mégrosszabbá váló ízt is megelőzve, a csápjain található összes kémiai receptora tüzelni kezdett, komplex vészjelzéseket továbbítva az agyába, amik legjobb esetben is évezredes gyomorgörcsöket ígértek, de a végzetes mérgezés lehetősége is megfordult fejében a növekvő pánik hatására. Egy kisebb földrengést okozva megrázkódott, ahogy izmai összerándultak és magasan ívelő röppályára küldve kiöklendezte magából a förtelmes kis izét. Egy kicsit még rázkódott az undortól, aztán visszajátszotta az emlékképeit:

- GYERMEKEIM, -tihálátlanéstiszteletlenbandaminekiskoptatomaszámat- LÁTTÁTOK EZT A KIS IZÉT?
ILYET NE EGYETEK, MERT MÉRGEZŐ!
DE IDEFIGYELJ MÁR, SANYI, AMIKOR BESZÉLEK, MERT TE IS ÚGY JÁRSZ, MINT BÉLA A VULKÁNNAL!

Zuhanás közben megtörik a drágaszág varázsa és a felém közeledő sötétség tölti be a teljes univerzumomat. És valószínüleg az életem hátralevő részét. Puhán landolok egy köteg csápon és összezárul a fejem fölött a száj.
A csápok megragadnak és elkezdenek húzni lefele. Elkezd leperegni előttem a sajnálatosan rövidre sikeredett ámde annál eseménydúsabb életem, de a vetítést félbeszakítja, hogy bevizelek. Érzem, hogy eszméletvesztés közeledik (ebben már egész nagy tapasztalatot szereztem)...

Rövid időre magamhoz térek, és örömmel nyugtázom a szörny egyre zsugorodó alakját, majd pályám zenitjét elhagyva elszoruló szívvel veszem tudomásul a város rohamosan közeledő infrastruktúrájának látványát és-PLATTY.

---

Nyögdécselő sebesültek közt térek magamhoz. Szokatlanul tisztának érzem magam. Valószínüleg az esetleges sérüléseim ellátásánál is nagyobb prioritással kezelték a vizelettel keveredett sar-lak nyák gyors és erőteljes lepucolását. Távolabb egy kis lángoló kupacban a régi rongyaimat vélem felismerni, valamint feltehetően annak a fa dézsának, néhány súrolókefének és egyéb segédeszközöknek a szenesedő maradványait, amiben lemostak. Nem tudom min landolhattam, de szerencsém lehetett, mert úgy érzem sérülés nélkül megúsztam (már ha a lelki traumától eltekintünk), bár az egész testem sajog a sok súrolás nyomán. Egy gyerek méretű sivatagi öltözéket adtak rám.
Látva, hogy magamhoz tértem, odasiet az egyik ápoló. Kifaggat, itt-ott megmozgat, megnyomogat és hitetlenkedve csóválja a fejét, hogy megúsztam ép bőrrel. Vigyorogva megveregetem a derekát:

- Nálunk ez faji szinten kötelező. hölgyem. A kevésbé szerencsés testvéreim apró húscafatokként vagy a plafonon szomorkodó koromfoltként végezték. - nosztalgikusan elmerengek és bólintok magamnak - Remek idők voltak. Remek idők. Sosem unatkoztunk!.

Bár néha azt gondolom, hogy sokkal szerencsésebbek azok, akiket meg sem próbálnak lenyelni óriási szörnyetegek. Vagy akiket nem kerget napi rendszerességgel egy idegen világ élővilága, mert tápláléknak nézi. Vagy, ha már itt tartunk, akit nem dobnak ki egy kibaszott sivatagbolygó kibaszott sivataga közepén megdögölni. Nem is tudom mikor ittam utoljára egy jó kávét... Vagy mikor robbantottam fel valamit... Tényleg! Az apatit! Biztos vagyok benne, hogy jó üzletet tundék kötni a helyiekkel. Megtanítanám őket a foszfor kinyerésére és a foszfor-alapú robbanószerek készítésére, cserébe eszközökért és nyersanyagokért, hogy magamat is felszerelhessem...

Felemelem a mutatóujjamat és szólásra nyitnám a számat, de félbeszakít egy rohanó helybéli érkezése.
- Nincs idő elmagyarázni, gyere gyorsan! - azzal megragad a felemelt karomnál fogva és elrohan egy lobogó goblin-zászlót húzva maga után.

Miközben felkap, megpillantom az ágyam mellett a szütyőt, amit épphogy meg tudok ragadni a szabad karommal.
A bányához érve letesz végre. Gyorsan övtáskaként magamra csatolom a szütyőt. A kezembe nyom egy rövid, csonthegyű dárdát és elhadarja, hogy a társaim lent harcolnak, meg bogarak, meg mittomén és hogy menjek le segíteni, mert valamit biztos tudok csinálni. Aztán elhúzza a csíkot. Mi a fenét kezdjek én egy landzsával? Nem vagyok én fegyverforgató. Annyit még tudok, hogy a hegyes végét bele kell implementálni az ellenfélbe. De valahogy rá is kell venni, hogy közben ne mozogjon. Vállat vonok és egy pántba beakasztom a lándzsát a hátamon, valamire még jó lehet. A többiek megmentették már párszor az életemet és azt hiszem a jegyem is ők lesznek a bolygó elhagyására, szóval sóhajtok egyet és bevetem magam a bánya sötétjébe.

---

Egy darabig egyedül baktatok a sötétben, aztán észreveszem a korábbi csata nyomait. Már a hangjaikat is hallom kicsit távolabbról. Befordulok egy járaton és látom amint Leó épp egy bogárlénnyel rendezi a nézeteltérését.

- Egyetlen dolgot lehet az ilyen kártevőkkel csinálni – fordul az elf „bányászok” felé. - El kell taposni mindet, mielőtt elszaporodnának - mondja, majd a csizmja sarkával teljes erőből a bogár fejére lép, és még ugrál is rajta.

A csapat biccent nekem, majd hirtelen köpönyegforgatás történik. A bányászok által. A többiekre mind ráveti magát egy-egy bányász. A hátam mögött kovakő pattanását hallom, robbanószer begyújtásának ismerős szándékával körüllebegve. Odafordulok. Apatit és valami elsőre ismeretlen telér. Gyorsan végzek pár becslést meg fejszámolást, de mindenhogy nagy számok jönnek ki. Úgy látom ez olyan gyújtófelület, hogy vegyszerek nélkül nem is reménykedhetünk a kioltásában. Az egési sebessége alapján úgy becsülöm kb. 239 másodpercünk lehet a robbanásig.

Az Isithet szorongató "bányász" felkiált:
- Az igaz és hatalmas varázslókirály nevében hódoljatok be Tyrnek ti sivataglakó kutyák. Kalak és Sus-Mus kegyes fenségei fogadjátok áldozatunkat amit értetek és a szent városért, Tyrért hozunk.

Feltartom a tenyereimet és én is felkiáltok:
- Állj! Állj! Beszéljük meg! ÉnazigazéshatalmasvarázslókirálynevébenbehódolokTyrnekénsivataglakókutya, csak ne robbantsátok fel a bányát, mert úgy nem lennék jó szolga!

De mire a mondat végére érek, a többiek már végeznek is ellenfeleikkel.
- HÚZZUNKINNENNAGYONGYORSANMERTFELFOGROBBANNIAZEGÉSZHELYÚGYKB233MÁSODPERCMÚLVA! - kiáltom nekik és a mondat végére már nekik háttal, sebesen távolodom.

Futás közben előveszem a lándzsát. Hogy is volt? Hegyes végét előre...
A negyedik alak megpróbálja utamat állni, de a halkan sercegő preparátum nem ad elég világítást és a sötétben egyenesen a magam előtt tartott lándzsa útjába lép. Elfúló sikollyal összecsuklik, ahogy a lándzsa, kezemből kifordulva, beleáll valahol ágyéktájon.

Immár üres kézzel rohanok a kijárat felé és, vétve a professzionális menekülés egyik alapszabályának, vetek egy pillantást a hátam mögé.

Be se fejeztem a gúnyos megjegyzésemet a sebek ellátásának orvosi szempontból megítélt fontosságáról, Isith falhoz vágódik, Leo hason és egy korábban megmentett bányász jó ötletnek ítélte a frissen elállított vérzésemet feleleveníteni kicsit.

Ordítások közepette rogynak térde a támadóik, de valahogy az enyém magabiztosan forgatja pengéjét a vállamban. Erőm nem sok maradt, meg is sérültem, de az esküm köt. Itt bizony nem sokat tehetek.

Isith emlékszik szavaimra és kínlódásomat látva csak egy annyit mond:
- Csibész, kapd el!

Hógolyó habzó szájjal, néma csendben félkörös ívben oldalról nekiugorva harapja el a bányász torkát, aki krumpliszsákként dől el. A negyedik bányászt semmerre nem látni. Időközben Ervin is megjelenik valami elképesztően csecse helyi öltözékben. Néma undorral segíti fel koszos, véres és sérült társait.

Magyaráz valamit a lyriumról, az apatitról, meg valami robbanásról, de egyelőre a fülem is cseng a fájdalomtól.
- HÚZZUNKINNENNAGYONGYORSANMERTFELFOGROBBANNIAZEGÉSZHELYÚGYKB233MÁSODPERCMÚLVA!

Alig 4 perc alatt sérülten kjjutni a barlangból? A gondolat villámként hasít a tudatunkba és utolsó erőnkkel egymást segítve rohanunk Ervin vezetésével. A kijárat felé közeledve előkerül a negyedik bányász is, de a lendület és a relytéjes módon előkerült lándzsa segítségével nagyon gyorsan utat enged és dárdával a mellkasában eldől a fal tövében.

Már majdnem kinn vagyunk a fényben amikor Ervin hátranéz és valamit kiállt. De ezt már nem halljuk a hátunk mögött közeledő nyomástől, ami robbanás szelét hozza magával és minket rongybabaként repít ki a járatból.

Egymás hegyén hátán fetrengünk a helyiek aszisztanciája mellett és még látjuk beomlani a bejáratot, mielőtt a kimerültségtől elájulunk...

A „Lúzer vagyok, ments ki innen” első, pilot epizódja meglepően nagy nézetséget eredményezett, a Purci és Tsa és a velük közremüködő tévések örültek ennek. Végre megkapják az elmaradt bérüket, mert az elöző részek veszteségesek voltak, többüket a felmondás szélére sodorva ezzel.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az Omega Állomás a sötét űrben lebegve élte midennnapjait. Jöttek, mentek a hajók és pörgött a gazdaság. A gyárnegyed kis szegletében lévő Big Bag Storage(BBC) raktárában megszokottan 7:30-kor indult a munka és a dolgozók kis hangyáként végzik a napi teendőket.

Zsombor a meló első szünetében cigizés közben a munkatársaival beszélte meg a második részt, amit közösen néztek a kocsmában, a Neon Égben.

-Fúúúú, amikor a bogarakat gyilkolták, én azt hittem végük!
- Nekem az tetszett, ahogy a kis vakarcs goblin megszerzi a zacskót. Vajon mi lehet benne?
- ..és amikor a bányászok megtámadták őket?
- ..az meg tiszta akciófilmes volt, ahogy menekültek az alagútból kifele és mögöttük jött a tűzözön..
BRRRR… - a beszélgetésüket a szünet végét jelző hang szakítja félbe.
- Egyszer mi is elmegyünk kalandozni fiúk? Azt hallottam az Origó bolygóra kell menni, ha valaki kalandozó akar lenni..
- Ja, jó lenne haver! De ahhoz sok kredit kell…- zárta le a beszélgetést az egyik. – Vár a munka minket!
-------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az alagút szájánál kap el titeket a robbanás szele és ereje, ami egészen a bekötő útig repíti a csapatot. Megperzselődött szőr és ruhaszag keveredik a levegőben körülöttetek, ájult testek nem tudni meddig hever ott.
Egy járöröző harcos veszi észre a halomba keveredett, magatehetetelen testeteket és segítségért kiált.
Nemsokára egy szellős sátor EÜ részén tértek magatokhoz, a sebeitek el vannak látva.

Main sidequest is completed:
Trouble in the Mines: Deal with the Maggots infestation,
Sub-quest updated: Help the miners defend against the wave of bugs, Kill the Breeder 1/1
Kill the bloaters 2/2
Kill the rest warrior bugs 29/30
Optional: save the miners, 4/3
Objectives Updated:
Kill the Martyrs of Sar-lak 0/4
Leave the mines because the lyrium will explode, 03.59 minutes left

Objectives updated.
Rest,you have got D6 hour, the party leader roll. The party gain 800 xp+100xp for the optional Mission. Except Ervin Szenes, he gain only 200xp

@Szenes Ervin:What's in the Bag?
Roll D100 and check the LOOOOOOT!!! table for the result. You have to identify the object to use properly.
LOOOOOOT!!!TABLE


Curse Breaker" Mission : - Find a town, village
                                   - Get information where is Tyr and resupply your resources
                                   - Go Tyr and find the Arena
                                   - Win the tournament and get the medal and break Kalak's Curse

Personal Quest: Dr. Casanova Boltar: Save Isith from the Damnation
Optional quest: With the medal, search the Tomb of the Sunken King

Misc quest: Find Peez and reunite the jawas

A sátorban feküdve eszembe jut a szütyőm. Eddig nem is volt időm belenézni. Na de most már kinyitom.

The member 'Szenes Ervin' has done the following action : Dices roll

---

'd100' : 28

Egy pár strapabírónak látszó csizma volt belegyűrve. Vállat vonok és beléjük bújok. Pont jó méret.

Sötét csuklyás alak áll velem szemben, az arca nem látszik. Kezében hosszú kasza van és kimérten közeledik felém. A magasba emeli és éppen készül lesújtani, amikor térdre rogy és a földön heverő fegyverét Isith emeli fel, majd lesújt...

Hirtelen felébredek, körülöttem nőverek állnak és próbálnak gondoskodni a sebesültekről. Nagyjából 4 órát aludhattam, de hol vannak a többiek?

The member 'Dr. Casanova Boltar' has done the following action : Dices roll

---

'd6' : 4