5.5 Ain't no rest for the Wicked, The Chase begins

@Dr.Casanova Boltar, Asriel:
A táborhelyet látva megörülsz, hogy megpihenhetsz végre, kimerítő volt ez az esti kocogás. Akaratlanul úgy érzed, hogy most átvehetnéd a legjobb sportorvos díját, persze csak miután elláttad a húzódásokat és izomgörcsöket, amiket a futás okozott neked és csapatodnak.
A jótékony gondolatokat a vérelf kiáltása zavarja meg:
- CÁPA!
A lábad alatt megremeg a homok és egy hatalmas száj zárul össze körülötted. Reflex check failed Az űrhajón átélt rémálom elevedik meg, csak most te vagy a szenvedő fél, az álmotokban látott elf szerepében.
A nyeléssel az elő gyomorba jutsz, és az átsuhanó bélgáz égeti a nyálkahártyádat.
A szörnynek kiadós lehettél, mert egy böfögéssel koronázza meg a vacsoráját. Irtózatosan büdös van itt, és ahogy megérkezel a tested egy nedves, szőrös bundaszerűséghez ér.
A füledbe egy hang közvetlen közelről suttog bele:
- Ö.. hahó. Fáj…  a lábam, vidd.. arrébb.. magad.

@Leonidas, Jóshee’ Róbert:
A cápák körözése a táborhelyetek körül több mint aggasztó.
Az oldalt várakozó hátasrovarjaitok izgatottan mozgatják csáprágójukat és az antennájukat.
A köveken húzkodtok meg és figyelitek Izith eszeveszett száguldását a homokban. Hiába az élőholt kitartás és a stabil fogás a kaszán, a homokban lévő szörny érezve kétségbe esett helyzetét mélyebbre merül és társatok ragaszkodva a fegyveréhez eltűnik a szemetek elől. A meglepetéstől meg magatokhoz sem tértek mikor egy hangos vísítás kíséretében az egyik kank a homokban a fejéig süllyed a homokban.
(You can choose freely who's kank died or  roll D6:1-2 Leonidas, 3-4 Dr. Boltar, 5-6 Izith)

@Isithieländé:
Nem is sejtetted, hogy ilyen jól tudsz Homokszörfölni. Stabil kézzel fogod a fegyvered, de a cápa trükkéit és a végén már mindkét kézzel olyan erősen markolod a nyelet, hogy az ropog a kezed alatt. Érzed, hogy fárad az áldozatod és ez önbizalommal tölt el, de hirtelen a mélybe süllyed a homoktengeri ragadozó és te vele együtt.<Constitution+ Strength Check – Success>
Homok körbe vesz és minden sötétbe borul. A füled, szemed és szád telimegy homokkal majd egyszer csak megálltok.
Nem tudod milyen mélyre vihetett a szörny, de a fegyvered megvan. (You’re blind, deaf and you could barely move)

A többiektől elválva a piacra megyek felszerelkezni az útra. Egy-két alkudozással teli óra után felébred bennem a goblin üzleti szellem és az idő múlásáról és a közelgő útról is megfeledkezve teljesen belefeledkezem a helyi piaci lehetőségek felfedezésébe és kiaknázásába. Sok csere-bere, adás-vétel és haszonkulcs számolgatás után egy kisebb vagyonnal valamint egy apatittal megrakott kocsival gazdagabban mászkálok további üzleti lehetőségeket kutatva, amikor megakad a szemem a BorZ-A–Lom nevű bolt roppant érdekes kirakatán. A kocsimat kint hagyom a bejárat mellett és bemegyek. ( Majd ha végeztem itt, tennem kell még egy kört a rögtönzött műhelyeben, hogy legyártsak még egy adag bombát. )

A bolt készlete annyira meggyőző és a tulajdonosa annyira meggyőzhető volt, hogy frissen szerzett vagyonom nagy részét felemésztő, de még így is meglehetősen kedvező (*köhhköhh*ésteljesentisztességes*köhhköhh*) áron felvásároltam a teljes készletet. [haggle check: success]

A készlet leltározása közben egy apró üvegcse akadt a kezembe, benne halvány vörösen derengő folyadékkal. Szememhez egészen közel emelve, kíváncsian forgatom ide-oda és egyik oldalán észre is veszek egy címkét roppant apró betűkkel teleírkálva.
Hogyaszongya: "Mágikuss potencia növellő szer." És még egy csomó apróbetűs figyelmeztetés, amit fajtámhoz méltó módon teljesen figyelmen kívül hagyok. Az üvegcsét továbbra is magam előtt tartva, a másik kezemmel az államat dörzsölgetve, komoly gondolkodásba fogok.

Szóval potencianövelő szer... az utazás előtt lehet felkereshetném a helyi bordélyházat... már ha van nekik olyan... ha meg nincs, akkor még mindig meg lehet győzni a helyieket, hogy létesítsenek egyet.

Ezután, - tekintettel arra, hogy bordélyház még sehol - teljesen értelmetlen módon, felhajtom az üvegcse tartalmát. Érzek egy kis bizsergést és melegséget, de nem ott ahol vártam volna, hanem inkább az egész testemben, aztán... semmi. Remélem a többi holmi jobban működik. Magam mögé hajítom az üvegcsét, ami halk csörrenéssel darabokra törik. Hmm. Most tűnik fel, hogy közben már besötédetett. Bár a sötétben is jól látok, de fényben még is csak könnyebb apró betűs cetliket olvasgatni meg pl. színeket is látni, szóval keresek egy fáklyát és hüvelykujjamból egy apró, mágikus lángnyelvet csiholva meggyújtom.


A tervezett apró lángnyelv megidézése helyett hirtelen egy tűzgömb közepén találom magam, ami másodperc törtrésze alatt óriásira növekedve elnyeli az egész boltot, berobbantja a leparkolt apatit készletemet és pár pillanatnyi tüzes pokol után a bolt elszenesedő maradványai közepén álldogálok, kormosan és nyomorultul, mint egy apró, leégett és rettenetesen meglepődött gyufa. Pár percig csak álldogálok ott, sokkos állapotban (nem kis részben az anyagi veszteség miatt). A fülem folyamatos, hangos csengésén kívül más hangot nem hallok még, de látom, ahogy a helyiek el kezdenek gyülekezni a néhai bolt körül. A környező épületekben is jelentős kár keletkezett. Itt rövidesen sok dühös ember kellemetlen kérdéseket fog feltenni... feltéve ha találnak itt valakit... [elszotyizás check: success]

---

A baleset helyszínéről felszívódva sietősen az átmeneti műhelyem felé veszem az irányt. Menetközben tudatosul bennem, hogy mennyire megfeledkeztem az idő múlásáról, és hogy a társaim valószínüleg már régen elindultak. A jelek szerint nélkülem. Nekem meg nagyon sietősen távoznom kell innen és mivel továbbra is ők az egyetlen lehetőségem a bolygó elhagyására, az egyetlen opció ami szóba jöhet, hogy utolérjem őket. Valami gyorsabbra lesz szükségem, mint amivel ők mentek. A műhelyben gyorsan felkapom a hátizsákom a korábban vásárolt hasznos holmikkal megrakva és felcsatolom a korábban legyártott féltucat bombámat. Közben már kezd is körvonalazódni egy terv. Sietősen összetákolok egy ejtőernyőt és a hátizsákom tetején egy saját rekeszbe beimplementálom. Láttam, hogy tartanak itt idomított óriás madarakat mindenféle logisztikai felhasználás céljából. Odateperek az állomásukra és ki is szúrok egyet, amire épp rögzítik a szállítmányt és a hátán ül már a "lovasa". A nagy sietségemre való tekintettel kénytelen vagyok a leghatékonyabb, ősi(?), titkos(??), goblin tárgyalási technikára támaszkodni. Odamegyek hozzájuk, meggyújtok egy bombát és nagyon gyorsan elmagyarázom az egyre inkább elkerekedő tekinteteknek, hogy vagy nagyon gyorsan el kezdenek együttműködni, vagy megvárjuk amíg leég a kanóc.

---

A tárgyalás sikeres volt. Elmagyaráztam nekik a társaim tervezett útirányát és megegyeztünk abban, hogy a madárral tesznek egy kitérőt és utánuk visznek. Bizván az ejtőernyőmben, a gyors megoldásokban és a látványos megérkezések fontosságában, vállaltam, hogy nem kell a leszállással vesződni, utazok a madár karmai között és csak pottyantsanak le, amikor megvannak a többiek.

---

Egy hosszúnak érződő, mérsékelten kényelmetlen út után alakokat veszek észre a távolban. Ahogy közelebb érünk, a sziklán álldogáló alakban Leót vélem felismerni. Isith pedig a sziklák körül tesz nagy köröket... hason fekve... indokolatla sebességgel... (Biztos valami élőholt dolog.)

Jelzek a pilótának és a madár kiejt a karmai közül. Megrántom a kioldómadzagot, ami bármi eredmény nélkül, elszakad.

- ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉ!

Legalább úgy tűnik arra a kankra fogok esni. Az talán tompítja a becsapódásomat....

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

---

A kank alól egy cápa bukkan fel a homokból. A rovar kiváló reflexeivel az utolsó pillanatban elugrik és a cápa állkapcsa csak némi felkavart homokfelhő körül csattan. A további manőverezését félbeszakítja, hogy egyenesen a feje közepén találja egy alacsonyan szálló, rövid hatótávolságú, ballisztikus goblin. Esetlenül oldalra borul és eszméletlenül csúszik tovább a homok felszínén, amíg végül teljesen le nem fékeződik.

---

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ - nyekk - visszapattanok a felbukkanó cápa fejéről és kicsivel távolabb, arccal a homokban landolok - platty .

Remegő karral felemelem az egyik mutatóujjamat és belemotyogom a homokba:
- Nem nyílt ki az ejtőernyő...

Gugli is felébredt időközben, és be nem áll a szája:

- Húha, ez aztán a valóban érdekes lény! Sharkitis Brutalis Sandii, hívják homoki cápának vagy Szandi-cápának is, és mindjárt nem is egy, hanem kettő! Tudtátok, hogy ez minden Compendiumban a "very rare" kategóriába tartozik, mi meg itt látunk belőle egyszerre kettőt is! Ez aztán a gyönyörű reggel!

- Fogd már be - súgom oda neki a fogaim között - nem tudok így gondolkodni.

- De már miért fognám be? Ez egy igenis nagy felfedezés! A mi időnkben a tudósok abban sem voltak biztosak, hogy egyáltalán létezik, csak a valószínűségét számolták ki mindenféle matematikai hókuszpókusszal. Olyan negatív vagy Leo, nem tudsz örülni semminek... - majd hirtelen átvált sportközvetítésbe: - Bezzeg Isith, néz hogy szeli a dűnéket! Épp most került ki egy gonosz kinézetű sziklát! Már a harmadik körnél tart, a Szandi-cápa egyre inkább lassul, meg lesz ez kicsilány, csak most markold erősen azt a kaszát... nem!!! Ilyen nincs, a cápa lemerült a homokba! Csak kitartást tudunk kívánni a bátor élőholtnak, és hogy nem sokáig marad lenn a bestia!

- Közben a kankoknál is mozgolódás van: az egyiket MAJDNEM keresztbeharapta a kettes számú cápa, de hála a remek reflexeinek megúszta a jószág! Egyébként sem értem a kettes viselkedését, nem esznek bogarakat a cápák, csak olyasmit, amiben vér van.

- És most váratlan fordulat! Az égből megérkezik Ervin, a megmentő, és egy jól irányzott zuhanással homlokon kólintja a kettes számú szörnyeteget! Szép volt Ervin! Egyébként tudtátok, hogy az Ervin egy ősi elf név a Malath'Ervininan'Iserith'Culmnas korcs változata? A jelentése az, hogy A Lény, Ami Szeret Mások Kitátott Szájába Ugrálni, De Félúton Mindig Meggondolja Magát...

- Ó ugyan fogd már be! - kiáltok rá megint a koponyára. - Nem volt még elég?

-Ervin! - kiáltok oda régi harcostársunknak. - De jó hogy jöttél! - a kis goblin vigyorogva odainteget nekem a cápa fején üldögélve. - Azt ugye tudod, hogy még nem pusztult el teljesen, csak elkábult? - lekonyul a mosolya, ezért gyorsan folytatom is: - dugj egy bombát a szájába, az elintézi!

Gugli megint nem bírja ki, hogy ne szólaljon meg:

- Bár nem vagy kíváncsi a tanácsaimra, azért megjegyezném, hogy nem kizárt, hogy a doki odabenn van, és még életben...

- Egy NAGYON kicsi bombát dugj a szájába! - korrigálom az előbbi javaslatomat.

- Ez jó lesz, - állapítja meg Gugli - a vérszagra feljön a másik is, és azt is el tudjátok intézni. Hajrá Meteorhozók, ez a ti napotok lesz!

Nagyon remélem, gondolom magamban, épp elég volt mára már a sivatagi szívásból...

- Egy NAGYON kicsi bombát dugj a szájába! - korrigálja Leó az előző javaslatát.

Ugyan nem készültem különféle méretű/hatóerejű bombákkal, de csinálok róla egy mentális feljegyzést, hogy a jövőben hasznos lehetne készülni, különféle helyzetek esetére. Bár nem értem miért akar kicsi bombát Leó, de felteszem biztos van valami ok mögötte. Az egyik bombámat megbütykölöm és fajó szívvel kieresztem belőle a kraft nagy részét egy kis tasakba, amit aztán elteszek a hátizsák mélyére. Megigazítom a tömítést és a kanócot, majd a korábbi baleset miatt maximális óvatossággal tőlem és a többiektől is elfele tartva kinyújtom a karomat és elfordított tekintettel, behunyt szemmel próbálok egy kis lángnyelvet csalni a hüvelykujjamra. Pár másodperc múlva, kiszámíthatatlan tűzrobbanások hiányában, kinyitom a szemem, konstatálom a hüvelykemen a konszolidált kis lángocskát, meggyújtom vele a bombát és bevágom az eszméletlen cápa szájába. Kényelmesen elbattyogok egy kb. tíz méternyire és pont időben fordulok meg, hogy lássam, ahogy a cápa feje egy nagyon szervesnek tűnő hang kíséretében szétrobban.

PFLATTY!

Egy kósza cafat még így is eltalál, amit lepöckölök a ruhámról. Ezután Leóra nézek és kérdőn széttárom a karjaimat.

A cápa feje lerobban, Ervin meg széttárja a karját, hogy ennyit tudott tenni az ügy érdekében. Felemelt hüvelykujjal jelzem, hogy ez pont elég, végül is épp most nyírt ki egy jó sok xp-t érő monstert. Már csak a másikkal kéne valahogy végezni...

Kellett nekem az ördögöt a falra festeni: hirtelen egy ismerős, megtépázott uszonyt látunk kiemelkedni a homokból. Hála az élőholtak összes istenének, Isith még mindig ott kapaszkodik a hátába vert kasza végén. A cápa a vérszagot megérezve egyenesen az elhullott társa irányába indul, de megérzi a kis goblint, és - gondolván jó lesz előételnek vagy étvágygerjesztőnek - Ervin irányába kanyarodik. Persze Ervin ezt nem veszi észre - miért is venné, hiszen csak egy 10 méteres, 3 tonnás jószág igyekszik felé a homokon keresztül - és tovább csinálja azt, amit a goblinok szoktak úgy általában: vigyorog, integet és csodálkozik, mekkora krátert sikerült robbantania a homokba és ketteske fejébe. Muszáj lesz szólni neki, hogy haladjon, ha nem akar megint valaki más szájába kerülni...

- Ervin! ERVIN! - kiabálunk neki mindketten - Mögötted! MENEKÜLJ! - piromán barátunk hátranéz, és most már leesik neki is, hogy gáz van. Elkezd futni felénk, a biztonságot adó sziklák irányába.

- Fuss, Ervin, fuss! - kiabálunk neki hárman (még Gugli is beszállt), a kis lény meg szedi is a lábait rendesen. Valamiért cikkcakkban közelít, gondolom össze akarja zavarni a cápát, vagy nem akarja, hogy eltalálják. Sajnos a cápa elég ostoba állat és puskája sincsen, ezért ilyesmivel nem lehet megzavarni: nyílegyenesen közeledik az áldozata felé, folyamatosan csökkentve a távolságot.

- Gyerünk Ervin, meg tudod csinálni! - kiabálunk eszeveszetten, majd kis segítségként elkezdjük kövekkel dobálni a bestiát. Az egyik nagyobb eltalálja a fején, ami meg is zavarja rendesen. Éppen ennyi kellett, hogy a kis barátunk a görbe lábain végre a sziklák biztonságába érjen.

Egy megvan, már csak a másik kettőt kellene valahogy megmenteni...

A Tyr középén elterülő félig megépítetett ziggurat mélyén egy félhomályos helységben Kalak és Sus-Mus a további lépésekről beszélgetett

- Mester, jelen pillanatban épp három félnek ígérted oda a külhoni csapatot.
- Egyelőre csak kettőnek- javította ki Kalak éles, reszelős torokhangon – a törpe fattyúval még nem állapodtam meg.
De a ami késik, nem múlik...
A hét végére tető alá hozom azt is és nyugodtan folytathatom az átalakulásom. Addig is Sus-Mus, menj el a kis kedvenceidhez és egy villámlátogatás erejéig tedd tiszteleted ezeknél a Meteorhozóknál. Az átokkal meg már semmire se megyünk, hisz a célunkat elértük. Idecsaltuk őket és velük sok más egymással vetekedő hatalmat is, már csak nekünk kell kikerülni közülük győztesként.
- Igen Mester, amúgy is már untam ezeket a rémálombeli látogatásokat.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Makacs egy fickó ez a helyi varázslókirály- gondolta férfi miközben a szobájába ballagott szintetikus kíséretével.
- Nehezen adta be a derekát neki, de az észérvek és a bolygón beszerezhetetlen tárgyak, dolgok felcsillantása jót tett a tárgyalásnak. Gyűlölte magát, amiért ilyen korcs lényekkel kell megalkudnia, régebben jobban ment. Azokban az időkben míg Izmuthban élt és volt családja, de a Meteorhozók csapata miatt egyedül maradt és bosszút esküdött. A keze ügyébe kerülő kerámia megroppant a tenyerében és felhasította a varasodó bőrt.
A szobájában kihasználva a friss lehetőséget letérdelt és Baalhoz imádkozott.
Ő és klónjai várják a csapatot a Viadalon majd, és ha úgy alakul - Kalak biztosította, hogy úgy fog - akkor összemérhetik a pengéiket.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A fényűző lakosztályban, amit Sus-Mus biztosított a némrég érkezett idegen számára megremegett a friss gyümölcsöt felszolgáló rabszolgafiú. Hallotta társaitól, hogy az új vendég a fiatalokat szereti, és amelyikük íly késő este tett látogatást nála, az nem tért vissza többet a rabszolgaszállásra. A szeme előtt a sötétből felbukkanó alak nyugodt kedves arcú férfinak tűnt, az egyetlen zavaró rajta, az a csiszolt kerámia szemüveg volt.
Odalépett hozzá és a kezében megcsillant egy hegyes csontáron a hold fénye.
- Hallottál valaha az Álmok Uráról fiam? Felénk úgy tartják, hogy a szem a lélek tükre, és te ártatlannak tűnsz számomra. Ellenben én... – a beszéd végén a másik kezével a szemüvegért nyúlt és levette.
Az ifjú szolga maga elé rántotta a kezét, hogy a látványt elkerülje, de fájdalom hasított a kézfejébe. Ujjak nélküli húzta vissza és a fickó szemgödrében lévő fogak monotonon rágták zsákmányukat.

Kicsivel később az ajtó elé lökte az élettelen testet az élőholtak rangidős athasi helytartója.
Az Elfajzott a Máguscsászár teljes körű támogatását élvezte és számára fontos volt a friss étel, hogy megfelelő kondícióban várja ellenfelét a Viadalra.
Ő mindent megtett, hogy ezt kihasználja.
- Isithieländé - ízlelgette a kihívója nevét a szájában majd a csont árat,ezt hegyes speciálisan kialakított fegyvert az ajtóba vágta. Újabb rovátkát húzott a többi mellé, ismét kigyűlt egy ötös.

Itt rekedtem a homok mélyén. De kell ez az átkozott kasza. Vajon megérte? Ha a cápa most itthagy akkor lehet, hogy csak évekkel később ás ki valaki véletlenül. Mintha a kasza egyre inkább kifele csúszna a cápából. Aztán mikor úgy érzem, hogy már csak a hegye tart akkor végre kirobbanunk a felszínre. Egy darabig még vonszol aztán az oldalról érkező kövek irányába fordul. Az irány váltást használva arrébb hengeredek és végre kirántom a kaszámat is a dögből. Amint megállok a forgásban megpróbálok fölállni de nagyon nem megy. Kétszer nehezebbnek érzem magam mint amilyen vagyok. Egész addig míg legalább a ülő pózba föl tápászkodom nem értem miért. Aztán esik le, hogy az összes test nyílásomból( a be nem gyógyult sebeimet is beleértve) sugárban ömlik a homok.
Megpróbálok négy kézlábra állni, hogy ezzel is gyorsítsam a beleim kiűrülését mert így egyszerűen képtelenség harcolni. Közben magamban eldöntöm, hogy:
Nem szeretem a homokot. Túl durva...érdes, ingerlő...és behatol mindenhova.
Mint ahogy most is tette. Ez a vacak még tuti benne lesz a varrataimban évekig. Arról nem is beszélve, hogy brutális horzsolásokat szereztem.

A táborhoz visszaérve nem sok időnk marad a sztorizgatásra, mert hirteln felbukkan egy cápa. Ahogy Isith megrohamozza, én is próbálnék felvenni egy pozíciót, amikor megnyílik alattam a föld és egy hatalmas állkapocs magába zár.

Csúszok végig a nyelőcsövén, amikor valami hegyes fúródik a tomporomba. Egy hang kíséri az eseményeket, de nem ismerős. Nem vagyok egyedül...

Egy hosszabb zötykölődés és hempergőzés után megállunk, majd egy kisebb fény kíséretében egy ismerős gömb alakú szerkezet vágódik a mellkasomhoz.

- Ervin!

Éppen átvillan az agyamom és az első kezembe akadó átokzsákra ráolvasok, ami egy kisebb mágikus burkot von körénk. A hang és fényhatás így is nyomasztó, de legalább nem robbantam szét egy hegyes valamivel a hátsómban.

A vakító fény és fülcsengés után újra zöldben látom Ervint, de valaki ül mellettem. A sokktól felppattanok és pár méter szaladás után átbucskázom az éppen homoktalanítassal foglalkozó Isithen.

A porban hasalva érzem a mozgást. Van még egy cápa, de nem az őt kővel dobálóakra koncentrál. Már majdnem odaér, amikor a korábban mellettem gubbasztó idegen megáll mellettünk és...

A szétrobbant cápa szájából nem csak a doki kerül elő épségben, de vele együtt egy másik tag is: egy kék taláros kecske (birka?) fejű alak, karddal a derekán.

A még élő fenevad eddig csalódottan körözgetett a sziklamenedékünk körül, de most az újonnan érkezők felé fordul. Látom ahogy a dokiék futva elindulnak egy másik sziklaalakzat felé, csak éppen a homokban öklendező Isithet nem veszik észre. Nagy taknyolás a vége, de legalább így most már ők hárman is együtt vannak...

A cápa meg közben a vér szagától teljesen megvadulva elkanyarodik a dokiéktól, és elkezdi marcangolni a szétrobbant fejű társát. Lehet hogy attól jóllakik, és nem vadászik többet ránk?

A vér szagától a cápa hirtelen irányt változtatott és elhullott társa maradéka felé fordul. Kihasználva a pillanatot, felkapom Isithet és a többiek felé szaladok vele. Kezd visszatérni a látásom, mert Ervint megint pirosnak látom.

A hátam mögül hallom, hogy az agancsos figura is lohol utánunk. A biztonságos sziklára érve ledobom a még mindig öklendező Isithet és kapkodva keresgelek a táskámban. Egy kis üveget előkapva Leo kezébe nyomom, hogy ideje íjászkodni.

Lesajnálóan rámnéz ahogy törött kezét tartja és a hátamon lévő nyílpuskára mutat. A méreggel bekenek egy vesszőt és a lakmározó cápába eresztem. Sok ételünk veszett oda a rajtaütés alkalmával, ráadásul többen is lettünk, jól jöhet még a hús.

Miután a cápa eldől, fogom a tőrömet, odasétálok és elmetszem a torkát. A többiek is csatlakoznak, hogy fel tudjuk darabolni, közben intenzív beszélgetés zajlik az újakkal. Hirtelen gyanusan megszaporodott a kompánia és ez ébreszt némi gyanut.

Elsődlegesen mindenki a kecskére kíváncsi...

Megnézem magamnak a vérrel és belsőségekkel bőségesen beborított kecskeembert, hát elsőre nem nyerte el a szimpátiámat. Aztán ránézek a dokira, látom, hogy sokkal ő sem néz ki jobban (sőt...), úgyhogy gyorsan revideálom az első benyomás keltette érzéseimet.

- Nem tudom, hogy kik vagytok, de köszönöm, hogy kimentettetek. Főképp annak, aki kicsit szélesebbre nyitotta annak - mutat a kecskelény a cápa tetemére - a száját.

Gyorsan előretolom az égbőlpottyant goblint, aki végre kezdi visszanyerni a színét. Biztos a zuhanástól fordult fel a gyomra, azért lett zöld, de hál istennek most már újra szép egészséges vörös: - Neki mondhatsz köszönetet, ő a mi kis saját bombagyárosunk, Ervin - mondom, majd sorban bemutatom a többieket: - A dokival már összefutottatok odabent, ő dr. Cassanova Boltar, a félelmetes nőgyógyász és wicsdoktor. Az a kissé sápadt élőholt, akire ráférne már egy kis tű meg cérna, na ő Isith. Van neki még egy csomó neve, de azt majd ő elmondja neked ha akarja. Mellettem a fémesen csillanó arcú úriember Róbert, én pedig Leonidas lennék, a nagyhírű Leonidas család utolsó sarja a Kardashianról.

Diszkrét köhintést és torokköszörülést hallok a csípőm tájékáról.

- Ja igen, és itt van még ideiglenes társunk, Guglirian akit hívhatsz egyszerűen csak Guglinak is. Ő a néhai lord Daliás udvari könyvtárosának szelleme. Sajnos már csak a koponyája van meg... És benned kit tisztelhetünk, furcsa idegen?

Még mielőtt szólni tudna, kezébe nyomom a barlangban talált borotvaéles fogat, és a cápatetem irányába invitálom.

- Miközben beszélgetünk, szerintem dolgozhatunk is egy kicsit nem? Itt ez a sok hús, fel kell dolgoznunk, még mielőtt teljesen megromlik. Hé Ervin, valami füstölőszerűséget össze tudsz gyorsba dobni? Csak hogy ne büdösödjön ránk a friss hús Tyr városáig...

Miközben hallgatom Asriel történetét, rádöbbenek, hogy a begipszelt karom miatt nem sok hasznomat veszik a cápadarabolásnál. Ezért kiválasztok a legközelebbi magaslati pontot, és őrködéssel csapom agyon az időt. Lehet itt még ragadozó, aki úgy gondolja, hogy megéri rárabolni a döghúsra, még ha előtte össze is kell csapni néhány emberfajzattal... jobb, hogyha ezzel miharabb tisztába kerülünk, ezért is kezdem el kémlelni a reggeli látóhatárt.

Közben elgondolkodom azon hogy hogyan tovább. Nagy öröm, hogy Ervin visszatért, de hozhatott volna magával egy kankot... vagy akkor már inkább kettőt-hármat. Akkor most nem lennénk bajban, mert mindenkinek lenne hátasa. Így viszont lelassulunk, hiszen a kankok csak egy-egy embert bírnak el, valaki mindig gyalogolni fog. Így nehéz lesz utolérni a menekülőket. Mindegy, attól még folytatnunk kell az üldözést, hátha ők is belefutnak egy kellemetlen random encounterbe. Akkor utolérhetjük őket...

Lenézek a lenti mészárszékre. A társaság serényen dolgozik, de már nincs sok hátra a feldolgozásból. Sóhajtva feltápászkodok, és leballagok hozzájuk. Nem fognak szeretni azért, amit most mondani fogok nekik, de hát ezt már kezdem megszokni.

- Szép munka fiúk! - mondom nekik, csak hogy valami dicsérettel kezdjem. - De most pakoljunk, itt nem maradhatunk. Ennyi vérre a környék összes ragadozója itt lesz egy szempillantás alatt. Tudom, hogy mindenki fáradt, én is az vagyok, de egy órácskát menjünk, és aztán verjünk tábort estig - a morgás mennyiségéből úgy ítélem, hogy bár nem tetszik senkinek az ötlet, de azért igazat adnak nekem. Csendben felpakolunk, és útnak indulunk.

Gugli is magához tér és a folyamatos himbálózásra, és persze egyből bele is kezd abba a sztoriba, ami először eszébe jut:

- Tudtátok, hogy már a mi időnkben is használtak kankokat? Persze nem az olyan kifinomult népek, mint az elfek, hanem inkább csak az emberek, a törpék a bányákban, meg az elkorcsosult sáskák. Még egy dal is született róluk, akarjátok hallani?

Egyöntetű "nem!" a válasz, még az élőholt Isith is tiltakozik. Ennek ellenére Gugli rákezd gajdolni. Kiderül, hogy egész szép baritonja van, és hamarosan már együtt énekeljük a refrént:



Érzem, hogy még napokig a fejemben lesz Gugli stupid dalocskája. Igazi dallamtapadás ez, a legrosszabb fajtából.

Egy órányi gyaloglás után egy megfelelően sziklás és kemény terepen megállunk, tábort verünk és lepihenünk. A naplemente után ébredünk sajgó végtagokkal, de legalább a körülményekhez képest kipihenten, útra- és tettrekészen...

Nézzük, hány napra elegendő cápahússal bővült az ellátmány...

The member 'Leonidas' has done the following action : Dices roll

---

'd10' : 4

Az égen közeledő hatalmas test lusta szárnycsapásokkal síklott a levegőben a célja felé a szél áramlatait kihasználva, nagyritkán csapva egyet-, egyet karavánnyi szárnyaival. Kiterjedése felért egy kisebb faluéval, percekre elsötétült minden mikor elhalad. A televényken élők behúzodtak az üregeik mélyére és könyörögtek Kalaknak, az egy igaz Máguskirálynak, hogy bár lenne oka, de nála nagyobb bajkeverők is élnek a sivatagban. Tuti őket keresik.
Az becsapodást kísérő zajttól megriadtak és holttestre mázolt feliratot bután nézték.

Sus-mus egy fából ácsolt emelvényen szemlélte az alatta elterülő sivatagot. Lenn kis porszemként a Meteorhozók csapata haladt kankjaikon. Felpillantottak és gyorsításra fogták bogár hátasaikat, de egy Felhőrájával nem vetekedhettek.
Megigazította magán szélfújta ruháját és előkészült a rituáléhoz, kezének intésére a Rája Őrök a hátul lévő ketrecből kirángatták a foglyokat.
Az összetört apró testek riadtan jöttek ki eddig otthonukból. Világtalan szemeik az eget kémlelte, arcukon érezték a szél erejét és tartózkodóan lépdeltek a varázsló irányába, de az őrök gondoskodtak róla, hogy ne tévesszenek célt.
Sus-Mus a köpenye redőiből egy díszes tőrt húzott elő és mevágta a kezét, a hangja egy pillanatra se csuklott el. Köszöntötte a négy elemet és segítségüket kérte, természetesen nem ingyen, mikor azok megtagadták, a mágiához nyújt.
Élő áldozatot ajánlott fel érte, hogy így kedvére hajtsa az elemek erejét, ennek sosem tudtak ellenállni.
Hosszanti bemetszéseket ejtett a szem nélüli rabszolga fiuk kezén és mikor vér előbuggyant, egy erős mozdulattal elmetszette a nyaki ütőeret. A sűrű artériás vért messzire vitte a szél és Kalak Első Embere a hanyatló testeket a mélybe lökte egy utolsó mondattal:
- Kalak emésszen!

A magasban köröző állat árnyékot vet a csapatotokra. A hatán apró hangyának látszó alakok mozognak, nem tudjátok kivenni ki lehet ennek a hatalmas rájánák a hegyében de a pórusitokban érzitek rossz vége lesz ennek.
Gyors tempóra fogjátok a kankokat de a leterhelt állatok és a mellettetek futó csapattagokkal együttl nem tudtok lépést tartani a fent köröző Felhőrájával.

@Leonidas: Perception test: success – 10 xp
Ahogy felnézel, éles szemeddel kiszúrod, hogy sötét testek esnek a mélybe a rája oldaláról és egyenesen felétek, mintha a szél fújna ide őket.
Kiáltasz, hogy:
@Party roll d100. 01- 90: nothing happened, 91-100 Contact! A dead body hit you, and you will be unconscious, and hurt badly.

A testek csonttörő erővel vágódnak a homokba és felkavarják azt. A megriadt hátasaitok felágaskodnak és a hátsó emberek, leesnek a hátukról. @ Kankriders Dexterity check failed és az írányírók is elveszítik az egyensúlyukat.
A hullák által felkavart por és homok nem akar elülni és egyre csak emelkedik.
- Mágikus Homokvihar! Mindenki...  – kiáltja Gugli Leo övéről, de a továbbiakat elnyomja az egymásnak feszülő elemi erők hangja.
Aiolosz és a Gaia újra birokra kel az ártó mágiával melytől Athas oly sokat szenvedett már.


A rája hátáról Sus- Mus elégedetten nézi a rituálé eredményét.
Az általa támasztott homokvihar élni látszik, a tölcsérben néha feltűnik egy apró alak, lehet egy Meteorhozó, lehet az egyik hátasuk. A pörgésük hol gyorsabb, hol lassabb, de nem szakad félbe.
- Ezt a sok éjszakai túlórázásért! A Viadalon találkozunk, már ha eljuttok odáig…- a mondat végét a szélbe üvöltötte és hisztérikus kacagásban tört ki Kalak Első Embere.
A rája egy utolsó kört írt le a tölcsérre formázódott homokvihar körül, és Tyr irányába suhant dolga végeztével.


@ Party:
A feltámadt mágikus homokvihar felkap mindent, holtesteket, köveket és a kanjaitokat is. A piros goblin, Ervin, emelkedik fel először közöltetek és értetlenül hangos sikítással repül el. Ti pár szívdobbanás múlva emelkedtek fel a földről és kapcsolódtok be az őrjítő forgásba. Nem elég hogy a szédítő elemei erő úgy dobál titeket, mint afféle szalmabábut, de mindent testnyílásotokat betölti az apró vörös szemű homok. A ruha résein átfurakodva a bőrötökre tapad.
Néhány kör után már vakon és süketen a jótékony homályba merül a tudatotok, maga mögött hagyva a fizikai test fájdalmait



A sötétedő tévén  a szereplőlista feliratot bögvészve a nézők izgatottan várják, hogy vasárnap legyen mert akkor jön egy spoiler.

A vasárnap esti Lúzer beharangozója izgalommal töltötte el a nézőket.
A holotévében kavargó homokot szinte a bőrükön érezték, és így könnyen csúszott a birodalmi Véder sör.


- A csapat vezetője, az elf dacára bekötött karjának, két kézzel feszegette a falat díszítő kristályokat miután karjának pengéjével kilazított egyet, a magasba tartva csak ennyit mondott:
- Birodalmam újra tündökölni fog.

A szőrök elborítják a képernyőt, távolít a kamera és sűrű testszőrzetű alak. A fejében lévő fém implantátumokon megcsillan a kamera fénye, hevesen, vad gesztikulációval magyaráz egy magasabb idegennek. A kecskemeber fehér bundájú, jómódú ruhája jobb napokat is látott már, érdelödve csak hallgatja a másik elméleteit a szőrőkről, energiákról és mágiáról, újabb bevágás a két új szereplő latba veti minden ügyességét és tapasztalatát, hogy a város romjai közt keringő élénk kék szemű szellemek hozzájuk ne érjenek.

Az élőhalott nő kurjantva bíztatja társai, hogy fussanak, mert a növények indáiból készült lián már nem tart ki sokáig.

A piros bőrű goblin romos ház mélyén gubbaszt, minden oldalról áttetsző kísértetek veszik körbe. Arcuk pillanatról pillanatra rángatózik, láthatóan nagyon mérgesek a kis pirosra, de a házba belépni nem tudnak
Ervin mancsa összébb szorul az csicsás óelf szószos tálon, amit kétségbeesetten markol. Az edény oldalra egy hatalmas L betű van vésve.

Ennyi fért mára az előzetesünkbe, hallják Anton hangját a nézők, ha kíváncsiak mi történik a Meteorhozók csapatával, tartsanak velünk kedd késő este, a Manu@Manuella jövünk!

- Fedezékbe! - kiáltok, majd...

The member 'Leonidas' has done the following action : Dices roll

---

'd100' : 84

... egy hatalmas vetődéssel ugrok el az egyik lezuhanó test útjából. Ez közel volt, nagyon közel...

- Mia?!

The member 'Dr. Casanova Boltar' has done the following action : Dices roll

---

'd100' : 69

Az utolsó pillanatvan sikerül levetődni a kankomról, mielőtt az első test becsapódott volna. A jatalmas porfelhőben semmit nem látok. Legalábbis az emberi szememmel nem.

Furcsa képek jelennek meg. Valamiért a négyes szám mindenhol ott van és egy gülüszemű lény rajtam röhög, majd rársaimra mutat, akik igencsek furán viselkednek, ő pedig borzasztó elégedett.

Egy pillanatra elveszítem az eszméletemet és csak zuhanok a semmibe.

Its raining men...halleluja

The member 'Isithieländé' has done the following action : Dices roll

---

'd100' : 19

The member 'Asriel' has done the following action : Dices roll

---

'd100' : 71

- Fedezékbe! - kiált Leó.